Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-05 / 54. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Csütörtök, 1973. incite. 5. mz&msrmfm Debreceni vita - országos problémáról Előadás a műnk a díj ázásról Gépbemutató az egyetemen A Színház című művészeti folyóirat idei januári számában igen nagy érdeklődésre számot tartó cikket adott közre Sándor Iván kollégánk és barátunk, az ismert regény- és drámaíró, kritikus, a Film Színház Muzsika rovatvezetője. E sokféle rang és cím felsorolása , azért szükséges, hogy akiknek a szerző neve keveset mond, érezhessék: a magyar színházi élet egyik legkiválóbb ismerője, aki sok-sok tapasztalattal és nagy felkészültséggel nyúlt a témához. A színház a jövő évtizedek társadalmában című cikkben Sándor Iván sok oldalról közelíti meg a kérdést. Hol lesz a színház helye a társadalom szervezetében, a változások gyorsuló üteme vajon hová helyezi, különös tekintettel a technikai forradalomra, a népesség- és életforma-változásokra, az ismeretanyag szakadatlan bővüléséből következő érdeklődési polarizációra? Keresi a színház szerepét a megváltozó életjormák között, vizsgálja a színházait telepítési gondjait, végül annak lehetőségeit vizsgálja, milyen lehet a jövőben a színházak programjának megoszlása, azaz hogyan alakul ki az egyes intézmények profilja. A cikk gondolatmenete különös figyelmet érdemel, s a színházi szakembereken kívül bizonyára érdeklődéssel fogadják mindazok, akiket a színházművészet érdekel. Ezek száma pedig nem lebecsülendő. Sándor Iván cikke sok részletkérdést érint, sok témát ölel fel, s bizonyára számos értékes megbeszélés, alkotó polémia alapjául is szolgál majd. Egy nagy hibája viszont szembetűnő, s ez máris vitatéma lett, mert Sándor megállapításait és következtetéseit kizárólag budapesti szemszögből nézi, elképzeléseit csak a fővárosra koncentrálja. Zárójel közé tett, négy rövidke mondatban emlékezik meg róla. hogy önálló problémakör a vidéki színházak helyzete, s e négy mondaton belül megpendíti égy, budapestivel egyenrangú, vidéki színházi centrum létrehozásának ötletét Debreceni testvérlapunk, a Hajdú-Bihari Napló szerkeszA Magyar Színházi Intézet — mint az általa kiadott Dramaturgiai Híradó című tájékoztató legutóbbi számában olvashattuk — új, színházi, színháztudományi, drámaírói, irodalomtörténészi stb. körökben nagy érdeklődésre számat tartó kiadványt ad közre felszabadulásunk 25. évfordulójára. A magyar színházak műsora 1949—1989 című, két kötetre tervezett kiadvány hézagpótló munkának ígérkezik. Ugyanis az intézet által immár tíz esztendeje kiadott, az egyes évek színházi műsoradatait tartalmazó füzetek ma már nehezen hozzáférhetők, széttagoltságuk miatt is nehezen nyerhető belőlük átfogó kép. Most egységes összeállí- ‘tásban jelenteti meg az intézet az államosítás évétől, 1949-től 1969-ig a színházi műsorokat Sajnos, a felszabadulás és az államosítás közötti időszak adatai hiányosak (csak a fővárosi színházak műsora áll hiánytalanul rendelkezésre), s ezeket a kiadvány függelékében adják közre. Az óriási méretű anyagot két részre osztották. Az első tőségének kulturális rovata Sándor Iván cikkének megjelenése nyomán — különös tekintettel arra, ami abból kimaradt, azaz a vidék színházi gondjaira — vitát indított. A vidéki színházak jövőjéről, helyzetéről indított vitát szeretnék országos méretűvé tenni, s egy országos ügyet, azaz az egész magyar vidék színházi ellátásának jövőbeli lehetőségeit és igényeit sokoldalúan megközelítve boncolgatni, elemezni. E nagy fontosságú, országos érdekű polémiába sokféle hozzáértőt szeretnének bevonni. Színházzal foglalkozó újságírók, színházak vezetői,' igazgatók, rendezők, színművészek, a művészeti és közművelődési élet sok-sok ágazatának képviselői fogják hallatni szavukat a Napló hasábjain. A vita egyébként már eddig is sok érdekes adalékkal szolgált, az eddig megjelent írások jó, hasznos, sokoldalú, termékeny eszmecserét ígérnek. A debreceni kezdeményezést örömmel köszöntjük, hiszen a vidéki színházak gondja nálunk, Borsodban is különös gond. Minket azért is érint különös mértékben a vita, mert éppen nálunk van az országban eddig egyetlen Egy hónapig nem láttuk. Nem tartotta kezében a hírlapárus, nem hozta lakásunkra tiszteletpéldányként a postás. Ez tulajdonképpen nem nagy idő. Mégis örülünk most. amikor kezünkbe vesszük, s nem egyszerűen csak azért, mert új köntösben, nagyobb formátumban és szebb nyomásban jelent meg. Inkább azért, mert annyi bizonytalanság után immár végképp eldőlt sorsa. S így dőlt el! Ismét megjelent! Impresszumból ritkán szokás idézni. Most mégis ezt tesszük, mert, úgy érezzük, sokat mond: „Miskolc megyei jogú város Tanácsa V. kötet a tényleges adatfelsorolást tartalmazza. Fellelhető majd a kötetben minden bemutató, új betanulás és bemutató számba menő felújítás, természetesen a darabok és az előadások alkotóinak ismertetésével. Az ismertetés színházak szerinti csoportosításban, kronológikus sorrendben közli a műsorokat, a második kötet pedig olyan mutatórendszereket tartalmaz, amelyeknek segítségével az első kötetben könnyen lehet tájékozódni, s akár egy- egy rendező, vagy díszlettervező negyedszázados munkáját is könnyűszerrel összeállítani. A vidéki színházak 1945— 1949 közötti műsorainak ösz- szeállításához most kezdett az intézet. Elismerendő, hogy a vidéki nyilvántartások hajdani rendszere nehézzé teszi az adatgyűjtést, mégis sajnáljuk, hogy a jubileumi Idád vényből ezek, a sokszoi történelmi jelentőségű, az új színházi élet első lépéseit jelentő előadások kimaradnak. Vajon mikor kerülhet maid sor egy újabb átfogó kiadványra, amelyben helyet kaphatnak? íbaO összevont, tehát gyctfcorlati- lag. két székhellyel működő színház, bár szeretnénk hinni, hogy a jövő vidéki színházának kialakításánál nem a miskolci—egri összeházasítás lesz a végleges modell. Hisz- szük, hogy debreceni kollégáink kezdeményezése eléri célját, s nemcsak országos vita születik, hanem abból na- gyón sok jó, hasznosítható ötlet is terem. Érdeklődve várjuk a vita alakulását, amelyről a későbbiekben — érdemi részletek ismertetésével — tájékoztatjuk a színbázmü-. vészét, a magyar vidék művészete és művelődésügyi élete iránt érdeklődő olvasóinkat. A megyei Rónai Sándor Művelődési Központ Avas táncegyüttesének tagjai épphogy hazatértek a budapesti vendégszereplésről, most ismét útra kelnek. A kiváló együttes részt vesz a zalaegerszegi IV. kamara-tánc- fesztiválon. Hancsárik Magda, a művelődési központ munkatársa elmondotta, hogy az együttes tagjai ma, csütörtökön, március 5-én szállnak fel a B. művelődésügyi osztályának kiadványa. Megjelenik havonta, a művelődési intézmények támogatásával.” Tehát összefogás szülötte, gyermeke. Ez kifejezi a közös érdeket is. Azt, hogy a Miskolci Műsorkalauz léte egyaránt érdeke a városi tanács művelődésügyi osztályának, a város művelődési' intézményeinek, nem utolsósorban a város lakóinak. S nekünk, miskolciaknak sem csak azért, mert bizony, sokszor nincs időnk az utcai plakátok böngészésére, így viszont egy helyen megtalálunk mindent, s választhatunk. Ezért is. De inkább talán azért, mert jó néhá- nyan vagyunk, akik igazán szeretjük városunkat, s úgy tartjuk, Miskolc már méltó rá, hogy legyen ilyen kiadványa. Ma befejeződik az enesi járás termelőszövetkezeti főkönyvelőinek idei szabad- egyetemi továbbképzése. Két előadásra és konzultációra kerül még sor. Egyik: A termelőszövetkezetek tervezési és érdekeltségi rendszere, ágazati gazdálkodás, jövedelem- és önköllségszámítás. Másik: A tsz-ek áruértékesítésének jelenlegi helyzete, exportlehetőségek és a piac- mechanizmus. Tegnap délelőtt Biró Ferencet, a Pest megyei Párt- bizottság mezőgazdasági osztályának vezetőjét látta venvonatra. A verseny holnap, március 6-án, kezdődik meg. Az első napon a folklór blokkban, 7-én pedig a dra- matikus táncok kategóriájában lépnek színpadra a miskolci táncosok. A folklór blokkban két számot mutatnak be. Mindkettő Rossa László zenéjére és Galambos Tibor koreográfiájára készült. A Tereferét — két kislány valódi és képzelt beszélgetését — Sárközi Erzsébet és Lázár Csilla táncolja. A Pontozót 5 fiú adja elő, szólót táncol Nagy Gyula. A dramatikus tánook kategóriájában Borlói Rudolf zenéjére és Galambos Tibor koreográfiájára a Járatás című táncot Lóránt Ilona és Csécsi István mutatja be. Témája rendkívül érdekes. Két egymáshoz kötődött ember sorsát illusztrálta. sH1, zött már nincs meg az érzelmi kapocs és csuk. gyoiriK, kínozzák egymást. A kiváló címmel kitüntetett Avas táncegyüttes rangos „ellenfelekkel” méri ösz- sze tudását a zalaegerszegi fesztiválon. A 12 részvevő között neves, országosan is ismert együttesek találhatók. Részt vesz a versenyen — többek között a Vasas Központi Művészegyüttese, az Építők Hajdú Táncegyüttese is. Bízunk benne, hogy a miskolci táncosok sikerrel helytállnak majd a versenyen. Az ünnepélyes eredményhirdetésre — amelyen kiderül, hozott-e nekik újabb sikereket a verseny — vasárnap kerül sor. dégül a szabadegyetem. Az előadó igazán érdekes, sokoldalú és színvonalas előadást tartott A munka mérése és díjazása a termelőszövetkezetekben címmel. Az előadás után a szabad- egyotem részvevői lapunk, az Észak-Magyarország szerkesztősége és a Borsodi Lapkiadó Vállalat képviselőivel találkoztak, és beszélgettek az újságszerkesztés néhány kérdéséről és a lap- terjesztés feladatairól. Tegnap délután a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen jártak a főkönyvelők, ahol — az egyetem megtekintése után — gépbemutató gyakorlati foglalkozáson vettek részt. Az elmúlt év őszén kezdődött felszabadulási népdal- verseny március 1-én új szakaszába lépett. A lezajlott elődöntőkben tizenegy alkalommal minden megyét 4— 4 énekes, vagy kamarakórus képviselt. Megyénk színeiben a hevesi IV. elődöntőn Deme Dezső, Bátok Ferenc, Banka János szólisták és a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz kamarakórusa szerepelt. Produkcióikat a zsűri egyenként és összességében is nagyon elismerte, magas pontszá- mokka! jutalmazta. (A borsodi versenyzők a zsűri összesített pontszámai alapján 3. helyen végeztek az elődöntőkben.) Sajnos, a közönségszavazatok figyelembevételével szólistáink nem juthattak tovább , e népdalversenyben. Akkor még senki sem gondolt arra, hogy a négy versenyzőre adott 7800 szavazat a legkevesebb lesz. A későbbi fordulókban több versenyző külön-külön kapott eny- nyi, s még ennél több szavazatot A március &-i, második salgótarjáni középdöntőn a 113 éves, nagy múltú mezőkeresztesi férfikórus szerepel, illetve énekel a döntőbe jutásért. A kórusban bízunk, mert az elmúlt évek és évtizedek során többször tanúsította jó A felszabadulási ünnepségsorozatban március 8-án, vasárnap Sárospatakon a Borostyán-szállóban és a városi művelődési házban rendezik meg az általános fogyasztási szövetkezetek művészeti együtteseinek járási fesztiválját. Először a versmondó verseny körzeti döntőjére kerül sor, amelynek négy első helyezettje jutott tovább a megyei viadalra. Ezután következik a művészeti együttesek versenyzőinek bemutatója. Ezen a Sárospataki ÁFÉSZ Bodrog együttese, a Sátoraljaújhelyi Művelődési Központ Hegyalja együttese, az Olaszlisz- ka—tolcsvai ÁFÉSZ férfikórusa és gyermek néptánccsoportja, a cigándi gyermek- együttes, valamint a járási, központi bemutató színpad tagjai lépnek a zsűri és a nagyközönség nyilvánossága felkészültségét. Dalcsokrait: összetétele, dinamikus és szárnyaló előadásmódjuk biztosíték arra, hogy a bányavárosban is elnyerik mind a helyi, mind pedig az ország nézőinek, illetve hallgatóinak tetszését Az eddigi tapasztalatok azonban azt bizonyították, hogy a sikeres szerepléshez, pontosabban fogalmazva, a továbbjutáshoz szükséges a széles körű közönség lelkes biztatása, segítsége. A műsor szervezői, szerkesztői úgy döntöttek, hogy a második fordulóban is segíthetik a szereplőket a közönségszavazatok. A korábbi lehetőség bővült, mert ezúttal lékottázott és szöveggel ellátott, ismeretlen, vagy kevésbé ismert népdalokkal Is lehet szavazni, amivel — & dalok elfogadása esetén —- 30—30 pont előnyhöz juttathatjuk versenyzőinket. A népdallal történő szavazás másik módja, hogy a szavazó magnószalagra énekli a dallamot, és ezt juttatja el a megadott címre. Természetesen az említett két szavazási lehetőségen kívül érvényes a korábbiakban alkalmazott, levelezőlapon vagy levélben történő vélemény- nyilvánítás is. A szavazás mindhárom formája esetén a Magyar Televízió „Röpülj, páva!” címre (Budapest, V., Szabadság tér 17.) kell küldeni a véleményeket. A magnószalagos szavazás esetén a szalagra kell rámondani az éneklő nevét, címét és azt, hogy kire szavazott. Ezúton is kérjük megyénk és városunk lakosságát, a népdalt szerető és e tv-mű- sort kedvelő nézőket, hogy éljenek a,szavazás hármas lehetőségével, és alkotó módon kapcsolódjanak be e nemes versenybe. Tudjuk, a népdalokat szerető és ismerő emberek többsége nem tudja megfelelően lejegyezni a dallamokat, esetleg problémát okoz annak megállapítása is, hogv valóban népdalról, s nem úgynevezett magyar nótáról (műdalról) van-e szó. Ilyen esetben forduljanak bizalommal éneket és zenét tanító nevelőinkhez, vagy olyan zenei szakemberhez, aki megbízhatóan rögzíti a dalokat. Hisszük, hogy megyénk és városunk fiatallal, idősebbiei sokkal lelkesebben és hatékonyabban segítik a férfikórus továbbjutását. amely szén produkciója révén megérdemli. hogy a döntőben is képviselje népdalokban is gazdag megyénket, városunkat. Merényi József Cs. A. Luchino Visconti Budapesten A Madách Színház „Sakk-matt” premierjén világhírű vendégek vettek részt: Luchino Visconti olasz filmrendező és Marcel Achard francia író. Képünkön: L. Visconti, Dómján Edit, Gábor Miklós, M. Achard és Tolnay Klári. A magyar színházak műsora 1949-1969 Ismét megjelent a Miskolci Műsorkaiauz Sok sikerttáncosok! Kamara-táncícsztivál Zalae^rsze^en ele. A „Röpülj páva’' középdöntőjében a mezőkeresztesiek
