Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-26 / 223. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 Péntek, 1969. szept. 26. =3 tlLMJLGVZt'J Az alvilág professzora Bűnügyi történetekben nincsen hiány sem a televí­zió képernyőjén, sem a mo­zivásznon, sem könyvkiadá­sunkban Ezeknek számát szaporította most Szemes Mi­hály új filmje, Az alvilág professzora. Sokszor szóba került, vajon Magyarországon miért látható viszonylag ke­vés saját gyártású krimi, miért elégítjük ki az ilyen­fajta igényeket importter­mékekkel. Többen azt mond­ták a viták során, hogy a mi társadalmi és gazdasági be­rendezkedésünkben nincs ta­laja az olyan bűnesetnek, amelyik izgalmas krimi alap­jául szolgálhatna, hiszen az ilyenfajta történetek nagy többsége éppen olyan bűn­tetteken alapszik, amelyek sajátosan a kapitalizmus ke­retei között, a magánvállal­kozás, a magántőke világá­ban fordulnak elő. Krimi - igény viszont nálunk is van. Ez igények kielégítésére született Az alvilág profesz- szora, amelyben a magyar rendőrség csodás szervezett­Zsiráf az A sors, vagy a műsorszer­kesztés szeszélye folytán a fentebb ismertetett magyar filmmel egyidőben került a közönség elé a Zsiráf az ab­lakban című csehszlovák film, Radim Cvrcek alkotása. Szintén bűnügyi film. Ebben nincs látványos nyomozás, sőt, mintha a csehszlovák rendőrségnek a filmen látott képviselői kicsit ügyefogyot- tak is lennének, és legkevés­bé rajtuk múlik, hogy végül is elfogják a bűneset tetteseit Milyen bűnesetét? Egészen véletlenül gyermekrablás és ékszerlopás szerepel itt is. Az elrabolt 8 éves kisfiú na­séggel, és alighanem a mesz- sze jövőben jelentkező tech­nikai felkészültséggel nyo­moz egy kusza, többféle bűn- cselekményt elkövető társa­ság, illetve a konkrét tettes, vagy tettesek után. Találko­zunk a filmben gyermekrab­lással, 30 ezer dolláros ék­szer ellopásával, értékes mű­tárgy lopásával, gyilkosság­gal, sorozatos zsarolással, szinte mindennel, ami csak belefér a bűnügyi történetek­be. És találkozunk a törté­netben — mindezek ellenére — nem is kis számban, fá­rasztóan unalmas részletek­kel. A történetet elmondani nagy tapintatlanság lenne azokkal szemben, akik ké­sőbb tekintik meg a filmet, annyit azonban feljegyezhe­tünk, hogy az alkotók nagy igyekezettel próbáltak egybe, gyűjteni mindenféle krimi­motívumot. Kreáltak bűnese­teket, teremtettek egy halk modorú kriminalisztikai zse­nit, s megpróbálták a mi vi­szonyaink közé átültetni a ablakban gyón vígan él egy erdei lak­ban, a mellé őrzőnek rendelt 18 esztendős Milena, az egyik rabló lánya pedig egy jóté­kony angyal, így nincs ok különösebb izgalomra. A né­ző már-már azt hiheti, hogy egy kedves gyermekfilmet lát, a csetlő-botló rendőrnyo­mozók rendszeres visszatéré­se a vászonra azonban emlé­kezetébe idézi, hogy krimi pereg előtte. Legalábbis an­nak szánták alkotói. Kevés izgalmat adó időtöltés, amely­ben az elrabolt kisfiút játszó Martin Mesner bája az egyet­len emlékezetes jelenség. (beneilek) szokvány nyugati bűnügyi történeteket. A film bizonyá­ra tetszeni fog a krimi ren­díthetetlen kedvelőinek, so­kan felfigyelnek majd az im­pozáns szereplőgárdára is. Kár, hogy a film utószinkron- ja nem eléggé sikerült, s kü­lönösen a film elején erősen zavart a szájmozgás és a hang közötti jókora eltérés. — Van cigaretta? — Van — bólint a szerelő, s egy közelben levő üvegajtós szekrény felé int. A szekrénykében cigaretta, csokoládé, cukorka. Hol az egyik, hol a másik ember tű­nik fel, matat a szekrényben, kivesz valamit. Zsebébe nyúl, pénzt vesz elő, számolgat, a pénzt beteszi a szekrénybe, s továbbmegy. — Ez a becsü­letbolt — világosítanak fel az ÉPFU központi telepén, a fő- darabműhely Béke nevet vi­selő szocialista brigád tag­jai. A becsületbolt sok szolgá­A jövő hónapban ünnep­ségsorozattal emlékeznek meg Ózd várossá nyilvánítá­sának huszadik évfordulójá­ról. Az események egyik színfoltja lesz a Béke-telepi új művelődési ház átadása, melyben a megnyitást köve­tően kiállításon mutatják be a város fiatal festőművészei­nek munkáját. A városi ta­nács művelődésügyi és az ÓKÜ tájékoztatási és pro­pagandaosztálya rendezé­sében a város két évtizedes fejlődésének történetéről rendeznek kiállítást a Liszt Ferenc Művelődési Központ­Iele vízió a kisiskoláknak A „Televíziót minden isko­lának!” mozgalomhoz a sá­toraljaújhelyi járás ipari üzemei is csatlakoztak. Leg­utóbb a Sátoraljaújhelyi Gépjavító' Állomás a Karcsa —Becsked-tanyai iskolának aj ándékozott televíziókészülé­ket, hogy az ottani gyerme­kek is tanulhassanak az Is­kolatelevízió korszerű szem­léltető adásaiból. becsületből latot tesz, hiszen nem kell cigarettáért távolabbra men­ni. Azért írjuk, hogy távo­labb, hiszen az ÉPFU-tól jó messzire kell gyalogolnia míg valahol is üzletre akadnak. — Es — kíváncsiskodik a látogató — nincs differencia a pénz körül? — De. Az összeg sosem egyezik az értékkel... _ ? — ...ugyanis, ha a hónap végén összeszámoljuk, min­dig 30—40 forinttal több pénzt találunk benne. Ebből a többletpénzből vettünk egy kávéfőzőt is. Közös célra. ban. A kiállítás megnyitása október 8-án lesz. Bemutat­ják többek között a város szociális, kommunális intéz­ményeinek fejlődését, a la­kásviszonyokat, a helyiipart, a közúti hálózatot, a köz- egészségügyet, a kereskedel­met, a közoktatást, s végül az Ózdi Kohászati üzemek múltját és jelenét. A szokatlanul nagy méretű kiállítás céljaira felhasznál­ják a Liszt Ferenc Művelő­dési Központ összes emeleti helyiségeit. A kiállítás 15 napig tart nyitva. Barbárok ma is vannak. Ha valaki este tíz után han­goskodik az utcán, esetleg táskarádióját bömbölteti, a rendőr — csendháborítás miatt — felelősségre vonja, megbünteti, azaz behajtja rajta a „barbáradót”. De mi történik azzal a barbárral, aki lakásában csinálja mind­ezt? Sajnos, a szomszédság ellen elkövetett efféle bűn­eseteket nem torolja meg a törvény, mert a szomszédsá­gi viszonyt főleg íratlan tör­vények szabályozzák. A bér­házi barbárokra az jellemző, hogy kutyába se veszik az íratlan törvényeket. Aludni szerettem volna. Egyik szomszédom — több van belőle, legalább négy: fent. lent, két oldalt — olyan hangosan rádiózott, hogy képtelen voltam lehunyni a szemem. Reménykedtem, hogy a tízórás hírek után halkabbra fogja rádióját. Nem tette. Tizenegykor sem, féltizenkettőkor még mindig harsogott az az átkozott tánc­zene. csak háromnegyedre hagyta abba. Éreztem szörnyű tehetetlenségemet, hogy ki vagyok neki szolgáltatva. Ha nem szólok, baj, de ha szó­lok, még nagyobb baj, mert a bérházi barbárok legfőbb jellemzője az, hogy semmi­képp sem tudnak önmagukra megharagudni. Próbáltam hasznomra fordítani kény­szerű ébrenlétem kínját, s megszületett az alábbi javas­latom: új tantárgyat kellene beiktatni az általános iskolák tanrendjébe: „A bérházak szomszédsági viszonya, és az abból adódó kötelessége­ink”. Mert már az általános iskolákban elejét kellene venni a bérházi barbárság ki­fejlődésének. TÜKRÖK figyelik lépteim, minden mozdulatom a Szent- péteri-kapui ABC-áruliázban. Olykor csak úgy, véletlenül, beletekintek valamelyikbe, és egy „árgus” szempárt veszek észre. Megkeresem a szempár tulajdonosát, s könnyed fesz­t elenséggel kíváncsiskodom. Mondja, kedves, megszolgál­ják ezek a remek tükrök az árukat? Igen, hangzik a vá­lasz. Tudna egy érdekesebb esetet? Tud. Nemrégiben va­laki ötszáz forintnál maga­sabb értékkel szereteti volna hozzájárulni egy leltárhiány­hoz. Elrakott egy kávédarálót, több kávéskanalat, egy cso­mag kávét. — Es kávéfőzőt, meg csészét nem tett hozzá? — kérdeztem meglepetve. A hölgy nevetett — nem volt érkezése, az egyik tükör még idejében lefülelte. © A nyár utolsó vasárnapja címmel megjelent egy rövid­ke írásom. Az olvasói „éber­ség-szolgálat” elsőrendűen működött. Többen kerestek telefonon, köztük egy csilla­gász, néhány levél is érkezett — a névtelen levélírók a név­telenség mögé rejtőzve, ugyancsak kioktatnak, egyi­kük kerek-perec megmondja a magáét: menjek vissza az általánosba, mert alighanem hiányoztam, avagy — minő tapintatlanság! — „ellógtam” arról az óráról, amelyen az évszak-kezdet napjáról esett szó. Nos, hiányos képzettsé­gemet kiegészítették azzal, .hogy az ősz nem szeptember 21-én, hanem 23-án kezdő­dik. Azt írtam cikkemben szep­tember 17-én, hogy „a kö­vetkező vasárnap már az ősz­höz tartozik” (a következő vasárnap szeptember 21-re esett). Naptárilag kétségtele­nül pontatlan fogalmazás volt, de amire én gondoltam, sajna, bekövetkezett: péntek­re, szombatra már talajmenti fagyokat jósoltak, s vasárnap, azaz szeptember 21-én több, mint tíz fokkal alacsonyabb volt a hőmérséklet, mint egy héttel korábban. Őszintén sajnálom, hogy nekem lett igazam és nem a telefonálók­nak és névtelen levélíróknak — az elmúlt vasárnap (szept. 21.) beütött az ősz... Gulyás Mihály 1/ ' r í'" " Kaveiozo — Ósd ünnepre késsül Kiállítás a város két évtizedéről Kegyetlen szerelem 1 Európa Kiadó Európa és a finnek Két kötet novella, a 20-as évek szovjet irodalmából. Ez önmagában nem sokat mond. Annál nagyobb az olvasó iz­galma, ha megízleli a forron­gó és alakuló szovjet világ élet-halál küzdelmét. Vesz- jolij címadó novellája, a Ke­gyetlen szerelem sem a sze­relem kegyetlenségéről me­sél, hanem a kegyetlen idők­nek azokról a szerelmeseiről, akik a polgárháborúban lehe­tővé tették a Vörös Hadse­reg győzelmét. Ez a korai szovjet próza — mintegy 50 novella — szól most hozzánk. 40—50 év táv­latából. Az összkép a húszas évek nem kisebb jelenségét tárja fel előttünk, mint a szovjet, forradalom fiatalsá­gát az irodalomban, az első évek merész nagyotakarásait az élet és művészet számos területén. Bármelyik novel­lát olvassuk el. előttünk áll az új világot birtokba vevő. az újban először körültekin­tő ezt az élményt először át­élő ember. ünnepségek során észak-ma­gyarországi néptáncfesztivált is rendeztek. Ezen megyén­ket öt népi együttes képvisel­te. Közülük az Ózdi Művésze­ti Együttes első díjat, a sátor­Rendkívül fiatal irodalom volt ez egy olyan korban, amikor hihetetlen tempóban zajlott az irodalom fejlődé­se Oroszországban. A lenin- grádi művészetek háza, mint a mágnes vonzotta a kezdők tömegét. Az újonnan jelent­kezők mindegyike elbeszélé­sekkel, karcolatokkal, novel­lákkal sűrűn teleírt papírla­pokat őrzött megviselt táská­jában, kis kofferében, nyűtt mappájában. Az újak tehát nemcsak újak voltak, hanem akkor még nagyon fiatalok is. Az újrafelfedezés örömét növe­li, hogy a korai szovjet próza napjainkban beérkezett a vi­lágirodalomba. Ennek repre­zentatív kiadása az Európa Kiadó novelláskötete, amely­nek szerzői közül talán elég, ha kiemeljük Pasztemak, Pausztovszkij, Babel, Solo- hov, Gorkij, Zoscsenko, Kata- jev és Ehrenburg nevét. K. I. aljaújhelyi Hegyalja Népi Együttes harmadik díjat nyert. A táncosok egyéni ver­senyének első díját Váradi Zoltán, az ózdi együttes tán­cosa hozta el. III. Helsinkiben tett rövid láto­gatásom során alkalmam nyílt felkeresni a Finn Köz­társaság Külügyminisztériu­mát, ahol tájékoztattak a finn külpolitika aktuális kérdései­ről. — Nem vagyunk nagy or­szág — hangoztatták a kül­ügyminisztériumban —, tisz­tában vagyunk reális lehető­ségeinkkel. Finnország terüle­te 337 000 négyzetkilométer, tehát akkora, mint Olaszor­szág. Lakosságának száma azonban még az ötmilliót sem éri el, tehát a területhez vi­szonyítva nagyon kevés. Még­is, úgy gondoljuk, hogy a vi­lágban az olyan kis orszá­goknak is fontos szerepe le­het, mint Finnország.- Nem kell a háttérben maradnunk, hanem kezdeményezhetünk is. Az a célunk, hogy min­dent megtegyünk a béke és a biztonság erősítéséért. — Ez azt jelenti — hang­zott tovább a tájékoztató —, hogy keressük azokat a lehe­tőségeket, amelyek a megol­dáshoz vezetnek, s ezt minél szélesebb, körben megvitas­suk a különböző országokkal. A finn kormány ezért 1969. május 2-án memorandumot készített. Az emlékiratban ki­fejtettük álláspontunkat az európai biztonsági konferen­cia kérdésében, pozitív elő­terjesztéseket tettünk, és ki­jelentettük, hogy mindent megteszünk egy ilyen konfe­rencia sikeréért. A konferen­cia színhelyéül felajánlottuk Finnországot. Az emlékiratot eljuttattuk az összes európai országokhoz, köztük Kelet- és Nyugat-Németországhoz, va. lamint az Egyesült Államok­hoz és Kanadához, összesen 32 országhoz. Eddig húsz vá­laszt kaptunk, legutoljára Iz- land válaszolt. Megkaptuk valamennyi szocialista ország válaszát, a semleges or­szágokét és egyes nyugati or­szágokét is. Az állásfoglalás pozitív. A válaszok általában helyeslik és üdvözlik a kez­deményezést. Egyetlen kivé­tel Albánia, ahonnan nem kaptunk ugyan hivatalos vá­laszt, de az ország képvise­lője negatív álláspontot fog­lalt el az értekezlet megren­dezésével kapcsolatban. — Válaszaikban a szocia­lista országok hangsúlyozták: helyeslik, hogy a konferen­ciát alaposan elő kell készí­teni, de ez ne jelentse a kon­ferencia időpontjának túlsá­gos elhúzódását. A nyugati országok legtöbbje a konfe­rencia alapos előkészítését hangsúlyozza. Svédország ki­fejtette válaszában, hogy az Egyesült Államoknak és Ka­nadának mindenképpen jelen kell lenniük az értekezleten. — Véleményünk szerint év vége felé kapunk majd to­vábbi válaszokat, mert úgy értesültünk, hogy a NATO- országok decemberben érte­kezletet tartanak, és ezen ala­kítják ki álláspontjukat. Ügy gondoljuk, hogy a jövő év elején megvizsgálhatjuk a kérdést, és megfontolhatjuk, mi legyen a további teendő. — Nekünk a konkrét lé­péseket illetően nincs hiva­talos elképzelésünk. Ügy gon­doljuk azonban, hogy a két­oldalú tárgyalások lehetővé teszik majd annak megálla­pítását, milyen lépések szük­ségesek a továbbiakban. Vé­leményünk szerint a kétol­dalú tárgyalások során jó lenne megállapítani azoknak a problémáknak körét, ame­lyekben viszonylag könnyebb egyetértésre jutni, majd fok­ról fokra kell haladni a ne­hezebben megoldható kérdé­sek felé. Finnország azonban semmi esetre sem akarja elő­re meghatározni a teendőket. Vannak olyan kérdések Euró­pában, amelyeket rövid idő, lehet oldani, de vannak olya­nok is, amelyekhez 3—4 hét­napos tárgyalás sem elegen­dő. — Magyar—finn vonatko­zásban nincsenek problé­máink. A két nép barátsága hagyományos. Kekkonen ál­lamelnök már járt Magyar- országon, mostani hivatalos látogatása pedig újabb meg­nyilvánulása a két ország jó kapcsolatainak és annak, hogy a különböző társadalmi rendszerek nem zárják ki a kölcsönös. és baráti együtt­működést. A kulturális egyez­ményen túlmenőleg meg akarjuk vizsgálni a gazdasá­gi és technikai együttműkö­dés fejlesztésének lehetősé­geit. Mindkét részről keressük ezeket. — A magyar kormány kép­viselői is jártak nálunk, és reméljük, hogy a kölcsönös találkozások még inkább hoz­zájárulnak sokoldalú kapcso­lataink elmélyítéséhez. A gazdasági együttműködés te­kintetében nagy lehetősége­ket látunk, mert ez kölcsönös érdekünk, s véleményünk szerint azt kell vizsgálni, mi­lyen módon lehelne azokat, a kapcsolatokat is továbbfej­leszteni Gáti IsivájM Borsodi sikerek a gyöngyösi népíánctesztí válón Az idei gyöngyösi szüreti A Finn Nemzeti Opera épülete, sok nagy zenei siker színhelye. akár 3—4 nap alatt is meg

Next

/
Thumbnails
Contents