Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-22 / 167. szám

Kedd, 1969. július 22, 3 CSZAK-MAGYARORSZÄG Nehezem épül az út ltazahkockák helyett — Áthelyezik a Petőfi-szohrot Kút a ház alatt Biztató törekvések az Észak-borsodi TESZ üzemeiben Egy alkalommal a Kazinc­barcikai városi Tanács vb-tit- kára, Jancsurák Barnabás azt mondta: — Tárt karokkal várjuk és hívjuk a termelőszövetkezete­ket. Jöjjenek, hozzák termé­keiket, mi igyekszünk az áru­sításhoz megteremteni a fel­tételeket. E néhány szó nem amolyan szónoki megfogalmazás volt, hanem nagyon is alapos, okok és indokok alapján tett nyilat­kozat, hiszen a város ellátása még ma sem minden tekin­tetben kielégítő. Jó piaci lehetőségek Azóta sok tsz talál jó fel­vevő piacot Barcikán. Nem­csak egyszerűen standot, zöld­ség- és gyümölcsboltot építet­tek ezek a tsz-ek, hanem, mint a tiszakeszi gazdaság példája is igazolja, még a ven­déglátóipari kombinát létre­hozása is jó üzletnek bizo­nyult. Sőt! Ugyanez a tsz most újabb kéréssel fordult a városi tanácshoz; helyiséget szeretne bérelni, miután saját feldolgozású hús- és hentes­árut, tejterméket és egyéb árut szeretne Kazincbarcikán eladni. De az ország más vi­dékeiről is szívesen jönnek ide a termelőszövetkezetek, mert még a hosszú utazás, a nagyobb szállítási költségek és az esetleges kockázat is meg-' éri, mert megtalálják a számí­tásukat. Egyidőben sokan tették fel a kérdést: mi az oka. annak, hogy a Kazincbarcika'környé­kén működő mezőgazdasági üzemek nem aknázzák ki a lehetőségeket? A kérdés jogos volt, bizonyos mértékben jo­gos ma is, bár, ha lassan, és fokozatosan is, ezek a tsz-ek is mindjobban érdeklődnek a város piaca által nyújtott le­hetőségek iránt. férfi feláll. Hosszan nézi az út már elkészült, végleges szür­keségét, hogy a tétlen moz­dulatlanság rövid percei alatt kipihenhesse magát a meggör­nyedt hát, az elnehezült kar, s a kosárnyi autókülső alatt sajgó térd ... Emlékeznek? Igen. Nemrég még ő volt az útépítő. Mellette álltunk meg, bármily sietős dologban jártunk, hogy elfi­gyeljük szótlanságát, folyvást mozgó kezét, s hogy megőriz­zük emlékezetünknek, mint a nehéz munka egyik élő jelké­pét... v * A Kazinczy utcában akku­rátusán sétál az úthenger. Bukdácsol a lánctalpas dó­zer, s ugrálva „kapkod” a be­tont tömörítő, dögönyöző gép. A Közlekedési Építő Vállalat május 8-tól építi az út Földes Gimnázium és az Erdei Ter­mékeket Feldolgozó Vállalat közé eső részét. S az emberek karjába, lábába és derekába épp annyi fáradságot olt a gép, mint hajdan a térdelős, görnyedős munka. Nehezen épül az út. * A Petőfi tér 5. és 7. szám alatti lakások falát már elbon­tották. Szobáik alól felszínre A MM Kossuth Tsz húsz éve A boldvai emberek, a Kos­suth Termelőszövetkezet életé­ben nagy változást hozott az elmúlt húsz esztendő. A szö­vetkezet 1949-ben alakult, s akkor 30—40 család vállalta az újat. Húsz éve körülbelül 300 —400 holddal kezdték, s ma 130 taggal 1200 holdon gaz­dálkodnak. Nem volt könnyű ez a húsz év. Váratlan problémák ke­resztezték elképzeléseiket az együtt eltöltött évek alatt, s az időjárás sem kényeztette el őkét... Földrajzi fekvésüknél fogva, két folyó szeszélyeit kel­lett tűrniük, s azok rendsze­resen elöntötték földjeiket. A Bódva szabályozása sem sike­veléssel, néhány éve pedig az itatásos borjúneveléssel is. Egyesülésben az erő Autóbuszon Üj miskolci specialitás van születőben: a kedves utazó- közönséget a nagy melegben hideg vízzel locsolják le az autóbuszon, jiátha úgy kelle­mesebben érzi magát. Per­sze, lehet az is, hogy egyedi esetről van szó. csak a dü­hös ember könnyen általá­nosít. Pénteken este a papírgyá­ri autóbusz-végállomáson benn állt a 19 óra 35 perc­kor induló gyorsjárat, de ez sok utazónak nem felel meg, mert nem áll meg minden megállóban. Ezért többen a mögötte álló, egy-két perc­cel később induló GA 48- 47-es csuklós autóbuszra szálltak, ahol rögtön a fel­szálláskor olyan örömben le­hetett részük, amit bizony nem várlak. A kalauz egy hatalmas locsolóval öntözte a kocsi padlóját, s végig minden felszálló utast. A víz mellé sár is jutott bö- ví*n, mert a rózsája nélküli locsolóból bőven ömlő erős vízsugár felcsapta az immár latyakká váló rengeteg port. Ha nagy csőben egy autó hú­zott volna cl az ember mel­lett, sem lehetett volna sávo­sabb. A kalauz a méltatlan­kodó megjegyzésekre csak azt felelte, minek szálltak fel? Egy szóval sem mondta, hogy nem lehet még beszáll­ni, s ha már fenn voltak az utasok, egy kis figyelmesség­gel odébb küldhette volna a kocsiban, vagy visz- .... leszállíthatta volna De nem. Szándékosan összecsap­kodott mindenkit tűzzel és sárral, s még azt sem mond- pardon, vagy elnézést, gondolta talán, külön örömet jelent, jó időben nyakig sárosán végigmenni a városon?! Ezúton kérem a. Miskolci Közlekedési Vállalat illeté­keseit, tolmácsolják külön köszönetiinket a kedves meg­lepetésért, udvarias kalau­zuknak! (— eh) őket sza ta: Azt rült számukra szerencsésen. A folyó felső szakaszán ma akadálytalanul „végigszalad” a víz, s az árvízveszély náluk a felépített duzzasztógát miatt növekedett. Évről évre uatjvobb jövedelem Tudják, hogy a környező iparvidék vízgondjai oldódtak meg ezzel a gáttal, de a mes­terségesen megemelt talaj­vízszint nekik 40 hold fiatal lucernásukat tette tönkre. A megoldás talán úgy lenne szá­mukra is elfogadható, ha a gátrendszer teljes kiépítésével, az eddigi Bódva—Sajó árterü­let mentesülne, azt feljavítva jó minőségű kaszálót nyerhet­nének. A statisztikák számadatai alapján nem számítanak még az erős szövetkezetek közé. 1967-ben 29. 68-ban 32. 69-ben várhatóan 35 forint lesz mun­kaegységenkénti jövedelmük. Éppen azért, mert jól tudják, hogy a föld. amit művelnek, s a módszer, amellyel folytatják, nem hozhat számukra így nagy változást, keresik az utat, a jobb, a tartalmasabb gazdál­kodós lehetőségei felé. A szövetkezet szakágazatai közül kimagaslóan a dohány­termesztés a rentábilis. Ebben a termelési ágban az elmúlt esztendőben országosan máso­dik helyezést értek el.. Ez a hagyományos ” termelési ág. amelyhez az itteni környezet adottságai megfelelőnek látsza­nak, a jövőben is kiemelkedő helyei foglal cl terveikben. De foglalkoznak a szarvasmarha-, a juh-, a sertés- és a csibene­S miben látják a kibontako­zás lehetőségének útját? Jelen­leg a két szomszéd község: Boldva és Borsodszirák, közös gazdasága magán viseli a kis szövetkezetek minden gond­ját, baját, hátrányát. De a jö­vőben, ha erőiket egyesítik, mindkét szövetkezet kedvező adottságokkal rendelkező szak­ágazatait fejlesztik erőtelje­sebben. Ügy érzik, versenyké­pesek maradhatnak, s lépést tudnak tartani az új gazdaság- irányítási rendszerben várható megváltozott és megváltozó követelményekkel. Ok a do­hánytermesztési szakágon kí­vül, fafeldolgozó üzemmel és kavicsbányával rendelkeznek, a borsodszirákiak pedig fej­lett állattenyésztéssel. A két szövetkezet közös gépparkja le­hetővé tenné a bánya maximá­lis kihasználását is, és jól jö­vedelmező üzemágat teremt­hetnének. azonkívül az állat­tenyésztési és növénytermesz­tési speciális szakosítás is megfelelőképpen megoldódna. De ezek csak tervek. Jelen­leg mindkét szövetkezet tag­ságából számosán ellenzik az egyesülést. Félnek az újtól, ugyanúgy, mint sokan évekkel ezelőtt a szövetkezettől féltek, pedig azóta sokukat meggyőz­ték az elmúlt évek. mennyire alaptalan volt ez a félelem. Gyuricza Albert főagronó- mus így foglalja össze: — ,Az élet diktálja ezt. A kisebb gazdaságok nem élet­képesek. A jövő útja a tár­sulásé. A friss vérkeringés pedig, amely a társulásból fakadna, új erővel töltené meg. s még nagyobb lehetőségekkel az el­következendő években mind­két szövetkezetét, mint az el­múlt húsz év tette. (Hajdú) Ez az érdeklődés egyre in­tenzívebb és gyakorlatilag is mindinkább valóra váló tevé­kenységben jelentkezik. A kü­lönféle kezdeményezésekhez messzemenő segítséget nyújt az Észak-borsodi Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­ge. Hevesi Miklós, a területi tsz-szövetség vezetője nagyon őszintén, és tárgyilagosan, a tényékhez igazodó elemzés alapján beszélt a szövetséghez tartozó 49 tsz jelenlegi hely­zetéről ég arról, hogy miért csak most kezdenek igazán mozogni, talpra állni ezek a mezőgazdasági üzemek. — Valamennyi gazdaságunk kedvezőtlen természeti és egyéb adottságok között dol­gozik. Helyzetük nem könnyű, hiszen a múlt esztendőt meg­előzően, minden évet mérleg­hiánnyal zártak. Ebből követ­kezően nem nyílt lehetőségük arra, hogy komolyabb vállal­kozásba, nagyobb horderejű tervek és elképzelések valóra váltásába kezdjenek. Mérleghiány nélkül Nem kis büszkeséggel és jogos örömmel mondta el vi­szont azt is, hogy 1968 fordu­latot -jelentett e gazdaságok életében és munkájában. Hosszú évek után ez volt az első esztendő, hogy eltűnt a mérleghiány, egyetlen tsz-nél sem jelentkezett veszteség. Ez volt tehát az első — mondhatni — legfontosabb lé­pés ahhoz, hogy szélesebbre tárják a kibontakozás útját, és kellő biztonsággal lássanak hozzá a már megérlelődött ter­vek valóra váltásához. Néhány tsz-ben máris igen figyelemre méltó kezdemé­nyezéseknek lehetünk tanúi. A múcsonyi tsz például most egy tehenészet építésébe kez­dett, ami 14 millió forintba kerül. Jelentősnek mondható .az a törekvés is, hogy az adottságok kiaknázásával erő­teljesen igyekeznek fejleszteni a kertészetet. Erre vonatkozó­an különféle tervek és elkép­zelések születtek. Többek kö­zött olyan, hogy a Borsodi \ Vegyikombináttal kötendő: ! megegyezés alapján szeretnék a vállalat által fel nem hasz-: ! nált hűtővizet átvezetni a Sa­jón és a kertészetben haszno- ! sítani. Ha. ez sikerül, akkor j több száz holdat állítanának be kertészeti növények ter­mesztésére. Közvetlen Kapcsolat a fogyasztóval Az edelényi termelőszövet- j’Jj kezeiben is különféle tervek vannak kialakulóban. Olyan szándékkal keresték fel egy alkalommal a városi tanácsot, hogy a piacon elárusítóhelyet létesítenek és napról napra;.; rendszeresen friss áruval szol- j gálnak a fogyasztóknak. Azonban nemcsak a TESZ1 és a hozzája tartozó mezőgaz­dasági üzemek keresik, kutat-." ják az útját-módját a jőve- ' delmezőbb gazdálkodásnak, . hanem a Kazincbarcikai vá-'i rosi Tanács is igyekszik minél;1 eredményesebben szót érteni a , tsz-ekkel. Éppen ezért a kö- i zeljövőben a tanács megbeszé- ! lésre akarja összehívni a tér- '■ melőszövetkezetek vezetőit, : hogy megvitassák: mit vár a i város és mit tud nyújtani a I tsz-eknek a jövedelmezőbb gazdálkodás kialakításához. : Mindenképpen hasznos lesz ez 1 a találkozó, s bizonyára tertő alá sikerül hozni azt a javas­latot is, amit a tanács tett, hogy a tsz-ek építsenek egy ! birkacsárdát Kazincbarcikán. A közművesítést biztosítja a 1 tanács, a többihez a fedezet előteremtése a tsz-ek dolga lenne. Hevesi Miklós szerint egyetlen termelőszövetkezet sem képes arra, hogy egy 1 ilyen nagy beruházáshoz hoz­zákezdjen, de esetleg, ha töb­ben összefognának, valóra váltható lenne a terv. Persze, ez még valóban csak terv, s hogy valóra is válik-e, az sok­sok tényezőn múlik. Tóth Ferenc Az esztergapadnál Galgóczi Antal, a ? sz EPFU esztergályosa Csepel-tnoíar felújítása közben. ' szanálását — a szélesebb, s az egyenesebb új út kívánja meg. * A markológép most a „ro­moknál” ' dolgozik. Egymást követik a dömperek és a bil­lenős teherautók. Közben va­Munkában a Közlekedési Építő Vállalat gépei a Kazinczy utcában. lahol a törmelék alatt még él az ostomyél kábelje, 380 vol­tot hordozva hátán. Az EMÄSZ nem kapcsolta le e rövid szakaszt. Arra vár, hogy szám alatti házak bontását. Az útépítőket állandóan fe- megkezdjék a 9., 11. és 13. nyegeti a halálos áramütés veszélye... , Miért? Néhány háztulajdo­nos és lakó miatt, alak külön­böző kifogásokat keresve — többet akarnak, mint ameny- nyi jog szerint illeti őket, ez az igazság —, nem hajlandók kiköltözni, elfogadni a tanács kártérítését és felajánlott laká­sait. Igen, lakásait, mert van olyan is, aki már az ötödiket utasítja vissza. S a már több mint kéthónapos huzavona következtében könnyen lehet — mint Haraszti Jenő főépí­tésvezető elmondotta —, hogy nem tudják elkészíteni no­vember 7-re a 8 millió forint értékű utat. Sőt, ha pár napon belül nem sikerül folytatni a bontást, teljesen leáll a mun­ka. Csak példaként említjük, hogy a hejőcsabai aluljáró építése idején a terelő út, a kerülő a közlekedési és szál­lítási vállalatoknál havonta körülbelül 1 millió forintba került. Terelő út, kerülő itt is van, tehát számolni kell a milliókkal! Hát ilyen túlzott áldozat- vállalalást kényszerít a kö­zösségre, a városra — kihasz­nálva törvényeink humanitá­sát — néhány család!... Kódvai Péter került két ismeretlen korú kút. Az egyiken még rajta van a betonsapka. A házak pincéi többszintesek, s ; messze el­nyúlnak az úttest alatt és a Tetemvár felé. Még nem tud­ni, mi lesz a sorsuk. Hama­rosan geodéziai szakemberek döntenek, hogy elbírják-e az új utat, vagy cementtel injek­tálni kell, vagy bezúzással szüntetik meg őket. A Petőfi-szobor is máshová kerül. A Hoffmann Ottó és a Tizeshonvéd utca, találkozá­sánál levő térre. Ä talpazatot már bontják. Mindezt — ‘a szobor-áthelyezést és a házak A napbarnította, markáns arcú, derékig meztelen férfi térdel a homokban. Félkörben, maga köré rakja a sötét ólom­színű bazalt kockákat, s stili­zált, gyermekrajz-madárszár- nyakat rajzol az úttestre. Ka­lapácsával, kezével hol megrit­kítja, hol meg éppen megte­tézi a homokágyat, majd hal­kan, szinte alig észrevehetően megkopogtatja a kö hátát. Rit­kítja, dúsítja, kopogtatja ... Ritkítja, dúsítja, kopogtatja... és lassan-lassan sokasodnak a gyermekrajz-madárszáínyak. Egy idő után, talán mikor el­fogy a kő vagy a homok, a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents