Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-28 / 276. szám

Péntek, 1969. nov. 23. 6S£AK-MAGYAROKSZAC3 5 MAR MÉM RÁZÓS“ TÉMA Borsod országútiam Teljesítették Sieves tervüket Egészségügy, szociálpolitika az újhelyi járásban Egy 400 kilométeres NEß utóellenőrzés tapasztalatai Kissé furcsán hangzik, mert eddig aligha fordult még elő, hogy a Borsod me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság utóellenőrzését kilomé­terekben mérték volna. De most valahogy így történt. Egy szép őszi napon 400 lil­ioméiért „gurultunk ’ Borsod országútjain dr. Sas Tibor­nak, a megyei NEB elnökhe­lyettesének és Varga József­nek, a KPM miskolci Közúti Igazgatósága főmérnökének társaságában. A cél: Az út­karbantartás helyzete és az útőri szakaszok problémái cí­mű, 1908 elején végzett NEB_ vizsgálat utóellenőrzése. A csaknem két évvel ez­előtti állapotok illusztrálásá­ra hosszasan sorolhatnánk a NEB akkori elmarasztaló megállapításait. Helyettük, íme, egy kis történet, melyet ma már mosolyogva emle­getnek a Közúti Igazgatósá­gon: Két éve történt, hogy Bor­sodból valaki tapasztalatcse- re-körúton járt az ország 14 más megyéjének közúti igaz­gatóságain. Amikor hazatért, s megkérdezték, mit tapasz­talt, röviden csak ennyit vá­laszolt: „Nagyon fájt a szí­vem!” ® És íme, gépkocsivezetőnk elindulás előtti megjegyzése: „Évek óta havi több mint 3000 kilométert vezetek a borsodi utakon. Jártam az or­szág más tájain is. Bizony, csak irigyelni tudtam azokat a ,pilótákat’, akik más me­gyék útjain közlekednek. Ná­lunk szinte járhatatlan út­szakaszok is akadtak.” Ezután történt, hogy kije­löltük az útirányt. Lehetőleg úgy, hogy minél több szerepel­jen benne azokból a „járhatat­lan” útszakaszokból. Hozzáve­tőlegesen a következő volt út­irányunk: Miskolcról Mező- csátra, majd Ároktőn, Né­gyesen át Mezőkövesdre, in­nen gyors robogás a járás bekötő útjaira, Szentistván- ba, Szomolyára, Cserépváral­jára, Sályra, Borsodgesztre, ezelőtt bizony, aktuális lett volna a kérdés. Most nagyon kevés kivétellel (például: szo- molyai bekötő út) jól kar­bantartott, kátyúmentes köz­úton tettük meg ezt a 400 kilométert. Félreértés ne es­sék, nem a mai forgalom minden követelményének megfelelő közutakon, de gon­dosan, jól karbantartott uta­kon. Ahhoz, hogy megyénk 2500 kilométernyi, állami kezelés­ben levő közútjai kivétel nél­kül korszerűek, valóban jó autópályák legyenek, milliár- dok kellenének. Azt viszont jólesik megállapítani, hogy a rendelkezésükre álló szerény összegeket az előző eszten­dőknél sokkal jobban, éssze­rűbben használják fel a bor­sodi közutak gazdái. A NEB igen alapos és hasznos vizsgálata óta eltelt idő alatt minőségi változá­sok történtek. Valamivel több a rendelkezésre álló forint is, de talán nem is ez a lénye­ges. Sokkal lényegesebb, hogy megszűnőben vannak a, mondhatni „kisipari” mód­szerek. Eltűntek megyénk or­szágútjairól az egyetlen la­páttal „felfegyverzett” út- őrök, akik sokszor csak föld­del szórták teli a kátyúkat. A megye nyolc útmestersége ma már 35, gépesített kátyú­zó brigáddal rendelkezik. 21 azonnal intézkedni tudó, mo­toros útőr is járja már az utakat, s a jövőben egyre * több ilyennel találkozhatunk. A kis létszámú, gépekkel alig rendelkező útjavító bri­gádokat gépláncok váltották fel. Az idén már öt henger­lés!, egy portalanító, úgyne­vezett TMK és egy zái-óré- teg-készítő géplánc tevé­kenykedett megyénk ország­útjain. Egy-egy hengerlő bri­gád napi előrehaladása 300 méter körül van. vekszik. Tavaly 80 kilométer burkolatmegerősítő henger­lést és 120 kilométer porta­lanítást teljesített a Miskolci Közúti Igazgatóság. Az idén a gépláncok, a korszerűbb technológia, a jobb szervezés segítségével 170 kilométeres útszakaszt hengereltek, 110 kilométernyi közút kapott új, sima záróréteget, 100 kilomé­teren fejezték be az első por­talanítást és 150 kilométeren sor került a második porta­lanításra is. Az utóellenőrzés elvétve még talált orvoslásra váró hibát. A kátyúzó brigádok például néhol „fürgébben” is mozoghatnának, egyes he­lyeken nem ártana maga­sabbra emelni a minőségi mércét a fenntartási munká­latoknál. Nagyobb rugal­masságra is szükség lenne, hogy az észlelt kisebb hibá­kat a lehető leggyorsabban kijavítsák. Az összbenyomás mégis az. hogy megyénkben jó úton halad az útkarban­tartások ügye. Máról holnapra természe­tesen nem várhatunk csodá­kat. De nem lehet nem ész­revenni. hogy nemrég még járhatatlan útszakaszaink zö­mén ma már simán gördül­nek a járművek. Mind több lesz az olyan buszsofőr, aki mosolyogva, sapkáját lenget­ve üdvözli a „járatán” szor­goskodó útfenntartó géplán­cot. Pozsonyi Sándor Ünnepséget rendeztek teg­nap, november 27-én Mályi- ban, a község felszabadulá­sának évfordulója alkalmá­ból. Az egész napos program ünnepi tanácsüléssel kezdő­dött, melyen mintegy 80 em­ber vett részt. Beszámolót. Németh Pállal, a Sátoralja­újhelyi járási Tanács vb-el- tiökével beszélgettünk a mi­nap. Különösen elégedetten nyilatkozott, amikor az egészségügyre terelődött a szó. öröme érthető, hisz já­rása az egészségügyi és szo­ciális program terén már tel­jesítetve a III. ötéves tervet. iVinc* betöltetlen börzét Megyei viszonylatban ki­tűnő eredmény, hogy a já­rásban nincs Detöltetlen kör­zeti orvosi állás, s a fiatal or­vosok hangulatából arra kö­vetkeztethetünk, hogy csak­nem mindegyikük hosszú évekkel számolt, amikor el­fogadta állását Kellő számú fogorvossal is rendelkezik a járás. Hollóházán, a porcelán- gyárban üzemorvosi állást létesítettek, megfelelő lakást biztosítottak; már két jelent­kező is van az állás betöl­tésére. Gonrloftkorlás az üresekről Körzeti ápolónői hálózatot építettek ki. s most azt ter­vezik. hogy a fokozatosan nyugdíjassá váló bábaasz- szonyok szabad státuszait körzeti gondozónők veszik át. akik fontos szerepet töltenek maid be a legyengült szerve­zetű, magányos, korlátozott mozgási képességű idős fa­lusi emberek ellátásában. Gazdag hagyományokkal rendelkezik szociálpolitikai tevékenységük: jelenleg már dr. Tóth Ferenené pedagógus, községi párttitkár tartott. Ez­után az úttörők adtak kultúr­műsort;, majd az állami és tömegszervezetek megkoszo­rúzták a szovjet katonák em­lékművét. A községben délután tör­ténelmi és más vetélkedőket is rendeztek. hat „öregek napközije” mű­ködik a járásban Patronálá- sukért szinte versengenek egymással a szocialista bri­gádok. (Megjegyzendő, hogy tudtunkkal a sátoraljaújhelyi járásban létesült először me­gyénkben öregek napközije!) Mustik hívták A nővédelmi munkában a prevenciót, a megelőzést te­kintik feladatuknak. A kö­zelmúltban több bodrogközi községben. így Vissen. Kenéz- lőn és Zalkodon tartottak rákszűrő vizsgálatokat. A vöröskeresztes aktívák jó munkáját dicséri, hogy a ré­gebben a vizsgálatok gondo­latától is idegenkedő zalkodi asszonyok most maguk hív­ták községükbe a rákszűrő csoportot Megkérdeztük, mi a ma­gyarázata az utóbbi másfél év eredményeinek. Németh Pál szerint rendkívül fontos a tárgyi feltételek biztosítá­sa, de önmagában ez nem elég. Következetesség, fegye­lem. előrelátó tervezés szük­séges; és egy olyan fiatal, talpraesett egészségügyi ve­zetőgárda. amely az egész­ségügyi csoportvezetőként alig két éve dolgozó főorvos, dr. Magyar János keze alatt felnőtt a feladatokhoz, meg­telepedett. s otthon érzi ma­gát a járásban. ' T. I* Lakodalmi torta Nagy Istvánná dömsödi parasztasszony arról híres a kör­nyéken, hogy művészi díszítésű tortákat készít a falusi la­kodalmakra. Az idős parasztasszony kezei alól 25 év alatt több száz torta került ki, amelyeket saját elképzelése sze­rint díszített /Készül a grillástorta, egy tassl lakodalmas házba. Nem tudunk utazni, kérem...! Sokan, sokat és sokszor jogosan szidjuk a közlekedési vállalatot. A legtöbb kritika az állandó zsúfoltság, a gyakori késés, járatkima- radás miatt hangzik el. A közlekedési vállalat vezetői azzal védekez­nek, hogy a szükségesnél sokkal kevesebb az autóbusz és villamos, a meglevő tömegközlekedési eszközök egy részének nem kielégítő a műszaki állnpota és sok gondot okoz a munkaerőhiány is. Ezek tények. Reméljük, ha lassan Is, de egyre javulnak utazási lehetősé­geink. De addig is, hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni a naponta ránkszabott tortúrát, vagyis mit tehetnénk mi, utasok a meglevő körülmények között, hogy javítsunk saját helyzetünkön. „Mert az Igazság az, hogy nem tudunk utazni, kérem!” — mondta a minap egyik sorstársam. Igaza van. Utazni, különösen a mi viszonyaink között ugyanannyi, mint al­kalmazkodni. De mi — tisztelet a kivételnek —, nem tudnak, vagy nem akarunk alkalmazkodni. Mert, ha össze vagyunk zárva „a ro­bogó szardíniás dobozban”, csak magunkra figyelünk. Mindenki a másik utastól vár türelmet, tiszteletet, megértést önmagának. Ide­gesen, fáradtan, szakadt harisnyával, vagy leszakadt kabátgambbal és sokszor éppen a viták, torzsalkodások miatt késve érkezünk mun­majd vissza a megyeszék­helyre és irány a Gesztely— Megyaszó—Szerencs útsza­kasz; azután Taktaharkány, majd onnan Tokaj—Sárospa­tak, s végig a Hegyközön, a néhány hónappal ezelőtt még „büntetésszámba” menő Pál- háza—Telkibánya—Gönc út­vonalon át a Hernád völgyé­be; majd Abaújszántón át Tállyára, Mádra, visszatérés előtt, pedig még „begurulás” néhány bekötő útra. © Hogy megúsztuk-e rugótö­rés nélkül? Két esztendővel A NEB vizsgálatának idő­szakában a KPM Miskolci Közúti Igazgatósága géppark­jának értéke még a 20 mil­lió forintot sem érte el. Ma 32 milliós géppark áll az út­fenntartások rendelkezésére. Ütünk során néhány érdekes, jól bevált új géppel, így pél­dául az árokásóval, a hará­csoló rakodógéppel és az út- sávfestő géppel is találkoz­tunk. 1968-ban az eredeti tervek szerint 139 millió forintot irányoztak elő a megye köz­útjainak korszerűsítésére és fenntartására. A tényleges teljesítés elérte a 186 millió forintot, s az idén ez az ösz- szeg mintegy 216 millióra nö­kahelyiinkre, vagy haza. íme a tükör, line néhány péld*: A lusta Teenager korú, teenager öltözékű és teenager viselke­désű társaság áll a busz vé­gében. Hangosak, szertele­nek. De most nem is ez a fontos, hanem inkább az, hogy egyáltalán nem fogódz­kodnak. Pedig ott van a kö­zelükben a fényesen csillogó alumínium cső. De ők nem fo­gódzkodnak. Ügy látszik, méltóságon alulinak tartják ezt. Inkább rábízzák magu­kat az őket körülvevő uta­sokra. A busz pedig fordul, előz, hirtelen fékez, vagy gyorsan indul. Az ifjak meg ennek megfelelően dülöngél­nek az őket körülvevő em­ber-közegben. Tehetik, hi­szen tudják, úgysem esnek le, hiszen itt egyszerűen nem lehet elesni. Ezt használják lel, amikor nem fogódzkod­nak, s testük súlyát ráerő­szakolják utasszomszédaikra. Miért nem fogódzkodik az utasok egy része, még ak­kor sem. ha tehetné? Maga­mon Is megfigyeltem, hogy a fogódzkodás, testünk hely­zetének biztosítása komoly erőkifejtést igényel, különö­sen zsúfolt járművön. Ezt az erőkifejtést, ezt a munkát próbálják egyesek megtaka­rítani. amikor erre mód van és elvárják, hogy más. il­letve mások álljanak helyt helyettük is. akiknek köszö­net helyett még a lábára is lépnek. Miről van Itt szó? Nem másról, mint egyszerű lusta­ságról. ami leginkább a fia­taloknál divat. Az erőszakos Érdekes és a legtöbb kárt okozó típus. Találkozhatunk vele a felszállásnál, a busz vagy a villamos közepén, de a leszállásnál is. Jellemzője, hogy rendszerint erős test­alkatú, amivel visszaél. A megállóban látszólag nyugodtan várakozik, de amint megérkezik a busz, vagy a villamos, szinte vér­be borul a szeme és akkor el­szabadul a pokol... A ma­gasan hordott fejen levő szemek nem látják az ala­csonyabb halandókat, nőket, idősebb embereket és pláne gyerekeket. Ügy csörtet a jármű felé az embertömeg­ben, mintha a magas fűben menekülne valami halálos veszedelem elől. Aki útjába kerül, azt egyszerűen félre­tolja Aztán megragadja — rendszerint két kézzel — a peron fogantyúit és úgy tol­ja fel maga előtt utastársait, mint egy dugattyú. Ha fel­ér a lépcsőn, akkor hirtelen leblokkol. Ez nem sokáig tart. csak ameddig kifújja magát, mert a csörtetés to­vább folytatódik. Nyomul egyre beljebb, egyre jobb helyre. Hogy közben szinte megnyomorít néhány embert, az nem érdekli. Nem érdek­li, ha munkálkodó könyöke végén emberi bordasort. érez. nem érdekli, ha felbo­rít egy bőröndöt, nem érdek­li, ha lábak kerülnek 45-ös számú cipője alá. Nem egyszer megfigyeltem, hogy szinte az egész busz megkönnyebbül, amikor egy ilyen erőszakos leszáll. Nem­csak a rugók könnyebbülnek meg. fellélegeznek az uta­sok is... A fecsegő A leggyakrabban előfor­duló típus. Lehet nő. férfi, öreg és gyerek. Mondja, mondja a magáét, mint egy magnetofon, és a közelében mindenki megnémui. De meghalnak a gondolatok is. Mert egyszerűen nem lehet nem odafigyelni. Kénytele­nek vagyunk követni logikát­lan észiárását. kénytelenek vagyunk hallgatni blőd hü­lyeségeit. süket következte­téseit. minden szellemessé­get nélkülöző viccelődését, ol~ vadozó jópoíasáeát, visszata­szító kacarászását. A .témák pedig sokan van­nak. A fecsegő legtöbbször előforduló „géppuska muní­ciója” a sport, a foci, a meccs, a ruhaanyagok és fri­zurák, diák- és galeri szto­rik. És az ember nem menekül­het. Ott kell állnia, vagy ül­nie, és hallgatni a fecsegő hangos handabandázását. Mit lehetne tenni? Leszállni a kö­vetkező megállónál, vagy közbeszólni, vagy esetleg meghúzni a vészféket, meg­nyomni a vészcsengőt, vagy vattái dugni a fülünkbe? Egyáltalán, mit lehet tenni? Semmit, Hallgatni, tűrni... Oravec János Közi*leiek figífdcnt! Öntött üveg Síküveg, Kertészüveg. Demizsonok, Palackok, Ballonüveg, Világítási áru. re Pirogránit '■VF^ ',u^'‘oló“l’■ Műanyag áruk 1970. évre megrendeléseket felveszünk. ITVÉK'i Besenyői n. 16. felelőn: 35-J66. Ünnepség Mályiban

Next

/
Thumbnails
Contents