Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

Csütörtök, 1969. október 30. eSZAK-MAGYARORSZAG 5 íz országos IBUSZ-tafálkozó mérlege: Miskolc a verseny második helyén Uj irodái szerveznek Sárospatakon 101 felszabadulási túra Beszélgetés az IBLlSZ vezérígazgató-belvcttcsévcl A közelmúlt napokban Miskolcon zajlott le az IBUSZ-dol- xozók ti. országos találkozója. Vajon miről esett szó, miről tárgyaltak az IBUSZ törzsgárrtájának ezen a háromnapos ta­nácskozásán? Dr. Eperjesi Lászlótól, az IBUSZ vezérigaz- gató-helyettcsétől kertünk választ erre a kérdésre. könnyebb a munka Korszerű gépek — motoros fűrész, nagy teljesítményű traktor, terepjáró gépkocsi, mar­kológép. ötletes szerkezetek, árbocos rakodó — segítik a munkát a Veszprémi Erdőgaz­daságban. Így könnyebb a munka, a dolgozók élete, s jóval termelékenyebb, mint haj­danán. Szállítás előtt drótköteleket erősítenek a szálfák végére. Egy város panaszának nyomában Intézkedések és lehetőségek A Népi Ellenőrzési Bizottság tapasztalataiból tokban kevés, vágj' késve ér­— A miskolci találkozót ki­csit fordulópontnak is szán­tuk az IBUSZ történetében — mondotta elöljárójában. — A magyar idegenforgalom terén egy új korszak megte­remtésén bábáskodunk va­lamennyien, mindazokkal együtt, akik szintén szívü­kön viselik ezt az ügyet. — Mi jellemzi ezt az új korszakot? — Szoros kapcsolatokat teremteni a legteljesebb együttműködés, a jó szán­dék és a kölcsönös érdekek alapján mindazokkal, akik a magyar idegenforgalom fel- emelkedéséért fáradoznak. Ami belső szervezeti felépí­tésünket illeti: nagyobb önállósággal kívánjuk fel­ruházni irodáinkat. Lénye­gében a ..hogyan tovább” kérdése került most a napi­rendre, miután a tömegmé­retű turizmus időszakában (több mint 4 millió külföldi vendég egy év alatt!) a régi szervezeti formák már nem szolgálják mindig a legprak­tikusabban az életet. — Miért választották Mis­kolcot az országos találkozó színhelyéül? — Nem véletlenül esett a választás Miskolcra. Ebben a városban találjuk talán a legtöbb ragyogó példáját an­nak, hogy mit is építettünk az elmúlt 25 esztendő alatt, s ugyancsak nem szűkölkö­dik a környék érdekes lát­nivalókban sem, legyenek azok ipari vagy kultúrális vagy kifejezetten idegenfor­galmi jellegűek. Borsod me­gye egyike az ország turisz­tikai szempontból legfonto­sabb területeinek, s úgy véljük: az országos idegen­forgalmi „vérkeringésbe” va­ló bekapcsolása még nem Értékelték a kombájnosok versenyét A Hernád-menti Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetsége a Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfor­dulója tiszteletére verseny- felhívást hirdetett a nyári betakarítási munkák gyors és minél eredményesebb lebo­nyolítására. A felhíváshoz 55 kombájnvezető, aratógépve­zető, illetve bálázógépkezelő csatlakozott. Az értékelés a közelmúlt­ban zajlott le. Ennek alap­ján a versenyben Lutián La­jos, a hernódvécsei Búzaka­lász Termelőszövetkezet kombájnvezetője bizonyult a legjobbnak; gépével 470 holdról 6119 mázsás betaka­rítást ért el. A második he­lyezett Orosz István, a hom- zogdi Üj Élet Tsz kombájno- sa lett, míg a további helye­zettek Kókai Lajos és Varga László aszalói kombájnosok lettek. Az ara tőgépek versenyében Nyíri János, a kiskinizsi Ha­ladó Tsz dolgozója lett az el­ső, őt követték Czíngula Mi­hály hernádvécsei, illetve Ko­csis János boldogkőváraljai aratógépvezetők. A bálázó- Kcpvezetők versenyében ifj. j Babik János, a mérai Üj Klet Tsz dolgozója került az élre, második helyezett pe­dig Orosz János boldogkő­váraljai bálázógépvezető lett. Az első helyezettek Pénzjutalmát és oklevelét ok­tóber 25-én Novak Bertalan, a szövetség elnöke adta át ünnepélyesen. érte el azt a szintet, amelyet megérdemelne. A megye és maga Miskolc város bizonyá­ra sok-sok vendégnapot fog még profitálni abból a tény­ből, hogy az ország IBUSZ- törzsgárdája alaposan meg­ismerte most ezt. a vidéket. — Miskolc mellett szólt az a tény is, hogy az IBUSZ országos felszabadulási ver­senyében, amely most érke­zett félidejéhez, a miskolci iroda a második helyen áll. Békéscsaba után itt szer­vezték a legjobban az úgy­nevezett „felszabadulási tú­rákat.” Ezeknek a céljuk, hogy felszabadulásunk ne­gyedszázados jubileuma al­kalmából minél többen el­juthassanak történelmi em­lékhelyeinkre, a dicső, nagy csaták színhelyére, megis­merhessék demokratikus éle­tünk kialakulásának szín­helyeit, s szemtől-szembe láthassák azt a gazdag való­ságot, amely 25 éves or­szágépítésünk eredménye­ként ma már a miénk. — Hány ilyen „felszaba­dulási túrát” szerveztek ed­dig? — Országosan több mint félezer túra indult el hazánk különböző tájai­ra, városaiba, s a rész­vevők száma meghaladta a húszezret. Ebből a miskolci iroda szervezte a legtöbbet. A főorvos zárószava után feláll egy szikár, sápadt fér­fi: — Jól nézzenek meg. Én három éve szó szerint mások vérével élek. Eleinte kéthe­tenként kellett befeküdnöm a kórházba, most már ha­vonta csak egyszer kapok új vért József Attila sorai jutnak eszembe: „A csecsemé >« szenvedi, ha szili a nő.” Az újszülött ösztönösen sir a fájdalomtól, de nem tudja, ini történik vole. Kaszárda Gyula ötven, s egynéhány éves újszülött. — Hasogatva fáj, amikor a hűtőszekrényből kihozott vér a meleg erekbe keiül, de tudom, ez éltet tovább. Eddig 180 palack vért ka­pott. Majdnem egy hektoli­tert. Véradáskor átlag 3 deci vért vesznek az önkéntes ajándékozóktól. Évente száz ember együtt váltja meg a számukra ismeretlen száz­egyedik életét. — Számos olyan betegség­gel, sérüléssel kell szembe­nézniük az orvosoknak, ame­lyek csak vérátömlesztéssel gyógyíthatók. Sok orvosság­nak is nélkülözhetetlen alap­anyaga a vér. Ezek már az orvos szavai. — Minden palack vérben két ember arca tükröződik: aki adta, és akinek az a vér az életet jelenti. Hányán adnak önként vért? Sátoraljaújhelyen, ebben a hegyeknek szorított kisváros­ban az idei véradó heteken 1350 önkéntes jelentkező 4 liter híján 400 liter vért adott. Közülük 765 ember már nem először. A városi tanács dolgozóinak több mint a fele, pontosan 54 szá­zaléka jelentkezett önkéntes véradásra. A 200 főnél töb­bet foglalkoztató intézmé­nyek közül a városi kórház Százegy túrájuknak közel 6400 részvevője volt. s csak kisebb forgalmi bevételük­kel szorultak a 60 iroda ver­senyében a második helyre, a kevesebb ilyen túrát szer­vező békéscsabaiak mögött. — A miskolci IBUSZ-iroda különben az ország legna­gyobb vidéki irodája, s te­vékenysége példamutató a többi irodák számára is. An­nak ellenére, hogy szinte „rejtett” helyen van, igen nagy forgalmat bonyolít le, s dicséretesek a halármenti turistaforgalom növelésére tett erőfeszítései. Reméljük, hogy Miskolc fokozatos kor­szerűsödésével egyidejűleg előbb-utóbb megkapja majd a miskolci IBUSZ-iroda is a maga méltó helyét, valahol a centrumban, a főútvonalak egyik reprezentatív pontján, a mostani udvari helyiség helyett. — Az IBUSZ hálózatát fcjlesztik-c a közeljövőben Borsod megyében? — Sárospatakon vannak irodanyitási terveink, mégpe­dig a főutcán, egy épülő lakó-centrum földszintjén. A sárospataki tanács nagy megértéssel és szeretettel ké­szíti elő iroda-szervezésün­ket. Mi Is nagy reményekkel nézünk sárospataki „szerep­lésünk” elé, hiszen ez a tör­ténelmi múltú és műemlé­kekben nagybecsű varos va­lósággal predesztinálva van a jelenleginél sokkal tágabb körű és tömegesebb idegen- forgalomra. (p. s.) adott vért. Erre ugyan meg azt mondhatják a fanyalgók: az egészségügyiektől ^ ez el is várható, hiszen az ő mun­kájukhoz kell a vér. Soroljuk akkor tovább: a Finomme­chanikai Vállalat, az EL- ZETT Fémlemezművek mun­kásai, a Kossuth Gimnázium pedagógusai, alkalmazottai hasonló arányban jelentkeze­tek. Ahhoz sem szükséges kom­mentár, hogy négy szocialis­ta brigád — az építőipari Fodor-brigád, a Ruházati Szövetkezet Univerzál bri­gádja, a MÁV-tól a Gagarin- és a Hámán Kató-brigád — valamennyi tagja adott vért Kevés kitüntetést szolgál­tak meg jobban, mint azt a szép égszínkék zománcos jel­vényt, amelyet azok visel­hetnek, akik Űznél többször adtak vért. Űjhelyen most 11 ilyen jelvényt adtak át, ben­sőséges ünnepségen, a Fém­lemezipari Művek ebédlőjé­ben. Két asszony ül egymás mellett, meghitt beszélgetés­ben. Most ismerkedtek meg, az ünnepségen. Sebő Pálné, kórháza szü­lésznő már huszonötször adott vért. — Tőlem ne kérdezze: mi­ért adok? Nálunk, a szülé­szeten szinte naponta tanúja vagyok oljton komplikált ese­teknek, amikor csak a vérát­ömlesztés mentheti meg az anyát, vagy az újszülöttet, j Az én szervezetem — és sen- j ki egészséges emberé —nem sínyli meg azt a néhány deci vért, ami másnak az egyet­len mentsége lehet. A másik asszony, Baglya- sovszky Jánosné hangja meg- csuklik: — Július 9-én kerültem műtőasztalra, terhességi bel­ső vérzéssel. Előtte már olyan állapotban voltam, hogy nem éreztem a karomat, s nem tudtam megkülönböztetni a ÁLLANDÓ és szinte min­dennapos volt a panasz Ka­zincbarcikán, hogy nem ki­elégítő a kenyérrel való el­látás. E kifogás nemcsak ar­ra vonatkozott, hogy a bol­színeket Négy palack vérrel mentettek meg. A vérről nem lehet szenv­telen tárgyilagossággal be­szélni. S nem lehet csodál­kozni a legkülönösebb eseten sem — amit csali szabadkoz­va mondott el dr. Takács Je­nő, a sátoraljaújhelyi Véradó Állomás főorvosa, mert sze­rinte nincs szükség szenzá­ciós hírverésre, a véradás érdekében. — Nevet, helyet nem em­lítek. Elég annyi, hogy az egyik bodrogközi faluban történt. Többszörös véradó asszony jelentkezett délelőtt újabb véradásra, s örült, hogy a szomszédasszonyok is hallgattak rá, vele jöttek. Délután ugyanaz az asszony vánszorgott be a rendelőbe. Hirtelen lett rosszul. A tü­netekből méhen kívüli ter­hesség okozta belső vérzésre gyanakodtam. Azonnal men­tőkocsiba, s be az újhelyi kórházba. A diagnózis he­lyes volt. Nyomban műtét, vérátömlesztés. Először a délelőtt adott saját vérét Jelentős országos tanács­kozás színhelye volt kedden Kecskemét varasa. A Bács- Kiskun megyei MTESZ szer­vezésében a megyei tanács kultúrtermében értekezletet tartottak a tanácsi felügyelet alá tartozó nyomdák vezetői. A vitaindító előadást Ab­laka István, a Bács-Kiskun megyei Nyomdaipari Válla­lat igazgatója tartotta. Be­szédében részletesen elemez­te a vidéki nyomdák helyze­tét, problémáit, gondjait. Ál­talános jelenségként beszélt a nyomdák rendkívül elma­kezik az áru, hanem a minő­ség miatt is szót emeltek a vásárlók és joggal. A mindinkább problema­tikus helyzet tisztázására még a nyár derekán, július 30-án a városi pártbizottság és a tanács kezdeményezésé­re megbeszélésre került sor, ahol jelen volt az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, valamint a kazincbarcikai kenyérgyár képviselője is. Itt született az elhatározás, hogy a városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság vizsgálja felül a hely­zetet, s tapasztalatairól írás­ban tegyen jelentést. A több hétig tartó, nagyon alapos és körültekintő vizs­gálat és helyzetfelmérés 21 árudára, illetve fűszerboltra terjedt ki és augusztus 25-én ért véget. Vaskos dossziéban olvashatók a tapasztalatok­ról készült feljegyzéseit és' észrevételek. Mindezek isme­retében október 8-án a NEB külön napirend keretében foglalkozott a vizsgálat ta­pasztalataiból eredő felada­tokkal, s elismeréssel álla­pította meg, hogy az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat amellett, hogy menet­közben is gyorsan és opera­tíven igyekezett intézkedé­seket hozni, az egész vizsgá­lat idején is szívügyének te­kintette, hogy erőteljes javu­lás legyen a kenyérrel való ellátásban Kazincbarcikán. A VÁLLALAT hetenként bekérte az előírt adatokat, intézkedett, hogy külön ko­csi álljon rendelkezésre, ha pótigényeket kell kielégíteni, szorgalmazta, hogy egyik boltból a másikba — a ke­l-adott. technikai, műszaki színvonaláról, a gyors ütem­ben növekvő és egyelőre ki­elégíthetetlen igényekről, az aggasztó szakemberhiányról, valamint a vidéki nyomdák szakmunkásképzésének ala­csony színvonaláról. A beszámolót vita követte, melynek során több vidéki nyomda képviselője felszó­lalt és konkrét példákkal tá­masztották alá a beszámoló­ban elhangzottakat. A ta­nácskozás folyamán egysé­gesen kialakult az a véle­mény, hogy a tanácsi nyom­resletnek és a készletnek megfelelően — átvehessék az árut, hogy az mielőbb a fo­gyasztóhoz jusson. Ugyanilyen érzékeny rea­gálást vártak a kenyérgyár­tól is, ahol azonban kezdet­ben nem szenteltek kellő fi­gyelmet e probléma megol­dásának. Ma viszont már el­mondható, hogy a kenyér­gyár is messzemenően arra törekszik, hogy az ellátásban semmi fennakadás ne legyen. Sokat igyekszik tenni a mi­nőség javítása érdekében is, aminek egyik legfontosabb jele, hogy január helyett már most hozzákezdenek három darab két sütőteres kemence felújításához. Ha e munká­latok befejeződnek, lehetővé válik egykilós, kétldlós és háromkilós kenyér sütése is. Örvendetesen a kenyérgyár pártszervezete is napirend­jére tűzte a NEB-vizsgálat tapasztalatainak a megvitatá­sát, s több intézkedés meg­valósítására tett javaslatot. JOGGAL vetődik fel a kér­dés: történt-e változás a ke­nyérellátásban Kazincbarci­kán? Igen, történt. Az üzle­tekben már csak elvetve hal­lani a mondatot: nincs ké­nem, elfogyott... S ha majd a minőségben is hasonló vál­tozások történnek, akkor majd elmondható lesz: nincs panasz a kenyérgyárra és a kereskedelemre. Remélhetőleg erre mielőbb sor kerül... (—<h> dák a jelenleg meglevő sú­lyos problémáikat egyedül, külön-külön nem tudják megoldani. Szükségesnek tartják erőik egyesítését, egy­más lehetőségeinek ésszerű kihasználását a kooperáció és együttműködés keretei kö­zött Mindezen túl azonban a műszaki elmaradottság fel­számolásához az állami szer­vek hatékony anyagi támo­gatása szükséges. A kecskeméti tanácskozá­son megyénket a Borsod me­gyei Nyomdaipari Vállalat vezetői képviselték. Életmentő vér személyzetének 36 százaléka kapta vissza. Berccz József Tanácskozás a nyomdák gondjairól

Next

/
Thumbnails
Contents