Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-04 / 204. szám

Csütörtök, 1969, szept. 4. ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Vízügy az ÓKÜ ben Tízszeresére emelkedik a bírság Megtérül a vízügyi beruházás Tisztább lesz a Hangony-patak Az utóbbi években orszá­gos szinten is egyre többet foglalkoznak a vízügyekkel, s az ivóvízellátás mellett mind jobban előtérbe kerül a folyóvizek szennyezettsé­gének kérdése is. Az utóbbi különösen azért jelentős nap­jainkban, mert a gyors Üte­mű iparosodás egyre több vizet igényel, s köztudott, hogy az ország vízkészlete nem növekszik. A napokban az Ózdi Kohászati Üzemek főenergetikusától, Horváth Károlytól kértünk tájékozta­tást, hogy az új vízügyi ren­deletet hogyan fogadták a kohászati üzemnél? Elöljáróban elmondotta, hogy a felszíni vizek szeny- nyezettségének kérdése már 1961-től napirenden szerepel. A szennyezettség csökkenté­se, illetve a további víz- szennyezés megakadályozása érdekében bírságot állapítot­tak meg, de ez nem volt eredményes, ösztönző. A vál­lalatok kiszámították, hogy a víztisztítók építése 20—50- szeresébe kerülne egy évi bírság összegének. Ezen túl az üzemeltetése is megköze­lítette volna a bírság nagy­ságát. Ezért volt szükség a bírság módosítására úgy, hogy a vállalatok érdekelt­té legyenek téve vízügyi be­ruházások létesítésében. A bírság az új rendelet szerint progresszíven, , évről évre, szinte ugrásszerűen emelke­dik. Revés tisztító Az ÖKÜ-nél már 1965-től — az új rendeletet megelő­zően — intenzíven foglal­koznak a víztisztítás kérdé­sével. Az előrelátásnak kö­szönhető, hogy szerencsés helyzetbe került a kohászati üzem. Az új rendeletben ugyanis elismerik a vállala­tok ilyen irányú tevékenysé­gét, s azoknál az üzemeknél, ahol az 1969—70-es években víztisztítással kapcsolatos beruházások kezdődnek, a jövő évtől nem emelik to­vább a bírság összegét. így rövid idő alatt az ÓKÜ-nek is megtérül a vízügyi beru­házása. A kohászati üzem nem kis mértékben szennyezi a vá­rost keresztül szelő Han- gony-patakot, s a revés, ola­jos víztől a kis patak vörös­re színeződik. A víz szennye­zettségének megakadályozá­sa érdekében ebben az évben 26 millió forintos költséggel megkezdték a revés tisztító építését, mely előreláthatóan 1971-re készül el. Ezzel pár­huzamosan beruházásokat végeznek, melynek célja az olajos víz tisztítása lesz. A Borsodnádasdi Lemezgyár is foglalkozik a témával. Ivóvíz Ozdon, a gyár és a város az ivóvízellátás szempont­jából is nehezen elválaszt­ható. Az ÓKÜ gondoskodik az ivóvízről az üzemben, s a gyár kerítésén kívül, a la­kótelepeken is. Ezért nem kis gondot okozott 1968-ban az új területi víz-árszabá­sok megállapítása, melynek következtében a víz ára köbméterenként több, mint háromszorosára emelkedett. Szinte mozgalom indult ab­ban az időben a víztakaré­kosság érdekében. Özd ismeretes, hogy gyor­san fejlődő város. A szá­mítások szerint néhány év múlva a vízfogyasztás is meg­duplázódik, melyet már a legnagyobb takarékosság mellett sem lehet a jelenle­gi vízrendszerrel kielégíte­ni. Ezért is várják már a lázbérci víztároló Il-es üzem­egységének elkészülését. Az Ózdi Kohászati Üze­mek minden tekintetben szép eredményt ért el a víz- gazdálkodásban. Ez nagyban köszönhető annak, hogy mindjobban elterjed a szemlélet, mely szerint a vi­zet más. megbecsült ener­giahordozóhoz hasonlóan kell kezelni. Tóth István 3. A noí*y zsákmány A helyszíni szemlén meg­állapították, hogy a Fenyő­ben is régóta keresett betö­rő járt. Ügy tűnt: megúnta a bölcsődéket, iskolákat, és most már a nagyobb összegű pénzt keresi. A Fenyőben ta­lált is: ezer forintnál többet. A nyomozók továbbra is hittek a betörő lakóhelye­ként behatárolt részben. Ügy 1 Mosolyog az alma Hamvas a szilva Rengeteg a szőlő Esős, szeles időben 1200 munkás kezdte meg az idei almaszüretet és szilvaszedést a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság nagyüzemi ültetvé­nyein. Az alma szinte moso­lyog — a szilva hamvasan halványkék. Vigyáznak is a szüretelők, mert akkor szép és kelendő a szilva, ha meg­marad a hamva, és az almá­ra is vigyázni kell, mert na­gyobb része a szilvával együtt külföldre utazik. a A termés közepesnél jobb, a minősége, főleg az íze ki­II Vászonfehérítö utca nevezetességei A napokban a miskolci Vászonfehérítö utcán jár­tunk. A 13. szám alatt lakik Bán Antal, LKM-nyugdíjas. Íme a foto, udvarának egy részletéről: a képen a füzér- radványi vár, az Erzsé- bat-híd kicsinyített má­sa, másutt törpék vágnak fát, a mechanikát víz hajtja, egy sűrű fa alatt miniatűr va­dászles húzódik meg, a kis tóból felszökell a víz, és a tetején pingponglabda tán­col. Ez a hobbym — mondja Bán Antal. — Evek óta dí­szítem a lakóhelyem környé­két. A nagy munka tavasszal van, ekkor hozom rendbe kis alkotásaimat. Nagyon a szí­vemhez nőttek és szomszéd­ságukban igen jól érzem ma­gam. A Vászonfehérítö utca 11 szám. alatt Adamovics Béla, % LKM-nyugdíjas lakik. Az ö udvarán az avasi torony ki­csinyített mását láttuk. Kör­ben kis lámpák égtek, és a tetején vörös fény villogott. De egy gombnyo sra a presszó-teraszon is kigyul­ladtak az ablakok. — Egy nyugdíjas általá­ban rá szokott érni Én is szeretem a szépet, és most gyönyörködöm a munkám­ban. B. I. Foto: Szabados váló. Almából 400—42.0 va­gon termést vár a gazdaság. A gyümölcsöt úgy szüretelik, hogy szépség szerint is válo­gatják, mert legalább a fele exporteladásra kerül. Ez meg­könnyíti a tárolási problé­mákat is, hiszen az export- szállítmányokat közvetlenül a termőhelyről indítják és az átvétel a határon történik. Szilvából körülbelül 80 va­gon termést becsülnek és en­nek 80 százaléka szintén ex­porteladásra kerül. A gazda­ság mindkét gyümölcs sze­dését, betakarítását sürgeti, mert közeledik már a szőlő- szüret ideje is. Munkásokat toboroznak mindenütt, ahol csak van jelentkező, és reg­gelente autóbuszok szállítják az almaszüretelőket, szilva­szedőket a Tárcái és Mád környéki ültetvényekre. A szőlő szüretelését csak szeptember végén kezdik! meg. Az időjárás egyelőre) kedvezőtlen, az eső, a hideg C nem jó a szőlőnek. Zöldrot- | hadást okoz, amely, ha na-1 gyobb méretű, rendkívül ká- ' ros is lehet. A mennyiségi termés igen jó — rengeteg a szőlő —, de kiemelkedő mustminőségre, cukrosodásra és főleg aszú- sodásra nem számít a gaz­daság. Meg kell elégedni a mennyiséggel, amelynek biz­tosítása rengeteg áldozatba, munkába, fáradozásba ke­rült. Az idén az esős időjá­rás miatt hatszor-hétszer per­metezték és ötször-hatszor porozták a szőlőültetvénye­ket, hogy megmaradjon a termés. A fáradozás sikerrel járt. A szőlőszüretre már felké­szültek. Befejezéshez közele­dik a présházak, feldolgozó üzemek, valamint a szőlőfel­dolgozó berendezések, gépek, felszerelések javítása és kar­bantartása. A présházakat, feldolgozó üzemeket tataroz­ták is, Tolcsván a pincét bő­vítették. Tízezer hektoliter űrtartalommal új hordókat vásároltak. A nagy termés tárolásához, majd a borok érleléséhez a gazdaság jelen­legi saját pincekapacitása azonban nem elegendő. A Hegyalja valamennyi közsé­gében vásároltak és béreltek borospincéket, és több elha­gyott. betömődött pincét ki­tisztítottak. Természetesen ezeket is előkészítették, be­rendezték az új must és a leendő bor tárolására. Pince­hiány már nincs, de a gaz­daság a jövőben is vásárol és épít pincét, mert évről év­re több űj telepítésű szőlő fordul termőre és emelked­nek a terméshozamok is. (sz. J.) vélték, mégis az általuk sej­tett részen kell laknia, ha most messzebbre is rándult portyára. Meg kellene nézni: hátha nincs bejelentkezve? Az utcabizalmiaktól megtud­ták, hogy azon a környéken körülbelül 100 ember