Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-28 / 225. szám
V+-Hr**** + ★*+• + ★■*•**>• b-M.****************-*^*********** **• + ***★**■***'*¥****¥*■**■**■*¥-*¥*****¥¥¥¥****¥¥',•♦• V asárnap, 1969, szept. 28. ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Egy üveg linizsi melleit Amikor beleptem a presz- s/.óba, nem vettem azonnal észre. Csak később esett rá a tekintetem, amikor már kortyolgattam a kávét, s hozzá mélyet szívtam a cigarettámból. Ott tilt, három presszó-asztalnyira tőlem. Később ismét ránéztem. Mozdulatlanul, ugyanabban a testtartásban ült., mint az előbb. Hátát a szék hátának támasztotta, bal lábat egy kicsit előrenyújtotta, két keze pedig ölében pihent. Minden fekete volt rajta: a csizma, a csizmanadrág, a mellény, a kabátka, és a régi gazdák elmaradhatatlan vasárnapi öltözéke, a sure. Csak az inge és a haja volt hófehér és a szeme hihetetlenül kék. Olt mozdulatlanul. Feje fölöt pedig — egészen pontosan fölötte a kispol- con ott volt a kalapja. Tekintete clrévcdt. valahová. Merev volt, de nem élettelen. Nem vett tudomást sem rólam, sem a P*n* cérről, akt letette asztalára a Kinizsit. Nem tudom, mi járhatott eszében. Még azt sem tudnám megmondani, kellemes, vagy rossz emlékek, mert szempillája sem rebbent. Elnéztem. S közben az jutott eszembe: lám, milyen keveset és sokat változott a világ! Miként régen, asz- szonya most is előkészítette az ünneplő ruhát, azokat az időtlen idők óta azonos szabású ruhákat, melyeket a ga/.daemberek hordtak, ha vasárnap elmentek együtt a kocsmába. Megittak egy pohár bort, elbeszélgettek a világ folyásáról. Ma már nem divat. Eltűntek a régi gazdacmbc- rck. A gyorsuló, változó élettel együtt a múlté lett öltözékük is-, ö itt maradt. Vasárnap délután bemegy a kis, diósgyőri cukrászdába. Méltósággal, mint régen. Csak éppen nem bort, hanem sört iszik. Csak éppen elmaradtak a többiek. Később, végtelennek tűnő percek után megmozdult. Kitöltötte a sört poharába, nyugodt mozdulattal, komótosan, úgy, ahogy illik. S mielőtt felhajtotta volna sörét. egy ici-picit megbillentette poharát. Mintha koccintott volna ... Csutorás Annamária Földrengésmérő állomás A természeti jelenségek kölcsönhatásainak vizsgálatára az idén korszerű földren- gcsmérő állomást építettek a Tohonya-völgyben. A különleges szigetelésű, földbe süllyesztett betonbunkerben nagy érzékenységű szovjet gyártmányú műszereket helyeztek el, amelyek a legkisebb földmozgásokat Is elektromos kábeleken továbbítják a kutatóállomás laboratóriumába. Itt fotoregiszt- rátorra veszik a jeleket. Az új „föld alatti laboratórium” számos tudományágon kívül jelentős segítséget nyújt majd a helyi kutatásokhoz. lgjr például vizsgálat alá veszik a föld alatti karsztos víztárolók térfogat- változása és a források víz- hozamváltozásai közötti ösz- szefüggéseket úgy, hogy ezekbe a jelenségekbe milyen szerepet játszanak a földrengések. Az új létesítményben szeptemberben kezdték meg a rendszeres mérési munkákat, így a VITUKI jósvafői karsztvízkutató állomása lett hazánk egyetlen olyan intézménye, ahol cgyidőben észlelik a geofizikai, hidrológiai cs meteorológiai jelenségegeket és azok kölcsönös ösz- szefüggéscit. A századik névadó Ozdon Az elmúlt évben Ózdon tartottak megyénkben a legtöbb névadó ünnepséget. Év végéig éppen száz névadó ünnepség volt a városban. Tegnap, szombaton délután újra eljutottak a 100-as sorszámhoz. Délután öt órakor Bajó Lászlónak, az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozója gyermekének tartották névadó ünnepségét. Az ünnepelt, a kéthónapos Bajó László Péter volt. Olajtüzelés a lakásban — Mi kell a jó klímához? Érdekes újdonságok az októberi TECHNIKA-ban * *■ * * * * * * * + I * * *■ * * ** * * * * * i * X* *■ X X * Kétmilliárd tonna kőolaj — s ennek mind nagyobb hányada szolgálja a háztartások fűtési igényeinek fedezését, vagyis mindennapi kényelmünket. Az olajtüzelés nálunk is (hasonlóan az iparilag legfejlettebb országokhoz) rohamosan terjed. Ahhoz, hogy olajtüzelést létesíthessünk, természetesen bizonyos előkészületekre van szükség, s erről a Technika legújabb, októberi száma igen részletes, sokoldalú áttekintést nyújt. A lakás kényelmét azonban — a fűtésen kívül — a megfelelő légtechnikai viszonyok is meghatározzák. Nemcsak a levegő hőmérséklete, hanem portartalma, nedvességtartalma is befolyásolja közérzetünket. Ezért klímaberendezések jelentősége — amint a Technika egy másik cikke beszámol róla —, rohamosan növekszik. S hogy a klimatizálás ma már nem luxus, arról számos érdekes példával győz meg a Technika színes beszámolója. Vajon mit kínál majd a világ ipara 1975-ben? Ezt az érdekes témát boncolgatja a lap egy további beszámolója. A falra függeszthető, lapos tv-készülék (remélhetőleg nem „lapos” műsorral!), s a videolelefon egyaránt mindennapi élelünk megszokott tartozéka lesz az elkövetkező évtizedben, amit a Technika információja tájékoztat. Ehhez azonban még számos kutatási folyamatot kell végrehajtani. Éppen ezért érdemel figyelmet az a beszámoló, amely elviszi az olvasót fii szovjet tudomány kutatóbázisaira, a dániai Danfoss-gyár- ba, az NDK-beli légtechnikai fejlesztési központba. S mivel a Technika címoldalán találkozunk a cikkel, talán első helyen kellett volna említenünk a színes információcsokrot, melynek címe: Autókról — innen-onnan. Megtudjuk, mi lesz a világ autógyártásának kínálata 1970-ben. Ezzel azonban korántsem merült ki az „autós- téma”. Nagy érdeklődéssel várt beszámolóban közli a Technika a legújabb, 50 lóerős motorral ellátott Wartburg gépkocsi vizsgálati eredményeit. A növekvő népsze- rűségű autóteszt-rovatban megjelent Wartburg-cikk nélkülönzhetetlen tanácsokat ad a helyes üzemeltetéshez. Csohány Kálmán munkája **+**+*■******+•*•*★*★** Lap, lap, levelezőlap... Száz évvel ezelőtt egy katonás léptű szemüveges férfi kopogtatott a bécsi Neue Freie Presse szerkesztőjéhez. A szerkesztő bizalmatlanul fogadta, csak akkor enyhült meg, mikor megtudta, hogy látogatója — dr. Hermann Fmánuel, a bécsújhelyi kalóriái akadémia tanára — érdeklődésre számító cikket hozott. A cikkíró azt fejtegette, milyen fölösleges és fáradságos dolog pár szavas közlés végett levelet írni, azt borítékolni, holott boríték nélkül is eljuttatható a címzettnek 20 szónál kevesebb szöveggel, a levélnél olcsóbb tarifa mellett A cikkre felfigyelt az osztrák és a magyar postai gazga- tás. tárgyalásba kezdtek és az ötletből valóság lett. Október t-cn lesz száz éve. hogy a két postaigazgatás forgalomba hozta a világ első „levelezési lap”-ját. Az újszülött a mainál kisebb méretben ugyan, de a hátoldalra írható szöveg korlátozása nélkül olcsón — belföldi és osztrák viszonylatban 2 krajcárért — került forgalomba. A rendkívül olcsó árat az osztrák posta törekvésével szemben a kiegyezés utáni első magyar postavezérigazgató. Gervay Mihálv vívta ki. A levelezőlapnak nagy sikere lett. A pesti főpostán már az első napon tízezer darabot adtak el és a vidékiek milliós igényét alig tudták kielégíteni. Közkedveltté válására jellemző, hogy míg 1871-ben két és fél, 1873-ban már hat és fél millió levelezőlapot, kézbesített a magyar posta. A siker nyomán a külföldi postaigazgatások is felfedezték az üzletet. Először a német, a svájci, az angol, a belga, a holland, a dán, majd az orosz, a francia, az északamerikai, a spanyol, a román és a szerb posta vezette be az új hírszolgálati formát. A legtöbb országban azonban a levéllel azonos díjtétellel. És jöttek a további ötletek; 1880-ban kitalálták a válaszos, majd 1886-ban a zárt levelezőlapot. Ezek a levelezési formák elvesztették népszerűségüket, de túlélte őket a képes levelező lap. A levelezőlap feltalálójának Schwartz A. oldenburgi könyvkereskedőt tartják, aki a német posta által kiadott levelezőlap bal felső sarkán a francia—német háborús állapot jelzésére egy kis tüzérségi képet nyomatott és azt 1870 nyarán elküldte anyósának... A közönség új ötletet talált ki, s ebben élen jártak az, újságírók, a toll mesterei: A Borsod-Miskolci Értesítő 1889. évi 3. számában ezt olvastam: a posta tájékoztatása szerint a levelezőlap címoldalára nem szabad szöveget írni, mert a levelezőlap mint érvénytelen nem fog a rendeltetési helyére jutni. . ajánlatos a hosszában írt sorokat apró betűkkel keresztbe átírni, anélkül, hogy valamelyik írás olvashatatlanná válna. Az ötlet jó volt, de nem bizonyult olyan időtállónak, mint a levelezőlap. Ka—mi A diósgyőri vasverő indulása /] kétszázé vés vasoyártás első harm adu Egy térkép van előttem. Akkor készítette Kneidinger András kamarai mérnök, amikor a diósgyőri vasöntés elindult útjára. Rajta az első kohó latin neve: Ustrina Ferrarid , és a hámori vasverő: Fabrica Ferrarid. Ami még a térképen van, az az újhutai üvegfúvó — az Officina Vit- raria, azután két fürészma- lom és a papírmalom. Mind Diósgyőr gazdag ipartörténeti múltjának egy-cgy fejezete. Nézzük most a világhírűvé vált vasgyártás kezdetét. Fázok Henrik, az alapító és a művész A keménykötésü würtz- burgi születésű lakatos neve szerepel a hámori plébánia História Domus-ában. Hazájából Egerbe költözött, ahol Barkóczy Ferenc. a püspök és főispán, nagy megKösel a tizedik Foto: Laczó József rendelésekkel látta cl a 28 éves lakatost. Ismerjük tőle az egri megyeháza csodálatos szépségű kapuját és félköríves betétrácsát, ami kovácsművészetének volt a koronája. 1761- ben az új püspök, Esterházy Károly látta el munkával. Neki már nem kellett „a sok cifraság’’ — de Fazola győzte a sok rendelést, kcl- szer-háromszor annyit kéréseit. mint maga a főispán. 1762- től dolgozott a Líceum és a püspöki palota épületén, egész 1766-ig. Ekkor megmozdult benne a geológus, és a Bükkben kutatni kezdett vasérc után. Négy évig kutatott. Ráment minden vagyona. Végre Up- pony határában vörösvasércet fedezett fel. értékes. 49 százalékos vastartalommal. A bánya kiaknázására a bécsi bányakincstárral közös társulatot alapított és 1770-tól 1772-ig felépítette. stájer szakemberek bevonásával, az ómassai nagyolvasztót. Hámorban pedig az első vasver öműhelyt. lgv függetlenítette magát a gömöri kohóktól és hámoroktól Saját vasa volt. amit a fejlődő Miskolc is bőven használt. Fazola Henriket azonban felőrölte a szakadatlan harc a bányakincstárral. Fiatalon. 49 éves korában meghalt. Fazola Lénáit, a sok munkám akatos Lénártot bátyja hívta 1786-ban Egerbe. Ű végezte azt a túlmunkát, amit bátyja már nem tudott vállalni. De képességei nem érték el azt a magas színvonalat, amiben Henrik utolérhetetlen volt. Lénárt szorgalmas. nagy munkabírású iparos voltakinek harminc évig tarló munkásságát Egerben különösen a Líceum, Miskolcon pedig több múzeumi darab, így pl. a Rorariusz vasajta- ,ia. a Nemzeti Színház belső kapuja, vagy a Tanácsház tér 20. sz. házból származó kétszárnyú vasrács őrzi. Mintasablonok után. termelékenyen dolgozott, jellegzetes. C-alakú és ovális formakinccsel. Fazola Frigyes, eV az acélgyártó hámoriníé/.o Frigyes. Henriknek a fic. 1774-ben született, anyja f. hámori temetőben nyugvó Kari Tekla volt A selmeri bányászakadémián tanult és végzett, kitűnő eredménnyel. A bányakincstár előbb az ómassai kohó és vasverők intézőjének nevezte ki 1803- ban. 1810-ben duzzasztót emelt a kibővült hámori vasverők vízellátásához, ez a mai Hámori tő. Az egyre nagyobb igények miatt megőrjítette az újmassai kohót mai ioari műemlékünket. A ka- rintiai és stájer acéllal egyenértékű acélt áiiítot4 "lő. azt tovább finomította éra- rugók és fűrészlapok készítéséhez Fenvőaréllal látta e1 o nagvbánvai és p Selmecbányái pénzverőt, bajonettocél- lal pedig a hadsereget Kifizette apjának a 60 000 forintnál is több adósságát. 1810- ben ő találta meg a környéken a tűzálló agyagot és homokot 1817-ben elsőnek vezette be faszén helyett a kőszéntüzelést a kohónál. Nevéhez fűződik a cement- acél és az öntöttacél gyártása 1810-től ő lett az igazgatója a megnagvobbodott hámori vasműveknek 1849-ben bekövetkezett halálával zárult a diósgyőri vas gyártásának első harmada a Fazola- korszak Koiuáromj Jőzscí
