Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-06 / 258. szám

Csütörtök, 1969. nov. 6, eSZAK-MAGYARORSZAG 3 ~ Mérlegre tett jelen Ái iparosodás eredményei és gondjai Sárospatakon A visszavívott városi cím velejárója az iparosodás na­gyobb iramú fejlődése Sáros­patakon. A városi pártbizott­ság a közelmúltban sokolda­lú vizsgálatot folytatott az ezzel kapcsolatos problémák felderítésére, a további egész­séges fejlődés biztosítása ér­dekében. Ij üzemek es díjává munkások ' Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta több ipari üzem települt a városba — az ÉMÁSZ sárospataki üzemigazgatósága, a Csepel Kerékpár- és Varrógépgyár részlege, a Vas- és Fémipari Ksz — s biztató fejlődésnek indult néhány régebbi üzem is. A város területén a leg­utóbbi ilyen jellegű felmé­réskor — 1965. december 31- én — 1300 ipari munkást tar­tottak számon. A jelenlegi állapot szerint a város 14 ipari üzemében 1981 fizikai munkás dolgozik. A koráb­ban nyilvántartott helyi munkaerőfelesleg többsége elhelyezkedést talált, sőt egyes üzemeknél — a tég­lagyárban. a Faipari Válla­latnál — már férfi munka­erő-hiány is mutatkozik. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a helyi lakosok közül ma is eljár más településeken levő munkahelyekre majdnem ezer munkás, közülük többen a megye határain kívülre. Ezek helybeli alkalmaztatá­sának lehetőségeit biztosíta­ni további feladatokat jelent. Sajátos problémákat vet fel az a tény, hogy a város ipari dolgozóinak nagy több­sége elsőgenerációs munkás: 80 százalékuk csak 1—5 éve dolgozik az iparban, 5—10 éves gyakorlattal 15 százalé­kuk rendelkezik, s mindösz- sze 5 százalékuknak több a szolgálati ideje 10 esztendő­nél. Kevés az ipari „törzs- gárda-tag”. Sok még a „két- laki” — foglalkozásban és felfogásban egyaránt Korszerűbb technológiát. jobb munkafeltételeket Az iparosodó Sárospatak üzemeiben a múlt évben már 200 millió forint termelési értéket értek el, ez minden­képpen figyelemre méltó tel­jesítmény. A mennyiségi nö­vekedés azonban túlnyomó- részt az új üzemek létesítésé­nek következménye, s csak csekély hányadában a mű­szaki fejlesztés, a termelé­kenység javulásának ered­ménye. Még sok helyen el­avult technológiával kényte­lenek dolgozni a munkások, a hiányos műszaki ellátott­ság miatt: például a tégla­gyárban, az ásványbányá­ban, a MÁV-átrakón. Nem megfelelő a kommunális el­látottság az említett üzeme­ken kívül az építő- és szere­lőipari ktsz-ben, a vas- és fémipari ksz-ben sem. További problémát jelent a képzett, gyakorlott szakem­berek, különösen a közép­szinten szükséges vezetők, technikusok hiánya. Megne­hezíti a megfelelő szakembe­rek idetelepítését a közis­merten súlyos lakásgond. Pe­dig a már működő üzemek megerősítése, az iparosodás kívánatos iramú továbbfej­lesztése elsődleges érdeke a városnak Sokszorosan indo­kolt volna, hogv a szakem­berek számára soron kívil' építhessenek szolgálati lakú. sokat' szövetkezeti társashá- zaket Kén vett és művelt szakaiunk ásókra van sitiik s cq Folyamatos képzéssel gya- ^Pítani kell a szakmunká­ik számát is, mert jelen­leg a fizikai dolgozóknak mindössze 39 százaléka tar- . tozik ebbe a kategóriába. A többséget még a betdnított és a, segédmunkások alkotják. Nehezíti a problémát, hogy a szakképzéssel együtt az álta­lános műveltség alapozását is be kell fejezni. A város üze­meiben dolgozó munkások 42 százaléka, 844 fő, nem vé­gezte el az általános iskola 8 osztályát. Ugyanakkor mindössze három százalékuk, 63 fő érettségizett! Az objektív és szubjektív ösztönzési lehetőségekkel már jól élnek a város üzemei­ben: bizonyság erre a felsza­badulási munkaverseny álta­lános kibontakozása, s a szo­cialista brigádmozgalom tere- bélyesedése. Az 54 szocialis­ta brigád 423 tagja bizonyá­ra érlelő kovásza lesz Sáros­patak további ipari fejlődé­sének. Bcrecz József Tartósabb Tizennégy százalékkal könnyebb, mégis lényegesen teherbíróbb, nagyobb sebes­ségre képes, jóval biztonsá­gosabb és kétszer annyi ide­ig „él” az újfajta, egy tömb­ből készült francia vasúti kocsikerék, mint eddig hasz­nált elődei. Arról az új eljá­rásról, amellyel ezeket a ke­rekeket gyártják, szerdán délelőtt tartott ismertető elő­adást a magyar szakemberek számára M. Révillon, a fran cia államvasutak főmérnöke és J. Ledere, az Usinor-cég kohászati igazgatója, a buda­pesti francia műszaki és tu­dományos tájékoztatási köz pontban. Forgatatlan tőke? Gazdasági figyelő j MINDEN ÉVBEN több ________ ____ ezer f iatal hagyja el az egyeteme­ket, főiskolákat. Minden év­ben nő szellemi tőkénk, szel­lemi kapacitásunk. Nem ér­demtelen — a teljesség igé­nye nélkül is — megnézni, hogyan kamatozik ez a tőke, kellőképpen kihasznált-e a kapacitás? Nem kis dologról van szó! A megnövekedett követelmé­nyek ellenére szinte alig van ma olyan felsőfokú oktatási intézmény, ahol csak kétsze­res lenne a túljelentkezés. Az 1960-as évek elején a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki ka­rára még pótfelvételt hirdet­tek. Ma már ezen a karon is többszörös a túljelentkezés, nem beszélve a karon belüli egyes szakokról. Akik tehát végeznek, azok többszöri sze­lektálódás után nyerik el a jogot ahhoz, hogy a tanulta­kat megfelelően hasznosít­hassák. Ez természetesen bizonyos igénnyel is párosul. Nemcsak anyagi igénnyel, és nehéz lenne eldönteni, hogy első­sorban az anyagiak játsza­nak-e szerepet. Közismert, hogy a kezdő szakemberek jövedelme a termelő egysé­gekben magasabb, mint a kutatóintézetekben. Egyes iparágakban és egyes „job­ban fizető” üzemekben, mondhatni többszöröse. Még­is sokan vannak, akik inkább választják a kisebb pénzt (és talán perspektívát is. hisz, a már ottlevőkkel szembeni hátrányuk sokkal nehezebben hozható be. mint egy terme­lőüzemben, ahol ez egy-két év alatt elérhető), azért, mert — mint mondani szo­kás — „szebb a munka”. Sokan már hallomásból is­merik a „kis mérnökök” fel­adatkörét. Kezdetben né­hány. maximum érettségit igénylő adminisztratív mun­kát „passzolnak” át részük­re. Kétségtelen, az esetek többségében kiválóan ellát­ják ezeket a feladatokat. Annyira „jól”, hogy sok mérnök még 4—5 éves prak- tizálás (ha ez annak nevez­hető) után is szerkesztői munkát végez. 'tény, hogy | KÉTSÉGTELEN „Tizes M yők“ az ózítage mién sííssíisb | A SZAKMAI I a termelési színvonal emel­kedése nagyobb igényeket támaszt az alacsonyabb ter­melési szintek munkájával szemben is. Ma már egy sza­lagsor félórás leállása is ko­moly veszteségeket jelent­het. Egy-egy üzemzavar meg­előzése, gyors elhárítása sem kis jelentőségű feladat. Vi­tatható azonban, hogy pél­dául a fenti problémák meg­oldásához szükséges-e techni­kusi szintűnél magasabb irá­nyítás? A rendszeres adatszolgál­tatást is, amely ugyan mint információ, a vezetés mun­kájának nélkülözhetetlen té­nyezője, sok helyen, annak fontosságára Való tekintettel, mérnökök végzik. Egy-egy jelentés Összeállítása adott esetben tetemes időt vehet igénybe, holott csak kigyűj­tésekről, legfeljebb összesíté­sekről van Szó legtöbbször. Talán érdemes lenne egy fel­mérést készíteni arról, hány munkaórát használnak fel a műszakiak, felkészültségüket egyáltalán nem igénylő je­lentések készítésére! Felmér­ni. hogy hány műszaki végzi „mérnöki munkáját” otthon, mert egyéb tevékenységek kötik le tényleges munkaide­jét. Sokan vannak fiatal mű­szakiak. akik egyszerűen írem látnak perspektívát ma­guk előtt, és ennek sok eset­ben az az oka. hogy nem kö­vetelnek tőlük, helyesebben, sokszor nem azt követelik tő­lük, amire felkészültek. továbbkép­_______________zésben is t úlnyomórészt a fiatalok g vesznek részt- (Sajnos, sok­szor azért, mert „ő jobban ráér”, „ő még nem volt ilyenen”, „sok elfoglaltságá­tól nyugodtan elmehet”.) A továbbképzéseken jórészt az egyetemen tanultakból halla­nak, majd mennek vissza ad­minisztrálni. Irigylésre méltó volt (a tv „Friss diplomák, friss diplomások” című, nyár folyamán sugárzott műsorá­ban láthattuk) az a fiatal mérnök, aki az egyetem el­végzése után a színes tv ki- fejlesztési programjában ve­hetett részt. Mint ez nyilat­kozatából kicsengett, nem csalódott munkájában. Való­színű, hogy benne sem csa­lódtak. Meg lehetne számol­ni, hány ilyen fiatal van, aki bizonyíthatott és bizonyított. Azt viszont soha nem tud­hatjuk meg, hány bizonyított volna még, ha erre megfelelő lehetősége van! — bérezés — KITÜNTETTEK a kiállítókat. Dr. Gergely István mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a napokban ünnepélyes külsőségek között adta át a kitüntetéseket a moszkvai magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari, vala­mint a lipcsei kiállításon eredményesen szerepelt magyar vállalatoknak. A moszkvai jó szereplésért járó kitüntetése­ket a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő kiállítá­si bizottság adományozta. A magyar kiállítók 36 oklevelet. 52 aranyérmet és 23 emlékérmet érdemeltek ki. A lipcsei kiállításon a bemutatott hibridkukoricái.. v?!r.- mint a triticale termesztésében elért sikereink alapján kap­tunk aranyérme' NÖ A KERESLET A MEZŐGAZDASÁGI gépek iráni. Az idei év nemcsak a termés, hanem a gazdaságok által fel­használt műszaki áru tekintetében is rekordesztendő. A Me­zőgazdasági Gépalkatrészellátó Vállalat az idén október elejéig összesen 516 millió forint értékű készletet biztosított a gazdaságok számára. A forgalom minden várakozást felül­múlt: 419 millió forint értékű műszaki áru talált gazdára. Tavaly ugyanerre az időszakra csak 327 millió forint jutott. A vállalat tehát felkészülten várta a termelők ..ostromát”. Az Országos Gumiipari Vállalattal megkötött szerződések értelmében az év végéig folyamatosan töltik fel a raktára­kat, a nap mint nap érkező gumiabroncsokkal. A nagy ér­deklődés miatt azonban egyes típusokhoz tartozó gumikból ideig-óráig akadozik az ellátás. Az UE—28-as vontató egyik abroncstípusa jelenleg is hiánycikk, bár az országban dol­gozó tizenegyezer vontatóhoz eddig csaknem nyolcezer ab­roncsot szállítottak. A betakarítási időszakban azonban a gépkocsik valósággal „eszik” az abroncsot BORJtJNEVELÖGÉP. A közelmúltban Nicoletta elnevezé­sű, automatikus borjúnevelő szoptatógépet szereltek fel há­rom állami gazdaságban. A bolognai Eurocom cégtől vásá­rolt gépek lényegében 120 tehenet helyettesítenek, s gumi­cuclijaikkal 120 borjút etetnek meg. A kisborjúk annyiszor járulhatnak a „gépanyához”, ahányszor csak megszom­jaznak és megéheznek. A gép automatikusan keveri és infra­vörös lámpával sterilizálja a táplálékot. A három gépet a külkereskedelem kísérleti célra hozta bit azzal a meggondolással, hogyha beválik, szorgalmazzák el­terjedését. A gépanya alkalmazása ugyanis nagyon előnyös a húsexport szempontjából. Az automata berendezéssel szop­tatott borjúk húsa — a táplálék összetételénél fogva — fehér marad, és így külföldön jobban értékesíthető. ÜJ PANELÜZEM. Szombathelyen kezdtek hozzá az or­szág egyik legnagyobb és legkorszerűbb faipari vállalatánál az új mezőgazdasági panelüzem építéséhez. Mezőgazdasági épületelemeket készítenek majd, keményfa, fűrészáru és for­gácslap felhasználásával. A paneleket az elmúlt évben kí­sérletezték ki. A tetszetős, alumíniumszürke és fekete színű panelek 51 centiméter vastag fallal azonos hőszigetelésúek. Az új üzem már az idén 30 ezer négyzetméter, jövőre pedig több mint 200 ezer négyzetméter panelt szállít a mezőgazda- sági üzemeknek. Az előre elkészített alapra egy-egy istállót, egy hónap alatt szerelhetnek össze belőle. ídassék nekik tisztelet Fotó: MlzcráU AZ ORSZÁGGYŰLÉS leg­utóbbi ülésszaka — mint er­re olvasóink bizonyára jól emlékeznek — megvitatta és elfogadta a szakmunkáskép­zés reformjának törvényét. Igen örvendetes, hogy az ülésszaknak ez a napirendi pontja a képviselőkből is, de a „T. Ház” falain túli köz­véleményből is ritkán ta­pasztalható, fokozott érdek­lődést, megható ügyszerete­tét, felelősségérzést, ahogy mondani szokás: élénk vissz- hangott váltott ki... A szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat vitá­jából természetesen én is csupán annyit ismerete, amennyit az átlagos állam­polgár. Vagyis: amennyit a lapok, a rádió- és televíziós adások ismertettek belőle. Nem titok azonban, hogy ezek a közlések általában mindig kivonatosak. Már csupán a férőhely és a mű-. soridő korlátozottságának kényszere folytán is, csak egy-egy fő gondolatot ragad­nak ki és idéznek az egyes felszólalásokból; olyan rész­leteket, melyeket — ilyen, vagy olyan „szerkesztőségi szempontra” ügyelve — az illetékes hírközlő szervek ve­zetői fontosaknak, figyelem­re méltóknak érdekeseknek találnak. így aztán nem rit­kán kimaradnak az újságok, a rádió és a televízió közlé­seiből a képviselők felszóla­lásának olyan mondatai is. amelyekben az idézetteknél esetleg jobban benne van az 6 emberi egyéniségük, beszé­dük sava-borsa. sajátos íze és zamata... Hiába, az élet megkívánja a sűrítést, a tö­mörítést. azoknak a részle­teknek mellőzését, amelyek­nek hatásossága csak ..a négy fal között” az eredeti hallgatóság személyes jelen­létében világlik ki igazán, de „megörökített” formában ta­lán meg is fakul, vagy je­lentéktelenné zsugorodik!... — Mindezt azért, hozom szóba, mert bennem azóta is motoszkál egy gondolat, me­lyet talán valaki biztosan megemlített a Parlamentben, de a lapok, a rádió és a tele­vízió közléseiben, adásaiban nem találkoztam vele... Ez a gondolat pedig a követke­ző: A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS mostani reformjáig — bár sok minden történt fejleszté­sére, korszerűsítésére, szociá­lis alapjainak és feltételeinek biztosítására és javítására az 1945-től eddig eltelt, csak­nem 25 esztendő alatt — lé­nyegében a régi „kisüzemi”, patriarkális módszerek jó ré­sze megmaradt e képzésben. Az új törvény lezárt egy korszakot, s megnyitja azt az időszakot, amelyben az lesz a jellemző, hogy a kedves öreg mesterek egyénenkénti nevelését most már vissza­vonhatatlanul felváltja a ha­talmas intézetekben nagy tö­megű ipari tanulóseregnek korszerű technikát, oktatógé­peket stb, igénybe vevő. s magas képesítésű szaktaná­rok. technikusok, mérnökök által történő oktatása. . így van ez rendjén, ezt követeli meg a fejlődés, a tudomány. a technika, a technológia, s az általános műveltség kor­szerű szintje és tartalma.. S most álljunk meg egy pillanatra és gondoltunk tisz­telettel az öreg „tavonc ok­tatókra”. a Jani bácsikra. Pista bácsikra, akiknek ügves keze. nvílt szívű embersége és ösztönös oedeC'Seiai érzé­ke évtizedeken át jól és jóra tanítotia-nevelte a magvar szakmunkások egymást fel­váltó nemzedékeit... Taní­tottak és neveltéit ők, szigo­rúságba burkolt szemérmes jóságukkal, a szakma csak általuk tudott ügyes forté­lyainak egy-egy „arravaló gyerek” számára történt át­adásával, az orrukra tolt, drótkeretes pápaszem mögül kicsillanó mosolyukkal, egész emberségükkel, személyes példaadásukkal,.. Tanítottak és neveltek nemcsak a „szak­mára”. de tisztességre, becsü­letre, helytállásra, osztályhű­ségre, munkás-szolidaritásra is!... Adassák tisztelet hát e „korszakváltás" határán az öreg szakmunkásoknak, ipari tanulóképzésünk jó ideig egyetlen, de minden próbát megállott személyi „bázisai­nak”!. . Példájuk megmarad, s tisztán világít az új kor­szakban is. Lehet bármilyen modern, bármilyen nagyra méretezett, s bármilyen tudo­mányos a jövendő szakmun­kásképzése: nem nélkülözhe­ti az ő jó hagyományaikat. Bele kell azoknak épülniük — mint Kőmíves Kelemenné vérének a falba — „kötő­anyagként” ebbe a helyesen és korszerűen megreformált képzésbe. Elsősorban egyé­nenkénti bánásmódjuknak, mindig személytől személy­hez szóló, az embert figye­lembe vevő oktató-nevelő el­járásuknak — ÉN EZÉRT tisztelem őket. S amit az országgyű­lés legutóbbi időszaka óta hordozok magavtban, hadd mondjam el most, e nemzet­közi. nagv munkásünnepen, a Nagy Október évforduló­jának előestéjén, a nyilvá­nosság előtt: adassék tiszte­let az öreg szakmunkások­nak’ Gyárfás Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents