Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)

1969-10-22 / 245. szám

PSZAK-MAGYARORSZÄG 2 ”5=^»»*==«” Szeri CT, T9S9. o^íSSer SS. Gáspár iásslor beszélte (Folytatás az 1. oldalról.) rozott, hogy immár gazda “akar lenni saját portáján. Ez a porta azonban ma még tá­volról sem összkomfortos. Régi a ház, nem mindenben a legkorszerűbb, nem telik még a teljes felújításra. De ez a mi otthonunk, a saját házunk, amit két kezünk munkájával állandóan csino- dtunk, szépítünk, építünk, tehetségünkhöz és lehetősé­geinkhez mérten. — Szocialista társadal­munk és szakszervezeteink sajátos vonása a forradalmi munkáspárt vezető szerepe — folytatta Gáspár Sándor. — Mi ezt a vezető szerepet elismerjük, mert a munkás­ig..talóm, a következetes szo­cialista társadalmi rend jel­szavának a megvalósítására csak a párt képes. A párt és á szakszervezet ugyanazt a célt szolgálja. — Hazánkban a szocializ­mus alapjait már leraktuk, de még távolról sem mond­hatjuk, hogy itt az érett, kész szocializmus. A mi társadal­munk még valahol kamasz­korában él. Még mutál a hangunk, hosszú a karunk és a lábunk, kurta a ruha, amelyben járunk. Hatalmas már az étvágyunk, de sok­szor még nem teljes értékű a munkánk, a fejlődés roha­mos, de vannak még gond­jaink bőven. A társadalom ’ tagjai egyenlő jogokat kap­tak, de akadnak még embe­rek, köztük vezetők is, akik csak saját előnyüket kere­sik. Szabad az út a dolgozó milliók művelődése előtt, de vannak még, akik nem tud­nak, vagy nem akarnak élni a lehetőségekkel. Ha szociá­lis és kulturális helyzetünket a régivel hasonlítjuk össze, jogosan lehetünk büszkék, de mégsem vagyunk elége­dettek a szociális gondosko­dás, például a nyugdíj, a bal­eset elleni védekezés, a csa­ládi pótlék színvonalával, ß -ilyen vonatkozásban megvan aj okunk a szakszervezeti önkritikára is. Kritizáljuk önmagunkat és egymást, de cselekszünk is. — A kapitalizmus önrek­lámja a rendszer felszíni csillogását, az autót és a fridzsidert használja fő érv­ként. A magyar munkások­nak például, ha nyugaton járnak, nincs idejük, és mód­juk a csillámló máz mögött megkeresni a valóságot. Itt­hon pedig a mi propagan­dánk hiányos ebből a szem­pontból. Tudjuk, igen fon­tos az anyagi igények kielé­gítése, de ez önmagában nem lehet életcél. Az emberi élet értelme, értéke elképzel­hetetlen olyan eszme nélkül, amiért érdemes és kell cse­lekedni, harcolni. — Üj jelenség, hogy egy ideje divattá vált saját há­zunk táján is a szocializmus bírálata, s ez rendszerint együtt jár a szocialista or­szágok szakszervezeteinek bí­rálatával is. A szocialista társadalom építése nehéz, bonyolult feladat, sikeres megvalósításához szükségünk van a nemzetközi munkás- osztály biztatására, együtt­érzésére és bírálatára, és igé­nyeljük is hozzá barátaink és a jóindulatú emberek bírá­latát, tanácsait. A kritikát ugyanis mi nemcsak számon­kérésnek, hanem sürgetésnek és biztatásnak is tekintjük. Gyakran azonban jószán­dékú emberek, sőt, barátaink is indokolatlanul eltúlozzák a szocialista építés hiányos­ságait, amivel akaratlanul is azoknak a kezére játszanak, akik sokszorosra felnagyít­ják hibáinkat. Képes a vezetésre — A történelem bebizonyí­totta, hogy a munkásosztály nemcsak hivatott, hanem képes is a vezetésre. Hiszen éppen a munkásosztály veze­tése, a munkáshatalom révén lett a Szovjetunió rendkívüli módon elmaradott országból a világ egyik legnagyobb ipari és katonai hatalmává. Ha nem volna Szovjetunió, nem hullott volna részeire a gyarmati rendszer, nem vol­na olyan magas az életszín­vonal számos nyugati ország­ban és ma nem lenne szoci­alista világrendszer, nem len­ne népi Kína sem. A szovjet emberek megkoplalták, hogy a többi szocialista országnak gyors ütemben fejlődjék a népgazdasága. — Vannak azonban, akik ezt már elfelejtették. Tud­juk, a csaaládi életben is elő­fordul, hogy a gyermek megtagadja a szülőket De a közvélemény mindig a szülő­ket megtagadó gyermeket ítéli el, s úgy látszik, így van ez a társadalmi méretekben is. — A Szovjetunió az egye­düli hatalom — szögezte le Gáspár Sándor —, amely ké­pes megfelelő tudományos, technikai és anyagi erőt szembeállítani a világimpe­rializmus kalandor vállalko­zásaival. A jövő a világ munkásosztályáé, a népeké. Ebben a jövőben nincs helye a kizsákmányolásnak, az im­perializmusnak. És tragiku­san téved az, aki az oda ve­zető utat a Szovjetunió dön­tő szerepe nélkül, vagy kü­lönösen a Szovjetunióval szemben képzeli el. Ezután a SZOT főtitkára megemlékezett Lenin szüle­tésének 100, évfordulójáról. Rátérve a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom és a Szakszervezeti Világszövet­ség problémáira, megállapí­totta Gáspár Sándor, hogy az SZVSZ pótolhatatlan ér­ték a nemzetközi munkás­osztály számára. Eff ységkonqresszus — Az elmúlt 25 év törté­nelmi jelentőségű változásai nem maradhattak hatás nél­kül a szakszervezeti világ- mozgalomra sem: minden ed­diginél élesebb „határvona­lak” keletkeztek az SZVSZ- en belül is. Éppen ezért en­nek a kongresszusnak egy- ségkongresszusnák kell len­nie. A szakadárok kiléptek, de a Szakszervezeti Világ- szövetség megmaradt és min­den erejét a nemzetközi ösz- szefogás bátorítására, szer­vezésére, az egység újrate­remtésére, kiszélesítésére és megszilárdítására fordítja. — Kis csoportokból terü­leti, szakmai, majd országos szervezetek, s ez utóbbiak alkalmi összefogása: sokáig ez volt a szakszervezeti mozgalom fejlődésének útja. Ma már a proletár nemZ'ét- köziség széles útján járunk. Megalapoztuk, kiköveztük ezt az utat, és erre az útra, a Szakszervezeti Világszövet­ségbe hívjuk a világ egész munkásosztályát — fejezte be hozzászólását Gáspár Sándor. A kongresszus szerdán bi­zottságokban folytatja mun­káját. , HttMifek Eseményekről RÖVIDEN ÖSSZECSAPÁSOK O A nyugati hírügynökségek jelentései szerint a délutáni órákban Tokió központjá­ban leállt az élet, bezártak a hivatalok, az üzletek. A UPI tokiói.helyi idő szerint, a kedd esti órákban keltezett jelentése azt hangoztatja, hogy Japánban kedden száz­ezrek csaptak össze a rend­őrséggel, hogy kifejezzék til­takozásukat az Egyesült Ál­lamokkal kötött szövetség miatt. r OSTROM O A libanoni csapatok hét­főn ostrom alá vetlek és ágyúztak egy dél-libanoni arab gerillatámaszpontot, két Palesztinái ellenállót megöl­tek, kilencet pedig megsebe­sítettek — közli a kairói A1 Ahram. Ez volt három nap alatt, a második összetűzés a Palesztinái menekültek fegy­veres szervezetei és a liba­noni reguláris hadsereg erői között. 4 miskolci pár(-rb napirendjén: Íz LKM pb irányító siskája I larxizHiBS-leniBiziRS ektatása a síszaki enyetesen 1 Oil Hírlap sonkája Tegnap, október 21-én, kedden — Varga Zoltánnal!, a pártbizottság titkárának elnökletével — ülést tartott az MSZMP Miskolc városi Végrehajtó Bizottsága. A vb napirendjén több fontos té­ma szerepelt. A végrehajtó bizottság — írásban előre megküldött je­lentések alapján — megvi­tatta a Lenin Kohászati Mű­vek pártbizottságának csúcs­vezetőségeket és alapszerve­zeteket irányító munkáját, a miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetemen folyó marxis­ta—leninista oktatás és a Déli Hírlap első másfél hó­napi tevékenységének tapasz, talatait. A vb — beható vita alap­ján — útmutatást adott a Lenin Kohászati Művekben végzett politikai irányító munka és a műszaki egyete­men folyó marxista—leninis­ta oktatás továbbfejlesztésé­hez, valamint a Déli Hírlap további munkájához. A vb egyidejűleg elismerését fejez­te ki a Déli Hírlap szerkesz­tőinek és munkatársainak, eddig végzett eredményes munkájukért.---- — ----- *-----x----------- ----- ---------------- —-----cd-------- --- -----v — - - i . .; T egnap, október 21-én dél­előtt Özdra látogatott a me­gyénkben tartózkodó KGST vaskohászati automatizálási szakbizottsága. A 8 ország több mint 30 küldötte az Óz­di Kohászati Üzemeket tekin­tette meg. A vendégeket Fürjes Emil, az ÓKÜ műsza­ki igazgatója fogadta, s rö­vid ismertetőt tartott a 125 éve* gyár fejlődéséről, napi gondjairól! eredményéiről. Ezt követően a szakbizottság képviselői a kohóknál, az acélműben, a finomhenger­műi drótsori automatikánál és a műszerészüzemben tet­tek látogatást A legnagyobb érdeklődést az Öntőcsarnoki elektronikus darumérlegek iránt tanúsították. A gyárlátogatás után a KGST vaskohászati automa­tizálási szakbizottságának képviselői az ÖKÜ tanácsko­LEHOCZKY ALFRED: Hetvenegy nap i háborúbó © A szövetség rései A nyugati front sikertelen­sége nem kis mértékben az ■ingói és amerikai hadvezetés között meglevő és minden kérdésben felszínre kerülő el­lentétben volt. Tény: ez az ellentét már az észak-afrikai hadművelet óta fennállt, s nem csökkent a háború folyamán, hanem nö­vekedett. Az egész nyugat­európai hadművelet az angol (Montgomery tábornagy) és az amerikai hadvezetés (fő­leg Bradley tábornagy, az amerikai erők főparancsno­ka és Patton tábornok) presz­tízsharca közepette ment végbe, kik között — általá­ban az amerikai álláspontot támogatva — Eisenhower próbált lavírozni, egyengetni az együttműködés útjait. Az angolok nem titkolták: jobbnak látnák a főparancs­noki pozícióban saját tábor­nagyukat. Vélemények Az angolok az amerikaiak­ban az „imént jött fickókat látták”, kiknek se tapaszta­latuk, se tudásuk nincs. Montgomery nem titkolta véleményét; ő kimondta han­gosan azt, amit a birodalmi fővezérkar Oxfordot járt tag­jai óvatosan fogalmaztak meg: — A történelem olyan em­berekkel kényszerített szövet­ségre, akik örültek, vagy leg­jobb esetben gyógyíthatatlan optimisták, s ennek az opti­mizmusnak alapja: a tudat­lanság és hiúság. Az angolok nem értették és nem fogadták el az ameri­kaiak lendületét, türelmetlen­ségét, sőt aggodalommal töl­tötte el őket. Amikor például Patton tá­bornok a normandiai bázis­ról St. Lő-nál kitört, s ami­kor páncélosaival úgy ro­hant előre, hogy a szárnyakat teljesen figyelmen kívül hagyta, az angolok jogosan felszisszentek, s az volt a vé­leményük, hogy Patton „ka­tonai szempontból félkegyel­mű”. — De a csatát Patton megnyerte, s ezzel az egész inváziós hadsereget kedvező pozícióba hozta. Erről viszont az volt a vélemény, hogy „fantasztikus és érthetetlen, s csak az segített rajta, hogy óriási szerencséje van". Az amerikaiak ellenkező­leg: az angolokat szalonka­tonáknak tartották, akik „féltek attól, hogy a csator­na vízétől nedves lesz a lá­buk és találat éri fejüket a francia parton". Az angol szárazföldi had­vezetésről az volt a vélemé­nyük, hogy túlságosan óva­tos, a vezetők túlságosan fél­nek a kockázattól, s jobban tartanak az ellenségtől, mint ahogy indokolt lenne. Ezek a vélemények az af­rikai hadjárat óta megbon­tottak minden tervező kon­ferenciát, együttműködést. Az egyik oldalon „ elkövetett hi­bákat a másik fél igyekezett azonnal kiaknázni. Az ango­lok ebben határozottan nagy aktivitást fejtettek ki. Szeptemberben, amikor a támadás folytatására új stra­tégiát kellett kidolgozni, a tervek készítését újból a fen­ti ellentétek közepette kel­lett folytatni. A stratégiai helyzet merő­ben más volt, mint Francia- országban a nyár közepén. Az arcvonal szélessége 80 ki­lométerről mintegy 700 km- re nőtt. Ezzel együtt mind­két fél részéről megnőtt a harcokban részt vevő csapa­tok száma. A szövetségesek utánszállítási vonalai rend­kívül meghosszabbodtak. Az angol—amerikai csapatok helyzetét befolyásolta az is, hogy a harcászati légierő még mindig a Bretagne-félszige- ten, Normandia és Dél-Ang- lia repülőtereiről szállt fel, így tevékenysége — figye­lembe véve a nagy távolsá­gokat — már nem volt olyan hatásos, mint az előzőekben. Az új offenzíva terve Az angol és az amerikai hadvezetésnek merőben elté­rő álláspontja volt a har­cok folytatásának módjáról, az alkalmazott stratégiáról. Eisenhower amerikai tá­bornok — az egyesített csa­patok főparancsnoka — a „széles arcvonal” alkalmazá­sa mellett szállt síkra, s cél­ként Berlint határozta meg: „A szövetségesek egyesített erőivel — mondotta — a leg­rövidebb úton, a legfonto­sabb központokon keresztül haladva és a szárnyakon le­vő hadászati fontosságú kör­zeteket elfoglalva, egyetlen, összehangolt hadművelet ke­retében kell előrenyomulni." Montgomery angol tábor­zó termében tartottak ülést. Többen is érdeklődtek a fo­lyamatos öntőmű terveiről, és arról, hogy az egyre job­ban fejlődő gyárban hogyan gondoskodnak a műszerész utánpótlásx-ól. A kérdésre Horváth Károly, a vállalat főenergetikusa elmondotta, hogy a korábbi években gondot okozott a műszerész utánpótlás, azonban néhány éve szakközépiskolát létesí­tettek, ahol 4 -f- 2-es oktatási forma keretében sajátítják el a szakmát a fiatalok. A szakbizottság szovjet de­legációjának vezetője, hiszik Szergej Hekszandrovics a kö­vetkezőképpen összegezte munkatársunknak a gyárlá­togatás tapasztalatait: — Szakbizottságunk 11 ezer kilométert utazott a KGST országaiban, így érkezett Özdra, ahol egy teljes dél­►+++ nagy a maga álláspontját!, védte, mely „keskeny arc-- vonalat” irányzott elő: „ügy gondolom, hogy a leg­jobb támadási objektum a Ruhr-vídék, és csak azután Berlin, amelyet az északi úton előnyomulva kell clér-7 niink.” T A két elképzelést kelleUr összehangolni a szeptember-X ben megtartott második • 1 quebec-i konferencián. ! ! A végleges terveket Eisen-!! bower tábornok versailles-i; | főhadiszállásán hagyták jóvá.'• A terv szerint az angol— amerikai csapatoknak a fő-!! csapást az arcvonal északi!! szárnyán kellett mérniük,; | hogy északról megkerüljék a‘• Ruhr-vidéket. A második csa- ■ • pást az arcvonal közepén ké-!! szítették elő azzal a céllal,!! hogy a szövetséges csapatok;; — áttörve a Siegfried-vona- ■ • lat — a Ruhr-vidékről délre!! elérjék a Rajnát. Ezt köve-!! tőén kellett a Rajna keleti;; partján hídfőállásokat kiépít-1 • ve a támadást kifejleszteniük.. Németország mélyébe. Olasz-!! országban azt tervezték, hogy) | a „Gőt-vonalat” áttörve ki-" jussanak a Duna völgyébe. • • Így mind a két elképzelést11 kielégítették. ! • Október az offenzíva elő-!! készítésével telt el. J ] (Következik: Távol-Kelet.) •’ előttöt a gyárban tölthetett. Nagyon jó, hasznos tapaszta­latokat szereztünk az ózdi gyárról, a gyár kollektívájá­ról. Jó volt látni, hogy az öreg gyárban a viszonylag kin műszerészüzem milyen erő­feszítéseket tesz, milyen ko­moly munkát végez az új technológiai megoldások be­vezetésében, s milyen ered­ményesen dolgozik az auto­matizálásban. Különösen megragadta figyelmünket az acélmű öntőcsarnokában az elektronikus darumérleg, amely megkönnyíti a mérle­gelést. s biztosítja a munka folyamatosságát. Ehhez ha­sonlót egy országban sem ta­láltunk, s jelenleg még a Szovjetunióban sincs meg­oldva a folyékony acél mér­legelése. Ha ezenkívül más újat nem láttunk volna, ak­kor is elismerően szólhat­nánk az ózdi gyárról. De még sok újat láttunk, melyet más országokban, üzemekben is hasznosítani lehet. T. I. Puccs Szomáliában Az AP és az AFP, a ma- godishui rádióra hivatkozva, gyorshírben jelenti, hogy he­lyi idő szerint, a kedd haj­nali órákban a Szomáli Köz­társaságban a katonaság és rendőrség átvette a hatal­mat. A határokat és a repü­lőtereket lezárták. A sike­res államcsíny végrehajtói közleményben jelentették be, hogy nem szándékoznak megváltoztatni Sermarke volt elnök politikáját. Ser­markét, mint ismeretes, a múlt héten meggyilkolták. Lázadás Chilében Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései sze­rint kedden reggel fellázadt a chilei hadsereg két gyalog­sági ezrede Santiagóban, il­letve a fővárostól északra fekvő San Felipe városban. A zendülésről a kormány hiva­talos közleményben adott hírt, s felszólította az összes rádió- és tv-társaságokat, hogy újabb rendelkezésig, csak a kormány által jóvá­hagyott értesüléseket közöl­jék. ICSST »szakemberek látogatása Ozdeti Az elektromos dämmerte» sikere — Jó vélemények a műszerészképzésról — A szovjet delegáció vezetőjének nyilatkozata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents