Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG % Szerda, 1969. július 2, Orség;váBtá§ Bonnban NDK-küIdottség utazik Moszkvába Berlinben kedden hivatalo­san bejelentették, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének és a Szovjet­unió kormányának meghívá­sára július 7-én NDK párt­ós kormányküldöttség utazik hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba. Oeirii Dimitrov báláiénak 20. évfordulójára Elkerülhetetlen „istencsapá- sa”-e a fasizmus? A kispol­gár lázadása? Hétköznapi kor­mányváltozás? Olyan hatalom, amely felette áll mind a bur­zsoáziának, mind a proletariá­tusnak? Ilyen kérdések fog­Kétfőről keddre virradóra Heinrich Liibkct Gustav Heinemann váltotta fel az NSZK köztársasági elnöki székében. Az elnökváltozás alkalmából rendezett fogadáson: balról Lübke volt elnök feleségével, Jobbra Heinemann elnök és felesége. Kedden délelőtt, a Bundes­tag és a Bundesrat együttes ülésén beiktatták hivatalába az NSZK új köztársasági el­nökét, Gustav Heinemannt. Von Hassel Bundestag-elnök­nek a lelépő Heinrich Lüb- két és az új elnököt üdvözlő szavai után a távozó elnök mondott rövid beszédet. Ezután Gustav Heinemann letette a hivatali esküt, majd Roscsin nyilatkozata Alekszej Roscsin, a genfi le­szerelési tárgyalásokon részt v3vő szovjet küldöttség veze­tője, hétfőn este Genfbe ér­kezett. Hangoztatta, hogy a tengerfenék demilitarizálásá- ról szóló egyezmény esélyei ígéretesek, és a probléma meg­oldása pozitív hatást gyako­rolna más leszerelési kérdé­sek rendezésére is. A szovjet küldött ugyanak­kor rámutatott, hogy a lesze­relés más kérdéseinek megol­dása akadályokba ütközik. Roscsin bírálta azokat az or­szágokat, amelyek, mint Nyu- gat-Németország, mindeddig kitértek az atomfegyverek el­terjedésének megakadályozá­sára szolgáló atomsorompó- egyezmény aláírásától. A szovjet küldött azt mon­dotta, nincs tudomása arról, hogy megkezdődnek-e az ame­rikaiak által javasolt időpont­ban (augusztus elején) a szov­jet—amerikai / tárgyalások, a rakéta-fegyverrendszerek kor­látozásáról. ígéretekben bővelkedő szék­foglaló beszédet mondott. Heinemann felhívta a világ népeit, hogy ne a fegyverke­zési versenyben, hanem a le­szerelésben és a fegyverkezés csökkentésében keressék a biz­tonságot. Az új elnök ezután aláhúzta: a német nép törté­nete sok olyasmit mutathat fel, amivel hozzájárult az emberiség gazdagításához. De népünk nevével való vissza­élés a második világháború kirobbantásához vezetett. „Nem szabad kitérnünk an­nak a kérdésnek megválaszo­lása elől, hogy miképpen kö­vetkezhetett be a nemzeti szo­cializmus szörnyű korszaka, mert csak akkor nem fogják a többi népek ellenünk fordí­tani történelmünknek ezt a fe­jezetét”. Hereegr&é awatás záptojás hezj Kedden a caernarvoni kas­télyban II. Erzsébet angol ki­rálynő ünnepélyes szertartás keretében walesi herceggé avatta fiát, Károly Fülöp Ar- t j.r György herceget. Az ava­tási ceremónián ott volt a ki­rályi család csaknem vala- mennyi tagja, Wilson minisz­terelnök, valamint Nixon el­nök Tricia nevű leánya; a Magyar Népköztársaság képvi­seletében Dóczé Kálmán lon­doni ideiglenes ügyvivő vett részt a színpompás szertartá­son. Tőzhalál A vietnami háború, és a vietnamiak mészárlása elleni I tiltakozásul Saigon forgalmas belvárosában kedden reggel az ! önkéntes tűzhalált választotta ! egy ismeretlen dél-vielnami katona. Készülődés a Holdra Az Apolló—11 űrhajó utasai — Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins — folytatják előkészületeiket jú­lius 16-án esedékes Hold-re­pülési vállalkozásukra. Ked­den a három űrhajóst teljes orvosi vizsgálatnak vetik alá. A NASA orvosi vélemény alapján elrendelte, hogy az Apolló—11 utasai „minél kevesebbet érintkezzenek em­berekkel”, nehogy megbete­gedjenek, ami kockáztatná küszöbön álló vállalkozásuk sikerét. Erzsébet királynő welsh és angol nyelvű beszédek után fia fejére tette a külön e célra készült, modern vo­nalú koronát, kezébe adta Wales jogarát és vállára borította azt a herme­linpalástot, amellyel 1911-ben Edward walesi herceget ru­házták fel. A szertartást, amelyet a vi­lág számos országában, becslés szerint körülbelül 500 millió ember nézett végig televízión — több kínos incidens zavar­ta meg. A tv színes és fehér­Nem mindennapi házasság Marcelo Vivas Castro, a venezuelai San Cristobal fél éve megözvegyült 78 éves polgára, 22 gyermek apja, oltár elé vezette a 15 éves Maria Adcla Chacont. fekete műsorában milliók lát­hatták azt a pillanatot, amikor a caernarvoni rendőrök egy réten kergettek, majd őrizetbe vettek egy fiatal­embert. Erzsébet királynő hintájára egy 19 éves körüli walesi ifjú záptojást hajított, de nem ta­lálta el a hintó utasait. A fia­talembert a rendőrök elfog­ták. A tömegből a több órán át tartó precesszió végén szá­mosán „pfuj”-olták a király­nőt és Károly herceget. A 9000 lakosú Caernarvon község területén nem sokkal a 21 üdvlövés után bomba rob­bant a helyi postahivatal mö­gött. Sebesülés nem történt, de a robbanás keltette füstíelhő messzire látszott. A vasárnap, hétfőn és ked­den történt merényleteket nyi­latkozatban ítélte el Gwynfor Evans, a brit parlament egyet­len walesi nacionalista képvi­selője. Semmi sem bizonyítja — mondotta —, hogy a két ember halálát okozó kedd haj­nali robbanás walesi hazafiak műve lett volna. Követelte: ha kiderülne, hogy a merénylete­ket nem walesi szabadsághar­cosok követték el, a kormány kérjen bocsánatot a walesi néptől, azért, hogy a sajnála­tos robbanásokat „a walesi nép szabadságmozgalmának lejára­tására aknázta ki”. Az alatt­valói hűség zajos hangorkánjá- ba más disszonáns hang is vegyült: kedden az alsóházban felolvasták Emrys Hugs munkáspárti képviselő interpellációját, amelyben követelte, hogy Károly herceg ne kapja meg az államtól a Corn­wall! fejedelemség nagy­birtokainak jövedelmét, mert a királyi családnak úgy­is elég pénze van. Hughes in­dítványával a ház nem is fog­lalkozott ... Megnyitották Kedden Sátoraljaújhelyen, a Mezőgazdasági Technikumban ünnepélyesen megnyitották az ifjúsági honismereti szakkö­rök harmadik országos tábo­rozását. Budapestről, Szeged­ről, Pécsről és más városok­ból száz középiskolás és húsz iparitanuló-intézeti fiatal vesz részt a tíznapos találkozón. jrot, a bolgár nép nagy fiát, amikor a német fasiszták 1933-ban kirakatpert indítot­tak ellene is. ű arra is felelt, mi a teendő a fasizmus ellen. A Reichstag-per idején Di­mitrov mögött már nagyszerű forradalmi múlt állott. Blagoev oldalán, 1903-ban lépett a bol­gár marxisták mozgalmába, s mind magasabb szintű veze­tőként szolgálta a forradalmi fejlődés ügyét. Egyik irányí­tója volt az 1923-as szeptem­beri bolgár felkelésnek: in contumaciam halálra ítélték. Ö akkor már a Komintern, a III. Internacionálé Végrehajtó Bizottságában dolgozott, s mint e világszervezet főtitká­ra 1935 és 1943 között törté­nelmileg bizonyított értékes munkát végzett, amit haláláig Bulgáriában folytatott. Dimitrovot 1933-ban Göring vérbírósága a Reichstag épü­letének felgyújtásával vádolta, így akarták őt és minden kommunistát befeketíteni a néptömegek szemében. Dimit­rov azonban fantasztikus lelki­erővel és csodálatot keltő külső szellemi fölénnyel a per fo­lyamán bebizonyította, hogy a fasizmus a munkásosztály és minden dolgozó leggonoszabb ellensége, a nemzetközi ellen- forradalom zászlóvivője. Dimitrov fellépése milliók szemét nyitotta ki, s világ­szerte heves mozgalmak kez­dődtek megmentésére. Végül a Szovjetunió fellépésére 1934- ben megszabadult Hitler bör­tönéből, hogy aztán a Kom­intern főtitkáraként kidolgoz­za híres antifasiszta téziseit és megszervezze a Komintern VII. kongresszusát, amely az egész haladó emberiséget mozgósította a fasizmus ellen. A VII. kongresszus elemezte a német fasizmus uralomra jutásának tanulságait. Megál­lapította, hogy a hitleristák azért győztek, mert a német dolgozókat a munkásegység hiánya és a testvérharc dezor- ganizálta, s ebben a hely­zetben a burzsoáziának alkal­ma nyílott a parlamentariz­mus, a polgári demokrácia, a szabadságjogok fokozatos le­bontására. Dimitrov és a Komintern VII. kongresszusa bebizonyí­totta, hogy a fasizmus, mint államforma, nem osztályok feletti és nem kispolgári lá­zadás. Ellenben olyan népcsa­lás, amely gátlástalan szociá­lis demagógiával, nacionalista jelszavakkal, • a „plutokrácia” szidalmazásával, „szocialista” frazeológiával képes volt a maga oldalára állítani az elé­gedetlen kispolgárt és a pro­letariátus elmaradt elemeit. A Komintern 1935-ös VII. kongresszusa — Dimitrov tézisei nyomán — a fasizmus elleni harc sikere feltételének jelölte meg a forradalmi párt létét, a proletariátus harci egységét, a megfelelő politi­kát a kispolgárság és a pa­rasztság megnyerésére, s a cselekvést a megfelelő időben. Kimondotta, hogy a siker leg­főbb tényezője a munkás­egységfrontra épített nép­front. Dimitrov életműve nagy hozzájárulás volt az antifa­siszta küzdelmek végső sike­réhez. És bár dicsőséges élet­útja 1949. július 2-án, 76 évea korában véget ért, tettei alap­ján milliók szívében él to­vább ... A Pompidois-karrser közelről m Ül aMaíignon-palotáig 1968 NYARÁN, MIELŐTT DE GAULLE „a köztársaság tartalékába” helyezte volna miniszterelnökét, az egyik nyugatnémet családi képeslap terjedelmes riportot közölt Pompidouról. A jó tollú szer­ző, a spanyol származású Vil- lalonga (színész, riporter, re­gényíró) nem sajnálta a di­csérő jelzőket az akkori gau- lleista kabinetelnöktől, s bizo­nyára nem véletlenül írta ri­portja végén a jóslatnak is beillő mondatokat: „Az utób­bi hetek megmutatták, hogy Pompidou igazi államférfiúvá érett. Nem fejbólintójános,.aki vakon teljesíti De Gaulle pa­rancsait. Nyilvánosan olyasmit mondott, amire De Gaulle környezetében soha egyetlen vezető sem merészkedett ed­dig: „Ügy döntöttem”. Való­színű, hogy Pompidounak lesz még bőven alkalma döntése­ket hozni. Franciaország szá­mára — úgy vélem — nem is lenne rossz.” A Párizsban élő spanyol vi­lágfi, a beavatott körök kitű­nő ismerője, Pompidouék bi­zalmából, s feltehető: sugalla­tára jelezte a nagyra törő po­litikus terveit. Georges Pom­pidou elsőként dobta be ka­lapját a De Gaulle távozását követő elnökválasztási küzde­lem arénájába. A ma ötven­nyolc éves gaulleista pártve­zér negyedszázados politikai karrierje — amit időnként a Rotschild bankház kedvéért és pénzéért megszakított — a csúcshoz érkezett. Eddigi pá­lyafutása előkészületnek tűnik, nekifutásnak a nagy ugráshoz, amely sikerült. Á Francia Köztársaság elnöke lett. 23 éves korában szerzett ta­nári diplomát a francia, latin és görög nyelvből, Marseille egyik középiskolájába nevez­ték ki irodalomtanárnak. Egy évvel később feleségül vette — a szülők akarata ellenére — Claude Cahourt, a filoló­gia doktornőjét, egy vidéki orvos csinos, szőke, irodalom­rajongó lányát. Politikai ambícióit húsz év­vel később, 1945-ben egyik volt iskolatársa, René Brouil- let ébresztette fel Párizsban. Keresett De Gaulle tábornok mellé egy „diplomás férfit, aki tud írni”. Pompidounak volt diplomája és tudott írni. ÍGY KAPCSOLÓDOTT A POLITIKÁBA, s vált De Gaulle árnyékává a második világháború utáni években a vidéki irodalomtanár, akinek nagyapja földbérlő gazda, ap­ja pedig tanító volt. 1954-ben hátat fordított a politikának, ezúttal ismét egv véletlen ta­lálkozás következtében. Egyik volt egyetemista barátja be­mutatta Guy de Rotschild ban­kárnak, aki éppen egy „új emberi” keresett vállalkozásai számára. Pompidou elhatáro­zásában bizonyára volt annyi tervszerűség, mint véletlen, hisz néhány esztendős politi­kai pályafutása során megta­nulta. hogy pénz nélkül eb­ben a szakmában sem lehet tartós sikerre számítani. Hal­latlan energiával fogott a rá­bízott Rotscliild-érdekeltségű Északi Vasutak ügyeinek ren­dezéséhez, s rövidesen a bank­ház egyik vezetőjévé léptették elő. Az irodalomtanárból politi­kus, a politikusból bankigaz­gató lett, havi jövedelme — magyar pénzre átszámítva — megközelítette a 80—90 ezer forintot. Felesége, rokonai, s ő maga is úgy hitték, ezzel végleg be is futott a „nagyok” közé, hisz Rotschildék bank­háza és az ellenőrzésük alatt álló 110 francia vállalat, tár­saság egyszerre jelent pénz­ügyi és politikai hatalmat a francia nagytőke élvonalában. 1958-ban, amikor már el­könyvelték örökös bankvezér­nek, egy váratlan telefonhí­vást kapott De Gaulletól, aki éppen visszatérőben volt a politikai életbe. Csak egy esz­tendeig dolgozott a tábornok mellett, majd ismét visszatért a Rotschild bankházhoz. A pénz bűvölete akkor még erő­sebb volt. Rotschildék pedig csupa előzékenységből beren­deztek házuk egyik emeletén egy külön lakosztályt Pom­pidouék számára. DE EGY IDŐ MÜLVA IS­MÉT VISSZATÉRT De Gaulle zászlaja alá. Miniszterelnök lett, ebben a tisztségben Deb- rét váltotta fel, s a rendel­kezésére bocsátott Matignon- palotát saját ízlése szerint rendeztette be. Ehhez az íz­léshez a XV. Lajos-asztal éppúgy hozzátartozik, mint az absztrakt festők hatalmas képei a falon vagy a hatal­mas ezüst cigarettás doboz, tele Winston cigarettával, amelyből körülbelül ötvenet szív naponta.

Next

/
Thumbnails
Contents