Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 Szerda, t9Ő9. dec. 3. És ismét kigyúltak a fények Ötvenezer orsó — Nyilasi, Nyilasi! Borús művezető sürgető hívása belecsapódott az ösz- szeroncsolt, kifosztott és né­ma gépház csendjébe. A hang felerősödött, többszörö­sen visszakongott. A szólított ember úgy érezte, ez az élet második hívóhangja. Az első előző nap, 1944. december 5-én hangzott el. Arra szólította a diósgyőri kohászokat: itt már béke van, s a gyárnak újból füs­tölnie, dolgoznia kell. Szep­tember 13-án kapta a gyár az első légitámadást. 700 'da­rab, 250—300 kilós bomba zuhogott rá. Aztán a néme­tek, s a nyilasok döbbenetes értékeket vittek ki a gyár­ból, vagy vandál pusztítást végeztek benne. Még a szer­szám- és ruhásszekrényeket is kiforgatták, nincs ép ajtó, ablak, berendezés. — Mi van, Lajos bácsi? —- kérdezte a művezetőtől. — Egy szovjet katona és egy tiszt van itt. Gyere be­szélj vele. Nyilasi István valaha Er­délyben dolgozott. Voltak ott orosz hadifoglyok, s va­lamit'tanult tőlük. Tudott románul is, így hamarosan szót értettek. — Mi van a berendezések­kel, sikerült valamit meg­menteni? — Igen. Sikerült. Mennyi minden van ebben a szóban! © Az égyik nap az üzemve­zető, Csernák Béla, őt, Mak­iári Andrást, Fritz Ferencet, Bucska Sándort, Keiner Andrást hívta magához. Az­zal kezdte: kitelepítik a gyá­rat. — Maguk is elmennek Győrbe. Itt nem jó helyen van a gyár, Győrben építjük meg, a föld alatt Nyilasiból kicsapott az In­dulat. — Én nem megyek! ■— Ne lázítson! A többi is ezt ismételte. — Én se... én se me­gyek. .. nem megyünk. Az üzemvezető feje leha­nyatlott, szeméből könny­csepp bukkant elő, vastag patakként folyt végig az ar­cán. — Látom, maguk jó ma­gyar emberek. Én se... A többit elnyelte. © — 1944. november első felében — emlékszik vissza Gönczi Károly, a nagyolvasz­tó ajíkori főellenőre — Vis- nyovszky László, akkori ko­hómérnök magához hivatott. Elmondta, hogy olyan utasí­tást fogunk kapni: a kohók­kal örökre le kell állni. — Ez a kohók befagyasz­tását jelentette volna. Hogy ezt elkerüljük, üres adagokat rendeltem el. Aztán- egy nap megkaptam a félelmetes uta­sítást: „azonnal leállni, a medencében levő vas csapo­lása nélkül.” „Ezt nem le­het megtenni, magunkat öl­jük meg #vele.” „ Csináljon, amit akar — mondta < Vis- nyovszky —, de én nem tu­dok semmiről.” És elment, hogy ne lásson. Mi pedig még egyszer csapoltunk. A fúvókákat eltömtük, hogy a kohó ne kapjon levegőt. — Nem sokkal később több tiszt kíséretében egy német vezérkari jelent meg. Pfaff Vilmos, generátori főmérnök tolmácsolásával közölte: a kohókat véglegesen üzem- képtelenné teszik, felrob­bantják, a fenékkőnél, ott ahol a hűtőcsövek vannak, fjs már ki is adta az utasítást 'a robbantás előkészítésére. És ekkor megkezdődött egy szópárbaj. Gönczi remek műszaki érvekkel magyaráz­ta, hogy a kohó be van fa­gyasztva. Ezzel soha többé nem lehet megindulni. Kü­lönben is, az összes gépi be­rendezés nyugaton van már. Az érv hatott. A németek elégedetten mentek el, de azért, puszta szórakozásból, a levegőbe repítették az egyik gépházat. e —- Vigyázz, most! A nehéz és nélkülözhetet­len, mázsás súlyú vörösréz fúvóka erős csusszanással, csobbanással merült el az olvasztó melletti iszapgyűj­tőbe. Aztán egy bronzszek­rény és megint egy rézfúvó- ka süllyedt el. — Gyere, kösd ki a mo­tort — hívják a villanysze­relő Nyilasi Istvánt a gáz­tisztítóba. Fürgén dolgoztak az ujjak, valaki, vagy vala­kik őrködtek. — Most lehet. Hornyák István, Klein Fe­renc, Krisner János, Iván István az alkatrészeknek ru­gaszkodott. És a 3000 voltos motor szépen befeküdt a füstelvezetőbe. — Ez kész, mehetünk to­vább. €» A műszaki tisztet, aki fe­hér köpenyben jelent meg, már nemcsak vastag mocsok fedte. Minden lépését ellen­őrző gyűlölködő pillantás kí­sérte. Mint a megszállott, szen­vedélyesen bontott, szagga­tott lefelé minden berende­zést. Éjjel Sándor József, Kői Sándor, s mások mindent szorgalmasan visszaszerel­tek, eltüntettek. €1 Robbanás rezegtette meg a levegőt. A robbanás szétron­csolta, megsemmisítette a 6500 lóerős erőműi turbinát. — Átkozottak! Mentsük a többit! Az emberek a legértéke­sebb gépeket, motorokat, a gázdinamót, az akkumulá­tortöltőt, az áramátalakítót óvatosan a vagonokba rak­ták. — Mérnök úr, ha ezt elvi­szik, nem indulhat meg az élet.. Hogy Pfaff milyen ember volt, most nem érdekes. Eb­ben a pillanatban helyesen cselekedett. — Itt van a fuvarlevél. Azt bizonyítja, hogy már elszál­lították Nyugatra. Maguk meg csináljanak vele, amit akarnak. Mozdony volt, mozdonyve­zető is. De fűtő nem volt. Verner Antal főolvasztár lé­pett a helyére. A szerelvény nagy pöfögéssel el is indult, de csak a durvahengermű melletti zsákvágányig. _ Itt hihetetlen mennyiségű ócs­kavassal borították be. (Az induláskor legalább száz em­ber kellett a kibontásához és a berendezések visszavitelé­hez.) Szerelvények indultak el, de Nyugat helyett Baross- aknán kötöttek ki. Több száz villanymotor érkezett Pere­cesre, sok más értékkel együtt. Kricsfalvi Jenő mér­nök lépett a mozdonyvezető helyére, berobogott a teher­rel a bányába, s rárobbantot­ta a vágat száját. Nem kér­dezte, kik a megbízói, csak egyet érzett, sok száz. ember­rel együtt, ezeket az értéke­ket meg kell menteni. © Miskolc felszabadulása után jó héttel, vagy talán később, lovas kocsi döcögött végig Pereces utcáin. Nyilasi István, Záhoczki István Barna Sándor, Balogh Béla aztán a perecesi Fekete Ká­roly, Békeffy László rázatta magát rajta. Perecesről még csak akkoriban takarodot* ki az ellenség. Búcsúként, a túlsó oldalról, robbanó­anyaggal megrakott kocsikat tolatott be. és felrobbantotta az alagútat. A vasgyáriak csak a hegyen, sáros, kátyús úton jutottak Baross-aknára Az úton még találkoztak szovjet ágyúkkal, katonák­kal. És a lövések is közel hangzottak még. A halnáról nagy kínlódva leengedték, aztán szekérre tették a gondosan eldugott regulatort. — Nincs semmi baja — örvendeztek. — Lesz fé­nyünk! Mérnök nem volt, az itt- maradottak maguk kombi­nálták össze a berendezése­ket. — Nem tudunk indulni. Az itt' tanyázó németek kisütöt­ték az akkumulátort. A le­vegőtartályok üresek. Jöttek a javaslatok: — A felrobbantot nyugati erőműben van egy tízlapátos kazánom. — Nekem egy gyors futó szivattyúm. — Nekem meg egy próba­generátorom. Párosítunk és áramot termelünk. Hogy mennyit kínlódtak, nehéz lenne leírni. De 1944. december 16-án, délután fél kettőkor a generátor termelt, működni kezdett a gázmotor, és erősödő zúgással pörögni kezdett a dinamó. Volt aki­nek az arcán könny gördült végig, volt, aki hangosan felzokogott. o . A fény először az egyik elektrókemencébe futott. És a fénnyel megkezdődött az emberi élet. Csorba Barnabás A pamutfonóban könnyű léptű lányok, asszonyok ró­ják fáradhatatlanul, az orsók utcáit' A tágas géptermek­ben nagy zaj, s meleg van. Az asszonyokon, lányokon kék köpeny. A kendők alól kibukó hajtincseket ezüstö­sen Ősszé varázsolja a röp­ködő pamutpehely. A mun­katermek óriás gépein 50 ezer orsó pörög. Egy fonónő 1200 orsóra ügyel. Szünet nélkül dolgozik itt gép és ember. Amit termel­nek, abból egyelőre minden mennyiség kevés. Fürge ujjaik, „okos44 gépek — Hogy mennyi, és mi­lyen a termelés, abba nagy tekintéllyel szólnak bele a műhely szocialista brigád­jai — beszélgetünk Hárskú­ti Ferenccel, a Miskolci Pa­mutfonó helyettes üzemveze­tőjével, aki szívesen vállal­kozott rá, hogy bemutatja az üzemet. Arra nincs mód, hogy megismerkedjünk az 1500 munkással, de hogy ké­pet kapjunk a gyárról, a fürge ujjú lányok, asszonyok egy seregéről, megismerjük a sok-sok „okos” gépet, az mindenképpen sikerül. Alig másfél évtizede rét, szántó volt ez a terület. Ma Miskolc könnyűiparának legreprezentatívabb üzeme áll itt. 108 gép pörgeti végte­lenné a gyapot, a poliamid, a poliészter és az acryl hosz- szabb-rövidebb szálait. Zö­mében NDK-gépek, de van­nak angol, olasz és cseh­szlovák masinák is. Utóbbiak páratlanok az iparban, öt, orsó nélküli gépről van szó, amely a csehek világszaba­dalma: egy éve állították üzembe. A napi termelés 15—16 ezer kilogramm fonal. Óra­mű pontossággal megy a munka, akár az előkészítő­ben, akár a kártolóban, a fo­nodában, vagy az orsózóban figyeljük. A fonónők mun­kája fárasztó. Kilométereket kell gyalogolniuk a gépek mellett, szorít a norma, a minőség, harcolni kell a percekért. Az arcokon mégis a munka szeretete tükröző­dik. „Nem tudok parancsolni44 Varró Józsefné brigádye- zetővel ismerkedem meg el­sőnek. A Fürge ujjak elneve­zésű szocialista kollektíva főnöknője az alig több, mint 20 éves fiatalasszony. Ala­csony, gyors mozgású és ud­varias. Nem unja meg a fel­világosítást. A mindig jeles tanuló Marika jeles munkás az üzemben is. — Szeretek dolgozni — mondja halkan — hiszen munkánk nem is olyan ne­héz, csak fáradságos. A nyolc óra alatt sokat mozog a® ember... Tetszik, ahogy fogalmaz. — Ha az ember iparko­dik, mindig megvan az ér­telme. Kétszer voltam már kiváló dolgozó. Van laká­sunk, csak néhány luxus­cikk hiányzik. — Mit ért luxuscikken? — A televíziót, a hűtő- szekrényt, ilyesmit. Egyéb­ként, hamarosan ezek is meglesznek. — Elégedett? — Igen, különösebben nem panaszkodhatom. Egy gon­dom van, hogy nem tudok parancsolni a lányoknak, még a férjemnek sem — je­lenti ki határozottan, és mo­solyog. — A lányok általában csak úgy szólítanak, hogy Marika, de ha akarnak va­lamit, azt mondják, hogy Marikám, s én ellágyulok, nem tudok megtagadni sem­mit. Az embereket nehéz jelle­mezni. Marika műszakjában 270-en . dolgoznak. Mint mondja, ismeri őket 80 szá­zalékban. o Legtöbbjüket te­gezi, de a szíves, ismerős kö­szöntés mindenkinek kijár. Ilyen ő, ez a Sajóbábonyból naponta bejáró brigádvezető. A legjobb miiiőticgh uiunkft Aligha tudnám az egesz gyárat bemutatni: de Szuryas Bélánéval mindenhogy meg kell, és érdemes megismer* kedni. Nemcsak azért, mert 36 éves, és már nagymama, hanem azért is, mert a leg­szorgalmasabb munkás, itt van a gyár születése óta. AZ Ü ttörő szocialista brigád tagjai, amelynek vezetője, hasonlóan régiek. Kezük alól kerül ki a legjobb minőségű munka. Elégedett lehet ve­lük az igazgató, a művezető, s mint mondják, elégedett otthon a papa is. — A brigádunk olyan» mint egy család. Ügy ismer­jük egymást, mint a tenye­rünket — mondja Szarvas* né. — Ismerjük az örömöket a gondokat, a bajokat, és megosztunk minden bánatot. Gyakran van együtt a brigád munkán kívül is. A férjek jó komák. Valamennyien jól vagyunk, megértjük egy­mást. A lányom lakodalmán is ott volt az egész brigád. A kis Takács Anna vidá­mabb a többieknél. Mindig mosolyog, tréfál, viszont « fegyelemből egy jottányit sem enged. Az előfonóban dolgoznak, heten vannak » brigádban. — Hét kis gonosz lány —' jegyzi meg hamiskásan. —* Dolgozni viszont nagyon tudnak, és aki becsületesen dolgozik; annak jó is ebben a gyárban. Mi 1968-ban let­tünk az elsők a munkaver­senyben. De most is a leg­jobbak vagyunk. Utolsók voltak ««*> Büszkén hangzanak ezek 8 szavak, mégsem hangos di­csekvés. Helyén való. Azt mondja Annuska, a lányok nem szoktak politizálni, ő Is csak néha. Vietnamról azon­ban sokat beszélgetnek: sze­rencsére csak képen és fil­men látták a háborút... A hold már simára gya­lulta a csendes gyárudvart, amikor Bajkó Imre, az. esti műszak főművezetője kikí­sért. Öt úgy szeretném be­mutatni, hogy a legnépsze­rűbb főművezetők egyike. EZ a műszak valamikor a leg­kevesebbet termelte. dö amikor Bajkó Imre átvette, az elsők közé küzdötték fel magukat. Sok év után, mire az idő ezeket az orsókat már elper­geti, újra ellátogatok majd ebbe a gyárba, és elbeszélő* semet úgy szeretném kezde­ni: volt egyszer ebben aZ tál, szocialista brigád. Na­gyon szerettek dolgozni Ak­kor is szép volt ez a gyár. Én láttam. . Cscngcri Ervi* Űjabh művelődési intézmény Miskolcon Szilágyi Jolán tárlatával megnyílt a képtár Felszabadulása jubileumá­nak előestéjén ismét újabb művelődési intézménnyel gazdagodott Miskolc. A Kos­suth utca 13, sz. alatti, haj­dani iskolaépületet átalakí­tották, s benne nyílt meg a Miskolci Képtár, amely hi­vatva lesz, hogy termeiben méltó otthont biztosítson a város és intézményei által korábban vásárolt képzőmű­vészeti alkotásoknak, állan­dó kiállítást biztosítson, egy­ben a Miskolci Galéria mel­lett — egy majdani végleges és korszerű kiállítási intéz­mény elkészültéig — alkalmi képzőművészeti kiállítások­nak is helyet adjon. December 2-án, kedden délben telt meg először az új képtár legnagyobb terme. Weiner 1. divertimento ja hangzott fel, a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagjai­ból alakult vonósnégyes szép tolmácsolásában, a megnyitó ünnepség bevezetőjeként. A nagyszámú érdeklődő között ott volt a megnyitón többek között Amriskó Gusztáv, a városi pártbizottság osztály- vezetője, Varga Gáborné, a megyei tanács vb-elnök- helyettese. a megye és a vá­ros közéletének több repre­zentánsa. Eljött a nyitásra Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán ]>Iunkácsy-díjas festő­művész, akinek a Magyar Nemzeti Galériában nemrég bemutatott munkái kerültek elsőként az új képtári kiál­lítóterem falaira. Ünnepi beszédet Tok Mik­lós, a városi tanács vb-el- nökhelyettese mondott. Mél­tatta a városnak a képzőmű­vészetet támogató tevékeny­ségét, szólt azokról a törek­vésekről, amelyeknek ered­ményeként ez újabb intéz­mény létrejöhetett. Kifejez­te reményét, hogy a Miskol­ci Képtár is hasznos segítője lesz a város képzőművészeti élete további fejlődésének, a képzőművészeti kultúra tö­meges terjesztésének. A vá­ros nevében örömének adott kifejezést, hogy első kiállító­ként Szilágyi Jolánt tisztel­hetjük. Méltatta a kiváló al­kotó fél évszázadnál hosz- szabb, értékes művészi tevé­kenységét, s a tárlaton lát­ható munkáit. Szilágyi Jolán első kiállí­tása 1916-ban volt Budapes­ten, a Nemzeti Szalonban Változatos, harcos életútján amikor hazájától távol kényszerült is dolgozni, egy pillanatra sem lett hűtlen a művészethez. Nem szűnt meg soha ecsettel, rajzszer­számokkal is harcolni a fe­hérterror, a nácizmus, a fa­sizmus ellen, az ember fel- emelkedéséért, a békéért. S mikor hazánkra rásütött a szabadság napja, akkor sem engedett harcosságából, az elnyomott népekért szállt síkra. Vietnam békéjéért, a világbékéért küzd a maga sa­játos művészi eszközeivel az elkötelezett, pártos művész Ezt az életutat tükrözik a Miskolcon látható munkái is A kiállítás 1970. február 28-ig tekinthető meg az új Miskolci Képtárban. ....... ük Modern lakótelep Tlszaszcdcrkénybenu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents