Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

ESZAK-MAGYARORS2ÄG 6 Vasárnap, 1970. more. S'. Tarján István A doktornő kapitány A KÖRTEREM J ^»kály­hája egy­kedvűen árasztotta a me­leget. a mennyezetről lógó, ernyő nélküli villanykörte ka- jánkodó hunyorgással vibrál- tatta a fényt. Hol sárga ponttá zsugorodott össze, hol meg úgy lövellte szét su­garait, hogy káprázott a sze­mem. — Hans! Gib mir Trink- wasser! — szóltam a beteg emher nvűgös türelmetlensé­gével a német foglyok közül verbuvált égimeszelő szani- técnek. — Junge, junge! Verboten! Trinken, nem szabad! Ver­standen? ... A doktornő kam- tán y mindiárt vizitál. és en­gem büntetőszázadba tesz, ha vizet adok — menteffe+ő- zött Hans, miközben nyalo­gatta kanaláról a konyhán kanott vacsoramaradékot, ma’d kiment a s’mhéhól. Mélyet sóhaitottam, és erőtlenül dőltem a párnára... Csak az a vii'anv ne kacér­kodna velem! Most énnen üev mereszti ki sugarait, mintha eav szőke leánvfej volna, s en"em figve'ne csői dáikozva. Fh. szőke leányfej, hol vagy már? Behunytam a szemem, s Ifjúságom emlékei oly tisz­tán váltódtak ki bennem, hogv szinte megfoghatni vél­tem ma^arn sz.ámos alakban. Most kisfiú vaevok. s édes­apámat lesem a műhelvaitó- ból. ahogy veri a vasat: most ott állok az érettségi vizsgám bizottsága előtt; most édes­anyám beenged az aitón azon az éiszakán apám is fe'kel. és azt mondia. büszke vacvok rád. fiam te vagy az egyet­len a csaHdhél, aki matu­rált... Most.... most.... moot.... hai’om a szzvem lüktetését. Érdekes, amióta itt fekszem a kórházi á"von, mintha nem is volnának végtagiaim. érzékszerveim, Csak a szfvem és az agvam. És az ag'ram azt'mondta: ne haragod! Hansra. iót akar neked. Nem azért, mert sze­ret Félti munkakörét, ezt a meie" kórtermet, meg a kü- lünvacsorát, ami a kémjén mindig marad, hát ezért vi­gyáz rád. Hans. Hans! Gyűlölni kel­lene pedig téged meg a töb­bit is. mind. pidk itt fek’'’sz- nek a szomszédos ágyakon: ki horko’va ahszik. ki meg csak behunyta szemét. . . Amott, a sarokhon Müller, az a meredt szemű nedig ki­tartóan bámulia a mennyeze­tet. Két ranis b^muiia már, n°m szól semmit; két nap óta nem eszik nem iszik hiá­ba kérleli a két ánelónő Ma_ ruszia. meg a kiesi, rsöndes Vera és a doktornő kapitány is. | arm öv-mi f Hens, mert ha ti nem vagy­tok. akkor pines háború, én is sétálhatnék a B”na part­ján azzal a sző1re lánnyal . .. po megtanultam Hans1 itt, elN^ri a kőrh-s-rhan tanultam meg, hogy közöttetek is so­kan vannak, akik nem akar­ták a háborút. Itt. a szomszé­dos áevon Jozef, a kovács, elmesélte nekem egész éle­tét. Ott verte a vasat vala­melyik faluban, nem törődött a világgal, de elvitték őt is katonának, aztán ki a front­ra. Azt mondja Jozef. hogv ha nem látta senki, sírt, ha feldúlt orosz falvakat, szét­rombolt rsa’ádi fészkeket lá­tott. És én hiszek Jozefnek, mert a kovácsok nem hazud­nak. Fan*! De legfőképpen azért nem gyűlöllek, ha nem is szeret­lek benneteket, Hans, mert Látom, az oroszok sem gyű­lölnek titeket. Nekik pedig ezerszeres okuk és joguk van hozzá. Ö. Hans, ti tudiátok, miért! És mégsem. Ha jön 'Maruszia, az a nagydarab ánoiónő, úgy nya'ábolia át akármelyik beteget közéle­tek. mint a pólvásgyereket, annyi vigyázattal, szeretettel. A kicsi Vera meg' mintha bátyjait szólítgatná, amikor az orvosságot, a csukamáj­olajat diktálja honfitársaid­ba... Nem. nincs bennük gyűlölet; aki gyűlöl, ezt nem tudia megtenni. Vagy emlékszel, Hans, az orvosnő kapitányra?... Meny­nyit találgattuk még eev he­te, milyen lehet! Sopánkod­tunk, hogy bárcsak olyan lenne, mint elődje, az őrnavv, aki mindig megnevettetett bennünket tréfáival' Talán azért is helyezték el tőlünk, mondogattuk, mert olvan jó volt hozzánk. Emlékszel, hogv féltünk az új orvostól, a kapitánytól, aki ráadásul nő is?!... És mi történt, Hans? Bejön a kórterembe egy babaarcú asszony, moso­lyog. köszönt mindannviun- kat. aztán sorra odaül mind­egyikünk ágvára; itt ült mel­lettem is. fogta a kezem, és azt mondta, nincs semmi baj, mire elolvad a hó. kizöldell a mező, meggyógyulok én is ... Hosy szeretjük ezt az asz- szonvt. Hans, s magunkban nevetünk téged, az egészsé­gest. aki félsz, hogy mást ál­lít helvetted, ha nem köve­ted utasításait. Búcsút mond­hatsz. a konyhai vaesorama- radéknak... ÉS AHHOZ mit szólsz, Hans, hogy a meredt szemű MüHer, ott a sarokban, két nanja éhség, sztrájkba kezdett s szói lan, süket, akár a hal? Azt rnond- játok: bedilizett? T ehet. Jo­zef, a kovács megsejtette ve­lem. miért. Valami politikai tisztséget viselt Müller a had­seregetekben talpától a feie búbiáig át volt itatva „fel­sőbbrendűsége” tudatával, s hogy az oroszok szétverték az ámnádiátokat. őt meg elfog­ták. s még rá is szorul azok kegvére. akiket semmibe vett. alacsonvrendú embernek tar­tott — ez hnithatta az őrület szélére, vagv már bele is. Meghasonlott Müller vagv efféle történt vele azárt 't 'Ui eszik, nem Beszél k“t n-m óta. T)e láttad az orvosnő kani- tánvt. hogv témán meg teg_ raoelőtt is éjfélig ült áeva szálán ás beszélt, duruzsolt n«k1? Hogv mit. nem lehe­tett hallani Én azonban lát­tam innen. ho<*v a lelkét ön­tötte ki. czakhow e"vék, s szólásra bírta Pedig Hans az orvosnő kislánya meghalt a hábonihan, talán énnen Mül­ler ölte meg... és esténként vária otthon férie, meg öt­éves fiacskáig, az a nemez­csizmás kis pufók, aki négy nan’a o'van tágra nvílt sze­mekkel bámult meg bennün­ket. S mé-ds. Hans az orvos­nő itt tölH esti óráit Müller áeva mellett, hogy életet ön+sön belé ... Kinyitottam a szemem, a vi'lanvlámpa most barátságo­san ontotta a fényt; a többi ágyon ki aludt, ki halkan j pusmogott szomzzáHiával. a sarokban pedig Müller még mindig a mennyezetre szegez­te tekintetét. S Hans belépett az aitón. — Achtung! Jön a doktor­nő kanitány! — mondta halk pattogással. Fehér köpenyben, fityulá- val meg is jelent a várva várt. Mosolygó tekintetét vé­gigfuttatta rajtunk; az egyik alvó beteget, mert lerúgta magáról a pokrócot, betakar­ta. miközben szigorúan nézett Hansra. Aztán látva, hogy éhren vagyok, odajött hoz­zám. — Miért nem alszik? — Most. ébredtem fel. Aztán Müilerhez ment. Az. mint a fadarab, moz­dulatlanul feküdt. Az orvos­nő leült melléie. szemben ve­le. háttal nekünk, s kitűnő kiejtéssel németül kezdett hozzá beszélni. Szavainak csak a töredékét, hallottuk, de abból is sejtet­tük, mit mond: „Müller, szép az élet,... a családja ... fe­lesége, ... kisgyerekei ... Ha önmagunkat legyőzzük.. Az ébren levők mind a sa­rokágy felé füleltek. Lélegze­tüket is visszafojtják. A te­remben ott vibrált a vára­kozás izgalmának feszültsé­ge, amelyet csak az alvók szuszosása és a doktornő bársonyos hangjának fosz'á- nyai oldottak fel némikép­pen: „Müller! Ami elmúlt, el­múlt ... Az élet várja ma­gát ... Ki neveli fel gyerme­keit?” Jozefnek a szomszédos ágyon könnybe lábadt a sze­me, a negyedik szomszéd szipogva törölte meg orrát; ám, fél órája beszél, duru­zsol a doktornő, de Müller érzéketlen . .. De hallea csak!... Mintha kripta, mélvébő! hallatszana, artxkuiátlanul. maid egvre tisztábban tör fel Mullerből a zokogás Sír gátiqszakadtan, teste rázkódik, fejét be­lefúrta a párnába. — No. Müller! S intett az orvosnő Hanti­nak. aki lóhalálában egv bög­re tejet és szelet fehér ke­nyeret hozott a konvháhól. — Most megvacsorázunk szénen,... csak lassan, vi­gyázva ... Úgy! És etette a zokogás utolsó rohamaival küzdő férfit, akár egy gyereket. Aztán megsimoffatta MüHer homlokát, s megkérdezte tő­le- mit szeretne másnap ebédre? — Petrezselvmes... krump­lit — tagolta az. mini a tűz­re rossz fát tevő gverek, aki­hez doreálás után kedveske­dő kérdéssel fordulnak szülei. — Meglesz — mosolygott a doktornő. Én arra gondoltam: hon­nan veszi a petrezselymet télen, ás ebben a városban, amely félig romokban hever, és sokan, nagyon sokan még pincében laknak. De ha ő mondta, teljesül Müller kí­vánsága. csendben/ m®nt klf?le a ____________I teremből az o rvosnő kapitány, de mellet­tem még megállt, oda súgta: „Miért nem alszik, maga rossz fiú?” —, s betette ma­ga mögött az ajtót. Kintről ridegen bámult be az ablakon az éj. de a város romjai felől harmónikaszó szárnyalt felénk. Diósgyőr népe a «pilisei keráőan Megjegyzések egy ismeretlen kolostor-alaprajzhoz TÖBB MINT 700 ÉVE, hogy Börse '’-Gömör feudális főura, Ákos Erhye királyi tárnok­mester — a harmadik sorszá­mú kormányférfi — megkezd­te egy szilárd falazatú vár épí­tését Nagypvőrben. (így ír­ják 1304-ig.) Amikor pedig eegvel előbbre lép és 1274- ben országbíró lesz. már ké­szen áll az Emve-vár. Kilenc oliearuha folvtonos h=>rca ez az időszak egymás pilon és a király ellen. Az ő birtokukban van az egész ország. Az olívarohák saiát birtokukat énítik ki s a vá­rak fontos szerepet látszanak. Ákos Fmve sem elégszik meg Déd«*s kővárával. Itt ugvan vaskohászat és földol­gozás van a környéken do ki- szóméit úi vára közelebb esik a keresi-e^oimi utakhoz. A Frnvo-hirtok ióval na­gyobb a MioVóc-cspiéd birto­kénál Harcika — Kondó — Parasznva — Varhó — n-Vles — Na°vgvőr — Kiswőr — Araovos — Ernőd — Fzalorda — ffuhi — ZsoVa — Arnót _ Eospe forfíóTr köWil a M’S. Jróe.eselééí; Birtokot, a még fXélíBB Slalóörös s:7«de»rkór>v Pnllronva és Keszrwótort ioh- t>érmn;r»nk form énviárn dól^-jj eeró^HH ki az. ószoX-íBV, V, r»_ gVos teWUef Tronvóroll ó+óeát. Na veri,,or íeBBnmrai Iröz­V«í lentil az ónö'0 varnak szol. gólnak da idő szolról az ak_ Von pénos Csanvik falu ós Ezivof fa'u is. A gvőri ?id. varba gyűlik a «ahonanomű. a szóna a kondor a len. a gyümölcs, a mogyoró, a dió, a méhser, majd a bor, amire különösen szükség van a vár­nál foglalkoztatott építők, kő­faragók, csiszolók, kőhordók, mészégetők számára is. Emye halálával, 1274 körül fia, (1.) István veszi át a feu­dális birtokot. Fmyefia Ist­ván tovább építi a várat, amely most már nemcsak egv feudális uradalom gazdasági központja, hanem ..a mérhe­tetlen gazdagságú főúr nom. pás fénvű” lakhelye is. Tstván 1298-ban országbíró. Fia. (IT.) István az ország nádora, és ez az Frnve-vár alkalmas rá, hovv itt tartsa meg lakodal­mát Witfolsbach Ottó ha’or herceg húgával az ország fő- mé'tócágai. a baior és a lop. gyei hercegek előtt F.z a íTT.) István 1304_ben a dédesl és a gvőri várán kívül megépít­teti a páln*harátok monosto­rát.- A gvőri monostor hat frátere részére Tisza-uarti navy halastavát adia. 1313- ban pedig a ..neues Ohoni- ket”, a Fanré+et és a «véri premnnfornn lövő szölnkof. A N ATJTR ér Tg ttr»™. I.ÉB viszonyai között már előbbre mutat a monostori árutermelés. Ennek a’aniát nemcsak ervházi befolyásuk­kal. de más hirtokszerzéssel is növelik. 13é?-han megsze­reznek eev malmot a Fzipván, két sző’őt nedíe már Miskol­con. az Avason. A monostori vagvon állan­dó növekedne majorsága, gyümölcsszárítója, pincéi. malmai, bormérése és mé­szárszéke az 1300-as évek vé. gén már jelentős gazdasági erőt képviselnek. Nagy La­jos varának- építésekor. 1345 —1378 között még növeli jö­vedelmüket a négytomyú új vár építésénél dolgozó sok kőmíves, kőfaragó, fuvaros, majd a felépült vár udvari népe, a várszolgákból, kéz­mívesekből. katonákból kike­rülő jobb módú réteg. A Csa- nvikvölev irtásai ekkor ke­letkeznek. A monostor a job­bágyoknak engedi az irtáso. kon a sző'őtelenítést. A iob- bágy ezzel szívesen foglalko­zik, mert ez tulajdonába megy át. és rendelkezhet vele. A monostor n°dig ennek közve­tett hasznát látja bormérési privilégiumával. eviimöics- aszalóival. húsmérési jogával. Fzt a gazdasági hatalmat nemcsak a feudális ioerend, hanem a diósgyőri várnagyok katonai hatalma is védi. A várnagyok egvhen Borsod urai is. fgy i asg-től Hzudar Péter. 1333-tól ^áfár Tstván- ■ fia Miklós. ízen-tői Penjnvi Fá+er. 1399-től Bubpk Detré nádor. A feszültség egvre fo­kozódj a monostor és job­fr-v történik MEG 140ß-ban az a diósgyőri iob- bágvmegmozduiás amelv a paraszti osztálvharc emuk lenknráhhj dokumentuma ha­zánk történőiében. Ennek részleteit a következő vasár­nap ismentofiüir Knmáremv József Muzsikáról iovidén Irta: Gál Györry Sándor EZ EGYIKE A LEGTÖB­BET vitatott kérdéseknek. A vélemények olyan ellentéte­sek. hogy szinte lehetetlen megtalálni a megoldást, mely kielégíti a cigányzene híveit és a cigánymuzsikálás ellen­zőit is. Talán leghelyesebb, ha az utolsó fél évszázad leg­nagyobb magyar zenei tekin­Fér fifej Bozsik József rajza télyét, Kodály Zoltánt idéz­zük. Egyik kiemelkedő reme­ke, a Galántai táncok elé az alábbi bevezetőt írta: „Ga- lántán töltötte a szerző gyer­mekkora legszebb hét eszten­dejét, Híres volt akkor a ga­lántai banda. Mihók prímás alatt. De még híresebb lehe­tett száz évvel azelőtt. 1800 táján Becsben több füzet ma­gyar tánc jelent meg. Egyik­nek címe így jelöli meg for­rását: „von verschiedenen Zigeunern aus Galantha” (különböző galántai cigányok nyomán). Ma már hírmondó sem maradt belőlük. Hadd folytassa ez a kis mű a régi galántai hogyományt. K. Z.-’ Ez a kis idézet arról tanús­kodik, hogy a Psalmus Hun- garicus halhatatlan zeneköl­tője igenis sokra becsülte a cigányokat. De nem akárme­lyiket. hanem azt. aki a szép, régi hagyományokat folytat­ta. Miféle tradíciók ezek? A legkiválóbb cigánymuzsiku­sok az elmúlt két évszázad során összeforrtak a magyar zenével. Feladatuk nem a ze­nei a'kotás volt. hanem a ma­gyar muzsika előadása. Félre, értés ne essék: nem mintha a magyar parasztságnak nem lett volna saját hangszeres zenéje is. A furulya, a citera, itt-ott: a duda és még sok más hangszer szolgálta a fa­lusi parasztzenélést. De a ci­gányok elsősorban ahhoz a magyar zenéhez szegődtek társul, amelyet közhasznála­tú szóval verbunkosnak, to- borző zenének hívunk. Szár­nyalhatott a hegedű édes-be. híze-igő hangja, penghetett a cimbalom, mintha sarkan- tyús csizmák verődnének össze, búslakodhatott, vagy harciasán rikoltozhatott a klarinét (esetleg tárogató), és cifrázhatták a cigánymuzsi­kusok a dallamot, oly módon, mint ahogy az egyszerű posz­tót díszíti az ügyes kéz pil­langós, virágos rátétekkel. Ez a cigányzenélés olyan megás színvonalra jutott (Bihari János), hogy a zene nagy mesterét, Beethovent is meg­ragadta. Elindítója lett a ma­gyar zenetörténet fontos feje­zetének, amely magába fog­lalja Erkel Ferenc valameny- nyi operáját és Liszt csodá­latos Rapszódiáit is. A MÚLT SZAZAD további folyamán a cigánymuzsiktisok főleg a nótatermés ápolói éa terjesztői lettek. Senki két­ségbe nem vonja, hogy e pa­tinás dallamok között jócskán akad olyan, amely feltétlenül a magyar zene kincsestárába kívánkozik. Nos. itt kezdődik el a cigányzenének az a szere­pe, amely még a művelt em­berek vélekedését is megza­varja. A cigánvzenélés azt a látszatot kel.tette a XTX _ X X. század fordulóián. mint­ha az á'taluk kénviselt ver­bunkos és nótaszó kizáróla­gosan képviselné a magyar nép muzsikáiét. Ez olyannyi­ra beidegződött az emberek tudatába, hogy az ősi folklór feltárása ÍBarfók és Kodály munkája nvomán) nemcsak óriási feltűnőt keltett ha­nem heves ellenkezést is. A nótát vélték tősgyökeresen maavarnak és a paraszti .dal­lamokat olvasféle leleteknek, mint aminöket a réeészásó varázsol elő a föld alól. in­kább a múzeum-tárlók mint. sem a való élet számára Per­sze kiderült, hagy a par-c, ti daRamkincsnek évezredes múltja van ugvan. de mind­ezek ellenére, sőt éppen ezért: élő. csodálatos zenei kincs. A cigányzenét tehát elsősorban azok ítélték el, akik most megint a másik végletbe es­tek: és a paraszti folklórt tartották kizárólagosan ma­gyarnak. Ebből adódik néze­tük, mely szerint a cigány­zene valami csekélyebb-seké- lyebb zenei réteget képvisel. ÜGY HISSZÜK: ■ valahol középütt az igazság. A pa­raszti dallamkincs a legősibb és a legértékesebb. A 100— 200 éves múltú verbunk és az ehhez csatlakozó nótakincs újabb, nem egyszer városibb ist

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents