Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
Vasérnop, 1969. no». t$. ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 Úg üsemágr Sxeeadrőn Myálfeiijpésstés nagyüzemi módszerrel Néhány évvel ezelőtt aligha mert volna egy állami gazdasági igazgató nyúlte- nyésztéssel foglalkozni nagy-, üzemi méretekben. Az emberek és a kollégák kinevették volna. A felettesek meg... Hát bizony, a direkt gazdaságirányítási rendszerben jóformán el sem lehetett képzelni ilyen kezdeményezést, még kevésbé megvalósítását. Mint a patika Ma viszont az országban három állami gazdaság és a gödöllői Kisállattenyésztő Kutatóintézet foglalkozik nyúl- tenyésztéssel — nagyüzemi méretekben. Köztük van a Szendrői Állami Gazdaság is, aWiely ebben az évben kezdett hozzá a korszerű telep felépítéséhez, a nagyüzemi nyúltenyósztés megszervezéséhez. A „játék” nem olcsó, hiszen a tervezett, hat épületből álló telep megépítése és berendezése 12 millió forintba kerül. Viszont minden épület olyan lesz belülről, „mint a patika”, tiszta, higiénikus és világos — kondicionált levegővel. A beruházáshoz a gazdaság saját fejlesztési alapjából 3 millió 500 ezer forintot, bankhitelből ötmillió forintot használ fel. Az állam 3 millió 500 ezer forint dotációval segíti a kezdeményezés teljes megvalósítását. A telep a tervezett nagyságban 1970-ben készül el, de elsó egysége már termel. Ebben C00 anyanyúl kezdett szaporítani, nem is keveset, hiszen a nyúl évente ötezör- hatszor fial, és egy anya évi átlagos szaporulata 30 darab. Jelenleg kaliforniai óriás' és újzélandi fehér fajtákat tenyészt a gazdaság. Mindkettőt külföldről szerezték be a gödöllői Kisállattenyésztő Kutatóintézet közreműködésével. Az új üzemág húsz nőnek ad majd munkát és keresetet, a gazdaságnak meg évi 5—6 millió forint bevételt, 20—22 százalék tiszta haszonnal. A nyúltenyésztő munkásnők valamennyien speciális szaktan- folyamot végeznek. INyúlcrt — vaíuía A háztáji, kisüzemi nyúltenyésztést ismerve az ember el sem hiszi eleinte, mire képes e kedves, szelíd állat nagyüzemben, szakszerű és nagy méretű tenyésztési feltételek között. A Szendrői Állami Gazdaságban 14 hetes korban egy süldőnyúl átlagosan két és fél kiló. Nyúltá- pokat etetnek, és egy kiló élő nyúlhúst 20 forint költséggel, átlagosan három kiló takarmányból állítanak elő. A 14 hetes nyulakat exportálják. Egy két és fél kilós, export minőségű nyűiért 1 dollár 35 centet kap a népgazdaság. A tenyésztő gazdaság hasznán túl ebben realizálódik a népgazdaság haszna, ami egy szocialista nagyüzem tevékenységében sohasem lehet mellékes. — Mi is kiszámítottuk a kettős hasznot, mielőtt hoz- zákezdtünk a telep építéséhez és az új üzemág megszervezéséhez — mondotta Fasimon János, a gazdaság igazgatója. — Kezdeményezésünk megvalósításához igazán minden segítséget megkaptunk. Nagy érdeklődéssel figyelik tevékenységünket. Továbbfejlesztik — Mi a nyúltenyésztés perspektívája? — kérdeztem az igazgatótól. — Gazdaságunkban — ha a telep kiépül — ötezer anyát szándékszunk tartani. Ezek évi szaporulata százötvenezer lesz. 1971-ben körülbelül harminc vagon süldőnyulat tudunk értékesíteni, élősúlyban számítva legalább háromszáz mázsát. Reméljük, mind exportra kerül. Távolabbi tervünk, hogy a nyúltenyésztést a juhászat után következő legnagyobb és legfontosabb, egyben legjövedelmezőbb üzemággá fejlesztjük. A külföldi piac jó, a kereslet nagy, és reméljük, hogy a magyar emberek is hamarosan kedvet kapnak a nyúlhúsra. ■ Egy anyanyúl — fajtájától függően — 220—400 forintba kerül. A tenyésztőházak építése sem olcsó. A Szendrői Állami Gazdaság igazgatójának mégis az a véleménye, hogy érdemes nagyüzemi méretekben nyúltenyésztéssel foglalkozni, mert igen jó jövedelmet biztosít. A gazdaság a jövőben szívesen ad majd el tenyészanyákat az érdeklődő tsz-eknek. A konkurrenciátój nem félnek, mert az értékesítési lehetőségek szinte korlátlanok. Szendrci József A világ minden részében keresik A sátoraljaújhelyi Hegyalja Ruházati Szövetkezet dől-, gozói az idén a hazai kereskedelem részére 12 millió, exportra pedig — beleszámítva az anyagot is — több mint 90 millió forint értékű terméket készítettek. A szövetkezet központi telepén, valamint a tiszakarádi, a nagy- rozvágyi és a zemplénagárdi kihelyezett üzemeiben a Né- mej Szövetségi Köztársaság és Ausztria különböző cégeinek végeznek bérmunkákat. A különféle ruhaneműket a rendelők által kért minőségben és a külföldi partnerektől kapott nyersanyagból készítik eL A szövetkezet a két tőkés ország cégeinek nem egészen 10 hónap alatt — többek között — 48 ezer ló- dent, 70 ezer laminált jersey és 120 ezer másféle férfiilletve női kabátot, valamint csaknem 50 ezer, szőrmés férfiinget szállított le. Ezek a termékek szinte a világ minden részébe eljutnak. így például a műszőrmével bélelt meleg ingek Kanadának készültek. Ezeken kívül a szocialista országokba — a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és az NDK-ba — ugyancsak a külkereskedelmi szervek segítségével már 100 ezer női pamutruhát, 150 ezer gyermekruhát és 20 ezer anorákot exportáltak. A1 sátoraljaújhelyi szövetkezet kiváló minőségű termékei iránt évről évre nő a külföldi kereslet Bizonyítja ezt, hogy nyugati partnereik jövőre jóval több bérmunka elvégzését kérik, és ezért hajlandók az eddiginél mintegy 10—12 százalékkal magasabb árat is fizetni. Új tejüzem terve A szerencsi járás húsznál több tejgyűjtője közül néhány nem felel meg az egészségügyi követelményeknek. Ezeket a közeljövőben korszerűsítik. A meglevő tejüzemen kívül a járásban szeretnének még egy üzemet léte- siteni. Az új tejüzemet az eddigi elképzelések szerint Bekecsen vagy Szerencsen építenék meg. Záhonyi statisztika Megyénk két nagy vaskohászati üzemébe, a Lenin Kohászati Művekbe és az Ózdi Kohászati Üzemekbe a záhonyi határállomáson át érkezik a Szovjetunióból a vasgyártás alapanyaga, a vasérc. A nagy forgalmat lebonyolító határállomás az ország keleti kapuja, melynek Idei első kilenc hónapi teljesítménye rekordforgalomnak számít. Januártól októberig 8 millió tonna különböző anyag érkezett a Szovjetunióból ezen az állomáson keresztül hazánkban, ami az elmúlt év hasonló Időszakához viszonyítva mintegy 400 ezer tonna többletet jelent. 1948-ban még csak nem egészen 200 ezer tonna, 1958-ban már több mint 3 millió tonna, tavaly pedig már csaknem 11 millió tonna érkezett vasúton Záhonyba, ahol az árut átrakják, és az érdekelt üzemekhez, vállalatokhoz továbbítják. E«y úttörőcsapat életéből Segítenek nekik *- mégis enáiié&k Négy éve tűntették ki a miskolci 1267-es, Petőfi Sándor úttörőcsapatot a KISZ KB vörös selyemzászlajával. A csapatvezetővel, az ‘iskola igazgatójával és néhány nevelővel az 500 úttörő idei feladatairól beszélgetünk. Vincze Pál igazgató, a pedagógus pártszervezet csúcstitkára azonban az elmúlt évek sikereiről is szól: A menet élén — A KMP 50. évfordulója alkalmából a mi csapatunk hozta el a megyébe a forradalom lángját Budapestről, a hazánkba látogató szovjet pionírokat is mi láthattuk vendégül. A hulladékgyűjtésben, a sportversenyekben mindig szép eredményeket értünk el. Kiváló irodalmi színpadunk van, a versenyeken elismerően szólnak róla; Felvonuló-, sok alkalmával a mi úttörőink mennek a menet élén ... A vasgyári iskolában a tantestület és a csapatvezetőség együttes erővel dolgozik a jó tanulmányi eredményért és a mozgalmi élet sikeréért. Az LKM-ben és a DIGÉP- ben dolgozó munkások gyerekei egészséges nevelést kapnak az iskolától. Nem is felejtik el egyhamar ezeket az éveket. Czakó Istvánné a fiatal csapatvezető kapásból is vagy öt ifjúsági vezető neFürge ujjak, fürge gépek — ért a címet lehetne adni a Pamutipari Vállalat miskolci gyárában készített képnek. Bár nagyrészt automatizált a munka, de az emberre mégis szükség van. Fotó: Agotha Tibor Kiváló termék Mint már hírt adtunk róla, megkezdte a próba- üzemelést a Borsodi Vegyikombinát új elektrolízis üzeme, vagy népszerűbb nevén a klórgyár. Az indulást felsőbb fórumok is érdeklődéssel várták, hiszen ez az üzem nemcsak hazai piacra termel, hanem külföldre is tetemes mennyiségű terméket. szállít. A próbaüzem már most, néhány hét után beváltotta a . reményeket. Körtvélyes István elvtárs, a BVK műszaki igazgatóhelyettese elmondja, hogy mind a beruházóknak, mind a kivitelezőknek kitűnő bizonyítvány állítható ki. A nagyon kényes és bonyolult berendezésekkel a legkisebb baj sincs, egyetlenegy korrekcióra sem volt szükség, az üzem kiválóan dolgozik és termel; A munka most, a Próba idején is — amely a jövő év áprilisáig tart — zavartalan. s ami igen lényeges. az. üz.em már eladható, kiváló minőségű terméket gyúrt. De a mozdony nem áll meg.... „Ezennel bizonyíttatik, hogy Schlivke Ferdinánd úr (a Ferdinánd áthúzva —■< szerk.) Frigyes Siléziai Bielt- ci születésű, a mozdony vezetők részére előírt vizsgálatot az előírt vizsgáló bizottmány előtt jó eredménnyel kiállotta légyen. A kir. főreáltanoda igazgatóságától Kassán, 1860. január hó 23- án.” A magas, fiatalos arcú nyugdíjasjelölt, Somosvári Vilmos féltő gonddal simítja végig pillantásával a megsárgult okmányt. — Családi ereklyénk. A nagyapámé volt... Ö nyitotta meg, s én zárom be a sort a mozdonyvezető dinasztiában. Nagyapámék idejében nem volt sátor a gőzösön. Ha esett az eső, a hó, esernyőt tartottak a fejük fölé... Apám a századfordulón kezdte. 1925-ben ment nyugdíjba. Nyolcán voltunk testvérek, közülük csak én lettem masiniszta. Elég nehezen ment... Már gyermekkoromban minden vágyam a mozdonyvezetés volt. Ki is tanultam a géplakatos szakmát, de utána 32-ben menesztettek. Leépítés. Hosszú éveken át voltam ügynök, alkalmi munkás. Aztán végre 1937-ben megkezdhettem a mozdonyvezető-tanoncko- dást. Hát azóta csinálom, csináltam ... A szó elapad. Ujjai mozdulatlanul fekszenek az asztalterítőn. El-elfátyolodó pillantása, meg-megremegő hangja azt mutatja, hogy még mindig a néhány perccel ezelőtti események hatása alatt áll. A November 7. brigád, amelynek tagja, ezen az estén gazdag terítéssel várja. Itt van a brigád húsz tagja, a hozzátartozók és a már korábban nyugdíjba ment vil- lamosmozdony-vezetők. Katona Lajos, a brigádvezető, bár a kollektíva munkáját értékeli, de vissza-visszatérő refrénként külön szól róla. — A brigád egyik oszlopos tagja, Somosvári Vilmos kiválik tőlünk, de brigádtagként szívesen látjuk továbbra is magunk között... És egy karórát nyújt át, amelyet társai a közös pénzből vettek. És aztán dr. Pásztor Pál, az igazgatóság vezetője szók Jól ismerik egymást, hiszen dr. Pásztor is vasutas-dinasztia tagja. — Somosvári elvtárs példaképe volt a rendnek, a fegyelemnek. így ismertem meg... Megköszönöm hosz- szú, sok évtizedes munkáját... És dr. Pásztor elvtárs ezer forintot rejtő borítékot nyújt át neki. — Életem legszebb pillanata ez — mondja fátyolozott hangon az ünnepelt. — Valaha nagyon nehéz volt. A mai fiatalok nem is tudják elképzelni, mennyire kihasználtak bennünket... A mi szakmánk tele van szépséggel, de veszéllyel is... S mi volt élete legnehezebb pillanata? Talán 1942- ben Erdélyben... A Kárpátok között egy 400 méteres alagútban halad a személlyel. Fékpróbát tart. A fék nem fog. És az alagút erősen lejt. A szerelvény egyre gyorsul, hatvan ... hetven, kilencven kilométer. A levegő süvítve paskolja ... Kimászik a mozdony hídjára, s megjavítja a szivattyút Az utasok soha nem tudták meg, milyen veszély fenyegette őket... És 1946-ban ... Hatvanból halad kifelé. Sötét van, nincs fény. Egy sö- tétebb sáv árnyékolja az utat. Gyors fékezés. Á szerelvény megtorpan. És előtte akkor húz keresztben egy másik vonat... Fél éve 100 kilométeres sebességgel robog Hatvanból Hort—Csány felé. A vágányok között egy fekete alak. Erős, hosszú figyelmeztető jelzés. Akinek szól, • nem hallja, vagy nem akarja hallani, ö gyorsba vágja a fékezőcsapot s 3 méterrel áll meg a síneken keresztül fekvő öngyilkosjelölt előtt... Sok-sok szépséggel, küzdelemmel, gondokkal, sikerekkel teli élet viliódzik most benne... Emberi sorsok, milliós értékek voltak kezére, eszére, reflexeire bízva, es nem csalatkoztak benne. Sok szolgálat, izgalom, és ... ö megállt, kipihenni sok évtized fáradalmait, de a mozdony nem áll meg. Más, új ember lép helyére. Hangja rezignált. — Fáj a búcsú. De most már jó lesz pihenni, élvezni a nyugalom éveit. Csorba Barnabás vét említi. Mindnyájan az iskola neveltjei voltak. Már katonák, középiskolásók, szakmunkások. A rajgyűlésekre azonban még mindig úgy járnak, mint régen, úttörő korukban. Az úttörők szeretik őket, szívesen tanulnak tőlük. Képek as ú j létesítményekről A 'két nagyüzemtől is sok támogatást kap a csapat. Az LKM a nyári táborozásban, a DIGÉP a csapatfeladatok megoldásában segít. A kohászat és a gépgyár dolgozói közül társadalmi raj vezetők is részt vesznek a csapatmunkában. — Hazánk városainak fel- szabadulását térképeztük fel, valamint Miskolcnak, a fel- szabadulás után épült létesítményeiről gyűjtünk képeket Később albumot készítünk. Mindezek a Szabad hazában, Lenin útján mozgalom feladatai — tájékoztat a jelenlegi munkákról a csapatvezető. Kertet építettek A tantestülettől, az üzemektől kapott segítség és a közös feladatok azonban nem zárják ki az egyes rajok önállóságát. A VI. b. osztály Jaguár és Párduc őrse sok meglepetést szerzett már. Magányos, idős embereket patronálnak. Hosszú ideig senki sem tudott erről a nemes tettről. — Mathiász néni virágos- kertet akart, de agyagos volt a talaj, nem tudta megművelni. Mi könnyen megcsináltuk. — Balog Pista bácsi a Vargahegyen lakik. Egy régi osztálytársunk nagyapja. Segítünk neki, de szeretünk beszélgetni is vele. Kitüntetése is van, a Munkaérdomrend arany fokozatát kapta. Ez a kis létszámú raj ment el egyszer a vasgyári temetőbe. megkoszorúzni a szovjet hősi emlékművet. Csak visz- szajövet jelentették a csapat- vezetőnek. — Miből vettétek a koszorút? — kérdezték tőlük meglepetten. — A hulladék árából — válaszolták. Mert ők a hulladékgyűjtésben is megnyerték a versenyt. Görzsöny Attila pedig most állt elő egy meglepetéssel. Faliújságcikket készített. Nem is akármilyet. Elment a Győri kapui építkezéshez, és beszélgetett a munkásokkal. — Elmondták, hogy körülbelül mikor készül el az új lakótelep, és milyen lesz az az iskola, amely a legnagyobb lesz az egész városban. A Jaguár őrs egyik tagja mondta: — Azért jó úttörőnek lenni, mert sok érdekeset csinálunk, sosem unatkozunk és a közösségért dolgozunk. Lévay Györgyi
