Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
Vasárnap, «970. márc. 8. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 7 adomány — technika uiiimitiiiiiiMiuKiHiKKiMUiiiiiiiiimmii. HmiiimmiíCtUHííiüíiitiümüniíumsíiümiuiiütiiií Szuperszonikus utasszállítás 1917. október 14. nevezete:} dátum a repülés történeté-« ben: ekkor érte el és halad-« ta túl legelőször egy amerikai Bell X—1 típusú repülő-, gép a hangsebességet. A hangsebesség határán jelentkező ún. hanggátat korábban leküzdhetetlennek hitté):, nem bízván abban, hogy a repülőgép túlélheti a nyomásnövekedésből, a lökéshullámokból és egy sor más kellemetlenségből álló megpróbáltatásokat. Az első szuperszonikus repülés óta eltelt 22 év alatt a kutatók • s tervezők sok problémát oldottak meg, miközben számtalan újabbal találták magukat szemben. Az erőfeszítések eredményeként 1955 óta a vezető katonai hatalmak elit gépállományát szuperszonikus vadászok és bombázók alkotják, és nincs mesz- sze az idő, amikor az első, hangon túli sebességgel haladó utasszállítók is rend'-'eresen részt vesznek a légi közlekedésben. A hang sebessége +15 C fok hőmérsékleten és a tengerszinten mért normális légköri nyomáson 1228 km'óra. 'A levegő nyomásának, sűrűségének csökkenésével e terjedési sebesség csökken, 10 ezer méter magasságban például már csak 1080 km'óra. A hanghatár jellemzésére egy sokkal könnyebben „kezelhető” mefielölés használatos. az ún. M'ich-szám (M), amely a mindenkori repülősebesség és a hangsebesség hányadosa. Ha tehát azt mondjuk, hogy egy repülőgép elérte az 1 M sebességet, ez azt jelenti, hogy elérte a hanghatárt bizonyos magasságban, bizonyos sebességgel szelve át a levegőtengert Az ember a modern technika segítségével szüntelen harcot folytat a mind nagyobb utazási sebességért a földön, a vízen, a levegőben, sőt ma már a világűrben is. A Párizs cs New York közötti légi út a mai legkorszerűbb repülőgépekkel körülbelül nyolc óráig tart. Ennek a tekintélyes Időtartamnak „üzentek hadat” az angolok és a franciák, amikor 1961-ben közzé tették, hogy közös vállalkozásban megkezdik egy 2,2 M sebességű utasszállító, a „Concorde” építését. Az Egyesült Államokban nagy felhördülés fogadta a váratlan bejelentést, s lázas sietséggel ők is hozzáfogtak szuperszonikus utasszállító gépük előterveinek elkészítéséhez. 193.5-ben, amikor a Con- corde-nak már jó néhány fődarabja készen állt, az amerikaik még mindig csak a tervezés és a kísérletezés stádiumánál tartottak, aminek az a n ..gyarázata* hogy „sokat akarván markolni”, a Concorde-énál jóval nagyobb befogadóképességű és sebességű gép építését tűzték ki célul, és nem tudtak úrrá lenni a felmerülő műszaki problémákon. Ebben a helyzetben valóságos ..bombaként” hatott a Szovjetunió be'elentése, miszerint 1968- ban elkészül a „TU—144” típusú, sugárhajtású szuperszonikus repülőgép prototípusa, amely várhatóan 1970-ben már menetrendszerű forgalmat fog lebonyolítani. E hármas versenynek az lett az eredménye, hogy 19G3- ban mind a Concorde, mind a TU—144 elkészült és sikeresen levegőbe emelkedett. az amerikai Boeing—2707 óriás gép elkészültét viszont csak 1978-ra Ígérik. Az angol—francia és a szovjet tervezők nagyjából azonos elképzelés alapján alkották meg szuperszonikus utasszállítójukat. Mindkettőt kb. 2,2 M utazósebességre tervezték, 20 ezer méter ’ c- pülési magassággal és 120— 130 utas befogadóképességgel. A 130 ezer kg felszálló j súlyú TU—144 6500 km-t repülhet egyhuzamban, a csak- ' nem azonos súlyú Concorde ’ viszont 5400 km-t tehet meg j leszállás nélkül. Mindkét! géptípus szárnyai háromszög- ietűek („deltaszárny”). A pilótakabinok szög alatt helyezkednek el a törzshöz képest, le- és felszálláskor megbil- lenthetők, mert a pilóta csak így tud kitekinteni a betonpályára. Jogos a kérdés, hogy e szuperszonikus gépóriások számára miért éppen a 2,2 M utazási sebességet választották, miért nem tervezték | őket valamivel gyorsabbra, ha már úgyis túllépték a bűvös hanghatárt? Ennek magyarázata az, hogy e sebességhez még alumíniumból lehet készíteni a gépet, 3 M sebesség körűi viszont már tetemes mennyiségű titáni- umra és rozsdamentes acélra van szükség. Szuperszonikus repülésnél 2—2,2 M sebességig^ a súrlódásból származó hő még nem okoz különösebb problémát Ameny- nyiben a gép 11 km magasban. repül, felülete még csupán 100 C° körüli hőmérsékletre hévül (talajközelben ugyanez a sebesség, a na- gyobb légsűrűség következtében, mintegy 200 C°-os fel- melegedést eredményez), A súrlódási hő a sebességgel négyzetesen növekszilc, és a 4 M sebességnél, 11 km magasságban már eléri az 530 C°-ot Képzeljük el. hogy ugyanakkor az utasfülkében a kellemes közérzetnek megfelelő 20—22 Gö-ot kell biztosítani. A szuperszonikus repülőgépek sebessége a navigációs rendszer; a hírcsere, az ellenőrző eljárások, valamint a meteorológia^ viszonyok előre meghatározása tekintetében is új mércéket állít fel, hiszen már az első forgalmi gépek is másodpercenként mintenv 600 méter utat tesznek mljd meg a levegőben. Megoldásra var még az üzemanyagfo- gyasztassal kapcsolatos probléma is. A 2,5—3 M sebességű repülőgépeknél a felszálló súlynak körülbelül a felét az üzemanyag teszi ki. Ebből 75 százalék használódik el az utazáshoz, 25 százaléknak pedig navigációs tartaléknak kell lennie, mindaddig, amíg nem vezetnek be új, az időjárástól független leszállási eljárásokat. Biztosra vehetjük, hogy 1970—71-ben a TU-144 él a Concorde rendszeresen megjelenik majd a világ nagy itgi kikötőiben. Ezalatt a hi- perszonikus határt megközelítő katonai gépekkel folytatott kísérletek tapasztalatait a tudósok folyamatosan „átültethetik” a polgári légi forgalom szolgálatába. Mindez azonban csak a távoli jövőben válhat az utasszállítás gyakorlatává. Turbina-óriás A román—j"ugoszláv közös vállalkozásban épülő Vaskapu Vízi Erőmű létrejöttéhez a Szovjetunió is jelentős mértékben hozzájárul: Leningrad egyik legnagyobb gépgyárában készülnek az erőmű hatalmas méretű — egyenként 178 000 kW teljesítményű — turbinái. A képen látható turbinaforgórész 9,5 méter átmérőjű, öntéséhez és megmunkálásához olyan speciális gépek szükségesek, amelyekkel csak kevés üzem rendelkezik a világon. Az állítható lapátszögű turbina percenkénti fordulatszáma 71,5 lesz, ami a hatalmas tömeg rendkívül pontos megmunkálását és gondos kiegyensúlyozását teszi szükségessé. Az elkészült turbinákat Európát megkerülve, vízi úton fogják eljuttatni az al-dunai erőműhöz. Ilyenek lesznek a közeljövő szuperszonikus utasszállító Képei. Grcgorif GorSuís A becsületes taxisofőr , Intettem. A taxi megállt. — Jó napot! — köszöntöttem a taxisofőrt. — Kérem, nem messze, csak a Szamot- jocsnáia térre... De nagyon sietnék... — Üljön be — szólt. öt perc sem telt bele. a helyszínen voltunk. Az óra 49 kopejkát mutatott. Egv rubelt nyújtottam a sofőrnek. — Nem tudok visszaadni ... Kotórás+em a zsebeimben. végül találtam egy ötvenest. ! — Egy kopejkám sin- i csen ... — szólt a sofőr. j — De kérem, szót sem ér- | demol — nevettem — Nem. nem! — tiltakozóét. — Borravalót nem fogadok.el. — De hát akkor mit tegyek” — Itt a közelben van eey dohányáruda, ott felválthatja ... De abban az iránvban ér>- pen nem lehetett közlekedni. hanem egv má'ik utcán keresztül. Egvszóval mire öt perc múltán a dohánváru- dnnál Voltunk, éppen ebédszünetre bezártak. Az óra 97 kopejkát mutatott. — Nem tudok visszaadni... és borravalót nem fogadok el... — hajtogatta a taxis. — Kérem, akkor vigyen még három kopejka áráért ... — szóltam elkeseredetten. Még harminc métert utaz- j tunk. Az óra pontosan egy rubelt jelzett. — Álljon meg! Itt kiszállóit! — kiáltottam. — Itt nem szabad megállni — mondta a sofőr. — Látja az útjelző táblát? — Akkor kapcsolja ki az órát! — Ahhoz nekem nincs jogom. Amikor olyan helyre értünk, ahol megállhattunk, 1 rubel 12 kopek volt az adósságom. — Ne keseredjen el — vigasztalt a taxis. — Találunk valami megoldást... A kijevi pályaudvaron a pénztárban dolgozik egy ismerősöm, ő fel fogja váltani... Elindultunk ismét. Természetesen, a pénztár éppen zárva volt. Tovább, a kutszki pályaudvarra. Hogy ne unatkozzam egyedül, két utast ültetett még mellém. A kurszki pályaudvaron szerencsénk volt, de az óra pontosan három rubelt mutatott. Odaadtam a pénzt a taxisnak. Eltette és bekapcsolta az órát. — Bocsásson meg... — mentegetőzött. — Egyetlen kopejkát sem fogadok el munka nélkül... — Hálás vagyok önnek —- szóltam. — De hálás lennék önnek, ha megmondaná, hogyan jutok el a Szamotjocs- nája térre. — Odaviszem... — ajánlotta fel szolgálatait, és ismét bekapcsolta a mérőt. Amikor az negyvenkilenc kopekot mutatott, az ötven kopejkát az ülésre dobtam, és elmenekültem a taxiból... Oroszból fordította: Antalfy István Vágányépítő automata Nyugatnémet mérnökök gigantikus méretű sínfektető berendezést konstruáltak — teljes hossza csaknem ezer méter —, mely futószalagszerűen egymás után hat különböző munkafolyamatot végez. Óránként 220 méter sebességgel halad, miközben felszedi a régi síneket — amelyeken maga is gurul —•, a hozzájuk tartozó talpfákkal együtt, fellazítja, majd újra »■in nmniii mm uii'wi'iK tömöríti, elrendezi a zúzott- kőágyat. azután lerakja az új talpfákat, s rájuk fekteti az új síneket. Naponta két- kilométernyi vágányt képes kicserélni ez a „mindentudó” automata, mégpedig olyan minőségben, hogy 150— 160 km/óra sebességű szerelvények is biztonsággal közlekedhetnek az elkészült vasúti pályán. JÓINDULATÚ FÉRJ — Szívem, nőnap alkalmából ma elnézem, ha nem dolgozol semmik (László Zoltán) Én már gyermekkoromtól fogva tudtam, hogy mi leszek. Emlékszem, megkérdeztek bennünket, már a bölcsiben, hogy mik akarunk lenni. Ott ki azt felelte, hogy tengerész, ki azt, hogy lakatos, ki azt, hogy tudós. — Én pedig — azt feleltem, hogy ideiglenes ügyvivő. — Mi? Ezért minden játéktól megfosztottak. Majd jóval később jött oda hozzám két kisfiú, és ők is kijelentették: — Mi szintén ideiglenes ügyvivők szeretnénk lenni... Így kerültünk át az óvodába. Itt szintén kérdezgették: — Mik akartok lenni? Ki orvos, ki ötvös, ki más. — Én pedig — feleltem —, ideiglenes ügyvivő leszek. — Ki leszel? — Diplomáciai szolgálatba lépek, és ideiglenes ügyvivő leszek. — Mars a sarokba, haszontalanja — mondta az óvó néni. — Gondolkozz el egy kicsit a viselkedéseden. De hiszen mit gondolkodjam rajta, ha én már zsenge gyermekkorom óta tudom, hogy mi akarok lenni. Ott állok a sarokban. Még hárman hozzám hasonlóan kijelentik, hogy ők szintén ideiglenes ügyvivők akarnak lenni. — Állandó lakója voltam a saroknak egész óvodás korom alatt. így köszöntött rám az iskolás kor is. — No, ki mi akar lenni, gyerekek? — kérdezte az iskolában a tanító bácsi. Ki berepülőpilóta, ki ag- ronómus.,. — Én pedig — feleltem újból — diplomáciai szolgálatba lépek, és ideiglenes ügyvivő leszek. — Jó — mondta a tanító bácsi. — Add az ellenőrződet. Holnap a szüléiddel együtt jelenj meg az iskolában. De engem ezzel nem félemlítesz meg. Én gyermekkorom óta pontosan tudom, hogy mi akarok lenni. Nem fogod a vágyaimat elfojtani. Összegyűjtöttem a barátaimat: a bölcsődéből a kettőt, az óvodából a hármat, az osztályból szintén néhányat, akik ezt a pályát választották, és megalakítottuk „Az ifjú ideiglenes ügyvivők” baráti körét. Én voltam az alapító. Később más iskolákban is megszerveződtek a baráti körök. Az idő közben eltelt. Az ellentét, a disputa körülöttünk egyre hangosabb lett Már érettségi előtt voltunk. Az egyik vitadélután témája „Az ideiglenes ügyvivők és a fizikusok”. Az újságok ilyen fejezeteimmel jelentek meg: „Az ideiglenes ügyvivők és a fizikusok”. Egy szó mint száz: ez lett a legdivatosabb szakma. Az irodalmi művek legnagyobb heroizmussal ábrázolt hőse: a fiatal ideiglenes ügyvivő. Kamaszlányok vágyálma: a csinos diplomata. Bajússzal, pofaszakállal. Róluk írnak az újságokban, minket mutat be a televizió, minket reklámoz a rádió. S az eredmény? Mire befejeztük az iskolát, évfolyamtársaim valamennyien elhatározták, í hogy diplomaták lesznek, A j tülekedés óriási. Mindenki j diplomata akar . lenni. Más j szakmára senki sem jelent- j kezik. De engem ez sem térített el eredeti célomtól. Én zsenge gyermekkorom ] óta tudom, hogy mi akarok I lenni, ősidők óta erre a hivatásra készülök. Amikor egyetemre való: jelentkezésemkor megértem, hogy minden egyes diplomatahelyre 100 jelentkező jutott, én is beadtam a jelentkezési lapomat. Az orvoskarra. Száz meghirdetett helyre j én — egyedül. És felvettek. Ráadásul oda, ahova eredetileg akartam. Ahova zsenge gyermekkorom óta készültem. És csak azért vált lehetővé, mert helyesen készültem. A. és 1. Sargorodszkic ;
