Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 Csütörtök, 1969. der. ?«í. 4 népművelési polihisztorkodás alkonya Annin ft a szocialis­“ ta művelődés ügye pártunk politiliájának egyik központi témája lett, de különösen az 1958-ban közzétett művelődéspolitikai irányelveket mindennapi gyakorlatra változtató párt­ós állami határozatok meg­valósítása kapcsán, szinte na­ponta szóba kerül a legkülön­bözőbb fórumokon a korszerű műveltség kérdése. Miként lehet körülhatárolni azt a mű­veltségfogalmat, ami a fejlődő szocialista társadalomban élő és munkálkodó embertől ma és főleg holnap elvárható. Sok vita, ankét, tanulmány foglal­kozott ezzel a témával, meg­próbálta definiálni ezt a fo­galmat. A tudományos tech­nikai forradalom jelentkezése nagymértékben megváltoztat­ta a korszerű műveltségről ki­alakítandó képünket, hiszen olyan új, az életűnktől elvá­laszthatatlan fogalmak je­lentkeztek, amelyek a koráb­bi humán műveltség fogalom­körén ugyancsak kívül estek, de amelyeknek ismerete nap­sainkban nélkülözhetetlen. Amikor az iskolareform még csak tervezet volt, s mint ilyen országos vita témája, ugyancsak gyakran próbáltuk definiálni a kor­szerű műveltséget. Sok-sok éves vitában valami oly mó­don fogalmazódott meg a kor­szerűen művelt ember, hogy az tegyen felvértezve alapo­san a humán tudományokkal, legyen járatos a társadalom- tudományokban és ismerje, legyen igen tájékozott mind­azon technikai tudnivalókban, amelyeknek jelentkezési for­mái egész életünket körülve­szik ma, és még inkább körül­veszik holnap. Tehát a hu­mán é* technikai műveltség­anyag szinte egyforma bir­toklása lett a korszerűen mű­velt ember legfőbb meghatá­rozója Adódtak persze túlzá­sok, és mive' a technikai for- íadalom naplaink egvik leg­fontosabb és legfeilődőbb motívuma, hovatovább a hu­mán műveltség szorult hát­térbe egves megfogalmazá­sokban. és a korszerű művelt­ség egrire inkább technokrata jelleget kapott. A hazánkban végbemenő kulturális forradalom töme­ges méreteinek egyik irányí­tó központjában a pedagógus áll, aki az iskolában adta át az ismeretanyagot, a másik ilyen poszt, ilyen irányító- hely a népművelő helye, ahonnan az esetek többségé­ben sokkal nehezebb körül­mények között, és sokkal ke­vésbé körülhatárolt ismeret- anyagot kell napról napra, az élettel lépést tartva, emberek­nek, emberek százainak to­vábbadni. Ez a kivánalom eleve magában hordta már annak veszélyét, hogy a nép­művelőt valamiféle modern polihisztornak tartsuk, aki a művelődésre vágyó embertö­megeknek — különösen fa­lun — „egyforma hozzáértés­sel" tud beszélni az űrhajó­zásról és a korszerű mező- gazdasági vegyianyagok hatá­sairól, vagy úgy tudja meg­magyarázni a legfrissebb kül­politikai helyzetképet, mintha aznap tért volna vissza az ENSZ-bői. de elvártuk tőle, hogy másnap már a művé­szeti ízlésfejlesztésről tartson előadást Régóta bebizonyoso­dott. hogy c népművelők po­lihisztorkod ána, illetve jóaka- ratú embereknek népművelői polihisztorkodásra kénysze­rítése csak látszateredménye• két hozhat, csak alacsony szinten adhat át ismereteket s ennélfogva erősen csökken a népművelés hatásfoka. Nem új dolog amit mondunk: nem szabad, hogy kizárólag egy- egv pedagógus legyen a köz­ségben a népművelő A kor­szerű népművelés eleve azt kí­vánja. hogy mindenféle is­meretanyagot a téma legjobb ismerője további!son a töme­geknek. még falun Is, mert hisz ott még nagyobb és ne­hezebb a feladat, ott sokszor még kevésbé pallérozott be­fogadóképességgel is számol­ni kell, másrészt pedig már falun is megjelentek a külön­böző értelmiségi foglalkozá­si ágak kénviselői, a maga­san kvalifikált szakemberek, van hál rá lehetősét* het»v ne egv ember ..nénművéljen" A korszerű ismeretközlés eleve megköveteli a nénművelés2 pollhlsztorkodás felszámolá­sának meggyorsítását. A líérdrsnek másik oldata is. Azoknak sem kell polihisztorrá válniok, akikre a népművelés hatni kíván. Az emberek, a nagy tömegek, akiket a különböző közművelődési, népművelési alkalmakra elvárunk, egyé­nekből állnak, az eocéneknek pedig egyéni érdeklődési kö­rük van, s nehéz elhinni. hogy egyazon ember 8—10 féle tudományág iránt egy­formán érdeklődik, és annak ismereteit átvenni képes akár a legkisebb mértékben is Ilyen ismeretanyag-torlódás csak káoszt teremthet, és azt eredményezi, hogy akár ily módon önműveli magát, sem­miből nem nyer elmélyültebb művelődést. Mindenből a fel­színen marad. És most itt visszakanyaro­dunk a korszerű műveltség fogalmához. Vajon napjaink­ban is az szükséges-e, hogy a korszerűen művelt ember ■ mindenhez értsen, a humán és technikai műveltségnek egyaránt birtokában legyen? És vajon ez lesz-e a kívána­lom a jövőben? Aligha. Az egyre torlódó ismeretanyag, különösen a tecljnokratikus tudományágakban naponta jelentkező fejlődés eleve ki­zárttá teszi az ilyetén való összművelődést Az szükséges, hogy a korszerűen . művelt ember legyen ismerőié a szo­cialista társadalom tudomány­nak. legyen jól táiékozott a humán tudományokban és a technikai ismeretekben, de tudományos elmélyültsépgel ne próbálta megosztani ön­magát, hanem válassza ki azt a HHománvágat. amelyet ér­dek' ődés»hez, szakmai elfog­laltságához viszonyítva leg­fontosabbnak tart abban mé- lyedien el, abból Imfekez-rék a maximális ismeretanyagot birtokába venni NpíTI hogy a nrlU C I jövőben po­lihisztor legyen a népművelő. Nem kell. hogv a népművelés szervezői, esetleg jobb sta­tisztikai eredmények érdeké­ben. mindenkit minden témá­ban művelni akarjanak, mert hiszen az előbb kifejtett jövő­beni kívánalmak szerint a népművelés alanyai is meg­határozott téma iránt érdek­lődők kell hogv legvenek el­sősorban. és nem minden iránt egyforma érdeklődést tanúsítók Nehezebb így ta­gadhatatlanul a népművelés szervezése. Nehezebb azt meg­szervezni. hogy szakember adjon át ismeréteket a szak­ma iránt érdeklődőknek. mint amikor valaki minden­kinek tartott előadást. Nehe­zebb. de feltétlenül eredmé­nyesebbnek ígérkezik. És a korszerű műveltség megszer­zését is lobban, célirányosab­ban segíti. Benedek Miklós F dadataink az általános iskolában Az MSZMP Borsod megyei Bizottsága a közelmúltban vizsgálta: hogyan áll me­gyénkben az oktatásügy helyzete, milyen mértékben sikerült megvalósítani a re­formból adódó feladatokat. A vizsgálódás az óvodára, az általános iskolára és a gim­náziumra terjedt ki. Ezúttal az általános iskolai tapasz­talatokról érdeklődtünk Ma­darász György elvtárstól. — — Milyen tapasztala- E tokát szereztek az is- E kolarcform végrehajtá- ~ sáról? — A járási pártbizottsá­gokat kerestük fel. A párt­ós állami vezetőit adtak számot róla, hol tartanak az iskolareform végrehajtásával, milyen eredményeket értek el a fizikai dolgozók gyer­mekeivel való foglalkozás­ban. A tapasztalat általában pozitív. A feladatok végre­hajtása a járási párt- és ál­lami szervek figyelmének középpontjában áll. E — A pozitív hozzáál- E lás kifejezödik-e az = állami szervek költ- E ségvetéseben is? — Ma már a járások túl­nyomó többsége tudja, hogy a reformból adódó feladatok nagy része, az objektív fel­tételek megteremtése nem biztosítható kellő anyagi rá­fordítás nélkül, örvendetes, hogy egyes járások költség- vetéseiben a kulturális, ezen belül az oktatásügyi célokra fordítandó összeg egyre je­lentősebb részt tesz ki. En­nek ellenére — megyénk te­lepülési viszonyai következ­tében — az általános isko­lák általánossá tételének megvalósítása még mindig távoli cél. A körzetesítés lassan a be­fejezéséhez közeledik me­gyénkben. de az oktató-neve­lő munka tartalmának minő­ségi javítását segítő feltéte­leket még csak kevés helyen tudták hiánytalanul biztosí­tani. A járulékos beruházá­sok — napközi otthon, ét­keztetés. szakos ellátottság stb. — az esetek többségé­ben még feladatok. megoldásra váró Jutka és a vár jtfltttM a farrá nyúrvég. és a d 10JT« fák roskadoztak iS baracktól. Egyik délelőtt behívták Jutkát a homokozóból. Levették róla a pettyes napozót, és ünneplőbe öltöztet­ték. Új cipőt Is húztak a lábára. Ezen snég nem csodálkozott Jutka, csak azt furcsállotta, hogy mindenki körötte sü- rög. egymás kezébe adják, és nézd már: varr ócska néni meg elfordult. Biztos belemehetett valami a szemébe, mert fazt töröl gette sokáig. Aztán kimentek az állomásra, felültek egy vonatra, és meg sem álltak Mis­kolcié Legalábbis varrócska néni azt Snondta. oda lesz a kirándulás. Ennek még örült Is Jutka, mert már nem is emlékezett rá. mikor járt a falun kívül. Oly rég. hogy talán Igaz sem volt, ami azelőtt történt, olyannak tűnt, mint­egy rossz álom ... Megérkeztek egy nagv házba, és ott is szolt néhány néni. - Kérdezgettek tőle «ok mindent, még azt is. tudja-e. hogy nemsokára iskolás lesz. Még ilvet kér­dezni! Hogyne tudta volna hiszen sok­szor mesélték neki otthon hogv egyszer maid másik házba más nénikhez és más gyerekekhez viszik. De hát az még soká lesz. hiszen mindig mondták neki: ^messze van még az ősz. Jutkánk”. Aztán egy néni ruhákat hozott, vagy Skettőt fel Is próbáltak rá. végre az egvik jó lett .Ritkám A varrócska néni ősszehaitogatta az ünneplőt, levette az üj rinőt Is. és eltette a holmikat egy nacv táskába. Jutka épnen el volt foglalva a másik einő fűzésével, mert azt. uevebár. egy fivon nagvlánv már magának csinália. Háttal fiit az alténak Mikor nem SÍ- Sserült szép masnira kötni a fűzőt, var­rócska nénit hívta, hogv segítsen, de 5 éppen kiment a szobából. — Soká jön vissza a varrócska néni —- nyugtalankodott Jutka, mikor már vagy tíz perce csak az idegen arcokat látta maga körül. — Elment a néni, ne is várd vissza. Ezentúl itt laksz majd te is nálunk, in­nen mégy mindennap az iskolába. —■ Nem, nem. én vissza akarok menni a várba! — zokogott Jutka Rángatta az ajtót, levetette magát a földre, és sírt, sírt. A könnvek nem akaratak kiapadni. Aztán sokára mégiscsak abbahagyta. Mesélni kezdett Elcsukló hangon, hal- kan. de mondta, mondta a váratlanul előbukkanó szavakat. Maga sem értette, miért beszél ezeknek az idegeneknek a várról, az 5 otthonáról. — Mi ott mindig hatvanan vagyunk. Vannak egészen kicsik, épphogy óvo­dások, és aztán mi. a nagycsoporto­sok ... Rengeteg szobánk van. de hogy melvik a legszebb, azt nem is hí dóm. Talán az, ahol játszunk és verseket ta­nulunk? ... Csupa kép. és csupa iáték ott minden És ott van egy vázában mindenkinek a jele kivágva papírból. És tetszik tudni, két kis piros pillangó minden éjjel másik jelre száll... Min­dig oda. annak a jelére, aki a legjobb volt. És akkor az a két gverek a nanos. Ők terítik meg az tisztáit, persze előbb felveszik a fehér kötényt... Aztán elmesélte Jutka hogy este min­dig párnát tesznek a szőnyegre, ott. ab­ban a nagy teremben, ahol a televízió van. És megnézik a macit, aztán ami­kor az ledobja papucsát és bebújik az ágyba ők is mennek lefeküdni. — Mindönkinek kfi'ön kis fehér ágya van. Ahol én azelőtt laktam, sokan vol­tunk egy nagy ágyban, és éjszaka a testvérem, akinek már az arcára sem emlékszem, mindig oda szorított engem egészen a falhoz ... Ha meg hallottuk, hogy jön haza apám. úgy tettünk, mint­ha aludnánk, és féltünk rettenetesen. Otthon a várban éjszaka mindig beta­kar valamelvlk néni. ha lerúgjuk a ta­karót . . . Volt olyan lány és fiú, akikhez eljött néha az anyukája. Az enyém nem ért rá. mert sok a testvérem. De én egyszer lementem az irodába, és mond­tam a gondnok néninek beszéljen anyu­kámmal telefonon. És ő beszélt is vele... — Meséld csak Jutkám,' kíváncsiak vagyunk mindenre. A kislány felbátorodott: — Azt is tudom, hogy a falut, ahol a mi várunk van. úgy hívják: Sáta. Ezt mindenki tudta nálunk. Aztán ott. a vár mögött, az oszlopnál pihen ilyenkor a Pötyi. Ügv hívják a mi repcsinket. Azt két bácsi faragta ki nekünk egy hatal­mas fából, amelyet akkor vágtak ki, amikor valamit szerelni kezdtek a kert­ben ... És az igazgató nénit, meg a töb­bi nénit is úgy szeretjük. És ők is sze­retnek mindenkit egyformán. Senki se kedvenc. De még a rosszakat is szere­tik. Igaz, nincs is nálunk rossz gyerek... És ilí befe; czőclöll a?lága ki| sátai nevelőotthon hatvan lakójának története. Többet nem mesélt róla sen­kinek Jutka. Mindig csak annyit mond, ha valaki kérdi: „Sehol sincs olyan vár, mint a mienk, olyat én még képen sem láttam, pedig mutatott nagyon sokat a tanító néni". Gyárfás Katalin E — Az objektív fcltétc- E lek további javításá- = hoz cs a személyi el­— Iátottság biztosításához E clcgendő-e az állami — erő? — A jövőben a még kör­zetesítésre váró iskolák sza­kos rendszerűvé tételére, a már meglevők felszereltsé­gének gyarapítására, az op­timális személyi föltételek biztosítására kell összponto­sítani erőnket. Az állami tá­mogatáson kívül szükség van a társadalmi segítségre, amelyeknek egész sorával ta­lálkoztunk: tanteremépítés­hez, diákotthonok üzemelte­téséhez és fenntartásához* napközi otthonok létesítésé­hez járultak hozzá. Köszöne­tét mondunk a közreműködő szerveknek, segítségükre to­vábbra is szükség lesz. E — A személyi ellátott- E ság biztosításában tör- 5 tént-e előrelépés az — elmúlt évekhez képest? ™ Megyénkben jelentős előrelépés történt az utóbbi években Még az olyan járá­sokban is, melyek közismer­ten nehézségekkel küzdenek. A szakrendszerű oktatás azonban nem minden eset­ben jelent szaktanárit. Eb­ben eléggé lassú a fejlődés, hiszen egyes járásokban — Encs, Edelény, Ózd —, még némi visszaesés is tapasztal­ható. Itt a képesítés nélkü­liek száma, sajnos, növek­szik. E — Hogyan lehetne E ezen változtatni, azok E a tanulók, akiket kc- E pesítés nélküliek taní- E tanak, hátrányos hely- “ zctbc kerülnek? — A kérdés jogos, A prob­léma nagyon összetett, egy­értelmű választ nem is tud­nánk adni. Országszerte pe­dagógus-fölöslegről beszél­nek, ugyanakkor Borsod me­gye egyes járásaiban nevelőr hiány van, amit csak képesí­tés nélküliek beállításával sikerül ideiglenesen áthidal­ni. Ez összefügg megyénk te­lepülési viszonyaival, a kis­községek életkörülményeivel. A pedagógusnők is igénybe veszik a gyermekgondozási szabadságot. A nagyobb vá­rosokban az ily módon üres­sé vált állásokat képesített erőkkel tudják betölteni, de vidéken erre nincs lehető­ség. A már beállított képe­sítés nélküliek számára biz­tosítjuk a továbbtanulási le­hetőséget, így csökkentjük a fluktuációt. A másik út a lakások építése, vásárlása, általában a falusi pedagógu­sok életkörülményeinek ja­vítása a lehetőség határain belül. — — Vizsgálták azt is. E hogyan foglalkoznak a E fizikai dolgozók gyer­E mckeivel. Milyen ta­— pasztalataik vannak? — Az iskolareformból adó­dó feladatok és a kétkezi dolgozók gyermekeinek tanu­lásával kapcsolatos tenniva­lók szoros összefüggésben vannak, hiszen azoknak a te­rületeknek tankötelesei, aho! az általános iskolát még nem sikerült általánossá tenni, túlnyomó többségében fizikai dolgozók gyermekei. A fizikai dolgozók gyerme­keivel való fokozottabb törő­dést az ismert társadalmi és politikai tényezők teszik fon­tossá. A velük való foglalko­zást általában az iskolázta­tással kapcsolatban szokták emlegetni. Egyes járási szer­vek szemlélete sem mentes eltol. Maga az a tény, hogy ma már megyénk társadalma nem vitatja: a fizikai dol­üeszélpcléi» Madarász György eívlárssai. a megyei nárlbi/ollság os/.latyvemujevei gozok gyermekei továbbta­nulásával kapcsolatban foko­zott felelősség hárul a peda­gógusokra, a párt-, állami és tömegszervezetekre, önma­gában örvendetes jelenség. A „hogyan” kérdésre adott válasz azonban eléggé sok­színű, nem egy helyen túl körülményes, még a formali­tástól sem mentes. Van, ahol kísért az a helytelen szemlé­let, hogy „itt az egész iskola, az egész járás hátrányos helyzetben van”, és nem tesznek lényeges különbséget az általános és az egyénekre mért feladatok között. = — Tudna-e pozitív E példákat felhozni Ma­E darász elvtárs? — A pedagógusok erőfeszí­téseket tesznek, hogy ja­vuljon a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi eredménye. A korrepetálá­sokkal elérik, hogy a bukás­ra állók közül egyre többen végzik el az adott osztályt. A tanulmányi versenyeken is nő a fizikai dolgozók gyer­mekeinek aránya. Egyre töb­ben látogatják a tantárgyi szakköröket. Eredményesen foglalkoznak a továbbtanul­ni szándékozókkal. Ma már arra is van példa, hogy tár­sadalmi erőforrásból bizto­sítják az útiköltséget a sok- gyermekes szülők bejáró gyermekei számára. Hozzá­járulnak a falusi diákotthon ellátási dijához, a szakköri foglalkozások anyagi támo­gatásához. Ösztöndíjat is biz­tosítanak számukra. E kezde­ményezések csak elismerést válthatnak ki, de a meglevő módszerek továbbfejlesztésé­re is szükség van. E — A tehetséges gyer­= mekekkel való foglal­= kozás eredményeiről és s problémáiról is szeret­E nénk hallani, — Eire külön figyelmet kell fordítanunk, hiszen fel­kutatásuk önmagában is nagy feladat, folyamatos munkát kíván. A tehetség megállapítása sem egyértel­mű. Ha a pedagógusok ko­molyan veszik a tanulók sze­mélyi lapjainak vezetését, a tehetség csírái kitapinthatok és figyelemmel kísérhetők még akkor is, ha az illető csak jó rendű tanuló és nem eminens. Az alapvető feladat: ne engedjük elkallódni a felkutatott tehetségeket, te- í-emtsünk számukra olyan le­hetőségeket, hogy képessé­geik kibontakozhassanak. Olykor a továbbtanulás anyagi feltételeit is biztosí­tani kell. Három alapvető tényező összmunkáját kell megteremteni, a pedagógu­sét, a szülőét és a gyerme­két. Még i lkadnak olyan ese­tek is, amikor a .szülő nem vállalja . a gimnáziumot, in­kább gyorsabb kenyér’ ve­séid lehetőséget nyújtó nú- lyára irányítja gyermeké* A jövőben több energiát keli fordítani a szülők meggyőzé­sére. Feladatunk, hogy az eddiginél is jobban biztosít­suk, és a társadalmi erők hathatósabb bevonásává1 te­remtsük meg annak éte­leit. hogv a kétkezi dolgo­zók tehetséges uyerm ♦*ei közül senki se ka'1 ”nt> el, hanem rijussoiv >/ őket megillető helyre. Csutoras Annáimmá

Next

/
Thumbnails
Contents