Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
fiSZAK-MAGYARORSZÄG 4 Szerda. 1970. február 4, KORUNK SZÍNHÁZA Jósé Triana: Gyilkosok éjszakája VASA RN AP DÉLUTÁN a televízióban az Egyetemi Színpadról sok mindent hallhattunk. A fiatalok közül többen felvetették: miért nem az ifjúság igényei szerint alakítják ki az Eevetemi Színpad műsorpontikáját? Nos, hétfőn este a megyei Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében találkozhattunk az Egyetemi Színpaddal. Jósé Triana Gyilkosok éjszakája című abszurd játékát mutatták be. Egyetlen előadás után ítélve persze nem kérdezhetjük meg ugyanazt, amit a televízióban kérdező fiatalember. De szívünk mélyén úgy érezzük: valami nincs egészen rendben. Abszurd játék a Gyilkosok éjszakája. Abszurd, de nem modern. Ismerős a téma — Cocteau a Rettenetes szülőkben annak idején jobban megírta. Bár igaz, a szülői önkény, a polgári látszatra adás elleni lázadás, a gyermek-szülő ellentét örök témája az irodalomnak. De miben adott újat Jósé Triana? A három gyermek lázadása, 25 kérdés és válasz gazdaságpolitikai kérdésekről interjú Nyers Rezső eívtárssal Hazánkban 1968. január X- vel új irányítási rendszert vezettünk be a népgazdaságban. Az új gazdaságirányítási rendszer már a kidolgozás időszakában is számos vitát, élénk érdeklődést váltott ki. Több mint mástél éve az új szisztéma szerint dolgozunk. Ez az idő elegendő ahhoz, hogy leszűrjük a legfontosabb tapasztalatokat: hogyan váltak be a gyakorlatban elgondolásaink, hogyan használták ki vállalataink az új lehetőségeket, milyen akadályokat keli még leküzde- nünk. illetve milyen irányban kell továbbfejlesztenünk vagy módosítanunk a gazdaságirányítás rendszeré'.. A Nyers Rezső elvtárssal készített interjú felöleli a gazdaságirányítás legfontosabb kérdéseit, összegezi a legáltalánosabb tpasztalato- kat, felveti a még meglevő problémák megoldásának útjait, módjait is. Ez a füzet nemcsak a szakembereknek nyújt hasznos segítséget, kielégíti a gazdaságpolitikai kérdések iránt érdeklődő legszélesebb közvéleményt is. (Kossuth Könyvkiadó.) .ELÉRTE CÉLJÁT...’5 Tartalmas, színvonalas ünnepségek A szerencsi járásban a közelmúltban értékelték a fel- szabadulás negyedszázados jubileuma tiszteletére rendezett ünnepségsorozatot. A szerencsi járás felszabadulásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségek — amint azt Négyesi István, a járási tanács vb-elnökhelyet- t,ese mondotta — elérték céljukat A községek tartalmas, színvonalas programot dolgoztak ki, s az egyre népszerűbb irodalmi színpadpk bevonásával sikerült meghittebbé tenni az ünnepségeket. Különösen kiemelkedett a járási rendezvénysorozatból a taktabájiak, a megyaszóiak, a szerencsiek és az erdőbé- nyeiek programja. Ez utóbbi községben maradandó élményt jelent az a találkozó, amelyre az Erdőbényéről elszármazott, és azóta híressé vált embereket hívták meg. A dicséretes kezdeményezésnek egészen biztosan lesz folytatása is, hiszen nemcsak Ér- dőbénye adott híres embereket hazánknak. A járás felszabadulásának jubileuma tiszteletére rendezett ünnepségek eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szinte valamennyit zsúfolt nézőtér előtt tartották meg. Sőt, arra is bőven akadt példa, hogy szűknek bizonyult a terem. A járás vezetői azt szeretnék elérni, hogy hazánk fel- szabadulásának jubileuma tiszteletére rendezendő ünnepségeket is hasonló színvonalon és érdeklődés mellett tartsák meg. „őrült” játéka mögött — elképzelik, hogy megölik szüleiket, majd végigcsinálják a rendőrségi nyomozást, a bírósági ítélkezést — nem éreztük igazán a lázadás okát. S mit tudtak felmutatni az általuk elítélt rend ellen. „Itt van a fejemben, csak nem tudom megfogalmazni” — mondta Lalo. A nézőben önkéntelenül is az az érzés támad: maguk sem tudják. Akarják, hogy a dolgok értelmet nyerjenek. De milyen dolgok és milyen értelmet? Bebe — miközben tébolyult körforgását járja — egyszer mond valamit: „Szeretném tudni, miért vannak fák a földön, felhők az égen...” Az egyetlen emberi mondat. De a rettenetes játék folytatódni fog. mindaddig, amíg egyszer végigcsinálják. BELEMAGYARAZIIATO: a családi despotizmus mögött mélyebb értelem is van. De az értelmetlen lázadásnak mi az értéke? A szaoad- ság nem attól szabadság, hogy félrelökjük, elgázoljuk az utunkba állókat. A szabadság az értelem és az értelmes tettek szabadsága. Jósé Triana abszurd játéka ebből semmit sem tud hozni. Miért kellett ezt műsorra tűzni? Vajon nem csupán a modernség látszata kedvéért? Hiszen más elemei sem eredetiek^ a darabnak. Jonesectól már ismerős nekünk a megszemélyesítő játék. (Kalapokat hoznak be. átöltöznek, maguk játsszák el az anya, az apa, a rendőrök, a bíró és az ügyész szerepét is.) Mindössze hárman játszottak a színpadon. Ügy érezzük. túlságosan nagy volt a feladat: érett színésznek Is becsületére vált volna végigjátszani ezeket az cnvhén szólva is bonyolult, zavaros szerepeket A három fiatalnak sem sikerülhetett. Néha felvillantották képességeiket, de csak néha. Nem ők tehetnek róla. A darab. A KORUNK Színháza sorozat feladata az lenne, hogy as élő, értékes irodalmat hozza közelebb az emberekhez. A Gyilkosok éjszakájának bemutatásával ebből a feladatból semmit sem sikerült megvalósítania. Csutoráé Annamária A Mezőkövesd melletti Tárd azon kevés község egyike, ahol még fellelhető a környék népviselete, és néhány parasztháznak a század legelejéről való, eredeti berendezését is sikerült megőrizni. A képeken Gál Kálmánná népművész és családi köre látható, eredeti viseletben. Farsangi vidámságok a zempléni tájakon Itt a farsang szép ideje, s ennek megfelelően tetőpontján a bál, a vidámság falun és városon egyaránt A farsang ennek az ideje évszázadok óta. Így van ez a zempléni tájakon, a Hegyközben, Hegyalján és a Bodrogközben is. Esténként rokonok, barátok, szomszédok összejönnek beszélgetni, poharazgatni, a fiatalok pedig a művelődési otthonokba, tsz-klubokba mennek rádiózni, tv-t nézni, szombaton, vasárnap táncolni. Ok a farsangi vígado- zásnak természetesen a mai, modern formáját keresik és élvezik, s már csak hírből: szüleik, nagy szüleik elbeszéléseiből tudnak valamit a régi téli szórakozásokról Fonóbál, álarcosbál Nem sok község van már, ahol ma is divat lenne például a fonóházi összejövetel. Pedig a Bodrogközben régen nagy darab földeken termeltek kendert, s a kendermunkáról híresek voltak az idevaló lányok, asszonyok. Talán Tiszakarádon legélőbb még a íonóház, ami abból is kiderül, hogy itt még ma is rendeznek egyszer-egyszer fonóbált. Ez a farsang egyik várva várt, népszerű mulatsága, s a bál alatt az egymáshoz járó fonók egy asztalhoz ülnek, kínálják, vendégelik egymást, közben — természetesen főképp a fiatalok — fáradhatatlanul táncolnak. Néhány határral odébb, Lácacsékén már egészen városi módon zajlik a farsang fő eseménye, az álarcosbál. Színes, ötletes jelmezekben vonulnak fel a bálozók a művelődési otthonban. Éjfélig álarcban tart a tánc, akár a városban. Közben azonban a közönség soraiban találgatni kezdik, melyik jelmez kit rejteget. És ha valakinek eltalálják nevét, s ezt a zsűrinek tudomására hozzák. az álarcos ifjú nem vehet részt a versenyben. Ezért a hozzátartozók kinálgatás- sal, sűrű koccintgatással igyekeznek elterelni a vetély- társak árgus tekintetét, hogy akiért szurkolnak, idő előtt ki ne essen a versenyből. Éjfélkor aztán a zsűri munkához lát, s a legötletesebb jelmezek tulajdonosai szép jutalmakban részesülnek. Utána a tánc — most már álarc nélkül — vidáman tart virradatig. Fehér, fekete, pöttyös Szinte farsangi „népszokásnak” tekinthető a zempléni tájakon a lakodalom is, hiszen a legtöbbjét ilyenkor tartják. Különösen elevenen élnek még a farsangi lakodalmas szokások a zempléniMim élei, amíg érdeklődöm A hóval borított észak-borsodi kis falu vezetői így tisztelik: a mi polihisztorunk. Egyikük készségesen elkísér hozzá. Fehérre meszelt falú, kopott bútorzata, udvari szobába lépünk. Magas, egyenes tartású, ezüstösen ősz öregember fogad. Megsárgult, nagyméretű ceruzarajzok kerülnek elő. Finom vonású, ábrándos szemű leányportrék, megannyi romantikus hősnő. Az egyik rajzon évszám: 1878. — Egy szál gyertyánál rajzolta ezeket nagy türelemmel édesapám. Annak a gömöri kis falunak a parasztasszonyai, amelynek tanítója volt, csodájára jártak rajzainak. Apám igen haragudott érte, amikor babonából megköpködték képeit. Annyira élethűek, hogy az asz- szonyok rontástól féltek. Négy élve maradt fia pedagógus lett Én is, a legkisebb: matematika-, természetrajz és' énekszakos. 1907-ben végeztem a képzőt Losoncon, 19U-ben pedig Pesten a pedagógi úrnőt, Szorosabbra csavarja nyaka körül a sálat. Átmegyünk a másik, fűtetlen szobába. Itt őrzi groteszk karakterszobrocskáit, humoros és romantikus fafaragásait. — Az első világháborúból nagybetegen kerültem haza Gömörbe. Rokonaimnál éltem. Altkor kezdtem szobrúsz- kodni. Tudom, hogy dilettáns vágyóit, de nagyon ráértem. Csaknem 20 évig nem kaptam állást, pedig németül is tanítottam volna. így aztán házasodás- ról szó sem lehetett... Voltam földműves, kerülő, könyvkötő, cipész,- kőműves. No igen, „szobrász” is ... Síremlékeket csináltam. Élni kellett. A fafaragásra is a szükség vitt: árultam a fa- faragványaimat. Most meg mar nem tudom abbahagyni. Kaptam én levelet Kisfaludi Stróbltól is. Azt írta, nincs abban semmi szégyellni való, hogy vén- ségemre még mindig „saraskodom”. Újra a meleg szobában üldögélünk: Sonkoly Endre bácsi fényképeket mutat Puínokon ma is áll az 1848-as forradalom centenáriumára készített két- alakos emlékművem Hat méter magas. Ez meg itt szegény feleségem síremléke. ötvenhárom éves voltam, amikor megnősülhettem. Mégis, milyen hamar itthagyott. Sokat muzsikáltunk együtt. Ha a másik szobában be lenne fűtve, neked is zongoráznék. Tudok fuvolázni — magam tanultam —, orgonátok és szépen hegedülök. Még zeneszerzéssel is foglalkoztam egykor. De hagyjuk ezeket a dolgokat! nagyapának szólítják, hiszen 1949 óta, amikor nyugdíjba ment, az ö nevelésüknek szentelte életét. Távcsövet is készített: megmutatta „unokáinak” a Saturnus gyűrűit. Ismeretterjesztő előadásokat tartott, s olykor ő a szónolt a falu ünnepein. Nem pihen egy percig sem: legutóbb terjedelmes analitikus geometriai példatárat állított össze. — Pedig már pihenhetnél!, hisz' 84 éves vagyok. Gyémántdiplomás pedagógus lettem, kicsit több végre a nyugdíjam is. Fájt sokáig, hogy választott pályámon oly kevés ideig működhettem. De kárpótoltak az „unokák”: ketten közülük pedagógusok lettek, matematika-fizika szakosok. Hogy miért foglalom el magam állandóan? Kíváncsiságból. Kíváncsi vagyok, tudom-e még, képes vagyok-e még rá? Ogy érzem, addig élek, amíg érdeklődöm. A korán nyugvó téli nap sugarai na- rancsszínre festik a havas udvart. Csend ül a szobára. Árnyékok suhannak el az ablak előtt. Két fiatalember toppan be. Az egyik az „unokája”. így, idézőjelben, mert édesgyereke nem lehetett Endre bácsinak. Testvére unokái mégis A Fizikus „unoka” barátjának kocsiján utazunk vissza a városba. Megismertem egy életet. Egy tehetséges, de nagyon szerencsétlen ember szétforgá- csolódott életét. Van értelme annak, amit csinál? Nem önáltatás és menekülés csupán, ahogyan „művészkedik”, ahogyan „tudomanyoskodik”? Mintha kitalálta volna, mire gondold!, megszólal útitársam: — Hatéves lehettem, amikor egy délután az öreg az atomok szerkezetéről kezdett nekünk beszélni, nekem, meg a húgomnak. Estére belefájdult a fejem. De azt hiszem, akkor dőlt el, hogy fizikus leszek. Feltűnnek az új város fényei. Az út széléről elfogynak a vén fák. Takács Lajos hegységi Telkibányán és a bodrogközi Karcsún. A menyasszony lába elé, vagy ha kocsin megy a tanácsházára, a kocsi kerekéhez cserépszil- két, csuprot dobnak, azt kívánva, hogy ahány darabra törik szét az edény, annyi gyermeke legyen majd az ifjú párnak. Éjfélig fehér ruhában táncol a menyasszony, aztán feketébe, majd pöty- työsbe öltöztetik. Előbbi azt jelzi, hogy gyászolja lánysú- gát, utóbbi pedig, hogy immár fiatalasszony, menyecske lett belőle. Hajnalban át- kísérik a menyecskét a szülői házból a fiatal férj házába, vagyis új otthonába. Ennek kapujában — régi szokást követve —■ Telid hány in búzával. Karcsún kuko. ricaszemmel szórják meg, ami az áldást, boldogságot jelképezi. Talán az országban sehol sem tart olyan sokáig a farsangi mulatság, mint a zempléni hegyek közé ékelt kis faluban, Komlóskán. A bál itt már pénteken elkezdődik. Szombaton reggel a lányok, asszonyok kis időre kikap csolódnak a mulatságból, mert nekik ennivalóról kell gondoskodniuk. Fazékszámra főzik a töltött káposztát és mérhetetlen mennyiségben sütik a vidék jellegzetes eledelét: a lepcsákot. Utána aztán folytatódik a tánc hétfő reggelig. Hétfőn a fiatalok csoportokba verődve felkeresik azokat a házakat, ahová fonni szoktak járni. Tojást, szalonnát, kolbászt kapnak, amit rendszerint kinn, az út közepén sütnek meg. Hétfő estétől tovább tart a tánc kedd reggelig. így bizony gyakran megtörténik, hogy a komlóskai fiatalok csak 5—6 nap múlva kerülnek haza a farsangi mulatságból. „...itt maradt az eladó“ Persze, ekkora vigasság jó alkalom rá, hogy a fiatalok, egymásra találjanak, majd összeházasodjanak. De igyekezni is kell vele, mert jaj annak, aki a farsang végén is pártában marad. Révleányváron, de másutt is, ha elérkezik a farsang „farka”, minden eladó sorban leVő lánynak férjnél kell lenni, különben húshagyó kedden este tréfás legények jelennek meg a húz előtt, s éktelen trombitálás, ostorpattogta tás közben torkuk szakadtából kiabálják: „Húshagyó — itt maradt az eladó!” * Néhány mozzanat a zempléni táj gazdag farsangi hagyományaiból. Sok már feledésbe ment. nem egy azonban ma is ismeretes, eredeti formájában, vagy korszerűbb szokásként tovább él, hogy a farsang a Hégy- alján. Hegyközben és a Bőd- rogköz'v’o ez idén is hangulatos, s.'iies és változatos legyen. Hegyi József
