Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-28 / 225. szám

4*4

E

SZAK-MAGYARORSZÄG 2

Vasárnap, 1969. szept. 2S.

♦

♦

4

4

♦

*

4

♦

♦

4

♦

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4.

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

Iorzító tükör nélkül

J t z utóbbi időben, sajnos,

elég gyakoriak Miskol- eon az emberi élet el- 4 lan elkövetett bűncselekmé♦ nyék. Nemrég egy gyanútlan J taxisofőrt sebeztek meg élet- 4 veszélyesen, a késő esti órák♦ ban; szeptemberben két gyil. 4 kosság bűnügyi tárgyalása J foglalkoztatta a közvéle- 4 ményt: a minap pedig újabb

♦ megdöbbentő bűncselekmény 4 hírét olvashattuk.

4

♦ A történtek hatására Mis- 4 kolcon a közbiztonsági álla- 4 potok „meglazulásáról” be- £ szélnek az emberek, és — 4 mert az utóbbi bűncselek♦ mény-sorozatot. többnyire 4 fiatalemberek követték el — í az ifjúság „romlottságáról” 4 is egyre több szó esik.

4

► Nem első eset. hogy a fia- 4 talkorúak által elkövetett 4 bűncselekmények kapcsán I -az ifjúság” —- így. egy ka4. lap alá vonva, az egész mai J ifjúság — állítólagos romlott- 4 ságáról. erkölcsi deformáló► dúsáról beszélnek azok, akik 4 hajlamosak az általánosítás► ra, egyedi esetek, a közvé- 4 leményt valóban élénkebben

► foglalkoztató ..szenzációs” | kuriózumok alapján.

4

4 Züllött, erkölcsileg kisik- 4 lőtt fiatalok sajnos, kétségte. 4 lenül vannak. Olyanok is. £ akik gátlástalan bűncselek► mények elkövetésétől sem 4 riadnak vissza, akik semmi- 4 lyen felelősséget sem érez- [ nek tetteikért. Az ilyenek

► fölött okkal tör pálcát a köz. 4 vélemény, meggondolatlan, 4 felháborító cselekedeteikkel £ okkal fordul szembe a köz► vélemény haragja és megve- 4 tése. Indokolt a kívánság is; 4 közbiztonsági és igazságszol. £ gáltató szerveink — éppen, £ mert az utóbbi időben elsza- £ j.-orodtak az élet elleni vét- 4 ségek — alkalmazzanak szi- £ gorúbb rendszabályokat!

4 ,

► I T S.v véljük azonban, hogy

[ |J a vé^Ulcs általánosítás

— mint minden eset- 4 t>en — ez esetben is káros. 4 Semmi cm indokolja, hogy £ a közelmúltban előfordult, 4 valóban felháborító esemé4

nem vállalhat felelősséget, s hogy a korán kisikló életekért elsősorban és általában nem a társadalom okolható, hanem sokkal inkább a szű- kebb emberi közösség, például a család, vagy a legszűkebb értelemben vett baráti kör.

M

egítélésünk szerint „a hámból kirúgó” és olykor a közvéleményt felháborító bűncselekményekig is eljutó, egyszersmind saját jövőjét tönkretevő fiatal életekért elsődlegesen a családnak kell vállalni a felelősséget. Minthogy az előforduló tragédiák is az érdekelt családokat érintik a leg- fájdalmasabban. természetesen a kárvallott, vagy a bűn. cselekmények áldozatául eső emberek hozzátartozóin kívül

A probléma persze ennél összetettebb. Megoldásának módja is sokkal bonyolultabb, mintsem azt a felelősség egyoldalú feszegetéséve'l meg lehetne oldani, el lehelne intézni. A szemléletbeli torzító tükör e kérdésben éppúgy káros, mint a közbiztonsági állapotokra, vagy az egész ifjúság erkölcsi arculatára vonatkozólag levont egy. oldalú és végletes általánosítás.

A fiatal életek kisiklása és a döbbenetes bűncselekmények megelőzésének talán legbiztosabb prevenciója az egyén, a család és a társadalom közös felelősségérzetének fokozása, amelynek hatása alatt az egyén minden helyzetben kötelességének te. kinti a szocialista együttélés írott és íratlan szabályainak betartását.

A

zokkal szemben pedig, akik ezeket gátlástalanul megszegik — legyenek fiatalkorúak, vagy félnőttek — a társadalom jogos önvédelmének tekinthetjük a törvényes adminisztráció alkalmazását.

Csépányi Lajos

♦

4

4

4

4

4

4

4

i

i

4

*

*

4

tSefi kiiipoiifiktäi össze£o<$f&íónk

A finn államfő hazánkban — Huszonkét ország válasza a helsinki memorandumra — Tőzsdeháború Bonnban — Rabati csúcsmérleg — Előtérbe került a közel-keleti válság rendezése — Folytatódnak az arab diplomácia kezdeményezései.

4 *♦♦♦<*

Ezen a héten „házhoz jött” a világpolitika; Kekkonen finn államelnök személyében magas vendéget köszönthetünk hazánkban. Az elnök nem először jár országunkban, de első ízben fordul elő, hogy a Finn Köztársaság államfője hivatalos látogatást tesz a Magyar Népköztársaságban.

A magyar—finn tárgyalásokra olyan időszakban kerül sor, amikor országaink között igen kedvezően alakulnak a kapcsolatok. Bár különböző társadalmi rendszerben élünk, lehetőnek tartjuk a kölcsönösen előnyös békés egymás mellett élést, s ezt a gyakorlatban sikeresen megvalósítjuk. Értékeljük a finn külpolitika pozitív törekvése’t. s különösen nagyrabecsüljük annak jelentőségét, hogy Finnország — az európai béke jelentős tényezőjeként — jószomszédi viszonyt alakított ki a Szovjetunióval.

A kétoldalú kapcsolatok részletes áttekintése mellett — ahol nyilván szóba kerül majd. hogy a gazdasági együttműködés, valamint az ipari kooperáció területén — vannak még kihasználatlan tartalékok, a tanácskozóasztalnál minden bizonnyal különös súlyt kapnak majd az Európa biztonságával kapcsolatos problémák. Az idén márciusban hazánk fővárosából hangzott el a varsói csúcs nagyjelentőségű kezdeményezése: a budapesti felhívás. Ehhez kapcsolódott, ötven nap múlva, az a finn memorandum, amely konkrét javaslatot tett: tartsák Helsinkiben az összeurópai biztonsági értekezletet.

Ezek a lépések mozgásba hozták ezt a rendkívül fontos témát, s az elmúlt hónapokban különös súlyt kapott kontinensünk békéjének és biztonságának kérdése. A magyar- és finn diplomácia egyaránt jelentős szerepet játszott az előrehaladásban: Kekkonen elnök nemrég például Londonban folytatott

megbeszéléseket, Karjalainen külügyminiszter pedig amerikai kollégájával, Rogers- szal tárgyalt. Eddig huszonkét ország adott választ a budapesti felhívás nyomán született helsinki memorandumra, s egyetlen egy sem akadt, amely nyíltan tagadta volna az összeurópai értekezlet szükségességét. Természetesen nincsenek illúzióink, vannak NATO-tagálla- mok, amelyek csakis a közvéleményre való tekintettel nem mernek nyíltan szembefordulni a tárgyalások javaslatával, s azt remélik, hogy majd szócséplésbe lehet íul- lasztani az ügyet. Mégis megállapíthatjuk: az európai konferencia megvalósulása a közeljövő sürgető feladatai közé tartozik. Éppen ezért hasznos az előkészítő munka szempontjából, ha a budapesti magyar— finn megbeszéléseken áttekintik : milyen lépések történtek eddig, s milyen továbbiakra volna szükség a konferencia realizálására.

Kontinensünk képének kialakításában, ez a mai vasárnap különben sem játszik lényegtelen szerepet. Nyugat- Európa gazdaságilag legerősebb és politikailag legproblematikusabb országában, a Német Szövetségi Köztársaságban parlamenti választásokat tartanak. Az újságok egyik kedvelt időtöltése manapság. hogy a várható bonni formációkat felrajzolják, milyen nagy- és kiskoalíciós variánsok vannak. Nem látszik valószínűnek, hogy a lehetőségek bármelyike lényeges változást hozzon Nyugat- Németország ma nagyon is határolt politikájában. Hasonlóképpen nyílt kérdés, vajon a neonácik képesek lesznek-e bejutni a parlamentbe, illetve, ha kívül rekednek, miként próbálják majd- mégis befolyásolni a nagy pártokat?

Az utolsó hetvenkét óra mindenesetre meghozta a maga botrányát. A választási harc tőzsdeháborúvá fajult. az eddig a nagykoalíUlllllllllllllllllllllll

Oravec

János

iimiiiiimiimiiifiiii

5.

A BEZÁRT barakk aj tón valaki dörömbölni kezdett. Később már rúgdosta is, és torkaszakadtából ordított:

— Engedjenek ki! Én ma dolgoztam. Voltam a bányában. Engem miért zártak be? Engedjenek kiii ’...

Felbolydult az egész barakk. Az emberek felugráltak a priccsek rámáiból és a falak mellől. Először csak a sztrájktörőket ütötték, de aztán általánossá vált a verekedés. Recsegve törtek a deszkák és a csontok. Káromkodást és szitkokat ordítottak egymás fülébe, leütötték és leköpték egymást. Mintha megőrültek volna.

Kint puskalövés csattant. A barakkban a verekedés hirtelen abbamaradt. Az emberek nyögve, szuszogva ültek a korhadó padlóra. Sokáig csend volt, csak az őrök izgatott beszélgetését lehetett hallani az ajtónál. Később az egyik sarokban halkan megszólalt valaki:

— Szép kis bányászok vagyunk, mondhatom ...

A sötétben nem lehetett tudni, ki beszél. Az előbbi hang bátrabban folytatta:

— Mi az istentől vadultatok meg? Talán a sötétségSzén és meddő

töl? Megszokhattatok volna már a bányában. Mint ahogy azt is megszoktuk, hogy a szükségben, meg a veszedelemben együtt kell lennünk.

Senki nem válaszolt. Inkább a hang irányába figyeltek.

— Nem, cimborák! Nem egymással kell nekünk verekedni. A sztrájkban jobban össze kell tartani, mint a munkában.

— De az nem sztrájk, ha a fele dolgozni megy — hallatszott egy dühös hang a másik oldalról.

Az ajtón kívül parancsszavak hallatszottak. Megket- tőzlék az őrséget.

Bent, a barakk egyetlen nagy helyiségében közel háromszáz bányász virrasztóit csendes beszélgetéssel, amely úgy hallatszott, mintha méhek sokasága szorgoskodna egy óriási kaptárban.

A riasztólövést a tisztek rendelték el.

— Meglátod, sok bajunk lesz még ezekkel — mondta Pongrácz. és öltözni kezdett.

— Mi bajunk lehetne? — szólt vissza az ágyról Mote- siczky.

A másik azonban nem válaszolt. Szájvízzel kiöblögelte fogait, és halántékát megmosta kölnivel.

— Hová indul a főhadnagy úr? — kérdezte Motesiczky.

— Indiszponált vagyok —

pett az ajtón. A másik értetlenül bámult utána.

Mikor Bori fölemelte fejét a könnytől áztatott vánkosról, a tiszt már az ajtón belül volt. Az asszony megijedt, összehúzta mellén a rövid kis inget, és felugrott. A tiszt hozzálépett, és átölelte. Bori védekezett, szabadulni akart az ölelésből, de nem sikerült.

ütés érte volna. Bori megmerevedett. A férfi elenged- te cs felállt. Szeme fényesei! csillogott, szaporán lélegzett.^ keze remegett. A köpenyt a földre ejtette. Leoldotla kardot a derekáról; vetkő zött.

Bori megigazította magán hl az inget, magára húzta a takarót, és a falhoz szorult. A földre dobott finom férfiinget nézte, amely úgy terüli el. mint. egy halott fehér ga-P lamb. Aztán a tiszti kardra esett tekintete. Felemelte a $ földről. A kard súlyos volt. ^ A tiszt látta és mosolygott. $ Az asszony megfogta az $ ezüst markolatot, amely -S ezüstkoronás ezüstsasban $ végződött, félrelökte a sok ^ fogdosástól kissé zsíros ^ aranybojtot, és lassan kihúz- ^ ta a pengét. A tisztre nézett, ^ aki felette állt, és még min- ^ dig mosolygott. A fényes. hi-K deg pengén cifra, vésett be- $ tűkkel ez állt: „Fabrica de $ Toledo 191?.”.

A TISZT óvatosan és mo- ^ solyogva elvonta az asszony ^ kezéből a kardot. Megfogta ^ Bori meztelen vállát, és hát- ^ radűtötte. Ráfeküdt. Hűvös $ kezét az asszony combjai kö- ^ zé szorította. ^

Bori egyik kezével lassan a földre nyúlt. Ujjaival meg- $ kereste a kardot. A hideg ^ penge szinte égette izzadt te- | nyerét... ^

(Folytatjuk) K

válaszolt a fiatalabb tiszt. — Sétálok egyet az esőn. — Felkötötte kardját, és vállára terítette köpenyét.

— Elkísérlek.

— Nem szükséges.

— Fogadjunk, tudom, hová mész — mondta Motesiczky, és 6 is öltözni kezdett. Közben gúnyosan megjegyezte: — Belle comme le jeur. (Melegíthet mindkettőnket.)

PONGRÄCZ nem válaszolt. Fejét kissé meghajtva kiléMindketlen a dikóra dőltek. Az asszony érezte az idegen férfi idegen leheletét, a kölni idegen illatát, és az idegen kezek lágy, hűvös tapintását. Elcrőtlenedett. Behunyta szemét. Szeretett volna mindent elfeledni. Már nem védekezett. A tiszt a nyakát csókolgatta. A férfi selymes hajához szorította Bori lángoló arcát. Ekkor a tiszt hideg kardja az asszony lábához ért. Mintha villanyáram.

cióban együttműködött két partner összecsapott a márka jövőjének kérdésében. Szinte alig lehetett követni az eseményeket. A kancellár utasítást adott a devizatőzsdék bezárására; Brandt rendkívüli kormányülést sürgetett; hathónapos valuta- fegyverszünetet kötöttek, megerősítették, majd felrúgták — egyszóval zajlott az élet. A nyugatnémet választópolgár elsősorban azt a következtetést vonhatta le, hogy a két víszálykodú párt hajlamos volt az ország gazdasági stabilitását kortesfo- gásként felhasználni. Ez a közjáték még nyíltabbá tette a választást, hiszen végképp nem tudni, miként hatott ki az’ a 6—fi százalékra becsült, teljesen határozatlan szavazókra.

A hét körképéhez tartozik a rabati iszlám csúcsról szóló beszámoló. Harminckét nappal a jeruzsálemi A1 Ak- sza mecset felgyújtása után, a marokkói Rabatban összeült a mohamedán országok vezetőinek értekezlete. Nem volt teljes — olyan országok, mint Irak és Szíria, s olyan vezetők, mint Nasszer, távolmaradtak, kétnapos vita dúlt az indiai részvétel ügyében.

Kitűnt tehát, hogy az iszlám országok korántsem képezhetnek egy minden vonatkozásban egységes tömböt, hiszen nagy különbségek vannak olyan részvevők között, mint Indonézia, Törökország, Pakisztán, az EAK, Szudán, vagy Dél-Jemen. A konferencia mégis egyhangú döntést tudott hozni olyan kérdésekben, mint az izraeli csapatok visszavonásának követelése; Jeruzsálem korábbi státuszának visszaállítása és a Palesztinái nép jogainak biztosítása. Ez értékes támogatás az arab népek számára.

Az elmúlt napokban különben is előtérbe került a közel-keleti válság rendezése. Ez állt a New York-i nagyhatalmi megbeszélések középpontjában, s a probléma elsőbbséget kapott az ENSZ közgyűlése ülésszakának vitájában is. Folytatódnak az arab diplomácia kezdeményezései — így egyiptomi—amerikai külügyminiszteri találkozóra került sor annak előestéjén, hogy az izraeli kormányfő Washingtonba látogatott.

LeiiionfeU a csehszlovák kormány

Szombaton délelőtl mást tartott a csehszlová' ormány, Oldrich Cernik miniszterelnök vezetésével.

A csehszlovák föderációs törvény megfelelő cikkel,yo alapján egyhangúlag elhatározták. hogy a kormány benyújtja lemondását a köztársaság elnökének.

Ludvik Svoboda köztársasági elnök szombaton délelőtt fogadta Oldrich Cernik r niszterelnököt. aki tájékoztatta őt a kormány lemondási szándékáról.

A köztársaság elnöke elfogadta a kormány lemondását és egyidejűleg megbízta Oldrich Cerniket. hogy tegye meg javaslatát a? új szövetségi kormány összetételére;

ryek kapcsán most az alapjában véve szilárd közbiztonsági állapotok „meglazulásá- ról”. vagy általában „az ifjúság” erkölcsi feslettségé- ról beszéljen bárki is. Mert az is igaz, hogy amikor az említett bűncselekmények előfordultak, ugyanakkor több tízezer miskolci fiatal, felnőtteknek is becsületére váló szorgalommal és felelősségérzettel tanült. viselkedett iskoláinkban, dolgozott üzemeinkben, hivatalainkban, s az élet más területein — összegészében pedig Miskolcon és megyeszerte normális körülmények között, kellő biztonságban élhettek, s végezhették munkájukat az emberek. Lehetséges, hogy a jogos felháborodás — amelyet sajtónk is igyekezett felerősíteni a bűnözőkkel szemben — egyeseknél végletes és indokolatlan általánosításba csapott át?

A minap — Mezőcsáton — azt kérdezte egy ember: „Mit szándékszik tenni a párt és a KISZ az ifjúság erkölcsi arculatának megváltoztatásáért?" — A kérdező is az utóbbi időben előfordult, fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekre célzott. Elfeledkezvén arról, hogy a „párt és a KISZ” természetesen nemcsak szándékszik tenni az ifjúság szocialista erkölcsének kialakításáért, a szocialista embert jellemző erkölcsi, politikai, jellembeli tulajdonságok erősítéséért. hanem pártunk egész politikája, közéletünk alapjában véve egészséges atmoszférája régóta jó feltételeket teremt az ilyen tulajdonságok kialakításához, erősítéséhez. És hogy nem haszontalanul. arra meggyőző bizonyíték az ifjúság — hangsúlyozni szeretnénk — döntő többségének minden- naoi magatartása.

A kérdező ugyanakkor arról is megfeledkezett, hogy minden egyes fiatal személyes viselkedéséért végső soron sem „a párt”, sem „a KISZ”