Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

^ctsömop, 1969. dee. 7. £SZAIC-MAGYARDRSZÄG 9 <*• Családi K # M Szobanőwényeink téli ápolása A szobába szorult cserepe?; növényeink, amelyek zöld­jükkel, vagy éppen nyíló vi­rágaikkal a havas télben is tavaszias hangulatot vará­zsolnak lakásunkba, csak akkor díszlenek szépen és te­jelnek át károsodás nélkül, ha igényeiknek megfelelően gondozzuk, ha biztosítjuk fény-, hő- és vízigényüket. A fényt szinte egyformán igénylik, ezért helyezzük a növényeket a szoba legvilá­gosabb részébe, ablak elé, vagy az ablak közelébe. A hő- és vízigényük azonban a valamikori származási he­gyüktől függően különböző. A kaktuszok, az aszpará­gusz, a kukoricalevél (aspi­distra), a begónia-félék, a vi­rágzó ciklámen, a borostyán, a fatsia a hűvösebb, 8—12 C foknál nem melegebb világos helyiségben telelnek a leg­szebben. Ha más megoldás nincs, a fűtött szobában ezek kerüljenek a fűtőtesttől a legtávolabb. Mérsékelten me­leg, de egyenletes hőmérsék­letet kívánnak a clorophitum (zöldike), a filodendron-félék, Pálmák, páfrányok. Meleg szobában a levelei megsár- fíulnak, elszáradnak és le­hullanak. A nagy párologta­tás révén a gyökerei nem tudnak annyi nedvességet biztosítani a levélzetnek, Amennyire szükséges lenne. Melegebb, 18—20 fokos,, egyenletesen fűtött helyiség-' ben telelnek jól: a fikusz, a diffenbachia, a bromélia-fé- lék, az aglaonema és a san- severiák. A növények öntözésére Pontos receptet nem adha­tunk. A nagyobb levelű, Csináld magad! Sok újság, folyóirat és ké­zikönyvek egész sorozata ad tanácsot a barkácsolóknak, az egyszerű mázolástól a magnó-építésig. Ma már igen sokan töltik a hétvégét vagy az ünnepet barkácsolással. Tevékenységük központjá­ban többnyire a lakás áll. A «háziipar” rendszerint akkor indul meg, amikor a feleség *nár többször szól, hogy a konyhában rossz a csap, a kamrába új villanykapcsoló kellene, vagy ha a családi ta­nács megállapítja: a festés, a mázolás, a tapétázás igen drága, a pénznek viszont máshol is ezer helye volna. Ilyenkor nyúl a férj először az ecset és a festék, a tapéta és az enyv után. Ha feladatát több-kevesebb sikerrel meg­oldotta, máris eljegyezte ma­sát a barkácsolással. Legkö­zelebb talán már könyvállvá­nyok, beépített szekrények készítésén törheti a fejét. Néhány deszkából polcok, olőszobafalak készülnek, és akinek van hozzá érzéke és nem sajnálja a fáradságot, ócska bútorok átalakításával hangulatos szobasarkot te­remthet. A barkácsolásban — ha a második műszak meg­engedi — a feleség is segíthet egy-egy órát. így válik taka­rékossági okokból, szükség- szerű munkából jó tulajdon­ság. kellemes és hasznos idő­töltés. A barkácsolásban is egyre nagyobb tért hódít a techni­ka. Nénszerűek azok a kézi­könyvek. amelyek a különfé­le készülékek szerkesztésé­hez. elkészítéséhez adnak út­mutatást. Polcán minden kü­lönösebb előképzettség nél­kül gyakran csak olvasás út­ján megszerzett ismeretek alapján sztereoberendezése- ket, nagy teljesítményű vevő- készülékeket építenek, a ház­tetőre antennát szerelnek, nem is említve az olvan egy­szerű dolrröknt, mint egv éj­jeliszekrény vagy állólámpa elkészítése. A barkácsoló fáradságát nem koronázza mindig siker, hfi annál nagyobb örömet °koz a jól sikerült munka, nrnire az ember büszkén mondhoMa: „Ezt magam csi­náltam.” nagy párologtató felületű nö­vények általában több ned­vességet igényelnek, meleg helyiségben gyakrabban, hű­vös helyen ritkábban öntöz­zük. Úgy öntözzük, hogy a cserép földlabdája átnedve­sedjék, de ne legyen túl ned­ves. A vízipálmákat kivéve — ezeknek a cseréptartójá- ban mindig álljon víz — a cserép tartóban ne legyen víz. A túlöntözés úppúgy, mint' a kevés víz, a növény sárgu- lását, száradását és pusztu­lását okozhatja. Ha ujjunk­kal tapogatva a földet gyen­gén nedvesnek, ruganyosnak érezzük, még ne adjunk vi­zet a növénynek. Csak szo­bameleg vízzel szabad ön­tözni. Ha túlságosan száraz a szoba levegője, előfordul, hogy a cserép alján levő föld kiszárad, s a felül el- tömődött föld nem vezet elég nedvességet az alsó gyöke­rekhez. Ezért a talaj felső rétegét ajánlatos időnként meglazítani, a cserepet pedig állítsuk vízzel telt edénybe, hogy a földje alulról is át­nedvesedjék. Nagyon jót tesz a növényeknek a levelek vízzel való permetezése is. A legtöbb szobanövény té­len nem fejlődik, csak vege­tál, Tápanyagra azonban mindegyiknek szüksége van. A levélvégek szára fása gyak­ran a tápanyaghiányt is jel­zi. Kéthetenként különösen a fejlődő növényeket tápsós oldattal (Fonika virágtápsó oldatával) is ajánlatos meg­öntözni, hogy tápanyaghiány­tól se szenvedjenek. Meleg pulóver Vastag fonal dupla szálá­val, fa kötőtűvel és laza kö­téssel készül ez az igazán meleg pulóver. Mivel a búj­tatott szemek az anyagot eléggé zsugorítják, ajánlatos előbb körülbelül 20 szemből,' E—fi soros kötésmintát készí­tenünk. A kötésminta segít­ségével állapítsuk meg a kezdő szemmennyiséget. Kötésminta — a kezdő és befejező szélső szemet nem számítva: 1. sor: sima kötéssel dol­gozzunk, a tűn következő második szemet kössük le először, úgy, hogy a munka­darab külső (fordított) olda­lán szúrjuk be a tűt. Amikor a hurkot áthúzzuk, ne en­gedjük le a szemet, csak mi­után a tűn következő szemet is simán lekötöttük. 2. sor: ugyanaz, mint az első sor, csak most fordított kötéssel dolgozzunk, és a tűn következő második szembe a munkadarab belső, tehát fe­lénk eső oldaláról szúrjuk (be a tűt. Kötésmintánk akkor lesz szövött hatású, ha betartjuk a szabályt: ha páros szem­mel fejeztük be, akkor pá­ratlannal — tehát egy szem egyszerű lekötésével — kezd­jük a sort Az összeállítás után a szé­leket rövid pálca sorokkal fejezzük be. Már gyermekkorban kezdjük el! A szexuális nevelésről Egyik folyóiratunkban ol­vastam. hogy a szülők és a nevelők közül sokan nem szí­vesen vállalják a szexuális nevelést, a felvilágosítást.. Er­re reflektálva fogtam tollat, nogy elmondjam véleménye­met. Csecsemőkortól kezdve védjük, neveljük és féltjük szép reményekre jogosító gyermekeinket. Igyekszünk mindent megadni nekik, isko­láztatjuk, neveljük őket. Mégis natívon sok gyerek ké­születlenül áll a testi fejlődés nagy fordulata előtt. Tanács­talanok. Sorsuk további ala­kulását döntően befolyásolja: kitől és milyen útmutatást és tanácsot kapnak. Éppen ezért minden szülőnek ké­szen kell állnia és a legkriti­kusabb időben helyes felvilá­gosítást kell adnia gyermeké­nek. Természetes, hogv az élet­kornak megfelelő tanácsokat az iskolában is megkanla a gyermek — legyen az bár biológiai oktatás közben vagy kötetlen beszélgetés osztály- főnöki órán. A szülő és a gyermek közötti bizalmas kapcsolat érdekében azonban a szülőnek is mindent meg kell tennie gyermekének egészséges fejlődése érdeké­ben. És a nevelést éppen ezért nem lehet elég korán kez­deni. Hadd éljek egy erre vonatkozó személyes példá­val. Négy-öt éves lehetett kislányom, mikor édesanyjá­tól megkérdezte: „hol voltam én, mielőtt megszülcdem?” Azt a válasz! kapta: „itt, az én szívem alatt...” Ha valaki erre tréfás, gú­nyos, vagy semmilyen vá­laszt ad — oda a bizalom, megromlik a kapcsolat, Azt javaslom: ifjú szülőket intézményesen és tervszerű­en készítsünk fel arra, ho­gyan neveljék a' jövő gene­rációt, hogyan világosítsák fel a gyermekeket a legelső kérdezés után, és természete­sen a serdülő korban. T. E. Miskolc Rumos diós szelet Egy egész tojásból, fi evő­kanál porcukorból, fi deka zsírral, 10 evőkanál tejjel, egy delta szalalltálival és annyi liszttel keverünk tész­tát, hogy puha rétest kap­junk. Három egyenlő részre osztva, három lapot sütünk belőle. Egy lapot feldarabol­va meglocsolunk egy • deci rummal, megszórjuk 8 deka apróra vágott dióval, s kb egy deci híg barackízzel és jól összekeverjük. Amikor a tészta puha masszává ázik benne, meg­töltjük vele a megmaradt két lapot és csak másnap, amikor a tészta megpuhult, vágjuk hosszúkás széletekre, s hímjük meg vaníliás por­cukorral, Merges ügyfél A tanácsi előadó belenézett a radarkészü­lékbe: — Az ügyfél most fordul be a sarkon. A készülék agyradarszeme szerint a lakásában van valami baj. Kapcsolja be Margitka, a száztizenhetest. Mit mutat? — Beázott a tető, a fürdőkád eldugult, a kémény füstöl. — Jó, köszönöm. Tíz perccel később a szívóberendezés /el­repítette a kerületi tanács hetvenedik emele­tére az ügyfelet. Bekopogott: — Tessék. — Kérem, a lakásomban a tető ... — Tudjuk ... Tető, fürdőkád, kémény . .. — Igen, kérem. És mivel olvastam a Déle­lőtti Közlönyben, hogy önök harcolnak a bürokrácia, az aktatologatás ellen és hogy elítélik a lakosság ügye iránti nemtörődöm­séget, bátor voltam felkeresni az osztályt. — Jól tette! Egyébként az egész épületben egy akta sincs. Tehát nincs mit tologatni. — Akkor szíveskedjenek felvenni a pana­szomat. Külső Tejút utca 1477. — Tudjuk .. Negyvenkettedik emelet 449. — Honnan tetszik tudni? — Mi mindent tudunk. Nyugodtan elmehet. — Hogy-hogy elmehetek? — Az ügy el van intézve. — De fel se tetszett írni! — Nincs mire. Nincs papírunk, nincs aktánk. — De kérem, azt tetszett mondani, hogy elintéződik, olvastam, harcolnak a nemtörő­dömség ellen. Nisic*s többé kopasz fej — Persze. Azért intéztük el — Mit? — A tetőt, a kádat, a kéményt. Az ügyfél mérges lett. — Ne tessék velem viccelni. Hiszen csak öt perce vagyok itt. — Mondom, hogy nyugodtan .hazamehet. Mire hazaér, már rendben lesz minden. — Ez komoly? — Na látom, hogy hitetlenkedik! Nézzen ide! Ez a radartérkép. A szerelő-háznak szól. Lenyomtam ezt a négy gombot. Ez a maguk házát jelöli. Ez a három fogantyú pedig a te­tőjavító, vízvezeték-szerelő és a kéményseprő osztag.Megkapták a jelzést és rakétán a hely­színre siettek. Tíz perc alatt megjavítottak mindent. — Köszönöm, köszönöm ... Az ügyfél elment, a titkárnő pedig jelen­tette: — Két perc múlva új panaszos jön. Gáz­om1 és a Répa utca tizenegyben. Fogantyúk, gombok ... kopogás... Az ügy­fél belépett és rákezdte: — Kérem, gázömlés-ügyben jöttem. A Ré­pa utca tizenegyben. — Már javítják. Sajnos, a falat át kell tör­ni és új csöveket kell lefektetni. Nem lehet gyorsan megjavítani, mert nehéz munka» Majdnem negyven percig tart... — Hát egy kicsit gyorsabban is dolgozhat­nának, — mérgelődött az ügyfél —, elvégre már 1999-et írunk ... Palásti László Egy londoni férfifodrász sze­rint a sült krumpli és húsfiié túlzott fogyasztása az oka az idő előtti kopaszodásnak. Leonard Pauntney, aki a brit fővárosban egy fényes üzlethá­lózat tulajdonosa, kijelentette, hogy ezt a következtetést 500 eset tanulmányozása után von­ta le. „Valamennyien azt mondták, hogy legalább négyszer ettek egy héten sült krumplit és hús­fiiét”. Az állítások bizonyítása céljá­ból maga Pauntney is diétának vetette alá magát, és sült krumplit és húsfllét evett min­dennap hal hónapon keresztül. „Sűrű hajam volt azelőtt, de a diéta végére már csalt a fele maradt meg, a szálak pedig el­vékonyodtak. Ráadásul állandó idegfeszültségben éltem” — mondja a londoni focirászmes- ter. majd hozzátette: „Mától kezdve áttérek a vegetáriánus életmódra. Bárány Tamás: T akarékosság — Kedves hallgatóink — kezdi behízelgő hangon a rá­dióriporter, — itt vagyunk a Finomfa Vállalat dísztermé­ben, ahol kedves ünnepség­nek lesz tanúja a rádió: a kerületi takarékossági ver­seny első helyezettjének nyújtják át a kitüntetést a tanács kiküldöttei. Rabugya János fűtőt érte a kitüntetés, a Finomfa Vállalat népszerű Rabugya bácsijai. Van még egy-két percünk az ünnepség kezdetéig, addig tatán be­szélgessünk el a vállalat igaz­gatójával. Kedves Kalabán kartárs, hallhatnánk néhány szót a vállalat munkájáról? ■ S a mikrofont az igazgató szája elé tartja. — Szívesen — biccent Kala­bán igazgató. — A Finomfa Vállalat profilja legfőképp ... A riporter int, hogy ez nem kell. — Mindannyian azon igyek­szünk, hogy teljes erőnkkel. . A riporter int, hogy ez sem kell; elvégre nem vagyunk már ötvenkettőben. — Mi a vállalat munkájá­nak lényege? — kérdi hirte­len, hogy segítsen a kínlódó embernek. — Munkánk lényege — derül fel Kalabán arca —, hogy az igen értékes, és te­gyük hozzá, igen drága tró­pusi topolyafát importáljuk a messzi Brazíliából, az Ama­zonas mellől. A fát feldol­gozzuk. különféle finom, és külföldön igen keresett mű­tárgyakat készítünk belőle, majd egész termelésünket exportáljuk. — Ugyancsak külföldre? — kérdi a riporter. — Ugyancsak külföldre. — Gyönyörű munka! — sóhajt eksztázisban a riporter: annyiszor hallja odabent, hogy egyéni íz kell a ripor­tokba. — El nyersanyagellá­tás? — Köszönöm, megyeget. De talán nem is ez a fő ne­hézség; inkább a trópusi to­polya árát említeném. Mé­regdrága — de megéri! Kép­zett szakmunkásgárdánk az egész világon keresett mű­tárgyakat készít belőle, mint említettem. Bátran mondha­tom, hogy ez a fa nemcsak a világ messze legdrágább, de messze legszebb fája is! — Nagyszerű! — lelkesedik a riporter. — Nem hallhat­nánk valamit a fa áráról? Bizonyára ez is érdekli hall­gatóinkat. Kalabán mosolyog. —Hát kérem, nem titok éppen: egy mázsa trópusi to­polya körülbelül kétezer dol­lárjába .kerül a vállalatnak. — Köszönöm szépen — mondja a riporter, és odább lép. — És most itt állunk Rabugya bácsi mellett, hogy miután átvette ezt a szép kitüntetést és a vele járó kétszázforintos pénzjutal­mat, mesélje el, hogyan érte el ezt a gyönyörű ered­ményt? Rabugya bácsi — régi té­vénéző! — gyakorlott moz­dulattal szájához húzza a mikrofont, s köszörül a tor­kán. — Hát, amikor meghirdet­ték a fűtök közti versenyt, no mondok, Rabugya. ezen te is részt veszel! Ismertet­ték a feltételeket. Hát ké­rem, az első, ugye, az álta­lános takarékosság a tüzelő­vel, a második: a Tükcr- alágyújtóssal való különle­ges takarékosság. Ezt ellen­őrzik a legszigorúbban, kérem, hetenkint jártak itt végette az ellenőrök, mert hogy ez a prémium legelső feltétele. Es én itt értem el igen szép sikereket! — Vagyis: mennyit taka­rított meg, Rabugya bácsi? Az öreg kihúzza magát. — Háromszáz Tüker-alá- gyújtást, kérem! — Es hányat használt fel? — Egyetlenegyet! — ka­csint az öreg. — Az őszön, amikor először bef ütöttem. — Csodálatos, csodálatos eredmény! — mondja itta- suli hangon a riporter. — Háromszáz alágyújtós, ked­ves hallgatóink! Ez hatvan forint, csupán egyetlen fűté­si évadban! Képzeljük el ezt az eredményt népgazdasági szinten: mi lenne, ha mind, többen és többen vennék át ezt a nagyszerű kezdemé­nyezést? Egy évben haiszáz, sőt hatezer forint megtaka­rítás — csak ebben a kerü­letben, és csak Tüker-alá- gyújtással! Szédületes pers­pektíva, kedves hallgatóim! Egy új, nagyszerű kezdemé­nyezést érzek kibontakozni a mai napon! No, és most már csak egyetlen kérdés: hogyan tudott mindig tüzet gyújtani, Rabugya bácsi. Az öreg von a vállán. — Hát tartottam ... Nem engedtem teljesen kialudni, csak parázsig. Másnap aztán felszítottam a lángját. — Szenzációs! — hörgi a riporter. — Micsoda új tu­dat! Ez már egészen új vi­szony a szocialista tulajdon­hoz, kedves hallgatóink' — Az én füzem — veret elégedetten az öreg — iígy égett, mint a huzat! Pedig alig használtam el alája egész évben negyven-öt ven mázsa fát! Szédületes! És milyen fá­val szította a tüzet. Rabu­gya bácsi? — Hát a trópusi topolyá­val. Ha maga tudná. meny­nyivel jobban ég, mint az ágácfal

Next

/
Thumbnails
Contents