Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Vasárnap, 1970. márc. 1, Bemutató a Miskolci Nemzeti Színházban Tanácsok a tanítóképző intézet felvételi követelményeiről és rendjéről A magyar felsőoktatási in­tézmények 1970—71. oktatási évre szóló felvételi tájékoz­tatója sokoldalú segítséget nyújt a folyó oktatási évben érettségiző és továbbtanulni kívánó fiataloknak és szü­leiknek. Van azonban néhány olyan felsőfokú oktatási in­tézmény — köztük a tanító­képző intézet is —, amelynek felvételi rendje, időpontja, felvételi lépcsők száma, beis­kolázási körzetek meghatáro­zása — eltér az általánostól. A felsőfokú tanítóképző in­tézet nevelési, oktatási kép­zési rendszerében, az új tanévtől kezdve bekövetkező pozitív változások szükséges­sé teszik, hogy az általáno­son belül e cikk keretében megmutassuk a részletest, a konkrétat megyénk és Mis­kolc m. j. város érdeklődő lakosságának. Felvételi létszám, „területi“ elv Az utóbbi években a vég­zett tanítók alkalmazásával, elhelyezésével kapcsolatban egyre gyakrabban vetődik fel a tanácsok részéről, hogy kevés tanítót képeznek inté­zeteinkben. Évről évre je­lentős számú munkahelyet kénytelenek betölteni — ké­pesített tanítók hiányában — képesítés nélküliekkel. Külö­nösen nagy problémát jelent a képesített tanítók hiánya a kis falvak és tanyák alsó ta­gozatos — 6—10 éves — gyer­mekeinek nevelése, oktatása szempontjából, ahol az ala­pok lerakásában döntően ön­állóságukra, öntevékenysé­gükre vannak utalva az ösz- szevont osztályok tanítói. Ez a jelenség nemcsak a mi körzetünkben tapasztalható, hanem országosan is komoly gondot jelent. Ezen kíván az 1970—71. oktatási évtől kezd­ve segíteni a Művelődésügyi Minisztérium azzal, hogy fo­kozatosan növeli az I. évfo­lyamba felvehetők számát. Ennek következtében a mi intézetünkben is, a követke­ző oktatási évre — a koráb­bi 60-as létszám helyett — 80 hallgató nyerhet felvételt — megfelelő felvételi vizsga alapján — az I. évfolyamba. Egy év tapasztalatai alap­ján kialakult intézetünk vo­natkozásában is a területi elvnek megfelelő körzet, amely szerint a Sárospataki Tanítóképző Intézet Borsod- Abaúj-Zemplén megye és Miskolc m. j. város területé­ről iskoláz be I. éves hall­gatókat és ebből követke­zően ennek a két súlyponti közigazgatási egységnek ké­pez elsősorban tanítókat is. Ebből az új helyzetből ter­mészetszerűen következik, hogy még szorosabb munka- kapcsolat és együttműködés kel) hogy kialakuljon a jö­vőben e két közigazgatási egység és a tanítóképző in- * tézet között. Új tanterv az 1. éves hallgatóknak A nevelőmunka magasabb szintre emelésével együtt a képzés tartalmának és mód­szereinek továbbfejlesztését sem megkerülni, sem pedig elhalasztani nem lehet. Nap­jainkban a korszerűsítési munkálatok olyan stádium­ban vannak, hogy az_ új tanévtől kezdve az I. évfo­lyamok hallgatói számára — majd fokozatosan három év alatt a magasabb évfolya­mokban is — bevezethetjük az új alapdokumentumokat. Ennek következtében olyan új kollégiumokkal gazdag­szik a képzés tartalma — a korábbi években bevezetet- teket is figyelembe véve —, mint: Az oktatás technikai eszközei, a Honvédelmi is­meretek, az Egészségtan, a Beszédművelés című tantár­gyak anyagával. A Népmű­velés című kollégium abszol­válását vizsgakövetelmény­hez köti az új tanterv, ami egyben a tiszteletdíjas nép­művelési funkcióra képesí­tést is jelenti. A kisdobos- és az úttörő vezetésre való fel­készítés szintén módosul tar­talmi és módszertani vonat­kozásban. Igen lényeges tar­talmi fejlődést ígér a jelen­legi gyakorló félév helyett bevezetésre . kerülő 4 hetes iskolai gyakorlat, amelynek következtében a képzési idő ténylegesen 6 félév lesz. Ugyancsak jelentős tartalmi előrelépést ígér az új óra- és vizsgarend, valamint az ál­lamvizsga új rendszere is. Az új alapdokumentumok életbe léptetésével lehetővé válik egy új képzési profil, a kötelezően választható spe­ciálkollégium bevezetése, melynek keretében történik a hallgatók választása szerint áz úttörőcsapat-vezetésre, a napközi otthoni nevelésre, ének-zene, gyakorlati foglal­kozás, testnevelés és az orosz nyelv oktatására való felké­szítés, amelynek elvégzését és kalkulusát az oklevélben is fel kell tüntetni. Mindezekből következik, hogy azok a hallgatók, akik 1970. szeptemberében kezdik meg tanulmányaikat a taní­tóképző intézetben, tantervi­leg gazdagabb, sokrétűbb — az általános tanítói munkára való magasabb szintű fel­készítés mellett —. szakhoz kötöttebb ismeretanyag fel­dolgozása után — társadalmi hasznosságát tekintve is — értékesebb diplomát nyernek majd, mint elődeik, ami ta­nítói munkájukban és tár­sadalmi-közéleti tevékenysé­gükben pozitív változást kell hogy eredményezzen. követelmények A „területi elv” érvényesí­tése lehetővé teszi, hogy az intézet felvételi körzetébe tartozó középiskolákkal, el­sősorban a gimnáziumokkal az eddiginél még szorosabb kapcsolat jöjjön létre. Ennek alapvető feltétele, hogy az ezeket irányító megyei mű­velődésügyi osztályok pálya- irányításának hatásfoka is növekedjék a tanítóképző in­tézetek irányába. Célunk ugyanis nemcsak az, hogy kvantitatíve fejlesszük a taní­tóképzést, hanem az új alap- dokumentumok szelleméből következően elsősorban a A Földes Ferenc Gimná- j zium városunk első gimná- I ziumának örökét őrzi. A 400 éves múltra visszatekintő, volt református és a 230 éves múltú katolikus gimnázium egyesítésével 1953-ban ala­kult. Ez a nagy múltú is­kola 10 évvel ezelőtt, fenn­állásának 400. évfordulóján múzeumot hozott létre ha­gyományainak méltó megőr­zése céljából. A régiségek felett az iskola néprajzi szakköre vállalt védnökséget, Mádai Gyula tanár vezetésével. A múzeális értékű tárgyakat és írásos emlékeket 1960-ban rend­szerezték. A tanárok és a diákok lelkes gyűjtőmun­kájának eredményeként gaz­dag anyag halmozódott fél. Közöttük legjelentősebbek az iskola múltjáról tanúsko­dó emlékek és tárgyak, ame­lyek bepillantást engednek a régi iskolai rendszerbe. Meg­ismertetnek a napjainktól a XVI. századig visszavezethető diákélettel, melynek hű kró­nikásai a régi iskolai év­kvalitatív fejlődés útját kell járnunk. Alapelvünk, hogy a tanítói hivatás szempontjából tudatosabban irányított je­lentkezési bázisból nagyobb lehetőség van az alkalma­sabbak kiválasztására, felvé­telére, és az így bekerült hallgatókból optimális lehe­tőségünk van a nagyobb ál­talános és szakmai művelt­séggel, szilárdabb hivatástu­dattal rendelkező szocialista tanítók képzésére. Ehhez vi­szont az szükséges, hogy a középiskolák iskoláztatási bi­zottságai olyan tanulókat ja­vasoljanak intézetünkbe fel­vételre, akiknél úgy tapasz­talták, hogy a tanítói szak iránti érdeklődésük, a peda­góguspályára való rátermett­ségük alkalmassá teszi őket — sikeres felvételi vizsga és a tanítóképző elvégzése után — leendő hivatásuk gyakor­lására. Mivel a felvételi bi­zottságunk maximálisan kí­ván támaszkodni a középis­kolák véleményére, rendkívül fontos, hogy ezek a vélemé­nyek a pályázók alapos és reális értékelését tartalmaz­zák. A tanítóképző intézetek ta­nítói szakára pályázó tanulók jelentkezési iratait 1970. már­cius 25-ig kell a középisko­láknak a területileg illetékes intézetbe megküldeni. (A mi területi illetékességünk Bor­sod megye, Miskolc, m. j. vá­ros és Heves megye középis­koláira terjed ki.) A tanítóképzőbe jelentke­zőknek — a felvételi vizsgát megelőzően — alkalmassági vizsgát kell tenniük április 5. és 13. között: testi alkal­masság : látás- és színérzéke­lés-vizsgálat; zenei hallás- vizsgálat, és beszédkészség­vizsgálat követelményeiből. Az alkalmasság előfeltétele c felvételre bocsátásnak. Az al­kalmassági vizsgán meg nem felelt pályázók az intézet igazgatóján keresztül — el­utasításukat követő JO napon belül — kérhetik átirányítá­sukat más felsőoktatási intéz­ménybe. A felvételi vizsgák június 25. és július 10. között lesz­nek. Ennyiben kívántam rövi­den tájékoztatni beiskolázási körzetünkbe tartozó, pályavá­lasztás előtt álló középiskolai tanulókat és szüleiket Szeret­ném, ha ez a rövid tájékozta­tás a tanítói hivatás iránt ér­deklődő tehetséges jó tanulók közül minél többnek segítene a pályaválasztás rendkívül fontos kérdésének kedvező megoldásában. Dr. Károly István intézeti igazgató könyvek, dolgozatfüzetek, bi­zonyítványok. Jelentős az a térkép, amely a XVI. században már létező középiskolákat tünteti fel. Közöttük látható Miskolc is. Megtalálható itt a várva várt szünetet jelző csengő előd­jének, a régi iskolai harang­nak a felirata. A harangot, melyet még 1737-ben öntöt­ték, jelenleg a Herman Ottó Múzeumban óraik. De egy­szer minden évben megkon- dul a gimnázium épületében, hogy élbúcsúztassa a távozó negyedikeséket. Az összegyűjtött feljegyzé­sek között sok jelentős, ér­dékes akad, amelyek közül csak néhányat említünk. Vá­rosunkban már 1839-ben minden tárgyat magyarul tanítanak, a bizonyítványo­kat magyar nyelven írják. Több adat tanúskodik róla, hogy a 48-as szabadságharc­ban milyen sok miskolci di­ák vett részt. Múzeális érté­ket képviselnek az emléktár­gyak is. Iskolai pecsétek, kü­lönféle sport- és tanulmányi A színpadra gény többnyire csalódást kelt a nézőben, mert azt tapasz­talja, hogy az alkotás egy más műfaj, sőt, más művé­szeti ág közegében már „nem az igazi”: mozzanatainak jó részét sem kapjuk vissza az átültetésben, de ami még na­gyobb baj, az élmény sodró ereje, hatékonysága csökken, s amit látunk a színpadon, az nem csupán természetszerűen más, hanem vérszegényebb is, mint amit könyvben ol­vastunk, szívszorongva, meg­rendülve, felgyűlt lélekkel és képzelettel... Az Ilf—Petrov (két szovjet szerzőtárs)-féle szatirikus re­génynek, a híres-nevezetes Tizenkét szék-nők színpadi változata azonban — a mis­kolci bemutató előadás élmé­nye alapján — kivétel. Mint­ha csak egyenesen színpadra írták volna, legelőször is: életerős és kellemes, lendüle­tes és tartalmas komédiaként hat. Sőt, nézése közben, e sorok írójában legalábbis, olyan gondolatsor támadt, hogy a legmaibb ma közönsé­ge ebből a színpadi változat­ból jellegzetesebbnek és önmagához közelebb állónak érezheti akár a regénynek a legjobb vonásait is... Annak a több mint negyven eszten­dővel ezelőtti szovjet életnek az „alvilága”, melyből né­hány átmeneti, de akkor jel­lemző darabot és emberala­kot görbe tükör elé állít a Tizenkét szék, ma már mint­ha a színpadi változatból tűn­nék igazán hitelesnek és fi­gyelmeztetőnek! ... Ha ezt — esetleg csak sze­mélyes tévedéssel, de mégis — így érezhetjük, akkor eb­ben az érzésünkben a szín­padi előadást megelőző és létrehozó valamennyi művé­szi munkának, több művész akarva-akaratlanul egymásba kapcsolódó, részben közös, de mindenesetre bonyolult tevé­kenységének elismerése feje­ződik ki. Az az elismerés, hogy nf és Petrov első közös munkája: sikerült, időszerű és maradandó szatlrikus-kalan­A napokban 15 kilogram­mos, gondosan csomagolt kül­demény érkezett Monokra. Feladója a miskolci 9. számú, Vasvári Pál nevét viselő ál­talános iskola honismereti szakköre, címzettje pedig a Kossuth Emlékmúzeum. A miskolci pajtások tíz év óta versenyeken elért díjak, ser­legeik és érmek egész sora látható az üvegszekrények­ben. A régi emlékek között már ott sorakoznak a jelen „do­kumentumai” is. A Földes Ferenc Gimnázium tanárai és diákjai már a jövőre gon­dolnak. összegyűjtik a kivá­lasztott dolgozatfüzeteket, osztálykrónikákat és más do­kumentumokat, amelyek a múzeumba kerülnek. Kiegé­szíti még az anyagot a nép­rajzi szakkör gyűjteménye: egyik jelentős darabja egy honfoglaláskori cserépedény, őriznek még általános törté­nelemmel foglalkozó doku­mentumokat is. Közöttük egy eredeti, 1919-es plakátot, Miskolcon készült szükség­pénzt, 48-as kiáltványt, fegy­vereket Ezek gyűjtését azonban már nem folytatják. Céljuk az, hogy a múzeum elsősor­ban az iskola életéről adjon hű képet, annak múltját és jelenét tükrözze. Albert Judit dós regényt eredményezett; hogy Tahi László humora és színpadi érzéke ezt a regényt ügyesen, mai színezetű „fel­hangokkal” is megerősítve tudta a modern magvar szín­házak előadás-anyagává át­formálni; hogy Orosz György gondos, ötletes, biztos kezű, az érzelmi hatásokkal is szá­mot vető, sodró lendületű és egyben takarékos, a komikum minden lehetőségét kiaknázó és mindig nagyon ízléses ren­dezése, színész-vezetése: ez­úttal is nagyon rangos mű­vészi alkotómunka volt (s ennek értékét fokozza, hogy színházunk Jászai-díjas fő­rendezője most is, amint már őneki ez szokása, a „rende­zés” címszava alatt már-már társszerzői szinten álló dra­maturgi tevékenységet is el­végzett?). hogy a népes sze­replőgárda minden tagia lel­kesen, mintaszerű együttessé forrva nyújtotta a tőle kitelő legjobbat a közönség szolgá­latában. a darab és a színház becsületéért; hogy mindezt jól húzták alá Suki Antal le­vegős, a szó jó értelme sze­rint nagyvonalúan egyszerű és hatásos, jellemző erejű díszletei, a Gergely István tervezte korhű, de nem apró­lékoskodó jelmezek, s a kí­sérőzene, melyet Kalmár Pé­ter állított össze ... A színművészek kának általános méltatása annyival inkább is indokolt, hogy a három főszereplő ki­vételével mindegyiküknek két-két (kettejüknek pedig három-három) figurát, fontos epizód-alakot is meg kellett elevenítenie, s volt hozzá ele­gendő készségük, erejük és kötelességtudásuk... Akik a miskolci előadást látják, azoknak emlékezeté­ben minden bizonnyal úgy él majd a főszereplő, a legendás kedves szélhámos (ma inkább jóízflnek, mint kártékonynak érezzük!), Osztap Bender, „a nagy kombinátor”, amilyen­nek Makay Sándor, ez a rend­kívül jó képességű, sokolda­lú érzékenységű-fogékonysá- gú színművész formálta, ötle­rendszeresen jelentkeznek ajándékcsomagjaikkal Mono­kon. A mostani jubileumi kül­demény a Kossuth Lajosról és koráról hírt adó régi újság­példányok és az 1048—í9-es szabadságharc 13 hadi térkép- vázlatán kívül eljuttatott a múzeumba a XVIII. század végéről származó bronzedé­nyeket is. A neolitikus, úgy­nevezett bükki kultúra díszes kőedény-töredékei és az Ózd környéki Hangonyban feltárt négy darab mammutcsont is értékesen gazdagította a mo­noki régészeti gyűjteményt. MATÓ GYULA: HAZAÉRTEM Csillagok, tört álmű éjszakázok, hasonlítunk egymásra. az éjszaka csendet ragasztott, a házak falára, a kémények, agyagcscrcpek. szikra-virágok nyílnak bennük, utak fenyszőnyegén porszemeket kerget.a szél, rakoncátlan a kedvük, rozzant derékkal, kedvesem házába eipelem ezt a napot is, a kerítések vigyázó őrkatonák, hazaértem: mondom a jelszót. tesen, frissen, természetesen, egészséges modernséggel, mellyel mintha kissé vala­mennyi társát felül is múlta volna, de az együttes művé­szi összhangjának veszélyezte­tése nélkül. A darab végén (mely sajnálatosan iramában „esik”) azt is el tudta hitetni, hogy talán leszámol a járha­tatlan úttal, a „kombinátori” illúziókkal, s egyszer talán munkából s a dolgozók tár­sadalmában fog élni... Paláncz Ferenc volt nemesi marsall- ja, a „naev kombinátor” által folyton lóvá tett „kincske­reső”: egészében véve sike­rült, tehetséges alakítás. Amit hiányolok belőle: a parlagi nemesek úrias külső látszat­ra törekvése. Más szóval: mintha a kelleténél egy fok­kal ruszfikusabbra hangolta volna ezt. a „deklasszált” figurát. Fehér Tibor falusias, álszent, pénzsó vár pópája: pontosan és ízlésesen kidol­gozott művészi teljesítmény, beleértve a tragikomikum ha­táráig jutó, de — helyesen — azon mégis innen maradó, valódi sajnálatot nem keltő megzavarodási . jelenetet is. Somló Ferenc, Nádassy Anna, Lenkey Edit. Márffy Vera, Dariday Róbert, Kanalas László, Bősze Péteri színészi alkatuknak megfelelő szere­peikben ismeretes és más al­kalmakkor bővebben mélta­tott jó színvonalukat „tartot­ták”; sőt: sajnáljuk, hogy egyikük-másikuk nem jutha­tott tágabb lehetőséghez. Szi­li János az első részben tud­ta igazán megmutatni portré­formáló erejét, Virágh Ilona mindkettőben. Kardos Gábor „entellektüelje” s Kautzky Ervinnek ugyancsak az első részbeli figurája: többet ígér, mint amennyit most tehettek. Két fiatal színész három-há­rom szerepet is kapott: a szé­pen fejlődő s már művésszé érlelődött Kiss Jenőnek első­sorban „alanyi költője”, de árverési hivatalnoka is em­lékezetes, és Somló Istvánban is megcsillan a komikai ér­zéke. talán az ígéret is. Som­ló Mária, Csanády Ila, Szi­lágyi Lajos, Bodonyi László, Imre Gabriella nevének meg. említése jelezze legalább, hogy részvételük szükséges és jó volt az összjátékban... % gondoljuk szék színrehozatala szép tel­jesítmény, „jó pont” lesz a fo­lyó évad mérlegén. Azzal a nyomtatásban is közzétett műsorpolitikai-színházvezeté- si állásponttal azonban, hogy azért kellett törölni az idei műsortervből, bár meghirdet­ték, Gogol: Revizor-át, s he­lyette ezt bemutatni, „mert közbeszólt egy színházon kí­vüli nagyhatalom — a tele­vízió” —, semmiképpen sem érthetünk egyet! Hiszen ez a — művészi versenyről le­mondó, csupán a bevételi ha­szonra néző — megalkuvás: mintegy a fontos állami mű­vészeti intézmény, a színház helyeslésével erősít meg egy enélkül is sajnálatosan el­terjedt káros gyakorlatot; azt, hogy miért olvassunk el vagy nézzünk meg élő előadásban olyat, amit a tévé úgyis be­mutat, — vagyis: „tévécent. rikus” művelődési igényün­ket, a „papucs-kultúra” irá­nyába mutató igénytelensé­günket!... A mi álláspon­tunk az, hogy váltogatva min­denre szükség van a maga helyén, a tévé se nem „nagy­hatalom”, se nem „színházon kívüli” nagyhatalom, hanem: hatékony kiegészítője, ráne­velő előkészítője és „sokszo­rosító” terjesztője a színházi kultúrának!... Az enyhén szólva furcsa műsorterv-mó­dosító álláspont, melyet itt szóvá tettünk, olyasféle, mint­ha e tanévben a középiskolák nem foglalkoznának az Em­ber Tragédiájával a tanítási órákon, tekintettel arra. hogy „közbeszólt egy iskolán kí­vüli nagyhatalom — a tele­vízió”, bemutatta, sőt. meg is ismételte!... Gyárfás Imre Űrzik a múltat, ápolják a jelent Ajándékok a Kossuth Emlékmúzeumnak

Next

/
Thumbnails
Contents