Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

Csütörtök, 1969. aug. 14. ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A Bálványos alatt A napokban a Bálványos alatti tisztást a 3. sz. AKÖV kazincbarcikai üzemegységé­nek dolg'ozói ..foglalták” el. Csődé János, az egység veze­tője ezt mondta az összejö­vetelről : — Már nagyon esedékes volt a szocialista brigádok fél évben végzett munkájá­nak értékelése. Miért ne kös­sük össze a kellemest a hasz­nossal? Az üzemegység az év első felében jó eredménnyel dol­gozott, közel hárommilliós' teljesítést ért el. A tehergép­kocsik a tervezettől 6,3 szá­zalékkal szállítottak több árut és a MÁVAUT-autóbu- szok közel félmillió utassal vittek többet, mint a múlt év azonos időszakában. A dolgozók 00 száza éka Az üzemegységben 1965- ben jött létre az első három szocialista címért küzdő bri­gád. Ma már 51 brigád, kö­zel félezer ember, a dolgo­zók 80 százaléka vesz részt ebben., Az egyszerű, minden­napi, látszólag apró tettek igen nagy eredményekberi összégeződnek. A MAVAUT szocialista brigádok például 18 000 liter gázolaj megtakarítását ígér­ték és most a 100 000 liter­nél járnak. A kalauz brigá­dok közül a Zó ja alig 7000 forintos többletbevételt ígért, s most 554 000 forintnál tart, a Meteor a jelzett 100 000 forintos többletbevétel he­lyett 481 000 forintot jegyez­het a naplójába. A TEFU- sok 16 000 liter gázolaj-meg­takarítást ígértek, és 47 000 liternél tartanak. A kazincbarcikaiak a ko­rábbi években igen rossz kö­rülmények között dolgoztak. Üj telepet, épületeket kap­tak. Ez a telep most úgy néz ki, mint egy üdülő. A szo­cialista brigádok ennek megvalósításához 122 000 fo­rint értékű munkát ígértek, és az eredmény 1 millió 274 ezer forint értékű társadalmi munka. — Nálunk mindenki érzi, hogy tartozik valahová — mondta Kertész Imre, az ede- lényi kirendeltség egyik bri­gádvezetője. — Nálunk nincs elvágyódás. Mi az oka ennek? Egy veder helyet! héttő másik hűtőjét. Más esetben az egyik szerelő azt mond­ja, hogy beteg a gyereke. Kórházba kellene menni. Brigád vezető je azt mondja: „Menj, majd én beállók he­lyetted!” És ez az ember legköze­lebb, ha egy kicsi munka még van. nem nézi az idő múlását, ráhúz egy pár per­cet. És ha új ember jön, lát­ják, hogy bizonytalan, mel­léfog, nem nevetik ki, hanem segítik. Igyekeznek a brigádot vonzóvá tenni. Pedig sokszor olyan következménye is van, hogy egy ember hibája miatt elesnek a címtől. De a ma hibát elkövető ember, holnap remekül dolgozik, s holnapután már ő segít má­sok nevelésében. Érdekes módját valósították meg a szabad időben való találko­zásnak. Erdélyi János bri­gádvezetőnek van egy kocsi­ja, és ezzel látogatják meg egymást, illetve egymás csa­ládját. Az aranykoszorúsok — Mi már aranykoszorú­sok vagyunk — közli Fo- lecskó Vince, jó adag büsz­keséggel, ami mögött sok munka, erőfeszítés van. Az is, hogy a felnőtt, gyerekes családapák tankönyvet ra­gadtak a kezükbe és elvé­gezték a nyolc általánost. Úgy, ahogy ígérték. Most, a középfokú vizsgát teszik le. — A mi brigádunkat ké­nyesnek is nevezik — közli’ Lénárt András, a Vörös Csil­lag vezetője. — Miért? Mi szállítjuk a szenet a házhoz. Hej, mennyi munkával, ide­gességgel jár! Naponta két- százszor járom az emelete­ket, ebből százszor-százöt- venszer a harmadikat is, és közlöm: megjött a szén! És van, amikor nekem esnek: „Miért most? Most nem jó! Hozza holnap!” Az idő lassan az estébe hajlik. Kigyúlnak a reflek­torok. Hívó hangok: — Indulás! Beszállás, ha­zafelé! A motorok felzúgnak, a kocsik távolodnak. A brigád­tagok, brigádvezetők jóleső érzéssel dőlnek hátra az ülé­seken. Kellemes volt a dél­után, jó volt az egy-két po­hár sör, amit máskor, mun­ka közben nem ihatnak meg. És jó érzés, ha a „pilóta”, a kalauz egyszer utasnak érezheti magát. Csorba Barnabás­Nem kell nagy dolgokat keresni. A vízcsap messze van. A vízért induló „pilóta” látja, hogy társát már na­gyon hajtja az idő. Egy ve­der helyett kettőt ragad, s ké­rés nélkül feltölti vízzel a' Csak Ózdion Vz Ózdi Kohászati üzemekben működik az ország egycl- cn ipari rendeltetésű fogaskerekű vasútja. Elindult a jubileumi túra Tegnap, augusztus 13-án délelőtt a megyei KISZ-bi- zottság épületével szemben, a tanácsköztársasági emlékmű előtt felsorakozott az a 25 fiatal, aki megyénket képvi­seli a jubileumi túrán. A nyolcnapos gyalogtúrára in­duló fiatalokat Németh An­tal, a megyei KISZ-bizottság titkára üdvözölte. Szólt a tú­ra céljáról, jelentőségéről, majd jó" utat kívánt az ifjú­munkásoknak. A Tanácsköztársaság ju­bileuma tiszteletére indított túrán megyénk nagyüzemei­nek, vállalatainak és karha­talmi szervezeteinek kiváló KISZ-munkát végzett fiatal­jai vesznek részt. A tegnapi nap programjában a szabol­csi küldöttség fogadása sze­repelt. A tokaji Tisza-hídnál ünnepélyesen találkozott a két menetoszlop, innen már együtt folytatták útjukat, amelynek következő állomá­sa a mai napon Tárcái lesz. Az új kedvenc Különösen a jó idő" beálltával nagyon sokan keresik fel az arlói tavat. A községi tanács az utóbbi időben több mint egymillió forintos ráfordítással fejlesztette a stran­dot cs környékét. Szüret előtt a kádárnál A harmadik miskolci he­lyiipari kiállításon fedeztem fel Fónagy Lajos díszesre fa­ragott hordóit. Felkerestem miskolci műhelyében. Mun­kájáról, mesterségéről így beszélt: — 1924-től dolgozom” a szakmában. Apám is kádár­mester volt. Az inasévek után 10 évig vándoroltam. Mezőkövesden, Gyöngyösön tanultam ki a szakmát Kusz- nyák Dezső .kádármester mű­helyében. A háború után 1953-ban kezdtem el dolgoz­ni Miskolcon. Az 1932-es IV. országos kézműipari kiállítá­son hordócsoportommal III. díjat nyertem. A tavalyi miskolci helyiipari kiállítá­son II. díjat, az idén pedig a harmadikat, de ez többet je­lent számomra, mintha ta­valy az első díjat nyertem volna, mert az idén nagyon erős mezőnyben, szigorú zsű­ri mellett osztották ki a di­jakat. Hosszú, bonyodalmas munka — Tölgy-, eper- és fenyő­fát használok a hordókészi- téshez. A méretre vágott fát streigolom, magyarul össze­illesztem, az egyik végét lar- tóvassal összefogom. A hajlé­konyságot tüzelőráccsal, a hordóban gyújtott lánggal érem el. Az így hajlékonnyá vált anyagot cuggal összehú­zom. Ezután következik a treibolás, a fedelek beillesz­tése, majd a végleges ab­roncsok rávitele és az iber- tremolás, letisztítás zárja a műveletsort. A szakkifejezé­sek német eredetűek, hiszen a mesterség is Németország­ból indult. A kész hordókat hitelesítem. 5 literestől 3 hektós űrmértékig. Különösen az őszi idényben nagy a ke­Hullámverésre várva Tokajt .... a vízügyi au igazgatóság II. szakaszmérnökségének te­lepén pezseg a munka. He­gesztők, félmeztelen építők, esztergályosok, • gépszerelők dolgoznak izzasztó szorga­lommal. Sári László szakasz­mérnököt sem találtuk az Határőr községgé nyilvánítják Zerai p I é Bi a gárdo t A Belügyminisztérium Or- , szagos Határőr. Parancsnok- * sága Zemplénagárdot 1969. augusztus 20-i dátummal ha­tárőr községgé nyilvánítja. Kevesen tudják, hogy a határőr község megkülönböz­tető elnevezés viselésének szigorú feltételei vannak. Csak az a község nyerheti el ezt a címet, amelynek lakos­sága éveken át ’ tartósan és kollektiven részt vesz a ha­tárőrizetben, e fontos állam- védelmi és honvédelmi mun­kában. Az együttműködés több oldalú. A határőrzésen és határvédelmen kívül ki­terjed a társadalmi, politikai és kulturális együttműködés­re is. Fontos követelmény továbbá, hogy a község lakói tartósan, több éven át bün­tetlenek maradjanak, hogy a legkisebb bűncselekmény se forduljon elő. Zemplénagárd község la­kói megfeleltek ezeknek a követelményeknek^ és Bor­sod megyében elsőként kap­ják meg a megkülönböztető címet. Á község lakói, veze­tői, .valamint társadalmi és politikai szervezetei állandó­an együttműködnek a határ­őrökkel, néhányszor éppen zemplénagárd! emberek se­gítségével sikerült elfogni határsértőket. Határőrök, mondják — és nem ok nél­kül —. hogy Zemplénagárdon még az iskolás gyerekek is önkéntes határőrök. A közös . munka sikereit augusztus 20-án a község la­kói és a határőrök együtt ünnepük meg. Zenés ébresz­tővel kezdődik a nap. Dél­előtt 10 órakor ünnepség ke­retében avatják Zemplén­agárdot határőr községgé. A helyiség névtáblája alá ki­egészítő tábla kerül, „határ­őr község” felirattal. Ugyan­ezt a feliratot augusztus 20-a után a hivatalos községi bé­lyegző lenyomatain is olvas­ni lehet majd. A határvéde- lemben és . határőrizetben legeredményesebben közre­működő zemplénagárdi lako­sok belügyminiszteri kitünte­tést kapnak: kiváló határör jelvényt és okleveleket. Az ünnepség során Zemplén­agárd határőr község zászlót adományoz a határőr egy­ségnek. Üj művelődési házat és új tűzoltó szertárt is avat­nak. Délután kultúrműsort és sportműsort nézhetnek végié a község lakói az ünnepsé­gen részt vevő határőrökkel együtt. A határőrök bemu­tatják a határőrizetben és védelemben szolgáló kutyá­kat. irodában, a telep építkezéseit ellenőrizte éppen. — Állandóan építkezünk. Itt most éppen a földmunka- gépeknek és a közúti jármü­veknek építünk új garázso­kat. Egyre fontosabb a fedél alatti karbantartás, hiszen a mi gépeink úgyszólván állan­dó készenlétben várják a feladatokat. Elindulunk a gépjavító műhelytől a telep megtekin­tésére. — Nálunk 152 dolgozó kö­zül 94 szakmunkás. És nem egy, hanem három-négy szakmához értenek. Szüksé­günk van arra, hogy ezek az emberek a gépjavítás mellett még legalább egy közúti jár­müvet és vízi járművet biz­tonságosan üzemeltessenek, irányítsanak. Nagyon szét­ágazó. sok területen szüksé­ges munka a miénk. Ha kö­rülnézünk, a telepen is szem­betűnő az itt parkoló gépek nagy száma. Pedig ez csak az egyik oldal. Négy szi­vattyútelepünk működik a Taktaközben, öntözőegysé­geink tsz-ekben, állami gaz­daságokban. De mi végezzük az igazgatóság területén az összes árvédelmi műtárgyak fenntartását, véderdők, véd- töltésék kezelését, mi foglal­kozunk folyamszabályozással és a mi feladatunk a hajóz­ható részeken a kitűző szol­gálat ellátása is. Három ag- ronómus dolgozik nálunk, akik a tsz-ek öntöző gazda­ságainál szakmai tanácsadó szolgálatot tartanak. Közben a famunkás rész­leghez érünk, ahol saját ké­szítésű targoncák sokaságá­ban vízi járművek szerelése folyik. Itt hűvösebb van, mint a szabadtéren és a gép­javítóknál. Néhány ember jön. Sári László szakaszmér- nök meghallgatja a jelenté­seket, a munkások motorra ülnek és elhajtanak. Mint a katonaságnál... — Állandó készültségben vagyunk. Bel- és árvédelmi készültségünk folyamatos ha­vi szemléket tesz szükséges­sé. Most éppen a kisköréi Ti­sza II. vízlépcső építése miatt a partvédelem megerősítésén és a szivattyútelepek korsze­rűsítésén munkálkodunk. Nálunk hiába ennyi a mun­ka, most van a béke. Min­dig ez az időszak tesz ké­pessé bennünket a „háború” ár-, vagy belvíztámadás el­hárítására, a védekezésre... A Tisza-föllésen eey.et­íen ember sem jár. A kistokaji részen hosszú kőerősíté^ek húzódnak. Nemrégen került oda ez a fal. Néhány éve a nagy tiszai árvíz idején. Ak­kor egy teremtett lélekkel sem találkoztunk a szakasz- mérnökségen. Háború volt. a hullámverést védő harcosok évente ismétlődő próbája. Most béke van. A bármikor meginduló vizek erejének megtörésére szánt napok erőgyűjtése... Dankó István resiet, ilyenkor 100—120 hor­dót is eladok. Piacon értéke­sítem. A hordó méretétől függően, literenként 5 forint­tól 50 forintig terjed az ár. Csal Mában jó — A bor tárolása csak hor­dóban jó, műanyag- és fém­hordóban csak a keverés, házasítás előnyös. A fa cser- savjára van szüksége a bor­nak, csak úgy válik palack­éretté. másrészt bizonyos le­vegőzésre van szüksége, amit csak a fahordó biztosíthat. A nedvesebb pincébe kerülő hordókat, mint például a hegyaljait, jobban ki kell égetni, amíg meg nem fordul benne a láng. 11 mester agöodalma — Divatjamúlt szakma, a fiatalok nem tanúsítanak ér­deklődést iránta. Más mes­terségek csábítóbbak, pedig nem halhat ki ez az ág, mi­vel bortermelésünk évről év­re nő, a szőlőtelepítések egy­re gyakoribbak. A mester ag­godalma ez. Szeretném, ha a szakma felé irányulna a fiatalok figvelme. V. K. Noé bárkája Megtalálták Noé bár- , kaját! Végre! Még nem teljesen biztos ugyan, de Craw­ford, washingtoni tudós a napokban újságírók előtt kijelentette: hat­tagú kutatócsoport élén az Ararát hegység északnyugati részén folytatott kutatásokat, ahol egy gleccserben, mintegy 20 méteres mélységben a jég alatt 4000 éves deszkaáara- bokat találtak. A desz­kákat Törökországban, Franciaországban, va­lamint az Egyesült Ál­lamokban is megvizs­gálták, és azt állapítot­ták meg hogy a Mezo­potámiában elterjedt fafajtából, görög tölgy­ből valók. A tudós bi­zonyos benne, hogy Noé bárkájának maradvá­nyaira bukkant. A ku­tatásokat helikopterek és az amerikai hadse­reg különböző techni­kai eszközeinek segít­ségével folytatják. Meg nem erősített hí­rek szerint a kutató- csoport hamarosan Ma­gyarországra érkczilc, ahol megkeresi Attila sírját.

Next

/
Thumbnails
Contents