Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

eSZAKMMfÄGYÄKORSZÄG ft Vasárnap, 1970. marc, 1. A realitások Abaújszántója Föld alatti múzeum Rudabány Érthető és nyilvánvaló, hogy még most sem csilla­pult el Jeljesen a hullámve­rés azóta, hogy Abaújszántó megszűnt járási székhely lenni. Mert szépítés, min­denképpen meglevő dolgok elhallgatása lenne, ha azt mondanék, hogy simán, ész- revétlenül ment az átállás. igaz viszont, hogy ezek a zökkenők már akkor sem voltak nagyok, semmikép­pen nem okoztak megráz­kódtatást, a legtöbben gyor­san, vagy kevésbé gyorsan, de megértették: talán így szükséges, így kívánja, ezt a változást igényli a nagy egész előbbre lépése. A köz- , ség lakói azóta is ugyanúgy szorgoskodnak, a hegyeken megterem a világhíres szőlő, a pincékben megérik az „ön­magától született”, az errefe­lé hagyományos vendégsze­retet is megmaradt a régi­nek. De érthető az is. hogy azok, akik óvó vigyázassál, nagy szeretettel munkálkod­nak Abaújszántó gvarapodá- sán, fejlesztésén, szinte min­den alkalmat mes'agadnak: a község mibenlétéről, ter­veiről váltsanak szót. Egy rendezési terv és egy újabb Burján Józsefnél, a köz­ség pártbizottsága titkárá­nak irodájában gyakran összeül a párt-vb. hogy a legfontosabb kérdésekről ta­nácskozzon. Ottjártunkkor is éppen ilyen vb-ülést tartot­tak. amely után Burján Jó­zseffel és Merényi Gyulával, rt községi tanács vb-elnöké- vel beszélgettünk Abaúj- szán tóról. A több órás beszélgetést áthatotta a törekvés: a meg­levő adottságok, a való hely­zet alapján, minden nasvobb .külső segítség nélkül előbbre vinni a községet. Úgymond, jaját erőből gazdálkodni azokkal a lehetőségekkel, amelyeknek okas kihaszná­lása mindenkéooon sikerek­hez vezethet. Ehhez a mun­kához minden jóravaló. köz­ségét szerető, féltő embert meg akarnak nyerni, és ez a munka jól is halad. Elkészült például nemrégi­ben a község rendezési ter­ve. A pártbizottsági ülés, később a tanácsülés is napi­rendre tűzte ennek ismerte­tését, elemzését, sok abaúj- ,szántói lakos mondta el ész­revételét, kifogását, végül úgy döntöttek: át kell a ter­vet dolgozni. Az elképzelé­sek túlnyomó .többségével egyetértettek, helyeselték, de néhány részletét kifogásol­ták. Az észrevételeket, ja­vaslatokat figyelembe véve, hamarosan hozzálátnak a rendezési terv módosításá­hoz. Ili Jegyen m iskolákkal f Többen felrójál! a község vezetőinek: engedik széjjel­hullni az iskolákat, úgy hír­lik, megszűnik majd ez, vagy az a művelődésügyi intéz­mény. Abaújszántó gazdáinak . egészséges szemléletét bizo­nyítja, hogy — minden lp- kálpatriotizmusuk ellenére is — megfelelő módon mér­legelnek. A gimnáziumnak valóban, nem látnak nagy jö­vőt. Kevés a diák. Most több van ugyan, de általában egy-két osztály tevékenyke­dik, pedig a közelben En- csen is működik már az új gimnázium. A régi technikum, a mező- gazdasági szakközépiskola viszont jól felszerelt, és nagy múlttal is rendelkezik. An­nak idején az „Aranykalá­szos gazdák” kerülte!! innen Iá, akik még mindig és jo­gosan büszkék erre a címre. Kollégiuma is van az isko­lának. méghozzá a megyé­ben nárját ritkító. A község vezetői, de felsőbb szervek is úev látnák lónak, ha ezt az iskolát erősítenék. Sző van róla. hogy a megveheti néhány helven megszűnik majd efív-egy osztály. és talán az lenne a helves, ha ezek itt kapnának teret az úgynevezett „párhuzamosí­tás” révén. Ehhez semmifé­le új beruházásra nem lenne szükség. Két új üzem Abaújszántó megerősítését szolgálandó, az iparosításról is szó van. Az elképzelések szerint két új üzem létesül­ne. Egy díszműáru részleg, melyben bőröndöket, táská­kat stb. gyártanának, és te­lepet létesítene itt a Diós­győri Gépgyár olyan alkatré­szek, termékek készítésére, amelyeket itt tudnának gyár­tani. Nem messze lebegő vá­gyak ezek, mindkét üzem létesítésének megvan a rea­litása, a ten ács már a helyet is biztosítaná, ha a szóba» forgó, főutcai épületet —- amely most nem a tanács birtokában van, bár üresen áll —» megkapná. Szántóról körülbelül 400 ember jár el Szerencsre, Miskolcra. Diósgyőrbe dol­gozni, de az új üzemek nők­nek is tudnának munkalehe­tőséget biztosítani. A község párt-, állami- és tömegszervezeteinek vezetői, a gazdaságok, intézmények irányítói gyakran ülnek ösz- sze különböző fórumokon, hogy a legfontosabb felada­tokat megszabják, és ezek sikeréért mindenki megte­gye, ami erejéből telik. Ki­tisztult célok állnak ily mó­don már az abaújszántóiak előtt, Ezeket röviden így summázhatnánk: Legyen erős állami gazda­ság, termelőszövetkezet, erős áruforgalmi és értékesítő szövetkezet (e szövetkezet lát el most is legalább húsz, környező községet), legyen egy jó középiskola, egy jó szakmunkásképző iskola, va­lósuljon meg minél előbb a már említett két üzem. A rövid, néhány sorban összefoglalható feladatok, cél­kitűzések persze sok erőfe­szítést, egészséges együtt­működést követelnek, egy­ben azt is jelzik: a szántón­ak valóban a maguk erejéből próbálják fejleszteni közsé­güket és felemelni arra a szintre, amely méltó a nagy múltú Abaújszántó rangjá­hoz. Priska Tibor A rudabányai bányamúzeum meglevő épülete mellett a különféle bányaművelési módoí és főtebiztosítások bemutatására egy mesterséges föld alatti vágatot képeztek ki. Irta: Gál György Sándor a kérdéssel is !i£i SCI sokszor szembe­kerültem nemcsak vidéki, de fővárosi előadásaim során is. A kép ábrázol valamit. A regény történetet mesél. _ A dráma emberek küzdelmét, a közöttük feszülő vonzó-ta- szító erőket jeleníti meg. GOBBl régiség-szag összekeve­redik a friss alma tö­mény illatával. — Olyan sok gyümölcs termett, hogy már nem tu­dom, hová tegyem — mond­ja Gobbi Hilda, derűs-bosz- szúsan, amint betessékel az előszobába. Köcsögök a kecskelábú asztalon, és köcsögök a fal mellett sorban. Ez összedró­tozott, az csorba, az egyik máztalan, a másik színes fénymázas, s valamennyi te­le dióval, mandulával, mo­gyoróval. A bőség törvényt bont. A becses gyűjtemény Is praktikus célt szolgál most. Füles korsók, csikó­bőrös kulacsok, mángorlók díszítik a fehérre meszelt falakat. A bejárat mellett vastag kötélen kolomngyűj- temény; alföldi tehenek, hegyvidéki birkák hordták a nyakukban, ki tudja, mikor. A nyitott tűzhely körül réz­vasalók, mozsarak, mozdíta­ni is nehéz egviket-másikat. Rokkák, köpülők, kis sám­lik ugyancsak kiszolgáltak néhány parasztcsaládot. így együtt az egész: miniatűr néprajzi múzeum. — Vidéki fellépésemkor a limlomok között keresgélek, régi padlásokon. A legszebb darabokat ilyen helyekről szereztem. Na. és a szemét­dombokról! Ennek a fara­gott ládának a darabjait is szemétdombon kaparásztam össze. A ház öregasszonya fejcsóválva nézte: — nehogy berakja, lelkem, a kocsijába ezt á szemetet! Hatalmas barokk szobájá­ban is folytatódnak a köcsög- sorok, á könyvespolc tetején. — És melyik a legkedve­sebb? — Hát... valamennyit A finoman kidolgozott bú­torok mellett durván fara­gott. háromlábú suszterszék, az asztalok - tetején repedt fatálak, itt-ott egy vasmo­zsár, ócska petróleumlám­pák, s mindez magas igényű ízléssel, nagyszerű harmó­niával illeszkedik egybe. — Miért éppen a régisé­gek, a múlt századi paraszt- ember használati eszközei? — Csak. Nem tudom ... Talán a megmaradni, nem- elenyészni-akarás vágyából. Szeretem az egyszerű tárgya­kat. Például itt vannak ezek a kézi faragású iskolai toll­tartók, hát nem megható naiv egyszerűségük? A szoba központi helyén József Attila-plakett, széles, sima keretben. Dolgozószobá­jában is értékes plakettgvűj- temény: Csokonai, Zrínyi, Petőfi, Jászai Mari, vagy egy-egy nevezetes alkalomra kapott bronzérem: „1945 * Nemzeti Színház újjáépítésé­re.” ... Ez a gyűjtemény is 1945 óta született. S ok levelet kap, sokfélét kémek tőle, s ő türe­lemmel segít. De ezek ; csak apróságok. A nagy ada­kozás a két színészotthon: Ö alapította mindkettőt. „Gyűl- j tek a színészek, magukkal' hozták szegényes kis motyó- jukat. fáradt életüket, meg- ifjodott öregségük összes zsörtölődő huncutságával és gazdag emlékeinek szépségé­vel” — írta a Jászai Otthon 15 éves jubileumára, 1963- ban. Fényképét ott őrzik tisztelettel ma is. Bajor Gizi és Ödry Árpád képei között Naponta odatelefonál, min­den gondjukat-bajukat tudni akarja. Az Ödry Otthonnak nemrégiben szerzett egy kertet, önody Év» De hát miről szól a zene? Számtalan olyan zenemű van, ami szöveggel, vagy cselekménnyel fonódik össze, itt tehát a zene mondaniva­lója, meséje, magyarázata magától adódik. Petőfi meg­írja a verset — a zeneszerző dallamot fűz hozzá és persze kíséretet. A zene menetét, mondanivalóját javarészt a vers határozza meg. Katona József megírja Bánk bánját. Erkel a drámát átemeli a ze­nés színpad szintjére. A mu­zsika „irányát”, a zenei gon­dolatok összeütközését, kibon­takozását, szélesebb formák­ban való jelentkezését, a dráma — ha nem is határoz­za meg végképp —, de je­lentékenyen befolyásolja: a zene menete csak párhuza­mos lehet a drámai erők irá­nyával. Ugyanez áll egy oratóriumra, passióra, vagy ünnepi misére. A szöveg, , vagy ahogy mondani szok­ták: a textus, a zene alap­szövetét képezi. A problé­ma: miről szól a muzsika? — akkor jelent igazi kérdő­jelet mikor a zene függetle­níti magát a szövegtől. Vers. dráma, textus nem befolyá­solja menetét. Persze, a szö­veg nélküli muzsika világá­ban is találunk számtalan művet, amelyben a zeneköl­tő mégis bizonyos irodalmi utalásokat követ. Néhány példa: Liszt: a Les Preludes komponálása során Lamar­tine költeményét tartotta szem előtt: Les Preludes, magyarán: Előjátékok; a szerelem, az ifjúság, a harc, megannyi előjáték csupán a nagy dráma előtt, mely tu­lajdonképpen a halállal kez­dődik. Berlioz a Fantasztikus szimfóniában egy szerelmes férfi gyötrődését, kiábrán­dulását festi meg. Men­delssohn a Hebridákban az Északi-tenger zord szigetvi­lágát ábrázolja, a vijjogó szelek, a barlangban menny­dörgő visszhang, az örökkön haragos hullámok csodálatos freskójaként. Muszorgszkij a Kopár hegy című remeké­ben egy boszorkányszomba­tot, Osaikovszki.i a Rómeó és Júliában a halálos szere­lem drámáját „zenésíti” meg. Dvorzsák az Újvilág szimfóniában két földrész: Amerika és Európa erőit méri össze. Mindezeket a műveket program-muzsiká­nak nevezzük. Olyan zenénél: tehát, aminek történetét, el­beszélő mondanivalóját ha hangról hangra nem is, de azért nagyjából követhetjük. Ha ezzel a program-zenével összehasonlítjuk a Beetho­ven-i muzsikát — vegyük példának a Hősi szimfóniát —, akkor azt látjuk, hogy itt még mindig van valami programszerű, mondjuk így: irodalmi (megfogalmazható) eszmei mag, de ez már nem história, nem elbeszélés, egyetlen eszme csupán. A hős, az igazi nagy ember eszméje. Es ha a Beetho­ven-! alkotáson is túlmuta­tunk, akkor eljutunk ahhoz a zenéhez, amely már st történetet, se megfogalmaz­ható eszmét nem hordoz o homlokzatán, címe csak eny- nyi: g-moll szimfónia (Mo­zart). Itt a zene a dalla­mok varázsával, az összhan­gok csodálatos változatával a ritmusok megejtő játéká­val. az ellentétek fény ámvék hatásaival bűvöl el bennünket. Vajon az ilyes­fajta műveknek mondani­valójuk, tartalmuk nincs? Hogyne volna! Csak ez ö tartalom már szövegbe nem foglalható. De azért érzi minden hallgató az igazi él­mény, a mély emberi érzé­sek. nem egvszer egvmással vitázó, harcoló gondolatok, tehát a való élet aranvf‘idé­zetét. A program zenénél a zeneszerző segítségünkre si­et: irányt szab fantáziánk­nak. Az abszolút-zene köl­tői ránk bízzák, hogy a ze­nei tüneményt értelmezzük, ha úgy tetszik: megfogal­mazzuk a magunk kénzelete- s a zenére visszhangzó érzé­seink szerint. A XCIie A ^le­mondani valója. vagy, hogy címünkhöz tart­suk magunkat: „meséje” szavakkal legfeljebb csal megközelíthető, de lényeg« — bárki is fogalmazta a kí­sérő szöveget szavakkal nem ragadható meg soha­sem. A zene igazi „meséje”: azok a csodálatos dallamok életérzésünket felfokozó rit­musok. emberi mivoltunkat felemelő zenei gondolatok amelyek mögött ott érezzük a zeneköltő lángelméjét, sőt azon túl «így egész népei melynek a komponista leik«' mélyét nyilvánítja ki és a zenetörténet óriásai esetén — az egész kort. amelynek kohójában e nagy érzések felizzottak, s a remekmű nemes ércét, szolgáltatták. Muzsikáiéi löviden Miről mesél a zene

Next

/
Thumbnails
Contents