Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

Vasárnap, t969. nov. 30.

fS7Aff-MÄGYÄRORS?ÄG <)

Tudományos élet

■ . A 70 éves . Herman Ottó Múzeum

A múlt század utolsó harmadában megyénk muzeális értékeinek ■ kifosztása szakadatlanul folyt, amíg végre Miskolcon is gyökeret vert a múzeum alapításának a gon. dolata. A Miskolci Közművelődési Egyesület 1899-ben a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum-Egyesület nevet vette fel. Alapszabályai „egy nyilvános múzeum, továbbá könyvtár létesítését” jelölték meg a célok között. A múzeum 1902 októberében öt teremben megkezdhette működését. Az első múzeum. ör Budai József, fél év után, 1900 áprilisától Molnár József. 1905-től 1950-ig Leszih Andor.

A múzeum törzsállománya archeológiái, néprajzi, természetrajzi, iparművészeti, numizmatikai, diplomatikai gyűjteményekből és a képtárból alakult ki. Nagy hírnevet szereztek a múzeumnak az ősrégészeti ásatások, amelyek Herman Ottó ama feltevését tgazolták, hogy már a jégkorszakban — kb. 30—40 000 év előtt — eszközkészítő emberek éltek Miskolcon, illetve környékén.

Nem holt, hanem élő, virágzó intézmény

* n J

Ekkor találkozunk a nép. művelés nyomaival is. Az egyesület vezetősége a tanítói karral arról tárgyalt, hogy 1906 őszétől „a nép részére vasárnaponként oktató irányú előadásokat tartsanak... a város több pontján”. Ez a törekvés messze elmaradt Diós- győrvasgyár ismeretterjesztő tevékenységétől, ahol ez már 1098-ban megkezdődött. .Gál- fíy Ignác 1907-ben Pécsett részt vett a szabadművelődési kongresszuson s az ott hallott előadások nagy hatással voltak rá. Hazajőve szorgalmazta, hogy a múzeum „mint a szabad tanítás egy legfelsőbb fokozata nem holt, hanem élő és virágzó intézmény, amelynek legfőbb tő- fekvése a tanítás és a műveltség terjesztése legyen”.

A matyó, palóc, barkó néprajzi tárgyak gyűjtését 1907- ben kezdték meg, ebben a munkában Kóris Kálmán, majd Istvánffy Gyula vívtak ki maguknak országos tekintélyt. 1910-ben fogalmazzák meg azt a célkitűzést, hogy a >,múzeum ne pusztán tárgyakat befogadó tárház, hanem tehetségünkhöz mérten tudományos munkát végző intézmény legyen”.

A múzeum fejlődésé a kél világháború közöli

Az első világháború után, 1927-re a múzeum összesen 45 496 tárgyat őrzött. A két Világháború közötti időben több alkalmi kiállítással szolgálta a közművelődés ügyét. A kiállítások évi látogatója a század elejétől a második Világháborúig 4—5 ezer főt tett ki. a nézőcsúcsot az 1906. év tartotta 6164 látogatóval. A társadalom támogatását az

1929-ben megalakult Múzeumpártoló Egyesület biztosította. Érzékeny hiány, hogy a gazdasági helyzet miatt nem jelennek meg évkönyvek, salát kiadványok, mint az első Világháború előtt. A 30-as evekben szokássá vált miskolci hetek rendezvényei között mindig kiemelkedő sze- repet játszott a múzeum a helytörténeti kiállításokkal.

Változások, fejlődés a felszabadulás után

A város felszabadulása 1944. december 3-án következett he. A múzeum épületében 400 ablaküveg tört be, és a kiállítási vitrinek is hasznavehetetlenekké váltak. Az ablakhiányok pótlása nyolc hónapig tartott, az óvóhelyre vitt tárgyak kicsomagolása, tisztítása, restaurálása, konzerválása két évet vett igénybe.

... Az újjáépülő város és megye sok intézménye, szerve, egyesülete stb. szinte naponta keresték fel a múzeumot adatszolgáltatás céljából. 1956. július 21-én érkeztek el ahhoz a pillanathoz, hogy a múzeum kilenc kiállítási termét a közönség számára megnyithatták. Ekkor adták át a közönség részére a könyvtárat is.

A múzeumot 1950-ben államosították. Az államosítás a rohamos fejlődés kiindulópontját jelentette. Leszih Andor 45 évi szolgálat után nyugalomba vonult. Cikkeinek, tanulmányainak száma 341. A múzeum a korábbi társadalmi irányítás helyett teljesen szakmai irányítás alá került, a Művelődésügyi Minisztérium dr. Vargha László muzeológust nevezte ki a múzeum igazgatójává. Kétévi működés után Budapestre távozott, utána egy évig Megay Géza megbízott igazgatóként irányított, végül 1953 szeptemberétől Komáromv József lett a múzeum igazgatója.

Az államosítás után a múzeum Herman Ottó nevét vette fel, akinek miskolci működése nagy hatással volt a múzeum megalapítására és fejlesztésére. 1952 augusztusában Lajos Árpád pedagógus nyert a múzeumhoz kinevezést, akinek szakvezetésével igen látogatott népművészeti kiállítást rendeztek. A múzeum kezdeményezésére a városi tanács műemléki bizottságot alakított.

A muzeológusok a népművelési munkába 1954-től intenzívebben bekapcsolódnak. Előadásokat tartanak, tanulmányokat jelentetnek meg. A közönség szolgálata egyre több Idejüket köti le. Munkásmozgalmi. helytörténeti, majd biológiai szakkört szerveznek. A Múzeumi • Hétfők előadásait hetenként megtartják. amelyeken 80—120 fő jelenik meg. A megyei tanács művelődésügyi osztálya 1954- től kezdi meg a megyére vonatkozó helytörténeti, illetőleg munkásmozgalmi témájú pályázatok kiírását. Új színt jelentettek 1955-től, a Miskolci Galéria létrehozásáig a Képzőművészek Országos Egyesülete Borsod megyei munkaközösségének múzeumi kiállításai.

ííalczcrlőí a nvolcvanczeritr

J n

A múzeum egyre tevékenyebb munkásságát bizonyítja az a nagy érdeklődés, ami a múzeumi kiállítások iránt megmutatkozott. Amíg a fel- szabadulásig 6100 látogató jelentette a csúcsot, addig ez a szám 1953-ban 30 000. 1954. ben 90 000, 1955-ben 80 000

fölé emelkedett.

Komáromy működésének kimagasló eredményét bizonyítja a múzeum által közreadott Múzeumi Évkönyvek, a Múzeumi Közlemények, valamint a Múzeumi Füzetek sorozatos megjelentetése. Herman Ottó szobrának (Medgyessy Ferenc alkotása) leleplezése 1957-ben történt meg. Komáromyt az MSZMP megyei bizottsága 1958-ban megbízta a Tanácsköztársaság Borsodi Emlékalbum, továbbá a megyei, tanács által kiadott Műemléki Emlékalbum szerkesztésével, ö irányította a város által 1959 tavaszán megjelentetett Miskolc című városismertető könyv munkaközösségének munkáját. A kiadvány a város történetére vonatkozó új források tömegét nyitotta meg. \

Bodgál Ferenc dr. megszerezte Tstvánffv Gyula Palóc Népköltési Gyűjtemény kéziratát, továbbá Kolumbán Lajos helytörténeti munkásságára vonatkozó anyagot az'

1930-as évekből. Az 1959-es év legnagyobb produkcióját „40 éves a Tanácsköztársaság” című kiállítás jelentette.

A megye múzeuin-ügyc* nck irányítója

1961 elején az egyik terem korhadt mennyezet-gerendá- zata megroggyant. A helyre- állítási munkák 1962 őszéig elhúzódtak, de eredménye, hogy múzeumunk európai színvonalú lett, 1964. március 2-án megalakult a Legújabb- kori Történeti Bizottság, amely céljának tekinti a leg- újabbkori történeti anyag gyűjtését, tudományos feldolgozását. Tagjai hozzákezdtek a miskolci csatában részt vettek, továbbá a megye területén élő valamennyi veterán felkutatásához. A múzeum feladatává vált felszabadulásunk 25 éves jubileumán kiadandó Borsod megye monográfiája c. kiadvány előállítási munkálatainak lebonyolítása és fedezetének biztosítása. 1962 nyarán létrehozták a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Múzeumok Szervezetét, s a Herman Ottó Múzeumot tették meg a megye múzeum-ügyének irányítójává. 1964. május 17-én nyitották meg a .,Megyénk története” c. állandó kiállítást, majd 1965-ben „A 600 éves Miskolc” c. kiállítást.

Komáromy József megyei múzeumigazgató 1968. november 1-vel vonult nyugalomba, utána Lajos Árnád megbízottként látta el tisztét, maid 1969 február 15-én a megyei tanács vb dr. Zá- dor Tibort nevezte ki igazgatóvá. A muzeológusok munkájának eredményességét csak a szocialista rendszer ismerte el, amennyiben Leszih Andort, Komáromy Józsefet, Megay Gézát, Lajos Árpádot és dr. Kemcnczey Tibort kitüntetésben részesítette. A múzeum dolgozóinak jó munkáját bizonyítja az a tény, hogy 1968-ban a tudományos dolgozatok, kiadványok tekintetében a 19 megyei múzeum között a negyedik helyet érte el.

A slágerről mindenki tud, nagyjából mindenki tudja, mi a sláger. Van, aki úgy fogalmazza, hogy olyan könnyűzenei produktum, ami egyhamar az emberek fülébe mászik, ott megragad, s másnap már cipószipari tanulók is azt fütyülik, illetve házibulijaikon azt gitározzák. Az Üj Magyar Lexikon ugyan nem pontosan így határozza meg, de tartalmilag hasonlóan, csak éppen hozzáteszi, hogy a sláger — jellegénél fogm — általában rövid életű Mások azt mondják, hogy sláger, amit a slágerbizottság annak fogad el, s amit a rádió, meg a televízió népszerűsít, megint mások szerint mindezekből csak akkor lesz sláger, ha Iksz énekli, s ha netán Ips-ilonra bízzák, kész bukás. Sláger a filmdal és a fesztiválon hallott táncdal, slárrer az erősen Lopkmoitzra emlékeztető zöngemény, és sláner egyes klasszikus müvek „bcat-esített” változata.

Mivel a sláger népszerű valamit jelent, a sláger fogalma nem maradhatott meg a könnyűzene keretei között Látni a kirakatban hálóinget, amire az ára mellé azt írják, hogy sláger, pedig nem is fütyülik másnap a civészipari tanulók, s meghirdetik egyes bottok, honv a hét slánere a Ciklon sokvitartó, mert éppen abból van azon a héten a lentöbb a raktárban. Sláger a körömreszelő, a kölnivíz, a kocsiápoló paszta és még sok minden, amire rásütik ezt a bélyeget.

A minap egy újfajta slágerrel találkoztunk. Egyik fűszerbolt előtt a járdán nagy tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy érdemes megnézni a legfrissebb áruajánlatot a bolt „slágerkirakatában”. Nehéz ellenállni a csábításnak, egyébként is, amióta tavaly szavaznunk kellett a „Slágerkupa” című országos hajci- hőben, mindig érdekel, vajon újabban mi tartozik a sláger fogalma alá. Az említett kirakatban — mint sláger — néhány konzervdoboz búslakodott. Pontosan olyan kon- zervek. mint máskor. Nem népszerűsiti őket a rádió és a televízió, nem fütyülik a bea<- zenekarok, semmi újszerűség, semmi megkapó nincs bennük. Még csak rövid életűéic- nek sem tekinthetők, mint a

A JEGYGYŰRŰ

— Hol a jegygyűrűd?

— Ezen a héten a feleségem viseli.

A FIGYELMES HÁZIGAZDA

Egy skót házaspárhoz vendégek érkeztek.

lexikon írja, mert bizony már eddig is eléggé elöregedtek.

Mitől lettek hát akkor slágerek? Alighanem attól a kereskedelmi elkeresztelő leleménytől, amely slágerként hirdeti az elfekvő műszaki árut, az eladhatatlan mintájú női ruhát és egyebeket.

A slágernek egyik vonása, hogy könnyen eladható. Tessék csak megfigyelni, hegy fogy a táncdalfesztivál minden slágere a hanglemezboltokban. Már csak ezért sem lehet egyenlőségjelet tenni a konzervbab és fesztiváldal közé ... Bár, ha meggondoljuk, hogy sok dal elsősorban azért lett sláger, mert annak fogadták el, ezzel a megoko- lással sláger lehet a befelé fordított fülű edényke is, ha annak fogadják el.

(bcncdeU)

Leültek, beszélgettek. i;

~ Kínálj a vendégeknek valami frissítőt! — figyelmeztette a háziasszony a férjét

— Ö persze! — kiáltott a férj és ... kitárta az ablakot,

ÜJ AB

I A festőművész eladásra kínálta egyik képét egy kereskedőnek, aki 5 schillinget ajánlott érte.

— öt shilling! — kiáltotta felháborodottan a művész, — De hiszen én csupán a vásznat 10 shillingért vettem ön tői.

— Hát igen, de akkor még tiszta volt, — válaszolt rendíthetetlen nyugalommal a kereskedő.

A LÄMPAERNYÖ

Két skót találkozik.

— Hová? — kérdezi az egyik.

— Lámpaernyőt akarok venni.

— Miért nem veszel inkább gyengébb villanykörtét?

Zádor Tibor

Kép szöveg nélkül.

Darvas Szilárd:

Utazás a humorista körül

Az volna ideális dolog, ha az író csak ellenállhatatlan lelki kényszer hatása alatt nyúlna a tollhoz vagy az író. géphez, csak akkor írna. ha valóban úgy erezné, hogy fontos közölnivalója van a világgal. Sajnos, ez a valóságban másképp van.

Az írónak — tekintettel arra, hogy jól-rosszul a mesterségéből él — penzumai vannak, és drukkol, mint hajdan az iskolában, mert meg kell írnia a másnapi leckét. Még súlyosabb a helyzet, ha az illető író úgynevezett humorista.

Ez esetben ugyanis, lelki- állapotától függetlenül, derűs és mulatságos sorokat kell papírra vetnie, esetleges erőlködését oly módon leplezve, hogy az olvasva lenge bájnak hasson.

Ezért van az. hogy a humoristák majdnem mindig szomorúak.

Ismeretes az a mély értelmű anekdota, amely szerint a búskomor embert a híres bohóchoz utasították, mivelhogy ez mindenkit megnevettetett. Persze, kiderült.

hogy a búskomor ember nem más, mint maga a bohóc.

A közmondás szerinti suszter rongyos cipőben jár. A humoristának igen gyakran rongyos a kedélye.

Előfordul néha, hogy gratulálnak neki. Ez így zajlik le.

Találkozik mondjuk, Kovács úrral, aki megrázza a kezét, és azt mondja:

— Olvastam azt a kis marhaságot abban a hülye lapban. Remek dolog. Csak így tovább!

Azonban még örülni sem igen van ideje a humoristának, mert máris jön Molnár úr, aki viszont így nyilatkozik :

— öregem, olvastam azt a kis dolgát... Mi van magával? Olyan agvalágyult. agyal- mány. mintha nem- is maga írta volna ...

Persze ez is bóknak számít, mert mégiscsak megtisztelő dolog az emberre nézve, ha nem tételezik fel róla, hogy olykor agyalágyult dolgokat is ír.

Néha témával látják el a humoristát, amit felcsillanó szemmel vesz tudomásul, mert ötletek dolgában vészes

vérszegénységben szenved. De amikor meghallja, miről van szó, nyomban nem csillog a szeme. Sajnos az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy igazában mi érdekli őket.

— Ez direkt magának való — mondja a nagylelkű adományozó, és körülményesen elmeséli, hogy egy pasas szeretett egy nőt, de ez nem szerette őtet. ami már magában véve olyan vicces, hogy meg kell szakadni a röhögéstől.

— De ez semmi — folytatja —, volt egy harmadik pali is...

Mire ideér, úgy nevet, hogy nem is tudja tovább mesélni, de megígéri, hogy majd legközelebb. ha újra találkoznak.

Vannak, akik „életből ellesett” történeteket mondanak el, és szabad kezet adnak a közlésre. Ezek rendszerint olyan furfangos és komplikált históriák, hogy az elbeszélő maga sem igen ismeri ki magát rajtuk. Eddig a következő ilyen természetű sztori nyerte meg legjobban tetszésemet:

— A szomszédom — mesélte az illető — rajtakapta a

feleségét a szeretőjével, felszólította az asszonyt, hogy válasszon kettőjük közül. Az asszony a szeretőt választotta, mire a férje megpeticionálta a döntést, és újabb választásokat írt ki. Háromszor egymás után választotta az asz- szony a szeretőt, de a férj nem csüggedt, és neki lett igaza, mert negyedszerre az asszony őt választotta. Ennek a férj úgy megörült, hogy hozatott egy liter bort, és azt hármasban megitták.

így néz ki egy ilyen életből ellesett történet, amit az illető saját szeműleg lesett el azért, hogy a humoristának legyen írnivalója.

Csak néha derül fel a humorista, olyankor, ha valamelyik kollégájának az írását olvasva, minden kétséget kizáróan megállapítja, hogy az valóban silány alkotás.

Ilyenkor még arra is képes, hogy szívből nevessen.

0 A* írást a népszerű konferanszié, fró é* költ« születésének Sft. évfordulója alkalmából közöljük.

Skót anekdoták