Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-12 / 211. szám

Péntek, 1969. siept. 12. ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Községről községre Kiese — Észak-Bodrogköz központja — Rekord süllő — A íiimgyáros kút jótól a vízvezetékig — Irodalompártoló szövetkezet giek, az alkalmazottak szá­ma, s ennél is több a külön­féle ipari, kereskedelmi szak­munkásoké. A falusi életfor­maváltás szemünk előtt ját­szódik le. S Kiesén még in­kább megnövekednek a vál­tozással járó halaszthatatlan feladatok, mert az ésszerű fejlődés velejárójaként a község újra közigazgatási körzeti székhely is lesz. © A Fő utcán irőből faragott kútszobor látható: búsuló ju­hász, néhány bárányával. Va­lamikor artézi kút is tarto­zott a szoborhoz, de mast csak közönséges szivattyús kút van mellette. A szobrot és a hajdani artézikutat is a filmnek köszönhették a ri- cseick. Itt született Zukor Adolf, aki később Ameriká­ban próbált szerencsét, s a húszas évek filmgyárosa lett Hollywoodban. Szülőfaluját ezzel a szobros kúttal aján­dékozta meg. Amióta viszont eltömődött az artézikét, nincs jó víz a faluban. Remélik azonban, hogy nemsokára lesz, mert szervezik már a vízműtársu­latot, hozzálátnak a vízveze­ték lefektetéséhez. © Nem tudom, van-e még az országban olyan értékesítő szövetkezeti szocialista bri­gád, amelynek olyat ígért volna író, mint a ricseinek Fekete Gyula — aki az idei könyvhéten a következőket jegyezte be a brigádnaplóba: „Majd inkább regényt írok a brigádnak, mint emléksoro­kat — maradjunk ebben.” Egy jól sikerült író—olvasó találkozó eredmén 3re ez az ígéret. Az itteni szövetkezet — írók meghívásával — a falu szellemi táplálásában is követésre érdemes példát mutat. Berccz József „Riese a Bodrogköz árte­rületéből kiemelkedő homok­háton épült. Köröskörül tó, mocsár és vizes rétek voltak. A falu ősidők óta azon a he­lyen feküdt, ahol ma a köz­ség magva található” — a gyér írásos források ilyen szűkszavúan jellemzik ezt a jellegzetes bodrogközi tele­pülést. A sárospataki Tudo­mányos Gyűjtemények falu­szemináriumi anyagából, amelyet a hajdani falukuta­tó főiskolások gyűjtöttek össze a környék települései­ről, még a következőket tud­hatjuk meg: már a honfogla­lók megtelepedtek ezen a tá­jon, Riese az Aba nemzet­ség birtoka volt, majd a XIII. század elején Boleszló, váci püspök a leleszi egyhá­zi konventnek adományozta. A történelem kavargásában sűrűn változtak földesurai. A legutolsó, akikre a mai idő­sebb ricseiek is emlékeznek még — a jászóvári pre­montrei prépostság és a Maj- láth-grófok voltak. A határ kétharmada az övék volt, a nagybirtokok szorításában vergődtek a kisparasztok. A szegény emberek szebb­nek emlegették a hajdani ví­zivilágot, mint a folyószabá­lyozás után kialakult igaz­ságtalan birtokviszonyokat. A régi halászok, pákászok, ma­darászok szabadnak tudták magukat, s legalább hallal, vízimadárral, madártojással kedvükre töltekezhetlek. A 30 évvel ezelőtti bíró, Kör- möndi József még meg tud­ta mutatni, kinek, hol volt a csíkgödre az egykori réte­ken. mocsarakban, ahonnét kosárral merték a csíkot. „Emlékezetes, jó eledel volt” — bizonygatják a mastani öregek is. Az ősi mesterség ösztönök­be ivódott szeretető a kései utódokból is kiütközik. Sza­bad idejüket sokan ma is leg­szívesebben a Tisza partján, horgászattal töltik. S hogy a halfogás fortélyai sem merül­tek feledésbe, erre bizonyí­ték Rontó András nyugdíjas pékmester, aki horgászként két országos rekorddal is büszkélkedhet: ő fogta eddig a legnagyobb süllőt (több volt kilenc kilónál!) és a mind ritkábban horogra ke­rülő. ősi, különlegesen finom halat, a Tisza nevezetességét, a legnagyobb kecsegét is. A vizek lecsapolásával egy­hangúbb lett a táplálkozás. Kivált a szegény családok­nál. „Szegény helyen kétszer, sőt olykor csak egyszer esz­nek. Reggeli: krumplileves. Estebéd: tört paszuly, s óla- | jós sült krumpli” — olvas- | hatjuk egy 1935-ből való fel­jegyzésben. A ma'krónikása viszont ez. jegyezheti fel: 19(>9 szeptem­berében megnyílik a legké­nyesebb városi ízlésnek is tetsző kisvendéglő és presszó a községben (a régi már nem elégítette ki a megnövekedett igényeket). A vendéglő lesz az értékesítő szövetkezet he­lyi üzleti hálózatának 32. „egysége”. Van a községben már vas- és műszaki bolt, külön háztartási cikkeket és edényeket árusító üzlet, cipö- bolt, konfekciós ruházati bolt, önkiszolgáló élelmiszerbolt, egy TÜZÉP-telep, húsbolt — hogy csak a fontosabbakat soroljuk fel. S a teljes igaz­ság kedvéért azt is megem­lítjük: a húsboltban friss húsféléből gyakori a hiány, ezt a problémát Ricsén sem sikerült eddig megnyugta­tóan megoldani. Központi készletből kevés jut falura, helyi feldolgozó üzem létesí­téséhez viszont kevés egy körzeti fogyasztási és értéke­sítő szövetkezet anyagi ereje. Több hasonló helyzetű gaz­dasági szervet nehéz közös vállalkozásra megnyerni. A húzódozás oka: szűklátókö­rűén értelmezik, féltik „önál­lóságukat”. Pedig Ricsén mind több a bérből, fizetésből élő alkal­mazottak száma, akiknek mindent a piacról, boltból kell beszerezniük. Ez a köz­ség természetes központja a Bodrogköz északi felének. Két ízben járási székhely is volt néhány évig. De akkor sem dolgozott itt két tucat­nál több értelmiségi, meg hi­vatali alkalmazott. Most pe­dig csak az iskolai tantestü­let létszáma: 24. A gyógyszer- tárban öten dolgoznak. Van három orvos, egy állatorvos a községben. A tsz-ben főag- ronómus, öntözési agrármér­nök, állattenyésztő agronó- mus, főkönyvelő, négy köny­velő. Ott az ÉMÁSZ-kiren- deltség jó néhány szakem­berrel, a sütőüzem, a malom, az OTP-fiók. Azután a ta­nácsháza, a posta, a vasút al­kalmazottai. Bizony, jóval fe­lül van százon az értelmisé­A farkaslyuki dobsonos fronton Hasillő József és Kovács Lajos átállást készít elő. (Foto: Laczó J.) Szirölópi felmérés az LKM brigádmozgalHtaü Itfa tanácskoznak a szocialista brígádvezetők m minek mésíéii ? Sikerre! zár&cEt az elődöntő Ozdon munkafegyelem ellen. A kol­lektíva olykor elnéző, hiszen a hiba elkövetőinek mind­össze 42 százalékát vonták felelősségre, a 25 százalék esetében a művezető tette meg ezt Muuka- és emberi kapcsolatok A brigád tagok igen érde­kes eredménnyel értékelik saját életüket, helyzetüket. A megkérdezettek 30 száza­léka azt válaszolta, hogy sokoldalú emberi kapcsolat, igazi jó szocialista közösség alakult ki az ő kollektívá­jában. Hatvankét százaléka kielégítőnek tartja, s mind­össze 8 százalék jegyezte fel, hogy rossz a' munkakapcso­lat, barátságtalan a légkör. Az elvárások kielégítésé­ben, a megfelelő kapcsola­tok, a jó hangulat kialakítá­sában igen nagy szerepe van a brigádvezetőnek. A meg­kérdezettek 30 százaléka ki­fogástalannak tartja brigád­vezetője viselkedését, s bízik benne, 40 százalék aszerint élvezi a brigád bizalmát, de elvesztheti, ha nem harcol a kis közösség céllá tűzései­ért, s 20 százalék esetében nem élvezi a bizalmat. És érdekes, hogy a művezetők az esetek 27 százalékában elé­gedetlenek a brigádvezetők magatartásával. A válaszok­nak mindössze 3 százaléka utal arra, hogy a brigádve- zető munkájában, magatar­tásában erősen kifogásolha­tó. A gyárban sok gazdaság: vezető van, aki segíti a bri­gádokat, célkitűzéseik meg­valósításában. — A magam munkáját könnyíteni meg, ha a bri­gádokat segítem — véleked­nek többen. Ám a gyakorlati tapasztalat és a szociológiai felmérés arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy akadnak mű- és üzemvezetők, akik még mindig nem éreznek kellő felelősséget e szocialista kol­lektívák működéséért és ez végső soron befolyásolja a munkafegyelmet, a munka­ütemet is. A mai tanácskozás minden valószínűség szerint igen hasznos lesz és ebben része van a szociológiai felmérés­nek, az őszinte vallomásté­telnek is. Ma, szeptember I2-én, pén­teken reggel több száz szo­cialista brigádvezető ül ösz- sze tanácskozásra a Bartók Béla Művelődési Központ­ban. Az esemény okáról, cél­járól dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója ezt mondja: — Nálunk már hagyomány, hogy ityenkor, az év máso­dik felében az elért eredmé­nyekről, a további tenniva­lókról tanácskozunk a szo­cialista brigádvezetőkkel. A velük való találkozást igen fontosnak tartjuk, mert köz­reműködésük nélkül nem valósíthatjuk meg nagy cél­kitűzéseinket. Sikerek és gondok A Lenin Kohászati Művek­ben a gyár tradícióihoz hí­ven, ebben az évben is jó eredménnyel dolgoznak. Ér­demes megemlíteni, hogy ez év első felében 19 ezer ton­nával több acélt adtak, mint tavaly és a többlet-terme­lés kétharmadát a termelé­kenység növelésével biztosí­tották. — Az elmúlt évek munka­sikerei, s ez évi eredménye­ink arról tanúskodnak, hogy a szocialista brigádok mély gyökeret eresztettek gyá­runkban. 13 ezer ember dolgozik a szocialista brigádmozgalom célkitűzései szerint, s ezek közül 11 ezer termelő. Orosz­lánrészük van az eredmé­nyekben, s a gyár-vezetés szá­mít rájuk a gondok megol­dásában is. Mert ezek is vannak. Beszélnek majd ró­la. Itt-ott a mennyiségi szemlélet került előtérbe, volt hó végi, negyedévi haj­rá is, holott ezt a gyár dol­gozói és vezetői korábban már száműzték. Kétségtelen, ezt befolyásolták különféle körülmények, mint például a fluktuáció, esetleges szerve­zetlenség, de vannak egyéb okok is. Szociológiái felmérés A gyárvezetés — beleért­ve a pártbizottságot, a szak- szervezeti bizottságot. — nem elégszik meg az okozat is­meretével. Az okok keresésé­ben igénybe vették az üze­mi szociológiát, mint tudo­mányos módszert. Kérdőívek alapján kétezerötven szoci­alista brigádtag és vezető, illetve 200 művezető vélemé­nyét vetették össze. Ez r-endkívül érdekes képet mu­tat a brigádok belső életéről. A brigádok saját vélemé­nyük szerint húsz, a műve­zetők szerint 24 százaléká­ban formális vállalásokat tettek. És többször a jóváha­gyás is hasonló módon tör­tént. Egy sor esetben nem biztosították hozzá a felté­teleket:. Az önvallomások azt is mutatják, hogy a brigádok­ban is jócskán akadnak, akik vétenek a technológiai és a A KISZ Központi Bizott­ságának kezdeményezésére a villanyszerelő szakmában meghirdetett Ki minek mes­tere? vetélkedőt az Ózdi Ko­hászati Üzemek KlSZ-fiatal- jai is örömmel fogadták. Az elmúlt hetekben 32 villany- szerelő szakmunkás állt rajt­hoz, hogy nemes verseny for­májában eldöntse, ki a leg­jobb a szakmában. Az elő­döntő lezajlott, megtörtént az értékelés is. 10-én, szerdán Mihalilt László, a városi-üze­mi KISZ-bizottság titkára ad­ta át a díjakat a verseny leg­jobbjainak. Az első Németh István, az ÖKÜ központi karbantartó gyárrészleg dolgozója lett. Kiváló dolgozó kitüntetésén kívül elnyerte a szakma if­jú mestere kitüntetés arany fokozatát, s 50 fillér órabér- emelésben részesítették. Raj­ta kívül ugyancsak kitünte­tésben és pénzjutalomban ré­szesítették az első öt helye­zettet, akik szintén részt ve­hetnek a megyei versenyen. Az első öt közé jutott még Bírta Gyula, az energiaszol­gáltató, Koczman Ferenc, a durvahengermű, Morvái Já­nos, a központi karbantartó és Bölcsházi József, az ener­giaszolgáltató gyárrészleg dolgozója. jó ci termés Hatvanezer hektoliter must felvásárlására kötött szerző­dést a Tokaj-hegyaljai Álla­mi Pincegazdaság. A világ­hírű borvidéken a vártnál lé­nyegesen jobb szüret ígérke­zik:' a tavalyi 22 mázsával szemben az idei holdankenti szőlőhozamot átlagosan 24,4 mázsára becsülik. Ez csak­nem 25 000 mázsa többlete* jelent, s így az eredetileg le­kötött mennyiségnél jóvá többet, mintegy 90 000 hektó liter hegyaljai must, illetve bor felvásárlásával számolhat a pincegazdaság. V kormány programja szerint I985-lg a lakosság 85 száza- ckát közüzemi vízvezetékkel, 00 százalékát szennyvízcsa­tornával és szennyvíztisztító berendezéssel kell ellátni. Eh- ücz a programhoz csatlakozik a Tatabányai Szénbányák Víztisztító és Dúsító Berendezések Gyára, amelyben víz-, illetve szennyvíztisztító berendezéseket gyártanak. A cél el­érése érdekében kísérleti telepet is létesítettek, ahol az ál­tala szállított berendezések minőségi jellemzőit mérik be.

Next

/
Thumbnails
Contents