Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 Vasárnap, 1969. aug. 10. — Meghívlak sörre — mondta az öltözőben Tamás a barátjának. — Csak nem kölcsöndíjat akarsz fizetni a bicikliért? — nézett fel a lócáról Karcsi. — Ugyan! — tiltakozott Tamás. Kérdezni szeretnék valamit. Karcsi már előbb felöltözött. Nézte barátját, kapkodó mozdulatait. Tamásról szinte vibrált az idegesség. — Tényleg — szólalt meg elgondolkodva Karcsi. — Nem is mondtad, hogy sikerült a kirándulás. Tamás felkapta fejét és szinte durván vágta oda:----Jól! Hogy sikerülhet egy k irándulás? Csakis jól. Karcsi megrántotta vállát. Izmos ujjaival megpuhintott egy cigarettát, komótosan rágyújtott és a plafon felé fújta a füstöt. Tamás bevágta a vasszekrény ajtaját, markával összeharapta rajta a lakatot, és máris viharzott kifelé. A gyárkapuban automatikusan odatartotta nyitott táskáját a rendésznek. Csak a sarki kocsmában nyugodott meg kissé az első korsó sör után. vei Mária bő nyári szoknyát akart felvenni, de én kijelentettem, hogy csak nadrágban jöhet. Hogyne, majd mindenféle pacák nézhesse az úton a combját... No, mégiscsak elindultunk. Mária ment elöl, én utána a hátizsákkal. A mi kis utcánkban, ahol alig van forgalom, mellette karikáz- tam. Még beszélgettünk is. De amikor kiértünk a nagyforgalmú útra, ott aztán megint csak előre engedtem, mert a KRESZ se engedi a két kerékpárt egymás mellett, de meg annyi gépkocsi, motor száguldott el mellettünk, hogy másképp nem is lehetett. És ekkor majdnem baj történt. Mária valamit szólt nekem, hátra is nézett, közben a kormányt balra rántotta. Kis híján majdnem elütötte egy szembe jövő őrült autós. Beletapostam a pedálba és megelőztem Máriát. Még a veríték is kivert... Arra gondoltam, inkább engem üssön el valami száguldó vadmo- loros, mint Máriát. Igen ám, akkor meg az kezdett idegesíteni, hogy nem látom, nem tarthatom szemmel. Lelassítottam, és intettem neki, hogy ,iiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii mii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Minit Oravec János Kirándulás, biciklivel iiiiiiinnininniniiiiininniininiinniiinniiiiniiinniiniiiininni — A bicajt majd ma délután átviszem — mondta kissé kapkodva a sör után. — Letakarítom egy kicsit. — Ugyan, ráérsz vele — szólt közbe Karcsi, miközben egyre azon járt az esze, mitől ideges most ez az ember. — Te, Karész! ■— szólalt meg hirtelen’Tamás. — Ugye, te sokat jársz kirándulni a feleségeddel? Karcsi bólintott és kortyolt a sörből. — Ha kiértek a műútra, te hol szoktál menni a bicajjal? Elöl vagy hátul? — Nem éútem. — Hát, amikor nagy a forgalom és nem mehet egymás mellett a két kerékpár, te hol karikázol? — Mindegy — válaszolta közömbösen Karcsi. — Hogyhogy mindegy? — Hát úgy, hogy mindegy. Ha nem mehetek Kati mellett, akkor előtte, vagy a háta mögött megyek. Csak ez a két lehetőség van. • Nemde? Egyébként, miért vagy így begerjedve? — Csak! Egy darabig nem szóltak, aztán Karcsi megkérdezte: — Mária jól érezte magát? — Miért Mária? Ketten kirándultunk, én is ott voltam. — Tudom. De azt látom rajtad, hogy te nem érezted jól magad. Tamás egy darabig fészke- lődött, aztán beszélni kezdett: ___Tudni! annyiva ké1 uuuuí szültem erre a kirándulásra. Igaz, nem az én találmányom volt, hanem Máriáé. Titeket akar utánozni és talán igaza van. Rendbehoztam a bicajomat, tőletek elkértem a Katiét. Azt is leápoltam, megolájoztam. — Felesleges volt — szólt közbe Karcsi. — Rendben van az a gép. Én tartom rendben. — Nem érdekes — folytatta Tamás. — Mária bevásárolt. Szombaton este becsomagoltam mindent a hátizsákba. Vasárnap már hajnalban felébredtem. Szép idő volt, szóval minden stimmelt ehhez a kiránduláshoz. Igaz, reggel egy kicsit összevitatkoztunk, mimenjen előre. Mondanom se kell, ez is csak addig volt jó, amíg el nem zúgott egészen közel hozzánk egy gépkocsi. Ismét előre mentem. Te, Karesz! Én akkor már nem láttam a pipától. Gondoltam akkor már mindenfélét. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, mi a helyes. Végképp elöl maradtam. Elhallgatott, kortyolt a sörből, aztán így folytatta: ___ VéorP odaértünk arT c^l c ra a nyamvadt, divatos fürdőhelyre. Kiválasztottam a tó partján, a bokrok között egy kis tisztást. Megraktam a tüzet, nyársat vágtam, elkészítettem rájuk a szalonnát, a vereshagymát. Hozzákezdünk, forgatjuk a nyársat. Látom, a füst marja Mária szemét. Mondom neki, cseréljünk helyet. Jó ott neki — mondja és meg sem mozdul. Káromkodni lett volna kedvem, de nem szóltam. Szépen sült a szalonnám, bevagdalt teteje kinyílt, mint a tangóharmonika. Levettem a nyársról. Amíg elfordultam, Mária beleejtette szalonnájáta tűzbe. Ekkor már nem sok híja volt, hogy nem kezdtem el ordítani. Ö meg csak mosolyog. Félreültem és odaadtam neki az én zsíroskenyeremet, hogy egyen. Én meg új szalonnadarabot tűztem a nyársra, de azért figyeltem. Mit gondolsz, mit csinált? A hátizsákban kotorászott, aztán nekiállt kibontani az egyik májkonzervet. Látom, hogy az ujjával akarja felfeszíteni a körülvágott konzerv tetejét. Már éppen szólni akarok, hogy ne tegye, amikor végigkarcolta kezefejét. Akkor aztán kiborultam. Elkezdtem ordítani, hogy nekem most már elegem van ebből. Leteszem a nyársat, megyek oda hozzá, hogy megnézzem a kezét. Azt hiszed, megmutatta? Nem, pajtás! Az istennek se. Csak elkezdett pityereg- ni... Tamás idegesen kortyolt a sörből és cigarettára gyújtott. — Történt még valami? — kérdezte később gúnyosan Karcsi. — Ha tudni akarod, történt — kapott a kérdésen Tamás. — Fél órát ücsörögtünk a kerthelyiségben. A pincér ránk se hederített. Tudtam, hogy Mária nagyon szomjas, de egy szót sem szólt. A mellettünk levő asztalnál egy család ült. Én akkor vettem észre, amikor a kisgyerek sírni kezdett az anyja ölében. No, gondoltam magamban, még csak ez hiányzott. A kisgyerek állandóan azt nyávogta, hogy éhes. Néztem az embert. De az csak ült a színes napernyő alatt, mint valami szobor, és törölgette izzadó homlokát. Ekkor rohant el a mi asztalunk mellett a pincér. Mondanom sem kell, elkaptam a fehér kabátját. Szépen, nyugodtan kértem, hozzon nekünk sört, a másik asztalhoz meg, amit kérnek, ne sírjon az a gyerek. És hozza magával a panaszkönyvet is. Mit gondolsz, mit válaszolt? A szemembe röhögött és azt mondta, hogy a sör és a panaszkönyv nem fér meg egymás mellett a tálcán. Azt hiszem, valami olyasmit mondtam a pincérnek, hogy ruhástól fürdetem meg a .tóban. Kijött a főnök is, aki aztán gyorsan intézkedett. Szótlanul ittuk meg azt a hitvány, meleg sört. Ebédelt mellettünk a család is. Az ember habzsolta a halászlét, fel se nézett. Hogy micsoda pacákok vannak a világon ... Karcsi csendesen megszólalt: — Én szújbavágtam volna a pincért, vagy adtam volna előre egy tízes borravalót. A vendéglátónál csak ez a két eset lehetséges ... ___Ppru'/o nehogy azt ■ Cl S£,C, gondold) hogy ezzel vége volt a napnak — folytatta elgondolkozva Tamás. — Mikor kijöttünk a kerthelyiségből, Mária azt mondta, sehová se megy velem többet, mert állandóan cirkuszolok, nyüzsgők, beleavatkozom mások dolgába és emiatt lesül képéről a bőr. Éreztem, hogy igazságtalan volt velem, hiszen azt akartam, hogy az a vasárnap, az a kirándulás a lehető legjobb legyen. Nagyon akartam, hogy éppen ő érezze nagyon jól magát. Azt akartam, hogy minden nagyon szép legyen,, és neki még a kisujját se kelljen mozdítani.,. — Éppen ez volt a baj — csapta le az asztalra az üres söröskorsót Karcsi. — Idefigyelj, pajtás! Miféle kirándulás az, ahol az ember nem teheti azt, amihez kedve van? Látszik, hogy még nem voltatok együtt kirándulni. Miért nem engedted, hogy szoknyában menjen? És csak egy jót kellett volna kacagni azon, hogy a szalonnát beleejtette a tűzbe. Amikor pedig megkarcolta a kezét zsebkendőddel kellett volna bekötni és nem ordibálni. Karcsi gondolkozott. Lassú mozdulatokkal eloltotta a cigarettavéget a hamutartóban és csendesebben így folytatta: — A tó partján másképp telik el a nap, mint bent a városban, vagy a lakásban. Sok minden egészen váratlanul előfordulhat. Ilyenkor mindig arra kell törekedni, hogy ezek a váratlanságok a mi jókedvünket szolgálják. Egyébként is, tudod, vannak olyan dolgok, melyeket hagyni kell gurulni a maguk útján, a maguk sebességével, a maguk tehetetlenségével. Egy egyszerű kirándulástól ne várj többet, mint amit adhat. Még akkor sem, ha egy évben egyszer kerül sor rá. — És a sörügy? — kapta fel a fejét Tamás. — Abban sem volt igazam? ___AMtnn teljesen igazad t i Iliid u voU Ilyen eset miatt már én is összezördültem Katival. Valahogy ő sem érti meg, hogy az ember nem változik meg azáltal, hogy levette a munkásruhát és ünneplőbe öltözik... — Mondd, Karesz — kérdezte elgondolkozva, egészen halkan Tamás — miért borul ki az ember olyan egyszerű kérdéstől, hogy elöl menjen a biciklivel, vagy hátul? Karcsi ingatta a fejét: — Nem Nem tudom. tudom, pajtás. A MODELL A modell alacsony pódiumon ül, teljesen mozdulatlanul. Körülötte vagy húszán ülnek vázlatfüzetekkel, s rajzolják. Készülnek a krokik, a mozdulatrajzok. öt percenként szól valaki a modellnek, mire pozitúrát változtat. Később széket emel a dobogóra, s ülő vázlatok sokasodnak a vázlatesetleges megbélyegző véleményt, a kaján megjegyzéseket, az említett szűkös órabérért modell legyen. (Tudni kell, hogy a modell legfeljebb napi 2—3 órát dolgozik ebben a munkakörben, általában nem is a hét minden napján, tehát keresetnek semmiképpen sem tekinthető a díjazása.) Krokizás közben Eüzetekben. A művésztelepeken megszokott dolog ez, minden nap több órán keresztül folyik a krokizás, s a modell utána hullaíáradtan húzza magára fürdőköpenyét. Ugyanígy folyik a munka a különböző szakkörökben, társas műtermekben. Még nehezebb, amikor nem krokizáshoz áll a modell, hanem festményhez, szoborhoz, s amikor órákon, napokon és heteken keresztül cell ugyanabban, a sokszor nagyon fárasztó pózban állnia, ülnie, feküdnie, hogy aztán egy értékes, vagy kevésbé értékes képzőművészeti alkotáson jelentkezzen újra, illetve segítse annak az alkotásnak a megszületését. A szakkörök —. a fővárosban is, de különösen vidéken — gyakran küzdenek modell- hiánnyal. Legutóbb a tokaji művésztelepen is kiesett néhány nap a krokizásból, mert nem volt a telepnek modellje. Egy régi, már teljesen elavultnak tekinthető felfogás a modellt valahova a prostituáltak közé sorolja és ha valaki modellt állt, azt csaknem a prostitúcióval tartja azonosnak. Jaj, de téves ez a felfogás! Téves, de élő, s ez gondot okoz művészeknek, művészcsoportoknak és művészeti oktatási intézményeknek egyaránt. A rendkívül alacsony, óránként 10 forintos díjazás sem vonzó (ez is ellene szól a prostitúcióval való összevetésnek), kell hozzá a művészet szeretete, kell valami jó értelemben vett megszállottság, s annak érzete, hogy munkájával a művészetet, a művészet és a művészek fejlődését szolgálja. Csak ilyen érzésekkel képzelhető el, hogy valaki szembeszállva a már említett régi felfogással, vállalva az Fotó: Szabados György A közelmúltban egy modellel beszélgettünk. Húszéves, könyvelő egy nagy vállalatnál, másfél éve érettségizett, egyetemre készül, irodalomtörténelem szakos tanár szeretne lenni és kiegészítőként a művészettörténettel is foglalkozik. Általános iskolás kora óta rajzol, maga is tagja az egyik nagyobb képzőművészeti szakkörnek. Dolgozik a szakkörben és egyben modell is lett ugyanott. Csaknem két éve áll modellt szakköri társainak, s mivel az egyik nyári üdülőtelepen modellhiány volt és szakköri társai közül többen voltak ott, vállalta, hogy odautazik és segít, hogy ne akadjon meg a művésztelep munkája. Más szakköri társai hívására jött egy újabb művésztelepre, hogy a krónikus modellhiányon segítsen, s hogy a művésztelepen részvevők gyakorolhassák a minden képzőművészeti munka alapját, a rajzolást, a krokit, a mozdulatrajzot. Az egész évi szabadsága elment a két művésztelepi munkával. De szívesen csinálta. Szívesen, mert szereti a képzőművészetet, szereti a festészetet és szereti azokat, akik ezzel foglalkoznak. Nem volt könnyű elkezdeni a mo- dellállást. Nem volt könnyű először ruhátlanul odaállni a pódiumra, de azt is érezni kellett, hogy akik körül ülik, nemcsak a nőt látják benne, illetve nem az általános közfelfogás szerinti nőt látják, hanem a rajzolni való témát, a mindig alkotásokra ihlető emberalakot, és azokat a formákat, amelyeket megrajzolni és kompozíciókba beépíteni minden művésznek és szakköri tagnak alapvetően tudni kell, ez úgyszólván az ujjai- ban kell, hogy legyen. Egyébként csökkentett munkaidővel dolgozik és igen gyakori, hogy napi 9 órai munka után még három óra hosszat modellt áll. Roppant fárasztó. De ügyszeretettől fűtötten, a művészet iránti tisztelettel le lehet gyűrni ezt a fáradtságot. Nehéz a modell dolga. Fárasztó maga a munka, nem egészen közömbös a sokszor még bizony kedvezőtlen társadalmi megítélés. Mégis csinálja és , csinálják mások is. A művészet iránti szeretettel és hittel és nem a pénzért. Mert nem testiségüket eladók, hanem a művészet előrelépésének névtelen szolgálói. Benedek Miklós Napfoltok a rajzlapon r , -V•''■■■ . , i. Égett pontok—Houston fisette a táviratokat — Különös szerep — Látják?... Itt ebben a vakító fehér körben azokat a csoportos..., no itt meg magányos sötét pontokat.. Ezek a napfoltok. Szerencse, hogy Armstrongék holdutazása alatt nem volt ennyi, mert akkor nagyobb lett volna a sugárveszély — magyaráz ifj. Bar- ta Lajos geofizikus, aki legalább olyan szenvedélyesen kutatja a kozmosz „üzeneteit”, mint a karsztvizeket. Csillagvizsgálója egy tisztás tágas köre a hegy tetején, a jósvafői Tohonya-tető magasán. Műszerei egy betonpapucsban, vasrúdon nyugvó távcső — melyhez falépcsős létra vezet — s egy napsugárzásmérő. Ez utóbbi különös, és mégis egyszerű „berendezés”. Ökölnyi üveggolyó, egy dinnyeszelet alakú lemezkeretbe fogva. A keret belső falán azúrkék alapon fehér csíkozásé papírdarab, melyen a merőleges vonalak a nappali órákat jelentik. Közepén szinte megszakítás nélkül sötétbarna, sőt pontonként fekete sáv. Erről leolvashatjuk, hogy ezen a napon szinte egy percre sem takarta felhő a Nap arcát. Igen, ilyen egyszerű, mert az üveggolyó összegyűjti egy pontba a napsugarakat, s ez a pontocska úgy halad, bajról jobbra a kék papíron, ahogy a Nap megy az égen keletről nyugatra... A napfoltok közben hol élesebbek, hol elmosódottabbak a rajzlapon, ahová a távcső, mint egy vetítőgép rajzolja az alig gyermektenyérnyi Napot. Rézfejű csavarok igazítják a lencséket, hogy minél tisztább képeket adjanak. Meglehet, hogy ez a szabadtéri obszervatórium még híres lesz egyszer. Hiszen innen figyelte a Holdat az Apolló 11.' útja idején ifj. Barta Lajos. — A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió közti térségben Európában nem volt csillagvizsgáló hivatalos kapcsolatban a houstoni űrközponttal. Pedig az e területről származó megfigyelések igen fontosak és jelentősek voltak a tudósok számára, hiszen adott időben, tehát amikor fölöttünk delel a Hold, Nyugat-Európá- ban már nyugszik, Kelel-Euró- púban pedig még csak kél, s így nem lehetnek oly precízek a megfigyelések. Más szóval, kimaradt volna egy lényeges megfigyelési zóna. Mindebből érthető, hogy Magyarország* s így Jósvafő is különös sze-' rephez jutott az Apolló—1L útja idején. Az űrközpont megbízásából naponta táviratban küldtem megfigyeléseimet Houstonba. A napfoltok már élesen kirajzolódtak, a távcső szemhez illeszthető rézkarikája előtt a rajzlapon. Itt akkorák, mint egy gombostűfej. A valóságban több ezer kilométer átmérőjű láng- és gázfelhők ... Bódvai Fctcr Az elmúlt hét könyvújdonságai közül elsősorban egy modern egyfelvonásosokból álló kétkötetes gyűjteményre hívjuk fel a figyelmet. A játszma vége az összeállítás címe, és többek között Strinberg, Pirandello, Cocteau, O’Neil, Wilder, Brecht, Beckett, Frisch, Albee egy-egy egyfelvonásosát tartalmazza. Érdekes összeállítás a néhány éve meghalt Reményik Zsigmond novellagyűjteménye, amelynek A vén telepes Car- melo története a címe. Miután a televízióban éppen most van műsoron a Rinaldo Rinaldini története, könyvkiadásunk jó üzleti érzékkel adta ki Christian Vulpius könyvét, amely Haramiák kapitánya címmel ifjúság számára közli a történetet. Végül a krimi kedvelőinek is valami, megjelent Agatha Christie könyve a Holttest a könyvtárszobában. Ügy látszik, Agatha Christie minden nyelven és minden mennyiségben kapható, mert az angolul olvasók eredetiben olvashatják több kötetét, köztük a Death on the Nile, a The murder of Roger Ackroy, valamint a The mysteric of the Blue Train címűt. Új müvek a miskolci kömgvesholf okban
