Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-28 / 276. szám
Péntek, 1969. nov. 23. 6S£AK-MAGYAROKSZAC3 5 MAR MÉM RÁZÓS“ TÉMA Borsod országútiam Teljesítették Sieves tervüket Egészségügy, szociálpolitika az újhelyi járásban Egy 400 kilométeres NEß utóellenőrzés tapasztalatai Kissé furcsán hangzik, mert eddig aligha fordult még elő, hogy a Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság utóellenőrzését kilométerekben mérték volna. De most valahogy így történt. Egy szép őszi napon 400 lilioméiért „gurultunk ’ Borsod országútjain dr. Sas Tibornak, a megyei NEB elnökhelyettesének és Varga Józsefnek, a KPM miskolci Közúti Igazgatósága főmérnökének társaságában. A cél: Az útkarbantartás helyzete és az útőri szakaszok problémái című, 1908 elején végzett NEB_ vizsgálat utóellenőrzése. A csaknem két évvel ezelőtti állapotok illusztrálására hosszasan sorolhatnánk a NEB akkori elmarasztaló megállapításait. Helyettük, íme, egy kis történet, melyet ma már mosolyogva emlegetnek a Közúti Igazgatóságon: Két éve történt, hogy Borsodból valaki tapasztalatcse- re-körúton járt az ország 14 más megyéjének közúti igazgatóságain. Amikor hazatért, s megkérdezték, mit tapasztalt, röviden csak ennyit válaszolt: „Nagyon fájt a szívem!” ® És íme, gépkocsivezetőnk elindulás előtti megjegyzése: „Évek óta havi több mint 3000 kilométert vezetek a borsodi utakon. Jártam az ország más tájain is. Bizony, csak irigyelni tudtam azokat a ,pilótákat’, akik más megyék útjain közlekednek. Nálunk szinte járhatatlan útszakaszok is akadtak.” Ezután történt, hogy kijelöltük az útirányt. Lehetőleg úgy, hogy minél több szerepeljen benne azokból a „járhatatlan” útszakaszokból. Hozzávetőlegesen a következő volt útirányunk: Miskolcról Mező- csátra, majd Ároktőn, Négyesen át Mezőkövesdre, innen gyors robogás a járás bekötő útjaira, Szentistván- ba, Szomolyára, Cserépváraljára, Sályra, Borsodgesztre, ezelőtt bizony, aktuális lett volna a kérdés. Most nagyon kevés kivétellel (például: szo- molyai bekötő út) jól karbantartott, kátyúmentes közúton tettük meg ezt a 400 kilométert. Félreértés ne essék, nem a mai forgalom minden követelményének megfelelő közutakon, de gondosan, jól karbantartott utakon. Ahhoz, hogy megyénk 2500 kilométernyi, állami kezelésben levő közútjai kivétel nélkül korszerűek, valóban jó autópályák legyenek, milliár- dok kellenének. Azt viszont jólesik megállapítani, hogy a rendelkezésükre álló szerény összegeket az előző esztendőknél sokkal jobban, ésszerűbben használják fel a borsodi közutak gazdái. A NEB igen alapos és hasznos vizsgálata óta eltelt idő alatt minőségi változások történtek. Valamivel több a rendelkezésre álló forint is, de talán nem is ez a lényeges. Sokkal lényegesebb, hogy megszűnőben vannak a, mondhatni „kisipari” módszerek. Eltűntek megyénk országútjairól az egyetlen lapáttal „felfegyverzett” út- őrök, akik sokszor csak földdel szórták teli a kátyúkat. A megye nyolc útmestersége ma már 35, gépesített kátyúzó brigáddal rendelkezik. 21 azonnal intézkedni tudó, motoros útőr is járja már az utakat, s a jövőben egyre * több ilyennel találkozhatunk. A kis létszámú, gépekkel alig rendelkező útjavító brigádokat gépláncok váltották fel. Az idén már öt hengerlés!, egy portalanító, úgynevezett TMK és egy zái-óré- teg-készítő géplánc tevékenykedett megyénk országútjain. Egy-egy hengerlő brigád napi előrehaladása 300 méter körül van. vekszik. Tavaly 80 kilométer burkolatmegerősítő hengerlést és 120 kilométer portalanítást teljesített a Miskolci Közúti Igazgatóság. Az idén a gépláncok, a korszerűbb technológia, a jobb szervezés segítségével 170 kilométeres útszakaszt hengereltek, 110 kilométernyi közút kapott új, sima záróréteget, 100 kilométeren fejezték be az első portalanítást és 150 kilométeren sor került a második portalanításra is. Az utóellenőrzés elvétve még talált orvoslásra váró hibát. A kátyúzó brigádok például néhol „fürgébben” is mozoghatnának, egyes helyeken nem ártana magasabbra emelni a minőségi mércét a fenntartási munkálatoknál. Nagyobb rugalmasságra is szükség lenne, hogy az észlelt kisebb hibákat a lehető leggyorsabban kijavítsák. Az összbenyomás mégis az. hogy megyénkben jó úton halad az útkarbantartások ügye. Máról holnapra természetesen nem várhatunk csodákat. De nem lehet nem észrevenni. hogy nemrég még járhatatlan útszakaszaink zömén ma már simán gördülnek a járművek. Mind több lesz az olyan buszsofőr, aki mosolyogva, sapkáját lengetve üdvözli a „járatán” szorgoskodó útfenntartó gépláncot. Pozsonyi Sándor Ünnepséget rendeztek tegnap, november 27-én Mályi- ban, a község felszabadulásának évfordulója alkalmából. Az egész napos program ünnepi tanácsüléssel kezdődött, melyen mintegy 80 ember vett részt. Beszámolót. Németh Pállal, a Sátoraljaújhelyi járási Tanács vb-el- tiökével beszélgettünk a minap. Különösen elégedetten nyilatkozott, amikor az egészségügyre terelődött a szó. öröme érthető, hisz járása az egészségügyi és szociális program terén már teljesítetve a III. ötéves tervet. iVinc* betöltetlen börzét Megyei viszonylatban kitűnő eredmény, hogy a járásban nincs Detöltetlen körzeti orvosi állás, s a fiatal orvosok hangulatából arra következtethetünk, hogy csaknem mindegyikük hosszú évekkel számolt, amikor elfogadta állását Kellő számú fogorvossal is rendelkezik a járás. Hollóházán, a porcelán- gyárban üzemorvosi állást létesítettek, megfelelő lakást biztosítottak; már két jelentkező is van az állás betöltésére. Gonrloftkorlás az üresekről Körzeti ápolónői hálózatot építettek ki. s most azt tervezik. hogy a fokozatosan nyugdíjassá váló bábaasz- szonyok szabad státuszait körzeti gondozónők veszik át. akik fontos szerepet töltenek maid be a legyengült szervezetű, magányos, korlátozott mozgási képességű idős falusi emberek ellátásában. Gazdag hagyományokkal rendelkezik szociálpolitikai tevékenységük: jelenleg már dr. Tóth Ferenené pedagógus, községi párttitkár tartott. Ezután az úttörők adtak kultúrműsort;, majd az állami és tömegszervezetek megkoszorúzták a szovjet katonák emlékművét. A községben délután történelmi és más vetélkedőket is rendeztek. hat „öregek napközije” működik a járásban Patronálá- sukért szinte versengenek egymással a szocialista brigádok. (Megjegyzendő, hogy tudtunkkal a sátoraljaújhelyi járásban létesült először megyénkben öregek napközije!) Mustik hívták A nővédelmi munkában a prevenciót, a megelőzést tekintik feladatuknak. A közelmúltban több bodrogközi községben. így Vissen. Kenéz- lőn és Zalkodon tartottak rákszűrő vizsgálatokat. A vöröskeresztes aktívák jó munkáját dicséri, hogy a régebben a vizsgálatok gondolatától is idegenkedő zalkodi asszonyok most maguk hívták községükbe a rákszűrő csoportot Megkérdeztük, mi a magyarázata az utóbbi másfél év eredményeinek. Németh Pál szerint rendkívül fontos a tárgyi feltételek biztosítása, de önmagában ez nem elég. Következetesség, fegyelem. előrelátó tervezés szükséges; és egy olyan fiatal, talpraesett egészségügyi vezetőgárda. amely az egészségügyi csoportvezetőként alig két éve dolgozó főorvos, dr. Magyar János keze alatt felnőtt a feladatokhoz, megtelepedett. s otthon érzi magát a járásban. ' T. I* Lakodalmi torta Nagy Istvánná dömsödi parasztasszony arról híres a környéken, hogy művészi díszítésű tortákat készít a falusi lakodalmakra. Az idős parasztasszony kezei alól 25 év alatt több száz torta került ki, amelyeket saját elképzelése szerint díszített /Készül a grillástorta, egy tassl lakodalmas házba. Nem tudunk utazni, kérem...! Sokan, sokat és sokszor jogosan szidjuk a közlekedési vállalatot. A legtöbb kritika az állandó zsúfoltság, a gyakori késés, járatkima- radás miatt hangzik el. A közlekedési vállalat vezetői azzal védekeznek, hogy a szükségesnél sokkal kevesebb az autóbusz és villamos, a meglevő tömegközlekedési eszközök egy részének nem kielégítő a műszaki állnpota és sok gondot okoz a munkaerőhiány is. Ezek tények. Reméljük, ha lassan Is, de egyre javulnak utazási lehetőségeink. De addig is, hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni a naponta ránkszabott tortúrát, vagyis mit tehetnénk mi, utasok a meglevő körülmények között, hogy javítsunk saját helyzetünkön. „Mert az Igazság az, hogy nem tudunk utazni, kérem!” — mondta a minap egyik sorstársam. Igaza van. Utazni, különösen a mi viszonyaink között ugyanannyi, mint alkalmazkodni. De mi — tisztelet a kivételnek —, nem tudnak, vagy nem akarunk alkalmazkodni. Mert, ha össze vagyunk zárva „a robogó szardíniás dobozban”, csak magunkra figyelünk. Mindenki a másik utastól vár türelmet, tiszteletet, megértést önmagának. Idegesen, fáradtan, szakadt harisnyával, vagy leszakadt kabátgambbal és sokszor éppen a viták, torzsalkodások miatt késve érkezünk munmajd vissza a megyeszékhelyre és irány a Gesztely— Megyaszó—Szerencs útszakasz; azután Taktaharkány, majd onnan Tokaj—Sárospatak, s végig a Hegyközön, a néhány hónappal ezelőtt még „büntetésszámba” menő Pál- háza—Telkibánya—Gönc útvonalon át a Hernád völgyébe; majd Abaújszántón át Tállyára, Mádra, visszatérés előtt, pedig még „begurulás” néhány bekötő útra. © Hogy megúsztuk-e rugótörés nélkül? Két esztendővel A NEB vizsgálatának időszakában a KPM Miskolci Közúti Igazgatósága gépparkjának értéke még a 20 millió forintot sem érte el. Ma 32 milliós géppark áll az útfenntartások rendelkezésére. Ütünk során néhány érdekes, jól bevált új géppel, így például az árokásóval, a harácsoló rakodógéppel és az út- sávfestő géppel is találkoztunk. 1968-ban az eredeti tervek szerint 139 millió forintot irányoztak elő a megye közútjainak korszerűsítésére és fenntartására. A tényleges teljesítés elérte a 186 millió forintot, s az idén ez az ösz- szeg mintegy 216 millióra nökahelyiinkre, vagy haza. íme a tükör, line néhány péld*: A lusta Teenager korú, teenager öltözékű és teenager viselkedésű társaság áll a busz végében. Hangosak, szertelenek. De most nem is ez a fontos, hanem inkább az, hogy egyáltalán nem fogódzkodnak. Pedig ott van a közelükben a fényesen csillogó alumínium cső. De ők nem fogódzkodnak. Ügy látszik, méltóságon alulinak tartják ezt. Inkább rábízzák magukat az őket körülvevő utasokra. A busz pedig fordul, előz, hirtelen fékez, vagy gyorsan indul. Az ifjak meg ennek megfelelően dülöngélnek az őket körülvevő ember-közegben. Tehetik, hiszen tudják, úgysem esnek le, hiszen itt egyszerűen nem lehet elesni. Ezt használják lel, amikor nem fogódzkodnak, s testük súlyát ráerőszakolják utasszomszédaikra. Miért nem fogódzkodik az utasok egy része, még akkor sem. ha tehetné? Magamon Is megfigyeltem, hogy a fogódzkodás, testünk helyzetének biztosítása komoly erőkifejtést igényel, különösen zsúfolt járművön. Ezt az erőkifejtést, ezt a munkát próbálják egyesek megtakarítani. amikor erre mód van és elvárják, hogy más. illetve mások álljanak helyt helyettük is. akiknek köszönet helyett még a lábára is lépnek. Miről van Itt szó? Nem másról, mint egyszerű lustaságról. ami leginkább a fiataloknál divat. Az erőszakos Érdekes és a legtöbb kárt okozó típus. Találkozhatunk vele a felszállásnál, a busz vagy a villamos közepén, de a leszállásnál is. Jellemzője, hogy rendszerint erős testalkatú, amivel visszaél. A megállóban látszólag nyugodtan várakozik, de amint megérkezik a busz, vagy a villamos, szinte vérbe borul a szeme és akkor elszabadul a pokol... A magasan hordott fejen levő szemek nem látják az alacsonyabb halandókat, nőket, idősebb embereket és pláne gyerekeket. Ügy csörtet a jármű felé az embertömegben, mintha a magas fűben menekülne valami halálos veszedelem elől. Aki útjába kerül, azt egyszerűen félretolja Aztán megragadja — rendszerint két kézzel — a peron fogantyúit és úgy tolja fel maga előtt utastársait, mint egy dugattyú. Ha felér a lépcsőn, akkor hirtelen leblokkol. Ez nem sokáig tart. csak ameddig kifújja magát, mert a csörtetés tovább folytatódik. Nyomul egyre beljebb, egyre jobb helyre. Hogy közben szinte megnyomorít néhány embert, az nem érdekli. Nem érdekli, ha munkálkodó könyöke végén emberi bordasort. érez. nem érdekli, ha felborít egy bőröndöt, nem érdekli, ha lábak kerülnek 45-ös számú cipője alá. Nem egyszer megfigyeltem, hogy szinte az egész busz megkönnyebbül, amikor egy ilyen erőszakos leszáll. Nemcsak a rugók könnyebbülnek meg. fellélegeznek az utasok is... A fecsegő A leggyakrabban előforduló típus. Lehet nő. férfi, öreg és gyerek. Mondja, mondja a magáét, mint egy magnetofon, és a közelében mindenki megnémui. De meghalnak a gondolatok is. Mert egyszerűen nem lehet nem odafigyelni. Kénytelenek vagyunk követni logikátlan észiárását. kénytelenek vagyunk hallgatni blőd hülyeségeit. süket következtetéseit. minden szellemességet nélkülöző viccelődését, ol~ vadozó jópoíasáeát, visszataszító kacarászását. A .témák pedig sokan vannak. A fecsegő legtöbbször előforduló „géppuska muníciója” a sport, a foci, a meccs, a ruhaanyagok és frizurák, diák- és galeri sztorik. És az ember nem menekülhet. Ott kell állnia, vagy ülnie, és hallgatni a fecsegő hangos handabandázását. Mit lehetne tenni? Leszállni a következő megállónál, vagy közbeszólni, vagy esetleg meghúzni a vészféket, megnyomni a vészcsengőt, vagy vattái dugni a fülünkbe? Egyáltalán, mit lehet tenni? Semmit, Hallgatni, tűrni... Oravec János Közi*leiek figífdcnt! Öntött üveg Síküveg, Kertészüveg. Demizsonok, Palackok, Ballonüveg, Világítási áru. re Pirogránit '■VF^ ',u^'‘oló“l’■ Műanyag áruk 1970. évre megrendeléseket felveszünk. ITVÉK'i Besenyői n. 16. felelőn: 35-J66. Ünnepség Mályiban
