Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-28 / 50. szám

Az évforduló tiszteletére Szombat, 1970. febr. 2ö. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Nagyközség lett Sztarencs Fokozódik a jubileumi munkaverseny A várossá válás felelősséie Dr. fki (ínúr Ferenc az avatóünnepségen ünnepekre készülünk, s az ünnepi készülődésben a me­gye vállalatainál és üze­meiben szinte mindennap új ötletekkel gazdagodik a szocialista munka verseny. Az SZMT elnöksége a napokban a helyiipar és az épí­tőipar jubileumi munka­versenyének eddigi tapasz­időtől, a munkarendtől. A hibás gépeket a lehetősége­ken belül azonnal kijavítják. A termalő vállalatok egy ré­sze pedig ahhoz a felhívás­hoz csatlatkozott, hogy a hi­ánycikkek számát csökkentik, állandóan figyelemmel kísé­rik a lakosság bejelentéseit. mintáit, eredményeit, illetve . , további terveit összegezte. IJTÖVIÍSillK U llilíÚriUOÍ Mint a megállapításokból ki­tűnt: a munkahelyi és mű- hélykollektívák áíérezték a munkaverseny jelentőségét, e olyan. vállalásokat tettek, amelyekkel az egész vállalat gazdálkodását, terveinek megvalósítását segítik. A brigád táblája Figyelemre méltó a Mis­kolci Ingatlankezelő Vállalat .szoci'alista brigádjainak kez­deményezése. E brigádok vá­rosunk lakóinak nagy nyil­vánossága, kritikus szeme előtt végzik mindennapi, s mondjuk meg, nem könnyű munkájukat. A lakóházak felújításánál kifüggesztik a brigád nevét is azzal a cél­lal, hogy a munka, a válla­lás értékeléséhez a lakók se­gítségét is igénybe vegyék. Ezzel természetesen nagyobb felelősségérzetre, jobb mun­kára ösztönzik a brigádok tagjait. A Miskolci Köztisztasági Vállalat és a vidéki városok köztisztasági részlegei vállal­ták és célul tűzték ki a ,,tiszta város” címet. Az itt dolgozó szocialista brigádok vállaltál?, hogy a hóeltakarí­tásban dolgoz» erő- és munkagépeket állandóan üzembiztos állapotban tart­ják, függetlenül a munka­Az építőipai’ és az építő­anyagipar brigádjai az ipari és az egyéb termelő beruhá­zásoknál az éoítési határ­idő lerövidítését vállalták, így a tervezettnél hamarább adnak át egyes objektumokat a sörgyárnál, a nyékládházi panelüzemben, az LKM bu­gacsiszoló üzemében. Az 'Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozói a diósgyőri városközpont épito­tón ól év végéig 10 ház ala­pozása helyett 15 háznál fe­jezik be ugyanezt a munkát, a BÁÉV brigádjai pedig ösz- szesen 3100 lakást szerel ne1".? össze az év folyamán. Ter­mészetesen ez függ a tervező vállalatok jobb, gyorsabb munkájától is. A tervezők szintén felajánlásokat tet­tek. Az iparban a munkaver- sieny szervezésénél a gazda­sági és a szakszervezeti ve­zetők kötelességüknek tart­ják a dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek állandó javítását is. így a BÁÉV a diósgyőri városközpontnál 200 férőhelyes műnk '«szállót épít, és minden más, új építkezés területén végleges munkásszállót épít a felvo­nulási épület helyett. Ugyancsak a BÁÉV-nél, va­lamint az Északmagyarorszá­gi Állami Építőipari Vállalat­nál társasház építési akciót szerveznek, s még az idén mintegy száz dolgozójuk ré­szére készítenek lakást. Jutalom a legjobbaknak A jól végzett munka, a vállalások kiváló teljesítése nemcsak erkölcsi, hanem anyagi elismerésben is ré­szesül. Az Északmagyaror­szági Állami Építőipari Vál­lalat az építésvezetőségek közötti verseny alapján fél­évenként 140 ezer forintot ad az első négy helyezett ré­szére, az ÉVM Tervező Vál­lalat 20 ezer forintot oszt lei a legjobb iroda címet elnyert kollektívák között. Az Északmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat 360 ezer forinttal jutalmazza gyárainak legjobb brigádjait Ugyanakkor a szocialista munkabrigádok erkölcsi és anyagi elismeréséről január­ban megjelent kormányhatá­rozat értelmében az anyagi elismerés mértékét a kollek­tív szerződés módosításánál Is rögzítik. Onodvári Miklós A NAGYKÖZSÉG megje­lölés nem új fogalom. Köz­ismertnek tűnik, de tartal­mát tekintve az államépí­tésben, az államszervezetben egy új kategóriát jelent. Dr. Bodnár Ferenc elvtárs, pár­tunk Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára e szavakkal kezdte beszédét azon az ün­nepi tanácsülésen, amelyet Szerencs nagyközséggé nyil­vánításának alkalmából ren­deztek. Az ünnepi beszéd, amely a szerencsieket kö­szöntötte, egyben program is volt a megye többi nagyköz­ségei számára, amelyek Sze­renccsel együtt ugyancsak most kapták meg ezt a meg­tisztelő, de sok felelősséggel, munkával járó rangot, amely nemcsak elismerése az eddi­gi eredményeknek, hanem egyben előlegezett bizalom is, hogy előbb-utóbb várossá válnak. Hiszen — mint; dr. Bodnár Ferenc mondotta — a nagyközség nemcsak ran­got, hanem a meghövekedett önállóság nagyobb hatáskört, de ugyanakkor több felelős­séget is jelent. Gazdasági vo­natkozásban Szerencsnek és a megye más nagyközségei Az újítőmozgalom és a kapitalizmus Egy előadás margójára TEKINTÍ5LYES nyugatnémet újítási szakember tartott előadást a napokban a MTESZ miskolci székházában. Dr. Günther Höckel, a frankfurti Német Üzemgazdasági Intézet igazgatója számos cikket, tanulmányt, sőt könyvet is írt az újítómozgalom jelentőségéről, a mozgalommal kapcsolatos tennivalókról. Magyarországi útja során — a Magyar Ipar- jogvédelmi Egyesület rendezésében — előadást tartott Bu­dapesten, s most az egyesület miskolci szervezetének meg­hívására megyénk székhelyére is ellátogatott Előadása kétségkívül sok hasznos tapasztalattal gazdagí­totta a hallgatóságot. Nyugat-Németországban az újítások el­bírálásának rendszere jóval olajozottabb, mint hazánkban. Kevesebb az ügyintézés bürokratikus vonása, kiforrottabb és rugalmasabb módszerekkel döntenek az újítók díjazásáról, s nagy gondot fordítanak még a használhatatlan újítási ja­vaslatok erkölcsi értékelésére is. Egyszóval, dr. Höckel" sok olyan módszert ismertetett, amelyek a mi újítási szakembe­reink számára is tanulságosak lehetnek. S ezzel az előadás elérte tulajdonképpeni célját. Számunlcra mégis fontosabb, hogy elgondolkozzunk az elő- , adó mondanivalójának lényegén. Bizonyára a hallgatóságból többeknek is feltűnt, hogyan festenek nyugatnémet szemmel az újítómozgalom fő célkitűzései. A neves szakember ugyan­is nagy nyomatékkai hangsúlyozta: legújabb felfogásuk szerint távolról sem az a legfontosabb, hogy mennyi kézzel fogható gazdasági eredményt hoz az újítómozgalom. A moz­galom ápolását a „vezetéspszichológia” feladatának és eszkö­zének tekintik: az elsődleges szempont, hogy — jó, vagy rossz javaslatokkal — minél többen kapcsolódjanak be az újítók táborába. Hiszen ezáltal a dolgozók szinte magukénak tekintik majd a vállalkozók céljait, s maguk is társvállalko­zóknak érzik magukat. A szocialista országokban — köztudott — az újítómozga­lom a dolgozók tulajdonosi tudatára, a közös célokért érzett felelősségre épül. Ami pedig a célját illeti: ez nem is lehet más, mint a .termelés hatékonyabbá, ésszerűbbé, gazdaságo­sabbá tétele. A tőkések megfordítják a dolgot. Nem bánják persze, ha az újításokból közvetlenül is hasznuk származik, de attól se fáj a fejük, ha az újítások egyenlege vesztesége­sen alakul. A veszteség bőven megtérül — mondják —, ha a mozgalom révén sikerül a dolgozókban társvállalkozói, ér- dekazonossági illúziókat kelteniük. A cél tehát világos: az újítómozgalomban olyan eszközt látnak, aminek hatására a munkások önszántukból, s jobb kedvvel szolgálják majd a tőkés csoportok, érdekeit. POUll/ j.t'N/lK az újítómozgalommal. S nem is rosszul. De hosszabb tavon azért még a mi döcögős-darabos újítómoz­galmunk is szilárdabb talajon halad. Flanrk rrí»'»r A Miskolci Pamiiífonő orsézó üzemében csomagolásra vár­nak a kész fonallemiékek, hogv azután útnak indítva, mi­előbb eljussanak az ország szövődéibe. tanácsának most már a vá­rost megközelítő kői is égveté­si és fejlesztési, valamint el­látási szintet kell biztosíta­ni a lakosság kommunális, kereskedelmi, szociális, egészségügyi és kulturális el­látása tekintetében. ÜGY VÉLJÜK, Szerencs rászolgált erre a bizalomra. Történelmi múltja, gazdag jelene és jövője egyaránt biztosíték arra nézve, hogy megyénk városainak sorában emlegessük. Annál is inkább, mert — mint dr. Bodnár Fe­renc is hangsúlyozta — a közeli és a távolabbi fejlőd dés szempontjából Szerencs, mint járási székhely, Ond községgel közös tanácsot al­kotva 9227 lélekszámú váro­siasodó település, s a távlati településfejlesztési tervek szerint alrégió központ lesz. Igazgatási területén működik a népgazdaságilag jelentős cukor- és csokoládégyár, szá­mos kisüzem, ktsz, több közintézmény, amelyeket a következő időszakban to­vább fejlesztenek. Külön ki­emelte, hogy Szerencs nagy­község az egész Hegyaljá­nak, de a Taktaköznek és Harangod vidékének is je­lentős gazdasági, kér zskedcl- mi, kulturális és egészségügyi központja, vasúti átmenő és elágazó forgalma pedig to­vább növeli szerepét az egész népgazdaság vérkeringésé­ben. Mindezek — mint dr. Vé­kony Ernő, a járási tanács elnöke mondotta — újabb feladatokat rónak a tanácsok vezetőire és tagjaira, akik mindjobban megértették tör­ténelemformáló szerepüket és az ugrásszerű fejlődés a tanácsok életében is érezhe­tővé vált. A tanácstagok mind jobban képviselik vá­lasztókerületük lakóinál? ér­dekeit, egyre aktívabban vesznek részt a község gaz­dasági és pplitikai célkitűzé­seinek kialakításában és végrehajtásában: nézetükben megjelent aS országos érde­kek szemlélete is. Az ünnepi tanácsülésen, amely történelmi mérföldkö­ve Szerencs életének, erre hivatkozott dr. Bodnár Fe­renc elvtárs, amikor azt mondotta: a szerencsieken múlik, hogy nagyközségük mikor lesz város. Nem elér­hetetlen, sőt, nagyon is be­látható cél ez, amelyet to­vábbi összefogással kell megvalósítani. Természetesen ebben — s nemcsak Szeren­csen. hanem megyénk más nagyközségeiben is — rend­kívül fontos az a körülmény — mondotta —, hogy a taná­csi ügyek döntő többségét helyben, jól képzelt nagy­községi szakapparátus lássa el. Ez végeredményben azt jelenti, hogy március 1-től az ügyek nagy részét, amelye­ket eddig a járási apparátus végzett, a nagyközségi szak- igazgatási szerv intézi, s úgy kell intéznie, hogy ezzel a lakosság megelégedését vált­sa is. A tanácsapparátustól azl kérte, hogy határozataik és intézkedéseik gyorsak legye­nek és azok megfeleljenek ,a szocialista törvényesség kö­vetelményeinek. Feltétlenül fontos — mondotta —, hogy a nagyközségi tanács, vala­mint végrehajtó bizottsága ismertesse a lakossággal megváltozott hatáskörének és hatósági jogkörének jelentő­ségét, de a megnövekedelt felelősségnek is tegyen ele­get. A szó igazi értelmében ez szolgál alkalmul a lakos­ság körében végzendő felvi­lágosító és tájél?oztató mun­kára. Ugyanakkor hangsú­lyozta a járási párt-, állami és társadalmi szervek felelős ségét is. Ugyanis a nagyköz,- séggé válás — mint mondot­ta — Szerencsen és a me­gye más területein is nem­csak deklarációt jelent, ha­nem előírja a fokozottabb törődést a nagyközség tervei­vel, fejlesztésének gondjai­val, testületi, hatósági és hi­vatali munkája tárgyi, vala­mint személyi feltételeinek biztosításával. MEGKAPÓ, EMLÉKEZE­TES pillanat volt, amikor a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága nevében Tóth La­josnak, a Szerencs nagyköz­ségi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága elnökének átnyúj­totta a nagyközséggé nyilvá­nításról szóló oklevelet.. Az ünnepségen részt vett Imrt Gyula, a járási pártbizottság első titkára,' országgvűlésí képviselő, Erdei Sándome. Szerencs és környékének or­szággyűlési képviselője. * 1970, február 26. Szerencs történelmébe)! sok nevezetes dátum van. Ezek száma, a nagyközség újkori történelmében egy újabbal szaporodik. E nap­tól kezdve — immár hiva­talosan is elindult azon az úton, amely a vidéket a vá­rosokhoz mind közelebb hozza: az ipar egyesül a me­zőgazdasággal, s együttes erő­vel eléri a végcélt. Szerencs város lesz. O. M. Ha az apám éSne... A 85 esztendős Etek Zi~ mány István domaházi lakos így emlékezik 1944 karácso­nyára: — összesen hét civilt lőt­tek agyon a németek itt, a Néhág-völgyben. Hatot közü­lük azok az orosz katonák ta­láltak meg a gally és a hó alatt, akik a Patkó-gödrén át jöttek hozzánk. Karácsony után én voltam forspontban, nekem kellett őket elszállíta­ni az ökrös szekérrel. A fi­amtól a faluban vettem át az ostort. Akkor már ott voltak a halott emberek asszonyai Ózdról, meg Far- kaslyukból. Ott álltak, sírtak a szekér körül. A halott em­berei? meg a kocsin feküd­tek. Megfagyva. Ruhájuk meg olyan volt, mint a resta a sok golyótól. Délután fél 4-kor indultunk el. A két ökör lassan ballagott, a sze­kér nyikorgóit a hóban. Az asszonyok meg a szekér után sírták az utat. Kint állt az egész falu. Az emberek néz­ték, és megkönnyeztél? ezt a szomorú menetet. Én meg azon gondolkoztam, hogy semmit sem tudok arról a hat emberről, akiket most viszek. Nem tudom, hogy él­tek, hol éltek. Viszem ökot, és csak annyit tudok róluk, hogy munkások voltak. A hat közül az egyikről tudtam annyit, hogy Emilnek hívták, meg hogy négy gyerek ma­radt utána, mert ezt sírta az asszonya... • — Négyen voltunk testvé­rek, három lány. egy fiú. És az apáimat Jónás Emilnél? hívták. Ezt Jónás Géza, Jónás Emil harminckilenc esztendős fia mondja. Özdon, egy kis ci-\ pészműhelyben, alacsony székeken ülünk. A falba vert szögre akasztott ébresztőóra egyhangú kopogással méri az időt — Nagyon jól emlékszem az apámra. Gyári munkás volt itt, Özdon. A finomhen- gerdében dolgozott. Negyven­négy december 8-án kellett volna bevonulnia, de nem ment. Kilencedikén már fegyverrel jöttek érte. Le­akasztotta a szögről kabát­ját, magára kanyarította és elment Élve nem láttuk vi­szont. Emlékszem rá, hogy volt egy negyvenkilós mala­cunk, ezt néhány nappal az­előtt éjszaka megfojtotta, mert vágni már nem lehetett Azt mondta, ebből csinál egy csomagot, s elbújdos vele az erdőbe. Megvárja, amíg az oroszok bejönnék. Nem így lett Elvitték a nyilasok. — Szilveszter napján te­mettük. A gyárban csináltak néki koporsót, munkatársai ásták ki a sírját Sok golyó volt apám testében, csizmája is fel volt repedve. Amikor Domaházáról az ökrös szekér­rel hozták őket, anyám gya­log követte a szekeret, kezé­ben apám kalapját hozta. Csend van a kis cipész­műhelyben. Jónás Géza nézi az alacsony asztalkán pihenő, mozdulatlan cipészszerszámo­kat Aztán szemével megke­resi a mankót, és a sétabo­tot, amelyek ott támaszkod­nak a fal és egy szék talál­kozásánál. ■— Másfél éves voltam, amikor gyennekparalízisbe estem. Akkor még nem tud­ták gyógyítani. A hat elemi elvégzése után azt mondta apám: fiam, te suszter le­szel. Hát így tanultam ki ezt a szakmát. De mostanság már nagyon nehéz ebből megélni. Az emberek nem adnak pénzt javításra, inkább újat vesznek. Ezt annak idején apám nem tudhatta, lénye­gében a feleségem tart el engem is, aki építőmunkás. Tudom, más lenne az. éle­tem, ha apám élne. Ha apám élne... Feláll az alacsony székről, magára teríti a kabátot, ta­lán éppen olyan mozdulat­tal, mint édesanja huszonöt esztendővel ezelőtt. Egyik ol­dalról megtámasztja magát a mankóval, másik oldalról a sétabottal. Kilépünk a kis műhelyből. Megáll az ajtó­ban, a gyár felé fordul. A kapun most jönnek ki a délelőttös műszak dolgozói. Jónás Géza csendesen ezt mondja: . — Itt szeretnék dolgozni, a gyárban. De mikor meglát­ják a mankót és a botot., nem szívesen állnak szóba az em­berrel. Pedig én hasznos tud­nék még lenni. Olvan mun- kásember. mint az apám volt. Tudja — néz rám —, jő arra gondolni, hogy .nem volt hiábavaló az ő halála, az ő haláluk... Oravec János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents