Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

■WT»r I •' 4 eSZAK-WAGYARORSZÄG :Szer3a, T969. augusztus 20. Művelődési jog, igény — s akik ezt meglovagolják ma húsz éve életünk örvényévé lett alkot- r minden magyar állam- ir számára biztosítja a ilődés jogát. Az eltelt 20 ndő számos bizonyságát hogy a joggal élni is mk, hiszen tízezrével lá­ttok napjainkban külön­vezető posztokon azok mberek, akik e művelő- joggal élve szerezték meg i tudást, amelytől koráb- el voltak zárva, fis sok­százezer és millió ember bben az országban, aki­művelődési, önművelési sóyakozási lehetőségei ko- >an minimálisak, vagy ép­semmik sem voltak, és az •tmány biztosította műve- ssi jognál fogva, ma már lészeles velejárója életük- az iskolázás és gyerme- : iskoláztatása, a folyama- önművelés és a szórakozás túráit formák keretében. ársadalmunk tagjai na- n helyesen éltek a műve- ási lehetőségekkel, és alig­van az országban napjá­ban család, amelynek va- ■ tilyen kapcsolata ne lenne iskolával, a közoktatással, tervezett tanulás valami- n formájával. A könyvtá- : látogatottsága, a könyv- ti forgalom arról tanúsko- hogy az olvasás is milliós aegek szórakozásává vált, színházak és egyéb műve­lési rendezvények nézőle- t is nagyrészt azok töltik •g, akiknek a. számára az totmány biztosította műve­lési jog iíjat hozott az élet- n, a tömegkommunikációs iközök — rádió, televízió, >zi — nyújtotta művelődési íetőségek pedig szinte min­it magyar állampolgárhoz sutnak. A művelődéssel szemben gy igény mutatkozik társa- ,lmunk minden rétegéből, ind a tanulás, mind az is- >lán kívüli önművelés, mind szórakozás területén. A ervezett oktatásban ezek az ények sokszor meghaladják lehetőségeket is, illetve az jyéni elképzelések, vágyak «csenek mindig összhang­ul népgazdaságunk szakem- »r-szükségletének arányai- al, és ebből a különböző kolafajtákra történő jelent- ezések és a felvételi lehctő- igek között eltérés mutatko- ik. De igen sokféle az igény szórakozással, nemes időtöl- jssel szemben is, mivel a sgkülönbözőbb alapművelt- égű emberek egyaránt sze­dnének szórakozni könyvek oellett, moziban, rádió mel- ett, televízió képernyője jött, színházban, koncerttc- •emben és minden egyéb he­vén. E sokféle kívánalmak kielégítése bizony megl ehető­fen nehézkes, és nem ritka lapjainkban, hogy adódnak tülönféle kulturális vállalko­zások, amelyek — az új gaz- iasági mechanizmus zászlaját lobogtatva — az ebben az igény-sokféleségben 'jelent­kező, nem lebecsülendő há­nyadot képező, csökkentett értékű kívánalmakat, mint tömegigényt meglovagolják: Néhány példát erre. fülszövegeiben megmagyaráz­zuk, hogy ez a ponyva nem olyan ponyva, hónapokig fut­tatunk selejtes kommersz- árukat a mozivásznon ebből a kategóriából, és rendszere­sen ilyenekkel is tápláljuk a televízió félországnyi nézőtá­borát. Hasonlóan aggasztó a fél- és egész ponyvaművek elter­jedése, amelyeket könyvki­adásunk éppúgy népszerűsít, mint televíziónk, vagy film­importunk, sőt hellyel-közzel saját filmgyártásunk is. Il­lusztrációként az elmúlt évi könyvforgalomból érdemes megemlíteni, hogy a hazai könyvkiadásban 100 ezer pél­dányt elért, illetve meghaladó írók közül a listát Rejtő Jenő (P. Howard) vezeti, akinek egy esztendő alatt 4 kötete összesen 891 760 példányt ért el, tehát átlagosan több mint 222 ezret. De Georges Simenon az ismert krimiszerző is 284 320-as példányszámot ért el nálunk 3 bűnügyi történe­tével. Berkesi András 2 mű­vével 207 450-et. Szabó László két kötet bűnügyi gyűjtemé­nye együttesen 108 ezer pél­dányban került a közönség elé. Egyedül Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című egy, a valóságban meg­történt meghökkentő bűncse­lekmény-sorozatot irodalmi köntösben megjelenítő kisre­génye az egyetlen 100 ezer példányos mai magyar mű. S az sem más, mint krimi-tön ténel egy reá meglehetősen rosszul szabott irodalmi pa­lástban. Ez illusztrációként felhasz­nált számadatok is azt bizo­nyítják, hogy a közönség- igényből nem éppen a legne­mesebbeket válogatja ki a könyvkiadás sem, hanem a tömegigény hamisan csengő jelszavával, a könnyebb és gyorsabb eladhatóság végett, igen nagy tömegben dob piacra olyan műveket, ame­lyek szocialista kultúránktól meglehetősen idegenek, hely- lyel-közzel szocialista társa­dalom építésünk, szocialista tudatformálásunk szempont­jából nem is egészen minden ártalomtól mentesek. f»l Ä tömegigényre hivatko­zással valóságos reneszánszát éli napjainkban nálunk a krimi, a bűnügyi történet. Je­lentkezik filmen, televízió­ban, könyvekben, színpadon, és még sokféle formában. Saj­nálatos módon ennek, az egyébként is a művészetek­nek nagyon perifériájára szo­rult műfajnak nem legjobbjai találhatók a szocialista műve­lődéspolitikát megvalósítani célzó könyvkiadásban és tö­megkommunikációs műsorok­ban, hanem az olcsóbb, hatás­vadász, közönségfogó eszkö­zökkel operáló kommersztr.r- mek, ás nagyon sokszor an­nak is a legsilányabbja. Iga­zán sajnálatos, hogy több tíz­ezres példányszámban jelen­nek meg ilyen művek könyv­kiadásunkban, s a kötetek nálatával felkeltjük az érdek­lődést, és utána már ezt az érdeklődést spontán tömeg­igényként állíthatjuk oda. Akinek mindig rossz krimit kínálnak, és sohasem tartal­mas regényt, természetes, hogy a krimit fogja ismerni, és az iránt fog érdeklődni. S aki a művelődési ház pódiu­máról csak tizedrangú, pénz­ért muzsikáló másod- vagy harmadállásos beat-muzsiku- sok zenélését ismeri — mert a kínálatból csak azt ismer­heti — aligha mutathat ko­molyabb érdeklődést egy másfajta muzsika iránt. E jelenségek, mint említet­tük, szocialista művelődéspo­litikánkkal ellentétesek, és csak ideig-óráig megtűrtek. Üjabban megadóztatja álla­munk ezeket. Az a kulturális járulék, amelyet nagyon ha­mar és nagyon találóan giccsadónak nevezett el a kö­zönség, semmiképpen sem áll arányban azzal a tudati kár­tevéssel, amennyit a selejtes kultúrtermékek, a tömegek rosszul irányított művelődési igényeit meglovagoló kuitúr- kereskedelmi felelős és fele­lőtlen szervezők, szerkesztők, ügynökök és egyéb különféle rendű és rangú emberek által terjesztett „tömegigény-kielé­gítés” árt. Ugyancsak a tömegigény, az emberek szórakozása és mű­velődése jelszavával önti el egész életünket az a felhígí­tott tömegkultúra a szórakoz­tató műsorokban, amelyben szinte már kizárólagos szere­pet játszik az igénytelenebb táncdal. Az ŐRI közreműkö­désével az ország legkülönbö­zőbb sarkaiba eljutva már- már a legtávolabbi községek aprócska művelődési otthonai sem mentesek a rendszeres beat-műsoroktól, és a vidékre már eleve csökkentett igény­nyel összeállított és főleg kö­zönséget lekezelő módon be­mutatott ilyenfajta műsorok rendszeresitésétől. A legna­gyobb tömegekre ható rádió és televízió az évente már rendszeresen megrendezett, olcsó igényt kiszolgáló műso­raival — ugyancsak közön­ségigényre hivatkozással — alkotmányos utat nyit a se­lejtes kultúrtermékek töme­ges népszerűsítésének, a rossz muzsikának, a kriminek, egyebeknek. A korábban eléggé elzárt színpadra is las­san betör az efajta felhígu­lás, és zenés vígjátékokká ka­lapált táncdalfüzérek próbál­ják elhitetni a nézőkkel, hogy színdarabot látnak. Könyvkiadásunk, valamint tömegkommunikációs szer­veink, általában a kultúrigé- nyeket kielégítő szervek ter­mészetesen igen sok értéket is nyújtanak. S akik az alkot­mány biztosította művelődési joggal élnek, merítenek ezek­ből az értékekből is. Nem mondhatjuk, hogy az emlí­tett szervek tevékenysége összegészében káros, de fel­tétlenül figyelmet érdemelnek a _ munkájukban jelentkező káros vonások, a rosszul ér­telmezett tömegigényt kielé­gíteni kívánó, ponyvát, kri­mit, rossz muzsikát és egyéb értéktelenséget tömegkultúra­ként piacra dobó törekvések. Amikor helyes törekvéseiket elismerjük, de szocialista mű­velődési életünkben helyes­nek és természetesnek is tart­juk, nem hagyhatjuk szó nélkül a tömegigényeket meglovagoló helytelenségeket sem. Benedek Miklós (I.cnkey Zoltán rajza.) bencze JÓZSEF: Vj kenyér Kemencében íölgytűzön sült fehér, foszlós búzakenyér, egy morzsádban mennyi munka szívégető fáradság fér. Fehér belű, pufók élet, nem korpás és nem keserű, nem dohos és nem savanyú légmazsolás, puha belű ... Mennyi rész is illet engem? dolgoztam én féltve érte, arattam és tudom nehéz Napba nézni fel az égre! Kévét hánytam asztagokba, fát vágtam a sütéshez, arcomról sós verejték benne van az ízében. ’ Az ünnep a televízióban Alkotmányunk ünnepén egész napos műsort biztosít az érdeklődőknek a televízió. A délelőtti műsor reggel 9 órá­tól, előreláthatólag negyed kettőig tart. Ennek keretében először Debrecenből jelentke­zik az adás, ahonnan a szín­pompás és már hagyományos virágkarneválról ad helyszíni közvetítést. Majd 10 órakor a kamerák a budapesti Kossuth Lajos teret varázsolják a né­zők lakásaiba, hogy szinte az egész ország tanúja lehessen az összevont honvédtiszti avató ünnepségnek. Augusz­tus 20-án már hagyományos a dunai víziparádé, és 11 órai kezdettel ezt láthatjuk majd. Végül a baráti országok had­seregeinek kijevi sportverse­Ismeri a szandi-mandit? A kérdés a legújabb ma­gyar film címe, amely hol­naptól, augusztus 21-től pereg a premier-mozik vásznain. Alkotói — Böszörményi Géza forgatókönyvíró és Gyar- mathy Lívia rendező — ve­gyészmérnökök, akik hosszú üzemi gyakorlat után, a kor­szerű magyar iparüzemek életét és munkásainak min­dennapjait jól ismerve, film- művészi stúdiumaik elvégzé­sét követően láttak hozzá, hogy filmet készítsenek egy üzem dolgozóinak életéről. Elgondolkoztató, sőt önvizs­gálatra, töprengésre késztető filmet készítettek, amely mégis kacagtató játék. A cím­ben is említett szandi-mandi egy világsikerű táncdal — kezdő szavaiból — alkotott címe. A filmben többször is eljátsszák. A bemutatót nagy érdeklődés előzi meg. nyerői számot adó riport zár­ja a délelőtti műsort. Délután a labdarúgás ked­velői ismét az Újpesti Dózsa és a Bp. Honvéd mérkőzését láthatják. Az elmúlt szombati összecsapás után ismét érde­kes küzdelmet várhatunk, ha nem is az NB I. bajnokságá­ért, de a Magyar Népköztár­sasági Kupáért. Az esti mese után az Aranylakodalom cí­mű dokumentumfilm eleve­níti fel egy hajdani vörös-i katona élményeit, majd a Tt» híradót követően a szegedi szabadtéri játékok július 27-i felvételéből Kodály Háry Já­nos című daljátékát láthat­juk. Végül a híradó második kiadása zárja az ünnepnap programját. Finálé Szegeden Utolsó bemutatójához érke­zett, az idei szegedi fesztivál. A szabadtéri játékok stan­dard vendégtársulata, a Ma­gyar Állami Népi Együttes lépett közönség elé, melynek külföldi útjaira célozva mos­tanában tréfásan emlegetik, ha Magyarországon valaki keiben ránk maradt vaskos misztérium-játék kerül a színpadra. Májusban május­fát állítanak, június a szent- ivánéji pogány tűzimádás, jú­lius a tréfás boszorkányüzés, augusztus az aratás hónapja, A szeptemberi szőlőéréskor szőlővé változnak a lányok, Mindezek a jelenségek, mindez a „tömegkultúra- nyújtás” ellentétes szocialista művelődéspolitikánkkal. Igaz, hogy van rá tömegigény. De nem olyan méretű, mint amennyire arra azok hivat­koznak, akik ez igénnyel visszaélve, azt csúnyán meg­lovagolják. És nagyrészt azért van e tömegigény, mert fi kevésbé értékes kultúrtermé- kekkel ügyesen kufárkodók felkeltik ezt az igényt. Régi trükk, hogy valaminek a ki­- MÁTÖ GYULA I I Megvirradok... J r Elég egy rossz mozdulat, ■ | idő kuszálja utamat, i = kopasz ágról | = faggyal dobál, I- sima lejtőt tol alám, g | hogy elessem, = . megaláztatásom §- kihordom szememben, r Z éjszaka ágyán vajúdom, Z hogy hitem újjászülessen, " de nem kiálthatok, "- alszik a kedves, ” elment a mesebeli bálba, " I mesebeli bálba. ­| rózsaszín ruhába, " Z most I | nem köti hozzám | csak a kéz, Z- csak a takaró r " lélegzetnyi zizegcsc, 5 Z elment, hogy visszajöhessen I reggel, albérlet homályba, “ | aranysaru után, Z s gondbakancstól ' = feltörik.a lába. | Felettünk fcm-holdak keringenek, " | belebámulnak arcunkba, Z | megmérnék azt is, ­£ hogy milyen súlyos I I a szerelem, parancsot nem adhatok, “ | bogár-vadászrajaim ­1 a tél mind leszedte r | az égről, 1 kell hát a védelem, * é | a hit-pengéjű fegyver, Z- megvirradok, ? felemel a reggel.;: 2- s látni akarja, nyaranta Sze­gedre kell utaznia. A Rábai Miklós vezette együttes ős­bemutatót tartott Jeles napok címmel. A magyar nép tizen­két joles napját, a hónapok­hoz kapcsolódó népszokáso­kat dolgozzák fel triós for­mában, táncosokkal, ének­és zenekarral, s a háromré­szes műsor más-más etrikum- ból meríti a folklór jellegze­tes motívumait. Január a regölés, a jöven- dőmondás szokásait eleveníti fel, beleszőve a csodaszarvas legenda hősi, archaikus ötle­tét, február a farsang és a böjt jelképes alakjainak har­cát mutatja be. Márciusban a zöldág-járás, áprilisban egy Temesvári Felbártlól íöredé­októberben Dömötör napi pászterfogadást tartanak, no­vemberben halotti tort, de­cemberben pedig bellchemest,' Tizenkét hónap, tizenkét szokása kelt élétre a szegedi színpadon, tizenkét tájegység jellegzetességeivel. Palócföld­től Kalocsáig, Csallóköztől Bodrog- és Rábaközig, Szé­kelyföldtől Sárközig. A há«' rom felvonás zenéjét kompo­náló Gulyás László, Kocsár Miklós és Daróci Bárdos Ta­más a népdal hangulatának; varázsának szegemében írta a kísérőzenét. A sokszínű dísz­leteket Sándor Lajos és Hor­váth Mihály, a jelmezeket Kascsák Margit tervezte. N. la I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents