Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-20 / 269. szám

eSZAK-MÄGVARORSZAG 4 Csütörtök, Í969. nov. 20. 20 ÉVES a művelődési otthon és a könyvtárhálózat Emlékünnepség Miskolcon Népművelők gyűltek össze a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának székházában november 19-én, szerdán délelőtt, hogy megemlékezzenek a művelődési otthonok és közművelődési könyvtárak hálózata kialakulásának 20 esztendejéről. Erre a 20 esztendőre emlékeztet az SZMT-székház VI. emeleti előcsarnoká­ban megrendezett kiállítás is, amely fényképeken, grafikonokon, rajzokon szemlélteti Borsod megye művelődési otthon- és könyv­tárhálózatának két évtizedes fejlődését. A kiállítás megnyitása­kor, délelőtt fél 10-kor Kiss Béla, az SZMT titkára mondott rövid ünnepi beszédet, amelyben a tárlaton érzékeltett 20 éves fejlő­dést méltatta. Bíró Vera előadása A meghívott népművelők *— köztük száznál többen olyanok, akik a megalakulás­tól dolgoznak művelődési há­zakban, vagy könyvtárakban — az SZMT 1-es számú ta­nácskozó termében ültek ösz- sze emlékünnepségre. Az ün­nepség elnökségében ott volt többek között Bíró Vera, a Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője, Madarász György, äz MSZMP megyei bizottsá­gának propaganda- és műve­lődésügyi osztályvezetője, Kiss Béla, az SZMT titkára. Az emlékünnepséget Marczi- niák Sándorné, a Miskolci m. j. városi Tanács művelő­désügyi osztályának vezetője nyitotta meg, majd Bíró Vera tartott előadást Húsz éves a a művelődési otthon és könyvtárhálózat címmel. Két fontos terület A minisztérium főosztály- vezetője bevezetőben azt s ennélfogva nem lehet kö­zömbös, hogy az emberek mit tudnak és miként gondolkod­nak. Beszédének egy későbbi ré­szében arról szólt Bíró Vera, kája segítésének szükséges­ségéről beszélt. Korreferátumok Az első korreferens Ko- váts György, a Rónai Sándor Művelődési Központ igazga­tója volt, aki a megyei mű­velődési otthon-hálózat kiala­kulásáról beszélt. Különö­sen értékes volt előadásában a századforduló körüli idők­ben jelentkező olvasóköri és egyéb munkás önmüvelő kö­rök alakulásának bemulalá- sa. Természetesen részletesen í szólott az utóbbi évek fejlő- dóséról is. Szönyi László, a ■ II. Rákóczi Ferenc Könyvtár ' igazgatója korreferátumában az 1949. áprilisától, a mis­■ kolci, illetve szikszói könyv­tár megalakulásától követte . nyomon könyvtárhálózatunk ■j fejlődését napjainkig és el- : mondotta, hogy a megyében mintegy 50—60 körzeti könyvtár kifejlesztése szük­séges. Bíró Vera előadását tartja hogy a könyvtár és művelő­dési ház hálózat milyen so­kat tett a kultúra közkinccsé tételében, s miként juttatta Kitüntetések Plimjegyzet { A húszéves fejlődést bemutató kiállítás egy részlete. hangsúlyozta, hogy a Miskol­con most kezdődött népmű­velési megbeszélés, munka­értekezlet-sorozat igen alkal­mas módnak mutatkozik a jubileumi számvetéshez. Majd arról szólt, hogy a könyvtári és művelődési ott­honi munkát, e két fontos népművelési területet nem lehet kiszakítani a művelő­dési munka egészének folya­matából, mert a rendkívül összetett, sokrétű művelődési tevékenység bármely jelensé­gét sem lehet önmagában vizsgálni. A művelődési ház és a könyvtár nem'egyedül­álló művelődési fórum, de nélkülük igen sok eredményt nem/ lehetett volna és nem lehet a jövőben sem elérni. Igen nagy fontosságot tulaj­donított beszédében a műve­lődési otthonok és könyvtá­rak azon szerepének, ame­lyet, mint a kultúra demok­ratizálásának eszközei betöl­tenek. Számoljunk - a realitásokkal Szólt arról, hogy korunk a társadalmi forradalmak kora, olyan társadalmi forradal­maké, amelyekben a töme­gek döntő szerepet játszanak, el milliókhoz és milliókhoz a tudást, azokat a szellemi ja­vakat, amelyeket szellemi éle­tünk nagyjai azért alkottak, hogy tömegével juthasson el az emberekhez, gazdagabbá tegye őket. Emlékeztetett az intézményhálózat fejlődé­sére, a 20 év előtti kezdetek­re, az akkori társadalmi hát­térre és az ilyen Irányú első munkák akusztikájára. Majd ismertette a társadalmi hát­tér változásait a 60-as évek­ben, amelyek mint a műve­lődési munka meghatározói, új irányt szabtak a könyv­tárak és a művelődési otthon jellegű intézmények munká­jának. Kiemelte, hogy a sok­féle művelődési fórum közül a művelődési ház és a könyv­tár az, ahol az egyénnel való találkozás a legközvetlenebb, s ezért hatásfoka Is rendkí­vül magas lehet. Ismertette a közművelődési könyvtárhálózat jelenlegi • adottságait, az olvasottságot, szólt művelődési otthon jelle­gű intézményeink hálózatá­nak továbbfejlesztési lehető­ségeiről, és arra intett, hogy a fejlesztéseknél, az igények­nél mindig számoljunk a rea­litásokkal és vessük el a ha­mis illúziókat. Végül a. két intézmény-hálózat egymásra­utaltságáról és egymás mun­Az emlékűnnépség utolsó napirendi pontjaként Bíró Vera kitüntetéseket és elis­merő okleveleket adott át a népművelőknek. A szocialista kultúráért kitüntetést kapta Sípos István ricsei népműve­lési ház igazgató, Polatsck Gábor, az Encsi járási Ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak munkatársa. Molnár Fe­renc nagybózsvar könyvtá­ros ér, Angyal Béla, a Sze­rencsi Helytörténeti Múzeum vezetője. Száznál több nép­művelő kapott emléklapot, plakettet és tárgyjutalmat. A népművelési emlékűn- nepség-sorozat november 21- én, pénteken folytatódik, a Népművelés című folyóirat ankétjával és dr. Vonsik Gyulának, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága osztályveze­tő-helyettesének A korszerű népművelés című előadásá­val. (bm) A hármas manőver Bűnügyi film az NDK-ból. Rendezte Budi Kurz, szerep­lői nagyjából mindazok, aki­ket az NDK bűnügyi filmjei­ben látni, szoktunk. Jürgen Frohriep, Joachim Toma- schewsky, Marion van de Kamp és a többiek ugyan­azokat a figurákat jelenítik meg most is, mint más ha­sonló munkákban, s így, mert tudjuk már, mit szoktak csi­nálni alakjaik, a fordulatok bizony nagyon-nagyon előre láthatók, s ez a gyakorlott mozilátogató izgalmát ugyan­csak megrövidíti. A történet maga is a jól kitaposott nyomon halad. Mint e film elődjeiben is, e történetben a nyugatnémet kémszolgálat arra törekszik, hogy az NDK eredményeit aláássa. Be akarják bizonyí­tani egy NDK-b.eli gépkonst­rukcióról, hogy az használha­tatlan, s ezzel le akarják já­ratni a másik német államot. A változatosság kedvéért most a helyszín egy meg nem határozott közel-keleti állam, ahol az NDK segítségével fo­lyik valami nagyarányú gyár­építkezés. Itt kell végrehaj­tani a szabotázsakciót. Nem lenne ildomos, ha a történetet elmesélnénk, mert akkor a későbbi nézőknek már végleg nem jutna sem­mi érdekfeszítő izgalmasság. Annyit azonban érdeme« megjegyezni, hogy a nyugat­német kémek úgy járkálnak! az NDK-ban és az arab föl­dön folyó titkos építkezés te­rületén, mintha valamelyik müncheni sörözőben lenné­nek, az NDK elhárítói úgy intézkednek idegen ország­ban, mint otthon. És megvan a korszerű kriminalisztika éa a korszerű kémtevékenység minden technikai felszerelé­se is, csak éppen arról nem tudunk meg eleget, mi körül is forog az egész akció, amit eredetileg Aqua-akciónak ne­veztek el, s csak a MOKÉP szentkeresztségében kapta a film címéül szolgáló, A hár­mas manőver nevet. Tanár