él be­jelentkezés nélkül. Kik ezek az emberek? Rengeteg türelmet, óvatos­ságot, időt kívánó munka kezdődött. Valamennyi be nem jelentkezett embert el­lenőriztek, kicsoda, hol dol­gozik, merre jár, miből él. Mindezt úgy, hogy az esetek túlnyomó többségében maguk az érintett személyek nem is sejtettek semmit. Legtöbb­ször csak a munkahelyről kértek véleményt, a szóban forgó embert a nyomozók derítés kitartó, szívós munkát követel, az apró részletek pontos feltárását, és bizony ez a munka nem mindig lát­ványos, nem mindig izgal­mas. Munka, a szó szoros ér­telmében, nagyon gyakran idegesítő, kemény munka. Február 28-án újabb betö­rés helyszínére sietett a bi­zottság. A betörő a Dominó presszóban járt. Az udvar fe­lőli ablakon mászott be, az ablakon, melynek csak alsó részét fedi rács, a felsőt nem. Szép zsákmányra lelt. Itt találta meg az eddigi legnagyobb összeget: a rak­tárban a kazettából 11 ezer forintot vihetett el! (Vajon miért hagyták ott?) A hely­színelést vezető nyomozótiszt erről az esetről is beszámolt társának. — Kazetta? — Igen. — Felnyitás? — A szokásos módon. — És természetesen vala­hol a gumicsizma nyoma. — Igen. A linóleum padlón tisztán látszik. Negyvenket­tes méretű. — Mást nem csinált? — Semmi különöset. Járt a bárpult mögött is, onnan ci­garettát vett el, de nem ivott meg semmit. Nagyon óvatos, az italra mindig nagyon vi­gyáz.... Ja! És természete­már csak akkor keresték fel, ha erre alapos okot szolgál­tatott viselkedésével, élet­módjával. Érdeklődtek a szomszédos megyékben, sőt az ország tá­volabbi részeiben is hasonló bűntényekről. Az érdeklődés­re sokfelől érkezett jelzés a miskolci rendőrségre. A mis­kolcihoz hasonló jelzésű gu­micsizmás nyomokat találtak az ország számos más váro­sában is betöréseknél. Debre­cenben, Békéscsabán, Tisza- polgáron, Siófokon, Budapes­ten és még több más hely­ségben is. A nyomozással megbízott rendőrtisztek utaztak, jártak- keltek az országban, gyűjtö­gették az adatokat, összeha­sonlítottak, összefüggéseket kerestek. Miskolcon, az éjjeli jár­őrök ugyancsak megkapták feladattikat a gumicsizmás betörő keresésére, de szinte az apparátus valamennyi osz­tálya, a más feladattal meg­bízott rendőrtisztek is figyel­tek, saját munkájuk közben nem észlelnek-e valamit, ami a keresett betörőre utalna. Mindez elképzelhetően sok munkával járt, de a felderí­tés mindig is azzal jár. A mindent tudó, ámítóan ügyes szuperhősök csak a mozi­vásznakon, a tv-készülékek képernyőin láthatók, a való­ságban nem léteznek. A fel­sőn a raktárban rendellen­ség, minden széthajigáivá. A raktár ajtajába belecsavart egy dugóhúzót is. — Dugóhúzót?.,; — Igen. — Szerintem már nincs sok ideje hátra. — Bár az Angyal szólna belőled! — Lehet, hogy az szól. Ha­marosan begyűjtőnk néhány profit. Bízom benne, hogy azok között lesz! A profikat be is gyűjtöt­ték. Üjra és újra sorra ki­hallgatták őket, de „nem vit­ték a balhét”. Csak azt. ami­nek a tagadása már szerin­tük is teljesen fölösleges lett volna, de ezek között nem szerepelt a gumicsizmás ügye közül egy sem. A Dominó-beli zsákmányo­lás után azonban az ismert és sokat átkozott gumicsizmás nyom eltűnt. A kisebb betö­résekben sem ismertek rá a „H”-betűs ember tevékeny- kedésére. Hová lett ez az ember? Pihenőt tart. vagy áthelyezte valahová a székhe­lyét? A nyomozók már arra gondoltak, a keresett betörő mégis a letartóztatottak kö­zött van! bár eddig a benn- levők egyikére sem lehetett rábizonyítani a betöréssoro­zatot. Csak nem lehet valaki ennyire dörzsölt, hogy a hosszú kihallgatások során egyszer sem szólja el magát? De akkor mi van a gumi­csizmással? Miért nem je­lentkezik már, ha még nincs letartóztatva ? Az egyik napon újra betö­rést jelentettek a Jókai ut­cai óvodából. Priska Tibor Következik: Hajnal a Béka étteremben.

Next

/
Thumbnails
Contents