Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)
1969-10-29 / 251. szám
/ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Szerda, 1969. október 29. Véres incidens Pisában jioszláÉi Sátra \ oan töltötték az éjszakát A földrengés-sújtottá Banja-Lukán a körülményekhez képest, fokozatosan normalizálódik a helyzet. A boszniai várost ismét bekapcsolták a villanyhálózatba, de természetesen a sátrakba, ahol mintegy 65 ezren töltötték a keddre virradó éjszakát, nem lehet bevezetni az áramot. Helyreállították a postai telefonvonalak egy részét, ruhát és élelmet osztanak a lakosságnak, a város épületedbe viszont változatlanul tilos a belépés. Míg a halottak és a sebesültek száma sokkal kisebb, mint más, hasonló méretű földrengéseknél, az anyagi károk igen nagyok, s nemcsak Banja-Lukán, hanem a várostól távolabb eső falvakban is. Banja-Lukán az épületek 30 százaléka teljesen összeomlott, további negyven százaléka pedig lakhatatlan. A rendőrség az észak- olaszországi Pisában hétfőn este megrohamozta a fiatal antifasiszták egy csoportját. A csoport az ellen tüntetett, hogy szombaton fasiszta tüntetők támadást intéztek demokratikus fiatalok ellen. A hétfői rendőrrobam eredménye tragikus: egy fiatalember meghalt, miután eltalálta egy könnygázbomba, több tucat ember megsebesült, 42 személyt letartóztatott a rendőrség. Piacot keresnek Mint már hírt adtunk róla, , a rudabányai vasércbánya geológusai Alsó telek es község határában az eddig megkutatott területen mintegy 10 millió tonna dolomit- vagyonra bukkantak. A laboratóriumi vizsgálatok szerinl az ásványi anyag 30 százalék kalciumoxidot és 20 százalék magnéziumoxidot tartalmaz és így kohászati célokra igen alkalmas. Kitermelésére külszíni bányát nyitottak és érdekes, hogy a jó minőségű dolomitból elsőként a Borsodi Vegyikombinát rendelt nagyobb mennyiséget, amelyet a nitrogén műtrágya kötőanyagának használnak fel. A rudabá- nyaiak azonban szeretnének piacot találni a hazai kohászati üzemekben is. Ezért elhatározták, hogy a nyers ásványi anyagot magas hőfokon kiégetik és így zsugorított dolomitot nyernek. Szorosai eovüimielss a iiűisipar és a termsüszöve kezeíek közölt (Folytatás az 1. oldalról) ne, hogy ez az arány még tovább növekedjék. A világpiacon a mélyhűtött élelmiA tv hozta a tén Sárospataktól 10 kilométernyire van Várhomoktanya. A régi épülettől, amelyben az iskola van, messze, szétszórtan helyezkednek el a házak. Tizenöt kisiskolás jár ide — egyi- kük-másikuk bizony, több mint 3 kilométer távolságról. Ritkán jön ide vendég. Tegnap, október 28-án, kedden kicsit meg is illetődtek a gyerekek, amikor megérkeztek a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, a megyei tanács vb művelődés- ügyi osztálya és a Sárospataki városi Tanács V. B. képviselői. Ajándékot hoztak. Egy tv-készüléket és egy rádiót. S hogy a készülékeket működtetni tudják, néhány nappal ezelőtt egy 5 kilowattos aggregátort is felszereltek. Várhomok-tanyán eddig nem volt villany. A fényt a televízió-akció hozta el a gyerekeknek. Sokan- voltak a kis tanH+M teremben az ünnepségen. A 15 kisfiú és kislány, a közelben lakó szülők és érdeklődők. S bizony, akadtak olyanok, akiknek megfé- nyesedett a szemük. Az örömtől... Dr. Orosz István, az egyetem gazdasági igazgatója adta át az aggregátort, a televíziót és a rádiót az iskolának. Ide valóban a világot hozza el a tv: voltak a gyerekek között olyanok, akik még sohasem láttak ilyet. Mohócsik István, a kis iskola egyetlen pedagógusa köszönte meg a szép ajándékot A Várhomok-tanyai iskola tanulói pedig szép műsorral kedveskedtek a szívesen látott vendégeknek. Már hogyne, hiszen ajándékuk nagyon nagy örömöt szerzett. A korán sötétedő őszi-téli délutánok sem lesznek ezután kihasználatlanok. Petróleumlámpa helyett egyenletes fényt ad a villanykörte. szerek igen előnyösen értékesíthetők, a piac szinte korlátlan lehetőségeket ígér. A vállalat 1970. január 1-től megkapja az önálló exportimport jogot. Szólt a vezér- igazgató a Miskolci Hűtőház nemrég megkezdett rekonstrukciójáról is. Végül arról beszélt, hogy örömmel látnák a tsz-ek nagyobb vállalkozó kedvét. Ezután a megye tsz-szö- vetségeinek képviselői ismertették a szövetkezetek elképzeléseit. Beszéltek a különféle gyümölcstelepftési tervekről, ezek megvalósításának nehézségeiről. Hangsúlyozták, hogy sok tsz-ben megvan a vállalkozó kedv, azonban — például a meggytelepítéshez — nehezen kapnak megfelelő szaporítóanyagot. A vitában szóba kerültek a tsz-ek munkaerő-gondjai is, ezzel kapcsolatban a tsz-szö- vetségek képviselői az anyagi érdekeltség növelését kérték a hűtőipar vezetőitől. * Ugyancsak tegnap, a Miskolci városi Pártbizottság tanácstermében írták alá az érdekelt vállalatok képviselői a .Miskolci Hűtőház rekonstrukciójának határidőre történő befejezéséről szóló szocialista szerződést. Társadalomtudományok és társadalmi tennivalók Az MSZMP tudománypolitikai irányelveinek megjelenését nagy várakozás előzte meg értelmiségi körökben, s mint az irányelvek megjelenése után kiderült, joggal, mert olyan dokumentum került a kezekbe, mely hosszú ideig alkalmas lesz a tudományos élet fejlődésének optimális biztosítására. Foglalkozásomnál fogva elsősorban a társadalomtudományok felé vonzódom. így engedtessék meg, hogy a tár. sadalomtudományok helyi fejlődésének azokkal a kérdéseivel foglalkozzam, melyeknek felvetését mindenképpen szükségesnek érzem. Humán egyelem kell/ / Gyakran hangzik el a megállapítás, hogy a megyében alapjaiban az határozza meg a társadalomtudományok fejlődését, hogy Borsodnak nincs humán egyeteme. Ügy véljük, ez a megállapítás legfeljebb árra alkalmas, hogy belenyugodjunk a helyzetbe, meg hogy mentegessük önmagunkat. Ha ugyanis továbbvisszük a gondolatot, eljutunk oda, hogy a társadalomtudományok fejlesztése csak akitor lesz lehetséges, ha a Nehézipari Műszaki Egyetem mellé egy humán egyetemet, vagy legalább egy humán kart szerez magának a város. Gondolom, nem kell bővebben bizonygatni, hogy az ilyesmi meglehetősen oktalan próbálkozás, különösen, ha figyelembe vesszük az ország objektív adottságait. Ugyanakkor felmerül, van-e szégyenkezni valónk a megye és a város társadalomtudományainak fejlettségi foka miatt? Ügy vélem nincs. Le kell szögezni: amikor a társadalomtudományok fejlesztésének szükségességéről beszélünk, fogalmildg nem szabad ide sorolnunk a társadalom- tudományok valamennyi ágazatát és területét. Nem hiszem, hogy égető szükség lenne a megyében a finnugor összehasonlító nyelvészet fejlesztésére, de mindenképpen szükséges, hogy itt, helyben fejlesszük tovább — vagy ki — a társadalomtudományoknak mindazon területeit, melyek számára a megye specifikus problémái vizsgálódási lehetőségeket nyújtanak, mert a magunk valóságát csak mi magunk elemezhetjük, s megyénk társadalmi és politikai valóságának tudományos elemzése nélkül mind nehezebb lesz az olyan döntések meghozatala, melyeknek közvetlen anyagi, vagy társadalmi kihatásai az elkövetkezendő évtizedek jövőjét determinálhatják. A jelenlegi helyzet A társadalomtudományok közül különösen a történet- tudomány produkált az elmúlt években látványos eredményeket. Most van sajtó alatt a Történelmi évkönyv harmadik kötete, a közelmúltban jelent meg az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság eseményeit tudományos alapossággal feldolgozó kötet, nyomdában van a Borsodi Monográfia és az NME közleményeinek XVII. kötete. Jelennek meg megyénk történelmi múltját vizsgáló cikkek a Borsodi Szemlében, s lehetne folytatni a korántsem teljes sort a Borsodi Történelmi Füzetekkel, a múzeum évkönyveivel, meg az, immár rendszeressé váló jubileumi tudományos ülésszakokkal. Miskolcnak nincs humán egyeteme, de van a városnak és a megyének olyan tanácsi vezetése, amely az erkölcsi ösztönzésen kívül jelentős anyagi támogatást is nyújt a publikációs lehetőségek megteremtése révén — ez a mai nyomdaárak mellett egyáltalán nem olcsó mulatság — a kutatás számára, és ami kiváltképpen örvendetes, egyik nagyüzemünk, a DIGÉP is különös súlyt helyez arra, hogy munkásaival megismertesse , az üzem forradalmi hagyományait. ! I A helytörténeti kutatások fellendülésében a személyi feltételek meglétén kívül közrejátszott egy objektív körülmény is: a közelmúltban olyan jubileumok voltak, amelyek egyaránt sarkallták a kutatókat és a „menedzsereket”. 1970, után azonban jó darabig nem lesz nagyobb szabású jubileum, mely mintegy spontánul rendszerezi a társadalomtudományok, mindenekelőtt a történelemtudomány kutatási témakörét. Ugyanakkor azonban jelentős mulasztást követnénk el, ha a személyi feltételek birtokában nem teremtenénk meg — most már H>»H 1 I IIH I 1 Ilit LEHOCZKY ALFRED: Hetvenegy nap a háborúból 4 budapesti hadművelet Október 29-én délután a Vörös Hadsereg, magyarországi frontjának bal szárnyán — a Duna—Tisza közén —, támadásba ment át, s még aznap áttörte az ellenség védelmét. / Ezzel megkezdődött Magyarország felszabadításának második szakasza, melynek alapvető célja Budapest felszabadítása, ami 1945. február 13-ig tartott. Meglepő, hogy a debreceni hadművelet még alig fejeződött be, máris hozzákezdtek a Budapest elfoglalását célzó támadáshoz. A magyarországi szovjet hadműveletek fontos sajátja, hogy — eltérően az 1944—45. évi nagy támadások többségétől —, már a megelőző hadműveletek közben előkészítették, igy az ellenfélnek semmi időt nem hagytak sorai rendezésére. A szovjet hadvezetéstől ez természetesen rendkívül nagy körültekintést, felkészültséget követelt. Az is tény, hogy ilyen hadműveletről csak megfelelő erőfölény alapján lehetett szó. A szemben álló erők A hadműveletekben továbbra is a három Ukrán Hadsereg (a 2., 3. és 4.) vett részt, a támadás tengelyében a 2. Ukrán Front, Malinovsz- kij marsall vezetésével. Délen a 3. Ukrán Front támogatta a hadműveleteket (Tolbuchin marsall vezetésével), északon pedig a 4. Ukrán Front (Petrov vezérezredes vezetésével). A szovjet csapatokhoz román (1. és 4, hadsereg) és bolgár (1. hadsereg) kapcsolódtak. A szovjet és szövetséges csapatokkal szemben a németek ún. „Dél” hadseregcsoportja állt. A hadseregcsoport parancsnoka Friessner vezér- ezredes. Neki alárendelten a fronthoz tartozott az 1. magyar hadsereg (László Dezső vezérezredes parancsnokságával.) A 2. Ukrán Front állományához — mely a hadműveletekben ténylegesen szemben állt a „Dél” hadseregcsoporttal. —, tartozott 40 lövész had. osztály, három harckocsizó, két gépesített és három lovas hadtest, valamint egy harckocsi-dandár, összesen mintegy 750 harckocsival és rohamlö- veggel, 10 200 löveggel és aknavetővel, valamint 1100 repülőgéppel felszerelve. A német hadseregcsoport állományába — a feltöltés után —, 35 hadosztály tartozott, köztük kilenc páncélos és gépesített hadosztály és három dandár. A támadás megkezdésekor a 2. Ukrán Front csapatai a „Dél” hadseregcsoporttal szemben jelentős túlerőben voltak: gyalogságban kétszeresen, lövegekben és aknavetőkben 4—4,5-szeresen, harckocsikban és rohamlövegek- ben 1,9-szeresen, repülőgépekben pedig 2,6-szorosan. A stratégiai terv A németek fő erői a jobb szárnyon, Nyíregyháza—Miskolc irányban helyezkedtek el. Ide összpontosítottak 2). hadosztályt és három dandárt, közülük 11 magasabb egységet az első lépcsőbe, fi többi erő — köztük magyai hadosztályok — a front bal- szárnyán védett. Budapest térségében a német védelem tehát gyenge volt. A Vörös Hadsereg főparancsnoksága a kialakult helyzet elemzése alapján úgy döntött, hogy a front balszárnyának gyengeségét kihasználva, itt kezdjenek támadást. A tervnek megfelelően a 46. hadsereg és a 2. gárda gépesített hadtest október 29-én támadásba lendült a Duna-Tisza közén az ellenséges erők felgöngyölítésére, miközben a 7. gárda- ■ • hadsereg átkelt a Tiszán. A) \ terv szerint ezt követően a.. 46. hadseregnek — 2. és 4.| [ gépesített hadtestekkel meg-!! erősítve — csapást kellett' • mérnie a Budapestet védő •. erőkre. Ezalatt a többi had-!! seregnek (a 4. román és a 40.11 hadsereg kivételével) át kel lett kelnie a Tiszán, hídíőál-< • lásokat kellett birtokba vennie a folyó nyugati partján. \ \ A 3. Ukrán Front főerői —\! miután befejezték a beldgrá-« ■ di hadműveletet — Temes-j \ vár—Pancsova körzetében összpontosultak. A Duna bal partját — Bajától Zomborig! I terjedő szakaszon — csak az 57. hadsereg 75. lövészhadteste érte el. A tervek sze-> ■ rint a 3. Ukrán Frontnak;; nem kellett részt vennie a budapesti hadműveletekben. A 4. Ukrán Front Ungvári térségéből tört előre, Kassa1 1 irányába. E terv lényege tehát a: volt, hogy a 2. hadsereg erői vei frontális csapást mérnek1; a fővárost védő német ési • magyar erőkre, s viszonylag!! kis erővel foglalják el Buda-; | pestet. (Következik: A bosszú < félelem ellen.) tudatosan — a történettudományok további fejlesztésének tárgyi feltételeit. Hogy ezeket a feltételeket meg tudjuk teremteni, mindenekelőtt le kell számolnunk azzal a hellyel-közzel jelentkező prakticista nézettel, mely egy történelmi eseményt, korszakot addig tart „érdekesnek”, amíg jubileumi ünnepségei tartanak. A tudományos kutatást ugyanis nem lehet ilyen vul-. gáris szemlélettel irányítani, szervezni; a kampány szerűség a tudományok területén ritkán vezet maradandó eredményekre. Természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a jubileumok ne legyenek a tudományos propaganda fórumai, pusztán azt, hogy ne akkor kezdjünk egy történelmi eseménnyel foglalkozni, amikor jubileuma közeleg. Szisztematikus, rendszeres kutatásra van tehát szükség. Ismereteink szerint a közgazdaságtudományoknak is van jó néhány tucat művelője a megyében. Ügy tűnik azonban, hogy a közgazdaság- tudomány kissé befelé fordul, nem keresi eléggé — és jószerével ezért nem is találta meg — a publikációs lehetőségeket. Pedig azoknak a szerveknek munkatársai, amelyeknek hivatali kötelességük is a megye gazdasági életének elemzése, olyan tanulmányokat készítenek, melyeket nem egy esetben — bocsánat az erős kifejezésért — bűn az íróasztalok vagy irattárak mélyére süllyeszteni. Meggyőződésem, hogy ha a közgazdaságtudományok művelői nem hanyagolják el a publicitást, igen rövid időn belül nagyszerű eredmények születnek. Teremtsünk fórumot! Befejezés gyanánt néhány olyan gondolatot szeretnénk felvetni, amelyek segíthetik a társadalomtudományok további fejlődését. A társadalomtudományok további fejlődésének pillanatnyilag egyik nagyon lényeges gátja, hogy nincs olyan szerv, vagy intézmény a megyében, amely — megfelelő anyagi eszközök birtokában — a tudományos leutalást szervezné, irányítaná, egyben a publikáció lehetőségeit is biztosítaná. Véleményem szerint sürgető, hogy a városi és a megyei tanács illetékes osztályai mellett létrehozzunk olyan szervezcteL mely a fent vázolt feladatokat magára tudná vállalni. Mindez természetesen csak átmeneti megoldás lehetne, mert a végleges megoldást, szerintem csak a Dunántúli Tudományos Intézethez hasonló intézmény életre hívása hozhatja meg, a távolabbi jövőben. Alapvető hiba lenne azonban, ha addig öl betett kezekkel ülnénk. A másik nagyon lényeges feladat, hogy olyan fórumot teremtsünk, mely megfelelő vitalehetöségeket kínál a társadalomtudományok művelőinek. Pillanatnyilag ugyanis nem egy esetben egyenesen nyomasztó, hogy nincs, vagy a kívánatosnál lényegesen kevesebb a szervezett vita és konzultáció lehetősége. Pedig nekünk abból a tényből kell kiindulni, hogy a városban és a megyében a társadalomtudományok terén nincsenek „nagy nevek”, akik körül egy-egy tudományos iskola kialakulhatna. Ezt a helyzetet pedig csak a kollektív bölcsesség alkalmazásával, szakmai viták és konzultációk szervezésével lehet áthidalni. * A tudománypolitikai irányelvek nagyszerű gondolatait nemcsak ismernünk, hanem a tudományok művelésének hétköznapjaiban alkalmaznunk is kell. Kun László
