Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-07 / 207. szám

6 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1969. szept. 7. Szemtől szembe a betörővel — Mondja, honnan van ennyi pénze? A nyomozótiszt kérdésére a fiatalember könnyedén vá­laszolt. — A totón nyertem. — A totón —■ bólintott a tiszt. — És mikor? — Pár évvel ezelőtt, 1967- bcn. •— Melyik hónapban? — A hónapra már nem em­lékszem. Valamikor ősszel. — Milyen összeget nyert? — Forintnyi pontossággal ezt mór nem tudnám meg­mondani, de nagyon szép nyeremény volt, komoly ősz- szeg. — Annyira komoly, hogy még mindig van belőle, ugye? Nem vásárolt semmit, nem költekezett, nem tette taka­rékba, hanem szépen megő­rizte. Így volt? — A nyereményről nem szóltam senkinek, valóban eldugtam egy jó helyre, és csak akkor veszek el belőle valamicskét, ha szükségem van rá. A nyomozóknak egyre job­ban tetszettek á válaszok. Ügy alakulgatott a besezél- getés, ahogyan remélték. — Szóval csak akkor vesz ki belőle valamicskét, amikor szüksége van rá. Mint most is, néhány ezer forintra, hogy sétáljon Vele az utcán egye­dül és esetleg megigyon né­hány pohár sört Mondja, nem találja ezt a mondókát kissé nevetségesnek? Hiszen, nyilván megkérdezzük majd a takarékpénztárat, és ott esetleg kiderül, hogy nem is volt akkor ilyen nyeremény... Mondja, miért hozták magát ide ebbe a fogdába? — Mert nem tisztelegtem. — Nem tisztelgett. Hát mi­óta katona maga, hogy még tisztelegni serií tud? Mikor vonult be? \ — Március harmadikén. •— Mikor?! — Március harmadikén! A két nyomozótiszt kitörő örömmel fogadta a dátumot. — Ragyogó! — Nagyszerű! I — Jól van, fiam! — Március három! Ez igen! Majd hogy nem ölelgetni kezdték a fiatalembert, aki viszont egyáltalán nem lelke­sedett a rendőrtisztek öröme láttán, bár akkor még nem GO' iCOGGG tudta, miért deríti egy dá­tum ekkora jókedvre’ őket. Annyit viszont sejtett, hogy neki ebből az örömből túl sok jó nem származhat.. Hadd idézzük fel mégegy- szer a gumicsizmás ember téli betöréseinek utolsó dá­tumát: február 28. Ekkor tört emberről mondanék jő hírt? j | — Ne idegesíts már, nem |'j vagyok olyan hangulatban! í Beszélj, mi van? Társa ismertette a történte- m két, majd elmondta, hogy a fiatalemberről felvett ujjle- nyomatokat hamarosan viszi egyik kollégájuk Budapestre, H hogy a szakértők összeha- ' j sonlítsák azokkal az ujjlenyo- ; j matokkal, amelyeket a gumi- csizmás ember hagyott több G betörésének helyszínén is. Ha G ezek egyeznek, minden rend- G ben van! ü Hamarosan elmentek az OTP-be is, ahol megtudták, hogy a megadott időpontban nem fizettek ki nagyobb nye­reményt. Különben a na­gyobb nyereménynél a felve­vő nevének is itt kellene sze­repelnie. A nyomozók nem is vár­tak mást. A betörőcsoport egyik munkatársa az ujjlenyoma­tokkal elindult Budapestre. A hivatalos eligazítás után a csoport vezetője még így „ Mostan emlékesem* ..w 4 karosai be a Dominóba, itt találták meg utoljára a nyomát, majd hónapokig szünet követke­zett. A még mindig jó kedvű két tiszjt közül az egyik újra a fiatalemberhez fordult, aki­ről viszont a nevetés látha­tólag elröppentette a maga- biztosságot. — Miért vonult be maga március harmadikén, mikor a bevonulás általában ősszel van? / — Édesapám intézte el, /hogy bevigyenek. — Miért tartotta ezt szük­ségesnek az édesapja? Nyil­ván volt rá valami oka! — Igen... úgy gondolta, hogy ott majd rendbe szed­nek... megnevelnek. Hiszen nem árt az senkinek! — Nem bizony. Nagyon jól gondolta az édesapja ... Jól van, most visszamegy a fog­dába! A két tiszt megkérte a helyőrség illetékesét, vigyáz­zanak jól a fiatalemberre, még nagy szükség lesz rá, majd visszaindultak a kapi­tányságra. Miután az ese­ményről jelentést tettek felet­teseiknek, egyikük a Béke étteremben helyszínelt kollé­gáját kereste fel. — Nos, hadnagy elvtárs, mit szólnál egy jó hírhez? — Azt, hogy nagyon elkel­ne! Es, ha a gumicsizmás szólt hozzá. — Ide figyelj! Mihelyt a fiú ujjlenyomata egyezik a betörés színhelyén találtak valamelyikével, azonnal fel­hívsz! Ahány egyeztetés, annyi üveg pezsgőt kapsz! — Rendben! Priska Tibor Következik: „Én voltam,’’’ Mondják, hogy valami­kor, réges-régen víz lepte be, mocsár fojtogatta a karcsai vidéket. Egyedül a kopár domb bukkant elő a nedves, lápos, véget nem érő és mindent beborító szomorúságból. Ház akkor csak a dombon lehetett. A földművelésnek hírét sem hallották az emberek. Örültek, ha nádra leltek, ha akadt néhány hal a hálóban. Történt egyszer, hogy két halász kimentett egy leányt a vízből. Már alig volt benne élet. Hát még mikor megtudták, hogy nem más a lány, mint a víz alatt élő, jó tündérek királynője. A fekete bo­szorkányfiúk nem hagyták békén a tündérlányokat, előlük menekültek, palo­tának való csendes helyet kerestek. A királynő lát­ta, hogy jó emberek a karcsaiak. megélhetnek majd egymás mellett. ... Harangzúgásra ébred­tek másnap reggel az em­berek. Alig hittek a sze­müknek: csodálatos palota állt a dombon. Oly fé­nyes volt a fala. mint a tükör, és bűbájos, szívet megállító nóta szólt ki odabentről. Az ajtó csuk­va volt, így nem mehettek be a karcsaiak. Aztán már nem is akartak, mert megszokták a palotát. Kinn meg a hal sohsem fogyott ki a vízből. Mikor múlt az idő, egy­szer arra ébredt a kar­csai nép, hogy tárva-nyit­va az ajtó. Eltűntek a tün­dérek, így birtokukba vet­ték az épületet, haranggal hívták haza, ha eltévedt valaki közülük. De a harang egyszer el­tűnt. A tatárok elől me­nekültek a nádba, a ha­rangot meg elásták. Fél esztendő múlva már nem találták sehol, de elfelej­tették a helyet, ahol elrej­tették ... Aztán sokára csak megtalálták, jó mé­lyen a földben. Hat pár ökörrel vontatták nagy öröm közepette a templom felé. Már majdnem fenn volt a harang, mikor va­laki — sohasem derül ki, ki volt a csínytevő —, megszólalt a kút mélyéről* — Jaj, az ujjom!.;: A harangot ijedtükben visszaejtették a karcsaiak. Azóta sem került elő. De mondják, hogy minden századik esztendőben, pon­tosan az első kakaskuko­rékoláskor megszólal a föld mélyén a harang... Hány harangzúgás tel­hetett el azóta... De — és ez már nem a szájról-szájra szálló tün­dérlegenda — nemhiába ihlette meseszövésre a templom a karesaiakat, a maiak őseit. Erdők őssi kincsei © Szedik a csipkéi o Hoz-e termést a Kosa ragosa? « Svájcba utazik az őszi vargánya Aligha akad olyan növény, amelyet valamilyen módon ne tudnánk felhasználni, ér­tékesíteni. Egyikből szörpö­ket, másikból gyógyszeralap­anyagot, a harmadikból pe­dig valamilyen hasznos tár­gyat készítenek. Van olyan, amelyiknek virágja értékes, van olyan, amelyiknek gyö­kere vagy levele. A legtöbb­nek persze a termése. Így azután nincs az évnek olyan (Szakasza, amikor a gyűjtőknek nem lenne érdé­A síroké & Mátra cs a Bükk között, Egertől északra, Sírok községnél található az Aba-nemzctség»vára. mes kimenniük az erdőbe, a mezőre. Hiszen kincseiket ön­ként adják át az embernek. Bár még zöldek a fák le­velei, de már a közelgő őszt jelzi az, hogy megérett a csipkebogyó. Ütszélen és fák tövében egyaránt megtalál­ható. Borsodban különösen sok van belőle Arló és Agg­telek környékén. Az Erdei Termékeket Feldolgozó és Ér­tékesítő Vállalatnál megtud­tuk, hogy Borsod, Heves, Hajdú és Szabolcs megyében — gyűjtőterületükről — jó termésre van kilátás. Nem kevesebb, mint 35—40 va- gonnyi csipkebogyót gyűjt­hetnek össze a területről. A vállalatnál kíváncsian várják, hoz-e termést az idén az elmúlt években kiültetett, magas C-vitamin tartalmú növény, a gyönyörűszép név­re kresztelt japán Rosa ru­gósa? Hazánk nyugati részén, Sopron környékén már te­rem. Nálunk az erdőgazda­ságokban telepített növény az idén hoz először termést. Bár színe hasonlít a csipkebogyó­éhoz, magasabb a C-vitamin tartalma, annak körülbelül négyszerese. Az ősz közeledtét jelzi, hogy a som is érik már. Ma­gyarországon főleg a Bükk és a Zempléni hegység klímája kedvező ennek a növénynek. Bükkszentkereszt, Aggtelek és Szin környékén már meg­kezdődött gyűjtése. De sze­dik a szedret is, és rövidesen megkezdődik az ízletes őszi vargánya összegyűjtése is. Az időjárás kedvez ennek a gombafajtának, s ezért a ta­valyinál nagyobb termésre számítanak. Az ízletes cse­megéből sajnos kevés marad nálunk: a svájci megrendelők már nagyon várják. Ahogy múlik az idő és sár­gulnak az erdő fáinak levelei, újabb erdei növények termé­sét gyűjtik majd össze. Szep­tember végén, októberben a kökény és a galagonya lesz a sláger. Az előbbi szörp-, az utóbbi gyógyszeralapanyag. Az erdők, mezők kincseivel szinte mindenütt találkozha­tunk. Gyűjtésükkel nagyon sokan foglalkoznak. Csupán ennél a vállalatnál körülbelül ezer ember járja az erdőket. Jó kereseti forrás. Cs. A. Pilvax szivar, Corvina r nagy reMámdohozban A vásári hagyományoknak megfelelőim a magyar dohány­ipar az idei BOV-rc is visz új­donságot. A vásáron kezdik áru­sítani a kubai jellegű Cs minő­ségű, tengerentúli dohányból ké­szült, kesernyés zaftialú Pilvax szivart, darabonként külön-külön fémtokban és hatos hengeres gyűjtődobozban 11, illetve C6 fo­rintért. Már tavaly sikert arattak a dohányipar 20 centiméter hoss­zú reklám cigarettásdobozai, amelyek közül elsőnek a Cor­vináét használják fel gyüjtöcso- magoiásként. Az „óriás” doboz- hon 10 csomag Corvina lesz, külön füstszűrös és filter nélküli összeállításban. Üjdonság lesz az is, hogy az illatos Club pipado­hányt a sokat kifogásolt „pakli” helyett a vásáron , már műanyag tasakban hozzák forgalomba. A dohányipar újdonságait a vásár 10 napja alatt csak a hely­színen árusítják, utána kerül forgalomba másutt is. Dohámjos Miért vonzódnak a szenvedélyes dohányosok olyan nagy előszeretettel a vonatok „nemdohányzó" feliratú fülkéibe? Holott sokkal nagyobb a szenvedélyük korlát­lan kiélésére biztosított szakaszok összalapterülete. Még kezdő utazó koromban együttérző szánalommal arra gondoltam: lám, milyen indokolt nálunk még nap­jainkban is az analfabétizmus elleni küzdelem, ha ennyien lepleződnek le a vonaton, akik nem tudnak olvasni. Ezt a feltevésem később kénytelen voltam elvetni, mert a tilosban füstölő utitársaim többsége elmélyülten tanulmányozta valamelyik sajtóterméket. A legérthetetlenebb tünet az, hogyha a szomszédos dohányzó fülkében több a hely, válogathatnának ablak melletti, menetirányú elhelyezkedési lehetőségekben, akkor is valami ellenállhatatlan belső ösztönzéstől űz­ve, a zsúfoltabb tilosat választják. Megkülönböztetetten udvarias figyelmeztetésre a kö­vetkező reagálási variációk várhatók: Teljes süketség mímelése. Mefisztói kacaj, a kellemetlenkedő kérdező kihívó fefmérése, s a füsttel való szembefúvása. Nyájas visszakérdezés: meddig tetszik utazni? Elvi indoklás: Nem állhatam másnak a dohányfüstjét. S a legrejtélyesebb• még soha nem láttam, hogy a kalauz bárkit is megbírságolt volna a tilosban dohány­zók közül. Pontos adat evre nem Gj jelöli meg születését, de valószínű, hogy már az 1100-as években kezdték iss emelni sziklavastug falait RÍ a messziről hozott, az idők sf múlásával, a tűzzel, vízzel, ^ tatár, török pusztítással | azóta is dacoló kövekből. ^ A román stílus jegyeit, az $ akkori mesterek teremtő % fantáziáját, kőfaragó tu- ^ dását viseli magán ha- zánk egyik legrégibb ne- $ mes egyszerűségében is R / iS fenséges épülete. Valóságtörténetéhez hoz- ^ zú tartozik: a reformáció is s idején az/éneklő prédiká- ^ tort, Sztárai Mihályt kö- ^ vette a karcsai nép, s át- ^ tért a protestáns hitre, s Aztán mindig azt a val- ^ lást követték a domb lő- ^ vében élők, melyet éppen § az akkori uraság követeik Mária Terézia adta vissza ^ végleg a reformátusoknak. $ í.. A templom műemlék. Ojjászületve, régi és hite- $ les egyszerűségében őrzi a $ nép. A karcsai ember ^ nemcsak a köveket vi- 5 $ gyázta, de a leikéből ki- $ fakadó, költői tündérle- i; gendát is tovább adta szá- K zadokon át. (gy. k.) i

Next

/
Thumbnails
Contents