Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

Fenlek, 1970. február 27, ÉSZAK-MAGYARORSZAO 5 lévé! a szerkesztőségnek Foglalkozzanak vele többet és elemzőbben... A nagymama sem volt rest Kik tanulnak manapság oroszul? Levelet kaptunk nemrég a Borsod megyei és Miskolc városi Tanács Végrehajtó Bizottságainak titkáraitól. A levélben arról értesítenek, hogy a megyei és a városi ta­nács vb együttes ülésén meg- Tárgyalták a családi és a tár­sadalmi ünnepek rendezésé­nek tárgyi és személyi felté­telei javítására tett tanácsi intézkedések tapasztalatait.. A két vb egyebek közt megállapította, hogy me­gyénkben és Miskolcon nem kielégítő a társadalmi és a tömegszervezetek részvétele a családi, társadalmi ünne­pek szervezésében, lebonyo­lításában, sőt a felvilágosító, nevelő, tájékoztató tevékeny­ségben sem. A végrehajtó bi­zottságok kérik, hogy lapunk, az Észak-Mag yarország is többet és elemzőbben foglal­kozzék a családi, társadalmi ünnepek rendezésének prob­lematikájával, rendszereseb­ben adjon tájékoztatást az ilyen jellegű eseményekről, segítsen megvilágítani esz­mei-politikai jelentőségüket. Annak ellenére, hogy la­punk régóta és szívesen fog­lalkozik a családi és társa­dalmi ünnepek rendezésé­nek, lebonyolításának me­gyei tapasztalataival, ezek problémáival, a kérést jogos­nak, indokoltnak és teljesít­hetőnek tartjuk. Remélhető­leg valamennyi érdekelt tár­sadalmi és tömegszervezet, intézmény — és mindenki, aki bármit is tehet e jó ügy szolgálatában — odafigyel a megye és Miskolc vezető tes­tületéinek jelzésére, kérésé­re, s a jövőben — velünk együtt — még következete­sebben és céltudatosabban segíti az új típusú emberi kapcsolatok kialakulását, széles körű elterjedését. Első segítségként szabad legyen emlékeztetni olvasóin­kat, az érdekelt intézmények társadalmi és tömegszerve­zetek figyelmét egy hasznos, praktikus' könyvre, amely a családi és társadalmi ünne­pek szervezésének, lebonyo­lításának egész problemati­káját sokoldalúan, mélyebb összefüggéseiben is igyekszik megvilágítani. Ezen túlmenően konkrét forgatókönyvmintákkal, raj­zokkal, fényképekkel, ver­sekkel és instrukciókkal is segítséget nyújt a névadó- ünnepségek, az ünnepélyes házasságkötések, a kiemel­kedő házassági évfordulók, gyászünnepségek megszerve­zéséhez, lebonyolításához. Hasznos, gyakorlatias taná­csokat ad a kisdobos- és út- törő-avatók, a KlSZ-fogada- lomtételek, az első személyi igazolványok ünnepélyes át­adása, a szakinu nkásavatás, a törzsgárdaünnepségek és egyéni munkajubileumok, a nyugalomba vonulás és az öregek napja megszervezésé­hez, meghitté, emlékezetessé, tételéhez. Kitér e könyv a tanácsok érdekelt állandó bizottságai­nak (albizottságainak) fel­adataira és ismerteti a bel' ügyminiszter és a művelő­désügyi miniszter 104/1962 BM—MM sz. együttes ren­delkezését is a családi és egyéb, személyi jellegű jelen- , tős események társadalmi megü nneplésérői. Rócz Zoltán: Családi és társadalmi ünnepek című könyvéről van szó. (Kossuti) Könyvkiadó. 1964.) Egy-két olyan problémá­nak is szeretnék ezúttal na­gyol b hangsúlyt adni, ame­lyek — tapasztalataink sze­rint — több helyen fékezik a haladó, a korszellemnek megfelelő családi és társa­dalmi ünnepségek még szé­lesebb körű igénylését és térhódítását. Egyik ilyen probléma a színvonalas ünnepségek le­bonyolításához szükséges személyi és tárgyi feltételek szűkössége, „szegényessége”, sőt. olykor a teljes hiánya is — főként falun —, de a sze­mélyi feltételeket illetően még Miskolcon Is. Különösen a gyászszertartások lebonyo­lítására képes (és azt szí­vesen is vállaló), jó retorikai képességgel Is rendelkező személyek száma igen kevés. Ennek a nem éppen könnyű feladatnak anyagi és erkölcsi honorálása úgyszólván telje­sen elmarad, illetőleg megle­hetősen szűkkeblű __ A személyi és tárgyi fel­tételek bővítése — megíté­lésünk szerint — kulcsfon­tosságú, és nem is csak a gyászszertartásokra vonat­koztatva. A másik — kevésbé álta­lános, de néhol időnként a pártszervezeteknek is gondot okozó probléma egy-cgy párttag, pártonkívüli vezető (akinél azért már joggal fel­tételezhetnénk a haladó szel­lemű, nevezzük nevén: dia­lektikus-materialista világné­zetet) személyes példamuta­tásának hiánya, pontosabban opportunista, megalkuvó ma­gatartása. Rendszerint arra hivatkozva, hogy „a nagyma­ma, a feleség, a családi bé­ke” kedvéért... Ott például, ahol a párt­tag tanácstitkár a budapes­ti tanácsakadémiáról Is ha­zajön, hogy gyermekét meg- kereszteltesse, nehezebben le­het előbbre lépni a korszel­lem követelményei szerint. Az sem segíti az új típusú emberi kapcsolatok, szoká­sok, hagyományok erősödé­sét — sőt kifejezetten ret- rográd szerepet játszik —, ha a községi nőtanács elnöke Méiíosíta a családi költségvetést (Tudósítónktól) Örömleli hírt tudtam meg a minap. Elmarad a táncdal­fesztivál. Mindenkivel meg- allhatok az utcán, nyugodtan beszélgethetünk lényeges kér­désekről. Nem kell a fesztivál zsűrijét szidni, az énekeseket bírálni. A családi költségvetés egyensúlya is helyreáll, mert nem keli a levelezőlapok tö­megét elküldeni a tisztelt címnek, hogy a.kedvenc éne­kest győzelemhez segítsük. Mert mi volt eddig? Ne­kem Nyávogi Giziké, felesé­gemnek Lopotkai Lacika tet­szett. Szó szót. követelt, majd élénk vita kíséretében véd- tük kedvencünket. A végén általában úgy zártuk le a vi­tát, hogy majd meglátjuk, majd a közönség eldönti. Igen ám, de igazunk bizonyí­tására kilószámra dobtuk be a vostaládába a szimpátlale- velcket. A végén már a pos­tával is megállapodtunk, hogy a nagy seregszemle ide­jén a postakocsi keressen fel bennünket, és szállítsa el az értékes küldeményt. Hát kelleti ez nekünk? Nem. ürülünk, hogy az ille­tékesek belátták: a nagy ká­nikulában veszélyes a családi bclháború. Nyugodtan várjuk a nyarat, hogy az így megta­karított pénzen elutazzunk a Déli-sarkra. A fesztivál helyett megren­dezendő sztárparádét meg­nézzük, ha a televízió meg­ismétli. Takács Imre (párttag) konfirmáltatja gyermekét, vagy ha az — igaz, pártonkívüli — iskola­igazgató-helyettes nyolcadi­kos fiát. áldozni látják .,. Ezek friss példák — az encsi járásból. Bizonyára más járásokban is találhat­nánk fonák példákat. De ezek is jelzik, hogy érdemes oda­figyelni a megyei és a Mis­kolci városi Tanács vb-ülésé- nek jelzésére, kérésére. Persze, arról sehol sem szabad megfeledkezni, hogy évszázados, sőt, évezredes hagyományok váltják egy­mást, hogy az új típusú em­beri kapcsolatok kialakítása — a családi és társadalmi ünnepek új tartalmának és formáinak kialakítása is — hosszan tartó, körültekintő, következetes munkát igényel. Ebben a folyamatban a kommunisták és más vezetők példamutató magatartása legalább olyan fontos, mint a személyi és a tárgyi feltéte­lek bővítése. Cscpúnyi Lajos Nem túlzás talán azt mondani: az utóbbi években nálunk egészséges hobbyvá, örvendetes divattá vált az iskolán kívü­li nyelvtanulás. Ezrek hallgatják meg a szabadegyetemi elő­adásokat, népszerűek a különböző szintű nyelvtanfolyamok, megint mások önképzéssel vagy éppen a televízió képernyő­jét figyelve ismerkednek egy-cgy idegen nyelvvel. A jelentkező igények isme­retében alapították négy esz­tendővel ezelőtt Miskolcon az MSZBT megyei elnöksé­ge mellett működő Központi Orosz Nyelviskolát. Vidéken ez volt az első ilyen intéz­mény; és már az első tanév­ben csaknem 700 hallgató iratkozott be tanfolyamaira. Hornodban tanulnak lestöbben Rövid idő alatt megduplá­zódott az érdeklődők száma — ma már 1300 hallgatója van az ifjúsági és a felnőtt csoportoknak megyénk terü­letén. Azzal is büszkélked­hetünk, hogy a fővárosban sincs ekkora érdeklődés a nyelviskola Iránt, mint ná­lunk. Országos rekordot ért el a nyelviskolánk, Borsodban ta­nulják legtöbben az orosz nyelvet! Prím (Írországban A polgárdi Vörös Csillag Termelőszövetkezet melegágy! kertészetében befejezéshez közeledik a fejes saláta szedése, s hamarosan megkezdődik a paradicsom- és paprika-„szezon”. A kertészet hajtatóházaiban télen is 40—50 dolgozó foglala­toskodik. December eleje óta mintegy 30 ezer fej salátát ad­tak el, s az elkövetkező hónapokban 250 ezer darab paprikát kívánnak értékesíteni. Acs Károly telepvezető salátát szed a hollandi ágyból. Kik iratkoznak be valame­lyik kurzusra? Általában ér­deklődésének és az eddigi képesítésének, nyelvkészségé­nek megfelelő fokú tanfo­lyamra jelentkezik minden­ki. Érdekes, hogy a hallgatók között megtalálható a társa­dalom valamennyi rétegének képviselője. A kor szerinti differenciálódás is széles: a tizenévesektől a «nyugdíja­sokig minden korosztályból vannak orosz nyelvet tanuló emberek. Még ma is emlege­tik azt a szép kort megélt nagymamát, aki nem volt rest, s unokája kedvéért há­rom évig tanulta a nyelvet, tudásával nem egyszer „lefő­zött” sok fiatalt is... Speciális tanfolyamok Az élet különböző terüle­teiről érkeznek javaslatok, jelzések: ma már sok ember munkájához, továbbtanulá­sához nélkülözhetetlen az orosz nyelv ismerete. Éppen ezért megyénkben az alap-, közép- és felsőfokú, vala­mint az egyetemi felvételire és a nyelvvizsgáira felkészí­tő tanfolyamokon kívül egy­re több a speciális csoport A MÁV-igazgatóságon, a Centrum Áruházban, az ÉMÁSZ-nál és még jó né­hány vállalatnál működnek csoportok több éve eredmé­nyesen, csekély lemorzsoló­dási átlaggal. Sok orosz anyanyelvet be­szélő, s nyelvtanári képesí­téssel rendelkező nő él Mis­kolcon és megyénkben. Szá­mukra is kezdtek tavaly egy társalgási. aktuális kérdések­kel foglalkozó tanfolyamot Ebben az iskolában sajátítják el a nyelvet az idegenveze­tők is. Ahol nincs nyelvszakos tanár Megyénk nehány járásába,-, problémát okoz, hogy nincs elegendő nyelvszakos peda­gógus. Ahol igénylik — és egyre több községből szólnak gyermekeik érdekében a szülők —, megszervezik a nyelvoktatást a hátrányos helyzetű és a továbbtanulni szándékozó gyerekeknek. A nyelviskola igyekszik mindent megtenni, hogy minden ilyen igényt kielé­gíthessen. A legmodernebb audio­vizuális eszközökkel, a leg­korszerűbb módszerekkel ta­nítják az orosz nyelvet. A?, előadók közül minden évben részt vesz valaki több hetes. szovjetunióbeli továbbképző sen. A hallgatók számára klubesteket rendeznek, s egy-egy tanév befejeztével nemes versengés dönti el. ki a legjobb képességű, leg­többet tudó hallgató. E ver­senyek díja: jutalomutazás a Szovjetunióba. Ott aztán iga­zán elválik, milyen osztály­zatot érdemel a hallgató és az előadó... Gyárfás Katalin A vises ssehhendőiöl a porvédő álarcig Hazánknak, de talán Euró­pának is egyik legkorszerűbb ásványőrlője működik Má­don, ahol a zempléni hegyek, értékes ásványkincseit őrlik finom szemcsékké, hogy mint kész építőipari termékeket, szállíthassák a hazai és a külföldi piacokra. Sajnos, az itt dolgozók különböző por­ártalomnak vannak kitéve, amelyet fő termékük, a ben- tonit alapján dr. Kardos Kál­mán Igazgató főorvos bento- nitózisnak nevezett el. A Hegyaljai Művek veze-. tősége műszaki és szociális téren mindent elkövet a dol­gozók egészségének védelme Talán még nem késő A különös «-SSfeí mindig érdeklik az embere­ket. Most mégsem a kurió­zumot kerestük. Szándékunk szerint mi is megpróbálko­zunk azzal, ami reményte­lennek látszik. A történet egy Tisza men­ti faluban kezdődik. — Ismerik dr. J. V.-t? — Dr. J. V.-t? Hogy jutott eszükbe? — kérdez vissza a község párttitkára. — Igaz, rendkívüli dolgokat művelt. Nem akartunk hinni sze­münknek. Nem hittük, hogy egy orvos így viselkedhet. Ha valahol megkínálták, még borospohárból sem fo­gadta el a pálinkát. Kicsinek találta. Vizescsuprot kért, s ha még hiányzott belőle, töl­tött hozzá bort. Már a gye­rekek előtt sem volt tekin­télye. Néhány esetben sike­resen gyógyított, de általá­ban nem nagyon töródött a betegekkel. Volt eset, hogy hívták valakihez, s csak egy hónap múlva jutott eszébe. Persze, hogy akartuk segíte­ni, talpra állítani. Akkor vesztette el végképp az em­berek bizalmát, amikor egy­re Kérte a kölcsönöket, de nem adta meg adósságait. Pedig mondom, segíteni akartuk... Segíteni akarták mások is. Amikor már tarthatatlan Lett helyzete a faluban, áthelyez­ték egy kórházba. Hátha megembereli magát. — Dr. J. V.? Egy rossz em­lék. Mit csinált itt? Tönkre­tette /& szolgálati lakást. És a betegekkel... — mondo­gatják volt kollégái legutób­bi munkahelyén, a kórház­ban. — ICár érte, mert jó diag­noszta. De mint ember... Mi már nem tudunk segíteni rajta, annyira megbízhatat­lan, annyira kiszámíthatat­lan, hogy a betegekkel szem­ben lenne lelkiismoretlenség alkalmazni — mondja a já­rási főorvos. A faluban, ahol most la­kik, hiába kerestük többször is. Az élelmiszerbolt vezető­je már jó két hete nem is látta.. Volt azonban olyan is, aki néhány napja találkozott vele. A tanácsi kirendeltsé­gen sem tudtak róla semmit. Mint mondták, még be sem jelentkezett, pedig jó néhány hónapja ott él már. Amikor az iránt érdeklődtünk, foly­tatja-e korábbi életét, néhá- nyan mosolyogtak, mint akik tudnak valamit, de hallgat­tak. Mások meg így feleltek: — Nem tudunk mi semmi rosszat róla. Volt aki többet mondott: — Annyit hallottam, hogy büntetésből került ide. mert nagyon sokat ivott. Itt, ná­lunk viszont még nem láttam részegen. Igaz, egyszer talál­koztam vele, amikor egy li­ter bort vett, s azt úgy meg­itta, mint más egy decit, de mondom, részegen még nem láttam. CqiniK éppen dr. J. V.­oujmis, vel nem tudtunk beszélni. Lehet, hogy amióta a kórházból el kellett jön­nie, megváltozott? Lehet, hogy az eddig történtek — a sok adósság, amit nem tud visszafizetni, családja elhagy­ta, új állást még nem talált — elindították a jó úton? Nem tudjuk. De ezt szeret­nénk. Ezért is írtuk meg, ezt az orvosainkra egyáltalán nem jctlenuő, sőt, nagyon is kirívó, különös történetet Bíró Péter érdekében. Műszaki vonatko zásban olyan eljárásokai igyekeznek kikísérletezni majd pedig megvalósítani amelyek a legminimálisabbra csökkentik a p orforrások porzási lehetőségeit. Az idő­sebb dolgozók Mádon és Sze- giben is jól emlékeznek még arra, hogy 20 évvel ezelőtt, a kezdetleges őrlőkben akkora por volt. hogy az emberek két méterről is alig látták egymást. A védőfelszerelésük pedig mindössze a szájuk, cs orruk elé kötött vizes zseb­kendő volt. Azóta igen sokat tettek a Hegvaljai Müvek üzemeiben főképp Mádon és Szegiben a porelhárítás érdekében, amit az is mutat, hogy eddig 9 millió 200 ezer forintot for­dítottak a műszaki porelhárí­tásra. Ebből az őrlőgépek portalanítását ciklonokkal és zsákos porleválasztókkal ol­dották meg. A zsákológépek­nél emyős porelszívó beren­dezéseket építetlek. A füst­gázok lekötésére és a külső porzás csökkentésére sikeres kísérleteket folytattak ned- ves-permetezéses, Venturi- csöves, ciklonos porleválasz­tóval. s ezt tovább kívánják tökéletesíteni. A leülepedett porok fel takarítására dán porszívókat alkalmaznak, to­vábbá központi, szívócsöves porfeltakarító berendezést építettek be. Az egyéni vé­delemre porvedö álarcokat, a legporosabb helyeken pedig — éspedig a silók ürítésénél és a zsákológépeknél — friss­levegős lélegeztető készüléke­ket szereztek be a dolgozók használatára. A szociális intézkedések között szerepel, hogy a por­ártalmas helyeken dolgozó üzemi munkások közül 205- en már évek óta 6 órás mun­kaidőben dolgoznak, s ettől az évtől kezdve a bentonitó- zis-veszél vésnék nyilvánított őrlőüzemekben dolgozók és a megbetegedettek év végi nye­reségrészesedését 20 százalék­kal növelni kivívják Hegyi József

Next

/
Thumbnails
Contents