Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-21 / 219. szám
6SZAK-MAGYARQRS2ÁG 6 Vasárnap, 1969. siept 21 A !< V A R E L L •— Elolvassam ? — EL — Nem valami jó vers, különben is a szerzők sosem tudják megfelelően előadni, amit írtak. De mondom, nem is valami jó. Megőriztem, mint. emléket. Negyvennégyben tizenéves gyerek voltam, akkor írtam. A háború ellen. Körülbelül 30 példányban készítettem el, és osztogattam a katonák között. Akkoriban egy százados állandóan magával vitt szerenádozni. Bendzsóztam és szerette, ha kísérem, amikor énekel. Egyszer ez a százados így szólt hozzám. „Fiú! Nem te írtál valami verset, amiben arról van szó, hogy a magyar katona hagyja már a harcot és menjen haza?’’ „írtam én verset, nem tudom, arról van-e szó..„Jó lesz, ha minél előbb eltűnsz! A németek keresik a versírót!” Hát én eltűntem. Nem tudtam, hogy ilyen felhajtás lesz belőle. Ez az a vers itt... Előttünk a padló terítve rajzokkal, festményekkel, metszetekkel. Most szórtuk széjjel az egészet, nézegetjük, válogatjuk. A falakon is képek, a festőállványokon is. A polcon egy díszes, régi lőporszaru, szépen faragott pipa, a sarokban súlyos, színes kődarab, benne, mintha állatnyom látszana, az asztalon ecsetele, festékek, tubusok. Arrább egy zongora, rajta gitár, hegedű. A képek jelentős része kiállításon is megjelent már, ezeken ott olvasható alkotójuk neve is: Szathmáry István. — Gyorsan dolgozik? — Nem. Bár néha két óra alatt is elkészítek valamit, úgy hogy nekem tessen. De például ez itt... ebből is azt hiszem, legalább húszat kell elkészítenem, amíg jó lesz. Amíg az lesz. amit akarok. Például ez a kép sincs kész, hiúba tűnik úgy. A fa nem jó. Valahogy nem jó. Nagyon sokat foglalkoztat a tárgyak problémája. Hogyan épülnek bele a világba? Például hogyan épül belé1 egy gally, a levegőbe? Milyen egy fa-' törZs árnyéka? És az idő gond persze, hiszen inkább csak hivatal után tudok dolgozni este, nagyobbrészt viszont az éjjeli órákban. Meg kell küzdenem külön-külön minden ecsetvonásért is, hogy ismerkedjem a technikával. Nagyon sokat segít és ambicionál, hogy feletteseim és a hivatalos Szervek lehetővé teszik a nyári táborozást, mehetek a művésztelepekre. Itt nagyon sokat tanulok. Szathmáry István több évvel ezelőtt jött ide Békéscsabáról. Az orvosok a fiának levegőváltozást javasoltak, így ide költöztek. Borsodban szívesen fogadták Most műtermében — maga tervezte, szinte csak a fiával ketten építette fél modern, lapos tetejű szép házát — a vázlatok között lapozgatunk. Arcok, arcok, különböző típusú emberekről, Radnóti, Ady, József Attila ilTáj nyárfákkal. lusztrációk. — Várok egy kérdést — mondja. — Mit? — „Hogyan függ össze a szakmája a festészettel?” Nem kérdezi? — Neon. — Miért? — Mert... talán itt van abból Is valami. Az arcokat nézzük. A különböző típusú arcokat, a vonaton alvókat, a ki tudja hol látottakat. Szathmáry István ugyanis őrnagy. Társalgók. őket Igazából csak itt kezdett foglalkozni a festészettel, a levegőváltozás úgy tűnik őt is többre serkentette. 1962 óta majdnem minden évben szerepel kiállításon, egyik munkáját a rangos grafikai biennálléra is elfogadták. Hosszabb ideig szakkört vezetett. Télen egy vándor- kiállítással — nem a sajátjával — járta a községeket, tárlatot vezetett, előadásokat tartott a falusi embereknek. —■ Szeretem a rendőri munkát is, a festészetet is. Nem mondanék le egyikről sem. Elhiszem persze, hogy a kettő így együtt kissé szokatlan, de nem tudom, miért kell azon meghökkenni, hogy egy rendőr fest, verset ír, zongorázik... •— És zenét szerez. — Ezt honnan tudja? T ornanádaska ZE8ZZ!ZE!Z!ZZZ1SZZEZ&2ZI&!ZZ8Z!2Z!£Z2&í Szathmáry István munkája. — A fiától. — Valóban igaz ez is, persze csak úgy a magam szórakoztatására. A festészet az más. Az valami erős közlési vágy és talán érthető, hogy valamit szeretnék megmutatni másoknak is, úgy ahogyan én látom. Ha elfogadnak egy-egy képet a kiállításra, úgy örülök, mint egy gyerek. — A felesége? — Nagyon megértő. Együtt szurkol velem minden képért. Hogy sikerüljön. Két festőállvány is van itt, a műteremben. Mindkettőn egy-egy félig kész munka... Priska Tibor a második hatá A megye legészakibb csücskében, a magyar—csehszlovák határ mellett egy kisközség — Tomanádaska — ünnepre készül. Szeptember 28-án avatják határőr községgé.' A megkülönböztető cím elnyerését tartós és tartalmas kollektív munka előzte meg. A község lakossága évek óta együttműködik a határőrséggel. Közös tevékenységük kiterjed az élet és a munka minden területére. Közösen szerveznek társadalmi munkákat, politikai és kulturális rendezvényeket. De a legfontosabb közös munkájuk a Magyar Népköztársaság államhatárának őrzése. A kitüntető cím elnyerésének fontos feltétele az is, hogy a község lakossága ne sértse meg a törvényeket és az állampolgári fegyelmet. Bűncselekményt Tomanádaska egyetlen lakója sem követett le — immár hosszú évek óta. És a község — illetve a határőr őrs — körzetében senki sem sértette meg az államhatárt büntetlenül. Ezen a szakaszon évek óta minden olyan egyént elfogtak, aki megkísérelte a határ átlépését, vagy a határőrizetMegkcrdeitük : Mikor lesz betegzuhanyozó a szülészeten? Mind a betegeknek és a kórházi dolgozóknak, mind a Miskolci Építőipari Vállalatnak régi gondja a miskolci Semmelweis kórház korszerűsítése. Ennek egyik lényeges része a szülészeti és a nőgyógyászati betegzuhanyozó megépítése. Ez aggasztóan elhúzódik. Éppen ezért, lapunk már kétszer is foglalkozott mindezzel az elmúlt hónapokban. Olvasóink kérésére, most ismét megkérdeztük a Miskolci Építőipari Vállalat igazgatóját, mikor lesz betegzuhanyozó a szülészeten? — A szülészeti, nőgyógyászati betegzuhanyozók építésével és szerelésével valóban elmaradtunk. Ennek egyik oka, hogy az idén négyszer több iskolát kellett felújítanunk a tanév kezdetére Miskolcon, mint a korábbi években. Ugyanakkor a kórház többi osztályán is folytattuk az átalakításokat. Nem rendelkeztünk azonban kellő számú szakemberrel. Még most is kapacitáshiánnyal küzdünk. Ez azt jelenti, hogy saját erőinkkel csak 3—4 hét múlva kezdhettük volna meg a szülészeti betegzuhanyozó építését. Ám, éppen mert tudjuk, mit jelent a fiatal anyáknak a rossz tisztálkodási lehetőség, s a betegek panaszait önök is továbbították, segítséget kértünk az Egyesített és a Semmelweis kórház főmérnökeitől. így vált lehetővé, hogy szeptember 22-én, hétfőn közösen kezdjük meg a munkát. A kőműveseket a kórházak karbantartó részlegei adják. A vízvezeték-szerelés a mi dolgunk marad. Reméljük, hamarosan befejezzük a szülészet és a nőgyógyászat fürdőszobáinak korszerűsítését. (t»P) re vonatkozó törvények meg*» sértését S mindez a lakosfást és a határőrök kollektív munkájának eredménye. Működik — és dolgozik —> a községben határőr úttörő-; szakasz is. Aktív a honvédelmi nevelő tevékenység. A község lakói pontosan isme-; rik a határőrzés valamennyi feladatát. Az ünnepséget szeptember 28-án a tomanádaskui Gyógypedagógiai Intézet csodálatos parkjában rendezik meg. A község 10 lakója kiváló határőr kitüntetést, további nyolc lakos elismerő oklevelet kap. Elismerő oklevelet kap a helybeli Búzakalász Tsz tagsága és a tornanádaskai MÁV-állomás kollektívála is. A község táblája alá felteszik a kiegészítő táblát „határőr község” felirattal. Szükséges és érdemes megemlíteni, hagy Tomanádaska lakóinak fele cigány. Más községekben meglehetősen sok probléma van velük. Tomanádaskán ugyanolyan szorgalmasak és fegvelmezet- tek. mint mások. Valamennyi felnőtt dolgozik — főleg a bányákban —, és a község kollektívájában részt vesznek minden munkában, a határőrzésben is. Törvénysértést, bűncselekményt évek óta ők sem követtek el. Most. az ünnepségre való készülődés során a Komiáti —Tomanádaska községi Tanács Végrehajtó Bizottsága határozatot hozott, és a két község lakossága nevében vállalta, hogy a kitüntető címhez méltóan a jövőben is mindent megtesznek a határőrzés segítéséért, az állam- nnleárj f^welem további szilárdításáért. a törvémmV betartásáért, és a termelőmunkában is néldamutatóan vég- zik el feladataikat. Tomanádaska — Zemnlén- agárd után — a második határőr községe lesz megyénknek. (sz. j> tege^odunk. Egyik barátom mesélte el az alábbiakat — Apuci? Tizenegy meg mennyi miért tizenkilenc? — Kérdezd meg Ildikótól, hagyj engem békén, olvasok, — ót már kérdeztem. — És mit válaszolt? — Azt, hogy ezt még egy szamár is tudja, — Igaza van, — De én akkor sem tudom, — Találd ki. — Nem tudom kitalálni. — Én sem tudom. Szathmáry István munkája. Rendőrőmagy. Az encsi járási kapitányság alosztályvezetője. Nevetve meséli, hogy amikor először ment a művésztelepre, az ottani festők végképp nem hitték el a foglalkozását. Azt gondolták, csak ugratja őket. Meg kellett mutatnia az igazolványát. Most már, mint kollégát fogadják. Felettesei bátorítják, buzdítják a festészetre is, ez sokat számít. A csodálatos barlangvxlág- ról és a változatos karsztformák kialakulásáról tart, színes vetített-képes előadást Miskolcon Josip Roglic professzor. A borsodi táj nagyhírű barlangvilága és karsztformái előkelő helyet foglalnak el a nemzetközi szakkörök ismerettárában. A tokaji bor mellett, talán az Aggteleki- cseppkőbarlang lenyűgözően szép megjelenése, nyújtja a nemzetközi élet felé hazánkról a legértékesebb, a legeredetibb ismeretanyagot...! J. Roglic professzor, a zágrábi egyetem Földrajzi Intézetének igazgatója, a jugusz- láviai földrajzi társaság elnöke, neves barlang- és karsztkutató az Aggteleki- cseppkőbarlang tanulmányozására érkezik megyénkbe. Ezzel az útjával kapcsolatban tölt el néhány órát és tart előadást Miskolcon, a Metesz székházában, szept. 5 26-án este fél hétkor. x j Roglic professzor nemzet- > közileg elismert karsztkutató, évtizedek óta foglalkozik a; karsztfelszínek fejlődéstörté- j netével, elsősorban . a Dinári ; karszt formáival. Előadását ■ is ebből a tárgykörből tartja ! Miskolcon. Külön figyelmet érdemelnek a poljék kiala- ] kulásáról adott újabb magyarázatai. Kutatásai a gya- korlati élet számára is nagyon sok hasznos adatot szol- ! gáltattak és szolgáltatnak ma | is. Például útépítéssel kapcsolatban hasznos tanácso- i kát adott több esetben; ezen- kívül műtárgyak elhelyezé-! sénél, valamint karszthidro- j lógiai problémáknál sokszor ; kikérték véleményét. Számos ' külföldi úton vett részt és ! tartott előadást a legkülön- bözőbb egyetemeken. dr. P. Gy. —- Akkor te is szamár vagy, apuci! Próbálnék visszamélyedni a könyvbe. Korántsem unalmas, érdektelen résznél tartottam, mégsem megy. A regény valósánánál izgaióbb talány tart fogva. Fiam le- szamarazott. Meg kellene torolnom, egy nyaklevessel figyelmeztetnem, hogy apánkat nem illik szamárnak titulálni — én sosem mondtam ilyet apámnak. Majd adott volna ő nekem! Sajnos, Attila túl logikusan jutott el következtetéséhez. Hasonló helyzetbe alighanem én is keveredhettem apámmal, de az eleve kötelező tisztelet nem engedte meg, hogy ki is mondjam „felfedezéseimet". Attilából tehát — hogy a logikánál maradjunk — hiányzik valami, ami bennem nyolcéves koromban megvolt. A tisztelet fokában különbözünk. Én egy szegényparaszt fia voltam, ő — mondjuk így — egy „jól szituált” mérnök gyereke. Nekem eszem ágába se jutott volna tegezni apámat. Attila beleszületett a te- geződésbe. Feleségem sem volt „pertuban" szüleivel, mégis, amikor elkezdtük a „családgyarapítást”, fel se vetődött köztünk a téma, hogyan szoktatjuk majd gyerekeinket. Hát nem érdekes? Egy eléggé régi hagyomány úgy ment ki a divatból, hogy észre sem vettük. Feleségem tegezett engem, én öt, s amikor Ildikó megtanult beszélni — megtanulta tőlünk a tege- ződést is. És mi nem álltuk útiát, egyáltalán szóba se került. Két bátyám, húgom, öcséim, szóval, az egész családi együttes magáztatja magát gyerekeivel, csak mi nem, tehát „kilógunk a társaságból”, Nem is rejtik véka alá véleményüket. Apám: — Az urak tegeztetik magukat kölykükkel. Én: — Ür nem lehelek, mert maga az apám. Apám: — Ür azért lehetsz — a „kapaúnt” parasztot ma úrnak mondják... Legidősebb öcsém kiélezi a problémát, szerinte, ha Attila felcseperedik, kezet fog emelni rám — azért, mert hagyom-, hogy tegezzen. Tehát — fogalmazzunk körülményesen — mostani „le- szamaraztatásom” majdani megveretésem első jele volna? Ugye, milyen nevetséges as efféle okoskodás. Attila — mint már mondottam — nyolcéves, és életkori joga nem tudni, „tizenegy meg mennyi miért tizenkilenc”? Nekem viszont, „atyai helyzetem” miatt nincs jogom figyelmen kívül hagyni ezt, enyhén szólva, kutya kötelességem segíteni neki a talányok megfejtésében. A megtorlás, amellyel élt, nemcsak logikus, hanem igazságos is, mert tényleg megérdemli a leszamarazást, aki terázza magáról fiát. hogy kényelmesen olvasgathasson. Okultam tehát. Fiamhoz telepedtem, segítettem megfejteni a rejtélyt, azaz bebizonyítottam neki, hogy mégsem vagyok olyan nagy szamár.., Gulyás Mihály Roglic professzor előadása a színes barlangvÜágról
