Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
SSZAK-MÄGYÄRORS2Ä6 20 Csütörtök, im dee. Látoga tás az kíM alapanyag-kitermelö Ch és közlekedési gyáregységében Két keméirykötésü fiutal- timber tanácstalanul ácsorog a városi tanács épületében ki. függesztett táblácska előtt. Láthatólag nem tudnak választani a sok munkaalkalom között. — Állást keresnek? — tép melléjük egy zömök., szőke, negyven év körüli férfi. — Segítek választani. Jöjjenek « kohászatba. — Milyen munkára? — óvatoskodik az egyik. — As alapanyag-kitermelö gyáregységbe kellene 10 oxigénvágó, 13 segédmunkás, * 16 baggeros. — Más nincs? — tapogatózik a másik. — Oe a vasnak, acélnak salakja is van. Kevesen tudnak róla, hogy ahány tonna vasat készítünk, annyi tonna salak marad. — Ez veszteség. — Veszteség lenne, de mi Jeldolgozzuk. Ebből készül a habsalak Megy belőle exportra. s a KUlán-délen is ebből épült rengeteg lakás. A salakkővel utat építünk, a granulált salakból a heiöcsa. bal üzem cementet készít A martinban minden tíz tonna acél után egy tonna hasznos salak marad, ezt Is feldolgozzuk. — Hajajl Itt. nehéz lehet dolgozni! —- Dolgozni kell, az biztos. Papp Sándor: Nagyon szerelem a gépel. — De — mosolyodtk cl a gyár embere. — A közlekedési gyáregységhez jó hetven ember kellene a pályafenntartáshoz. a rakodóilzembe, no és a vasúti forgalomhoz. Ismerik az üzemel? — Hallottunk róla. — Nézzék, beszélhetnék ruta, hogy a gyár lassan kétszáz éves .lövőre jubilálunk. Mondhatnám, hogy a diósgyőri termék márka a világon. Magyarországon, sőt a szomszédos országokban is van sín. amelyet még az t900-as években készítettek. Mondhatnám, hogy négy világrészbe exportálunk, ás ... de tudják, mit? Tartsanak velem: bemutatok két gyáregységet — Mivel foglalkoznak itt? — faggatják a jövevények Klekner Lászlót, az alap- anyaa-kitermelő gyáregység vezetőjét. — Azt tudják, hogy a vas, az acél gyártásához rengeteg ércre, kokszra van szükség? — Ez világos. De a munka nehezét a gépek végzik el. Ide tartoznak az összes rakodógépek, bngqerek. A munkások fele néppel dolgozik. Többek között van 25 nagy teljesítményű rakodógép, köztük három olyan, amely háromezer tonnát mozgat meg naponta. — Nagy a jövés-menés? — Ugyani A dolgozók 90 százaléka törzslap, nyolcvan százaléka szocialista^ brigádban dolgozik. Megemlíthetem köztük Nagy József brigádját, a salakleldolaozóban. Kovács Józsefét a TMK-ban. s a törőkén Gergely Macsugu brigádját. Remek fiúk! — No, és a kereset? A részlegvezető behív egy nődolgozói, aki találomra, belelapoz a nagy könyvbe, amely a havi kereseteket tartalmazza. — Itt van például Bancze József oxfgénvágó. 1-lavi átlagkeresete 2400 körül van. s októberben 260’l faríntól kapott. Kémendi f aios keresete 2400—2990 körül van. — És a Segédmunkások? — Itt Van Mncsvgn Gergely neve. Darukötöző. Októberhtm 3 ezer forint volt a bo rltékjában. — Engem egy baggeros érdekelne — szól az egyik. — itt van Varga György. Két utolsó keresete 3100—3300. — Persze — tamáskodik a másik, — most csak a jól keresőkét mondják. — Van itt egy cig&nyasz- nzony. Bagós Bertalanné. A férje a fin is Itt dolgozik. Hosszú éveik óta Nézze csak meg. hogy mit kérés Bagos- né — szól ae egységvezető A nődolgozó rövid keresgélés után már mondja is. — 1856. 2064, 1839 forint. Egyébként hidraulika-kezelő az asszony. — Hány órást kell dolgozni hetenként? — érdeklődnek tovább a jövevények. — A salak feldolgozóban heti 42, a többiben 44 órát, Mielőtt tovább kérdeznének, elmondom, hogy van öltöző, mosdó A salaid eldalgozóban most. épül egy négyszintes fekete-fehér fürdő. Ez lesz a legmodernebb. Ott jó néhány an helyet kapnak a közlekedési gyáregységből is. /I nagyolvasztó mellett hegesztők, darukötözök munkálkodnak. A hajdani gáz-, majd pakuratartályt szabdalják. bontják szét A jövevények itt megszólítják az egyik, oxigénest. Kémendi Lajost. — Régen dolgozik lit? — „Csak” 17 éve. Nyéklád- hásán lakom, onnan járok be. — Es nem bánta meg, nem, akar elmenni? érek, akkorra tovább emelkedik. — No, fiúk invitálja « jövevényeket a gyár embere — jöjjenek csak velem a diszpécserszolgálatra. Olyat, mutatok, amilyet még nem láttak, A kísérő valamit mond as egyik diszpécsernek, az a különleges kapcsolókkal ellátott irányítóasztalhoz lép, s a szembeni falnál levő telcvíitt... Fűtőként kezdteilt, s ez a mozdonyvezetés volt minden vágyam. Hogy jó-e vele dolgozni? De még mennyire. Kényelmesebb, mint a gőzös. Igaz, vannak helyek, ahol a nagy Diesel-ek nem férnek el, olt „mini" gőzöst pö- fögtetnek De a fővonalakon a gőzösöket eddig 23 korszerű Diesel-mozdony váltotta fel, s a hajdani gőzdaruk helyett modern Diesel vágány-, és autódaruk dolgoznak. — Mi vagyunk az LKA! vérkeringése — magyarázza gondoskodnak a durvahengermű készáru-kiszállításról. A készáru-kiszállítás gondja az ö nállukat nyomja. Klum János kocsimester és brigádja a salaktálak ide- oda szállításáról gondoskodik. A rakodóknál Tarczali Bertalan, Kovács István, a pályafenntartásnál Kalló József, Tremboczki Bertalan brigádja dolgozik különösen jóié — Öltöző, fürdő? — Van — hangzik a válasz. — A gyári rendező pályaudvaron tavasszal adtunk át egy kétemeletes öltözőt, fürdőt, s felhívhatom a fivágyán* a mozdonyvezetés volt. a jövevényeknek Péter ,lá— Miért mennék el? — csodálkozik. — A számításom megtalálom, megkapom az erkölcsi, anyagi megbecsülést. Es ha valami gondom-bajom van, bizalommal fordulhatok a vezetőkhöz. Ha tudnak, szívesen segítenek, A közelben egy bagger markolássSa a vagonok tartalmát. Papp Sándor átadja a „kormányt" váltótársánálc, s így beszél: — En még nem régen dől- , gozom Itt. Tavaly kezdtem. Hogy szeretem-e a gépet? De még mennyire! Ugyan, elmenni? Keresetem 2209—2300 között van. dohát gondolom, mire a, törzsgárda-tagsághoz Hefró Barnabás: Minden siók képernyői jóformán „idevarázsolják’’ az egész gyárat. A durvahengerműtől éppen egy tehergépkocsi közeleg. — Az is a mienk — hangzik. — A közlekedési gyáregységhez 150 közúti jármű is tartozik De ettől is fontosabb a vasúti közlekedés. A képernyőkön vasúti kocsik, szerelvények tűnnek fel, s tűnnek el. Itt magányos Diesel-mozdony halad lief- ró Barnabás mozdonyvezető •arca, figyelő pillantása tűnik fel a mozdonyablokban. — Huszadik éve vagyok nos, a közlekedési gyáregység helyettes vezetője — 52 kilométeres vasúti pálya van a gyárban. Évente 17—18 millió tonna árut mozgatunk meg. És ebben benne van, hogy a dolgozók kétharmada törzstag. hogy 67 szocialista brigád működik, s többségében igen remekül. — Nem ismertetne meg minket néhánnyal? — Szívesen. A vasútforga- lomnúl ott van például Richter János főkocsimester és brigádja. A legjobb szocialista brigádok egyike. Ölt, A modern, I5bb száz személyéé, korszerű hohászsz&lld. gyelmükel, hogy iéli, nyárt ruhát biztosítunk, s ez ezer forint különjuttatást jelent minden űrben. Nincs szakma? Csöppet se baj. A pályáién Mártásnál akad munka. Es aki akar emelkedhet, aki tanulni, fejlődni akar az előtt nyitva áll a fejlődés kapuja. A guárlútogatáu véget ér. A kísérő kíváncsian fordul a. két Ifjú emberhez. — Nos, hogy tetszik az üzem? — Van miben választani, a kereset is kielégít, csak ... — Csak? — Még albérletet kellene keresni. — Ugyan! Minek azt Ragyogó munkásszállodánk van a gyár közelében. Kényelmes szobák, s étkezni pedig lehet benn az üzemi konyhánkon, vagy a Hámor étteremben. — Vonattal jöttek? — Vonattal, máért? — Ha valaki belép hozzánk dolgozni, azonnal MAVAG-taazolvfinyt kap. s családjával együtt (10 százalékos kedvezménnyel utazhat, Mehetnek világot is látni. — Világot, hová? — Akik az LKM-ben dolgoznak és külföldet akarnak látni, meglehetik. A qyár lehetőséget teremt cgv évig az NDK-ban való tartózkodásra. Ez a dolgozónak Is jó, mert többet lát,, többet tanul és a gyárnak is. mert nagyobb tapasztalatokkal rendelkezve jön vissza.
