Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

Csütörtök, 1970. morc. 26. ESZAK-MAGYARORSZÁG 5 ej IC. K Klion a megyében ade- mokratikus erők győzelméért, a haladó eszmék elterjesztéséért, az új rend megszületéséért rendkívül ne­héz harcokat kellett vívni. Tulajdonképpen a rendőrség munkáját sem a szakképzet­lenség. a hiányos felszerelés, a gyenge ellátottság gátolta annyira, mint inkább a reak­ciós erők hatalma, súlya, azoknak a rendszerellenes embereknek a tevékenysége, akik szinte mindenütt jelen voltak, aktívan bomlasztottak, így a. rendőrség soraiban is. Ezeknek az erőknek — szá­mos egyéb tényező mellett — okvetlenül nagy részük volt abban, hogy a megyében a rendőrség hosszú ideig nem tudta megfelelően ellátni fel­adatát. tisztségét november 18-án ve­szi át tőle Csöngei Ferenc őr­nagy. Ez alkalommal ünnepé­lyesen búcsúztatták Zorányi Dezsőt, akkor már rendőr őr­nagyot.) Megkezdődötta borzás, a járási kapitányságok kialakítása, az ezzel járó, rendkívül sok gonddal, tenni­valóval. Az anyagiakra- vala­mi jellemzőt: a vármegyei kapitányság megszervezése­kor a felszerelés 3 darab asz­talból 1 db karosszékböl és 1 darab pádból állt. Később a kapitányság két gazdátlan lóhoz jutott, de ezek ellátását, takarmányozását sem tudta megfelelően biztosítani. Ma­ga a toborzás sem ment köny- nyen, nem hozta meg a várt eredményt. Ä vármegyében a demok­ratikus fejlődés 1948-ban in­dul meg gyors léptekkel. A főispáni funkciót ekkor Fü- löp József, a borsodi munkás- mozgalom kipróbált harcosa vette át. Leváltotta a reakci­ós közigazgatási vezetőket, segített a parasztoknak gond- j jaik eltüntetésében. A Ma­gyar Kommunista Párt prog­ramjának helyességét mind' többen ismerték fel Abaúj- ban is, és egyre többen csat­lakoztak ehhez a párthoz. FípLitpl az időknek a lii/.LKIH K harcaiban _ hosszan tartó, kemény harcai­ban — esett át a tűzkereszt- j ségen az újonnan született abaúji rendőrség — közvetlen részese a hol burkolt, hol nyílt összecsapásoknak. MISKOLC III. kerületében, a Hegyalja utca 1. szám alatt találjuk Alsó-Majláth orvosi rendelőjét. Nem messze a Ságvári mozitól, a lillafüredi út egyik nagy kanyarjában, alig egy méterre a város fe­lé rohanó autók keréknyo­mától. Erre nyílik a váróte­rem bejárata is. Előtte még korlát sincs. A vakolat szí­nét sokkal inkább a felcsa­pott sár, mint a réges-régi festés adja. Belseje méltó az elhanyagolt külsőhöz. A falak repedezettek és beázottak. Az ajtókon ujjnyi rések. 1905- ben készült a váró öntöttvas­kályhája, s nagy hidegben „a legjobb igyekezete” mellett sem képes bemelegíteni a he­lyiséget. Ráadásul rossz a kémény is. — Isten őrizz, hogy ide ké­ményseprő jöjjön, mert ak­kor nem látunk a koromtól. A szentesi Termál Tsz-bcn, az ország legnagyobb „virággyá­rában” 30000 négyzetméter üvegházi területen termesztenek szegfűt. A téli hónapokban havonta százezer szál szegfűt szednek az üvegházi virágoskertből. Az illatos, szép virágok­ból jelentős mennyiséget a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és Jugoszláviába szállítanak. Erőtlen napsütésben néha látni lehet De már a kezdetben jelen voltak itt is a haladó erők képviselői. 1945 előtt főleg Kassa kör­nyékén említésre méltó bal­oldali mozgalmak bontakoz­tak ki. Háborúellenes röpcé­dulákat terjesztettek, meg­szervezték a moszkvai Kos- suth-adó hallgatását, anti­fasiszta egységfront kialakí­tását célzó propagandamun­kát fejtettek ki. A mozgalom azonban nem tudott erőtel­jesen kibontakozni, mivel a vezetőket: Spisák János, Va- jik András és Kruj Mihály gönci lakosokat 1943. szep­tember 32-én letartóztatták, majd internálták. Internálták Kovács József nyíri, Fan- csalszki József göncruszkai, Nyitrai János gönci lakost is. Közülük csak Fancsalszki József szabadult ki 1944 nya­rán. Spisák Jánost Németor­szágba deportálták, ott vesz­tette életét. Az életben mara­dottak a felszabadulást köpe­tő napokban, visszatértek ott­honukba. és bekapcsolódtak az új rendért vívott harcba. Tóth Béla. a hajdani MOKAN-vezér, ezekben az időkben kereste fel az ille­gális mozgalomból ^ ismert embereket, és segítségükkel megkezdte az MKP szervezé­sét. Göncön például Kruj Mi­hállyal együtt Spisák János családját is felkereste. De nézzük a rendőrség munká­ját. A polgárőrség néhány hó­napos tevékenysége után mind nyilvánvalóbbá vált, hogy ezt a formát itt is fel kell váltania egy hatásosabb, szervezettebb közegnek, a rendőrségnek. 1945 márciusá­ban a polgárőrség szerveze­te a járási székhelyeken, Abaújszántón, Göncön, En- csen, és az akkori megye- székhelyen. Szikszón lényegé­ljen már rendőri szervezet­ként tevékenykedett. Már­ciusban vármegyei jelleggel, már ideiglenes politikai nyo­mozóosztály is alakult. Hivatalosan azonban a pol­gárőrség megszüntetését és a rendőrség megszervezését itt is, a sorozatunkban már em­lített, májusi központi ren­deletek jelezték, amelyek el­rendelték a helyi önkormány­zati szervektől független ma­gyar államrendőrség felállí­tását. Oszip István főispán a rendőrség megszervezésével Zorányi Dezső miskolci lakos, nyugalmazott rendőrfelügye- löt, tartalékos századost, az MKP tagját bízta meg. Ké­sőbb ő lett a főkapitány. (A Kei szabadulásunk negyed­százados évfordulója alkal­mából a járás állami, taná­csi szövetkezeti üzemeinek részvételével kiállítást ren­deznek Szerencsen, a Hunya­di János Általános Iskolában. A lß kiállító között szerepel a Szerencsi Cukor- és Csoko­ládégyár, a sátoraljaújhelyi sütőipar, a BVM Művek bod- rogkeresztúri egysége. Természetes viszont, hogy mindezt a különböző bűnök elkövetői nem vették figye­lembe, vagy inkább nagyon is jól kihasználták a zilált ál­lapotokat. A jobboldali erők­nek ezekben az időkben könnyű volt a maguk oldalá­ra hangolni az embereket, és ezt, ahol erre alkalmuk nyílt, meg is tették. Alsóvadászon például, amikor a rendőrök a pálinkafőző üstöket akar­ták elkobozni, mintegy 200 főnyi ember gyűlt össze és hangoztatták: szabad ország­ban nem kell adót. fizetni, a hivatalos közegek menjenek ki a községből! Nem enged­ték elvinni az üstöket. A kis­gazdapárt jobbszámya az MKP ellen agitált, csajka­rendszerrel, vallástilalmak bevezetésével rémisztgetve az embereket;. A rendőrség tisztikarába reakciós elemek is beépültek, és hosszú ideig meg tudták akadályozni a köztörvényes és a belpolitikai bűnözés fel­számolását. A korabeli álla­potokat jól jellemzi a szikszói internálótábor élete, melyről a Szabad Magyarország „Fő­úri paradicsom?” címmel kö­zölt cikket. A tábor inkább üdülőnek hatott, ahol az urak valóban úriasan éltele, szabadon kijárhattak, látoga­tókat fogadhattak, elmehet­tek lakodalomba, vagy jóked­vűen adomázhattak, amíg az őr, fegyverét letéve, segített az élelmiszer rakodásában. Különben a rendőrség is eb­ben a táborban kosztolt, ugyanazt, amit a „rabok”* csak a másik asztalnál. A cikk után a Belügyminisztérium „repülő bizottságot” küldött a helyszínre, és Szikszón megkezdődött a „rendcsiná­lás”. A bizottság több járási kapitányság munkáját is megvizsgálta. Rendkívül rossz tapasztalatokat szereztek Bódvaszilason, Abaújszántón, a szikszói járási kapitánysá­gon. jó vélemény alakult ki viszont Encsről, Göncről. A haladó erők, a demokra­tikus szellemű emberek har­cának azonban ebben a me­gyében is mind érezhetőbbé vált a sikere. Az átszervezé­sek révén a rendőrségen belül is javult a helyzet, tisztább, egyértelműbb állapotok kezd­tek kialakulni. A reakciónak azonban jelentős tartalékai maradtak. Abaújszántón pél­dául még 1947 júliusában és augusztusában is tüntetéseket szerveztek, melyeken rend- szerellenes, rendőrségellenes jelszavakat kiabáltak. Bemutatja termékeit a Bodrogkeresztúri Kerámiai, a Tokaji Vas- és Fémipari, a Szerencsi Női Szabó, az Aba- újszántói Cipész Szövetkezet A szerencsi második helyi­ipari termékkiállítást április 4-én délután 3 órakor nyit­ják meg, s az itt elhelyezett termékek április 11-ig tekint­hetők meg. a miskolci postatér egyik padján, A tavaszi napsütés­ben ül: melegszik. De ez a napsütés gyenge. Néha meg­masszírozza kinyújtott kar­ját, lábát, de különben tel­jesen mozdulatlanul ül, talán órákig is, valahová messzire, de inkább befelé néz. Figyel is talán, mintha keresne, várna valamire, valakire, de az embernek az az érzése: ha valaki közvetlenül előtte megy el, azt sem látja, öreg, csontos, szikár, mogorva né­ni, meghatározhatatlan komi. Senkihez nem szól, senki nem szól hozzája... ... Valamennyien ismertük a keresztnevét, de csak néni­nek szólítottuk. Lehet, hogy azért, mert a két csöppség, a hároméves kislány és az öt­éves kisfiú így szólította. „A néni.” „Mikor jön a néni?” „Elmegyünk a nénivel!” „Sé­táltunk a nénivel.” A ke­resztnevén kívül semmit nem tudtunk róla. Csak azt, hogy van, jön, sétál a gyere­kekkel. Hogyan szokott abba a lakásba, melyben a két kis­gyerek és a fiatal szülők lak talc, tulajdonképpen ezt sem tudta senki. Tény, hogy valahol összebarátkozott a két csöppséggel, elkísérte őket haza. Másnap újra meg­jelent Hideg volt tél* leölt a tűzhely mellé és hallga­tott Nézte a két gyereket, felszedte az elszórt játékot. Később ráültette a bilire a kislányt, felöltöztette, majd leérte a szülőket, hadd vih es­se e! a gyerekeket sétálni a postatérre. Elvitte, a meg­határozott Időre visszahozta őket. Akkor már beszélge­tett, de csak a gyerekekkel. A felnőttekhez nem szólt, csak ha kérdezték, akkor vála­szolt valamit, ímmel-ámmal. Ettől a naptól kezdve min­dig jött. Reggel érkezett, sé­táltatta a gyerekeket a pos- tateren, este megvárta, míg lefekszenek, akkor elment. Később kiderült: a közelben lakik, egy padlásfeljáróból nyíló, szűk sufniban. Tüze­lője nincs, de talán nem is lehetne ott fűteni Teljesen egyedül él. Mióta? Miért? Vállat vont, valamit mormolt, de tovább valahogy nem is lehetett erről kérdezni. Később már bevásárolni is eljárt, felengedett valamics­két a szülőkkel, a vendégek­kel szemben is, de csak vala­micskéi Különben teljesen, oda tartozott már a házhoz, és hiányzott volna, ha nincs ott. EGY ALKALOMMAL hiányzott is. A megérkező vendégek közül kérdezte az egyik: rendőrfőkapitányság vezetői Felszabadulási kiállítás De egyáltalán széntüzelésű kályhával, ha jó, ha rossz, hogy lehet eleget tenni a hi­giéniai követelményeknek — mondja dr. Troliért Adorján körzeti orvos, majd így foly­tatja: — Az igazi abszurdum vi­szont az, hogy a kötelező or­vosi diszkréciót sem lehet megtartani. A rossz ajtón minden kihallatszilc. Így az­tán egyáltalán nem csoda, ha a beteg azzal lép be, „doktor úr, nekem ugyanaz a pana­szom, mint az előbbinek”, vagy „nekem is azt a gyógy­szert tessék felírni, mint a szomszédasszonynak”. Ezek mellett az már valóban jelen­téktelen apróságnak tűnik, hogy nincs WC-nk, s hogy öt évig hiába vártunk a vízcsap megjavítására. Csak a barká­csoló betegeknek köszönhet­tük, ha egy-két napra leke­rült a „hibalistáról”. Persze, az',sem éppen ideális, hogy a bal oldali ablak spalettái nem zárnak, s esténként a gyere­kek. egymást taszigálva, ku­kucskálnak a vetkőző nőkre. Másfél évtizede vagyok itt, s azóta lényegében a helyzet változatlan. — Ugyanezt mondhatom a magam itt töltött 8 évének tapasztalatairól. Hát nézzen körül — emeli fel két kezét, a falakra mutatva, Ulicsinyi Jó- zsefné ápolónő. * AZ ALSÖ-MAJLATHIAK orvosi rendelőjének gondjá­val megkerestük a III. kerü­leti tanács főorvosát, dr. Imri Károlyi. Kértük, mondja el a mostoha körülmények oka­it, s természetesen azt is, mi­lyen terveik, elképzeléseik vannak a rendelő helyzetének javítására. A következő fel­világosítást kaptuk: — Az előzmények ismerete nélkül nehéz lenne megérte­ni az ott uralkodó állapotok okait. A dolog gyökere, hogy eleve rossz, elavult, s ilyen célra alkalmatlan épületbe került annak idején a körzeti rendelő. Persze, akkor nem volt más választás. Azóta pe­dig mi vagyunk a harmadik gazdája a kerület orvosi ren­delőinek, s így a Hegyalja u. 1. szám alattinak is. Először a vasgyári kórházhoz tartoz­tak, később pedig az egyesí­tett kórházhoz, s végül, ja­nuár 1-től mi vagyunk felelő­sek értük, minden vonatko­zásban. A korábbi két fenn­tartó, nyilván szűkös anyagi helyzete miatt, nem fordított elég gondot az ilyen rossz ál­lapotban dolgozó körzetekre. Mert van több is, amely ha sonló az alsó-ma jláthihoz. Ilyen a Gőzön Lajos u. 16. szám alatti és a perecesi, hogy csak kettőt említsek. Nekünk ez évre 350 ezer fo­rint felújítási hitel áll rendel­kezésünkre. Ez nyilvánvalóan kevés, hiszen gondjainkat még tetézik a Kilián-déli bölcsődéle, amelyek viszony­lag még újak, de már most rosszak. Felkért szakértőnk felmérései szerint a körorvo­si rendelők és a bölcsődék teljes felújítására körülbelül 1 millió 400 ezer, részleges felújítására pedig hozzávető­legesen 803 ezer forint kelle­ne. Ez utóbbit megpróbáljuk előteremteni. Ha sikerül, a Miskolci Tanácsi Építőipari Vállalat elvégzi e Sürgető munkákat, s akkor megoldó­dik az alsó-majláthiak órvosí rendelőjének több mint tíz­éves gondja is. Bíró Péter Vetőmag nagy tételben A Vetömagtermeltető és Ér­tékesítő Országos Vállalatnál az idén egyre több háztáji gazdaság közös tételben ren­deli meg a tavaszi vetőma­got. Ez a megoldás azzal 3z előnnyel jár, hogy a Ws cso­magolású — 100—250 gram­mos — tételeik ára helyett a nagyobb megrendeléseket — az egymázsás szállítmányo­kat — megillető árkedvez­ménnyel vásárolhatja meg a tagság a vetőmagot. A vállalat és a SZÖVOSZ vetőmag-árjegyzéket adott ki, amelyben tájékoztatást ed- nak a beszerzési lehetőségek ről és feltételekről. A vető­mag-árjegyzékben feltünte­tett 100 kilogrammos egysé­gek árai nagykereskedelmi árak, tehát a nagy tételekre vonatkoznak. — Síi . történt a nénivel? Miért nincs itt? — Megsértődött •— vála­szolt a férj. — A néni? Hiszen soha. egy szót sem szólt, semmibe nem avatkozott, csak ült, vagy sé­táltatta a gyerekeiket! — Mégis megsértődött. Igaz. most sem szólt semmit, de megsértődött és elment. Nem várta meg az estét sem. — Mégis, miért? — A gyerekek miatt. Vala­min Összeveszett a két gye­rek, civakodtak, ordítoztak, én meg ideges lettem és el- raktam őket. Ez a néninek elég volt. Ügy állt fel, mintha öt vertem volna el és elment. Először nem fogtam fel, hogy mi baja, utána szóltam, tes­sék visszajönni, még messze van az este, a tévét is be­kapcsoltuk, üljön oda, nézze, de nem fordult vissza. — És ma nem jött. — Nem. Pedig hideg van nála, ott fagy meg! De ki látott már ilyet, hogy nem rakilátom él a saját gyere­keimet, mert a néni megsér­tődik! A következő napokban a férj is, a feleség is várta a nénit. Nem mondták ugyan ki, de várták. Mindketten intézték a magúit dolgát, mindennapi tennivalóját. Újra hó esett, kemény, csí­pős szél süvített az utcán. Három nap tóit el a „gyerek- verés” óta, amikor a feleség idegesen felkiáltott: — Csak nincs valami baja? — Megnézem — állt fel meglepő gyorsasággal férje, és elindult. Akkor mäh tud­ta. hol lakik, bekopogott a nénihez. A néni ott ült a hi­deg, fűtetlen szobában, régi rossz nagykabátba, meg pok­rócba burkolózva. A férfi Tassé zavartan adta elő, hogy sétálni kellene menni a gye­rekekkel, de ők nem érnek rá, ha eljönne a néni és sé­táltatná egy kicsit őket.. Ilyen ítéletidőben? — szőr- nyülködött el a néni. Nem szabad kimenni velük! Ám­bár talán egy kicsit, csak pár percecskét, hiszen, egész­séges, életrevaló két gyerek az... — Megjött a néni! Itt « néni! — kiabált a két gye­rek pár perc múlva. A néni pedig mosolygott Megállt az ajtóban és hosszú ideig mo­solygott minden nap. Bevásárolt sétáltatott a postatéren, etet­te a gyerekeket, este lefek­tette őket, megvárta, míg el­alszanak, aztán elment A családnak azonban még a tél vége előtt teljesült ré­gi vágya: egy modem, szép lakásba költöztek, Miskolc másik részébe. A néni tu­domásul vette a készülődést, a költözést, nézte, hogy tényleg elmennek-e. Elmen­tek. A gyerekeknek jobb lesz ott — mondta száraz han­gon. Ö maradt. Néha most látni lehet a postatér egyik padján. Mo­gorván, magába zái-kózottan ül, valahová messzire néz, vagy éppen befelé. Néha megmasszírozza a lábá^, a karját, figyel is talán, mint­ha keresne, várna valamire, valakire. Á napsütésben ül: melegszik. De ez a napsütés gyenge, erőtlen. Lehet: nem is melegít. Priska Tibor ÚJRA JÖTT HA LESZ ELÉG Pénz, pénz, pénxl Ä népi xendőiség megalakulása Áfeaéj-Torna vármegye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents