Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
eSZAK-MAGYAROftSZAG 3 Vasárnap, 1969. október 5. Húsz éve város Ózd A kél évtizedes várost tír. Papp Lajos miniszterhelyettes köszönti Két évtizeddel ezelőtt. 1949- ben nyilvánították várossá Észak-Borsod ipari központját, Ózdot. Az évforduló tiszteletére ünnepségsorozat lesz október 10-én a városban. A fejlődést bemutató kiállítást tekintik meg először a vendégek a Liszt Ferenc Művelődési Központban. Ezután úí létesítményt avatnak a Béke-telepen: délelőtt 10 órakor a művelődési házat Varga Cáborné. a megyei tanács vb-elnökhelyettese adja át rendeltetésének. A frissen avatott épületben kerül sor a jubileumi, nyilvános tanácsülésre, délután 3 órakor. A két évtizedes várost dr. Papp Lajos miniszterhelyettes, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője köszönti ünnepi beszédében. Az ózdi jubileumi rendezvények védnökei: dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának első titkára, dr. Ladányi József, a Borsod megyei Tanács vb-el- nöke és Csépányi Sándor, J'zd országgyűlési képviselője, aa ÖKÜ vezérigazgatója. A fény ünnepe J\a<n ccséren Emlékezetes nap lesz a jövő hét keddje az alig háromszáz lelket számláló község. Nagyecsér történetében. A villanyhálózat avatása október 7-én délután lesz. Ünnepi köszöntőt mond ez alkalommal dr. Kardos Sándor, a megyei tanács vb-til- kára. A falu nevében Négye- si Márton vb-elnök veszi át a létesítményt. 9 1968-ban — a lehetőségek kihasználásának eredményeként — megyénk tsz-eiben átlagosan több, mint 40 szándékkal emelkedett az árbe- v«tel. A mostoha adottságú tsz-ekben sz az emelkedés lOcti-ban 49 százalékkal volt több az előző évinél. Mindez a tsz-ek évközi és é,v végi t'Tvamatos fizetőképességét is biztosította. Rendszeressé vált az előlegfizetés. 1968-ban a, megye tsz-einek 35 százaléka már hitel nélkül gazdálkodott. 1969-ben — mostanáig — a megye tsz-einek köze) 60 százaléka nem igényelt gazdálkodási hitelt, hiert az állami támogatásokkal együtt saját számlájáról tudta biztosflani a gazdálkodás pénzügyi fedezését... Napy '.zerepe volt az új ál- turrii támogatási rendszernek nbban is, hogy 1967-hez viszonyítva a tsz-tagok jöveII A MEZŐGAZDASÁG ÁlI.AMI TÁMOGATÁSÁNAK témája és problémacsoportja széles körű. Számos elvi, gyakorlati közgazdasági és gazdaságpolitikai kérdést ölel fel. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt alkalmazott állami támogatási rendszer, például, lényegesen eltért a jelenlegitől. Kötöttségei miatt nem adott lehetőséget az önálló, vállalat jellegű gazdálkodás biztosításához. Ezért volt szükség alapvető változtatásra. A jelenlegi, az 19611. január 1-e óta érvényben lévő támogatási rendszer összhangban van a gazdaságpolitikai célkitűzésekkel, és az üzemek 'többségében biztosítja a bővített újratermelés feltételeit. © Az új rendszer fő jellemvonásait dr. Soós Gábor miniszterhelyettes nemrég egyik Miskolcon tartott előadásában a következő pontokban foglalta össze: — Az, állami támogatási rendszer fő elveinek és formáinak egységessége a tsz- ekben cs az állami gazdaságokban egyaránt. — A gyakorlati élet követelményeinek és a hatékony ösztönzésnek megfelelő stabilitás. A jelenlegi támogatási rendszer egészen apró módosításokkal három évig marad érvényben. — A meghatározott feltételek teljesítése eseten az állami támogatás külön engedélyek nélkül, automatikusan vehető igénybe és saját bevételként használható fel. A jelenlegi állami támogatási. rendszer összehasonlíthatatlanul jobb a korábbi jövetel zmkiegészttési rendszernél. Ezt dr. Pusztai Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyel- tese mondta el nemrég, a mezőgazdasági szakemberek tanácskozásán. Kijelentését tényekkel igazolta. Az új állami támogatási rendszer eredményeként megyénkben tovább javult a termelési szerkezet. A termesztett növények száma 35—40 százalékkal csökkent, és elkezdődött a vetésterületek racionálisabb tervezése, kialakítása. Mindez pozitiven realizálódott a tsz-ek jövedelmeiben, hiszen csökkentek a ráfordítási költségek és a jobb munkaszervezés lehetősége meggyorsította a mindenkor aktuális mezőgazdasági munkákat. Pozitiven alakulnak megyénkben az állattenyésztési arányok is. Az együttes hatás: fokozódott a mezőgazdasági árutermelés. Foto: Mízcrák István oda két fúrómunkás. Itt. Kendőhöz pár kilométerre, a hegygerincen dolgozik az Eszakmagyarországi Földtani és Kutató Fúró Vállalat egyik berendezése. — Éjjel-nappal dolgozunk — magyarázza az ízes beszédű fúrómester. Lovas Lajos. 156 és fél méter mélyen járnak. Kilométeres „hálóban” keresik a szenet, Tervtáró bővítéséhez. A fúrómester — most ti- zedmagával — tizenhatodik éve faggatja a hegyek cs a völgyek ölét. Itt. szenet, amott ércet, megint másutt vizet keres. Nagyon nehéz mesterség. Nehéz, hiszen ők télen se állnak le, amikor süvít a szél, hordja a havat, dermeszt a hideg. Hogy kedvelte meg ezt a szakmát? — MátraszőllŐsön láttam először ezt a munkát. Volt ott egy jó humorú fúrómester, az szerettette meg velem. Az az érdekes, hogy olyat csinálunk, amit nem látunk. A fúró mutatja meg nekünk, hogy mi van a mélyben. Hogy volt-e izgalmas eset? Egyszer a Mátrában süvítve tört fel a metán. Jöttek a tanáccsal: fojtsuk be. Dehogy tömjük el. Aztán jöt— Ez a megye legmélyebb akriája — közli mérnök kísérőnk —, 320 méter, mi 310 mélyen vagyunk. Innen lefelé az akna már a vízgyűjtő szerepét tölti be. Hogy mennyi víz zuhog lefelé? Percenként 2—3 ezer liter. Szerencsére maga a bánya száraz. A vízfüggöny túlsó oldalán 40 év körüli, telt arcú, gumi- ruhába öltözött férfi, a fő- csatlós Pólyák Lajos áll. Rá- sonysápberencsről jött ide dolgozni. Már a tizenharmadik éve van Lyukóbányán. A le- és felszálló bányászokat régi jó barátként üdvözli, jelzéseket ad a gépmesternek, mehet a csillékkel, az emberekkel megrakott kas, figyeli a leérkező anyagot, a TH- gyúrűket, az új berendezéseket. — A szállóban lakom. Meg vagyok elégedve. Szeretek olvasgatni, biliárdozni, tv-t nézni. Igen, ideszántam az életem, addig amíg a nyugdíjazás ki nem mozdít innen. Akik a heaveket túrják Zegzugos, kanyargós utakon követjük a hernyótalpak nyomait. Már úgy látszik, nem találjuk meg a fúrótornyot. do szerencsénkre Kon- dóból éppen akkor igyekszik Lovas Lajos: Nehéz, de szép mesterség a miénk. tek a bányából, igazán jót tettünk velük, kiszökött a metán a levegőbe, nem veszélyezteti a bányászok életét. Néha bosszankodunk, mint ma is. Sehogy se mdunk boldogulni. De hát ez a mesterséggel jár. Az alkony sötét lepellel borítja a hegyet. Kígyói a villanyfény a fúrótornyon. Az ember nem lát le a mélybe, acélkezet nyújt le. s úgy keresi a hegyek rejtelmeit. Csorba Barnabás Foto: Szabados György deli ne — megyei átlagban — 32 százalékkal növekedett. 0 Szükséges azonban elmondani, hogy a mezőgazdasági termelés állami támogatásának rendszere a jövőben további korrekciókra szorul. Az alapelvei most már jók, de a differenciáltság és az esetenkénti megkülönböztetett — fokozott — támogatás szükséges. Hangsúlyozták ezt szerkesztőségi ankétünk részvevői is. Fügedi Péter, az Ó/.di járási Tanács vb-elnö- ké például — többek közt — a következőket mondotta: — A mezőgazdaság állami támogatásának rendszere szorosan összefügg a fejlesztési tervekkel, elképzelésekkel. Különösen összefügg a koncentrálási feladatokkal. Két tsz egyesülése, például, megkívánja a fokozottabb állami támogatást. Az egyesült tsz- ek tagsága általában anyagi nehézségekkel küzd. Ilyen esetekben a közgazdasági számítások alapján állami támogatással kellene segíteni, a koncentrálást, az egyesült szövetkezeteket... A gyakorlati élet általában megelőzi az érvényben lévő jogszabályokat. Felvetődik az állami támogatást szabályozó törvények és rendelkezések átdolgozásának, módosításának szükségessége is. Ügy kell ezeket átdolgozni, vagy átalakítani, hogy serkentsék a további fejlődést, a korszerűsítést és a koncentrálást egyaránt. — A hegyvidéken más problémák is felvetődnek — folytatta Fügedi Péter. — Vannak olyan községek, ahol néhány év múlva nem lesz ember, aki megművelje a földet. A mostani tsz-tagok öregszenek. Mi lesz az olyan szövetkezetek sorsa, ahol nem marad elegendő munkaképes ember?... A hegyvidéken vannak szakszövetkezetek is. Ezek közül néhány — az ózdi járásban — nemrég tsz- ckkel egyesült. Ez azonban néhány évre valósággal visz- szaveti, vagy megállítja a termelőszövetkezet fejlődését. kárt okoz. János nagyon peches, az ő szakaszán most sok a szakadás. ‘ÍIO ni el er ml a föld almi Surrogva siklik a kas lefelé. Kopogni kezd a tető, s vízfüggöny veszi körül a kast, egyre nő a zuhatag ereje. Finom rántás és a célnál Dolyák Lajos: Szeretem ezt a munkát. Szerintem azokat a tsz-eket, amelyek szakszövetkezetekkel egyesüfnek, szintén támogatni kellene, hogy ne rekedjen meg a fejlődésük. Dr. Lódi György, az állami gazdaságok Borsod és Heves megyei főosztályának főagro- nómusa szintén az állami támogatás szükségességéről beszélt, s többek közt a következőket mondotta: — A mezőgazdasági termelés nagy mértékben hozzájárul a népgazdaság általános fejlődéséhez. Az ipari és a mezőgazdasági árak között azonban olyan differencia van, amelyet a jelenlegi árrendszerrel nem lehet áthidalni. Már csak ezért is szükséges az állami támogatás. Más országokban is támogatják a mezőgazdaságot, a szocialista országokban a tsz- eket és állami gazdaságokat. A mezőgazdaság, amikor fokozottabb állami ‘támogatást kér, nem a többi, népgazdasági ágtól akarja elvenni a pénzt. A mezőgazdaság sokkal többet fizet be az államnak, mint amennyit, visszakap. Ez is helyes, mert a nemzeti jövedelem szükséges hányadát a népgazdasági érdekeknek megfelelően össze kell vonni. A mezőgazdaság műszaki fejlesztése, az általános, komplex fejlődés meggyorsítása azonban nem mehet végbe állami támogatás nélkül. Ehhez pénz. kell, és nem is kevés ... A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÁLLAMI támogatásának rendszere tehát egyik központi problémája a népgazdaságnak. A jelenlegi alapelvek jónak bizonyultak. A további feladatok — az egész országra kiterjedő komplex műszaki fejlesztés — azonban megkövetelik c támogatási rendszer differenciálását cs a népgazdasági érdekekkel összhangban lévő fokozását. Onodvári Miklós Szcndrei József (Következik: Az állami támogatás perspektívája.) Kazimir Béla: Húzz még egyet rajta, János! Pontosan ugyanott, ahol néhány évvel ezelőtt Kazimir Béla művezető és öt társára alattomosan tört a sz.ivárgó gaz. — Naponta járunk ellenőrizni a berendezéseket — mondja a művezető —, 120 kilométeres csővezeték, s ezer tolózár van rajta. Ilyenkor van a legtöbb baj. A föld kezd megdermedni és ez sok Róluk, azokról szól az írás. akik életük jelentős részét a földkéreg alatt, lenn a mélyben, s küzdelmesen töltik el, vagy távol lakott területektől kutatják: mit rejt a hegyek, a völgyek gyomra. A csóataoúibun — Hat ezekkel mi történt? Kazimir Béla meglepődve, csodálkozva nézi a többit. Az öt szerelő egymás után sorra lecsúszik és elterül az alagút alján. Ö mozdulna, de a mennyezetre épített lámpák ingadozni kezdenek és pörögni kezd az alagút. Nem érzékeli, sem ő, sem a többi, amikor emberek rohanva cipelik őket kifelé, nem érzik a vízfüggöny nedvességét, nem hallják a mentő szirénájának vijjogását. — Ha mentéssel két percet késnek, ha az orvosok rögtön nem ismerik fel, hogy gázmérgezést kaptunk, aligha lehetnénk itt. A Lenin Kohászati Művekben valahol a nagyolvasztó alatt 7—8 méter mélyen a földkéreg alatt vagyunk. Agrárfórum Az állami támogatás Á 3. sz. AKÖV ózdi telepe