Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-30 / 278. szám
==5> £SZ AK-MAGYARORSZÁG 2 Vasárnap, ÍY69. nov. 30. “ Egy értekezlet 15. évfordulóján JVagy meglepetést okozott T izenöt évvel ezelőtt, 1954. november 29. és december 2. között nagy jelentőségű esemény színhelye volt Moszkva. Egybegyűltek a szocialista országok képviselői, elemezték az európai helyzetet, s miután megállapították az európai béke és biztonság veszélyeztetettségét, konstruktív határozatokat hoztak. Szükséges volt ez a lépés, mert az amerikai elnöki széket 1953 januárjában elfoglaló Eisenhower külügyminisztere, a hidegháború és a szakadék szélén táncolás megszemélyesítője, John F. Dulles lett. Dulles meghirdette a „keresztes háborút” a szocialista országok „felszabadítására”, ami többek között a nyugatnémet militaristák, revansisták, imperialisták hatalmának nyílt újjászervezését, az NSZK felfegyverzését jelentette. Megkezdődött a bonni úszítás, revarísista követelőzés és a politikai légkör végletesen elmérgesedett Ebben a helyzetben — 1953 augusztusa közepén —, a Szovjetunió új, következetesen reális javaslatot tett a német kérdés rendezésére. Adenauert közben, a burzsoá választási rendszer megerősítette pozíciójában, s nem nehéz elképzelni, mire vetemedik a „szakadék szélén” táncoló Nyugat, ha a Szovjetunió, az atomfegyver utón, nem jut a hidrogénbomba birtokába is. Az amerikaiak felocsúdván döbbenetükből, előkészületeket tettek az NSZK felvételére a NATO-ba. Erre a Szovjetunió, 1954 márciusában kinyilvánította azt a készségét, hogy vállalja a NATO-tagságot. Eisenhower és Churchill a közeledést nemcsak elutasította, hanem a CENTO és a SEATO megtervezésével, illetőleg megerősítésével válaszolt, a NATO pedig 1954 októberében kimondotta, hogy 1955. május 5-i érvénr"9l, tagjai közé iktatja az NSZK-t. Ezután került sor. 1954. november 29-én, 15 évvel ezelőtt, a moszkvai értekezletre, amelynek történelmi szükségességét, erkölcsi erejét és hatásosságát az elmúlt másfél évtized mindenben igazolta. Ezt a jelentős politikai lépést több más követte, elsősorban az 1957-es, majd az 1960-as moszkvai találkozók. Az utóbbin 81 kommunista és munkáspárt egységesen foglalt állást a nyitott nemzetközi kérdések békés megoldása mellett, majd 1966. július 9-én, a Varsói Szerződés államai Bukarestben dolgozták ki az európai béke és biztonság megszilárdítását célzó javaslataikat. Egy évvel később Karlovy Vary- ban, majd 1969. március 17-én Budapesten hangzott el újabb felhívás. Az európai biztonságért, a világ békéjéért folyó szívós és eredményes küzdelem eddigi csúcspontja a kommunista és munkáspártok 1969. június 5—17-1 moszkvai tanács, kozása volt. Ennek nagy jelentőségű határozatait az egész világon ismerik. A tizenöt évvel ezelőtti, 1954-es akció értelemre ható fénye azóta sem halványult el, mozgósító ereje pedig mind erőteljesebb hullámokat verve — tovább gyűrűzött. Történelmi időkre szóló nagy tanulsága, hogy a szocialista országok a legkritikusabb helyzetekben sem adták fel az erőfeszítéseket a békéért és a biztonságért, a népek testvériségéért és szabadságáért, a vitás kérdések realitásokon nyugvó, békés megoldásáért. F. M. LEHOCZKY ALFRÉD: Pénteken délután, magyar idő szerint szombaton 2.30 órakor, mintegy háromnegyed órával a tervezett időpont előtt befutott Pearl Harbor kikötőjébe a Hornét repülőgép-anyahajó, fedélzetén az Apollo—12 három űrhajósa számára karanténul szolgáló lakókocsival. Az űrhajósok lakófülkéjét ezután tehergépkocsira rakták, amely a kikötőtől mintegy 5 kilométerre levő Hic- kami légitámaszpontra robogott. Az űrhajósokat innen szállító-repülőgép viszi majd a houstoni űrkutatási központba. Houstonban folyik az Apollo-—12 asztronautái által hozott kőzetminták tudományos vizsgálata. A tudósoknak nagy meglepetést okozott, hogy a mostani minták különböznek az Apollo—11 missziója során Armstrong és Aldrin által gyűjtött kőzetmintáktól. E minták titán- oxld-tartalma közel 12 százalék volt, míg a mostani mintákban abból mindössze 2 százaléknyit találtak, ami nagyjából megfelel a földi kőzetek titánoxid tartalmának. A Conrad és Bean által hozott kőzetminták a korábbiaknál nagyobbak és kristályosabb szerkezetűek. Kőzeteket gyűjt a Holdon az Apollo—12 űrhajósa. A térdén látható foltot az űrruhára tapadt holdpor okozta. Hetvenegy nap a háborúból 40 A jövő programja A szovjet csapatok által felszabadított területen gyülekezni kezdtek a jövőbe néző demokratikus erők. Olyan emberek, kik eddig is a demokratikus Magyarországért küzdöttek, a munkásmozgalom harcosai. A szovjet csapatokkal együtt Szegedre érkezik a Szovjetunióban élő emigránsok egy csoportja. Az élet megindításának motorja a kommunista párt. Egyetlen olyan politikai erő. melynek a valósághoz szabott elképzelése van a jövőről. A többi demokratikus pártok még nem ocsúdtak fel. A szociáldemokrata és kisgazda- párt mindvégig a nyugati hatalmakra építette terveit, most vezetői csak tétova lépésekre képesek. Legtöbbször a kommunistáknak kellett hathatós támogatást adni, hogy megtalálják a kialakult helyzetben önmagukat. Nem proletárdiktatúra A Magyar Kommunista Párt vezető szerve — mely a felszabadított területeken működésbe lépett — már szeptember 9-én létrejött Szegeden. (A fővárosban az illegális MKP Központi Bizottsága működött.) A 9-i értekezleten részt vettek a már felszabadult városok, nagyobb községek képviselői is: Szegedről, a Viharsarokból és más helyekről. Bár a részvevők egy része a proletárdiktatúra létrehozását szorgalmazta, az értekezlet határozottan a demokratikus Magyarország megvalósítását tűzte ki közvetlen feladatként. Egyetértés alakult ki abban is, hogy e cél megvalósítása érdekében valamennyi demokratikus párt bevonásával nemzeti összefogásra van szükség, melynek szerve a Magyar Front egy továbbfejlesztett változata, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front legyen. Az első nyilvános népgyűlésen, melyet november 19-én tartottak Szegeden, Révai József — az MKP nevében — hangoztatta: „Nem, burzsoá-kapitalista demokráciát akarunk, hanem népi demokráciát, ahol a nép szabadságjogai nem írott ma- laszt, ahol a föld a parasztoké, ahol meg van semmisítve a magyar földbirtokos osztály, ahol az államhatalom szervei a nép kezében vannak.” A munkások megnyugtatására Révai felvázolta a távlati célokat is: „Előbb vagy utóbb sor kell, hogy kerüljön az egész magyar tőkésosztállyal való leszámolásra." Azoknak azonban, akik azonnal proletárdiktatúrát akartak, világosan leszögezte: „Független Magyarország nélkül, magyar demokrácia nélkül, a föld felosztása, a parasztok kezére juttatása nélkül nem tudunk felkészülni erre a harcra.” Az MKP javaslata A debreceni Néplap 1944. november 30-án közli a kommunista párt javaslatát „Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja" címmel. A program határozott, rövid értékelést ad, s ugyanígy fogja össze a legsürgősebb,’ de az egész jövőt magába foglaló feladatokat. így szól a kialakult helyzetről : „A háború elveszett. A vesztett háborít népünk 1 millió halottjába és rokkant- jába került. Az országot kifosztották a németek ... Egy évszázad szorgos munkájának gyümölcsét pusztította el a német háború ... Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország..." A program nyomban a jövőre irányítja a figyelmet: „Mind ennek ellenére, a kommunista párt azt hirdeti: lesz magyar újjászületésl össze kell fogni minden igazán nemzeti németellenes erőt! Fegyvert kell ragadni a németek és nyilas bérenceik ellen szabadságunk és függetlenségünk kivívására!” A halaszthatatlan feladatok felvázolásával optimizmust kelt a program: Jia a nemzet kíméletlenül leszámol az országvesztőkkel, ha minden becsületes magyar összefog a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban az új, életerős, demokratikus Magyarország felépítésére, ha a nép veszi kezébe az ország vezetését, akkor Magyarország nem volt, hanem lesz!” A program a konkrét feladatok első pontjaként leszögezte: „A magyar nép létérdeke, Magyarország újjáépítésének elengedhetetlen feltétele a nemzet cselekvő részvétele az ország felszabadításában a német iga alól. Azonnal szakítanunk kell Németországgal és ellene fordulni! Minden késlekedés halálos ...” A továbbiakban szól a program a mezőgazdaság sürgős feladatairól ■ (földosztásról), az ipar újjáépítéséről, a föld javainak közkézbe vételéről, szociális és politikai feladatokról. A program befejezése mindenki számára nyomatékosan mondja ki: „Célunk: a haza megmentése! Harcba hívjuk a nemzetet e program megvalósítására!" 1944. december 2-án Szegeden megalakult az MNFF, melynek tagjai közé a korábbi négy párt (kisgazda, paraszt, szociáldemokrata és kommunista) mellett felvették a Polgári Demokrata Pártot, és a szakszervezeteket is. A front a kommunlsA NATO és az európai biztonság A Varsói Szerződés tagállamainak budapesti felhívása az európai biztonsági értekezletre és az ennek előkészítését szolgáló prágai értekezlet dokumentuma élénken foglalkoztatja a világsajtót. Tárgyalják, milyen mértékű lesz a részvétel az értekezleten. hogyan viszonyulnak az egyes országok a javasolt napirendhez. A Helsinkiben megtartandó összeurópai biztonsági értekezletre szóló meghívást az európai országok többsége pozitívan fogadta. A válaszok közül néhány NATO-ország állásfoglalása még várat magára. December 3-án ül ösz- sze a NATO hadügyminisztereinek tanácsa Brüsszelben, hogy határozzon ebben a kérdésben. Ezzel kapcsolatban idézünk a világsajtó néhány állásfoglalásából. * A kelet—nyugati kapcsolatok problémáit illetően nem érdektelen utalni rá, hogy 1969 nyarán a SURVEY amerikai folyóirat idézte Henri Spaak volt NATO-főtitkár szavait: „Amikor most a washingtoni szerződés 20. évfordulóját ünnepeljük, az a véleményem. hogy Európában a béke bármilyen konszolidálása, a Szovjetunióhoz fűződő viszony bármilyen megjavítása csakis a NÁTO-n keresztül érhető el.” Henry A. Kissinger, Nixon elnök tanácsadója Az amerikai külpolitika című könyvében, amelyből részleteket közölt a Frankfurter Rundschau, azt hangoztatta, hogy „a feszültség igazi enyhülése feltételezi a Nyugat egységét”. Ugyanakkor hozzátette, hogy „a tárgyalásokon azokra a problémákra kell a figyelmet összpontosítani, amelyek a békét veszélyeztetik. A napi********** ******t-trtn I* u 0 0 ták javaslatát saját program.!! jának fogadta el. Ezt egy Sze-- ■ geden megtartott tömeggyű-| | lés is helyeselte. . ■ « n a • Fordítsátok meg fegyvereiteket! o • December 1-én délután 3!! órára az Aranybika nagytér-' • mébe gyűlésre hívták Deb-] | récén népének képviselőit, ■ > hogy állást foglaljanak a há-| | ború mielőbbi befejezése!! mellett. A meghívót neves1 ; közéleti személyiségek írtak!! alá: dr. Révész Imre refor-1 ■ mátus püspök, dr. Bánás!! László prépost-plébános, dr.-. Vásáry István polgármester,;; dr. Herpay Gábor alispán és$ dr. Bodnár János egyetemi1 • tanár. Aláírták a meghívót aü Debrecenben megalakult de-v mokratikus pártok: a kisgaz-* da-, a szociáldemokrata és a* kommunista párt is. * A megtartott gyűlésen aO háború befejezése mellett^ nyomatékosan foglalkoztak a.*, németekkel való szembefor-|; dulással is, és a gyűlés fel-|! hívást intézett Budapest ésj Dunántúl népéhez, valamintJ a ,.m. klr. honvédséghez”: * „Magyar testvéreink! Med-T difi fogjátok tűrni az átko-% zott német igát?... Akadd-j lyozzátok meg. hogy váro-sl sainkat, falvainkat és orszá-v gunk büszkeségét, fővárosun-f, kát, Debrecen sorsa érje.,.* Fordítsátok fegyvereiteket aj német elnyomók ellen. Na% féljetek az oroszoktól. Azt oroszok segítenek nektek. haX átálltok hozzájuk...” J A felhívás a kommunisták? javaslatának szellemében fo-T gant. Nyilvánvalóan az or-S szág helyzetén sokat javított;*; volna, ha a még német meg-í szállás alatt levő területeken* a szervezett katonai egvsé-T gek, de a lakosság között Isi fokozódik a németekkel t szembeni fegyveres fellépés. % renden az első hely a fegyverkezési verseny korlátozását illeti.” „Egy páneurópai értekezlet összehívása és sikere végeredményben nemcsak a szovjetek magatartásától függ ■— hangoztatta a Le Monde. —- A németek (NSZK) vagy elfogadják Strauss módszerét, azaz az erőpolitikát, vagy olyan politikát támogatnak majd, amely elveti az Európa két részének közeledését illetően támasztott feltételeket." „A nyugat-európai országok többsége — hangzik a Le Monde-ban —,’ tulajdonképpen már választott is. A. NATO-tanács washingtoni ülése igen nagy fenntartásokkal fogadta a budapesti felhívást, viszont 2 hónapra rá a NATO miniszteri tanácsa már sokkal kedvezőbben reagált.” A Közös Piac országainak értekezletsorozata időszakában sok szó esik a francia sajtóban Európáról. A Les Echos elemzi például Cha- ban-Delmas-nak Strasbourg- ban a város felszabadulása huszonötödik évfordulóján elmondott beszédét és kiemeli: „Franciaország kész minden energiájával az európai ügyet szolgálni. Az európai konstrukció elsősorban két nagy nép megbékélésén, Franciaország és Németország együttműködésén és barátságán nyugszik.” Az európai konstrukció ilyen leszűkítését bírálja a L’Humar.lté, amikor „Milyen Európa?” című belső vezércikkében hangsúlyozza: „Európa nem ér véget az Elbánál. Európáról szólva a miniszterelnöknek elsődlegesen kellett volna szólni az olyannyira európai kérdésről, mint a földrész országainak minden megkülönböztetés nélküli legszélesebb körű együttműködése és a kollektív biztonság szervezetéről is. A miniszterelnök azonban meg sem említette az előkészületben levő európai kon ferenciát, jóllehet ennek az európai együttműködés első lépéseként kell szolgálnia.” A budapesti felhívás elindította folyamat „olyan sebességgel halad előre, amely annak idején lehetetlennek látszott" — állapította meg egy cikkében kissé fanyalogva az angol Daily Telegraph. „A NATO egyetlen tagja sem utasította el az európai konferencia ötletét”. A Pravda brüsszeli tudósítója mintegy Összefoglalóan értékeli az értekezlet összehívásának vllágvisszhangját, amikor megállapítja, hogy „a nyugat-európai országokban két szembenálló erő összecsapásának lehetünk tanúi: az egyik oldalon az európai helyzet józan értékelői, a másik oldalon a katonai tömbök politikájának hívei állanak. Bizonyos NATO-kÖrök, bár szavakban elismerik az összeurópai biztonsági értekezlet összehívásának lehetőségét, tetteikkel annak összehívását meg akarják akadályozni. Olyan feltételeket szabnak, amelyek eleve lehetetlenné tennék a biztonsági értekezlet eredményes kimenetelét. Ezek közé tartozik például az a követelés, hogy az értekezlet napirendjén a megoldatlan európai problémák egész komplexuma szerepeljen, köztük olyan kérdések, amelyek rendezéséhez még nem értek meg a feltételek.” A nyugat-európai országok békét óhajtó erőinek még sok erőfeszítésére van szükség ahhoz — mutat rá a Pravda cikkírója —, hogy letörjék a reakciós körök ellenállását és elérjék az összeurópai bizton, sági értekezlet összehívását.
