Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-07 / 129. szám

Szombat, 1960. Mnltis 7. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 viszik. Megkerült, de a szülők szíve mégis meglágyult. — Hozzátartozik ő már az életünkhöz. Tizenkét év alatt belenőtt családunkba. Hiá­nyozna. Sajnáltuk is egy ki­csit ... De ez már az utolsó lehetősége. A gyámhatóság ha­tározata érvényes, csak fel­függesztették. Egyetlen félrelé­pés és akkor már a mi enge­dékeny szívünk sem mentheti meg. A nevelőapja még bánato­san hozzáteszi: — Mindent megkapott és megkap. Talán ez is volt a baj. De ha mégis megjavulna, úgy kistafíroznánk, mint más az édes gyermekét. De már kevés reményünk maradt... ,, Azért még nem vagyok..." A szökés óta nem mehet se­hova a szülők nélkül, a régi haverokkal is szakítani kel­lett. Egyetlen fiú látogathatja csak. Komoly fiú, az udvarló­ja. Ehhez a rendőrség és a gyámhatóság is hozzájárult. Marika az üzemben dolgozik. Négy órás. Ha hazamegy, el kell számolni perceivel. Mint nevelőapja mondta, nem is annyira a pénzért engedték dolgozni, inkább azért, hogy ismerje meg a munkát. Miért akartad megtartani a gyereket? — kérdezem. Belátom, hülyeség volt. De nagyon bírom a gyereke­ket. — Miből tartottad volna el? — Mondtam, hogy hülyeség volt. De arra gondoltam majdcsak segítenek apuék. Nem hagytak volna minket éhenhalni... Menj ki, apu! Előtted nem beszélek — for­dul apja felé. Az kissé zavar­tan engedelmeskedik. — Miért küldted ki? Előtte szégyelled? — Mit szégyellnék. Tudja már ő ezt. csak nem szere­tem, ha beleszól. Rövid tőmondatokból lassan összeáll a történet. Marika nyolcadik osztál^>s korában már tagja volt egy galerinek. Amint kikerült az iskolából, együtt jártak szórakozni a presszókba délutánonként. Ko­nyakot ittak kávéval, majd, mint mondja, jó bulikat ren­deztek. Társaságuk zömmel hasonló korú fiatalokból állt, de mindig volt közöttük egy­két idősebb is, akit a pincér kiszolgált. Idáig ér a történet­tel, s szeme pajkosan felcsil­lan: — Apu mindig szövegel a nikotinról és az alkoholról. Azt hiszi szegény, hogy egy fél­decitől már kész vagyok. Ha tudná, hogy csak hat fél után kezdek megszédülni ... Azért a múlt nyárig jól viselkedtem. Akkor történt először. Egy is­merős taggal kocsikázni men­tem Szilvásra. A Szalajka presszónál megálltunk. Akkor még nem szerettem a konya­kot, csak málnát ittam. Vissza­felé megálltunk a Bükkön. Erőszakoskodni kezdett. Nem akartam hagyni, de belém foj­totta a szót egy smárral. Így történt. Igaz, utána még so­káig jók voltunk egymásnál... De azért még nem vagyok ká... — Rajta kívül több nős em­berrel is volt dolgod? — Csak hárommal. — Nem szégyellted a lányok előtt? — Minek, ök se jobbak. Esetleg ügyesebbek. — Nem hiányolnak most a galeriben? — Nem. Azóta már más lány ment helyettem... Életcél és ígéret Fokozatosan kiesik cinikus szerepéből. Megkérdezi, be­kapcsolhatja-e a rádiót, mert tánczene van. — Félsz az intézettől? ■— kérdezem. — Az intézet nem roman­tikus hely... Marika legfőbb vágya, hogy gyermekápolónő lehessen. — Nagyon szeretem a gye­rekeket. Bármi áron is be sze­retnék kerülni. És még egy célom van. Szeretnék majd jól férjhez menni. Rendes srác­hoz ... — A legrosszabb úton in­dultál — mondom. — Tudom — válaszolja gyorsan. — De megígértem, hogy megváltozom. Azért is. mert ezt az udvarlómnak is megfogadtam. Rendes volt ve­lem, nem akarok neki csaló­dást okozni... ★ Az ózdi gyámhatóság is ígére­tet tett, hogy ha Marika meg­változik, segíteni fogják célja megvalósítását. Már azt, ami az iskolára vonatkozik. De va­jon tartós lesz-e a kislány ígérete? Mindenesetre biztató, hogy már van életcélja. Marika esete nem egyedül­álló. Sok hozzá hasonló kis­lány szülei keseregnek hasonló okok miatt. Hiszen, mint a példa is Igazolja, nem lehet mindig a gyerekek rossz csa­ládi körülményeire, a szülők iszákosságára hivatkozni. De ki a felelős ezekért a gyere­kekért? A törvény szigorával kelle­ne sújtani azokat a felelőtlen férfiakat, akik ezen az úton elindítják ezeket a kislányo­kat, gyerekeket. Én minden esetre a példás büntetésre szavaznék. Tóth István Üdülőszálló épül a Rózsadombon Közel 70 millió forintba kerül a SZOT Rózsadombon épü­lő 500 személyes üdülőszállója. A 10 szintes épület 94 be­tonlábon áll majd, étterme, presszója és night-klubja új színfoltja lesz a pesti üdülőknek. Készül a zsaluzat a har­madik szinten. Vegye a hátára? örömmel értesültünk hir­detésekből, hosy a gázpa­lack-szolgáltatást már a falvakra is kiterjesztik, sőt, tartalckpalackot is le­het rendelni. Szolgáltató iparunknak ez a fejlődése kétségtelenül vonzó lenne, ha . . . lla nem adódna olyasmi, aminek Miskolcon akadnak szenvedő alanyai, nem is kis mennyiségben. Az tör­tént ugyanis, hogy a boy- szolgálat, amely eddig a gázpalackok szállítását vé­gezte, ezt a tevékenységét megszüntette. Kocsiproblé­ma — mondják a vállalat­nál. Lehet, hogy így van, elvégre a boy-szolgálat nem köteles egy másik vállalat segédmunkáját el­végezni. Nem lehetünk azonban ilyen elnézőek magával a gázpalackot elő­állító és szállító vállalattal szemben, amelynek ebben az esetben kötelessége len­ne a szállítás másfajta módozatáról gondoskodni. A boy-vállalat nyilván nem egyik napról a másikra mondta le a szállítást, lett volna ideje a gázpalackot szolgáltató cégnek a szállí­tásról gondoskodni. Sajnos, ez nem történt meg és az érdeklődőkkel a miskolci cseretelepen sajnálkozva közlik: az igénylőknek kell gondoskodniuk a hazaszál­lításról. Pontosabban: a használt palack elszállítá­sáról és az új palack ha­zafuvarozásáról. Hogy ez a rendszer mi­kor változik meg? Arról a cseretelepen nem tudtak felvilágosítást adni. A kérdés most már csak az, hogyan vigye haza a fogyasztó a gázpalackot? Vegye talán a hátára? (máté) Amikor beléptünk nevelőap­jával a szobába, képeslapjait nézegette. Rólunk alig vett tu­domást. Tavasszal múlt tizenöt éves. Nem néz ki se többnek, se kevesebbnek. Már nem kis­lány, de még nem is nagy­lány. Képeslapjai között mé­gis inkább „ártatlan” gyerek benyomását kelti. — Ez már mindig így lesz? — kérdezi kis idő után mél­tatlankodva. — Mióta meg­szöktem, meg az a kis bal­hém volt, folytan zaklatnak. Megígértem pedig, hogy már nem csinálom. Vagy talán a bácsi is intézetbe akar vi­tetni? „A család szégyene” Nevelőszülei tizenkét évvel ezelőtt, hároméves korában fogadták örökbe Marikát. Mintha sajátjuk lett volna, úgy nevelték, úgy szerették. A kislány sokáig azt sem tudta, hogy akit édesanyjának szólít, az valójában csak nevelőanyja. — Jó gyerek volt kiskorá­ban. Amíg alsó tagozatos volt., jól is tanult. Ahogy nőtt, úgy romlottak jegyei az iskolában. Már akkor máshol járt az esze. Tizennégy éves korában kezdett csavarogni. Nem hasz­nált se a szép szó, se a csú­nya. Reménykedtünk, hogy ezt a kamaszkor hozta, majdcsak kinövi... Az őszülő, középkorú férfi restelkedve* meséli a történe­tet, ahogy megfogalmazza: „a család tragédiáját”. Felelős beosztásban dolgozik, a város­ban is sokan ismerik. Maga miatt soha sem kellett szé­gyenkeznie. Most meg a gyer­meke. a fogadott lánya miatt pirul. A történetek a felesége egészségét is megviselték. — Szomorkodtunk már mi­atta nagyon sokát. De azért bizakodtunk ... Januárban azonban egy fiatalasszony ko­pogtatott be hozzánk. Kis gyermek volt a karján. Sírva kérdezte, tudjuk-e, hogy lá­nyunknak, a kis csitrinek vi­szonya van a férjével. Óidról Miskolcra szökött Még ugyanabban a hónap­ban terhes lelt Marika. El akarta titkolni, de a szülei fi­gyelmessége révén kitudódott. Erőszakkal vitték az orvoshoz. Néhány héttel azután, hogy ki­jött a kórházból, egy barátnő­jével megszökött. Egy ismerős férfi vitte őket kocsival Mis­kolcra. Négy napig bújkált barátnőjének „ismerőseinél”, egy kéglinek nevezett pincé­ben. Ügy talált rá a rendőr­ség. A szökés után a nevelőszü­lők azonnal kérték, hogy a gyereket vigyék intézetbe. Az ózdi gyámhatóság is úgy dön­tött; ha megkerül, azonnal el­A FENTI CÍMET szójáték­nak is tekinthetjük, de mi r.em annak szántuk. Azok a hölgyek és férfiak — mintegy kettőszázötvenen —, akik ott sorakoztak az elmúlt vasár­nap a miskolci autóközlekedé- nap a miskolci autóközlekedé­si tanintézet vizsgabizottságai- be vágó vizsga előtt álltak. Volt a vizsgázók között kor­engedélyes, tehát alig tizen­nyolc éves fiatalember, de szép számmal akadtak ötven- körüliek is, akik még csak most jutottak el addig a pil­lanatig. hogy saját kocsijukat vezessék. Gépjárművezetői vizsga folyt tehát. Énnek a közelebbről megfigyelt -támadásnak ter­mészetrajzáról mondunk most el néhány szót. Azt már sokszor leírtuk: ta­nuló, s így mindig és mindig vizsgázó nép vagyunk. Mór az a statisztikai adat: sem meg­lepő, hogy hazánkban minden negyedik ember tanul valamit Ebben az elmefejlesztési láz­ban, úgy hisszük, egészen ki­vételes heluen szerepel a gép­A hihetek a tudását vasárnap mérik járművezetői vizsga, és maga a felkészülés is. A megszerzett, megtanult anyag biztonságos alkalmazása itt mérhető le, és itt ellenőrizhető a legkézen­fekvőbben. A legrutintalanabb gyalogos is észreveszi a sza- bálvtalanságot. a gépjárműve­zetők egymás között semmit sem ítélnek el jobban, mint az életre, a vagyonra törő közle­kedési' fenegyerekeskedést. A gépjárművezetői vizsgára készülődök nagyon jól tudják. legkevésbé a vizsgabizottság­nak tanulnak. Inkább önma­guk és családjuk védelméért embertársaik életének meg­óvásáért, a közlekedésben részt vevő. nem kis értékű vagyonok nie^’-'Ti "léséért. A tudás, a felkészültség, s t.ecviik hozzá: o. százszázalékos felkészültség itt életbe vágó. Másutt az elégséges, a közepes érdemjegy továbbhaladási zöld utat jelent, de a gépjár­művezetői vizsgán, de főleg a gyakorlatban, ha valaki a KRESZ előírásait csak feli­ből, harmadából ismeri, köny- nyen megtörténhet a. baj. Életbe wsigg-é vizsga. TALÄN EZ a NAGY fele­lősség feszítette a vizsgázókat is vasárnap — diákokat, házi­asszonyokat. tsz-dolgozókat és egyetemi tanárokat egyaránt. F sorok írója — noha számta­lan vizsgadrukknak volt már részese és szemtanúja — nem találkozott még olyan titkolat- lan szorongással, mint vasár­nap. A vizsgabizottság tagjainak ezt a szorongást, félelmet, ide­gességet kellett visszaszoríta­niuk. Egy-kót magánjellegű kér­dés. néhány kedves szó vagy tréfa jól oldotta a feszült lég­kört. Az egyik bizottság veze­tője Bódis István, az Autóköz­lekedési Tanintézet vezetője volt. Ez a bizottság KRESZ- ből vizsgáztatta a jelölteket. E bizottság előtt mintegy százan adtak számot tudásukról; ti­zenegyen megbuktak. Más bi­zottságoknál szintén ennyi volt az arányszám vasárnap. Egyebekben a miskolci tan­intézet pedagógiailag is jól megalapozott vizsgáztatási módszerének köszönhető, hogy Zöld «yepen fehércdik a keudervászon a Hcirvközbeii A hegyköz falvaiban, töb­bek között Regécen, Mogyo­róskán, Háromhután a kiber­netika korában is élő mester­ség a kenderszövés. A szövő­asszonyok ugyanúgy készítik háziszőtteseiket, mint két-há- romszáz évvel korábban ük­anyáink. A kenderfeldolgozás sokféle nehéz műveletéhez — amit a gyárakban már telje­sen gépesítettek — egyetlen gépet sem vesznek igénybe. Ősi eredetű, fából készült esz­közöket használnak. A téli kenderszövés befeje­ződött. Nemcsak az idős asz- szonyok, de a fiatal lányok is órákat töltöttek a téli dél­utánokon a szövőszék mellett A Hegyköz 12 községében szinte nincsen olyan család, ahol házlszőttest ne készítet­tek volna. Több mint 30 ezer méter kendervászon készült az idei télen is, melyet a cser­fa hamujából készített lúggal mostak ki. A kendervászon csíkokat most napfényes idő­ben udvarokon, a falu hatá­rában levő zöld gyepre kite­rítve fehérítik. A házi fonású-szövésű ken­dervászon még ma is elmarad­hatatlan tartozéka a hegyvi­déki háztartásoknak és f férjhezmenendő lányok ke lengyéjének is. Felhasználásul azonban megváltozott. Fehér­nemű helyett ma már csal konyhagarnitúrának, kenyér­kendőnek, -köténynek, lepedő­nek használják. VITA Gyerekek, akik visszaütnek Válasz egy hozzászólásra a bukási arányszám az orszá­goshoz viszonyítottan jóval alacsonyabb. Most, vasárnap — mint mindig — a tanfolyamosok vizsgáztak jobban. Főleg mű­szakiból tudtak utólérhe- tetlenül. A tanfolyamot vég­zetteket lelkiismeretesen felké­szítették, ez vasárnap is nyil­vánvaló volt. A magántanu­lóknál — ha nem is általá­nosan — a gyakorlati vezetés ment jól. JÚLIUS 1-TÖL változik a gépjárművezetési vizsgarend: növelik a felkészülési időt, a tanfolyam tovább tart. Sokan léinek az emelt szintű köve­telménytől. A félelem termé­szetesen jogos. De a mostani tapasztalatok alapján megfo­galmazhatunk talán olyan igényt, hogy a vizsgáztatók, a vizsgabiztosok legyenek to­vábbra Is emberségesek, türel gorított követelmények szá­monkérésénél. Mert e sorok írójának (aki maga is végig­szurkolta még a szigorlatokná’ is emberpróbálóbb vizsgát) el- hihetik: a gépjárművezetői en­gedélyért sorompóba állók többsége önnön érdekében lel­kiismeretesen felkészül. Rájuk nem kár pazarolni a figyelmet és emberséget. Párkány László Válaszolni szeretnék annak a lánynak a levelére, akinek Hozzászólása a május 29-i új­ságban jelent meg. Teljesen egyetértek vele abban, hogyan kell a gyereknek a szüleivel szemben viselkedni. Kedves kislány! Elhiszem, hogy nálatok is van nézetel­térés és a te édesapád is sze­reti az italt, mégis egyetértés van a családotokban. Nyilván a te édesapád nem csinál olya­nokat, ami arra késztetne, hogy bánatod valahol elpana­szold. Tudd meg, nem bánunk mi sehogy a szüléinkkel, ugyanis rólunk és rólam van szó a vitaindító cikkben. Min­denkor megadtuk a tiszteletet. Visszabeszélni sem volt mó­dunk, mert akkor azt hiszem, már itt sem tartanánk, ahol most. Ha igazunk lett volna, akkor is hallgatni kellett a végtelenségig, mert otthon so­ha nem kaptunk engedélyt rá, hogy beszéljünk. Elítélsz engem, mintha zül­lött lány lennék. Tévedsz! Sze­rintem azért még senkit sem lehet elítélni, ha egy éjszaka nincs odahaza. Ez csak egyszer történt meg. Nem voltam rossz helyen. Annyiban voltam hi­bás, hogy nem mentem akkor­ra haza. amikorra megígér­tem. S tudod, ki verte a gyereke­ket? Nem édesanyánk, hiszen ő is sokat kapott apukától ár­tatlanul. Mit gondolsz, hány éjszakát sírtam végig és hány napot töprengek a mi családi problémánkon ? Hogy miért kellett harmadikos koromban otthagyni a nappali tagozatot? Miért kellett dolgozni men­nem? Nem azért, mert nem akarózott tanulni. Most a mun­kám mellett sikeresen elvégez­tem a negyedik osztályt, már csak az érettségi van hátra. Nem tudom, hogyan fog sike­rülni. Hidd el. most ez nagyon sok nekem. Ki vagyok merül­ve, nem a tanulásban, hanem a családi események miatt. Hányszor panaszkodom ma­gamnak, miért is nincs nekem is jó apám, hogy nyugodtan ta­nulhatnék. Sokan nem tudják értékelni rendes szüleiket, visz- szaélnek jóságukkal. Gondolod, a ház minden? Nem! Hidd el, inkább nekünk se lenne lakásunk, csak nyu­godt családi körülmények kö­zött. élhetnénk. ; Kifogásolod, amiért kijelen- j tettem, hogy jogunk van a la­káshoz. Miért? Szerinted nincs? Tehetek én arról, hogy megszülettem és helyem van a I társadalomban ? Talán menjek a nagyvilágnak? Légy' nyu­godt, nem az a legfőbb gon­dom, hogy a lakást szétosszuk. Tudnád csak, milyen abban lakni? Akárhová nézek, itt minden emlékeztet valami kel­lemetlen dologra, valami félel­metes incidensre. Hogy mit szólnánk ahhoz, ha minket is az államnak kellene nevelnie, mint azokat, akiket a szüleik eldobtak? Látod, nem kellett az államnak nevelni, csak ak­kor kellett otthonról eljön­nünk, amikor mar megálltunk a saját lábunkon. Éppen ezt nem értem, hogy miért? Hi­szen most tudtunk volna már segíteni szüléinknek a legjob­ban. Miért? Többször felteszem magamban a kérdést, hiszen nem adtunk rá okot. Miért nem szeret bennünket az apám? Hiszen mind a hárman olyanok vagyunk, mint ő. Rá hasonlítunk. Szerelnék neked mindent elmondani, akkor biz­tos megértenéd, miért nem szeretjük mi az apánkat. Persze arról sem feledkez­tünk meg, hogy valamikor mi is gyermekeket fogunk nevel­ni. Mindenesetre sokat tanul­tunk a magunk baján, és biz­tos vagyok benne, hogy az én gyermekeim nem érik meg azt, amit mi megértünk. „És ha ebben a fiatal lány­ban és fiúban van egy kis szív, nem fogják hagyni azt, hogy felbomoljon a családi élet” — írod. Igen, van bennünk szív. Hi­szen, ha nem lenne, akkor nem fájna az, ami velünk történik. Arról, hogy el kellett jönni a háztól, nem tehetünk. Nem mi akartunk. Lehet, hogy te nem érted meg, többet kellene tudnod rólunk. Sajnos, mindent nem lehet leírni. Arról pedig nein tehetek, hogy apuka igyekezett szépen lefesteni a dolgokat. Egy ideális apái állított a ma­ga helyére, ügye, milyen szé­pen tudja, hogy kellene csi­nálni? Nagyon okosan elmond­ta. De nem baj. megszoktuk tőle. Pedig ezzel is vesztett szülői méltóságából, apai te­kintélyéből. Gondolom, fel vagy hábo­rodva a cikkben szereplő gyer­mekek magatartásán, azért ír­tad meg olyan kíméletlenül véleményed. Szívesen rendel­kezésedre állnék és beszélget­nék veled ezekről a dolgokról. Gondolom, nem lenne hiába­való időtöltés se a te, se az én részemre Ü. L

Next

/
Thumbnails
Contents