Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
Vasárnap, 1970. febr. 22. ESZAK-MAGYARORSZÁG S Emberek és viszontagságok Mikor, hogyan várható javulás? A húsellátás helyzete Tóth Tibor, a Landler szocialista brigád vezetője minden munkanap reggelén fél ötkor keli s délután ötre ér haza. Ha nincs valamilyen rendezvény. Ű még szerencsés is, hiszen a teherkocsi- javító dolgozói közül heten Sátoraljaújhelyből járnak be. Az otthoniak legfeljebb azt látják, hogy a fiú, a férj, az apa holtfáradtan, átfázva ér haza. Kevesen tudnak róla, hogy ezt a fűtőházi részleget sokáig büntetés-féleségnek tekintették a mostoha körülmények miatt. Jó ötévé kezdődött az átformálódás, amelynek kihatásait Vincze Károly, a vontatási főnökség szb-titkára így jellemzi: ma ez az egyik legjobban dolgozó részelgünk. Tízezer órai munka A hőmérő higanyszála ezen a reggelen mínusz 13 fok hideget jelez. És itt, a kocsijavítóban a hideg mintha megsokszorozódna. Három sínpáron állnak a javítandó vasúti kocsik. Nagy részük a szabadban, s a pu- fajkába öltözött emberek a fagyos, jeges, havas talajon állva, meghajolva, térdelve dolgoznak rajtuk. S néhány évig így volt. Hét évvel ezelőtt építettek egy vasvázas színt, azonban évekén át nem akadt vállalat, amely tetőt szerelt volna rá. És most már nemcsak tető van, hanem a 150 méter hosszú csarnok egy részén falat is húztak. Kurucz József, a. kocsijavító részleg vezetője: — A szocialista brigád kezdeményezésére elhatároztuk, .liQgy nagyrészt társadalmi munkában zárt hellyé építjük. A kőművesmunkán kívül mindent a javító emberei készítenek. Összesen tízezei órai munka kell hozzá. ötezer órai munka már elkészült. És tudják, mi a nagyszerű? Az, hogy vannak emberek, akik szabad szombatjukat áldozták ró. Emberi erővel A javítás kemény, edzett karokat kíván. Ilyenkor minden hideg, s minden alkatrész súlyos. A főszerszám — az esztergálást, a hegesztést leszámítva — a hidegvágó és a nagykalapács. •— Az egyik vasúti kocsi homlokzati részét nyolcán, kézi erővel emeltük helyére — mondja Tóth Tibor. Hogy miért tették? — Nem volt kötelességünk. A járműjavítóban géppel tehették volna, de az öt-hat nap kiesést, jelent. És tudjuk, mennyire kellenek most a vasúti kocsik. Ha végleg felépül a csarnok, már lesz daru is. Sőt. Két emelő berendezés már ott van, s a belső terület betonozása utón ez segíti munkájukat. Hőlégsugaras fűtő- berendezést terveznek, s így a jövő télen már zárt, fűthető helyiségben dolgozhatnakA közelben van egy modern épület. Fekete-fehér öltöző, üzemi étkezde. Nemrégiben adták át. Vali ozás az emberekben A fekete-fehér öltözővel kapcsolatosan érdemes valamit feljegyezni. Az emberek tudják, mit jelent a jobb, a korszerűbb. Éppen ezért a' Landler brigád kezdeményezésére szocialista védnökséget vállaltak az öltöző felett, s azóta nem „romlanak” el gyorsan, s nem „tűnnek” el a. csapok. Ügy óvják, mint a családi tulajdont szokás. A hideg, a hó, a fagy, a szél, az eső gyakran ostromolja itt az embereket Még a röptetős rész alatt is. Emberileg érthető, ha műszak után „be-bedobnak” egy kis „védőitalt”. A baj abból fakadt, hogy voltak, akik nem tudtak mértéket tartani. Akadt, akit addig nem látott a család, amíg pénz volt a zsebében. Két ilyen embertől murinál- meg akartak szabadulni. Az egyiket a Május 1. brigád vette védőszárnya alá. Csontos István brigádvezető és tíz társa ragyogó sikert ért el. Az említett emberre tavaly már semmi panasz nem volt. Egy jó szakmunkást nyertek vele. És ez a nemes, embernevelő mozgalom átterjedt más közösségekre, így a Landler Jenő brigádra is. Ők is teljes értékű embert akarnak faragni az egyik, brigádon kívüliből. Sok fiatalról és középkorúról, több szocialista brigádról lehetne feljegyezni példákat a valóban hősies helytállásról, az áldozatvállalásról. De a felvillantott néhány mozzanat is sokat mond a 114 tagú kollektíváról, amelynek tagjai törekvésük, eredményük alapján talán kicsit több elismerést is érdemelnének. ' Cs. B. A MEZŐGAZDASÁGI termelés legkényesebb, legbonyolultabb és legköltségigé- nyesebb ágazata az állattenyésztés. A mai követelményeknek megfelelő fejlesztés meg különösen az, s néha a feladatok annyira kuszáknak tűnnek, hogy a gyengébb gazdaságokat el is riasztják a bátor vállalkozástól. Pedig a jövedelmezőség fokozása, a belterjesség biztosítása, nem utolsósorban a nyereség arányainak növelése gyakorta éppen az állattenyésztés termelésén múlik. Közismert, hogy a zavartalan húsellátás országunkban évek óta problémákat okoz, bár a mezőgazdaság húsból és húsféleségekből is egyre többet termel, a hazai fogyasztásra kerülő húsáruk tömege évről évre emelkedik. Az egy lakosra jutó átlagos húsfogyasztás is magas, az igények azonban még magasabbak. Az exportlehetőségekről és az exportigényekről nem is beszélve, pedig a népgazdaságnak az exportálás sem közömbös. Nézzük azonban a számokat, a hústermelés, illetve a húsfogyasztás adatait. Nagyon érdekesek. 1969-ben több mint 14 000 vagon tőkehús került a boltokba és eladásra. Ötszáz vaAhol az exportért dolgoznak Súlyos vasajtök mögött, légkalapácsokhoz _ hasonló döngölőszerszámok szakadatlan zajában dolgoznak az acélöntöde munkásai. A döngölök csapásai alatt a puha homok engedelmesen simuló fából készült mintákhoz, értelmes formákba tömörödik Egy-egy formában több tonnányi izzó acél tűzfolyamá- \ na'k vetnek ágyat. Hihetetlen méretű öntvényék készülnek itt — a milliméterekre is ügyelő pontossággal. 40 százalék — külföldre Külföldiek ritkán vetődnék erre. Az öntvény magában még nem exporttermék.^ De a Lenin Kohászati Művek acélöntödéje — közvetve - mégis az exportot szolgálja. Termékeinek 40 százaléka külföldön öregbíti a magyar ipar hírnevét. Itt készülnek a DIGÉP és egy csepeli üzem által a Szovjetuniónak szállítandó csőgyárak acélAz új szalagon Sok fiatal dolgozik a Habselyem Kötöttárugyár kurityáni üzemében. Hamar megtanulták a varrás tudományát. A varroda bővítése folytán, egy új szalagot indítottak be, s ott is többségükben fiatalok dolgoznak. (Fotó: Laezó József) öntvényei, itt gyártják az épülő bolgár erőművök lelkét: a turbinák bonyolult, nagy pontosságot igénylő acélöntvényeit is. Az acélöntöde dolgozói a nap minden órájában a velük szemben támasztott követelményekre ügyelnek. Viszonylag elavult üzemben kell a legkorszerűbbet gyártaniuk. A régi berendezések szomszédságában új technológiákkal kísérleteznek. Minden az ö szaktudásukon és lelkiismeretes munkájukon múlik. S hogy mire képesek- Magyarországon egyedül ők foglalkoznak nagyméretű, méretpontos öntvényelv gyártásával. Az öntvények hőkezelésénél, az ultrahangos és izotópos minőségvizsgálatoknál is a szaktudás a legfontosabb. Forma különleges homokból Két egyforma feladat ritkán fordul elő az öntödében. Minden darab más és más. A leendő öntvények fából készült másait gyakran hatalmas, veremnek is beillő mélyedésekben helyezik el. Itt alakítják ki a formát, különleges minőségű homokból Aztán kiveszik a mintát, s szakavatott kezek igazítják el a finom részleteket. A bonyolultabb öntvényeknél „magokat” is tesznek a formába. A turbina „pelton-ke- rekek” lapátjainak különös alakját csak „magokkal" lehet megformálni. A rajzok alapján az itt dolgozóknak térben kell elképzelniük a kész öntvényt- A tér minden irányában szigorúan be kell tartaniuk a millimétereket. Üj technológiával, zuhanó öntéssel készülnek a „pelton-kerekek”. Ha nem tökéletes az előkészítés, a formába zúduló acél elmossa a formát, kezdhetnek mindent élőiről. De ilyesminek itt nem szabad előfordulnia... Magas mércével... Az exportért dolgoznak. Szigorú előírások szabják meg az egyes formákba kerülő acél összetételét. Az előírások pontos betartásán múlik, hogy az öntvény megfeleljen rendeltetésének. Az egyiknél a szilárdság, a másiknál a korrózióállóság o legfőbb követelmény. Az öntvény minősége, méreteinek pontossága sok ember összehangolt munkájától függ. Rangsorolni nem is lehet. Hiszen nem mindegy az sem, milyenek a formák, nem mindegy, mennyire ügyelnek az acélötvözetek összetételére, hogyan végzik el a kész öntvény hőkezelését, s menynyire alapos a minőségi vizsgálat. Sok múlik minden emberen, sok múlik az öntöde egész kollektíváján. Magas mércével mérik munkájukat. De a Diósgyőri Gépgyár, a Csepeli Egyedi Gépgyár, a Ganz-MÁVAG és még több más vállalat exportsikerei bizonyítják, hogy a munka kevésbé látványos részét vállaló LKM acélöntöde becsülettel ellátja a maga feladatát. Megfelelnek a mércének, s az exportsikerekben az ő kezük munkája is benne van. Flanck Tibor Tizenhat fiatal ötlete volt A megyei IBUSZ Utazási Iroda KISZ-alapszervezete -— 16 fiatal — körlevelet intézett az elmúlt hetekben a miskolci KlSZ-alapszerveze- tek fiataljaihoz. Egy vidám estet ígérve meghívták őket a Katowice étterembe. Tizenöt alapszervezet válaszolt a kedves meghívóra, és tegnap, szombaton este 150 fiatal jelent meg a farsangi bálon. A finom vacsora után a felváltva játszó beat- és népi zenekart hallgatták, táncoltak, tapsoltak a műsorban fellépő szereplőknek, közben új barátokat szereztek. Néhány asztalnál még az alapszervezetek munkájáról is szó esett. gonnal volt a sertéshús több, mint 1968-ban, mégis kevésnek bizonyult. A krónikus sertéshúshiány hazánkban kétokú. Egyik a nem megfelelő, de hagyományos, ám egészség- ügyi megfontolások alapján erősen kifogásolt táplálkozás, a magyar konyha, amely sertéshús nélkül nem képzelhető el, másik ok: a korszerűtlen sertéstenyésztés és -hizlalás. Nálunk még nincsenek — a legutóbb épült néhánytól eltekintve — igazi nagyüzemi méretű, tízezrével hizlaló sertéstelepek. Ezeket meg kell építeni vagy az egyes nagyüzemekben, vagy a termelőszövetkezetek közös vállalkozásaiban, mint például a mezőkövesdi járásban, ahol már elkezdték egy, évi 40 ezer hízott sertés termelőüzem építését. Az ilyen építkezések vezethetnek csak a húsprobléma végleges megoldásához. Az élelmezés Irányítói és a kereskedelem igyekeznek ' a hiányzó sertéshúst más húsokkal pótolni. Például: 1969- ben 10 500 vagon baromfit vásároltak fel, de ebből csak 3400 vagon került hazai fogyasztásra (a szabadpiaci vásárlást nem számítva). A baromfihús-fogyasztás 1969-ben ugrásszerűen emelkedett, hiszen ezer vagonnal több baromfihús fogyott el, mint az előző esztendőben, mégis, a baromfi nálunk — a nagyüzemi termelés „felfutása” ellenére — nem kedvelt étel, pedig talán a legegészségesebb húsféle* 1969-ben emelkedett a marhahúsfogyasztás is. Üsz- szesen 3450 vagon marhahúst vásárolt a lakosság, 650 vagonnal többet, mint az előző esztendőben. Baromfiból és marhahúsból hazánkban nincs hiány. Ez lehetővé teszi, hogy a két húsféléből jelentős mennyiséget exportáljunk. 1969- ben körülbelül 630 000 darab vágószarvasmarhát vásárolt fel az Allatforgalnvi és Húsipari Tröszt. Ennek több mint a felét exportáltuk. A sertéshús exportálását azonban 1969-ben a hazai szükséglet kielégítése miatt csökkenteni kellett. Sertéshúst és húskészítményeket külföldről is vásároltunk 1969-ben. Ennek ellenére az exportmérleg pozitív. A kiviteli többlet: 1435 vagon. Ez azonban sokkal kevesebb, mint az 1968. évi kiviteli többlet (akkor 2100 vagon exporttöbbletünk volt), ami érzékenyen érinti a népgazdaság valutagazdálkodását A sertéshúsexport csökkent, de a belső ellátás szintje nem sokat, emelkedett. En- . nek egyik fő oka az is, hogy a magánvágások száma évele óta csökkenő tendenciájú. A háztáji gazdaságokban is egyre kevesebb a sertés, ami nem lenne baj, ha ezt a csökkenést a nagyüzemi gazdaságok termelése és áruértékesítése megfelelő arányban ellensúlyozná. A sertéstenyésztés 1969- ben a mélyponton volt. Az összes sertések száma országunkban alig haladta meg a 6 300 000 darabot. Az ideális létszám legalább 10 millió lenne. Akkor bővebben jutna exporteladásra is. Mert a népgazdaság még akkor sem mondhat le a sertéshús exportálásáról, ha itthon néha időnként kevés a sertéshús. Szükségünk van a valutára, és piacainkat sem veszíthetjük el. Örvendetes, hogy 1969. utolsó negyedében már emelkedett a sertések száma. A gyarapodás — júniushoz viszonyítva — 700 000 volt az összlétszámban és 24 000 az anyakoca-létszámban. Az utóbbi különösen fontos, hiszen az anyakoca-létszám meghatározója a szaporodásnak és az 1970. évi hizlalás; lehetőségeknek. Mindez azt is jelenti, hogy sertéstenyésztésünk elmozdult a mélypontról. A belső fogyasztás azonban 1970. első felében is csak importálással elégíthető ki. A kormányzat és a kereskedelem azonban mindent elkövet, amit a népgazdaság károsodás nélkül elvisel, hogy már 1970. első felében is legyen elegendő sertéshús. AZ IMPORTÁLÁST azonban meg kell szüntetnünk és ez a tervek, felmérések szerint az esztendő közepére várható. A jelenleg érvényes közgazdasági ösztönzők ugyanis serkentik a sertéstenyésztés fejlesztését, a sertéshústermelés fokozását. Takarmány is van bőségesen. Néhány új, nagy sertéstenyésztő és hizlalótelep (és sdí kisebb) is termelni kezd ebben az esztendőben. így, ha az esztendő első felében még nem is, de a második felében már érezhetően javulni fog a sertéshúsellátás. És minden reményünk megvan rá, hogy 1971-ben tovább javul a termelés, sőt, 2—3 éven belül sertéshúsból is elegendőt termel majd a mezőgazdaság. Szeneire! József A gólya-brigádban A Miskolc! Pamutfonóban a terhesség megállapítása után a gépekről „gólya-brigádba” kerülnek a leendő kismamák. Itt könnyű munkát végeznek. Üzemorvosi és ápolónői szolgálat vigyáz rájuk. Foto: Szabados
