Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)

1969-10-25 / 248. szám

Szombat, 1969. október 25. ESZAK-MAGYARORSZAG 5 PAFF LAJOS: ' LAPUNK október 11-i szá­mában cikk jelent meg Nyílt levél helyett címmel. Ebben két peres üggyel foglalkoz­tunk, amelynek során elma­rasztaltuk az ügyekben el­járó ügyvédeket. A cikk után dr. Faragó Endre, az Ügyvédi Kamara Borsod megyei elnöke vizs­gálatot folytatott, melynek eredményéről a következőket mondotta: — A cikkben szereplő idős házaspár engem is felkere­sett, miután perük jogerős ítélettel kedvezőtlenül feje­ződött be, és rendkívüli per- orvoslati javaslatukat is el­utasították legfelsőbb fokon. Tanácsot kértek, hová for­dulhatnának még panasszal. Az említett ügyfelek azok közé az emberek közé tartoz­nak, akik meglehetősen erő­szakos módon keresik igazu­kat. Meggyőződtem róla, hogy az illető ügyvédhez is hívás nélkül, önszántukból mentek több ízben peres ügyük kap­csán, s mindez természetesen ellenszolgáltatás nélkül tör­tént. Különben is az illető házaspár az ügyvédi felszá­mítható költségnek összesen csak egyharmadát fizette, ugyanis szociális helyzete miatt kedvezményben része­sült. A cikkben szereplő máso­dik példa egy 72 éves néni, alti már több mint tíz oert indított a leánya ellen. Ki­fogásoltuk, miért talál a né­ni ügyvédre, aki a láthatóan vesztésre álló pereket is vál­lalja. Ezzel kapcsolatban az Ügyvédi Kamara megyei el­nöke két aktát is elénk tárt. Az egyikben a 2. sz. Munka­közösség vezetője, az aláb­biakat írja: „Miután a legtü­relmesebb jóakarat ellenére sem állott módunkban olyan adat birtokába jutni, amely perindításra lehetőséget ad­na, ezt a körülményt a t. Járásbíróságnak ezennel be­jelentjük és kérjük az irato­kat irattárba helyezni.” Ehhez csatolták az Ügyvé­di Munkaközösség által ki­NépÍVonílíizoítsági tanácskozások a nemzetiségi községekben A Hazafias Népfront já­rási, helyi bizottságainak ve­zetői mindenütt felkeresik a nemzetiségi településeket, s tanácskozásokat folytatnak a lakossággal annak megvizs­gálására, milyen kívánsága­ik vannak az idegen ajkú dolgozóknak anyanyelvűk, kultúrájuk, népi szokásaik fenntartása, továbbfejleszté­se tekintetében. A sátoraljaújhelyi járási népfrontbizottság vezetőségi tagjai ezekben a napokban járják a nemzetiségi közsé­geket. Egyesekben már talál­koztak a lakossággal, így például Miltóházán, Hollóhá­zán, Háromhután, Vágáshu­tán, Nagyhután,' Komlóskán, a többi községet pedig ezután keresik fel. A megbeszélések főképp arra irányulnak: van-e újabb igénye a lakos­ságnak nemzetiségi iskolák, kétnyelvű feliratok létesíté­sére, a községi könyvtárak könyvállományának kicseré­lésére. rendelt ügyvéd írásbeli nyi­latkozatát: „...Nevezettnek a hagyatéki igénye és az ar­ra vonatkozó peres eljárás teljesen reménytelen, mert hiszen az 1952. április 22. «apján kötött bírói egyezsé­get 19G7. évben megtámadni nem lehet... az előre elvesz­tettnek mondható perben fe­lesi sges kiadással sújthatná öt... A fentiek alapján ké­rem n pártfogói kirendelés alól felmenteni.” A PER TEHÁT akkor, 1967-ben nem indult meg, de i később a néni önállóan,! mégis megindította. Első fo­kon el is vesztette és a Mis­kolci Megyei Bíróság a fenn­álló törvényes rendelkezések alapján pártfogó ügyvédet rendelt ki. Mi a pártfogó ügyvéd sze­repe? Ezzel kapcsolatban a pol­gári perrendtartás az aláb­biak szerint rendelkezik: el­járni azokban a polgári pe­res ügyekben, amelyekben a bíróság hivatalból kirendeli. Ha ugyanis a peres fél sze­mélyi ,és szociális körülmé­nyei indokolják, a bíróság pártfogó ügyvédet rendel ki, aki az ügyfelet ellenszolgál­tatás nélkül képviseli, illet­ve pernyertesség esetén a bí­róság az ellenfél terhére ál­lapítja meg a költséget. Ez tehát díjmentes szolgál­tatás, s ilyen pártfogó ügy­véd járt el Benkőné néhány perében is. Dr. Faragó Endre ezzel kapcsolatban -még a kö­vetkezőkről tájékoztatott: — AZ ÜGYVÉDI Munka­közösség vezetője őrködik afelett, hogy nyilvánvalóan alaptalannak látszó pereket ne indíthassanak ügyvédi se­gédlettel. Ha ilyesmi meg­történik, az illető ügyvéd fe- gyclmileg felelősségre von­ható. (Adamovícs) Egyiptom száz. kapufa I r » Védőtorlaszok Egyiptom nehéz időszakot él át. A háborús állapot kö­vetkeztében megnőtt gazda­sági nehézségek mellett — hiszen a Szuezi-csatorna for­galmának szüneteltetése ha­talmas összegekbe kerül az Egyesült Arab Köztársaság­nak is — belső politikai fe­szültségeket táplál a társa­dalomátalakítás maga is; a csökkenő hatalmát, vagyonát féltő „felső tízezer" érthető ellenszenvvel ésí szorongással figyeli a kormányzatnak a harmincmillió ember életkö­nál az 1 év alatti születések száma. Csodaszámba megy tehát már az is, hogy Egyip­tomban nem halnak éhen az emberek, ha sok is a rosszul táplált gyermek és felnőtt. Üveg-acél-vasbeton felhő­karcolók, szép vonalú köz­épületek, elegáns szállodák, új, modern lakónegyedek közé beékelődve szegénység, nyo­mor, betegség; roskadozó vis­kók, bódék, rögtönzött odúk bádogkannából, kartonpapír­ból, deszkadarabokból, ron­gyokból. Sok száz ember ten­Kairó világváros: lüktető forgalom, gépkocsik szakadatlan áradata. A hajdani pérón Falvak szelni, falú kunyhó. Szabad tűzön fő a. napi egyszeri meleg étel. A péró poros földjén félmez­telen, meztelen gyerekek ug­rándoznak, sikongatnak. Itt- ott egy-egy csoportban lá­nyok énekelnek halkan, vagy harsányabban, s köröttük su- hancok ólálkodnak. Nyári estéken néha még fellobban a tábortűz is, s a pipaserce­géssel álszőtt csendben, a vajda osztja ítéleteit. Ilyen volt és sok helyütt még ma is ilyen a péró. a cigánysor. Hidvégardón azonban, már híre sincs ilyen pórónak. A Sport és a Dankó Pista utca kétszoba-konyhás csa­ládi házai között úgy érzi ma­gát az ember, mintha a mis- kolc-görömbölyi CS-lakásolc „negyedében” járna. — Ardón, már nincsenek cigányok — mondja Berki Józsefné. S ebben a szerény niosolyban ott lakik a jogos büszkeség is. — Amikor a férjemet operálták, s a főor­vossal beszéltem, az őszinte­séghez hűen megmondtam, bogy cigányok vagyunk. Erre ö hitetlenkedve rámszólt: -.•Ugyan Berkiné. miért mond ilyeneket?” — Meg is lehet nézni ezt a lakást — hunyorít ránk sze­ntével az anyja. — Meg hát! Tessék csak! — invitál beljebb Berkiné. — Igaz. most jöttünk meg az állami gazdaságból, a kuko- Hcatörésből. Ügy van műi­ben, ahogy reggel itt hagy­tuk. A Wlivli'i fehérzománcos UUVIld tuzh elyében már ég a tűz. A háziasszony ép­pen vacsorafőzéshez készült. A zöldre festett lábú asztal fehér térítője akkurátusán összehajtogatva pihen a mo­dern, szenny estartóval kom­binált lócán. A kisebt) szo­llába csak az ajtóból kukkan­tunk be. Hímzett terítővei letakart televízió néz ránk, két gondosan vetett ágy kö­zül. — Készpénzért vettük — mutatja Berkiné a nagyszoba hálóbútorát. A fényes, poli­túrozott szekrényaj tókon, ágytámlákon fehéren csillan a fény. — A lányaim min­dennap letörölgetik. Szorgal­mas teremtések. Az állami gazdaságban dolgoznak. Néz­zék csak meg. miket vettek már a pénzükből... A szekrény polcai titkot árulnak. A szemérmesen gyűjtögetett stafirungokat mutogatják. Törülközők, pár­nahuzatok és dunnahajak so­rakoznak magas rendben egymás mellett. _ Nem nélkülöztem én s oha életemben. Szegény fér­jem mindig törte magát, hogy a 12 gyereken kívül más gondom ne legyen. Igaz. elég volt az is. Még a pásztorföl­det is bérbe dolgoztatta. Mert régen pásztor volt. Most Or­moson dolgozik a bányánál. Nagyon jó ember. Nem mu- latérozott. nem kocsmázott az soha. No hiszen úgy nem is mentünk volna semmire, így meg már hamarosan le­telik a házkötcsön is. Tizen­három év után. hál’ isten­nek ... ViiLinvf lie11 gyújtani. ’ 111 d II > I Az 6SZ hamar küldi a tájra a szürkületet A lugas csendjében halkan morzsolódnak a szavak, ahogy a kukoricaszemek peregnek monoton egymás útónban a háncskosárba. A nyugalom, a mezei munka utáni pihenés, mint bolyhos meleg takaró borul a hídvégardói Sport és Dankó Pista utcák házaira. A hajdani péró köves utcáján nem ugrándoznak, sikongat­nak már félmeztelen vagy meztelen gyerekek a por­ban ... Nincs már vajda, és nincs tábortűz. Zománcot; tűzhelyekben duruzsol az ap- i rított fa. Az asszonyok vacso- | rát főznek — várják haza férjüket. Bódvai Péter rülményeinek javítása érde­kében megvalósuló nagysza­bású, haladó és demokratikus programját. A néptömegek pedig munkát, keresetet, több | kenyeret remélnek és kíván- i nak Gamal Abdel Nasszer po- i litikai programjától és rend­szerétől. Egyiptom területé- ! nek több mint 90 százaléka | teljesen terméketlen. Az or- ! szág termőterülete alig na- ! gyobb Svájc területénél. S ennek terméséből az ország .10 millió lakosát kellene élel­mezni. A lakosság évi szapo­rodása ráadásul egyre növek­szik, s ma már több 1 millió­gődik fedél nélkül Alexand­riában, Kairóban. Menekül­tek. A Sinai-félszigetről, a csatornaövezetből jöttek a háború elől. A kormányzat igyekszik segíteni rajtuk. Tá­borokat létesítettek, a gazda­gok tengerparti nyaralóit ki­sajátították például, s mene­külteket helyeztek el ben­nük. De korlátozottak a ser gítés lehetőségei, különösen a segítségre szorulók nagy szá­mához képest. Évezredes él­maradást, szegénységet, bajo­kat egy-két év alatt felszá­molni nem lehet. Háború ... Vagy inkább * a háború előérzete. Ott érződik a feszültség, az aggódás az emberek tekintetében; a részleges elsötétítésnek meg­felelően kékre festették a magas házak ablakait és az autók reflektorait. A köz­épületek és magánházak ka­pui előtt sok helyen falat emeltek, vagy torlaszt ho­mokzsákokból, hogy az bom­bázás esetén a robbanásnál fellépő szívóhatást csökkent­se, megállítsa. A világhírű Egyiptomi Múzeumban Kai­róban homokzsákokkal van­nak körülrakva a különösen féltett szobrok, műtárgyak, széles papírcsíkok hálózzák be a vitrinek üvegtábláit. Az egyiptomiak mégis he­veset beszélnek a háborúról. Nincs mesterségesen felszí­tott tömeghangulat. Ügy tűnt, a mértéktartós és jó­zan megfontoltság nemcsak a hivatalos álláspontot, a kor­mány véleményét jellemzi, hanem az utcai járókelő, az átlagpolgár reagálása is ilyen. Amit mondanak, csupán ez: a hazájából elűzött palesztin népnek joga van hazája te­rületéhez; Izrael területfog­laló háborúja jogtalan és igazságtalan. Az arab népek­nek össze kell fogniuk fenye­getett jogaik, területük, bé­kességük védelmében. Noha Izrael elleni táma­dásról senki sem beszél, még­sem pacifista, mindenáron megbékélő, a kialakult hely­zetbe belenyugvó ez a szem­lélet és magatartás. Az egyip­tomi kevésbé harcias nép, mint a többi' arab, elsősor­ban a sivatagi arab népek, törzsek, amelyeknek évszáza­dok óta vérükbe rögzött szo­kásuk, a hadakozás, a harci kalandok kedvelése és kere­sése. 1967 óta azonban telje­sen átszervezték es korsze­rűsítették az egyiptomi had­erőt. Ma az arab országok kö­zül Egyiptom rendelkezik a legütőképesebb, emberanya­gát és fegyverzetét tekintve egyaránt ■ legkorszerűbb, jól szervezett hadsereggel. A mostani egyiptomi hadsere­get hat nap alatt nemhogy szétverni, de elfoglalt pozí­ciójában megingatni sem igen tudná a még oly kiválóan felszerelt, felfegy.verzett iz­raeli haderő sem. Az idő pedig az arab or­szágoknak kedvez; Izraelnek mind nehezebb feladat lesz a megszállt területek megtar­tása és ellenőrzése. S e kis területű és hadrafogható fér. filakossága számát tekintve sem korlátlan kapacitású or­szág a háború frontjain egyedül áll szemben a fölei— résznyi területet benépesítő, sokszorosan nagyobb arab országokkal. Helyzete tehát | az időleges sikerek mellett is kilátástalan. Kairó ... Mennyi minden felvillan még az emlékeze­temben! A szédítő iramú, s minden közlekedési szabály­nak lélegzetelállítóan ellent­mondó közlekedés például, ami mégis kevesebb baleset­tel jár, mint a mi „agyon- KRESZ-elt” közlekedésünk. S ez érthető is, mivel az em­bert nem a bemagolt szabá­lyok sokasága, hanem ref­lexeinek ébersége, lélekjelen­léte óvja meg a balesettől.. . Vagy az öszvérek, szamarak „hajnali karéneke”, amely már érkezésünk reggelén fel­riasztott bennünket rövid al­vásunkból ... Sokat nézeget­tük a kenyeret helyettesítő lángos formájú lepényt, amit lehet evő- és ivóedénynek, maradék tárolására alkalmas elemózsiás kosárnak is hasz­nálni, mielőtt megenné az ember... Az autóbuszok mo- solyogtató rozogasága, s ahogy nyitva hagyott ajtói­kon át menetközben ugranak le róluk, vagy lépnek fel rá­juk az utazni akarok. És hát a bazár, a város­nak e „legkairóibb” jellegze­tessége! A Mouskynak neve­zett városnyi méretű bazár- negyem, amelynek üzletecs­kéiben múmiakoporsótól ci­pőfűzőig minden elképzelhe­tő dolgot árusítanak. S ahol eladni nem begyakorlott, gé­pies munkafolyamat, nem blokkírús és kényszeredett válaszolgatás a vásárló kérdé­seire, mint nálunk, hanem va­lóságos ritus, amelyben a költői képzelet szabad csa- pongásának, a szónoki ékes­szólásnak éppoly nagy szerep jut, mint az ügyes kis csa­lásoknak, a vevőt „átejtő” ap­ró fúrfangoknak. A Mousky- ban vásárolni felér egy szo­ciológiai tanulmányúnál, kü­lönösen olyanok számára, akik hozzászoktak a szabott áron való vásárláshoz. Íme, baktatsz a jobbról- balról egymáshoz szoruló, kis üzletekkel szegélyezett macs­kaköves utcában, amelyből még szőkébb sikátorok nyíl­nak mindenfelé. Kerülgeted a szembejövőket, meg-megállsz pillanatig egy’ gyümölcsös­sátornál, hogy megbámuld az ismerős és ismeretlen gyü­mölcsök garmadáit. Mangó, datolya, füge, s mellettük szőlő, körte, dinnye... Hoz­zád lép egy rendszerint öre­gebb, barátságos arcú, gala- biába öltözött férfi, s meg­szólít; honnan jöttél, melyik országból, mit akarsz vásá­rolni, stb. stb. Felajánlja a segítségét. Mindegy mit vála­szolsz, mert ott, ahová ő majd elkísér, pontosan azt árulják, amire neked szükséged van; s abból is a legjobbat és a legolcsóbban. fFolytatjuk) Stílszerűen Eger egyik legforgalmasabb helyen, a Szabadság téren lát­ható ez a nagyméretű hordó. Ebben mérik a pincegazda­ság borait. Foto: Sz. Gy. Nvílt Bevél " üli igp^llí |f ipf vims

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents