Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
Varjak és galamb Csnhán> Kálmán munkája 25 éve (orient Történelmi rejtvény XI. sz. szelvény MEGFEJTFS: I. kérdés: A nemzetgyűlés ülése Debrecenben • O Kit választottak meg a miskolciak közül a nemzetgyűlés elnökévé? I. Dr. Zsedényi Bélát 2. Dr. Váczy Józsefet x Dr. Petrássv Miklóst. O KI szólalt fel a szervezett magyar munkásság részéről a debreceni ülé&szaII. kérdés: / III. kérdés: A beküldő neve ...... OŰOCO900 6 000OOSOB »OBO90000000000-0 OO.O.OOO Lakcíme: ...a........... A megfejtők \ közül egy- ®gy' könyvet nyertek: Űj- pál Istvánné. Kazincbarcika, Szabó L. u. 81. III/3.; Gáspár Erzsébet. Mezőkövesd, Dohány u. 21.. Tóth Károly, Miskolc. III., Gagarin u. 34.; Herényi József, Miskolc, III., Táncsics tér 6. III/3. A XI., utolsó heti rejtvény megfejtéséhez sok sikert kívánunk olvasóinknak. A kivágott és kitöltött . szelvényt szerdán délig lehet elküldeni, vagy betönni az Észak-Magyarország szerkesztőségébe (Miskolc, Baj- csy-Zsilinszky u. 15.). A 11. hét kérdései: 1. Fülöp József 2. Kopácsi József x Oszip István. Az utolsó hadműveletek Borsod megyében © Melyik község szabadult fel utoljára Bl -sód megyében ? 1. Tornanádaska 2. Bodrogolaszi x Domaháza. Együtt ünnepelte]! A Miskolci Bányaüzem) ercnyőbányai dolgozói elhatározták, hogy ók sem maradnak ki a minden iskolának egy televíziói akcióból. Gyűjtést rendeztek, s vettek egy Sztár tv-l a diósgyőri gyermekotthon részére. A televízió-átadás meghitt, családias hangulatban történt. Az üzem dolgozóinak gyermekeit minden évben meghívják kis karácsonyi ünnepségre, s műsorral szórakoztatják őket. A szép karácsonyfa alatt minden gyermeknek ajándékcsomagot adnak. így volt ez most is, csakhogy az ünnepség hangulatát a vendéggyerekek megjelenése is emelte. A bányászbusz ugyanis tegnap, szerdán elvitte a gyermek- otthon lakóit az üzemi fenyőfaünnepségre, s ott kapták meg a televíziót, s cgy- egy csomagot a fa alól. akárcsak az üzem dolgozóinak gyermekei. A műsor során ezúttal mcscfilmct is vetítettek. Édes dók i > n Anyuka és apuka lázas o ! izgalommal díszítette a * ü karácsonyfát. Remek- a ! szép. békés játékok ku- 8 i kucskáltak le róla. já- 0 * léktegy verek sehol, sze- 8 D rencsére béke van az J 8 öreg Európában. Imike a J részére díszítették olyan ■ a elégedetten a kedves ka- o jj rácsonyfát. aranyos, szó- 8 « fogadó gyermeküknek. J 8 Végre elkészültek a » a gondos díszítéssel. • Imike belépeti a szóbá- » , ba. ahol a sudár, zöld fa 8 8 ékeskedett. A múlva néz- a | te a tündöklő, színes fát. 8 i A boldogan mosolygó já- a 8 tákokai. » Megnézte külön-külön J 8 mindegyiket, tágra nyílt, i 5 derűs szemmel. A fényes j 8 kisvonat tetszett neki leg- a jj jobban. Szemlélte sokáig, 8 8 közben meg megérintette jj jj apró ujjaival Erre a za- 8 o kntoló kisvonatra várt jj 8 már az elmúlt karácsony o a óta. Aztán pajkosan anyu jj a meg apu ölébe ugróit, és a jj hálásan, őszinte gyerme- 8 o ki szeretettel, meg vala- jj jj mi mélységes raquszko- » a dássol megcsókolta anyu- jj 8 ka és apuka örömtől ki- a jj gyulladt arcát, meg szór- jj 8 galmas kezét. n 5 Hun PáS jj XX I l'i I ű t j i !■ f UŐclfg m kanlei0 n ij. A karácsonyi vis-zaemlé- kezcsek sokszor a mesék világát idézik. Romantikusan szépek, kedvesek, és olykor szomorúak is. Olyanok, mint a fehér ló, amely egyszerre tölti ki idillikus meghittséggel, ünnepélyességgel a városi és a falusi estéket. A mi történeteink mások Markánsabbak. Kezdetükre. az első szabad, 1944-es karácsonyra már csalt a szülők emlékeznek. * — Az marad egész életem legemlékezetesebb karácsonya. Már csak az előzmények miatt is... — s itt elakad özvegy Jelenkó Bertalanné szava. Az emlékeken még most is nehéz úrrá lenni — Abban az évben. szeptember 14-én halt meg a férjem. Kizáródott a sérve, és amikor kórházba került, már késő volt. Magunkra maradtunk nagyobbik lányommal, Mártával ... Nem sokkal később a gyász bánata mellé szegődött a háború lélekgyötrő rettegése. Akkor, amikor második gyermekét várta özvegy Jelenkó Bertalanné. — A bunkerba már nem tudtam egyedül menni. Itt lakott nálunk családjával Borsányi Zsigmond. ő vitt fel bennünket. Ott. az óvóhelyen született december , 4-én Erzsébet, kisebbik lányom. Azt hiszem, egyhetes lehetett, amikor jött egy szovjet katona, s azt mondta, nincs germán, nyugodtan hazamehetünk. Rögtön megértettem, mert beszélek szlovákul. S amikor hazaértek a Diósgyőr déli határán emelkedő hegy lábához, a Maj- láth utca 27 szám alatti házukhoz, a lakás aknare- peszektől sebzett faiakkal, üres ablakkeretekkel fogadta őket. — Annyira nehéz volt akkor az életünk, hogy talán eszembe sem jutott, mikor eljött a karácsony Talán azén is olvan emlékezetes, mert erről aligha szoktak megfeledkezni. ölé! n ül két kistmoká- ja. kisebbik lánya, gyermekei, a kétéves Kati és Zsuzsi. Nekik már megvette az. ajándékot... Édesanyjuk. Kerékgyártó Lászlóné betegen fekszik a szobában. A kislányok nem is értik, a látogató miért mehet be hozzá, miért beszélgethet vele, amikor nekik nem szabad ... — Gyermekkorom karácsonyai? — kérdi olyan komolysággal amelyről nehéz eldönteni hogy a betegség- e az oka, vagy valami más. — Nem sokat tudok én erről mesélni. Anyám keresetéből ■ szűkösen éltünk Abban sem vagyok teljesen biztos, volt-e mindig fánk. Talán egyszer volt igazán boldog ünnepem. Egy babát kaptam ajándékba. Ügy örültem, hogy rögtön szaladtam a szomszédok hoz megmutatni. Még most is megvan ... — Hogy szép lesz-e az idei? Azt hiszem, igen. Talán a legszebb — mondja, mintegy válaszként önmaga kérdésére, s most először csillan örömfény a szemében. először mosoly őrlik el. — Mert már kétévesek ikerkislányaim. s most biztosan tudnak majd örülni a szépen feldíszített fának. S azt olyan, de olyan jó lesz látni ... * A Vagyár utcáit, kolónia- házainak tetőit talán 25 évvel ezelőtt is olyan vastag hó borította, mint most. Am. akkor nem a csillárok és hangulatlámpák meleg fénye lopódzott ki a házak elé. a függönyök ritka szálai között. Petróleumlámpák és gyertyák pjsiogtak a szobák mélyén, s az a fény is nagy kincs volt .. Az Irma utca 21. szám alatti házban is, most az ünnepre készülnek. Itt lakik dr. Vass József, aki a Szentpéteri-kapui kórház, ban dolgozik, mint ideg- gyógyász s aki szintén egyike azoknak a 25 éveseknek, akik a város felszabadulásával együtt születtek. — Elnézést kérek, mert édesanyám nem lehet velünk. Azért vett ki egy nap szabadságot, hogy elvégezze az ünnepi nagytakarítást, édesapám pedig nincs itthon. tgy rám marad a feladat, hogy mindent elmondjak — kezdte a beszélgetést. — Milyen volt 1944-ben a karácsonyunk, s törlént-e valami különös? Nem történt Ügy telt. mint akárki másnak, hétköznapi egyszerűséggel. Ez nálunk azt jelentette, hogy ugyanúgy szorongtunk anyámmal és többed magunkkal egy kis szobában mint december 3-a óta bármikor. Apám pedig ugyanúgy nekivágott gyalog a Csanvikba vezető útnak, mint születésem óta mindennap, hogy tejet hozzon nekem. Amíg az emlékezet kutatja az elmúlt éveket, csend veszi birtokába a szobát. A lámpa alatt kotta- tartó áll. fellapozott partitúrával- Az asztalon hegedű és könyvek ... — Igen... igen... Azt hiszem, az 1957-os gyermekkori karácsonyomra emlékszem vissz.a legszívesebben A szakiskolában valamivel az ünnep előtt rendezték meg a lapról olvasó versenyt, Kodály születésének évfordulója alkalmából. Első díjat nyertem. Nagyon szép ajándék volt.. „ S hogy az ideit mi teszi majd igazán ünneppé? Az, hogy édesapám év végén megy nyugdíjba Az ö meg. pihenése adja majd az ünnep melegét. * Kerékgyártó Lászlóné és dr. Vass József akik akkor születtek, amikor Miskolc felszabadult, három karácsonyról meséltek Kettő már emlék, a harmadik most jött el. S talán mindennél többet mond az, hogy úgy várták ez lesz 25 évük legboldogabb karácsonyi ünnepe. Botival Pcter wmmmmnmmmmmmmmmmmmmm Ünnepi találkozás A kisvárosban rovom a/, utcákat, ahol negyedszázada iskoláh. jártam Messze laktunk a gimnáziumtól. Jó hé om kilométerre. Minden regent sietnünk kellett. Egymást sarkalltuk öcséimmel. ho'Yv -csengetés előtt odaérjünk. Most is azon kapom magam, hogy ösztönösen szaporázom léptei mr‘ pedig ráérriők ósz hajú asszony közeledik a járdán. Amikorra kapcsol az emlék.;, tem, már majdnem megelőz a köszönésben. Jolánka néni, hajdani ‘anárnöm. Arcán az a sajálo. mosoIveAs, amilyen csak idős pedagógusokén látható, ha egykori tanítványukkal találkoznak. Tr!~”1?sre mfltó friss érdeklődéssel -faggat hogylétem- ről. családomról, munkámról. Közben azt számítga- tom ■ legalább i éve n\’ug- díjas már. tehát legkevesebb 70 éves. — Most is van néhány tanítványom. ládd. mindig jó az öreg háznál. Biztosan .íz őrzi meg ilyen jó szellemi, testi erőben, hogv még szükség van rá. Meglepő, mennyire számon tart az emlékezetében. ^ milyen tájékozott nem könnyen követhető életfor- lulataimban. Nyilvánvaló, másoktól is hallott rólam egyet-mást. Ezek szerint ér- leklődött volt tanítványa után. Honnét ez a rejtélyes képesség némely pedagógusban. hogy tanítványok ezreinek nevét, arcát pontosan őrzi speciális memóriarendszerük ? Jolánka néni 30 s egynéhány esztendeig volt aktív tanár. Akárhogy szám lom, minimum tízezer diákot tanított Ha ezeknek csak negyedére emlékszik is a felismerés biztosságával, egész hadseregre való tanítványa táboro7.ódik memóriája mezején. Engem csak egy szűk évig tanított, nyolcadikos koromban. Igaz., az történelemfordító esztendő volt: az 1944 1945-ös tanév. Szeptemberben a Horthy-rend- szerben kezdtük, a szabad ég alatt, mert iskolánkban hadikor)-* v ” Október 15-től még két hét felfordulást megéltünk a nyilas érából Aztán ’ ’--oda ’ ’- lámz.ott városunkon a front. December közepén tizenket- ten folytattuk — vagv inkább kezdtük újra a tanévet. Ennvi Is csak úp- telt ki a nyolcadikosokból, hogy összevonták a fiú- meg a ’eánygimnáziumot. Ped!g huszonnégyen kezdtük elsőben, csak fiúk. A negyedik osztály után még természetes volt a szóródás: tízeevnéhánvan más típusú középiskolába mentek át. voltak, akik lemaradtak, mert nem bírták szusszal vagy pénzzel. De együtt maradtunk negyvenen a' felsőben is — az utolsó évig. Akkor, 1944 decemberében nem volt könnyű az újrakezdés. Közvetlenül a harcok után nagyobb öcsémmel mi is szálfákat fűrészeltünk az erdőben egy hidász alakulat számára. Aztán az erdei különítményből néhányunkat berendeltek a leánygimnázium tornatermébe Oda gyűjtötték az elhagyott javakat, azokból kellett kiválogatnunk — egy fiatal katoralánv utasításai szerint — megfelelő holmikat a helyi katonai paranrsr okság berendezéséhez. A katonalány beszélt In- né— S55 iskolában tanultam annyit, hop-- alkalmi tolmácsnak is beváltam. Ezért honoráriumként szabadon válogathattam az egyik sarokba összegórt könyvekből Kegyelemszálláson laktunk egyik nagvnAnémnél.. Mindenre inkáhb szükség lett volna ott akkor, mint könyvekre. Hallgattam is eleget élhetetlenségemért... A tanévet is albérletben kezdtük újra Az elemi iskola '•'Hetében ’ ú-" "mk délutánonként a7 érettségire. Jolánka néni matematikát és fizikát tanított nekünk. az én két p- i-nus tapié-m-umat Emberi melegségével átfűtötte addig etöegnnt r *..-*nM Irénloteket, fizikai törvényeket. Együttérző szeretettel gyúrta át velünk — gyakran önként vállalt k foglalkozásokon — az érettségi tételeket. Azóta sem mertem elárulni neki. hogy az érettségi után tán egv év sem telt el. s már nem tudtam volna elismételni a ferdehajítás tételét, mert igencsak távolra hajított a kenyérkeresés törvénye az iskolai tananyáétól. Embcrcégp pélflá- !a azonban sokszor segített be r-béz helyzetekbe kerültem. Arra zökkentem vissza az ünnep előtti valósáéba. hnuv Jolánka néni nem’anvás büszkeséggel sorol ia: mi rn'cdennel lepi meg 'unokáit. Szerettem volna nem szokványos köszönettel búcsúzni tőle, de csak sután blzony- g.ottc-n mpc"”lre őrülő., 3 talál'-e-é-r-v s tőgy ;] -en jó színben látom. Már rnesz- sze Imbnlvpott a szü-'-'ilpt- ben. amikor ráeszméltem — még azt is elfelejtettem, hogy boldog ünnepeket kívántak neki. Mecínt az a negY’edsz.áe-.- dós december töltött el-magunk íigv°t1?nkedte olajmé- cses pislog karácson'- estéjén a szobánkban, kuporgok az -ágY- szélén, s ünnepre eml 'kezdetűül Móricz. 7js'"mondot 'rotorom elő áev alatti könyvtáramból. tie re ez József , __________ ___ l odooo
