Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 na Vasárnap, 1970. január 4, A nagy tavak hazájában Az újjászülető M unka A Lengyel-alföld északi ré­szét, a Lengyel-tóhátságot két részre szeli a Visztula, Pomorzére és Mazuriára. Az utóbbit, a mazuri tóvidéket nevezik a nagy tavak hazá­jának. Az egymillió lakosú Olsztyni vajdaságban 2700 tó van, a terület 6 százalé­kát vizek borítják. A mo­dern, rohanó, zajos élet kö­zepette a tóvidék teljes el­szigeteltséget, igazi oázist kínál a pihenni vágyóknak. A nagy tavak hazája Euró­bán egyedülálló turisztikai feltételeket biztosító tájegy­ség. Az itteni mikroklíma különösen hasznos a nagy­városok lakosainak, a szív­ás neurotikus betegségekben szenvedőknek. De ez a tu­risztikai eldorádó elsőrendű vitorlázási és vízikirándulási lehetőségeivel, kiterjedt hor­gászterületeivel, erdei gyü­mölcsökben és vadban gaz­dag hatalmas erdőségeivel, ritkaságszámba menő termé­szetvédelmi rezervátumaival vonz minden turistát. Mazuriai mozaik a csodálatos lehetőséget. Mikor arra jártam, lábon volt a rozs, virágzott a bur­gonya és mélyzöld volt az erdő, a fenyő, a nyírfák, az lyokat és hozza el az ember füléhez egy távoli Hajó gé­peinek óraműpontosságú do- hogását. Az ember csak ül a haragoszöld tó partján, hagy­A magyar szakszervezeti mozgalom folyóirata, a szak- szervezeti vezető szervek, tisztségviselők egyik legjelen­tősebb sajtóterméke, a Mun­ka, amely a magyar szakszer­vezeti mozgalom minden sík­ját, ágát igyekszik tükrözni a legkülönbözőbb információk, cikkek, publicisztikai írások által. Ahogyan a szakszerve­zeti mozgalom szerepe, fele­lőssége nő a szocialista tár­sadalomban, úgy a szakszer­vezeti mozgalom központi fo­lyóiratának, a Munkának is tükrözni és a maga eszközei­vel segíteni kell a fejlődést, egyre jobban ki kell elégíte­nie a vele szemben támasztott igényeket. Januárral 20. évfolyamába lépett a folyóirat. Szerkesz­tő bizottsága jelentős mérték­hogy a szakszervezeti mozga­lom és közélet vitás kérdései is szerepeljenek a folyóirat­ban. Ugyanakkor szeretnék a kapcsolatot szélesíteni az ol­vasókkal, várják a dolgozók jelzéseit mindarról, ami a szakszervezeti mozgalom éle­tére, tevékenységére vonatko­zik. A Munka terjedelmében, tartalmában egyaránt jelen­tősen megváltozik, újjászüle­tik. Hihetőleg továbbra is hasznos segítője lesz a szak- szervezeti vezető szervek, tisztségviselők munkájának, az egész szakszervezeti moz­galomnak. Ötvenmillióért erdei termék Az Erdei Termékeket Fel­dolgozó és Értékesítő Válla­lat miskolci üzeme 1970-ben az előző évinél jóval nagyobb területről „bányássza ki” az erdők kincsét. Legújabban a zempléni erdőségeket csatol­ták a miskolci üzemhez, amelynek hatásköre most már egész megyénkre, Hajdú- Biharra, valamint Heves me­gye nagy részére is kiterjed. Az idén már több mint 50 millió forint értékű erdei ter­méket produkál a miskolci üzem. Az új esztendő első munkanapjain exportra dol­gozik a miskolci szörpüzem. Lengyel megrendelésre készí­tenek 20 vagon erdei gyü­mölcsszörpöt. A késve meg­rendelt 12 ezer darab hófogó rácsot is igyekeznek mielőbb legyártani, hátha sikerül még hasznukat venni a mostani hófúvásoknál. * Ahol Lengyelország két legnagyobb tava — a több mint 106 négyzetkilométer­nyi Sniardwy és az alig ki­sebb Mamry — legközelebb kerül egymáshoz, ott van Mazuria fővárosa, Gizycko. Ez a kedves kisvára? a vízi­sportok igazi központja. Nem csoda, ha nyáron, de télen is fiataloktól, sportolóktól han­gosak a városka utcái, a ta­vi kikötők, strandok, erdők, erdőből kihasított fekete asz- faltutakat szegélyező nyár­fák és a városka utcáit sze- gényező, tereit keretező hárs­fák, amelyeknek tövében úgy sétáltak a fehér és a szürke tollú sirályok, mint nálunk, otthon a galambok. * A tavak partján talán a hajnal a legcsodálatosabb. A ja, hogy a friss, halszagú, erdőillatú, ózondús légáram motozzon a homlokán, és be­bújva a gallér mögé, lúdbő- rössé tegye az ember testét. A tűzre fogott cigarettát az első szippantás után beleta­posom a part lisztszerű ho­mokjába ... Aztán, ha felragyog a nap. felébred a vízpart és élővé válik a víztükör is. A Ci- ranecka kirándulóhajóról fe­kete-fehér tarka teheneket, régi szélmalmokat, szépen megművelt, békés földeket, cseréptetős tanyákat látni a parton, ahonnan mindig in­tegetnek a munkájuk köz­ben derekukat kiegyenesítő földművesek. Nem véletlen, hogy p folk­lórt itt nem kéü' külön ke­resni. Ezen a tájon min­denütt él és elevenen virág­zik a néphagyomány. A tavak születéséről . sok történetet, legendát hallot­tam itt. A tavak úgy élnek az itteni emberekben, mint a mesék. A tavak maguk a mesék. / Oravcc János ben emelni kívánja a lap színvonalát, A továbbfejlesz­tésre az a körülmény is lehe­tőséget ad. hogy terjedelme 48 oldalról 64 oldalra növek­szik, s negyedévenként 24 ol­dalas mellékletet ad Id Szak­szervezeti tanulmányok cím­mel. A szerkesztő bizottság ter­vei szerint, az elkövetkező időkben tartalom tekinteté­ben is továbbfejlesztik a Munkát. Közlik a SZOT és a különböző szintű, más szak- szervezeti vezető szervek ál­lásfoglalását, az üzemi, a he­lyi munka általánosítható ta­pasztalatait, a mindennapi gyakorlathoz szükséges tenni­valókat. A folyóirat továbbra is szakmaközi jellegű marad ugyan, de olyan tapasztala­tok közlésére törekszik, ame­lyeket különböző szakmákban és munkahelyeken lehet al­kalmazni. Az említett mel­léklet megjelenésével lehető­ség nyílik rá, hogy elméleti igényességgel írt tájékoztatá­sokat adhassanak közre a gyakorlat legidőszerűbb, leg­fontosabb kérdéseiről. A szer­kesztő bizottság törekszik rá, Nyolc évvel ezelőtt kezdtem. Egy német numizmatikai ki­advány került kezembe, s akkor kaptam kedvet hozzá. Nagy társadalma van az éremgyűjtésnek. A kezdő elő­ször felvásárolja a régiektől a feleslegest, s azután kiala­Mazuria ligetek, a jól felszerelt és olcsó campingek, a szórako­zóhelyek és a kirándulóha­jók. Magyar szót nemigen hallottam itt. Ügy látszik, mi még nem fedeztük fel ezl csend és a nyugalom kézzel­fogható. A feltámadt reggeli szél végtelen sorokban küldi partra üzenetét, a hullámo­kat, emeli meredeken a szür­ke égboltra a vitorlázó sirá­Aranyak és ezüstök között ülünk. Mint egykor a „fösvény”, pénzben törődhetne az ember, s élvezhetné a rengeteg gaz­dagságot. A tulajdonos ma is boldog, örül cs féltve őrzi a megszerzett kincset, de ez az érzés, amely a tengernyi érme, arany és ezüst birtoklásából fakad, más, mint amelyet az irodalom, a történelem feljegyzett a nagy gazdagságokról. hazánk és Lengyelország egy birodalom volt. Ismerő­sünknél talált érmét Kör­möcbányán verték. 1527- ben látott napvilágot II. La­jos ezüstje, és 1696-ban Lipót császáré. kulnak a kaocsolatok, s létre­jön a cserekereskedelem. 7 örfónr em. hu turn Gondatlanság Vasalás közben az egyik háziasszony bekapcsolva felej­tette a vasalót, és az beleégett az asztalba. Azóta egy va­saló nagyságú fekete folt díszeleg az „Irina" 12 személyes asztal sarkán. Kézenfekvőnek látszott a megoldás, van háztartási biz­tosítás, be kell jelenteni, és az Állami Biztosító fizet kár­térítést Az asztal értéke néhány forint híján ezer. Egy lap­ját át kellene teljesen csiszolni, újra poliészterezni. hogy eredeti szépségét visszanyerje, de ez minimálisan három­száz forintba kerülne. És mi is történt? A bejelentésre megjeleni a becsüs. — Kérem szépen, ez az egész asztallapnak csak egy cse­kély hányada. A 12 személyes asztal sarkában mindössze egy tenyérnyi csupán ez a beégés Mindenképpen száz fo­rint alatt van a kár Itt tessék aláírni — mondta a be­csüs és elrobogott A háziaknak egy kérdésük lett volna, de ezt már nem volt idő feltenni. Ha netalán a tisztelt becsüs úr nadrágján esett volna egy vasaló nagyságú beégés, az vajon hányadrésze lenne az egész nadrágnak? Vagy attól függ. hogy hol égett volna ki9 (takács j) Füvesi Tivadar egyszerű pe­dagógus Miskolcon, és csupán onnan a nagy gazdagság, hogy egy különös szenvedély­nek hódol, melyet numizma­tikának, éremgyűjtésnek ne­veztek el. Amint mondja: ez a gaz- da"r'A'' csodálatosabb, mintha milliomos lenne az ember. Csillogó aranyakban, eikékült bronzokban, s megfeketedett ezüstökben, évezredek törté­nelme elfér egyetlen parányi szobában. Pénz. Sok pénz. Háború, vér, szenny tapad hozzá, amióta a föníciaiak „feltalálták”. Sajnos, a modern kor sem adott több értelmet ennek az általános értéknek. Haíszol- ják most is és minden áron, vérrel, szennyel, sok-sok ha­lállal. Csupán egyetlen társa­dalom, a miénk, csak ez a társadalom fogalmaz más­ként: nálunk is kell még a pénz. de nem minden áron és nem minden a pénz. A gyűjtő az időt, a forma szép­ségét becsüli az érmében. A múltból, a történelemből azt a mesét, amelyet a pénz oly nyíltan, s nyilvánvalóan meg­őriz és elmond. 305-ben készítenék A gyűjtőnek remeg a keze, amikor megfog egy érmét. Fogalom a kor, az idő: Az első Constantinus kép­másával díszített parányi ér­mét valamikor 305-ben ver­ték valahol, a nagy római bi­rodalomban Ez a legrégibb érméje Füvesi Tivadarnak. — Melyik a legkedvesebb? — kérdem. — A legkedvesebb, egyben a legkisebb is II. Béla király 1130 körül kiadott Dénárja, amely alig nagyobb egy ing- .gombnál... Egyébként ámulatba ejtő epv ilyen gyűjtemény: meg­található itt az 1600-as évek­ben kiadott’, szép. ezüst pén­zek nagy sokasága, amikor Ürtékck u lömé <> ben — Csupán az érmék törté­netéről regényeket, köteteket lehetne írni — mondja Fü­vesi Tivadar, s valóban órá­kat tudna mesélni egyről- egyről. Ugyanis, aki gyűjti, megjegyzi a kor történelmét: sőt, talán többet is róla, mint az átlagember. — A pénzből, az érmékből köztudottan sok van — ma­gyarázza a gyűjtő. — Mégis akadnak nagyon értékes da­rabok a tömegben is. Ugyanis egyes érmékből hiába vertek tömegesen, akadnak darabok, amelyeken hiányos a jelzés vannak példányok, amelyek a felületes sz«>m] élőnek azono­sak, de nem úgy a gyűjtő­nek. Ki CTnndolná. hogy a leg­több ezüstpénzt például Fe­renc József császár adta ki. — Hogy mióta hódolok en­nek a szenvedélynek? —kér­dez vissza Fíiv°si Tivado­Az éremgyűjtés költséges szenvedély, de nagyon szép. Csodálatos dolo" kézben tar­tani a barbárok parányi bronzérmét, hiszen a mai embernek valami egészen megfoghatatlan idő szunnyad a fémdarabban. Csodálatos érzés II. Rákóczi Ferenc ér­méjét forgatni, hiszen egy hősi kor ismert törté ne fel a gondolatban. ' Egy éremgyűjtőnek tehát nem a pénz az érték, hanem a szenvedély, a tudás, a tör­ténelmi tény és gazdagság amely a kis fémdarabokban megíródott. S amíg ilyenek vannak, addig él és mara­dandó a nemzetek kincse, kultúrája. Kincs ez érték nélkül és nagy gazdagság, sok értékkel... tengeri Ervin Kincsek érték léikül és ia§y gazdagság sík értékkel...

Next

/
Thumbnails
Contents