Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Csütörtök, 1970. január 1. ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 Népszerűség, lumanizmus... — Régengozik itt? — „Csak’éve. És nincs szándékombelmenni. Kéméndi jós oxigénes- sel az ÉKT<yik legnehe­zebb munkáén, az alap- anyag-klterrl gyáregység­ben találkok. A szabad ég alatt dobtt. Szél du- dorászott aj on, a hideg mindent faira dermesz­tett körülötti mégis arról beszélt, hogyret itt dol­gozni. — Meg tahi a számí­tásomat ... ha valami gondom-baj oi van, biza­lommal fordtok a veze­tőkhöz. És az elvezető? Az emberek egébrát ismeri, s lelkesedésá>eszél min­denkiről. Aít dolgozók 90 (!) százalitörzstagnak számít. A ’ban véle­ményt kérteróla, s így jellemezték. — Szimpat vezető. Voltaképpenietlen, hogy innen vettem éldát. Em­lékszem egy üti kis ki­rendeltség intőjére, aki egy jeles szóda brigád tagja, illetve onálója. A beosztottak sót mondtak róla. Határozó lelkesed­tek érte. Petínem tett semmi különöst. — Az ő irn mindig nyitva a dolgoelőtt. Né­ha annyian vak benne, hogy alig férüi Egyik nap dolgozó .lépett be hozz, felesége szült, szeretnemenni a kórházba. De n aki dol­gozna helyette. — Menjen c nyugod­tan, majd én ilom ad­dig — mondta ette is a műszaki vezető, éppen ő mesélte el. hoctz a kis „apróság” igen í,.hozott’’ neki. Előfordul, 1 éjszaka van sürgős mua szük­ség. Az Ifjú csaták_és a többiek — bár* megy hozzájuk az ücrs kocsi — nem moro-magm kér­dezik. mi lestfízettség, hanem már indí is. Az emberek siez sok felső, középső és vezető találta már mejkulcsot. Sok-sok ezer szota bri­gád van a megy (Es még ma is sokan va, akik fizetség, anyagi e nélkül kisujjukat sem landók megmozdítani. Mviszont tízfilléres órabérésekért havonta képesek és új munkahelyre jelelni? Az áldozatkész Adók­ban mindig ott egy, vagy több közvetlezető, aki jó pedagógus tud bánni az emberek Nem parancsol, hanem nem utasít, hanem m. Es maga is Déldát rmEgész lényén érezni, ho is e társadalom tagjának ma­gát. együttérez a ktívá- val magasabb szíalon, széles látókörrel. — A szocialista gok­ban, de Nyugaton tí­pusú vezető van kuló- ban, amit így, neve a szimpatikus vezetőma­gyarázta az egyik igos gazdasági szerv vezl 1— Van, ahol külön miser iskolán képzik ki A tőkések is rég rájöttogy közvetlen szóval. >eri hanggal többre lehehni minden hajcsárkodás Ügy érzem, hogy ink sok üzemben — le.bis az utóbbi időkig — eae- velést túlságosan a vn- re bízták. A régi. aEí- tásos rendszerre épüle- chanizmusban ez bú tűnt fel. Most, a miliők nagy mozgása elemi el jelzi: többet kell vel ed - ni. szembetűnő. Némely köz­vetlen vezető nem is tudja, hányszor megsért embereket. Íme egy „apróság”. Fotóriporterünk felvételt készít egy női dolgozóról. Művezetője, aki szintén nő, azt sem tudja, hogy hívják, csak annyit ismer róla: jó dolgozó. Ez a kisebbik baj. Odalép hozzá, s éles. leeresz­kedő, gúnyoros hangon ezt kérdezi: — Te, hogy is hívnak té­ged?! Tanulmányozni kezdtem, milyen vezetőket szeretnek a dolgozók. Van, amikor a művezető például úgy gon­dolja, hogy a népszerűséget a borkóstolóban kell meg­alapozni. Igaz, aranyos, jó „haver”, de a becsületes dol­gozók fgy vélekednek róla. — Ez nem művezető! Mindig annak ad igazat, aki többet fizet. Láttam vezetőket munka közben. Olyanokat, akik hu­mánusak, elnézőek, de a legkisebb hibánál éreztetik: tudnak róla. És a felelősség­re vonást a hiba arányában fokozzák. Nem ordítoznak, mégis olyan „lelki fröccsöt” kap a hiba elkövetője, hogy van min gondolkoznia. Egy ilyen eset hallatán azt hit­tem, hogy a „nevelt” dolgo­zó gyűlölni fogja vezetőjét Egy későbbi találkozáskor érdeklődtem és ezt mondta vezetőjéről. — Igaz a múltkor meg­mosta a fejemet. Hát.. majdnem igaza volt. De azóta megdicsért, mert ezt és ezt jól csináltam. És ha ő elismer, annak van súlya! A megyében 196'9-ben több tízezer ember elhagyta mun­kahelyét. És ebben részük van a' vezetők egy részének is. Ám, a dolgozók nagy ré­sze hű maradt vállalatához Nem mozdul, ha nincs rá súlyos indoka. A munka, a felelősség neheze talán soha nem nyomta annyira a törzstagok vállait, mint eb- (ben az évben. Korántsem ’ véletlen, sőt, e munka erköl­csi és anyagi elismerése, hogy a nyereségelosztás új elvei szerint, nagyot nyom a latban a hűség. És a törzs- gárdatagok mögött mindig ott van a közvetlen vezető emberséges magatartása, munkája, küzdelme. Az olyan vezetőké, akiket nem mun­kás —, vagy műszaki gőg, hatalmi vágy irányit, hanem mély emberség. Csorba Barnabás Lakókocsik, jurták Maivar expedíció Mengóliálaa A ívgeológus emlékeiből A táborhely. A Földtani Kutatő-Fűró Vállalat szervezésében nyers­anyagkutatási feladattal az idén nyolc hónapon keresztül egy 13 tagú expedíció dolgo­zott Mongóliában. Az expe­díció főgeológusa, dr. Má­B- U. É. K. Miskolc, te ideges város! Akad vezető, aki oo­ja: Ha nem tetszik, t. Itt a „diagnózis” pass Üi évtized küszöbén ne tűnjék szerénytelenségnek, ha a megye központját külön köszöntjük. Köszöntjük, s egy kissé körüljárjuk gondolat­ban, mit is jelent számunk­ra, milyen hangulata van ennek a szónak, Miskolc. Az ország második legna­gyobb városa? Való igaz. Budapest után a legnagyobb lélekszámú, a leg- feilettebb inari centrum. A lakosság csaknem megkétsze­reződött az utóbbi évtizedek­ben. Ezek száraz tények, hi­vatalosan elismert, megtisz­telő státusz. Ősszel ellátogattam a Hor. tobágyra. a kilenclvukú híd­hoz. s a csárdába. Két haidósAci legénv tele­pedett asztalunkhoz. Hon­nan? Mondjuk. Miskolcról. — Ott. Nógrád megvében ugye? Dehogy,^ Iveshfti a másik, Miskolc v rvíllett van. Elfogat., o iní ellenvetés, miszerint ez nnsvon szé'sősé- ges és vad példa. Csakhogy a két legény nagyon széfen tudta, hogv Miskolc az or­szág második városa — va­lahol Ez a „rang” azonban sta­tisztika-ízű marad mindad­dig. míg az a beköltözött sok ezer ember nem érzi a várost magáénak, nem szív­ből büszke mindarra, ami itt történik. Sokszor éreztem — s ta­lán nem én figyeltem fel rá egyedül —, hogy milyen ma­gabiztosan. öntudatosan, sőt valami belülről Vivő büszke­séggel mondták egyesek: .szegedi vasvok". ..debrece.ii vagyok”. A beszélgetés so­rán. különösen ha - —’ ideje már itt élnek köztünk, bizo­nyos nosztalgiával szólnak szülővárosuk népéről, mond­ván, ho"v ott még az embe­rek is mások, mint itt. Milyenek? Türelmesebbek, nem olyan rohanóak, több közük van egymáshoz. Más vidékre való. vezető beosztású f'-" került váro­sunkba. Bizonvos lemondó beletörődéssel lőtt körtük, de jóindulatúan éreztetni kíván­ta munkatársaival, ho"” ő igenis szeretni akarja ezt a várost. Mi büszkeség helyett bizo­nyos zavart érzifnk ilyenkor, eleve felkészülünk rá. hogy ha jóindulatúan is, de leke­zelik városunk lelkét. Így mondom lelkét, mert hivata­losan elismert ran»iát -önki sem vonja kétséPbe. Zavar vett erőt azon a bennszülött miskolcin Is, aki­től a vezető ember megkér­dezte. milven ennek a város­nak a szelleme? Milyenek itt az emberek? A válasz vala­hogy lev hangzott: — Nézze, kérem. ez. hogy úmi mond iám. ideges város. Rohanó, feilődő. s valahogy alig van rá ideje. hogy ma­gára eszmélien. Ideges vá­ros. de szeretnénk, ha meg­kedvelné... ha megszeretné, úgv. ahogy van. A távolról jött ember meg­szerette ezt a rohanó, min­denben nagy léptekkel hala­dó várost, azzal a hibáiéval eevüit hogv lakóinak oly ke­vés ideiük és türelmük van egymáshoz. Megszerette, mert mr'—őMIta madártani. Miskolc nem volt mindig ideges, bár falai köz.t pezs- gett. lüktetett az élet. Sok évtizede .hangos volt a Sötét- kenu aim. a Szinva partia a vásározók zaiától, zennett az Avas a vidám rnncczök da­létól. A városnak volt belső élete. Ha valahol gyorsan egysé­gesült a társadalom, Miskol­con. a nagv ipari fellegvár­ban gvorsan zailott le az át­alakulás. A gvárak szélesre tárták kanuikat, ti ighb és űtabb üzemek születtek, s Miskolc cgyszercsak úgy érez­te honit s'é'i'iltan az embe­rek tömegétől. A város lakáshelyzete, ne­hézkes közlekedése, az or­szág sok résziből összejött ember különféle vérmérsék­lete. az a tény. hogv az ut­cán hömpölygők egv részé­nek évek óta nem lakóhelye, csak munkahelye a város, erősen befolyásolja Miskolc hangulatát. Az eltelt huszonöt év alatt valahogy úgy fejlődött, mint egv kamasz. Megnőtt keze. lába. s most. az új évtized küszöbén már azt is mond­hatjuk. elérte talies manas- ságát. S ha a külső hasonlat jó. a belső még jobban illik ide, hiszen a kamasznál is az a legnagyobb baj. ha bel­ső szervei, zsigerei átmeneti zavarba kerülnek a tűi san megnövekedett végtagok miatt. A város termete most már csaknem végleges. Befejezett a Selyemrét. a két kiliáni vá­rosrész, viharos gyorsasággal „kinőtt” a Szentpéteri kapui lakótelep Hová terjeszked­hetünk még? l assan sehová. Az 1970-es évtiz.ed most már izmokat rak az inakra, vég­legessé formálja a város bel­ső arculatát. Ha ez megtörténik, ha a hetvenes évek szédítenek e hirtelen nőtt város képén, az idegesség megszűnik, s meg­marad az ipari városra jel­lemző vezsnés. élénk forna- lom. de mindez kiegyensú­lyozott. ió ritmusban. Remélj Miskolc, új évti­zed küszöbén! Reméld, hogy fiaid felismerik sajátos lég­köröd Ha ős'akóid néni ke-1 resik benned csak az. Avas aljai csizmadianegved avult hangulatát, ha befogadott fiaiddal felismerik úi. saiá- tos szépségeidet, úiiáélcd a most szunnyadó lakálnatrio- tizmus is. Persze, nem kell rossz ízét keresni e foga'om- nak. A lakosságnak a város­hoz való ielenlegi érzelmi kötődése azonhan kevés Né­hány kiadvány, néhány lel­kesült ember törődése nem elégséges, hogv tízezrekben meleg szeretetet. ragaszko­dást ébresszen szűkebb szülő­földje iránt. Az ember valamilven for­mában büszke szülőhelyére. Most már ott tartunk, hogv ez a valamikor két egymást keresztező utcából álló vá­ros annvi mindennel gazda­godott hocv büszkeségünk is indokolt A kulturális tudo­mányos, művészeti életben elért eredmények szintén ke­vernek űi ízt. hangulatot e széboz: Miskolc. Mert nemcsak ipari góc­pont! Nemcsak az ország második legnagyobb városa! Lehet, hogv még ideges, de énftkeréenktőt össaesűrű- södött alkotási láztól forró­sodó váró?. Az elkövetkező évtized már lakálvosabhá te­szi. lobban helegvökoro-ttetl a város testébe az űi része­ket. s py-re többen leszünk, pkík ineoq höszke«;é<zeel és "zavar nélküli öntudattal vall­juk magunkat miskolcinak. 'lezzzpzMVg TI OVI fl tyás Ernő, az Országos Érc­es Ásványbányászati Válla­lat hegyaljai részlegének ve­zető geológusa volt. Dr. Má­tyás Ernő december közepén érkezett vissza Mádra. La­punk munkatársa az érdekes munka- és expedíciós élmé­nyeiből jegyzett fel néhá­nyat. ZERGEMAj Apri,is ,2~én utaztam repülőgépnél Mongóliába — ^zd'°.. élménybeszámolóiét dr Mátyás Ernő. — igen ér­dekes volt maga az út ■s. Moszkvából felszállva r nbelerepülUink a nap­ífim!tébej Az a,atfunk el­terülő domborulatok ár­nyéka jellegzetes felszín­i-epet adott, olyan volt mint egy eleven térkép. Az expedíció táborhelye lilán tó,t0du- Mon^a'fövá^á- h delre. mintegy 300 küo­£wul.V0,t- A legközelebbi telenulés e«v kerületi köz­TüT 7(i knd±’eÓbÍ körülbe- líink^p kilométerre volt tő­eiöth:inkZ<T t területen már l - ,folyt kutatás. A mi munkánkat is eredmé­nyek kísérték. ~ A 13 tagú magyar ex­pedíció munkáját ~ 40—so ft0"®»1 szakember és Ln­kás sejtette. A táborhelyen ™>?Var lakókocsikban és ™nS,.jrläkb»n lakhmC t- a « äwss es az irodák egv- rész- * tó*fáVTáíákocöikban szám­lotiaic a táborhelyre azon Itt'YSib— áS(0,t kulink is* rt: a Gobi-sivatag északi ré szén 1000-1700 méter ma Ragban n ten-rszimt fölött. igen szélsőség’ az dÄuArr;fn £ november végén viszont tünkUSZ 2?~28 «* méf. rid~mfgSs^nk0i,^zis”hih- esunk magyar aÄnyagböf konzervekből és fűszerből a heh színen beszerzett hirk-n iTem-3"’ disznó'- kecske-. és biormntnhiísböl eső’ k'lűnö ebé- oelvel fozott. Nmr„nl sen a Zérgemáj ízlett. °n°‘ ”l,AZTVr” A GÓBIBAN négyszögöles tenüetet^u-"'Äivrs-ri5'­sSfs,. 'KS, Dek"01 !®TniesTfe<tünk benne* He szakácsunk még virágo de t tewTi* 3 ^'-ával vél U területen. így ken-,lt muskátliból kötött csokor az ünnepi asztalra. Ezért a kis zöldségért és virágért nagyon keményén meg kellett dol­Dr. Mátyás Ernő felvétele — Megkedveltem a mon­golok specialitását, a ku­miszt. ezt a bőrtömlőben menerjesztett lótejet. Legin­kább az íróhoz hasonlítható ez a kellemes és égi’ kevéssé alkoholtartalmú ital. Ezt használtuk üdítőnek, repre­zentációs italnak, de sokszor gyógyszernek is. Cserébe, magvar bort kínáltunk mon­gol barátainknak. Nekik vi­szont ez ízlett, és azt mon­dották, hogy a bor jobb, mint a kumisz. „BTTwmENiíINEK VAN EGY Alma .. — Negyven kilogrammos poggyásszal renültem Mon­góliába. Nagyon meg kellett gondolni az 'embernek, mit csomagoljon be. mit vigyen magával. A legszükségesebb személyi használati cikke­ken. valamint a geológusnak szolgáló felszerelési cikke­ken kívül szakkönvvet vit­tem magammal, azonban el­fért Juhász Gyula verses' tete is. Sokai forgaliam ezt. a könyvecskét, örülök, hcev masammal vittem. Termé­szetesen magvar úisácok és folyóiratok is eljutottak hoz­zánk. s mivel az exneöf~:ó tagjainak többsége borsodi, természetesen rendszeresen olvastuk az ' Észak-Ma n’ar- országot is. Sainos, rádióve­vő-készülékünkön nem sike­rült mawar adást fo"m, p,>_ kinget. Irkutszkot és Ulánbá­tort hallgattuk. Soha nem .felettem el, hpzv e"”ik este, amikor már mind°nt.-( foküdt az u.V'nbátnri rádió egyik külföldi adásának keretében fe’hnnrzott az ismert magyar slagéi-. „Mindenkinek van egy álma...”. Mondanom sem ke" mindenki kiugrált az ágyból. ‘7. ÖREG BURMA — Kitűnő kancsolátaink voltak a Mongóliában dol­gozó szovjet szakemberek­kel. Da igazi barátságot kö­töttünk a velünk együtt dol­gozó monyainkkal is. A mon­golok mo-ébként a magyaro­kat velük e«vvérűnek. test­vérnek tartják. Meggyőződ­tünk róla. hog>’ a mongol nén nagyon becsületes, nvílt. őszinte. Figyelemre méltó, hogv lon.ás nem fordult elő a táborhelyen. Soha nem fo­gom elfcVtteni az öreg Bur­mát. expedíciónk p"'nk mon­gol fűrómesterét. ő volt a magyarok kedven"o. Kiváló monkáí’Sért nklev-Mlet és ba­rátságunkkal úttal máztuk meg. Amikor a búcsúra ke­rült a sor, könnyezett az öreg... Az expedíció három hó­napot itthon tölt. Ezt köve­tően ismét vásezan+ngik ’Mon­góliába. folytatni fontos m-nkáját. Oravcc János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents