Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

Péntek, 1970. január 9. CSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tervezés és szaktanácsadás 60 milliós termelési érték Szőlőoltvány-export a Szovjetunióba A MISKOLCI Baross Gá­bor utcai volt laktanyák egyik ütött-kopott épületé­ben, igen szűkös, kényelmet­len irodahelyiségben székel Borsod és Heves megye me­zőgazdaságának egyik igen fontos szerepet betöltő, érde­kes munkát végző vállalata. Neve kissé hosszúra sikerült: Országos Ültetvény tervező és Szaporítóanyag Forgalmi Vállalat miskolci területi iro­dája. Mintegy 30, szőlőhöz és gyümölcsöshöz értő kertésze­ti szakember székhelye ez a néhány irodahelyiség. A kis helyen is jól megférnek, mert többségük a területen, a két megye nagyüzemi ültetvé­nyein, az eljövendő szőlők és gyümölcsösök helyén tölti munkaidejét. Mind Borsod, mind pedig -leves megyében sok ezer hold nagyüzemi ültetvény »született” az elmúlt eszten­dőkben, s e vállalat dolgo­zói, szakemberei ott „bábás­kodtak” valamennyinél. Zö­mében ők tervezték a nagy­üzemi szőlőket és gyümöl­csösöket, ez a Vállalat bizto­sította a szükséges szaporító­anyagot, s mintegy tízezer noldnyi, már termőre fordult gyümölcsösben ellátják a szaktanácsadói szolgálatot Is. Szabó Andrástól, a területi iroda vezetőjétől kértünk felvilágosításokat munkájuk­ról. Megtudtuk, hogy me­gyénkben 1909-ben kereken 100 holdon telepítettek új nagyüzemi szőlőket az iroda közreműködésével. Az új te­lepítések mintegy fele-fele arányban oszlanak meg a to- kaj-hegyaljai és a dél-bükki borvidék között. Tokaj-Hegy­alján például Legyesbénye, Bekecs, Olaszliszka, Mád, Rátka és Abaújszántő hatá­rában születtek új szőlők. A Bükk déli lejtőin a szentist- váni, a bogácsi és a mező­keresztesi tsz járt élen a te­lepítésben. Heves megye borvidékein a borsodinál is nagyobb volt a telepítési kedv. \ NAGYÜZEMI gyümöl­csösök területe mintegy 300 holddal növekedett megyénk­ben az elmúlt évben. Zöm­mel bogyós gyümölcsök tele­pítésére került sor. Ugyan­akkor jelentős mennyiségű szaporítóanyagot igényelt; megyénk a már meglevő gyü­mölcsösök pótlásához, felújí­tásához. Ami j> tervezést és az új telepítéseket illeti, az idén valamivel kisebb lesz a „szölfások” (általában így ismerik őket a megye me­zőgazdaságában) forgalma. Megyénkben 1970-ben mint­egy 600 holddal növekszik a nagyüzemi szőlők és 200 hold­dal a nagyüzemi gyümölcsö­sök területe. — Területi irodánk 1969- ben 60 millió forint bruttó termelési értéket produkált — tudjuk meg Szabó András­tól. — Ennek jelentős részét a szőlőoltvány-termelés és -forgalmazás tette lei. líOKSOD ÉS HEVES me­gyében 8 millió darab szőrö- oltványt termeltetett és érté­kesített az elmúlt évben a vállalat. Ebből mintegy 4,5 millió oltványt a Szovjet­unióba exportáltak. Kisebb tételt Csehszlovákia is meg­vásárolt a Borsodban és He­vesben termelt szölőoltvá- nyokböL (P. s.) Texti íjá l é ko k A Textüjáték Htsz ötszáz dolgozója több százféle anyag felhasználásával, több százféle játékot készít. Különböző babák, textil- és műszőrme figurák, kézimunka-készletek kerülnek ki kezükből. A dolgozók Is — Szűcs Judit, Cseh fmréné és Steiler Gézáné — megcsodál,iák az új „terméket”. Újra termel a köbé Az elmúlt évben, október 1-én kezdték meg az Ózdi Kohászati Üzemekben a III. számú kohó átépítését. A Kohászati Gyárépítő Válla­lat és az ÖKÜ dolgozói 87 nap alatt elvégezték a nagy munkát, s december 27-én, a tervnek megfelelően, újra begyújthattak az újjávará­zsolt kohóba. Az első napok felfűtése és próbajáratása után már folyamatos, s jó minőségű a felújított kohó termelése, s azóta több száz tonna nyersvasat csapollak. Megkövesedett bánat m is olyan furcsa rajta? Mi az, ami arra kény­szeríti a tekintetet, hogy míg beszél, folyton az arcán a szája körül kutasson? A fogai. Igen, ez az... a hetvenhárom éves asszony aszott arcát több, még meg­maradt fog domborítja fe­szesre a szája körül. A fo­gai nem vették tudomásul az idő múlását. — öregasszony vagyok már. tetszik látni, de nem annyira öreg, hogy szociális otthonba dugjanak. Miért vegyem el a helyet azoktól, akik valóban rászorulnak? En még várok... nekem megvannak az irataim... Hatalmas bevásárló táská­ját izgatottan kinyitja, s megdöbbenve látom, hogy különböző papírok, iratok tömték ilyen degeszre. Keres. Természetes, hogy ekkora halmazban nem talál­ja éppen azt. amit akar. — Az uramat nem lehet: holttá nyilvánítani... a fia­mat sem ... bizonyítékaim vannak rá, hogy élnek ... #él mind a kettő... csak azért tették, hogy kiforgassanak... —- Ne tessék keresni, csak tessék elmondani azokat a bizonyítékokat. Felegyenesedik ültében. Éppen ideje, mert a lázas kutatás, az izgalom el-elveszi tőle a levegőt, akadozva kap­kod lélegzet után. — Hol van a néni férje? — Eltűnt. Még harminchét­ben . a vasgyárban dolgo­zott, aztán elment... ittha­gyott két gyerekkel, bete­gen ... húszévi házasság után... Sírás szorítja össze torkát, majd hirtelen felélénkül: — De látták Királdon. Há­rom éve sincs. A vonaton utazott, s észrevette az egyik szomszédasszonyomat. Mond­ta is a társának: gyere ar­rébb, mert itt a feleségem is­merőse, még elárul... így volt. Mondta a szomszéd.. • — Hány éves most a néni férje? — Hány? Hetvennyolc. • • de olyan sokáig élő ember tudja, biztos, hogy ő volt! Arccsonlján a ggj hervadt bőr. Panaszolja negyvenéves elhagy atottsá­Sánnk keserveit. Négy évti­zed múlt el azéta, hogy üres lakásra ért haza, négy évti­zede annak, hogy tudomásul kellett vennie, hogy a férje magára hagyta. S most is ugyanúgy szól, mint akkor, ugyanolyan érvekkel. — A vasgyári szolgálati lakást is el kellett hagyni, én meg dolgoztam, hogy a gyerekeket... Fekete, kopott szőrű csikó­bundáját kigombolja, majd zsebkendőt kotor elő, hogy iz­zadságát. s olykor gyorsan megnedvesülő szemét meg­törülje. — A házam, amit anyám­tól örököltem, tehát nemcsak az enyém, hanem az uramé is, de különösen a fiamé. • neki is része van benne. Erélyesen, szinte kiáltva mondja: — Nem hagyom a fiamat kisemmiznj. Azt is holttá nyilváníttatták... pedig ne­kem bizonyítékaim vannak... Ismét a táskában kutat, köszvénylől göcsörtös ujjai iratok tömegében válogatnak. — Hol van a néni fia? — Fogságban. — Kedves néni, a foglyo­kat régen hazaengedték. Halkabbra fogja hangjai s közelebb hajolva súgja — Nem mind ... még van­nak kint... látták őt is, megmondta a Laci gyerek. Pípdasiei szakegyetem Sálüi'aljaüjiieíyen Az új gazdasági mechaniz­mus szükségessé teszi a vál­latok dolgozóinak rendszeres továbbképzését, ezért meg­kezdi Sátoraljaújhelyen — a város történetében első ízben í — a közgazdasági szabad- egyetem működését. Az elő­adásokat neves közgazdászok ; tartják meg. Az első előadá­son a népgazdasági és válla- j lati tervezés korszerű mód- j szereit ismerteti dr. Lökkös ; János, az Országos Tervhiva­tal dolgozója. Ezt követően a 1 tern lelékeny ség növelésének j módszereit beszélik meg a részvevők. A szabadegyete- j men foglalkoznak a döntések decentralizálásával, a piac­kutatás és a marketing ösz- szefüggéseivel, valamint a vezetés emberi tényezőivel is. Arra törekednek, hogy min­den közgazdasági összefüg­gést a helyi viszonyok alap­ján vizsgáljanak meg. Ezzel hatékony segítséget nyújta­nak a vállalatok gazdálkodá­si tevékenységének tovább­fejlesztéséhez. Takács Imre | Paragrafus az emberség F1 atoraljaújhelyen az egyik tanácsi kezelésű ház — amo- "j lyikben két lakás volt. — általános felújításra szorult. *** A célszerűségnek megfelelően elvégezték a közműve­sítését, ennek következtében megváltoztatták az épület bel­ső szerkezetét, a helyiségek megosztását is. Kialakítottak egy másfél szobás lakást, s mellette egy egyszobásat A la­kók az átépítés idejére ideiglenes szállásra költöztek. Ami­kor lehetővé vált a visszaköltözés, a lakók közül a négyta­gú család kérte, hogy számukra utalja ki a tanács a háló­fülkés nagyobb lakást, hiszen a másik lakó magános em­ber, kényelmesen elfér az egyszoba-konvnás lakásban is. A tanács méltányosnak ítélte a nagyobb család igényét, s eszerint utalta ki a lakásokat. A magános bérlő azonban fellebbezett, arra hivatkozva, hogy az. 6 korábbi lakrész­helyén alakították ki a másfél szobás lakást A felettes hivatal — semmibe véve a méltányosság szempontját — egy mereven értelmezett építésügyi paragrafus alapján a szűkebb, egyszobás lakásba kényszerítette a négytagú csa­ládot, s a magános embernek ítélte a másfél szobás lakrészt. Az új tanácstörvény, a szocialista társadalmi fejlődést nyomon követve, megnövelte a helyi szervek hatáskörét arra a helyes alapelvre támaszkodva, hogy a helyi ügyin­tézők ismerik legjobban a hatáskörükbe tartozó település gyakran bonyolult problémáit, s épp ezért a legmesszebb­menő lehetőségeket igyekezett biztosítani az ügyintézésnél a sajátos egyedi körülmények figyelembevételére is. Hoz­záértő tanácsi vezetők véleménye szerint viszont néhány korábban hozott és máig nem korszerűsített lakásügyi ren­delkezés sajnálatos ellentmondásba került az új általános alapelvekkel. Vitás esetekben azonban — s ez már a mi vé­leményünk — semmiképpen nem lehet valamilyen paragra­fus az embertelenség igazoltjává. A túlhaladott rendelkezéseket meg lehet — és meg is kell — változtatni, hogy ne váljanak a kívánatos ira­mú előrehaladás kerékkötőivé. Hogyan lesz a bordóból fehér? Első az országban ♦ Kétpercenként „újraöltöztetik“ Vasaló Joet ♦ A panaszhönyvhen: dicséretek Fél éve talán, vagy több is, hogy Miskolcon, a Ka­zinczy utcában a villanyrendőrtől a Hősök tere felé igyekvők önkéntelenül is megállnak egy-egy pillanatra a ház előtt, ahol korábban a Finommechanikai Vál­lalat irodái voltok. Ám, bizonyára kevesen tudják, hogy az Ingszalon, melynek munkáját a párás kirakatüvege­ken keresztül figyelik, az első az országban. MAR BESÖTÉTEPETT. A pult előtt az utolsó vevők egyike. A váüalőnő — ahogy itt a felekkel foglalkozó be­osztottakat nevezik — éppen csomagolni készül egy fehér munkaköpenyt. — Szabad egy pillanatra!? — Tessék. Csak nincs va­lami baj? — Semmi, semmi. Most már emlékszem. Az a rozs­dafolt már régi. Elnézést kérek. — Nem történt semmi. Legközelebb majd kiveszem magának, csak szóljon a kar­társnőnek — mondja moso­lyogva Mató Béláné, az üzem helyettes vezetője. — Előre is nagyon köszö­nöm. az a barátja volt. Azt mond­ta: Kata néni, láttam sze­gény Jóskát, mellettem sebe­sült meg. Elesett, de tudom, hogy élt... Azután elvitték egy német kórházba, a né­met kórházat meg elszállítot­ták Nyugatra. Tudom én sor­ról sorra, hogy hol volt, mi­kor merre járt... — És azóta, a front óta hallott róla? Kicsit bizonytalan lesz. Fe­je meg-megrándul az ide­gességtől. — Besztercebányán lát­ták ... igen, mondták... — aztán felélénkül, s ismét magabiztos — nem halhatott meg a fiam. Olyan jó gye­rek volt. Ű volt minden re­ményem, boldogságom... hu­szonöt éves volt. mikor meg­sebesült a lelkem... de csak megsebesült. Nem halt meg. hiszen látták... látták... övaíosa« kísérlem meg a kiábrándítást: —nem gondolja kedves néni, hogy huszonöt, év alatt jelentkezet* volna? Számoljon utána, ne­gyed százada már... azóta a fia ötvenéves lenne... ha •ílne, régen jelentkezett volna. Révetegen néz. Olyan a hangja, mintha valahonnan nagyon méljTŐl jönne, ami­kor ismét megszólal. — Volt nálam egy térti, ez­előtt öt évvel. Azt mondta, Az üvegeseit vasajtó top­panva bezárul. A hang gyor­san végigszalad a csendes termeken, a pihenő üzemen. Ilyenkor, estefelé, közel a zárórához, mär csak az első helyiségben, mint „ügyeletes” áll a pult mögött Dercsényi Kornélné, vagy Marosvári Ferencné, s közben lassan- lassan „kihűl” az üzem. Már ídaludt a tűz, az olaj­fűtésű, huszonnyolc literes, NDK-gyártmányú kazánban, fokozatosan „kienged” a gőz- generátor nyolc atmoszféra nyomású „belső feszültsége” is, s a dán vasalógépek kü­lönös formájú, ntkkeltől- krómtól fényes teste sem „tüzes" már a ICO—165 fokos gőztől, mtnt a műszak alatt él a fiam. Határozottan állí­totta, hogy látta. Az embert alig ismertem meg... meg­hízott, megváltozott, pedig állította, hogy fiam régi ba­rátja... nem ismertem rá Hiába, múlik az idő... én meg csak várok, várok... Ül a széken, kezeit, időn­ként ölébe ejti, majd újra és újra felpezsdül benne a ten- niakarás, az erő. Kis kertjé­ről beszél, amire szüksége van, hogy magát fenntart­hassa. A házról, amelyből őrzi férje és fia jussát. Maga a megkövesedett várakozás, maga a megkövesedett bánat, örök feleség, örök anya. Vajon meddig tartja még az életet benne az a hit, hogy­él és visszajön a férje, hogy megtér. Meddig önt bele erőt az a tudat, hogy’ szeretett gyermeke, az a megsérült, felbotlott honvéd csupán az­ért nem jelentkezik, mex-i valami közbejött. Mert talán megfeledkezett róla, hogy’ őt ennyire várják? Súlyos táskáját ivarjára fűzve, még sokáig álldogál az ajtóban. Bizony­gat, érvel, s nem veszi észre, hogy’ bizonyítékai üresek. Nem veszi tudomásul, bogy­ót negyed századdal ezelőtt teljesen és ölökre kifosztotta a legnagy’obb csaló, a legna- ; gyobb gonosz: a háború. Ad a movies Ilon» j Vasalógépek? Igen. Külön at ingnyakaknak és mandzset­táknak. külön az ujjaknak, a mell- és hátrésznek. Ez utóbbi talán a leglátványo­sabb, amelyet a kirakat előtt egy kisfiú Vasaló Joe-nak ne­vezett. Miért? ö tudja. Min­denesetre két olyan „törzset” mondhat magáénak, mint valami próbabábú. Ezeket öltöztetik ingbe, s úgy fogják közre, jó szorosan és erőse» n vasaló lapolt. — A nyloningeket is így vasalják? — ISTEN MENTS’! Elol­vadnának. Azokat kézzel mossuk, és kézzel vasaljuk — siet elhessegetni a csak egy pillanatra felötlő „német” Mató Béláné. — És a cérna, selyem stb. anvagokból készült ruhada­rabokat hogyan mossák? — Természetesen mosó­géppel. Nézze meg! Ebbe 16 kiló ruhát teszünk. Mos és öblít. Sokan attól félnek, hogy a Patyolat jobban nyúz­za a ruhát, mint a háziasz- szony. Tévednek. Ezek a gé­pek sokital jobban kímélik. Ez is például irányváltás, az­az előre, majd hátra forog benne a dob. ahogy az autó :nata parancsolja. Persze, nem sebesen. Éppen az a lé­nyeg, hogy a dob bordái egy­másra ejtsék a ruhákat, meri ez az ejtés mos tulajdon­képpen úgy, mint régen a sulykolófa, csak persze, fino­mabban. A centrifuga mellett furcsa dolgok keltik fel a ügyei­met. Kis hordók állnak a fai mellett. Az egyikben bordo színű folyadék lepi a ruhá­kat — Festés? — Nem. Fehérítés. Figyel­jen csak! Átteszem ebbe s másik, színtelen folyadékba megnyomkodom, s máris fe­héred! k. — Naponta hány ingei, női blúzt, pincérkabátot, munka­köpenyt. atlétatrikót tisztíta­nak ki? — Általában 200—250-ev Ennek persze kétszeresét, sőt. többszörösét is „elbírja” az üzem. Csak még nem ismer­nek eléggé bennünket. AKIK VISZONT már meg­ismerték a szalont, hamar törzsvendégek lettek. Sőt. jó véleményűiket, elismerésüket — kedves formabontásként — a panaszkönyvbe is beír­ták, s már csak néhár- üres lap maradt (U—,pJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents