Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-26 / 223. szám

ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 2 Péntek, 1969. szept. 26. Befejezte munkáját az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) köbmétert. A városok egész sora kapcsolódik be a gáz­fogyasztásba, s végül is — a számítások szerint 1980-ban — az ország összes energia­fogyasztásának egynegyedét gázból fedezik majd. Mindebből következik, hogy a gáztermelés és -ellátás je­lentősége a villamos ener­giáéhoz lesz hasonló, ez teszi szükségessé ennek az új ipa­ri törvénynek a megalkotá­sát is. Sajátossága a javas­latnak. hogy nagy mértékben 'figyelembe veszi a gáz veszé­lyességét. és messzemenően védi a fogyasztók érdekeit. Ilyen természetű a törvény- tervezet azon paragrafusa, amely szerint csak törvényes pjca lehet a szolgáltatás meg­tagadásának; hogy a szolgál­tatás körülményeit szerződés­ben kell rögzíteni, továbbá, hogy a fogyasztó 15 napra felmondhatja a szerződést, a szolgáltató azonban nem, és így tovább. Ugyancsak fon­tos, hogy kizárólag hatósági engedélyezés és minősítés alapján lehet gázkészüléke­ket és szerelvényeket forga­lomba hozni, és a szabálysér­tőket szigorúan meg kell büntetni. Ide tartozik az is, hogy a szolgáltatónak a be­rendezéseket rendszeresen el­lenőrizni kell, még. ha ez ké­nyelmetlenséget okoz a fo­gyasztónak, akkor is. Aki vi­szont akadályozza ezt az el­járást 3000 forintos pénzbün­tetéssel sújtható A törvény azonban csak a jövő év júliusában lép ha­tályba. miután igen sok még az elvégzendő jogi és műsza­ki előkészület a megfelelő végrehajtáshoz. a tüzelőanyag égési tulajdon­ságainak megváltozása miatt át kell alakítani, vagy újjal felváltani, akkor a cserét a gázszolgáltató vállalat díj­mentesen végezze el. Befejezésül elmondotta, személyes tapasztalatai alap­ján azokat a visszásságokat, amelyek különösen sújtják a miskolci gázfogyasztókat. Aláhúzta, hogy a termofor- kémények a magyarországi éghajlati viszonyokra nem felelnek meg, a gázszolgál­tatás műszaki bizottságának, az ÉVM a mai napig sem til­totta le alkalmazását. Ennek következményeképpen csak Miskolcon több mint kétezer lakás tulajdonosai élnek a mérgezés fenyegető veszélyé­ben, mert korábban a Ké­ményseprő Vállalat ezeket a kéményeket üzemképesnek nyilvánította. Az utóbbi hó­napokban azonban a korábbi halálos kimenetelű balesetek miatt a gázmű nem veszi át ezeket a készülékeket. Ennek következtében jelenleg is közel 300 család él korszerű új lakásban, higiéniai igé­nyeit korszerűtlen módon ki­elégítve, mert a gázbojlerek üzemeltetése nem biztonsá­gos. Hasonló zavarok állnak fenn a házgyári technológiá­val készült lakások konyha használatánál. Végül kérte a kormányt, hogy intézkedjék az építésügyi szabályok és a gázprogram összehangolására. A törvényjavaslatot ezek után, viszonylag rövid és tö­mör megtárgyalás alapján — amelyben többek között részt vett Kiss Árpád, az Országos Műszaki-fejlesztési Bizott­ság elnöke is — az ország- gyűlés elfogadta. Ezzel a parlament szeptemberi ülés­szaka befejezte munkáját. CSKP KB ülése keléséről, és a jelenlegi hely­zetről, valamint a párt to­vábbi feladatairól. A CSKP KB plénuma a beszámolóval kapcsolatban foglalkozik szervezeti és személyi kérdé­sekkel is. Kami Laiosné felszólalása , Kammel Lajosné, Borsod "megyei képviselő (3. válasz­tókerület), Miskolc I. kerü- ' íéti Tanács vb-elnöke felszó­lalása elején rövid áttekin­tést adott a város gázszolgál­tatásának fejlődéséről. Az el­ső gázüzem magánvállalko­zásban 1822-ben jött létre ■városunkban. Tizennyolc éven át a gázgyári berende­zés csak közvilágítási célo­kat szolgált. 1900-ban három közintézmény és néhány ma­gános bekapcsolásával az egész évi gázfelhasználás 532 544 köbméter volt A gáz­üzem összdolgozóinak lét­száma 22 fő. A 60-as évek közepétől a gáz ipari és kom­munális felhasználása robba­násszerűen terjedt. A téli szezonban napi 300 ezer 'köbméter gázt használtunk f ■'' fel. Csupán a háztartások *■ ".gázfűtésre történt átállása -'^következtében a legutóbbi té- IfpJli szezon idején 2 ezer ton- ' na szén mennyiség eltüzelésé­vel járó levegőszennyeződés- : tői szabadult meg a lakos­ság. Meggyőződésem szerint a kormány gázprogramja megvalósításának nagy jelen­tősége van népgazdasági és népegészségügyi szempontból. Nagyon időszerű tehát a gáz­energia törvény megalkotása. A javaslat egyes paragrafu­sai azonban nem elég meg­nyugtatóan rendeznék a ve­szélyes szolgáltatással járó felelősséget. Ezért felvetette, nincs rendjén az, hogy a szakértelemmel nem rendel­kező fogyasztónak kell kar­bantartania saját vezetékeit. , Azt. a módosító indítványt terjesztette elő, hogy az in­gatlantulajdonos költségére a szolgáltató vállalat legyen köteles üzemképes állapot­ban tartani a vezetéket a csatlakozási ponttól egészen a fogyasztó gázmérőjéig, il­letve a fogyasztói főcsapig. Indítványozta azt is, hogy ha a háztartási és kommuná­lis fogyasztók készülékét más gázfajtára való áttérés, vagy n ^r*' *~v7 r ÓV- 1 ■ Megkezdődött a Csütörtökön délután, a prá­gai vár Spanyol-termében megkezdődött a CSKP Köz­ponti Bizottságának ülése. A plénumon Gustáv Husák el­ső titkár beterjesztette a párt­elnökség beszámolóját az áp­rilis óta eltelt időszak érté­Távirat a VDK új elnökének Az első szabad magyar város: Makó A VDK Nemzetgyűlése Ton Duc Thangot választotta meg a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság elnökévé. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a magyar nép és a maga nevében szívből jövő, legjobb kívánságait küldte Ton Duc Thang elv­társnak Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A vietnami nép javát, né­peink barátságát szolgáló magas és felelősségteljes munkájához sok sikert, és jó egészséget kívánt. Előadás a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Akadémiá­jának előadás-sorozatában Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára csütörtökön előadást tartott a kommunista - és munkáspártok moszkvai ta­nácskozásáról. A Zeneművé­szeti Főiskola nagytermében megtartott előadáson részt vett az MSZMP Központi Bizottságának és az Elnöki Tanácsnak több tagja, poli­tikai " és társadalmi életünk számos ismert személyisége. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó füzet- alakban megjelenteti. A hajdani Csanád vár­megye székhelye volt Makó, ez a Maros­parti, hagymatermelő kisvá­ros. A patinás „megyeházát” szépen helyrehozták, ott szé­kel a város tanácsa. A bolt­íves bejárat alatt bronz dom­bormű. Az 1919-es Tanács- köztársaság forradalmi már­tírjainak emlékére emelték. A makói emberek nem fe­lejtették el azokat a küzdel­mes, szép napokat. S a bizo- dalom nem is volt hiábavaló, mert huszonöt esztendővel ezelőtt, a magyar városok kö­zül számukra jött el elsőnek- a régen várt szabadság. 1944. szeptember 26-án, amikor a nap fölkelt a keleti égbolton, Makó városára a szabadság fénye is felragyogott. A szemtanú, özv. Szabó Jánosné emlékezik: — Makón erős volt a bal­oldali mozgalom. Én, és fér­jem, 1925-től kezdve részt vettünk a munkásmozgalom­ban, a szociáldemokrata párt tagjai voltunk, a felszabadu­lás pillanatától pedig a kom­munista párt soraiban foly­tattuk küzdelmünket. Szabó néni, mint annyi makói asszony, hagymater­melő család sarja. Szeptember 25-én kukori­cát szedtek a kiszombori ha­tárban. Estefelé igyekeztek volna haza, amikor a város­ból jövő emberek hozták a hírt: — Szabó bácsi, ne men­jenek be a városba, mert magukat elhurcolják. — Nem mertünk bemenni, hiszen már előbb is provo­káltak minket. Ügy döntöt­tünk, hogy nem térünk be a városba, hanem egy közeli tanyába megyünk, ahol is­merőseink laknak. A tanyában sokan voltak a Maros túlsó partjáról Is. Meghúzódtak és vártak. Arad térségéből érkezett meg a szovjet előőrs után a derék­had. — Az első napon dermedt­ség volt a városban — foly­tatja Szabó néni. — Mi lesz? Mi történik? Először a gye­rekek merészkedtek ki, majd utánuk a szülők is. Aztán megjelent az első plakát a városban: indítsák meg az is­kolákban a tanítást, álljon helyre a közigazgatás, nyis­sanak ki az üzletek, kezdjék meg a munkát az üzemek­ben. a malmok is dolgozza­nak és a templomokat is nyissák ki. — Egy öregasszony olvas­gatta a plakátot: „A templo­mokat is?” Akkor nem igaz, amit mondtak, hiszen imád­kozni is szabad. Valahogy így oldódott a légkör — emléke­zik Szabó néni. Említi, hogy Vas Zoltán jött át Makóra, segített az MKP megszervezésében. Per­sze, ott voltak a makói elv- társak is, Igaz Lajos, Diós Sándor és a többiek. Bolkov kapitány, a város parancsno­ka is támogatta a helybeli embereket. A határban levő hagymakupacokat beljord- tálc, s talán a felszabaduló Magyarország első külkeres­kedelmi kapcsolata akkor bo­nyolódott le: a városparancs- .nok hagymát rendelt a har­coló alakulatok ellátásához, s a makóiak 35 vagon hagymát: adtak el. A városi tanács épületé­ben a fiatal titkár, Karsai András így idézi azokat a na­pokat: — Érdekes helyzet volt akkoriban, mivel jelentős földbirtokkal nem rendel­keztünk, alig jutott az itteni „földéhes” embereknek bir­tok. A mi területünkön az összes földhözjuttatottak 53 százaléka 1 holdon alul ka­pott. S mi a helyzet mostaná­ban? — Négy nagy termelőszö­vetkezet van a makói határ­ban. és 30 ezer holdon gaz­dálkodnak. Megváltozott Makó belvá­rosa. Szabó néni is új lakást kapott, szép, kétszoba-össz- komfortos otthona van a Le­nin téren. A titkár mondja: — Az elmúlt tíz esztendő során Makó lakossága ugyan­is évente csökkent, tavaly 29 ezer főt számlált. Munkahely hiányában vándoroltak el a fiatalok. F eljegyzem az adatokat. Ml a helyzet most? A Hódmezővásárhelyi Di­vatkötöttárugyár új üzemet építtetett Makón. Háromszáz asszony és leány jut munká­hoz. A tanács 12 millió fo­rintért újjáépítette a tégla­gyárat, azt is most avatják. A termelőszövetkezetek is jól fizetnek a tagoknak. Más az élet, jobb és kiegyensúlyozot­tabb. Átépül a régi belváros is. Készen áll 219 lakás, a vá­ros közepén, a következő időszakban újabb lakóházak nőnek ki a régiek helyén. G. I. Miiiiiiiiiimmiiimi Oravec János Htmimiiiimiiiiiiiii A HADIFOGOLY-BA- UAliK egy kisebb helyiségé­be amely azelőtt az őrség parancsnokáé volt, két tiszt szállásolta be magát. Mind­kettő főhadnagy volt. Szent- miklósi Pongrácz Gábor, a fiatalabb, ruhástól feküdt az ágyon, kezét feje alá dugta. Szemét csukva tartotta, mint­ha aludna. Már harmadik éve katonáskodott, de a front­• ra nem került ki. A forrada- ... lom előtt a minisztériumban bújtatta el az apja, néhány .ezer hold föld birtokosa. Most vadonatúj felszerelést viselt, és útitáskájában még száj­víz és kölni is volt. A derék­szíj krómozott csatja, és az úi fémjelvények csillogtak rajta. Köpenye és ezüstmar- kolatú tiszti kardja a deszká­saiba vert szögeken függött. Helyettese, Motesiczky Ádám, szürke katonaládán ült, és dohányt vett elő saj­tolt kéregpapírból készült ci­garettatárcájából. Tíz évvel volt idősebb tiszttársánál. Irigykedve nézte a másik csi- . nos. kissé lányos arcát, feke­te és fényes haját, agyongon- ■ dozott bajúszát. Motesiczkyt "sértette a helyettesi beosztás. Végigharcolta a háborút, két- •: szer is megsebesült, s mint • gyakran hangoztatta, a ha- •> iáit csak „de justesse” — egy hajszál híján — kerülte el. De egy francia nevelőnő tör­vénytelen fia nem emelked­hetett a földbirtokos fölé. Eredetileg tüzértiszt volt, és kérkedve viselte a sebesülési jelvényt. Megcsavarta a ci­garettát. Tüzet egy sok gömb­re kötött színes kanócról vett. Ha tehette, mindig franciául beszélt. így akarta bizonyí­tani a felsőbb társaságokhoz való tartozását. Most is fran­ciául szólalt meg: — Est-ce que vous dormez? (Alszik?) . — Voyons — ült fel a má­sik az ágyon —, quelle betise, vous voyez bien, que je suis debout! (Ugyan, mi­csoda butaság, hiszen látja, hogy fent vagyok!) Kopogtatás után két tiszti­szolga lépett be. Ebédhez te­rítettek a kecskelábú aszta­lon. Az egyik katona címe­res, ezüst családi evőeszkö­zöket szedett elő Pongrácz útitáskájából. Motesiczky fa­nyalogva mosolygott, és hoz­zákezdett az evéshez. NEM SOKKAL ebéd után a helyi hatóság képviselői és a bánya főtanácsosa ültek a lerámolt asztalnál. A közös ténykedést jöttek megbeszél­ni. Pongrácz ásított és a vas­rácsos ablakhoz ment. Nem érdekelte az ügy. Mindent helyettesére bízott. Az ablak­ból a lefelé fordított puska­csővel sétáló őrszemet látta. Esett az eső. Nagyszemű, tar­tós őszi eső. Ameddig ellá­tott, kihalt volt a telep. Csak a nehéz, esőtől terhes, sötét fel legek szálltak alacsonyan és gyorsan a völgy felett. A főhadnagy látta, hogy az őr­szem a kerítésnél megáll, két ujja közé fogva kifújja az or­rát, majd nadrágjához dör­zsöli kezét. — „Ugyan, hová fajult ez a háború! — gondolta magá­ban. — Milyen ünnepélye­sek voltak a hadüzenet első pillanatai! Uj, egyenruhába bújtatott katonák masíroztak a kaszárnyákból az állomás felé. Hársfaágakat tűztek puskájuk csövébe, a tüzérek meg fenyőágakkal díszítették ágyúikat. Éjfélkor, mikor megkondultak a székesegy­ház harangjai, és a többiek ráfeleltek, ő még mindig az utcán csavargott. Azon áb­rándozott, hogyan fog elbú­csúzni Dórától, menyasszo­nyától és szüleitől. Elmegy a frontra, megsebesül, hős lesz, és kitüntetik. De ebből nem lett semmi. Apja közbenjá­rására a minisztériumba he­lyezték. Most meg, az apja egyenesen követelte, hogy harcoljon. De milyen háború ez már! Nem harc, hanem verekedés. Most meg ezeket a nyomorultakat kell munkára hajtani. Dóra, Dóra — sóhaj­tott nagyot —, milyen hős a te vőlegényed?” A barakk előtt őrségváltás volt. Lassan sötétedett. Elfor­dult az ablaktól, körülnézett. Már csak Motesiczky volt a helyiségben. Mosolyogva lé­pett hozzá: — Mialatt te ábrándoztál, én mindent elintéztem. Éj­jel lefogjuk a sztrájkolókat, azokat is, akik ma dolgoztak. Addig tartjuk őket étlen- szómjan, amíg nem hajlan­dók dolgozni. Ennyi az egész, un point, e’est tout! (és kész!) — és összeütötte te­nyerét. — Gyere, kártyáz­zunk. Van még idő estig. Az egyik tisztiszolga pet­róleumlámpát gyújtott. Elő­került egy üveg pálinka is. Motesiczky mohón és sokat ivott. Nyerni akart, de ál­landóan vesztett, holott tud­ta, hogy bajtársa unottan ját­szik. szinte oda se figyel. Iri­gyelte szerencséjét a játék­ban. Közben nőkről beszél­gettek. Ez a téma kissé fel­élénkítette Pongráczot. El­mondta néhány kalandját. Tiszttársa közben arra gon­dolt, hogy könnyű neki. mert pénze van és jóképű. És iri­gyelte szerencséjét a szerfe­lemben is. Az állandó vesz­tés idegessé tette, mégis ural­kodott magán, és egy divatos sláger egyetlen sorát énekel­te minduntalan: „Y en a-t-il des cigarettes et des divans dans noire souvenir...” („Emlékünket őrzi a cigaret­ták füstje és a kerevetek süp­pedése ...”) Megálltak a játékkal, mert Motesiczkynek kifogyott a pénze. Zavart mosollyal kért kölcsön. Pongrácz ráemelte tekintetét, és az előtte tor­nyosuló bankjegyeket áttol­ta az asztal másik oldalára. — Merci, mon eher — tet­te a pénzre kezét Motiseczky. — Quelle saleté que 1’ argent... (Köszönöm, kedve­sem. Óh, ezek a piszkos pénzügyek...) — sóhajtotta, és felhajtott egy pohárka pá­linkát. KINT, az eresz alatt, az ablaknál megállt az őrszem és belesett. Az asztalra állí­tott petróleumlámpa egy nagy kéz árnyékát vetítette a falra. Ez a nagy árnyékkéz nagy ámyékkártyát tartott ujjai között. Egy pillanatig megmerevedett a levegőben, aztán lecsapta a lapot a sö­tétségbe, a semmibe. Bentről éles nevetés hallatszott. Az őr elkapta fejét az ablaktól és arrább lépett. Először nyert ma este Mo­tesiczky Ádám magyar kirá­lyi főhadnagy. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents