Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

J

ÉSZAK-MAÖVARGRSZÄG 6-Vasárnap, 1969. október 12.Naponla 10—15 tehergépkocsi gördül ki „édes” .terhével a diósgyőri csokoládé- üzemből. A termékek egy része a mi üzleteinkbe kerül, más része Kanadába, Angliába, s még egy sor más országba.

— Készülnek-e karácsonyra? — kérdeztük Kovács Györgyöt, a diósgyőri telep vezetőjét.

— Nálunk egy évben kétszer van „hajtás”. Ilyenkor, októberber van a karácsonyi hajrá. Novemberben mi már liúsvétra készülünk, és a húsvéti nagy hajrá márciusban lesz.

A diósgyőri telep jelentős szerepet tölt be a magyar édesiparban. Az úgynevezett lisztes áruk és az üreges csokoládéfigurák 95 százalékát itt gyártják. A lisztes áruból, a 11 fajta ostyából 312 vagonnal és csokoládé- figurából 90 vagonnal készítenek — tervük szerint — év végéig.

Mit mutat háromnegyed év? Kovács elvtárs viszonylagosan elégedett az eredménnyel. 0 hónap alatt 10 százalékkal termeltek többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. És csökkentett munkaidőben. A termelés

Házi kiállítás a gyár

termékeiből.

Foto: Sz. Gy.

emelkedése a jó szervezés és a dolgozók jó hozzáállásának eredménye, Erősödött a törzsgárda. A vezetést olyan szándék vezeti, hogy egyenletes termelést biztosít, „kikapcsolja” a szezonális ingadozásokat. Ezért a törzstagok számát ölvennel emelte, és jövőre újabb ötvennel szándékszik növelni.

A telepen 24 szocialista brigád dolgozik. Az információ szerint a szocialista brigádmozgalom további erősödésével lehet számolni, annál is inkább, miután célul tűzték ki a szocialista telep cím elérését.

Hogyan elégítik ki az igényeket?

— Ez évben csokoládéfigurából a belkereskedelem minden igényét kielégítjük. Lisztes áruból viszont háromszorosára nőtt az igény, és ennek nem tudunk teljes egészében eleget tenni.

Az üzem hét évvel ezelőtt kezdte meg a működését. Az igazság kedvéért idekívánkozik, hogy ez idő alatt a berendezések egy része erősen megkopott, igazán ráférne egy kis felújítás. Ezt várhatóan meg is teszik. A kétéves fejlesztési program szerint először az ostyaosztályt bővítik, miáltal csaknem kétszeresére növekedik ennek termelése. Bővítik a csokoládéosztályt is, s így várhatóan évente 30 vagonnal töb csokoládéfigurát gyárthatnak majd. Az alapanyag-ellátás jó, viszont problémák vannak a csomagolóanyaggal. Jó lenne, ha ebben a hazai ipar több segítséget nyújtana a magya_r édesiparnak.

Cs. B.

Egy születendő nagy család aranyéremmel, s dip?urnával kitüntetett „gyermeke” hazaérkezett Lipcséből.

Az Ikarus—212-es: városi, elővárosi autóbusz. A városi közlekedés segítője lesz ,csaknem 120 személyt kényelmesen szállít a nagyvárosi forgalomban. 132 LIC-s, Kába—Man liccnc motor hajtja. Szokatlanul nagy méretű szélvédői és ablakai az utas kényelmét szolgálják..

Hogy tudta a nagy nemzetközi

mmmm

kiállításon a legmagasabb kitüntetést megkapni? Erdélyi György? gyei, az Ikarus műszaki tájékoztató osztályának vezetőjével beszélgetünk erről.

— Az aranyérmes nem váratlanul hozta el Lipcséből a nagy díjat. Az első — a legrosszabb utakon — több mint százezer kilométert futott. Mégpedig vastömbökkel, homokzsákokkal megrakva, hogy a teherpróba meg a pesti csúcsidők zsúfoltságán is túltegyen. Útja során pedig möjpttSn« ÄÄjiMifiw

A 200-asoIt családjának aranyérmes ..gyermeke”

szcick regisztrálták, melyik része j hogyan viselkedik. Naplókba»1 rögzítették minden jellemzőjét» ezt eljuttatták a tervezőkhöz» j akik a tapasztalatokat felhasználták. a tanulságokat a sorozatgyártásnál figyelembe vették. A gyötrelmes futópróbával párhuzamosan egy másik kísérleti példányt ugyancsak több hónapos „müszcrkísérleli” próbának tettek ki. Teljes, de még meztelen vázát kísérleti műhelyünkbe»* vizsgálják: itt mesterségesei*

olyan igénybevételt állítanak elé a készülékek, amelyek a valóságban szinte sosem történhetnek meg. Ferdüléseket, csavarodásokat, torzulásokat hogyan visel el a váz?

— S mikor láthatjuk a haza* utakon is ezeket az új kétszázasokat?

— Éppen most tartottunk gyárunkban nagy vevőinkkel — ** lYíOGÜIiT-tcl. a KPM-mel, a* ATUKI-val és a többi céggel -* egy ankétot. Ismertettük terveinket. Jövőre folyamatosan megkezdjük az új típusnak gyártását. 1973-tól mái egyetlen olya** típust sem gyártunk, amely nu*

közlekedik. Az új típussorozat

tizenegy tagból áll majd, tehá< választék lesz bőven.

II.

„Lyuk-lakók 1724-ben“

MISKOLC LAKÓI mindig* nagy becsben tartották az avasi pincéket. Nagyon sok, évszázados városi jegyzőkönyv, elsárgult perirat, levéltárban őrzött adás-vételi szerződés tanúskodik róla, hogy a „lyukak” és a borházzal is rendelkező pincék ára mindig magas volt. 1732-ben például Csiszár István 100 tallérért, azaz 185 magyar forintért adta el avasi „kőlyukát”. 1756-ban Fersálc Mózes Jézus kútja feletti pincéje 200 rénes forintért cs 2 körmöci aranyért cserélt gazdát."

Az első miskolci pinceperről az 1643-as városi jegyzőkönyv tesz említést. Varga Gergely saját leányával folytatott ádáz, hosszan tartó perlekedést két avasi pince birtoklásáért, végül a tanács úgy tett igazságot, hogy az egyik pincét Varga uram lányának ítélte oda.

Pinceépítésre alkalmas helyet találni ma már szinte lehetetlen az Avas agyonfur- lcált oldalában. De így volt ez már az elmúlt század elején is, amikor a város vezetői építési engedélyhez kötötték az új pincék ásását. Az építési engedélykéréssel azonban, úgy látszik, már akkor

\

Mondd meg

egyszer őszintén, hogy mi bánt... — nem fejezte be a mondatot, mert megérkezett a pincér. Az asz- szony elé lángoló grogot tett. Judit csak ilyen keveréket ivott, ha egyáltalán szeszes italt kívánt. A pezsgőspohár szélét megvizezték és porcukorba mártották. Az italnak piros színe volt. Dekoratív, reklám kinézetű. Gaál Kund elé konyakot csúsztatott a magas, szőke hajú felszolgáló, majd meghajolt és elment.

Mielőtt Kund felemelte a féldecis poharat, elfújta Judit előtt a lángot.

— Szevasz — intett a kezével.

— Szevasz —, Judit nagyon halkan beszélt és mélyen a férfi szemébe nézett.

Ittak. Kund úgy érezte, hogy jót tesz neki az erős ital. A pillanatnyi csöndet Judit törte meg.

— ■Beszelj magadról. Van benned valami furcsaság, ami, azt hiszem, neked se jó.

— Beteg vagyok — mondta Kund. — Ügy érzem, hogy hamarosan meghalok.

— Hipoehonder vagy. Kérj egy csomag filterest, nekem.

— Hozok. — A bárpulthoz ment és kért egy csomag Fecskét. Visszaült a helyére, kényelmesen elícküdt az öblös fotelban. Hallgatag lett, az arcát simogatta.

— Itt, bal oldalon zsibbad az arcom.

— Ne igyál annyit — kérlelte Judit. — Az alkoholtól van, olvastam. Miért iszol?

— Nem tudom. Talán így könnyebb az embernek elviselni önmagát. De az is meglehet, hogy alkoholista vagyok—.Összehúzta a szemhéját és mereven figyelte a konyakospoharat. Előbb rágyújtott egy cigarettára, azután lehajtotta a maradék italt, majd szódavizet kortyolt. Judit bánatosan nézte.

— Miért vagy olyan csendes? — kérdezte az asszonyt.

— Mert te is az vagy. Elveszed az én hangulatomat is. pedig jó kedvvel jöttem hozzád. — Elnyomta a cigarettáját, de azonnal nyúlt egy újabbért.

— Most dobtad el — fogta meg a dobozt Kund.

— Ideges vagyok. Kérek tüzet.

— Nem adok. Ne gyújts rá most, majd később, velem együtt — dühös volt, de mégis hagyta, hogy Judit íellobbantsa a gyufát.

IbüálK. roskadf

Megakadt a szeme a hanyattfekvő „feldarabolt” nőn. Hirtelen önmagát is olyannak látta, széttöredezetten, három-négy darabban. A kép alatti sarokban fiatal pár ült összebújva. A rövid hajú lányt ismerte, kalkulátor volt egy vasas üzemben. A fiú testnevelő tanár. Gondolatban a rövid hajú lányt is „feldaraboltam’

képzelte el, amint meztelénül hever egy üveges erkély mögött.

A portás telefonhoz hívta. Amikor visszafelé jött, kezével intett a pincérnek, hogy hozzon még egy kört.

— Azt mondtad, hogy nem iszol többet. Miért kértél megint? .

— Jó lenne berúgni — mondta Kund bánatosan.

— Eddig nem mondtam még neked, de most elmondom. A télen elmentem a sógornőmmel egy jósasszonyhoz. Tudod mit mondott rólad? Azt, hogy számodra minden csepp alkohol méreg, s ha iszol, valóban hamarosan meghalsz. Azt mondta, hogy özvegyasszony leszek. Ez a

Gazdagh István:

Számoljunk tízig

jóslat nyilvánvalóan terád vonatkozott, hiszen a férjem soha nem is ivott. Most is olyan pirosak a szemhéjaid.

Klinrlnt nem zökkentette ki bágyadlságánuuuut ból a javasasszony jövendölése. Különben sem hitt az ilyesfélékben, de azt sem akarta elhinni, hogy Judit elment volna a kártyavető asszonyhoz. Egyébként is, mi köze neki az egészhez? Judit nem a felesége, s ha netán özvegyasszony lesz belőle, nem az ő halála miatt válik azzá.

— "Valamilyen nyavalyában egyszer mindenki elpatkol. Lehet, hogy engem az alkohol visz el, mást a tébécé, vagy a rák. Nem mindegy? Ismertem egy válogatott labdarúgót. Balszélsőt játszott. Harmincegy éves volt, aktív játékos korában halt meg, tüdőrákban. Ehhez mit szólsz?

Judit nem szólt semmit, * szánakozva nézett rá. Kund kiitta a féldecis pohár tartalmát, majd ujjait a nyakára szorította és magában számlálta a szívverését. „Kilencven. Elfogadható,,. Gyerekkori haverja, Ernő jutott az eszébe, aki velük szemben lakott. Ernőéknek nagy kertjük volt, téli rózsával és gyümölcsfával. A kert- ajtó mellett olyan fa állt, amelyen négyféle gyümölcs termett. A házuk végében pedig nyálai: rágcsáltak ketrecekben. Tíz ketrec magas és ugyanolyan széles" volt a nyúlbirodalom. Gyakran elnézegette a tapsifüleseket, s olyan elhatározásra jutott, hogy soha nemenne nyúlhúst, legalábbis a házinyé.tat nem. Ernő egyszer étert szerzett valahonnan és mindegyik ketrecbe néhány cseppet locsolt. A nyálak elaludtak. Ernő anyja, Ilonka néni, nagy jajveszékelve hívta

Jani bácsit, a férjét, hogy minden nyúl megdöglött, jöjjön azonnal. Az öreg nem jött azonnal, hanem egy óra múlva. Akkorra persze mind felébredt kényszerű álmából és vígan rágcsálták a zöld lucernát. Jani bácsi csak annyit mondott, hogy bolond ez az asszony.

Tini««! milyenek vagyunk mi? — nézett

IUUMI« fei hirtelen Juditra, de választ sem várva folytatta: — Mint a nyulak a két- récékben. A múltkor sokáig néztem a Napsugár bisztróból a szemben lévő tízemeletes házat. Csak a váza volt meg, de éppen úgy nézett lei, mint a nyúlketrec. Képzeld, ha u téglafalak helyett plexiüvegből készítenék a falakat. Az utcáról mindenki láthatná, miként élnek ott az emberek. Persze ők is látnák egymást, amint sürügnek, forognak és rágcsálnak, meg mindenfélét csinálnak. Érdekes lenne. Miért jár nekünk más, mint a nyálaknak? Azoknál nincs téglafal, a .ketreceket drótháló választja el. A nyúlni: is látják egymást. Egyik család a másikat. Azt is, hogy melyik mennyit eszik. Érdekes ugye?

— Bolondság, mi emberek vagyunk és nem nyulak.

— Persze, azok vagyunk, s mivel nem látunk át egymáshoz, akár meg is játszhatjuk magunkat. Viselkedésünk fele képmutatás.

•— Te is megjátszod magad? Képmutató vagy? Most is?

Kund* nem szólt, hagyta, hogy a támadó kérdések elzúgjanak a feje niellett. Intett poharával Juditnak, hogy igyanak. ,

Az asszonynak csapnivalóan rossz kedve volt. Erezte, hogy eltávolodnak egymástól.

Eszébe jutottak a régebbi nyarak, amikor Kund tanította meg mókázni és hangosan nevetni. Még olyan játékokba is beleegyezett, hogy az utcán hangosan tízig számoljanak és tíznél megcsókolják egymást. Nem törődött scmmiyel és senkivel.

— Lehet, hogy képmutató vagyok, de nem veled szemben, hanem önmagámmal szemben — mondta nagysokára Kund.

— Mennyi szabadságra lenne szükséged? — kérdezte Judit.

— Sokra —. Hátrahajtotta, a tejét a fotel karjára —. Bár az is lehet, hogy egy napra se — mondta halkan, lehunyt szemmel.

Az asszony felkelt, magára terítette a kabátját.

Vigyázz magadra

előbb számolj tízig. Csak lak...

A férfi nem érzett semmit. Se könnyűt, se nehezet. Magában elszámolt ölig, otthagyta a konyakot az asztalon és elindult.

Ha úgy érzed, hogy hiányzóm, hívj. De azután hívj. Sajnális hadilábon álltak a miskolciak, mert 1324-ben például 11 gazdaember utólagosan könyörgött a tanácsnál, hogy a már megásott „pintze lyü' katskákat kegyesen nekik parantsolni méltóztassék.”

VOLT IDŐ. amikor a pincék száma megközelítette a város házainak számát. Céh- rendbeli mesterembernél a jómód jele volt a pince, és előfordult, hogy ha saját háza nem is volt a városban, de avasi pincéje igen. Meri pince nélkül szinte nem Is tudott volna társadalmi életet élni.

Közvetlenül a második világháború utáni években sokat veszítettek értékükből a* avasi pincék és borházak. A rohamosan növekvő város súlyos lakáshelyzete alaposan felbolygatta az Avast. Önkényes „lakásfoglalók” szállták meg a borházakat, sőt, a pincék egy részét is. Akadt, aki borsos áron saját maga kínálta fel „albérletbe” avasi pincéjét.

És aki azt hiszi, hogy ez a „honfoglalás” először fordult elő az öreg hegy történelmében, nagyot téved. Az 1700-as évek elején arról panaszkodik a miskolci krónikás, hogy sokan kint laknak a „lyukakban”, borházakban, s őrnagyon nehezíti a város adminisztrációját, az adóztatást, s rontja a közbiztonságot. A városi tanács szigorú rende- letekkel meg is tiltotta „« hegybe költözési”, A rendeletnek nem volt sok foganatja, mert végül 1724. november 12-én a következők játszódtak le az avasi templom előtt: „A bíró megállíttatván a templomba menő népet, a- ajtó előtt hirdette ki, hogy haladéktalanul beköltözzenek az emberek a pincék közül a városba, mert különben be jognak hajttatni és épületeik, lyukaik töviből ki jognak hányatni.”

A bírói intelemnek, úgy látszik, kellő foganatja lett, mert az ezt követő esztendők meg- sárgult írásai már alig lesznek említést a „lyuklakók' lói”.

NAPJAINKBA megállapodott az Avas „mozgása”. Segített a lakásépítkezések gyors ütemű fejlesztése, no meg a bejelentkezési tilalom. A nagyobb borházakban, persze, még maradtak lakók, do azért a pincesorok zöme visz- szanyerte régi funkcióját, a város lakóinak hétvégi szórakozását, pihenését szolgálja. Fel is szökött egyszeriben a pincék és borházak ára. A bajos-soron a minap egy alig 20—25 hektoliter bor befogadására alkalmas, két. csinos, de parányi szobácskábái álló. borházzal rendelkező pincét „olcsó áron”, 120 ezer forintért kínáltak megvételre.

Pozsonyi Sándor

(Következik:

Tüzek és strázsálc.)

Hajrá a csokigyárban

Az aranyérmes

_______________________________ ___ __

A

s Avus krÓBtilitíiából jj ^ jj^