Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Vasárnap, 1969. július 27. Heti külpolitikai összefoglalónk A hét legjelentősebb eseménye a Hold elérésének tudományos sikere, Armstrong és Aldrin magyar idő szerinti héttő hajnali sétája Földünk bolygóján. Azóta az Apollo—11 utasai épségben visszatértek Földünkre és a jelek szerint semmiféle változás nem következett be egészségi állapotukban. A páratlan tudományos expedíció eredményeinek feldolgozása folyik. A Hold-utazásról született számtalan cikk és kommentár egyik visszatérő gondolata volt a holdbéli Nyugalom Tenger összevetése a földi nyugtalansággal, konkrétabban az a nagy ellentmondás, amely a bolygónk állapotai és a nagy tudományos vállalkozás között van. A pillanat nagyságát érezve, maga a nyugati sajtó is bizonyos számvetést tett és nem tagadhatta, hogy a földi problémák jelentékeny része — és saját belső bajainak elhanyagolásában — felelősnek minősül éppen az első Hold-utazást megvalósító Egyesült Államok. Az amerikai elnök sok bírálatot kapott odahaza, hogy politikai célokra próbálják kisajátítani a tudományos vállalkozást, s hogy merő propagandaokokból egybekötötte az Apollo—11 visszaérkezését a világkörüli útjának megkezdésével. Természetesen Vietnam az a fő válság, amelyben Nixonnak döntenie kellene. Valójában persze az is döntés, hogy nem hajlandó a reális következtetések levonására. Erről tanúskodott a héten a párizsi értekezlet immár 27. ülése, amelyen a DNFF politikai rendezési javaslatának érdemi megválasztása helyett az amerikaiak .saigoni bábjuk legújabb „elképzeléseit” és „javaslatait” szorgalmazták. Azokra természetesen csak lényegük leleplezése lehetett a VDK és DVK képviselőinek válasza: a Thieu- féle „választások” valójában az igazán szabad és demokratikus, az amerikai csapatok jelenléte nélküli választások „helyettesítésére” jelentenek próbálkozást. így, bár a harci HOZZÁSZÓLÁS MiskoEc város fejlesztéséhez í. Bisztika Géza nyug. e. mérnök hosszú levélben szól hozzá dr. Fekete Lászlónak a lapunkban megjelent nyilatkozatához. Levelében — többek között — a következőket olvashatjuk: másfél éve vagyok nyugdíjas. Mint aktív ember is érdekelt Miskolc fejlődése olyannyira, hogy heti gond- terhes munkámból hazatérve szombaton vagy vasárnap sohasem mulasztottam el, hogy a tavasztól őszig folyó munkát a helyszínen is megtekintsem. A dr. Fekete László elnöktől kapott interjút és a hozzászólásokat érdeklődéssel olvastam. Igaz, hogy sem a sorozatban hozott párbeszéd, sem a hozzászólások nem elégítettek ki. Magam mást, szélesebb körűt és még\ érdekesebbet vártam és várok. Közismert, hogy országszerte évek óta komoly korszerűsítések, szépítések, rendezések folytak, de Miskolcon ezekben az években alig történt valami. így a városfejlesztés területén még ma is nagy a lemaradás és sok a tennivaló. Viszonylagos lemara- dottságunknak talán van egy előnye is. Ha összevetjük a felszabadulás utáni első építkezéseket a maiakkal — Dél- dául a Selyemrétet a Szentpé- teri-kapuval, vagy pláne a Vörösmarty utcai új építkezéssel — látnunk kell a különbséget, nem utolsósorban esztétikai szempontból is... A továbbiakban a városrendezés és tervezés problémáiról és néhány megoldásra váró konkrét tennivalóról — közte a közlekedés zsúfoltságának enyhítésére irányuló javaslatokról — olvashatunk Bisztika Géza hozzászólásában, majd megjegyzi, hogy a Kertészeti Vállalat városunkban szépen dolgozik, kár, hogy munkája és ennek eredménye a város részéről nem részesül olyan megbecsülésben, amilyenben ezt megérdemelné. Itt a védelemre gondolok — írja. — A város vezetősége meg kell. hogv találja a módot arra, hogy új létesítményeinket, parkjainkat stb. mindenki megbecsülje A felelőtlen ron- gálókat pedig példásan és szigorúan meg kell büntetni. A parkok védelméhez elsősorban Miskolc társadalmának messzemenő segítségére lenne szükség. Gondolom, ennek megszerzése nem megoldhatatlan feladat, éppen a mi társadalmi struktúránkból eredően. Ha mindazt a sok praktikusat. szakszerűét, gondosat és szénét le akarnánk írni. amivel városunk az utóbbi 25 év alatt gazdagodott, újabb sok oldalt kellene teleírni. Eredményeinket sokan látjuk és el is ismerjük, de a gondok bennünket is gyötörnek, és a bírálat mellett jó tudnia a város vezetőségének, hogy sokan vannak városunkban, akik a ma még megoldásra váró fontos kérdések megoldásában is szívesen közreműködnek. Nemcsak szavakkal és hozzászólásaikkal, hanem, ha szükség van rá, tettekkel is — írja Bisztika Géza. A miskolc—pereces—lyukó- bányai keskeny nyomtávú bányavasút jelentősen rontja a városképet, környéke zajos és füstös. E vasútvonal felszámolásával megszűnne a kereszteződés (sorompó), a Miskolc —Eger főforgalmi közúton. Ez az intézkedés jelentősen gyorsítaná a közlekedést, hiszen az átlag 5—6 órát zárva tartott sorompó nem akadályozná a forgalmat és csökkenne a balesetveszély is ebben a térségben. A környéken lakó dolgozókat nem zavarná a gőzmozdonyok által okozott korom, szénmonoxid és széndioxid szennyeződés, sem a tolatásokkal, kocsirendezésekkel járó zaj. A vasútvonal felszámolásával megszűnne még a diósgyőri Szabadság rendező pályaudvari, valamint a szarkahegyi kereszteződés . is Nem akadályozná ebben a térségben a korszerű útépítési tervek végrehajtását az „északi tehermentesítő út” építését, a diósgyőri Szabadság pályaudvar és a diósgyőr—pereqesi vasútvonal által érintett belső városrész, a perecesi lakótelepek rendezését. A MÁV Miskolci Igazgatósága — az új gazdaságirányítási rendszer hatására — elemezte a miskolc—pereces— lvukóbányai keskeny nyomtávú vasút felszámolásának következményeit és úgy döntött. hogy 1970. június 20-ig várhatóan felszámolja az említett vasútvonalat. Az így felszabadult területek átadása komoly mértékben segíti a Lenin Kohászati Művek, a DIGÉP és egyéb vállalatok felosztásét is. Ügy érzem, hogv Szathmáry Ferencnek az Észak-Magyar- országban megielent város- rendezési javaslatainak megoldását ezzel elő tudjuk segíteni. Rövid eszmefuttatásomban ezen gondolatokra és intézkedésre kívántam felhívni a figyelmet és ismertetni a MÁV Miskolci Igazgatóság segítőkészségét a korszerű városrendezés kinlak-'tásához — írja Csajka István, az Államvasutak miskolci Igazgatóságától. Várjuk olvasóink további észrevételeit, javaslatait. tevékenység némileg csökkent az utóbbi hetekben Dél-Viet- namban, a helyzet lényege változatlan. Éppen ezért fontos esemény, hogy a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány átvette a DNFF-től a hadműveletek irányítását és Dél-Vi- etnam 35 körzetében, illetve tartományában forradalmi bizottságokat állított fel, amelyeknek egyik fő feladata a földreform végrehajtása. Jellemző a Nixon-kormány időhúzásának tarthatatlanságára, hogy némi hallgatás után egyre hangosabbak azok az amerikai körök, amelyek újabb eszkalációs lépéseket sürgetnek. A maguk részéről így kíván elmozdulni a holtpontról. Ezen a héten is egyik ösz- szecsapás a másikat követte a Közel-Keleten, a' másik nagy válsággócban. Ezeknek az ösz- szecsapásoknak a jellege egyre súlyosabb: a napokban komoly légi csaták zajlottak le az egyiptomi és az izraeli légierő között. Nasszer, az EAK elnöke az Arab Szocialista Unió szerdán megnyílt kongresszusán hangsúlyozta,-hogy az EAK a Biztonsági Tanács határozatai, a politikai rendezés platformján áll, és a megszállt arab területek felszabadításáért harcol. Különös ceremónia színhelye volt ezen a héten a spanyol főváros: az agg generalissz- mus. Franco, végre elérkezettnek látta az időt, hogy kinevezze utódát. Juan Carlos de Bourbon herceget a spanyol trón várományosának jelölték ki — Franco távozása utánra. (A 31 éves Don Juan Carlos tízéves kora óta Franco közvetlen ellenőrzése alatt nevelkedett.) Így tehát eldőlt a vita, hogy a Portugáliában levő De Juan, vagy fia Don Juan Carlos lesz-e Franco utóda. Maga Franco a keddi beiktatási beszédében igyekezett kerülni a monarchia „megszakadásának” témáját, mindamellett kétségtelen, hogy az 1931 óta betöltetlen spanyol trón várományosának kijelölésével a Franco-rezsim végleg rendezni akarja a kapcsolatokat félellenzékével, a royalistákkal, hogy így próbálja helyzetét stabilizálni. Nehéz dolog lesz... Eseményekről RÖVIDEN SZERENCSÉTLENSÉG □ Szerencsétlenség történt csütörtökön a Katowice melletti Zawadzki szénbányában. Az egyik aknában, ahol 119 bányász végezte munkáját, mindeddig ismeretlen okok miatt víz- és iszapbetörés következett be. Harminchét bányászt sikerült azonnal kimenteni, később a mentőosztagok további 70 bányászt felszínre hoztak. A lentmaradt 12 bányász életéért folytatják a küzdelmet. FÖLDRENGÉS □ A Hong Kong-i obszervatórium szombaton reggel ötös erősségű földrengést észlelt. A mintegy öt másodpercig tartó rengés nem követelt cm- beráldozatot, illetve anyagi károkat. LETARTÓZTATTÁK □ A Riverside-i bíróság kiadta a letartóztatási parancsot Leary ellen, miután a „Lóvéin” rancson holtan találtak egy 17 éves lányt. A legfrissebb jelentés szerint Learyt letartóztatták, amikor sajtóértekezletet akart tartani, hogy megmagyarázza, hogyan halt meg a 17 éves lány. PÁNIK □ Mexico városban pénteken este mintegy ötezer diák kormányellenes gyűlést tartott. A rendőrség a tömeg szétoszlatá- sára könnyfakasztó gázt alkalmazott, mire hatalmas pánik keletkezett. Több tucat diák megsebesült. ÖSSZETŰZÉS □ Pénteken este Nyugat- Berlinben összetűzésre került sor rendőrök és ellenzéki beállítottságú tüntetők között, öt rendőr megsebesült. A rendőrség 25 tüntetőt letartóztatott. TÜNTETÉS □ Csütörtökön este Sevillában mintegy száz ember tüntetett a rendszer ellen. A tüntetőket a rendőrség szétszórta. ÖSSZECSAPÁS □ Frankfurban pénteken este heves összecsapásokra került sor, a szélsőjobboldali NPD által szervezett választási gyűlés alkalmával. Mintegy 500 tüntető csapott össze a rend- fenntartó erőkkel. Többen megsebesültek. Ságvári Endre halálának | 25. évfordulóján D izonyára sohasem gon- D dőlt arra, hogy utcát, teret, iskolákat neveznek el róla. Ö egyszerűen csak az igazságot kereste, a dolgozó emberek jogait. Eleinte a józsefvárosi ügyvédcsaládban sem sejtették, mire készül Endri. Nagy volt az öröm, amikor a jogi egyetem elvégzése után dr. Ságvári Endre lett belőle és fővárosi tisztviselőnek is kinevezték. Hogyan vált mégis a külvárosi fiatalok, az inasok, a grundok rongyos, mezítlábas srácainak Endrijévé? Hogyan lett belőle a kommunista ifjúsági mozgalom hivatott, tisztelt vezetője? A kérdés első felére a kor viszonyaiban kell a választ keresni. A felsejlő katasztrófában, amely az ébredő fasizmussal a világot fenyegette. A sötétlő embertelenségben, mely a látók, a gondolkodásra érzékenyek szívét megremegtette. Ságvári Endrének szűk volt az a világ, amely a kenyér és a gondolatok Ínségével fenyegetett. S mivel szenvedélyes tettvágy buzgott benne, természete törvénye szerint harcba szállt az embertelenséggel. Művelt, sok nyelven beszélő, kivételes eszű ember lévén, keresni kezdte az eszmét, az utat, amely a jobb emberség felé visz. Így találta meg a helyét a kommunista ifjúsági mozgalomban. A párt akkoriban a fiatal kommunistákat az Országos Ifjúsági Bizottságba kérte dolgozni, s a népfrontpolitikát hirdető, energikus fiatalok hamarosan nagy tekintélyre tettek szert. Ebben a nagyszerű harcban vált tapasztalt katonává Ságvári Endre is. Előbb a VII. kerületi ifi csoport élére került. 1938-tól Kulich Gyulának, az OIB titkárának segítőtársa, Kulich letartóztatása után pedig utóda, harcának folytatója lett. Ságvári különösen értett a fiatalok nyelvén, s a közös harcban példaképpé tudott magasodni. Mint 1934. szeptember 16-án, amikor a nevezetes Tompa utcai nyilas gyűlést szétverte ifjú seregével. Ügy vezette rohamra a fiatalokat, hogy ő a vezért, a hatalmas termetű botrányhőst, a fokosával hadonászó hírhedt fajvédő Kémeri Nagy Imrét vette célba. Az ifik kőzáporral rohamoztak, a nyilasok fokossal támadtak. S a fiatalok kiverték a fegyvert a nyilasok kezéből. Kémeri Nagyot a csendőrök locsolták lel a Ságvárival vívott összecsapás után. A Tompa utcai ütközet után állásától megfosztották, börtönbe vetették. Ott írta naplójába a felejthetetlen sorokat: „A bátorság akaraterő és szokás kérdése. Nem szabad megijedni a fájdalmaktól, ha valamit el akar érni az ember. Saját magadat is nevelned kell, hogy annál biztosabban állj a lábadon”. Bátor volt, mert bírta akaraterővel és megszokta az állandó életveszélyt. Horthy rendőrsége halálra kereste, mint a Batthvány-emlékmű- nél rendezett tüntetés, az 1942. március 15-i Petőfi téri népfronttüntetés egyik szervezőjét. Nyomában voltak, de hallatlan bátorsága és leleménye révén kijátszotta üldözőit. Egy angyalföldi házból hat bőröndben mentette ki az illegális nyomda felszerelését. Megváltoztatott külsővel bujkált, s amikor a rendőrök rá-1 törtek és saját fényképét elébe tartva kérdezték: „Ismeri?”. ő halálos nyugalommal felelte: „Sohasem láttam!” És harcolt tovább. Titkos találkozókon szervezett, agitált, rótta az utcákat. 1944 elején, 30 évesen, a Béke és Szabadság című illegális kommunista lap szerkesztője lett. Ez volt az első orgánum, amely fegyverbe szólított a megszálló fasiszták ellen. Ságvári a fegyveres ellenállás egyik szószólója volt. 1944. július 27-én is, a nemzeti szabadságharc ügyében találkozott elvtársaival. Nem tudta, hogy elárulták, nem sejtette, hogy minden lépését figyelik. Társával pihenni tért be a Budakeszi úti cukrászdába, ahol néhány pillanat múlva pisztolyt szegeztek rá hóhérai. Ságvári életének természetes konzekvenciája volt a gyors, határozott mozdulat, amellyel a fegyverért nyúlt, hogy három üldözőjét leterítse. A negyedikre nem jutott golyó. A negyedik őt ölte meg. IJ a élne, 56 éves volna és ** a munkában is tanújelét adná kivételes bátorságának. Korai hősi halálával a megalkuvás nélküli harc szimbólumává nőtt, aki arra tanít, hogyan kell igazán szeretni a hazát, a népet, a szabadságot. Ä világűr meghódítása 1. Új eszközök a világ megismeréséhez október 4-én a Szövik J j m jetunió rádióállomásai röviden bejelentették, hogy a tudósok, mérnökök és munkások szellemi és fizikai közreműködése révén a Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a világtörté, nelem első mesterséges holdját. A hír, amelyet az egész világ rádióállomásai és lapjai átvettek, új szakasz kezdetét, a kozmikus térség meghódításának kezdetét jelentette. A világűr ostroma nagy nehézségekkel találta magát szemben. A feladatra mozgósítani kellett a korszerű tudományt, technikát és technológiát. Ez mind sokba került. A hatalmas, esetleg többszáz tonnás, korszerű rakéta a mai hagyományos üzemanyaggal eredeti súlyának körülbelül 2—4 százalékát kitevő terhet képes röppályára juttatni első kozmikus sebességgel. A második kozmikus sebesség esetén már. csak eredeti súlyának körülbelül 0,5 százalékával képes megbirkózni. Az irányítási rendszernek olyannak kell lennie, hogy biztosíthassák a legpontosabb „célzást”. A probléma bonyolultságát tetézi, hogy ebben az esetben mozgó- pontból kell célozni mozgó célpontra. Lássuk például a Venus—4 automata űrállomás repülését. Földünk több mint 100 ezer kilo- méter/óra sebességgel halad pályáján. A Venus ennél gyorsabban: körülbelül 130 ezer kiloméler/óra sebességgel. A készüléknek három és fél hónap múlva kellett a Ve- nusra jutnia. A repülés utolsó stádiumában a Venus 87 millió kilométerre volt Földünktől. Ha ehhez hozzátesz- szük, hogy a Venus kisebb, mint a Föld (átmérője körülbelül 12 ezer 200 kilométer), akkor ez rendkívül kis célpont ekkora távolságról. A repülések ilyen pontosságát az irányítórendszer biztosítja. Az irányítórendszer megbízható működésének problémája igen bonyolult, hiszen egy ilyen rendszer több ezer különböző mechanizmusból és berendezésből áll, s az egész repülés eredménye ezeknek a munkájától függ. 0 ** sszeköttetést kell teremteni a Földdel több százmillió kilométeres távolságokra, bár tudjuk, hogy a fedélzeti berendezések energiatáplálási lehetőségei a súly miatt korlátozottak. Képzeljük él a Venus—4 készüléket. Amikor a készülék közeledett a Venus bolygóhoz, földi parancsra működésbe lépett a fedélzeti fehdsiíer, s addig forgatta az állomást, amíg annak egy különleges berendezése nem „észlelte” a Földet. Miután az űrállomás „észlelte” ö Földet, a földre orientálódva folytatta útját és rendkívül értékes tudomáhyos adatokat sugárzott. Kétségtelen, hogy az ilyen kísérletekre, nem is beszélve ti nagy kapacitású hordozó rakéták megépítéséről, óriási anyagi eszközök kelletlek, számos különböző szakmájú szakembert igényeltek. A kérdés természetszerűen vetődik fel: mit kap ezért cserébe az emberiség? Miért kell meghódítanunk a kozmikus térségeket? Még Niels Bohr, a híres atomfizikus is kételkedik a kozmikus technika fejlesztésére fordított hatalmas anyagi eszközök célszerűségében. A ráfordításokat igazolandó, már most rámutathatunk a kozmikus technikai eszközök közvetlen gyakorlati felhasználására, ami gazdaságilag előnyösebbnek bizonyulhat, mintha más eszközökkel oldanánk meg ugyanezeket a feladatokat. E bben a vonatkozásban példának vehetjük a kozmikus távközlés fejlesztésével kapcsolatos munkákat. A Szovjetunióban már rendszeresén működik az Orbita- rendszer, amely a központi tv- programokat az ország legtávolabbi sarkába is eljuttatja. Reléállomások hálózatának kiépítése ennél többe kerülne. A rendszer további fejlődése idővel bizonyára lehetővé teszi az egyéni vételt is. És ennek óriási jelentősége lesz, ugyanis ellenkező esetben, rengeteg ív-állomást, kellene építeni ahhoz, hogy valamen.V- nyi lakos számára biztosítsák a Vételt, mivel a műsorokat csak a közvetlen beláthatóság övezetéig lehet fogni. Az állandó pályára bocsátott mesterséges hold azonban a földfelület hatalmas területét tudja „belátni” és biztosítani a közvetlen közlést, a rendkívül távoli pontok közötti táviró- és telefon-összeköttetést Is. Lássunk erre egy példát. Az Atlanti-óceánon keresztül a telefonhívások száma olyan gyorsan növekszik, hogy 1980-ban további 12 kábelt kell lefektetni a két kontinens között. Ez igen sokba kerül Ugyanezt a feladatot tökéletesen el tudja látni egy vagy kél mesterséges hold. (Következik: A föld időjárása) Gcorgi Pctrov akadémikus
