Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-28 / 225. szám

Vasárnap, 19$9. szcpt. 28. ÉSZAK-MAGYAROK SZAG ö Agiáríórum A mezőgazdasági termelés állami támogatásának rend­szere az elmúlt évtizedben sokszor változott és általában egyre kedvezőbben alakult. Ma a legtöbb, legnagyobb összegű és legszélesebb ter­mékskálám állami támoga­tást vitathatatlanul a mosto­ha természeti és közgazdasági viszonyok közt gazdálkodó mezőgazdasági üzemek élve­zik. Ez helyes, célszerű és szükségszerű is. a probléma mégsem egyszerű. Világielcnsés Nemrég dr. Soós Gábor mi­niszterhelyettes részletesen ismertette ezt, az eddigi ered­ményeket és a további fel­adatokat. Ö is hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági terme­lés állami támogatása nem magyar specialitás, hanem világjelenség. A FAO (az ENSZ Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Bizottsága) 13 európai országban végzett vizsgálatai alapján megálla­pította, hogy mind a 13 vizs­gált országban közvetlen és közvetett állami támogatást kapnak a mezőgazdasági üze­mek, nyugati országokban a kistermelők is. A vizsgált 13 ország mezőgazdasága átlago­san az összes termelési érték 16 százalékát kapja állami támogatások címén. Francia- ország 15 százalék. Olaszor­szág 14 százalék, Finnország 42 százalék, Anglia 25 száza­lék állami támogatást bizto­sít a mezőgazdaságnak — az összes mezőgazdasági terme­lési érték tömegeinek arányát véve alapul. A magyar mező­gazdaság 1968-bnn összesen körülbelül 13 milliárd forint állami támogatást kapott. Ezt azonban nem lehet, vogv nem helyes „támogatásnak" nevezni. A magyar mezőgaz­daság állami támogatósának inkább árkiegyenlítési jellege van. A kapott összeget lénye­gében maga a mezőgazdaság biztosítja a nemzeti jövede­lemhez való hozzájárulással, és a gazdaságok — differen­ciáltan —■' a néogazdasági anyagi akkumuláció egy ré­szét kapják vissza az újra­elosztás során Megyénk íokozott támogatást kap a többi népgazdasági ág Itasz- nából (termeléséből) vonjuk cl. I diszparilás Ez bizonyított tény. Az Ál­lami Arhivatal tanulmánya szerint az ipari termékek ára — általánosan 6 százalékkal magasabb az úgynevezett esz­mei ártól. A mezőgazdasági termékek ára viszont IV szá­zalékkal alacsonyabb. A disz- paritás tehát 23 százalék — és ezt az összes állami támo­gatás nem ellensúlyozza. Bi­zonyára ez az oka annak is, hogy az 1967. és az 1969. évi felvásárlási árrendezés nem eredményezte a mezőgazda­sági üzemek bruttó jövedel­mének emelkedését. A mező- gazdasági termékek felvásár­lási árainak emelésével egy- idöben ugyanis emelkedtek a mezőgazdaságban használt ipari termékek és eszközök ára is. Ráadásul: az első ár­rendezés után kötelezővé vált az amortizációs alap biztosí­tása mezőgazdasági üzeme­inkben — és ez megyénk 30 szövetkezetében nagyobb ösz- szeget tett ki. mint amennyi az áremelésből származó többlet-árbevétel volt. A má­sodik árfortdozés medvénkben 113 millió forint többlet-ár­bevételt eredményezett (csak a termelőszövetkezetekben!, ezzel szemben a k'adások összpee 119 millió forinttal vo't több, mint az árrendezés előtt. Az úi árrendszer és az új állami támogatási rendszer e problémák ellenére is jobb a réginél, de még korántsem tökéletes. Az állami támoga­tást csak úgy lehetne kiiktat­ni, ha a felvá'érlási árak fe­deznék a mezőgazdaság rá­fordítási Iröltségpik hel"érfve a tiszta iövedelmet. o«v bizo­nyos tisztességes mérető nye­reséget is. Fz azonban je’on- leg' kö'''"ömén veink közt maidnem lehet°tion \ mező- gazdasági termelés állami tá­mogatására több okból szőlő­sé« van. Adódik ez — első­sorban — a rnozögnzdasáni termelés ieltegéből A mező- gazdaságban ugyanis bosszú­nk a termelési eu-insok. na­gyobb az eszközlekötés és eszközigényessé^ mint az marban általában. 1 nssóhb a lobötött ÖSSzortok flekötött tő­kék! megtérülése és rosszab­bak a természeti körülmé­nyek. Megyénk mezőgazdasága az^. országos átlaghoz viszonyítva fokozott állami támogatásban részesül. A borsodi lsz-ek ál­lami támogatása a nemzeti jövedelem realizált általános mezőgazdasági bevételekből 1965 óta a következő módon alakult a megye szövetkeze­iéinek összes termelési (éven­kénti) értékét véve alapul: 1965-ben 26. t százalék. 1968- ban 21,9 százalék. 1967-ben 19,5 százalék. 1968-ban 17.5 százalék. A csökkenő tendencia ab­szolút összegben nem keve­sebb. hanem mindig több. mert az összes termelési ér­ték is évről évre emelkedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy megyénk tsz-ei egyre kevésbé szorulnak rá az államra, ami örvendetes. Mégsem hihetjük azt, hogy a fejlődés eredmé­nyeként a közeljövőben meg­szűnik. vagy feleslegessé vá­lik az állami támogatás. Azt a műszaki fejlesztési progra­mot. amely jelenleg — orszá­gosan is — a mezőgazdaság előtt áll, hatékony és diffe­renciált állami támogatás nélkül nem lehet megvalósí­tani. Ismételten is szükséges azonban hangsúlyozni.- hogy az állami támogatás nem va­lamilyen ,,kényszeradom á ny" a mezőgazdaság részére, a ka­pott összeget nem az ipát és' De szükséges a mezőgazda­ság állatni támogatása azért is, mert számos gazdaságpo­litikai célt és népgazdasági szükségletet csakis az állami támogatás szabályozó (ser­kentő) hatásával lehet bizto­sítani. A mostok adottságú mezőgazdasági űz. mek ter­melése meg egyszerűen el­képzelhetetlen állami támo­gatás nélkül. Ezeket a gazda­ságokat még akkor is támo­gatni kellene, ha a kedvező viszonyok közt működő üze­mek ráfordítási költségei (a tiszta haszonnal együtt) a felvásárlási árakban megté­rülnének. Központi probléma A probléma bonyolult. Szük­séges az állami támogatás — az eddiginél nagyobb arány­ban is — az új feladat, a műszaki színvonal, a komp­lex műszaki fejlesztés biztosí­tásához is. Jelenleg a mező- gazdasági üzemek képtelenek saját erőből végrehajtani a minden követelménynek meg­felelő komplex műszaki fej­lesztést. A mezőgazdaság i termékek felvásárlási ár­szintje jelenleg országosan is 25 százalékkal alacsonyabb az úgynevezett „ráfordítás-ará­nyos" árszinttől. Ugyanakkor a mezőgazdaságban felhasz­nálásra kerülő ipari eredetű termékek — elsősorban ter­melőeszközök — ára 15 szá­zalékkal magasabb, mint azok „ráfordítás-arányos’’ ár- szintje, termelési költsége. Ilyen diszparitás mellett a mezőgazdasági üzemek csak­is úgy képesek fejlődni és önállóan gazdálkodni, ha ál­lami támogatást kapnak. Az állami támogatás egyik központi és állandóan napi­renden levő kérdése mező­gazdaságunknak. Emlegetik, vitatták az üzemekben és a felsőbb szintű intézmények­ben, kormányzati hivatalok­ban is. < Országos és megyei tények, adatok alapián megpróbáljuk részletesen ismertetni az ál­lami támogatás helyzetét, módszerét és a célszerűnek látszó megoldásokat. Remél­jük, olvasóink — elsősorban a mezőgazdaságban dolgozók — hozzászólásaikkal is segí­tik munkánkat. | ónodvári Miklós Szcndrci József I-egközelebb vasárnap is­mét az állami támogatásról. Sötét este volt. e£££ határőregységtől elöljáró ér­kezett. Az ügyeletes határőr nem túlságosan hangosan, de határozott hangon kiáltott: — Vigyázz! Az elöljáró tisztelgett és pihenj-t vezényelt. Szolgálati irodájából már jött is a pa­rancsnok, tisztelgett és jelen­tett, — őrnagy elvtárs. Bari őr­nagy, a hidasnémeti őrs pa­rancsnoka jelentem, hogy a Magyar Népköztársaság ál­lamhatárát rendes szolgálat­tal őrzöm. Őrsöm határszaka­szán az elmúlt határőrizeti napon egy befelé irányuló határsértőt fogtunk el. — Milyen állampolgársá­gú? — kérdezte az elöljáró. — Lengyel állampolgársá­gú. — Milyen céllal és szán­dékkal sértette meg a Ma­gyar Népköztársaság hatá­rát? — Jelentem: Magyarorszá­gon keresztül Jugoszláviába, onnan Olaszországba akart menni. — Fegyver volt nála? — Jelentem: nem. — Milyen tárgyakat talál­tak nála? — Jelentem: térképei. Iránytűt, több ország pénz­nemét, több öltöny ruhát, fehérneműt és jelentősebb mennyiségű konzervet. — Ügy, Értem. Ezek szerint hosszabb vándorútra készült — mondta az elöljáró és ek­kor már mosolygott, katonás tartása meglazult és kezét nyújtotta Bari Mihály őr­nagynak, hiszen régi jó is­merősök, szinte barátok. 4 hidasnémeti határőr őrs határszakasza és őrzési övezete meglehetősen izgal­mas terület, itt gyakran cseng a telefon, sűrű a riadóztatás. Alig múlik el nap, hogy meg ne kísérelné valaki a halál- engedély nélküli átléoését. Ügy mondják a határőrök, hogy Borsod megyében ez a legnehezebb határszakasz, itt fogják el a legtöbb határsér- r tőt. Többségük befelé akar J jönni. — Kik és milyen ok miatt akarnak átszökni a határon kifelé? — kérdeztem Bari őrnagytól. — Elsősorban olyan egyé­nek, akik valamilyen bűn- cselekményt követtek el és menekülni akarnak a törvé n- es felelősségre vonás elől — hangzott a válasz. — Mások nem? — Alig-alig A határmenti falvak lakoss -"a. a fiatalság is. fegyelmezett, poníosan is­merik a határrend követel­ményeit. Bizonyítja ezt az is. hogy sok határsértőt éppen a lakosság segítségével fo­gunk el. — A befelé jövő határsér- lök mit mondanak, milyen megfontolással szöknek ha­zájukból? — Az esetek nagy többsé­gében a befelé jövők is a törvényes felelősségre vonás elöl menekülnek. — Mi történik az idegen állampolgárságú határsértők - kcl? — Ha a Magyar Népköz- társaság területen nem kö­vetnek el törvénybe ütköző cselekményt, akkor a megfe­lelő d'oinmáciai úton, a nem­zetközi megegyezések szerint visszaszállítják őket hazájuk­ba és ott megtörténik a fele­lősségre vonás. 4 7 tirdin szolgáló határ- tlfj VI 6rök majdnem mind borsodi fiúk. Nagyszerű legények. A parancsnok apai büszkeséggel dicsérte őket. Ügy mondta, hogy közülük már minden második végre­hajtott legalább egy elfogást. Vannak akik kettőt-hármat. Sőt, Bencze József határőr (göncruszkai lakos) és Kántor József határőr (tiszakarádi lakos) már négy esetben fo­gott el határsértőt. A határőrzés, a kiképzés és a szolgálat mellett marad idő másra is. A határőrök min­denütt és mindenben együtt dolgoznak a község lakossá­gával. közösen szervezik szö- rakozásaikat, művelődési és politikai programjaikat is. Hidasnémetiben például, a község fiatalsága és a határ­őrök együtt szerveztek kul- túrcsoportot. Van közös KISZ- klubjuk. közös irodalmi szak­körük. közös ifjúsági akadé­miájuk és a községi sportkö­rökben mindenütt megtalál­hatók a határőrök. S mire le­telik a szolgálat — néhány határőr csak a vőlegényi ru­háért megy haza. Parancsnokuk. Bari Mihály őrnagy ősz hajú. kemény te­kintetű ember. Igazi katona. Még fiatal. 1931-ben született Kiskunfélegyházán. Édesapja vasúti pályamunkás volt. 1951 őszén behívták tényleges katonai szolgálatra. Néhány hét kiképzés utón politikai tiszti iskolára küld­ték. 1952 nyarán már alhad­nagy volt és visszament szü­lőföldjére, Kiskunfélegyházá­ra, az ottani alakulathoz. Az 1956-os ellenforradalom le­verésének napjaiban lépett a karhatalom kötelékébe és 1957 februárjában került a határőrséghez. Több helyen szolgált., előbb mint politikai tisz.t. Közben elvégez.te a BM- akadémiát. 1961 óta a hidas­németi határőr őrs parancs­noka. íny élnek tár mentén, mint egy nagy család. Amikor ott jártam, résztvettem egy határmenti portyában, szükebb szülőföl­dünk. Borsod megye északi szegélyén, a magyar haza. a Magyar Népköztársaság ál­lamhatárán. Késő este búcsúztunk el. Az elöljáró búcsúzóul így szól t. — Hideg van. Vigyázzon az emberekre. Adják ki a me­legebb ruhát. — Jelentem: már kiadtuk — válaszolt Bari őrnagy. Szendrei József TIT-program Sátoraljaújhelyen ’ i A TIT sátoraljaújhelyi já­rási és városi elnöksége a sátoraljaújhelyi művelődési Ebben a mai hajszolt életünkben, amikor minder,'i akar valamit, amikor olyan sokan többet akarnak, mint ami van, ritkaság olyan kis boldogságszi­getre találni, mint amilyenre a napok­ban Hidasnémetiben leltem. Matisz Károlyt, a tanács vb-elnök.-M kerestem, de mivel tanfolyamon van, felesége fogadott. — Ó. de kellemetlen, olyan szana­szét vagyunk! Kőművesek dolgoznak a lakásban már hónapok óta... majd parkettázni fognak, az éléskamrát na- gyobbították ... Látja, épül itt most minden az udvarban ... Valóban csatatér a tanácsház udvara. Malteros ládák, téglák, gerendák, szer­számok mindenfelé. — Mit énítenek? — Bővítik a tanács épületét, a mi lakásunkat, az orvosi lakást, s mellé építer k egy új rendelőt. — Milyen összegű építkezés ez. s miből? Kőfából? — Igazán nem tudom . nem is kér­deztem a férjemtől. Nem nagyon szók tunk itthon hivatalos dolgokról szélni, hiszen úgvis olvan keveset gyünk együtt. Hr! tanfolyam, hol vizs­ga... most fejezte be a marxista egye temet... Hiába, szinte rááll . ember nyelve a szokványos kér lésekre, ha eev köz­én'üet kÖ7°l-n n-,or,iót'a a n"1' Lo-— 'ódát. Pedig itt most mennvivel érde­kesebb tóma a*,íftík ri=czen tanács­elnök hivatalán kívül í^rj. osaládaoa. Hog'-an >1nek itt a határszéli »q. ben? Hogyan élnek, mint magán­emberek? be­va­A fiatalasszony a tíz éves Julika közreműködésével elmondja hogyan is kerültek ide. — Hat éve tanácselnök a férjem. Garadnára valók -'-műink mind a ket­ten. Ott választották meg. Addig be­járt dolgozni Miskolcra a kohászatba. — örült a megtisztelő beosztásnak? — Eleinte féltem... attól féltem, hogy nagyon ismerünk mindenkit a 1 1.1 Az leszek, ami le! faluban, jó viszonyban vagyunk min­denkivel, nem lesz-e kellemetlen, ha a férjemnek majd esetleg hálátlan fel­adatokat is végre kell hajtania.. . De nem volt semmi baj. — Miért jöttek ei earadnáról? — Kicsi volt a lakásunk — mondja a szőke Julika — ugye anyu azért? — A szüleimnél laktunk egv szobá­ban. s akkor már volt két gyerek.. — És most hány van? — Négy. A legkisebbik hároméves Karcsiira öt. aztán egy kilencéves kislányom van és Julika, Most már itt szép két szobánk lesz ... kellett a gye­rekek miatt... Ezek után meg sem merem kérdez­ni, mit csinál az elnök felesége szabad idejében. Mikor lehet egy négy gyer­mekes anyának szabad ideje? De azért bizonyára vannak elmulaszthatatlan társadalmi kötelezettségek is. — Nagyon szeretek Hidasnémetiben lakni. Ennél jobb helyre nem /ágyom. Kedvesek az emberek, bár különöseb­ben nem járunk ös- :e senkivel. A gyerekek miatt. Ha valahová mégis el kell mennem, mint például egy no­vember hstedikei ünnepség, vagy ha­sonló, olyankor Garadnáról elhívjuk a nagvmamát. — Szórakozása? — A televízió és az újság. — Vágyai, tervei? — Felnevelni a gyerekeket, s ilyen boldog kiegyensúlyozottságban élni... Erre a vidékre való vaavok. Posten is csak kétszer voltam Évente ha be­utazom Miskolcra... Itt jó nekem a »verebek között... Közbe berohannak nz apróságok. Szekerezni voltak. Egészségesek, piro­sak. éleitől duzzadok Julika elanyás­kodik velük. — Te mi leszel Julika? — Most már úgy gondoltam, hogy maid óvónő leszek... persze ez nem nzfos. .. Az elnök felesége magyarázza meg. hogy mitől függ az elhatározás: — Én nagyon örülök, hogv ilyen 'ép nagy családom von. Színeimnek •sak egyetlen gyermeke voltam, s mindig vágytam a nagy család után. Julika ebben a légkörben nő. s ami­kor először megkérdeztem tőle hogy mi akar lenni, csodálkozva nézett rám s azt felelte: — Hát mi akarnék? ami te vagy. Édesanya! Adamovics Ilona Az, központban megtárgyalta az 1970. évi ismeretterjesztő munka szervezeti, tartalmi és módszertani elveit. Az el­nökségi ülés sokrétű ismeret- terjesztést tervez. A szabad­egyetemen közigazgatási, pe­dagógiai. közgazdasági, ag- rárgazdasági jellegű előadá­sok lesznek, amelyekre or­szágos hírű előadókat is meghívnak. A közgazdasági szabadegyetemen a döntősök decentralizálásáról, a válla­lati tervezés új elveiről és gyakorlatáról, a termelői-onv- ség növelésének módjairól és a vállalati •Mackutntásról vitatkoznak majd a részve­vők. A pedagógiai szabad- egyetem a közoktatás-politi­ka jelenlegi helyzetének, az iskolavezetés demokratizmu­sának, a világnézeti nevelés­nek mepviz—Mását tervezi. A TIT sátorai iaúihelyi já­rási é~ vő- -1 elnökség- Ientős előreh. ladást tervez az üzemi isme erjesztés­ben is. Az elnökség tagjainak sok hasznos tanácsa bizonyá­ra serkentően hat a jövő évi munkára. Takács Imre Az állami támogatás

Next

/
Thumbnails
Contents