Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-22 / 271. szám

I Szómba?, 196f. n@v. 22. £SZM?.Wft6VA*OttSZA6 5 Laboránsnök emutatjuk az Eszakmagyarországl Vegyiművek egyik laboratóriumát. Fotó: Szabados György Sz MHSZ Edelényben Előny a kezdésnél — Készülődés az évfordulóra Mivel gyarapodik a szövetség? Lövész és tartalékos klub, ejtőernyős, rádiós, valamint modellező szakkör. Ezeket a tormákat teremtette meg a -Magyar Honvédelmi Szövet-, ség Edelényben, a klubok, a szakkörök biztosította lehető­ségek állnak a 'község lakói­nak rendelkezésére. Természetesen elsősorban a fiatalok rendelkezésére, akik élnek is különböző képzési formákkal. Különösen a sor­kötelesek előképzése sikeres. Jó mércéi ennek a honvéd­ség különböző alakulataitól Edelénybe érkező dicséretek, melyekben a tisztek köszöne- tüket fejezik ki az edelényi MHSZ munkájáért. De a sza­badságra érkező honvédek is elmondják itthon: nagy hasz­nát veszik a szövetségben ta­nultaknak, hiszen a bevonu­lás után számos ismerettel rendelkeznek, melyek a ka­tonai tudás elsajátításában, már a kezdet kezdetén előnyt jelentenek. Értik, tudják, mi­ről van szó, különösebb ma­gyarázkodás nélkül is köny- nyebben sajátítják el a tud­nivalókat, jobban, nagyobb kedvvel megy a munka. H usz éve a szövetségben Az edelényi klubtitkárok, az MHSZ sikeréért munkál­kodó emberek büszkék a honvédségtől kapott dicsére­tekre és fiaik elismerő mon­dataira. Érdemes megemlíte­ni. hogy ezek között az embe­rek között található Lukács János, a községi tanács vb- elnökhelyettese is, aki lassan már húsz éve tevékenyke­dik a szövetség eredményei­ért. körülbelül tíz év óta az MHSZ községi titkáraként is. Nem lehet véletlen, hogy Lukács elvtárs. a szövetség munkájáról beszélve, első­ként említ meg egy látszatra apró epizódot. Az elmúlt va­sárnap tartották meg a sor­kötelesek első foglalkozását. Ezen néhány fiatal nem tu­dott megjelenni: valamennyi meg nem jelent fiatal előre jelezte, megfelelően igazolta távolmaradását. Valahol itt, ezekben a lát­szatra apróságokban rejlik annak a fegyelmezettségnek gyökere, mely adandó alka­lommal a nagyobb dolgokban is megnyilvánul. Lapunk, az Észak-Magyarország néhány hónapja számolt be arról, hogy például Edelényben ép­pen az MHSZ fiataljai fog­tak el, már akkor több napja körözött betörőket Persze, ez nem tartozik az MHSZ munkájához, de a fe­gyelmezettségről, a tettre készségről ez is mit jelez vala­Űj lőtér készül A lehetőségek javításán Is sokat fáradoznak. A felsza­badulási évfordulóra szeret­nének elkészíteni például egy tíz lőállású, fedett lőteret. Ehhez a községi tanács, a bá­nyaüzem Is megfelelő segít­séget nyújt, és számítanak a fiatalok társadalmi munká­jára is. A kibővült feladatokból is megfelelő részt vállaltak. Erejükhöz, lehetőségeikhez mérten segítik az iskolák honvédelmi oktatását. Az MHSZ vezetői gyakran meg­fordulnak az iskolákban, a tanács pedig több légpuskát vásárolt a gyerekeknek. Remény van arra, hogy, a már meglevő kluboknak he­lyiséget is biztosítanak. A he­lyiségek mindenképpen könyá nyítenék, eredményesebbé te­hetnék a munkát, mint aho­gyan a megfelelő lőtér is az­zá teszi. Tűzijáték az ünnepen Természetesen a szövetség itt is készül a község felsza­badulási évfordulójára. Programjuk szorosan kap­csolódik a más szervek el­képzeléseihez, terveihez, per­sze mégis sajátos, különle­ges. A december 13-i ünnep­séget a községi MHSZ tűzi­játékkal is emlékezetessé akarja tenni. Ugyancsak ter­veik között szerepel egy ba­ráti találkozó is, szovjet ka­tonákkal. Ezek persze, a közeljövő tervei. A későbbiek, a távla­tiak most is azok, mint eddig: minél eredményesebbé, job­bá tenni a szövetség tartalmi munkáját. (Pt) Sű ember küldetése Pénz nélkül jelentős haszon BÁTRÁN elmondható, hogy a BVK szakembereinek híre nemzet­közi méretekben is elismeri Több alkalommal volt már arra példa, hogy egy-egy, nagy horderejű műszaki probléma megoldáséhoz a Borsodi Vegyikomblnáttól kértek segítséget a szomszé­dos államokban, mint leg­utóbb Bulgáriában. E kéré­seknek mindig sikerrel tettek eleget a meghívott szakem­berek. A nemzetközi kapcsolatok egyéb vonatkozásban ts hasznosak és gyümölcsöző­ek. Tudvalévőén, a vállalat­nál nagy horderejű beruhá­zások folynak, új üzemek , lépnek be a termelésbe, ami­hez a szakembergárda felké­szítése elsőrendű követel­mény. Ennek megoldása többnyire csak úgy lehetsé­ges, ha más országban már működő, hasonló üzem nyújt segítséget és gyakorlati is­mereteket Egy-egy ilyen tanulmány­út természetesen jelentős költségekkel is jár. De adó­dik olyan lehetőség is, hogy kölcsönös megegyezés alap­ján, a BVK is, meg a ta­nulmányútra érkező szakem­bereket fogadó ország vala­melyik üzeme Is nyer egy ilyen fajta akcióból. Nagyon jó példa erre an­nak a 20 műszerésznek a küldetése, akik az NDK-baa vannak tanulmányúton, még­pedig úgy, hogy Soppauban, a Dunawerkében levő mű­anyagüzem rekonstrukciós munkálataiban vesznek részt Ettől a gyártól kapják fizeté­süket éppen úgy, mintha az alkalmazottai lennének. majd e gépek működési el­vét, a legkisebb csavart is, tehát hozzáértő gazdái lesz­nek az adott üzemnek. Mindemellett az sem kö­zömbös, hogy nyelvet is ta­nulnak, amiknek idehaza szintén hasznát veszik. Sok német szerelő dolgozik a BVK-bsn, akik mellé tolmá­csot kell biztosítani, hogy a munkában ne legyen fenn­akadás. A visszatérő szere­lők pedig már, ismerve a nyelvet, könnyebben láthat­ják el feladatukat a német szerelők mellett Az sem mel­lékes, hogy végeredményben egy ilyen fajta tanulmányút nemzetközi tapasztalatok megszerzését is jelenti, ami­re egy olyan bonyolult és nagy üzemben, mint a BVK, elengedhetetlenül szükség van. különösebb költ­ség nélkül tehát, hasznos küldetést teljesít mindkét fél számára az a 20 ember a BVK-ból, akiket az év végére várnak haza. (— th> MINDEN AZ ELSŐ pillanatban úgy tűnhet; mi haszna van ebből a BVK- nak?... Nem is akármilyen. Tagadhatatlan, hogy a 20 magyar szakember nagy se­gítség a német üzemben, a rekonstrukciós feladatok vég­rehajtásánál. A kinn töltött idő alatt ugyanakkor olyan tapasztalatokra tesznek szert, amit itthon gyümölcsözően hasznosíthatnak. Az a helyzet ugyanis, hogy a BVK-ban épült üzemek berendezéseinek nagy részét az NDK szállí­totta. Hazatérve, ezek a szak­emberek már jól Ismerik •• Ünnepi tanácsülés Mádon \r évfordulóra megszépül az otthon Mint minden községünk. Mád is készülődik ünnepére, a falu felszabadulásának év­fordulójára. Mádon ebből az alkalomból ünnepi tanács­ülést tartanak december 13- án, a művelődési otthonban az pedig a KISZ-fiatalok és úttörők adnak műsort. Az évfordulóra a művelő­dési otthon megszépül. A nagytermet is kifestik, szépen rendbehozzák. Az ásványbá­nya tízezer forintot biztosít erre a célra. Wurlitzer . a Dominóban Kedves, kellemes szórakozóhely a miskolci Dominó esz­presszó. Egy valami hiányzott csak: a zene. Sokáig egyálta­lán nem volt. Később a magnetofon a vezetőnő irodájából kis póthangszórókon keresztül „sugározta" a tánczenét. Egy ideig újdonság volt ez — mindenki örült neki —, aztán min den törzsvendég kívülről megtanulta, hogy mi következik az egyes számok után. Unalmasakká váltak. Ha új számokat vettek fel — romlott a szalag minősége. A pótmikrofonokon keresztül pedig erőteljes a hanghiba. Recsegett, sípolt, kat­togott. Végre, végleg elhallgatott. Romantikus zenegép, wurlitzer váltotta fel. A 32 ezer forintos gépnek máris nagy a sikert A legszürkébb napokon is összegyűjti a 300—400 forintot Tom Jones, az Omega-, az illés-együttes, valamint sok más ét\ekms és együttes lemezei forognak benne. Egyelőre. Mert a Dominó dolgozói úgy gondolják, hogy később klasszikus zenével is bővítik a lemeztárat. Természetesen lépést szeretnének tartani a száguldó tem­póban változó, modern muzsikával is. 4x élet negyvenöt éve v / Utazás Mongóliában A végtelen pusztaság, alat­ta a még felderíthetetlen kincsek ki tudja milyen tö- rmege: megszámlálhatatlan lónyájak, tevecsordák, jak- és tehéngulyák, jurták és ben­nük telepes világvevő rá­diók, erőteljes urbanizáció és iparosodás, krónikus munka­erőgondok és dinamikus fej­lődés, szomjhalált hozó pusz­taság, téli mínusz 50 fokkal, hó nélkül és nyáron ugyan­ennyi pluszban árnyék nél­kül; és hatalmas sós tavak; és hatalmas édesvízit tavak; és vadaktól terhes vadászpa­radicsom. erdők, vízesések, tigrisek, medvék, antilopok, égbe nyúló hegyóriások és a Góbi-sivatag. Mindez Mongólia. Ez is meg több is, más is. Egy más világban, egy volt világban kiteljesedő mi világunk. Erről szeretnék írni nem a tudós felfedező, a hozzáértő etnográfus, a részletezően elemző szociológus tollával és kutatásaihoz jutott lényege­sen több idő lehetőségének erejével: inkább az újságíró mindeme eszközökből csipe­gető, de inkább jelen esetben csak felvillantani tudó és ké­pes eszközeivel. Kevés lesz mindez tudom, nagyon ke­vés. De talán annyira nem. hogy jobban megismerjük a távolság és egy kicsit a mí­toszok, mondák és pletykás „szakértők” torz ködébe ve­sző mai Mongóliát Indul a TU—104-es, kérem az utasokat, kapcsolják be öveiket: Budapest—Moszkva —Irkutszk—Ulánbátor... 9000 kilométerre keletre, mindig és órákon át a nap felé, a hajnal felé. Magyar szó a repülőtéren Álldogálok a hűvös, de nem hideg, mélységesen mély kék ég alatt, a kicsit ritka — Ulánbátor több mint 1300 méterre van a tengerszlnt fe­lett — és száraz levegőt kós­tolgatva és valakit keresve, hogy első itteni lépteimnél kalauzoljon. Ahogy ez ilyen­kor lenni szokott, engem a világon senki nem vár, az értesítés valahol elkallódott az éterben. Egy szót nem. tu­dok mongolul, orosz nyelvtu­dásom aligha adna alkalmat, hogy repülőtéri tolmácsként keressem meg a kenyerem — de mindegy, vár az útlevél- és vámvizsgálat. Indulok a szemre kicsi repülőtéri épü­letbe. A drezdai turistacso­portot irigységem kíséri, in­tézik az ügyeiket, a várakozó autóbuszra már rakják a bő­röndjeiket, amott orosz, itt francia, mongol szó, ismerő­sök, ölelkezések, én meg egyedül, illetőleg a mongol nyelvű vámcédulával kettes­ben, a cirill betűkből formált szavak — mongolul íródtak a számomra. Káromkodom egy cifrát, hogy könnyítsék magamon és tanácstalanságomon. — Mi baj szakikám? A kérdező alacsony kis mokány gyerkőc, inkább húsz, mint huszonöt — Maga magyar? — lel­kendezik fel bennem a segí­tőtárs utáni vágy... — Hát ml lennék? — von­ja meg a vállát Ivánka La­jos oly egykedvűen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. — Mi a hézag? Nem megy a í szöveg, mi? Semmi baj öregfiú, azért va­gyok itt, hogy segítsek... — és már írja is. tölti is a blan­kettákat magyarázza Is. hogy nem egyedül jött ide, már­mint a repülőtérre, vannak még négyen, mert valakit vártak Budapestről. Utak és távolságok ö is egyike annak a más­félszáz magyarnak, aki Ulán­bátortól vagy harminc ki­lométerre, egy új gyár épít­kezésén dolgozik, s egyike annak a mintegy félezemek, akik szerte Mongóliában mint ács. vagy mérnök, vízkutató, vagy kőműves, geológus, vagy éppen műszaki tolmács dolgozik. Tíz perc múlva már egy terepjáró kocsiban ül­tem, fél óra múlva már meg­volt a szobám a főváros ha­sonnevű szállodájában. Nos, ahol félezer magyar él — gondoltam — ott a fél- ezeregyedik már otthon érez­heti magát. Scuhe Bator szobra alatt a legfrissebb Uncnt (a mongol párt központi lapja) olvassa az, akinek az apja természe­tesen még a betűt sem is­merte. Az öntelt naivitás kigű- nyolja pökhendi hősét. Akkor és ott azt hittem, hogy ma gyarokkal összejönni könnyű és természetes dolog. Viszony­lag annak is bizonyult a fő­városban, ahol két építkezé­sen is dolgoznak magyarok, de Mongóliában nemcsak a fővárosban, hanem több szál- kilométerekre onnan is dol­goznak, s nem is kevesen magyar szakemberek. És az utak meg a távolságok itt más mértékkel méretnek, mint ahogy megszoktam, sőt mint ahogy vélekedni is vél­tem egyáltalán. Ugyanazok az élet törvényei És. amíg eljutottam a ma­gyar munkásokhoz, lassan és egyáltalán nem mély ala­possággal, de a lehetősége­ken belül mindig hitelesen megismerkedtem a tegnapból a holnap felé haladó Mon­gólia életével, történetével és történelmével, megértettem, hogy ami nekünk európaiak­nak meghökkentő, és talán egzotikus, az itt földrajzi, tör­téneti és társadalmi valóság és objektiv törvényszerűség. Hogy az öltözködéstől a szo­kásokig, a táplálkozástól a magatartásig ugyanúgy tör­vényszerűségek hatottak itt, mint nálunk, vagy bármely más világrészben, és hogy mai gondjaik lényegében ugyanazok, mint a mieink, legfeljebb földrajzi, történe­ti és történelmi motivációk formálják sajátossá. Gyurkó Géz» (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents