Észak-Magyarország, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Vasárnap, 1970. febr. 15, Thier»/ Árpád: E i c p ressz I e v e I Ámlirifs a kés° órákig iS» töprengett, hogy mit írjon az életrajzába. Amikor a hideg szobában leült az asztalhoz, és a tollat megkocogtatta a tintásüvegben, azt gondolta eltökélten: Egy ilyen jó állás elnyeréséhez feltétlenül jókat kell írni magamról. De még egy óra múltán is csak a tollat forgatta az ujjai között, egyre bizonytalanabbul, mert a legfontosabb mondat, az első, nem jutott eszébe. — Csak tudnám, hogy mi az, ami kedvező színben tüntet fel, és mégsem hat dicsekvésnek, töprengett Ambrus. Például azt is beírhatnám, hogy nem vagyok a szenvedélyek rabja, de ezzel nem kezdhetem. A télen is megfogadtam, hogy egy álló hónapig egyetlen korty szeszt nem iszom. Be is tartottam, csakhogy akkor az igazság megkívánja tőlem, hogy azt is elmondjam: ha rámjön valami, mert ez meg szokott történni velem, akkor képes vagyok három napig egyfolytában inni, és huszonnégy óra alatt elszívok száz cigarettát is. Ráadásul nem is azért, mert nem tartom sokra az életemet, hanem azért, mert vanak idők. amikor nem tudok elientállni. és ilyenkor alig különbözhetek a megvetésre méltó emberektől. Ennek a kettősségnek pedig az a magyarázata, hogy egyszerre vasvok hailamos a jóra és a rosszra, ami nem vall rokonszenves egvéniség- re. mert hiszen sokszor a véletlen játékaitól függőm, adott percben lehetek ez is, meg az is ... Ügy feküdt le, hogy egy sort sem írt az életra ízből. Majd reggel mindent bepótolok, ígérte magának, és ezzel az elhatározással aludt el. ßa.inal fél hatkor CSÖP- gött az óra_ Ambrus nem borotválkozott, nem mosakodott, nem gyújtott be, télikabátját a hátára terítette, és az asztalhoz Ült- Lehunyt szemmel kereste a megfelelő szavakat, majd lendületesen, mintha megértette volna a dolgok nyitját, leírt egy mondatot: Önök nem gondolhatnak olyant, amit én ne. tudnék végrehajtani ... Ambrus örült a határozott mondatnak, aztán egyre ellenszenvesebbnek tűnt, végül is áthúzta. Bekapcsolta a rádiót, amely a napi időjárásjelentést ismertette: mínusz egy és plusz öt fok között. Egy kis bölcsességet kellene beleírni az életrajzomba, hogy jóindulatot ébresszek magam iránt, gondolta. Azt is beleírhatnám, hogy nem szeretem az érzelmes dolgokat, az érzelmeskedés az anyáknak, meg a kamaszlányoknak való. Kihúzta az asztalfiókot, rövid keresés után a lomok között megtalálta a kék színű noteszét, ebbe szokta beleírni, ami napközben eszébe jutott. Lapozgatott benne, majd visz- szadobta a fiókba: Nem, ezek semmiképnen nem jók. a szamárságokat rossz néven vennék tőlem, és azt mondanák rám, hogy naevkéoű vagyok. Ekkor csöngetett a postás. Expresszlevelet hozott. „Anyádat kórházba vitték. Ha tudsz, gyere haza. K. Sanyi.” Ambrus azt gondolta: Istenem, az anyám! Mindig úgy éreztem, hogy nem szeretem eléggé— Szeretett volna valamit inni. A szekrényben talált az üveg alján egy kis vodkát aztán körülményesen begyújtott, de kevés volt a fa, és feladta, hogy melegben írja meg az életrajzot. Végül is előkereste a rezsót, és teafőzéshez készülődött. Az is valami, morogta. Teafőzés közben állandóan az anyjára gondolt, nem összevissza. hanem esyetlen napra, amikor bevonult katonának. Egy nagy üzem udvarára gyűjtötték őket. Meleg volt, egész idő alatt tűzött a nap. Az udvar egyik sarkából a másikba vezényelték őket, és órák teltek el. mire biztossá lett. hogy kit irányítottak a páncélosokhoz, és lpt a tüzérekhez A salakos nortól már délben retkes volt a zokni alatt a lábuk. Ambrus anyja a rácsozott vaskerítésbe kapaszkodva figyelte az eseményeket. Látszott rajta, hogy egy-egy hangosabb ordításra összerezzent, és szomorú tekintetével azonnal Ambrust kereste, majd amikor Ambru- sékat különböző alakzatokba kezdték sorakoztatni kaputól- kapuig röpködött, valósággal, mint egy fehér szárnyú madár, s egész nap étlen-szom- jan csak arra a percre várt, amikor majd Ambrusákat kivezetik az udvarról, elindulnak az állomáson várakozó vonathoz, és akkor lesz egy pillanat, amikor megfoghatja a fia kezét. A többiek vigyorogva kérdezgették tőle, hogy ki az a lelkes öregaszszony a kerítésnél.Árnyékos szögleteket keresett az udvaron. Meg lehet itt fulladni a hőségtől, panaszkodott a hadnagynak, s lopva az anyjára pillantott. Megértette a legfontosabbat, ami egyben a legfájdalmasabb is volt: Ambrus, lelke mélyén most nagyon közel érezte magához anyját, a ragaszkodó kis ősz madarat, ahogy ide- oda szálldosott, hogy minél többet láthasson távolodó fiából. Rettenetes dolog ez... A r f? í n híreket közölt. fi IdUIU Az Ap jeienti Washingtonból: az amerikai anyák ezrei elárasztják az elnököt olyan levelekkel, amelyekben felszólítják, hogy karácsonyra valósítsa meg a békét Vietnamban ... Ambrus felfigyelt, a fejében átsuhant egy megviselt, kemény arc, de ez csak egy pillanatig tartott. Az arcon rajta volt az egész háború. Az expressz- levélre pillantott, még egyszer elolvasta: „Anyádat kórházba vitték. Ha tudsz, gyere haza. K. Sanyi.” Érdekes, hogy éppen ő írt, gondolta Ambrus. Legalább nyolc éve nem látták egymást. Alig fűz hozzá valami, és éppen ő írt, gondolta Ambrus. Volt a folyó déli szakaszán egy kis öböl, azt együtt fedeztük fel. Egyszer ránksötétedett a folyón, s félelmünkben cérnahangunkon elkezdtünk énekelni. Ez minden, meg egyszer egy rozoga csónakkal átkeltünk a folyón, ő megszólalt a víz közepén: Milyen mély ez itt? — Én pedig azt mondtam: ez a világ egyetlen folyója, amelyiknek nincs feneke. A rádió azt mondta: az AP jelenti Washingtonból... Ambrus a rádióra nézett, az arca kiismerhetetlen volt: ezt mintha bemondták volna már az előbb, tűnődött. Karácsonyra valósítsa meg a békét Vietnamban... Ambrus összegyűrte a papírt, amire az életrajzát akarta megfogalmazni. Azt hiszik, morogta magában, hogy ünnepnapon gyötrelmesebb a halál, mint máskor. Az amerikai anyák fáradhatatlanul teleröpködik a világot, gondolta szomorúan, a ferdeszemű anyák pedig lekuporodnak a bambuszfedezékek mélyére. Szegény anyák, elég nekik, ha a fák és a vizek sűrűjéből előbukkan egy hízásra hajlamos ember, s meghajolva azt mondja: Karácsony van, és mi garantáljuk, hogy mostantól 48 órán át nem gyilkoljuk le az önök kedves fiait, de 48 óra elmúltával, sajnos, semmit sem garantálhatunk, ezt meg kell érteniök ... Am’ riK becsomagolt a táskájába, nem írt egy sort sem. Majd, ha visszajövök, ha még szabad lesz ez a jó állás, megírom az életrajzomat. Megkönnyebbült, hogy halasztást adott önmagának, s ez az elhatározás megnyugtatta, összeszámolta a pénzét, vasúti költségre elég volt. többre nem. Az ajtóból még visszapillantott: az expresszlevél ott feküdt az asztalon felsértve, s gyűrötten, mint egy madár, amelyik repülés közben mély sebet kapott. Tízéves a Népek Barátsága Egyetem A Patrice Lumumbáröl elnevezett moszkvai Népek Barátsága Egyetem februárban ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Az egyetem célja, hogy segítséget nyújtson az ázsiai, afrikai és latinamerikai országok szakemberképzéséhez. Mit ért el a Népek Barátsága Egyetem az elmúlt tíz év alatt? Említsünk meg néhány adatot! Jelenleg nyolcvanöt ország, több mint 4000 hallgatója tanul itt. A tudományos szakemberek képzése aspirantúra segítségével történik: 225 aspiráns tökéleteNyclvoktatás a legkorszerűbb eszközökkel. Ä katonai szállások és a színház telke A további kutatások biztosításának kérdése A FŐUTCA történetében a legváltozatosabb szerep jutott a színház telkének. Múltja kétezer évre megy vissza. A színház újjáépítésekor 1956—1959 között lehetőség nyílott az épület alatt levő kultúrrétegek vizsgálatára. A transzformátorház számára kiképzett szuterénhelyiség alatt például öt olyan réteget találtunk, amely Miskolc történetére újabb fényt vetett. A legalsó, 3,80 méteres mélységben ugyanis vörösre égett tüzelőhely maradványai jöttek elő, ún. császárkori kerámiával. Fél méterrel feljebb. 3,20 méteres mélységben újabb vörösre égett tűzhelyet találtunk. így ez a két alsó réteg az I—ÍV. évszázad településének nyomát bizonyította. Hasonlóan fontos réteg volt az 1,20—1,60 méteres mélységben egy elpusztult patics- ház-omladek kemencefenékkel. az Anjou-kor első felére jellemző leletekkel. Ugyanezzel a korral megegyező hasonló réteg mutatkozott a nézőtérnek ma a jobb oldali első és második zsöllyesorá- ,nak megfelelő ponton, ugvanazon mélységben. A továbbiakban csupán háromfajta kőház alapjai jöttek elő Ez^k közül a régibb a mészkő falazású, 1500 körül már állott ház. Azé a kalmáré, aki a XV. század közepén itt építette fel házát, a szűcs János mester házának keleti szomszédjaként. Nevét eddig nem tudjuk. A második házalap az 1600-as években állott For- rai-féle ház, a harmadik pedig az 1765 után megépített Kapitányi Lak maradványai voltak. Ezeken épült fel a mostani színház 1847—1857 között. Ismeretes, hogy a Mátyáskori zsoldos haderő gyalogosainak egyik csapatteste az 1460-as évek körül a városban tartózkodott. Ezeknek a zsoldját sikkasztotta el Herczeg Péter, s ezekn ek 3. kapitánya volt Kowach István. A TÖRŐK IDŐK ALATT a török, a császári és a magyar fegyveresek téli időben nem mozogtak. Nyáron pedig hol a Bábonyi bércen, hol a Csabai kapu alatt táboroztak. Erről a városi évkönyvek részletesen írnak. Katonai laktanya megépítését 1755-ben Gr , ikovich Antal vetette fel és addig a Fekete Sas Fogauót (Széchenyi utca 9.) jelölte ki erre a célra. Csak 1767-ben épített a város kaszárnyát és katonai istállókat a mai Batthyányi és Szeles utcák-öt különböző telkén. Közben pedig változatos események voltak. A Szeles utcai kaszárnyában a következő csapattestek szállásoltak: A császári gyalogezred, a Riehecourt-ezred, a Brock- haus-ulánusok, a Ferdinánd- huszárezred, a Wurmser- gyalogezred katonái. 1799- ben a franciák ellen felvonuló cári sereg 3700 kozákja és 2000 lova kapott szállást, parancsnokuk pedig a Kapitányi Lakban redezkedett be. 1803 áprilisában Kutuzov generális. 1821. májusában Sándor cár és csapatai vonultak át Miskolcon. Í849- ben pedig Paskievics, Kuz- nyecov és. Tcseodajev cári generálisok tízezres létszámú csapatait kellett elhelyezni. Ezek a tisztek már az új tiszti kvártélyházban (Déryné u. 3.) kaptak szállást. Mindezek tanúja volt a színháztelkcn, e 2100 négyzetméteres területen az 1847- ben lebontott katonai épületek sora, köztük „egy eskad- ron számára elégséges ap- pelplatz”-cal. A főutcának ez a pontja tehát nemcsak ma jellegzetes városképi helyünk — az volt Nagy Lajos és Zsigmond alatt, amikor rövid átmeneti időre helyet adott az Űj- város piacának, és az volt később is, amikor a katonai épületek adták meg karakterét. A várostörténetnek ugyanolyan kétezer éves folyamata zajlott le itt is, mint a Sötétkapu területén, vagy a Szabadság térnél. Mindezen történelmi szakaszok teljesen ismeretlenek voltak Miskolc régebbi történetíróinál. A város magjának történeti kutatása — leszámítva az építkezések adta nehézségeket — az utóbbi 15 év alatt jöhetett létre korszerű módszerekkel. Azóta beszélünk a kétezer éves Miskolcról, betelepülésének id őrendis"'gében hiányos szakaszok bővebb ismeretéről. EGY ÁLLANDÓAN fejlődő nagyváros számára nem közömbös kérdés az. hogy népének és településének történetéről, ennek tanulságairól mindjobban tisztázott és mindjobban részletezett helyes képet kapjon. A nagyvárosi rang erre is kötelez Ezért lenne helyénvaló, k«1" nősen most. az újabban következő bontásoknál, intézményesen biztosítani a korszerű kutatások lehetőségét. Komáromy József siti tudását ‘ szakterületén, azoknak a feladatoknak figyelembevételével, amelyek a fejlődő országok előtt állnak. Tíz év alatt 2335 hallgatónk végzett, akik önállóan dolgoznak hazájukban. A hallgatók felkészítése a szovjet oktatási. rendszer alapján történik, amely szervesen egyesíti az elméleti képzést és a gyakorlatot. E célból az egyetem több mint 150 laboratóriumot és műhelyt, valamint 20 kabinetet létesítettünk, amelyeket a legkorszerűbb felszereléssel láttunk el. A hallgatók 200 ipari üzemben, szovhozok- ban, kolhozokban, tudományos kutatóintézetekben és kutatóexpedíciók tagjaiként végzik szakmai gyakorlatukat. Az oktatási folyamat során messzemenően figyelembe vesszük az illető hallgató országának különleges igényeit (éghajlati, földrajzi, szociális körülmények stb.). A Népek Barátsága Egyetem 82 tanszékén. 149 tudományág képviselőiéként. 864 tanár dolgozik. Közülük 84 professzor és a tudományok doktora cím tulajdonosa, 308-an kandidátusok és docensek. A tanszékek tudományos munkájában mintegy 1000 hallgató aktívan vesz részt. Az elvetem oktatóinak és hallgatóinak tudományos tevékenységéről számos publikáció, gyakorlatban megvalósított szabadalom és újítás tanúskodik. Tíz év alatt a Népek Barátsága Egyetem a tudomány és a technika sok ágában vált az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok jól képzett szakembereinek ' előkészítő központjává. Sz. Rumjanccv professzor, az egyetem rektora (Rózsik István munkája)