árnak, szeretettel A film utolsó kockáin könnyeznek a szereplők. A meghatottságtól. Alighanem könnyezni fog sok néző is. V. Afanaszjev: fi ImM IiÉÉips íiífisa Afanaszjev munkája tárgy­választás tekintetében eléggé eltér a hagyományos vezetés­tudományi tanulmányoktól: nem a társadalomirányítás egy-egy szféráját, hanem an­nak egészét teszi vizsgálatá­nak tárgyává. A társadalom, mint kibernetikai nézőpont­ból értelmezett jelenség bo­nyolult dinamikus rendszer, amelyben egyaránt érvénye­sülnek spontán és tudatos ráhatások. A szerző ezek sza­bályozási és irányítási me­chanizmusát körvonalazza. Részletesen ismerteti a tár­sadalom tudományos irányí­tásának kialakításáról megfo­galmazott lenini gondolato kát, majd kifejti az irányí­tás tartalmára vonatkozó el­gondolásait (az irányítás funkciói, elemei stb.). A könyv második fele a tu­dományos irányítás elveit tárgyalja és elemzi. Legalábbis az olyan, elérzé- kenyülésre hajlamos nézők, akik szeretik a túlcsorduló érzelgősséget. Mert az aztán van ebben a filmben bőven. Egyéb nem is nagyon akad. Egy londoni külvárosi ne­velőintézetben vagy harminc rakoncátlan tizenéves fiú és lány rongálja a türelmetlen, és a gyerekekben csak elve­temült, semmi jóra nem haj­lamos embereket látó neve­lők idegeit. Ebbe a környe­zetbe érkezik egy néger ne­velő, bizonyos Mr. Thacke­ray, aki ugyan elektromér­nök, de állást nem kapott, hát megpróbálja a nevelést. És mint az ilyenfajta törté­netekben lenni szokott, bár eleinte ellenséges érzületekkel fogadják, gúnyolják, végül is megnyeri a fiatalok szivét, és mikor szárnyra bocsátja őket, s maga is búcsúzni ké­szül az iskolától, mert mér­nöki állást kapott, sírva fa­kad minden szereplő, talán még az operatőr is elsírta magát a kamera mögött. Meg is van az eredmény, mert a tanár úr inkább megmarad a rossz gyerekek között, mint mérnök legyen. Naiv tanmese arról, hogy Angliában fekete bőre elle­nére is érvényesülhet valaki, s jó pedagógiai érzékkel, meg birkatürelcmmel, s persze egy jó adag filmalkotói machinációval a jó mindig győzedelmeskedik. A néger férfi és a szőke fehér lány kapcsolata mindig hatásos. Itt is segít, hogy egyetlen né­ger megváltoztassa egy egész iskola éleiét. Legalábbis a filmben. Ezért sírnak a vé­gén. A filmen. És sokan a nézőtéren is. (benedek) Beethoven-est a színházban Nemrégiben egy zenei ver­seny zsűrijében Kovács Dé­nes hegedűművész a kérdés­re — kit hogyan értékel a versenyzők közül? — ezt a vá­laszt adta: „én úgy döntöm el a kérdést, hogy kinek a koncertjére venném meg a jegyet Vk A miskolci közönség jól döntött, amikor a hétfő esti koncertre minden jegyet rhegvásárolt. Vonzerő volt Kovács Dénes neve, művé­Több mint 20 alkotás Páhfázafok TÖRTÉNÉSZEINK azon munkálkodnak, hogy felsza­badulásunk 25. évfordulója tiszteletére az eddiginél hi­telesebben rekonstruálják a negyedszázaddal ezelőtti ese­ményeket, s ezek Ismereté­ben mélyrehatóan világítsák meg az összefüggéseket. A nagy egész — az összegző , felmérés — mellett azonban arra is szükség van, hogy a helytörténet apróbb, ám azért lényeges eseményeit is felderítsék. A második világ­háború, a felszabadulás és az utána következő évek esemé­nyeiről csak-akkor kaphatunk teljes képet, ha a helytörté­neti kutatás is bekapcsolódik ebbe a nagy munkába. A sátoraljaújhelyi járásban is erre gondoltak, amikor méghirdették a jubileumi pá­lyázatot. A pályázók három lehetőség között választhat­tak: vagy lakóhelyük felsza­badulásának krónikáját, vagy az eltelt 25 év történetét dol­gozták fel. De lehetőség nyílt arra is, hogy a negyedszázad történetét filmen örökítsék meg. A pályázat beküldési ha­tárideje lejárt, s a meghir­detők által sem várt szép eredményt hozott. A korábbi pályázatokkal ellentétben — első ízben — jelentős vissz­hangra talált, a zsűrihez több mint 20 pályamunka érkezett be. A PALYAZAT jeligés volt, alkotóikat csak december 3- án Ismerik meg, amikor fel­bontják a neveket tartalma­zó borítékokat. Az alkotások alapos és részletes elemzése is hátra van még. Annyit azonban már megállapítha­tunk — némi belelapozás után —, hogy nemcsak a mennyiséggel, de a minőség­gel sem lesz baj. Természe­tes, hogy lesznek olyan pá­lyaművek, amelyek még to­vábbi elmélyülést, búvárko­dást kívánnak, dp olyan Is akad'kőzöttük, amelyek meg­ütik a közölhetőség mértékét. Ez pedig — a korábbi évek tapasztala Iához viszonyítva — nagy szó. Így értékelik a já­rás vezetői Is. Kezd beérni a korábbi évek munkája: ki­alakul a járásban egy olyan gárda, amely n helytörténeti kutatásban eredményesen te­vékenykedik. Véleményük szerint, füg­getlenül attól, hogy a zsűri hány dolgozatot javasol ki­adásra, már sikeresnek mondható a pályázat. Amony- nyiben pedig legalább 5—6 olyan alkotás is született, amelyek nyomtatásban is megjelenhetnek, a minőségi kívánalmaknak is teljes egé­szében eleget tettek. A ju­bileum tiszteletére ugyanis, ezekből a pályázatokból sze­retnének kiadni egy kötetet a járásban. A választott témákat néz­ve több megállapítást is te­hetünk. Anélkül, hogy a tar­talom milyenségét ismer­nénk, úgy véljük, érdeklő­désre tarthat számot a „Ter­meljünk többet” jeligével be­érkezett mezőgazdasági adat­tár. Sokan készítettek dolgo­zatot Sárospatakról, és érde­kes. hogy a gyermekkategó­riában több Pálházáról ké­szült pályaművel találkozha­tunk. AZ ÜNNEPÉLYES ered­ményhirdetésre december 3- án, Sátoraljaújhely felsza­badulásának 25. évfordulóján kerül sor. A legjobbak pénz­jutalomban is részesülnek. De a jubileumi pályázat va­lamennyi részvevője kap cm- léklapot. <X A. szete, és maga a műsor te: Beethoven-est! A Miskolci Szimlónikus Zenekar Beetho- ven-hangversenye a Miskolci Nemzeti Színházban, régen nem hallott „vastapsos” si­ker volt. S ebben a sikerben jelentős része van Mura Pé­ter karmesternek, a zenekar vezető karnagyának. Az Egmont-nyitány sötét, fájdalmas, majd ujjongó, sza­badságot hirdető akkordjai szólaltak meg először. An­nak a nyitánynak, melyet Beethoven 1809-ben Goethe drámájához komponált, a XVI. századi németalföldi szabadsághösről. A mű jó megformálása ígérete volt egy szép hangversenynek. A D-dúr, Beethoven egyet­len hegedűversenye felszaba­dultan, színesen és élettel te­lítetten csendült fel a szólista — Kovács Dénes — és a mis­kolci szimfonikusok előadá­sában. Mura Péter karnagy kitűnő partnernak bizonyult a versenyműben, a zenekar jól vette át a művész dik­tálta temnókat és hangulato­kat. Kovács Dénes a megér­demelt tapsot egy Bach-mű (D-dúr Sarabande) ráadás­ként! eljátszásával köszönte meg. Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének megünnep­lésére. A nagy zeneszerző egyik leghatalmasabb szim­fóniáját, a TII. Eroica szim­fóniát emlegeti így a zene- történet. A mű 1804-ben, Bo­naparte tiszteletére készült. Ezzel zárult a hétfő esti kon­cert. Legjobban talán az I. tétel megoldása sikerült. A szimfónia előadását röviden így jellemezhetném: Mura Péter karnagy lírai oldaláról közelítette meg a művet, s így néhol (Gvászinduló) hi­ányzott a tragikus feszült­ség. Tempói a szokottnál kis­sé lassúbbak voltak, ám meg tudta tölteni ezt a keretet tartalommal, s végeredmény­ben ez a legfontosabb' V. Zs. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents