Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-26 / 223. szám

ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 2

Péntek, 1969. szept. 26.

Befejezte munkáját az országgyűlés ülésszaka

(Folytatás az 1. oldalról)

köbmétert. A városok egész sora kapcsolódik be a gázfogyasztásba, s végül is — a számítások szerint 1980-ban — az ország összes energiafogyasztásának egynegyedét gázból fedezik majd.

Mindebből következik, hogy a gáztermelés és -ellátás jelentősége a villamos energiáéhoz lesz hasonló, ez teszi szükségessé ennek az új ipari törvénynek a megalkotását is. Sajátossága a javaslatnak. hogy nagy mértékben 'figyelembe veszi a gáz veszélyességét. és messzemenően védi a fogyasztók érdekeit. Ilyen természetű a törvény- tervezet azon paragrafusa, amely szerint csak törvényes pjca lehet a szolgáltatás megtagadásának; hogy a szolgáltatás körülményeit szerződésben kell rögzíteni, továbbá, hogy a fogyasztó 15 napra felmondhatja a szerződést, a szolgáltató azonban nem, és így tovább. Ugyancsak fontos, hogy kizárólag hatósági engedélyezés és minősítés alapján lehet gázkészülékeket és szerelvényeket forgalomba hozni, és a szabálysértőket szigorúan meg kell büntetni. Ide tartozik az is, hogy a szolgáltatónak a berendezéseket rendszeresen ellenőrizni kell, még. ha ez kényelmetlenséget okoz a fogyasztónak, akkor is. Aki viszont akadályozza ezt az eljárást 3000 forintos pénzbüntetéssel sújtható A törvény azonban csak a jövő év júliusában lép hatályba. miután igen sok még az elvégzendő jogi és műszaki előkészület a megfelelő végrehajtáshoz.

a tüzelőanyag égési tulajdonságainak megváltozása miatt át kell alakítani, vagy újjal felváltani, akkor a cserét a gázszolgáltató vállalat díjmentesen végezze el.

Befejezésül elmondotta, személyes tapasztalatai alapján azokat a visszásságokat, amelyek különösen sújtják a miskolci gázfogyasztókat. Aláhúzta, hogy a termofor- kémények a magyarországi éghajlati viszonyokra nem felelnek meg, a gázszolgáltatás műszaki bizottságának, az ÉVM a mai napig sem tiltotta le alkalmazását. Ennek következményeképpen csak Miskolcon több mint kétezer lakás tulajdonosai élnek a mérgezés fenyegető veszélyében, mert korábban a Kéményseprő Vállalat ezeket a kéményeket üzemképesnek nyilvánította. Az utóbbi hónapokban azonban a korábbi halálos kimenetelű balesetek miatt a gázmű nem veszi át ezeket a készülékeket. Ennek következtében jelenleg is közel 300 család él korszerű új lakásban, higiéniai igényeit korszerűtlen módon kielégítve, mert a gázbojlerek üzemeltetése nem biztonságos. Hasonló zavarok állnak fenn a házgyári technológiával készült lakások konyha használatánál. Végül kérte a kormányt, hogy intézkedjék az építésügyi szabályok és a gázprogram összehangolására.

A törvényjavaslatot ezek után, viszonylag rövid és tömör megtárgyalás alapján — amelyben többek között részt vett Kiss Árpád, az Országos Műszaki-fejlesztési Bizottság elnöke is — az ország- gyűlés elfogadta. Ezzel a parlament szeptemberi ülésszaka befejezte munkáját.

CSKP KB ülése

keléséről, és a jelenlegi helyzetről, valamint a párt további feladatairól. A CSKP KB plénuma a beszámolóval kapcsolatban foglalkozik szervezeti és személyi kérdésekkel is.

Kami Laiosné felszólalása

, Kammel Lajosné, Borsod "megyei képviselő (3. választókerület), Miskolc I. kerü- ' íéti Tanács vb-elnöke felszólalása elején rövid áttekintést adott a város gázszolgáltatásának fejlődéséről. Az első gázüzem magánvállalkozásban 1822-ben jött létre ■városunkban. Tizennyolc éven át a gázgyári berendezés csak közvilágítási célokat szolgált. 1900-ban három közintézmény és néhány magános bekapcsolásával az egész évi gázfelhasználás 532 544 köbméter volt A gázüzem összdolgozóinak létszáma 22 fő. A 60-as évek közepétől a gáz ipari és kommunális felhasználása robbanásszerűen terjedt. A téli szezonban napi 300 ezer 'köbméter gázt használtunk f ■'' fel. Csupán a háztartások *■ ".gázfűtésre történt átállása -'^következtében a legutóbbi té- IfpJli szezon idején 2 ezer ton- ' na szén mennyiség eltüzelésével járó levegőszennyeződés- : tői szabadult meg a lakosság. Meggyőződésem szerint a kormány gázprogramja megvalósításának nagy jelentősége van népgazdasági és népegészségügyi szempontból. Nagyon időszerű tehát a gázenergia törvény megalkotása.

A javaslat egyes paragrafusai azonban nem elég megnyugtatóan rendeznék a veszélyes szolgáltatással járó felelősséget. Ezért felvetette, nincs rendjén az, hogy a szakértelemmel nem rendelkező fogyasztónak kell karbantartania saját vezetékeit. , Azt. a módosító indítványt terjesztette elő, hogy az ingatlantulajdonos költségére a szolgáltató vállalat legyen köteles üzemképes állapotban tartani a vezetéket a csatlakozási ponttól egészen a fogyasztó gázmérőjéig, illetve a fogyasztói főcsapig.

Indítványozta azt is, hogy ha a háztartási és kommunális fogyasztók készülékét más gázfajtára való áttérés, vagy

n ^r*' *~v7 r ÓV- 1 ■

Megkezdődött a

Csütörtökön délután, a prágai vár Spanyol-termében megkezdődött a CSKP Központi Bizottságának ülése. A plénumon Gustáv Husák első titkár beterjesztette a pártelnökség beszámolóját az április óta eltelt időszak értéTávirat a VDK új elnökének

Az első szabad magyar város: Makó

A VDK Nemzetgyűlése Ton Duc Thangot választotta meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökévé.

A Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar nép és a maga nevében szívből jövő, legjobb kívánságait küldte Ton Duc Thang elvtársnak Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke.

A vietnami nép javát, népeink barátságát szolgáló magas és felelősségteljes munkájához sok sikert, és jó egészséget kívánt.

Előadás a Politikai Akadémián

A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Akadémiájának előadás-sorozatában Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön előadást tartott a kommunista - és munkáspártok moszkvai tanácskozásáról. A Zeneművészeti Főiskola nagytermében megtartott előadáson részt vett az MSZMP Központi Bizottságának és az Elnöki Tanácsnak több tagja, politikai " és társadalmi életünk számos ismert személyisége.

Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó füzet- alakban megjelenteti.

A hajdani Csanád vármegye székhelye volt Makó, ez a Marosparti, hagymatermelő kisváros. A patinás „megyeházát” szépen helyrehozták, ott székel a város tanácsa. A boltíves bejárat alatt bronz dombormű. Az 1919-es Tanács- köztársaság forradalmi mártírjainak emlékére emelték.

A makói emberek nem felejtették el azokat a küzdelmes, szép napokat. S a bizo- dalom nem is volt hiábavaló, mert huszonöt esztendővel

ezelőtt, a magyar városok közül számukra jött el elsőnek- a régen várt szabadság. 1944. szeptember 26-án, amikor a nap fölkelt a keleti égbolton, Makó városára a szabadság fénye is felragyogott.

A szemtanú, özv. Szabó Jánosné emlékezik:

— Makón erős volt a baloldali mozgalom. Én, és férjem, 1925-től kezdve részt vettünk a munkásmozgalomban, a szociáldemokrata párt tagjai voltunk, a felszabadulás pillanatától pedig a kommunista párt soraiban folytattuk küzdelmünket.

Szabó néni, mint annyi makói asszony, hagymatermelő család sarja.

Szeptember 25-én kukoricát szedtek a kiszombori határban. Estefelé igyekeztek volna haza, amikor a városból jövő emberek hozták a hírt: — Szabó bácsi, ne menjenek be a városba, mert magukat elhurcolják.

— Nem mertünk bemenni, hiszen már előbb is provokáltak minket. Ügy döntöttünk, hogy nem térünk be a városba, hanem egy közeli tanyába megyünk, ahol ismerőseink laknak.

A tanyában sokan voltak a Maros túlsó partjáról Is. Meghúzódtak és vártak. Arad térségéből érkezett meg a szovjet előőrs után a derékhad.

— Az első napon dermedtség volt a városban — folytatja Szabó néni. — Mi lesz? Mi történik? Először a gyerekek merészkedtek ki, majd utánuk a szülők is. Aztán megjelent az első plakát a városban: indítsák meg az iskolákban a tanítást, álljon helyre a közigazgatás, nyissanak ki az üzletek, kezdjék meg a munkát az üzemekben. a malmok is dolgozzanak és a templomokat is nyissák ki.

— Egy öregasszony olvasgatta a plakátot: „A templomokat is?” Akkor nem igaz, amit mondtak, hiszen imádkozni is szabad. Valahogy így oldódott a légkör — emlékezik Szabó néni.

Említi, hogy Vas Zoltán jött át Makóra, segített az MKP megszervezésében. Persze, ott voltak a makói elv- társak is, Igaz Lajos, Diós Sándor és a többiek. Bolkov kapitány, a város parancsnoka is támogatta a helybeli embereket. A határban levő hagymakupacokat beljord- tálc, s talán a felszabaduló Magyarország első külkereskedelmi kapcsolata akkor bonyolódott le: a városparancs- .nok hagymát rendelt a harcoló alakulatok ellátásához, s a makóiak 35 vagon hagymát: adtak el.

A városi tanács épületében a fiatal titkár, Karsai András így idézi azokat a napokat:

— Érdekes helyzet volt akkoriban, mivel jelentős földbirtokkal nem rendelkeztünk, alig jutott az itteni „földéhes” embereknek birtok. A mi területünkön az összes földhözjuttatottak 53 százaléka 1 holdon alul kapott.

S mi a helyzet mostanában?

— Négy nagy termelőszövetkezet van a makói határban. és 30 ezer holdon gazdálkodnak.

Megváltozott Makó belvárosa. Szabó néni is új lakást kapott, szép, kétszoba-össz- komfortos otthona van a Lenin téren.

A titkár mondja:

— Az elmúlt tíz esztendő során Makó lakossága ugyanis évente csökkent, tavaly 29 ezer főt számlált. Munkahely hiányában vándoroltak el a fiatalok.

F

eljegyzem az adatokat. Ml a helyzet most? A Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár új üzemet építtetett Makón. Háromszáz asszony és leány jut munkához. A tanács 12 millió forintért újjáépítette a téglagyárat, azt is most avatják. A termelőszövetkezetek is jól fizetnek a tagoknak. Más az élet, jobb és kiegyensúlyozottabb. Átépül a régi belváros is. Készen áll 219 lakás, a város közepén, a következő időszakban újabb lakóházak nőnek ki a régiek helyén.

G. I.

Miiiiiiiiiimmiiimi

Oravec

János

Htmimiiiimiiiiiiiii

A HADIFOGOLY-BA- UAliK egy kisebb helyiségébe amely azelőtt az őrség parancsnokáé volt, két tiszt szállásolta be magát. Mindkettő főhadnagy volt. Szent- miklósi Pongrácz Gábor, a fiatalabb, ruhástól feküdt az ágyon, kezét feje alá dugta. Szemét csukva tartotta, mintha aludna. Már harmadik éve katonáskodott, de a front• ra nem került ki. A forrada- ... lom előtt a minisztériumban

bújtatta el az apja, néhány .ezer hold föld birtokosa. Most vadonatúj felszerelést viselt, és útitáskájában még szájvíz és kölni is volt. A derékszíj krómozott csatja, és az úi fémjelvények csillogtak rajta. Köpenye és ezüstmar- kolatú tiszti kardja a deszkásaiba vert szögeken függött.

Helyettese, Motesiczky Ádám, szürke katonaládán ült, és dohányt vett elő sajtolt kéregpapírból készült cigarettatárcájából. Tíz évvel volt idősebb tiszttársánál. Irigykedve nézte a másik csi- . nos. kissé lányos arcát, fekete és fényes haját, agyongon- ■ dozott bajúszát. Motesiczkyt "sértette a helyettesi beosztás. Végigharcolta a háborút, két- •: szer is megsebesült, s mint

• gyakran hangoztatta, a ha- •> iáit csak „de justesse” — egy

hajszál híján — kerülte el. De egy francia nevelőnő törvénytelen fia nem emelkedhetett a földbirtokos fölé. Eredetileg tüzértiszt volt, és kérkedve viselte a sebesülési jelvényt. Megcsavarta a cigarettát. Tüzet egy sok gömbre kötött színes kanócról vett. Ha tehette, mindig franciául beszélt. így akarta bizonyítani a felsőbb társaságokhoz való tartozását. Most is franciául szólalt meg:

— Est-ce que vous dormez?

(Alszik?) .

— Voyons — ült fel a másik az ágyon —, quelle betise, vous voyez bien, que je suis debout! (Ugyan, micsoda butaság, hiszen látja, hogy fent vagyok!)

Kopogtatás után két tisztiszolga lépett be. Ebédhez terítettek a kecskelábú asztalon. Az egyik katona címeres, ezüst családi evőeszközöket szedett elő Pongrácz útitáskájából. Motesiczky fanyalogva mosolygott, és hozzákezdett az evéshez.

NEM SOKKAL ebéd után a helyi hatóság képviselői és a bánya főtanácsosa ültek a lerámolt asztalnál. A közös ténykedést jöttek megbeszélni. Pongrácz ásított és a vasrácsos ablakhoz ment. Nem érdekelte az ügy. Mindent helyettesére bízott. Az ablakból a lefelé fordított puskacsővel sétáló őrszemet látta. Esett az eső. Nagyszemű, tartós őszi eső. Ameddig ellátott, kihalt volt a telep. Csak a nehéz, esőtől terhes, sötét fel legek szálltak alacsonyan

és gyorsan a völgy felett. A főhadnagy látta, hogy az őrszem a kerítésnél megáll, két ujja közé fogva kifújja az orrát, majd nadrágjához dörzsöli kezét.

— „Ugyan, hová fajult ez a háború! — gondolta magában. — Milyen ünnepélyesek voltak a hadüzenet első pillanatai! Uj, egyenruhába bújtatott katonák masíroztak a kaszárnyákból az állomás felé. Hársfaágakat tűztek puskájuk csövébe, a tüzérek meg fenyőágakkal díszítették

ágyúikat. Éjfélkor, mikor megkondultak a székesegyház harangjai, és a többiek ráfeleltek, ő még mindig az utcán csavargott. Azon ábrándozott, hogyan fog elbúcsúzni Dórától, menyasszonyától és szüleitől. Elmegy a frontra, megsebesül, hős lesz, és kitüntetik. De ebből nem lett semmi. Apja közbenjárására a minisztériumba helyezték. Most meg, az apja egyenesen követelte, hogy harcoljon. De milyen háború ez már! Nem harc, hanem verekedés. Most meg ezeket a nyomorultakat kell munkára hajtani. Dóra, Dóra — sóhajtott nagyot —, milyen hős a te vőlegényed?”

A barakk előtt őrségváltás volt. Lassan sötétedett. Elfordult az ablaktól, körülnézett. Már csak Motesiczky volt a helyiségben. Mosolyogva lépett hozzá:

— Mialatt te ábrándoztál, én mindent elintéztem. Éjjel lefogjuk a sztrájkolókat, azokat is, akik ma dolgoztak. Addig tartjuk őket étlen- szómjan, amíg nem hajlandók dolgozni. Ennyi az egész, un point, e’est tout! (és kész!) — és összeütötte tenyerét. — Gyere, kártyázzunk. Van még idő estig.

Az egyik tisztiszolga petróleumlámpát gyújtott. Előkerült egy üveg pálinka is. Motesiczky mohón és sokat ivott. Nyerni akart, de állandóan vesztett, holott tudta, hogy bajtársa unottan játszik. szinte oda se figyel. Irigyelte szerencséjét a játékban. Közben nőkről beszélgettek. Ez a téma kissé felélénkítette Pongráczot. Elmondta néhány kalandját. Tiszttársa közben arra gondolt, hogy könnyű neki. mert pénze van és jóképű. És irigyelte szerencséjét a szerfelemben is. Az állandó vesztés idegessé tette, mégis uralkodott magán, és egy divatos sláger egyetlen sorát énekelte minduntalan: „Y en a-t-il des cigarettes et des divans dans noire souvenir...” („Emlékünket őrzi a cigaretták füstje és a kerevetek süppedése ...”)

Megálltak a játékkal, mert Motesiczkynek kifogyott a pénze. Zavart mosollyal kért kölcsön. Pongrácz ráemelte tekintetét, és az előtte tornyosuló bankjegyeket áttolta az asztal másik oldalára.

— Merci, mon eher — tette a pénzre kezét Motiseczky. — Quelle saleté que 1’ argent... (Köszönöm, kedvesem. Óh, ezek a piszkos pénzügyek...) — sóhajtotta, és felhajtott egy pohárka pálinkát.

KINT, az eresz alatt, az ablaknál megállt az őrszem és belesett. Az asztalra állított petróleumlámpa egy nagy kéz árnyékát vetítette a falra. Ez a nagy árnyékkéz nagy ámyékkártyát tartott ujjai között. Egy pillanatig megmerevedett a levegőben, aztán lecsapta a lapot a sötétségbe, a semmibe. Bentről éles nevetés hallatszott. Az őr elkapta fejét az ablaktól és arrább lépett.

Először nyert ma este Motesiczky Ádám magyar királyi főhadnagy.

(Folytatjuk)