Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

/ ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Csütörtök, 1969. aug. 14, Szovjet jegyzék Kínához Augusztus 13-án a Szovjet­unió Külügyminisztériuma a Kínai Népköztársaság moszk­vai nagykövetségén keresz­tül jegyzéket juttatott el a Kínai Népköztársaság kül­ügyminisztériumának. Ebben közli, hogy a kínai hatósá­gok ez év májusától kezdő­dően és mind a mai napig szándékosan-élezik a helyze­tet a szovjet—kínai határon, a Kazahsztánban levő Szemi- palatyinszkij terület térségé­ben, s rendszeresen szervez­nek provokációt, betöréseket a szovjet terűiéire. A szov­jet külügyminisztérium 1969 május 4-én és június 11-én kelt jegyzékeiben követelte, hogy a kínai hatóságok szün­tessék be a feszültség élezé­sét az említett határszaka­szon. A kínai fél azonban nem vette'figyelembe a szov*- jet felszólításokat. Augusztus 13-án, helyi idő szerint 7 óra 40 perckor, kí­nai katonák több csoportja ' Szemipalatyinszkij területen levő Zsalanaskol lakott tele­püléstől 10 kilométerre kelet­re megsértette a szovjet ál­lamhatárt és mélyen behatolt az ország területére. A fi­gyelmeztető jelzések és a Szovjetunió területének el­hagyására irányuló felhívá­sok ellenére a határsértők nemcsak hogy nem távoztak el a szovjet területről, hanem géppisztolyaikból tűz aló vették a szovjet határőröket. Miután a szovjet határőrök intézkedéseket tettek a ha­társértők bűnös cselekmé­nyeinek meghiúsítására, kí­nai részről kísérletet tettek arra, hogy újabb két, mint­egy 60—70 főből álló katonai egységet küldjenek a hely­színre. k szovjet határőrök in­tézkedéseinek eredményekép­pen a határsértőket vissza­vetették szovjet területről, miközben a szovjet határo­kon belül őrizetbe vettek két kínai katonai személyt, A világhírű olasz énekesnő, Rita Pavonc néhány héttel ezelőtt kisbabának adott életet egy londoni klinikán. (Jú­liusra tervezett magyarországi fellépését emiatt mondta 1 •'.) Képünkön a boldog anya mellett a kisfiú: Alexan­der NeiI Caesar és az apa: Teddy Reno-Ricordi. az összecsapásnak több halá­los és sebesült áldozata van. A tények cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a kínai hatóságoknak a szovjet—kí­nai határon elkövetett pro­vokációját ezúttal is előre megtervezték. A szovjet ha­tárőrök megfigyelő tevékeny­sége folytán már az előző nap, augusztus 12-én, észre­vették, hogy kínai részről katonai alegységeket vezé­nyeltek erre a határszakasz­ra, fokozott csapatmozgáso­kat tapasztaltak, s kiépítet­ték a hírtovábbítási vonala­kat. A szovjet határőr-pa­rancsnokságok a helyzet bo- nyolódásának elkerülése vé­gett találkozóra hívták meg a Kínai Népköztársaság ha­tárvédelmének képviselőit, de az utóbbi kitért a talál­kozás elől. A Szovjetunió külügymi­nisztériuma, a szovjet—kínai hátáron elkövetett, s a kí­nai hatóságok által végre­hajtott újabb fegyveres pro­vokációval kapcsolatban eré­lyesen tiltakozik a Kínai Népköztársaság külügyminisz­tériumánál és követeli, hogy vessenek véget a szovjet határokat sértő cselekmé­nyeknek és a szovjet határ­őrök elleni fegyveres provo­kációknak. Észak-Írország (Folytatás az 1. oldalról) selőnő, valamint Eamon McCann, a polgárjogi moz­galom vezetője szerdára vir­radóan Londonderry-ben nyi­latkozatot tett közzé, amely­ben az angol kormány köz­vetlen beavatkozását és az alkotmány felfüggesztését kérte. A most kitört zavar­gásokra hivatkozva a nyilat­kozat azt állítja, hogy „Észak- Irországot nem lehet kormá­nyozni a jelenlegi alkotmány alapján”, majd hozzáfűzi, hogy „Westminster számára elérkezett az akcióba lépés ideje”. A továbbiakban rá­mutat, hogy Harold Wilson és kor­mánya felelős a jelenlegi helyzetért. „Ügy véljük, hogy az ír nép élete fontosabb, mint Haróld Wilson karrierje” — fejező­dik be a nyilatkozat. Robert Porter belügymi­niszter szerdán délelőtt ren­deletet adott ki, amelynek értelmében Észak-Irországban augusztus végéig min­dennemű protestáns és katolikus felvonulás, il­letve tüntetés tilos. A katolikus Ír Köztársa­ság miniszterelnöke, Jack Lynch, szerdán este felszólí­totta Nagy-Britanniót, hogy azonnal kérjen ENSZ-csapa- tokat az észak-írországi za­vargások megfékezésére. Liabb svilbosság Kaliforniában A Los Angeles-i rendőrség 19 nyomozóból különleges csoportot hozott létre, a múlt pénteki ötös gyilkosság tet­teseinek felderítésére ;—köz­ben pedig a város területén nyolc­ra emelkedett az utóbbi napok halálos áldozatai­nak száma, a gyilkossági hullámban Kedden az 53 éves William Lennon goifedzőt lőtte le egy ismeretlen gyilkos. Len- nőn halála egy áruháztulaj­Ssantoa Rudolf: KÁNTOR ES CSUPATI Készletek et*y nyornozókutya történetéből — Kopogtass! — utasította Csupatit a főhadnagy. A második koppanásra sem ér­kezett bentről válasz. „Ké­rem, azt hiszem, a művésznő lent lesz a bárban — koc­- káztatta meg megjegyzését az üzletvezető. „Nem baj ... Nyiss bel” És Csupati le­nyomta a kilincset. Az ajtó nyikorogva engedett. Az el­függönyözött ablakon halvá­nyan szűrődött be a szobá­ba az utcai lámpa fénye. Sá­tori felkattintotta .a villanyt. ..Az ördögbe!” — hőkölt egy fél lépést hátra. „Mi van itt?”— fordult az üzletveze­tőhöz, aki hamuszürkévé vált arccal az ajtófélfának tán­torgott: „Maca” — nyögte. — Kísérje le, az urat az irodába — mondta egyik be­osztottjának Sátori, és a má­sikat az alagsorban dolgozó rendőrorvosért küldte. „Oda a szállodánk jó hí­re” — motyogta az üzletve­zető. és mint a részeg, imbo- lyogva botorkált ki a rendőr előtt a szobából. Az ágyon hanyattfekvő, félig levetkő­zött nő nyakán tépett szárú masniként lógott négy nylon- harisnya szára. A nő meny- nyezetet bámuló üvegmerev szemeiben még benne ült a megdermedt rémület. DUla- kodási nyom sehol. Ahogy Sátori véletlenül megmozdí­totta a paplant, a halott feje oldalt billent. „Bivalyerős lehetett a tettes” — állapí­totta meg Csupati. ,.A nő úgy látszik nem védekezett, míg a gyilkos nyakára hurkolta a harisnyát...” — Főnök, te érted ezt? — kérdezte Csupati. Kettesben voltak a szobában és Csupa- tinak olyan érzése támadt, mintha titokban figyelnék őket. Kántor az ágy szélét sza­golgatta, majd orrával az éjjeliszekrény ajtócskáját bökdöste. Csupati kinyitotta és a fiókban egy vaskazettát talált. „Csomagold be" taná­csolta a főhadnagy, és Csu­pati egyéb híján, zsebken­dőjébe csavarta a dobozt. A megérkező rendőrorvos véle­ménye szerint a halál fél-, de legfeljebb egy órája csigolya- törés miatt állt be. Sátori meredten nézte a nőt, mint­ha szemeivel akarná életre kelteni. „Ha megszólalna, legalább egy szó erejéig” — töprengett. „Ezek a vacak nylonharisnyák. Teljesen megvannak tőlük szédülve a nők.” A gyilkosságra egyet­len elfogadható magyarázat lenne: féltékenység. „Félté­kenység” labdázott a gondo­lattal. El is fogadná, ha Kán­tor minden eddigi lépése nem az ellenkezőjét bizonyí­taná. „Miért kell egy félté­kenységhez a határon száz veszély kockázatával átszökf ni? Olyan nagy lett volna a bosszúvágy?” Kántor türelmetlenül topo­gott az ajtó előtt. Csupati figyelmeztette Sátorit: „Fő­nök, a kutya tovább akar menni”. — Kérjen további erősítést — utasította a helyettesét, és Sátori gondolatai az ábrán­dozásból visszazökkentek a valóságba. Kántor az épület hátsó keresztfolyosóján ve­zette őket és a használaton kívüli kártyaszobák mellett a földszinti bár raktárhelyisé­gébe nyíló keskeny csigalép­csőn igyekezett lefelé. „Ez egyre cifrább” — mondta Csupati. Sátori is erre gon­dolt. Ez eddig úgyszólván minden lépésüknél új és új rejtvénybe ütköztek. Egysze­rű határsértésnek indult ez az ügy, és a megyei szék­donos, Labianca és felesége meggyilkolását követte — alig 19 kilométerre attól a háztól, ahol pénteken Sharon Tate filmszínésznőt és négy vendégét küldte a halálba az ismeretlen gyilkos, vagy gyilkosok csoportjai Noha Lennon gyilkosát még látták, amint autójába ugrott cs elszáguldott, róla és indítékairól sem tud­nak többet, mint a másik két bűncselekmény tettesei­ről. vastag brokátfüggönyön. Tá­volabbról halkabban a kém­elhárító csoport vezetőjének felszólítása hallatszott, ahogy az igazolványokat kérte. „A katonák a ruhatári kijárat­nál dolgoznak” — ötlött fel Csupati fejében. „Az igazol­ványokat ... Hé, önnek is szól.” Hangzavar, lárma. A függöny előtt a bárpultnál a mixernő suttogott: „Jenci- kém, ez borzasztó. Üjabban itt minden éjjel razziáz- nak.. i Nem tudja, mi van?” „Valami hullát találtak a he­kusok az egyik szobában.” „Aha, szóval a személyzet még nem tudja, ki az áldo­zat. Ez jó. Nagyon jó” — gondolta elégedetlen magá­ban Sátori. — Mire várunk, főnök? — türelmetlenkedett Csupati.' — Hadd ürüljön ki egy Az újítómozgalom eredményei és gondjai a Diósgyőri Gépgyárban hely nagy szállodájában már a második hullát találták meg. A tettes alig egy órá­nyival járhat előttük és ez az időelőny ki tudja, mi min­den meglepetést tartogat még számukra. „Záróra, kedves vendégek, záróra!”, hallatszott be a rak­tárba a bárpulttól ejválasztó kissé a terem, akkor jövünk mi. — Kántor olyan várat­lanul lépett ki a függöny mögül, hogy a keskeny ká­va között oldalával a mixer­nő lábát súrolta. „Segítség!” visított a nő, ahogy Kán­torra pillantott, és kezéből kiejtette a konyakosüveget, amibe a pincérek által visz­Több. mint másfél eszten­deje — az új gazdasági me­chanizmus bevezetése óta — új jogszabályok, új érdekelt­ségi viszonyok alapján fejlő­dik az újítómozgalom. A ko­rábbi, nehezen megítélhető népgazdasági érdek helyett a vállalatok közvetlen gaz­dasági érdeke lett a mérce. A vállalatok önállóan dön­tik el, mi hasznos számukra és mi nem; a gazdasági ve­zetők elhatározásán múlik, hogy ösztönzik és hasznosít­ják, vagy éppen elutasítják a dolgozók ötleteit, javasla­tait. A reform első esztendejé­ben sok helyütt csökkent a beadott újítási javaslatok száma. A csökkenésnek sok­féle oka volt. A fizikai dol­gozók újítási kedvét többek között az mérsékelte, hogy az új szabályok megszüntet­ték a normakedvezményt. A hivatásos fejlesztők nem lát­ták biztosítva, hogy a köve­telményekben megszabott ki­emelkedő alkotótevékenysé­gükért valóban a méltó elis­merést kapják. Az‘ újítási kedv lankadásához járult még esetenként az elbíráló gazdasági vezetők megválto­zott szemlélete is. Ugyanis korábban, a központilag meg­állapított újítási keretből nagyvonalúbban ítéltek oda kisebb-nagyobb összegeket, most azonban — hogy az újítási díjak elsősorban a nyereségrészesedési alapot terhelik — néha úgy vélik: az újítónak kifizetett na­gyobb összeggel a kollektí­vát károsítják meg. A Diósgyőri Gépgyár an­nak idején elsők között ké­szítette el saját vállalati újí­tási szabályzatát. Jól sike­rült ez a szabályzat, akkori­ban az Újítók Lapja is-min­szahordott poharak maradó- J kát töltögette. „Zagyválunk, 5 nyuszikám, zagy válunk ?”J — lépett elő a függöny mö-* gül Sátori is. £ — Ja, maga az? — derült* fel a rendőrtiszt láttán aj mixernő képe. — Már azt* hittem, egy fenevad lapul aj raktárban. Csak nincs vala-J mi szajré ott? — kérdezte* aggódva. „Szóval szajrét isj rejtegettek?” jegyezte meg* magának Sátori. — Nem,J semmi — mondta hangosan. J — Csupán érdekelne, kik* jártak ma éjjel a függöny? mögötti helyiségben. i — Én. A két áruhordó. J Jenci, a főúr... — és el-* akadt. J — Más nem? J — Más? Azt hiszem, nem...* ja, dehogynem. A U órás? szünetben Maca és Jonny< ugrott fel a szobába, vala-J milyen kottáért, mert az< egyik vendégnek nem volt< elég a jó sving és gersvingetl akart hallani... mondta is( Maca, milyen kukacosok ittj a vendégek. Ebben neki tel-J jesen igaza van... Én is be-J szélhetnék róla, hogy meny-J nyit molesztálják az embert.* — Ne tartsd fel az ura-J kát — robogott elő az L-* alakú helyiség zenekari pó-J diuma felőli zúgából a fő-* pincér és tálcányi poharat,J kistányért zúdított a pultba, épített mosogató szélére. „Ki az a Jonny?” hajolt a mixer-] nőhöz Sátori. Nem ismerik?' A dobosunk. Ott megy kife­lé a fiúkkal, meg valami ha­verjával ... Az a magas, fe- J kete hajú. Csodálom, hogy J nem hallotta még játszani.' Hű, hogy tudja keverni az] ütőt? Tényleg nem hallotta?' Pedig már három hónapja' játszik itt és minden vala-] mirevaló hekus...” — za-' vartan harapta el a folyta-] tást és kezét szája elé kap-' ta. — „Jaj, ne haragudjon, de] annyira rá jár a szám.” Sáto-< ri felnevetett: „Oda se ne-' ki”. * (Folytatjuk) ♦ laként közölte. Az alapos elő­készítésnek köszönhető, hogy a DIGÉP-ben már tavaly is az átlagosnál jobban alakul­tak az újítómozgalom ered­ményei. A kezdeti nehézsé­gek és a gyakori meg nem értés azonban itt is hatottak. 1963 első fél évében a be­nyújtott javaslatok száma az 1967 első félévi 775-tel szem­ben 641-re csökkent. A be­vezetett újításokból szárma­zó gazdasági eredmény 8 millió 853 ezer forint helyett mindössze 6 millió 219 ezer forint volt. . Kétmillió forintos csökke­nés nem csekélység. Érthető, hogy az újítómozgalom „be­tegsége” sok fejtörést oko­zott a vállalat vezetőinek és újítási szakembereinek. A gondokkal foglalkozott a szakszervezeti bizottság is. Az alapos vizsgálódás, a sok munka eredménye vem is maradt el. Bár a beadott ja­vaslatok száma a tavalyi el­ső félévi 641-röl 1969 első félévében is csak 642-re emelkedett — tehát tulaj- donképperi azonos szinten maradt —, sokat javult az újítások színvonala. Így az elfogadott javaslatok száma csaknem ötvennel, a már bc- yézetett újításoké harminc­cal növekedett. Ha pedig a megvalósított újítások gazda­sági hasznosságát vizsgáljuk, valóban eredményekről szá­molhatunk be. Az újításokból eredő im­portanyag-megtakarítás 1967 első félévében 1,2 millió, 1968 első hat hónapjában pe­dig alig 310 ezer forint volt. Az idei első félévben az újí­tások révén a DIGÉP több, mint 3,5 millió forint im­portmegtakarítást ért el, a két évvel ezelőttinek csak­nem háromszorosát! A vál­lalat újításokból származó gazdasági eredménye pedig ismét elérte az 1967 évi szin­tet: 8 millió 851 ezer forint volt. Nem szükséges külön hang­súlyozni, hogy a vállalat gazdálkodása szempontjából a legjelentősebb az import­megtakarítás erőteljes növe­kedése volt Az éves nyere­ség alakulásában megmutat­kozik majd az újítások sok millió forintos gazdasági haszna. Az újítómozgalom tehát a Diósgyőri Gépgyár­ban túljutott a holtponton, ismét fejlődésnek indult. Az eredmények mellett azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a normaóra­megtakarításhoz vezető újí­tások száma továbbra is igen kevés. A fizikai dolgozóknál a megszüntetett normaked­vezményt mindeddig nem si­került újabb, hatásos ösztön­zővel pótolni. Pedig — kü­lönösen a csökkentett mun­kaidő bevezetése miatt — er­re igen nagy szükség lenne. Tennivaló tehát továbbra is bőven akad. Többek kö­zött meg kell gyorsítani az újításokkal kapcsolatos ügy­intézést, gyorsabban kellene bevezetni a jó elgondoláso­kat. A dolgozók újítási ked­vét jobb. hatásosabb propa- grndával Is lehetne fokozni. Sok múlik a vállalat éves újítási feladattervének ala­pos, gondos összeállításán is. A légfontosabb azonban az, hogy az elbíráló gazda­sági vezetők és a dolgozók egyaránt tudatában legyenek: az újítömozgalom fejlődése érdeke mind az egyéneknek, mind a vállalat kollektívájá­nak. Az újítómozgalom sor­sa , elsősorban a gazdasági vezetők kezében van. Nekik kell felismerniük egy-egy újítás hasznosságát, és bát­ran'kell élniük az ösztönzés lehetőségeivel Hiszen az újítások gazdasági eredmé­nye a vállalat nyereségét, a kollektíva részesedését is nö­veli! Flanck Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents