Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-28 / 50. szám

Szombat, 197Öi febr. 2%, ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Alperes a vállalat Feibecsülhetetfen értékek Vita a kopogózás körű! TÁLÁN sehol sincs olyan pontosan meghatároz­va, mit szabad tenni, mit ) nem, s mit hogyan kell vég­rehajtani, mint a bányászat­ban. Mégis az elvek és sza­bályok, valamint a gyakorlat még itt is hagynak vitás pontokat. A föld gyomrában dolgozó bányász nagyon jól tudja, hogy az írott törvényeken túl még számos íratlan szabályt is kötelezően be kell tartania, mert az életét, testi épségéi védi vele. Baleset mégis előfordul. Sajnos, nem is kevés. Kira­gadott példánk a bányamű­velés legkritikusabb részéről szól. A „bányász-jószerencse” révén a sérülés viszonylag kicsi volt, de könnyen halá­los is lehetett volna. Az ügy- gyei kapcsolatban felszínre került egy érdekes vita ar­ról, hogy mit mond a sza­bályzat — és adott körül­mények között mit lesznek a bányászok. A baleset H. János vájárt érte a Farkaslyulci Bánya­üzemben. Éjszakai műszak­ban volt. Robbantottak. Rob­bantás után visszatért, és a fejtés negyvenhetedik méte­re körül le akarta szerelni a kaparószalagról a terelőgu­mit. Eközben a homlokzatból levált egy félmázsányi szén­darab, s a vájár egyik láb­feje összezúzódott. Az üzemi baleseti jegyző­könyv szerint a baleset oka: szabálysértés. Az üzemvezető a balesettel kapcsolatos kártérítést eluta­sította. Az indokolásban töb­bek között ez áll:,,... a sé­rült dolgozó nem tartotta be o kőzetfalak lekopogtatására vonatkozó ABBSZ. III. feje­zet, Bányaművelés 11. § 1., 2. bekezdésében foglalt előírá­sokat." Az idézett előírások szerint a biztosítás nélküli és az ideiglenesen biztosított szakaszon a műszak elején és munka közben több ízben le kell kopogtatni a fötét, a homlokot és az oldalakat. A meglazult kőzetdarabot el kell távolítani, vagy ha nem távolítható el, alá kell bizto­sítani. Ezt mondja tehát a sza­bályzat. A kerületi bánya- műszaki felügyelőség azon­ban — ahová a baleset körül­ményeinek részleteit jelen­tették, s akik vizsgálatot is folytattak — a balesettel kapcsolatban' szabálysértési nem állapított meg. A DOLGOZÓ a farkaslyu- ki üzemegység mellett műkö­dő munkaügyi döntőbizott­sághoz fordult, ahol érdem­leges meghallgatásra talált. H. János itt elmondotta, hogy ;i gyakorlatban nem kopo- f’ózzák a homlokzatot addig, míg a gumiszalagot le nem Szerelik, mert az elzárja az Esetleges menekülés útját. A munkaügyi döntőbizott­ság utasította az üzemvezető­séget, hogy fizesse meg a dolgozónak a munkabére és d táppénze közti különböze­det. Tulajdonképpen nem volt szó nagy összegről, csupán 'I5n forintról. Az üzemvezető ózonban háromoldalas bead­vánnyal támadta meg a dön­tőbizottság határozatát. s kérte, a járásbíróság helyez­ze hatályon kívül a döntőbi­zottság határozatát és a vá­jár kérését utasítsa el. A felülvizsgálati kérelem ismét citálja a Bányaművelés »iKőzetfalaií lekopogózása” eímű fejezetét és az ide vo­natkozó paragrafusokat. Majd sző szerint ez áll a be ddványban: ■.Helytelen az a gyakorlat umelyre a döntőbizottság hi t’atkozik, mely szerint a dol­gozók jövesziés után a hom- *°k biztosítását és lekopogó- zását akkor végzik el, ami­kor már a jövesztéshez alkal- ktazott numiszalagot eltávoli tóttólvV Ezután ismét részle­tezi a műszak közben is Szükséges kopogózásokat. . Igazi paragrafusrágás Azt kellett volna inkább vizsgál­ni, hogy ha helytelen a dol­gozók gyakorlata, akor miért gyakorolhatták? Nem tudta az üzem vezetősége, hogy így csinálják? Ha nekik kel­lene robbantás után elsőnek lemenni, ők nem igyekezné­nek biztosítani a menekülés­hez az utat? A munkaügyi döntőbizott­ság határozatát nemcsak megalapozatlannak, hanem egyenesen törvénysértőnek nevezik. Ezt követte a bírósági tár­gyalás, ahol az alperes vál­lalat kérésére tanúkat is ki­hallgattak. Az egyik kihall­gatott vájár elmondotta, hogy a terelőgumi másfél méter magasan van a kaparó felett, tárnokra felerősítve, s amíg az ott van, nem lehet kopo­gózni. Szerinte is előbb a gu­mit kell eltávolítani. Robbantás után elsőként bemenni a vájatba veszélyes, nehéz munka. Közvetlen fő­nökségüktől nem ilyen meg­becsülést érdemelnének a vá­járok, mint amilyenben H. Jánosnak volt része, viszony­lag szerencsés kimenetelű ■ balesete után. A JÁRÁSBÍRÓSÁG mél­tányosan döntött a vitában. Elrendelte 1040 forint kár megtérítését, s mivel a vá­járt balesete miatt más mun­kakörbe osztották, ahol a fi­zetése 309 forinttal kevesebb havonta, ennek a különbözet­nek a kifizetésére is kötelez­te a vállalatot, felülvizsgála­ti kérelmét pedig — mint alaptalant — elutasította. Adam ovies Ilona (Következik: Szigorít meg­rovás egy levágott ujjért.) HEB-vízsiála! s oiűemlékvedelemril és a isnniszelvédeleiBrő! Tegnap, február 27-én Szűcs István elnök vezetésé­vel ülést tartott a Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Az ülés egyik napi­rendi pontjaként annak a programtervezetnek az is­mertetése szerepelt, mely a műemlék-, a népi műemlék- és a természetvédelem kap­csán hamarosan meginduló vizsgálat témájául szolgál, A részvevők elfogadták a prog­ramtervezetet. A nagyará­nyú, rendkívül sokrétű mun­kát igénylő vizsgálat vezeté­sével dr. Guzmányi Gusz­távot bízták meg, aki lapun­kat az alábbiak szerint tájé­koztatta a csoport előtt álló feladatokról. — Mi nak? a célja a vizsgálat­Mackó-büfé és önk szolgáló éltes em MI LESZ « A PÓLÓN IÁBÓL i Immár köztudott, hogy a nyár végén átadásra kerülő új Centrum Aruház szinte gyökeresen megváltoztatja majd Miskolc főutcájának kereskedelmi arculatát. S nem is csak puszta létével. Legalább annyira, vagy talán még jobban a következmé­nyeivel. Ez a változás nem hagyja érintetlenül a Miskol­ci Vendéglátóipari Vállalatot sem, amelynél számításba kell venni még egy tényezőt. Lebontják a Béke étterem épületét. Mindennek az alap­ján a közeljövő terveiről ér­deklődtünk Barna Lászlónál, a vállalat igazgatóhelyettesé­nél. A kérdés, mely bennünket, s talán még jó néhány mis­kolcit foglalkoztat, lesz-e a belvárosban olyan étterem, amely olcsó, szép — tehát a szó ilyen értelmében kultu­rált —. de nem önkiszolgá­ló? Lesz-e új, magasabb színvonalú Béke étterem, amely elődjéhez hasonlóan részt vállal a közétkeztetés­ből is? — Miért nem önkiszolgá­ló? — kérdez vissza Barna László. — Hiszen az önki- szolgáló rendszer a közétkez­tetés szempontjából a legtö­kéletesebb, s mindenki szá­mára a legelőnyösebb is. Egyrészt ki-ki sokkal hama­rabb, gyorsabban jut az étel­hez, másrészt pedig sokkal nagyobb a választék is. Ép- pen ezért szeretik az embe- í rés.. — Tehát nem terveznek a [ bevezetőben említett étte­remhez hasonlót a belváros­ban? Vajon nincs is ilyenre igény? — Az utóbbi kérdésre le­het igennel is, nemmel is vá­laszolni. Ha azt vizsgáljuk, hogy az éttermek hétközna­pokon üresek, s csak szom­baton és vasárnap telnek meg és ezért veszteségesek, nemmel kell válaszolnom. Mert ha valóban igényelnék az emberek, mint jobb köz- étkeztetési formát, akkor hétköznapokon is többen lá­togatnák ezeket az egysége­ket. Am, ha úgy közelítjük meg a kérdést, hogy kell a kényelmesebb, a szebb, a jobb. akkor igennel kell vá­laszolnunk. E ugyanígy akkor Is, talán ha figyelembe vesz- szük, a belvárosról van szó. L)e mindez szerintünk még mindig nem nyom annyit a latban, mint azok a pozitív tényezők, amelyek az önki- szolgáló étterem mellett bi­zonyítanak. Ezért nem ter­vezünk egy korszerűbb, szeob. jobb Béke éttermet. — Mi lesz akkor a Polónia helyén, mert úgy tudjuk, új formában átköltözik a Cent­rum Aruház jelenlegi 2-es fiókjának helyére? — igen, az úgynevezett „Kis Állami” pincéjében egy reprezentatív éjszakai bárt hozunk létre, míg a felső szinten I. osztályú éttermet rendezünk be. A mai Polónia éttermi részét Mackó-büfévé alakítjuk, presszóját pedig önkiszolgáló étteremmé. — Vajon reális-e a Mac­kó-büfé terve? Indokolják-e az Igények? — Azt hiszem, nyugodtan állítható, mind szélesebb és szélesebb réteg igényli a könnvü franciás hidegétele­ket. Éppen ezért a vállalat regi vágya, hogy ezzel a bü­fével kijusson a főutcára. Erre ösztönöznek bennünket a Kedvező, budapesti tapasz­talatok is. Mindezek persze, még csak tervek és nem el­döntött. megmásíthatatlan té­nyek Mirrdenesetre. mi azt szeretnénk megvalósítani, amit elmondtam. Az idén lebontják a Szé- cnenyi utcai Béke éttermet. S ha a varos lakói kérdik, lesz-e helyette jobb. szebb, korszerűbb, kulturáltabb, kényelmesebb? Önkiszolgáló étterem és Mackó-büfé lesz, amit a fenti szempontok in­aokolnak. Ha a magunk vá­gyai. meg az idegenforgalom indokai alapján mégis étter­met vártunk a belvárosban? Bízunk benne, hogy lesz még mód és lehetőség annak meg­valósítására is. Síró Péter — Mielőtt erre válaszol­nék, engedtessék nvv,, hogy elmondjam: személy szerint nagyon örülök annak, hogy engem bíztak meg ezzel a nagyszerű feladattal. Azok közé az emberek közé tarto­zom, akik nagyon szeretik ezt a megyét és azok. akik részt vállalnak ebben a munká­ban, ugyancsak ismerői, ér­tői Borsodnak, Miskolenak. Fontosnak tartottam mind­ennek a közlését, hogy higy- gyék: valamennyien legjobb szándékunk, tudásunk szerint igyekszünk'majd eleget ten­ni a megtisztelő feladatnak. A vizsgálat, a felmérés cél­ját különben könnyű össze­foglalni, meghatározni. Cé­lunk, hogy elősegítsük a kö­vetkezetes, céltudatos műem­lékvédelem, természetvéde­lem kialakítását, vagy meg­szilárdítását, feltárjuk azokat az anyagi lehetőségeket, melyek mindezt segíthetik és ehhez kicsit, vagy nem kicsit megmozgassuk a me­gye egész társadalmát. — Borsod köztudottá« gaz­dag műemlékekben, termé­szeti értékekben, melyekről már lista is készült, Elkép- zelhetÖ-e, hogy a felmérés során újabb kincsek bukkan­nak felszínre? — Okvetlenül. Tudomásom szerint például még a kácsi benedekrendi kolostor sem szerepel a műemlékek hiva­talos listáján, pedig ez már Anonymus krónikáiéban is helyet kapott. De egy sor más érték, különösen a megye északnyugati részének titka, természeti kincsei is erre a listára kívánkoznak, nem is szólva Miskolc számos mű­emlékéről. '' — Népi műemlékek meg­védéséről, feltárásáról is szó van a programtervezetben. Hallhatnánk ezekről valamit? — Borsodban a népi építő­művészetnek számos szép példájával találkozunk. Ok­vetlenül szükséges, hogy eze­ket is átmentsük, megőriz­zük. Köztudott, hogy nyuga­ti államokban milliókat köl­tenek már a régi, népmű­vészeti építkezések feltárásá­ra, mondhatnék újrateremté­sére, mert a nagy moderni­zálás közepette kissé későn vették észre, hogy elvesznek ezek az értékek. Mi még ide­jében tehetünk értük. — Milyen erőket mozgósí­tanak a felméréshez? — A csoportban a terüle­tet ismerő szakemberek kap­nak helyet, de kérjük vala­mennyi megyéjét szerető em­ber segítségét, támogatását. Szinte felbecsülhetetlen érté­kekről van ugyanis szó. Nem mindegy például, hogy egy több évmilliós cédrus ma­radványai, vagy egy ezeréves tölgy továbbra is létezik-e, vagy elpusztul. És az sem mindegy, hogy ezek létezésé­ről tudnak-e az emberek, vagy sem.- Túlzás nélkül mondhatom: olyan kincsek­ről is szó van, melyek nem pusztán a mi megyénknek, vagy országunknak, hanem az egész emberiségnek érté­kel. Elsősorban azonban sző­kébb hazánk lehet büszke ezekre, amely a műemlékek­ben, természeti kincsekben is fel tud mutatni pótolhatat­lan, párját ritkító alkotáso­kat, természeti képződménye­ket. Mindezek gondozásához, ahol szükséges, mentéséhez akarunk segítség t adni a NEB-vizsgálat révén. (Pt) Edelényi ünnep AZ EDELÉNYIEK napok óta készülődtek az ünnepre. Fellobogózták házaikat, virá­gokat gyűjtöttek, hogy feldí­szítsék az ünnepi tanácsülés színhelyét, a községi tanács hangoshíradója az ünnepély­re hívta a lakosságot. A teg­napi napon, február 27-én Edelény nagyközség lett. A járási művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt az ünneplőkkel. Dr. Sándor Dezsőnek, a községi tanács vb-elnökének ünnepi beszé­de után dr. Ladányi József. a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke adta át a megyei tanács díszokleve­lét Edelény nagyközség veze­tőinek. A nagyközségi taná­csot elsőként Bodolai József, a bányaüzem párttitkára üd­vözölte, majd az úttörők hal­mozták el virágaikkal a ta­nácsülés részvevőit. A krónika szerint Edelény már a XIV. században „nagy hely volt”, az 1950-es tanács­választások idején pedig az az ősrégi Borsod csatlakozott hozzá, amely a megyének is nevet adott. Később Finke községgel is szorosan össze­nőtt. Lakosainak száma 4 ezerről 10 ezerre növekedett a felszabadulás utáni évek­ben. Ez nemcsak a területi A Hotel Duna Intercontinentalban növekedésből ered, hanem a szénbányászat nagyarányú fejlődéséből is. Edelény egyik legszebb lakótelepe a bá­nyásztelep. ötszáz lakás, szép irodaház, bányászklub épült itt 1950-ban. Á terme­lés folyamatos biztosítása ér­dekében a jövőben újabb 120 bányászt alkalmaz az üzem vezetősége. De nemcsak a bá­nyászlakosság létszáma emel­kedik, hanem a megerősödött termelőszövetkezet is vonzza vissza a korábban elköltö­zött családokat. A Debrece­ni Ruhagyár üzemegysége 150 edelényi asszonynak ad állandó munkaalkalmat. EDELÉNY gyarapszik ls; A 300 ágyas tbc-kórház, az SZTK-rendelőimézet, a ran­gos gimnázium, a környék legszebb sporttelepe mind­mind a község fejlődését fémjelzi. Az idén újabb 18 állami lakás, 20 társasház, 8 tantermes általános iskola, korszerű napközis konyha épül. A jövő tervei között .vízvezetékhálózat- és útépí­tés szerepel. A község köz­pontjában új üzletházakat, éttermeket, eszpresszókat lé­tesítenek. Az ország egy je­lentős műkincsének, a Cho- burg-kastélynak és híres parkjának a gondozása is az edelényiekre vár. Edelény nagyközség laKoi és vezetői a következő évti­zedben lakóhelyük várossá fejlesztéséért dolgoznak. Lévay Györgyi Uallrészlct. Értesítés! Értesítjük a Martintelep térségében lakó fogyasztó­inkat, hogv 1970. március 1-től 29-ig minden mun­kanap 7 órától 17 óráig felújítási munkálatok végzése miatt az áramszolgáltató szakaszosan szüneteltetjük. ÉMASZ I. sz. kirend.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents