Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-07 / 129. szám
Szombat, 1960. Mnltis 7. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 viszik. Megkerült, de a szülők szíve mégis meglágyult. — Hozzátartozik ő már az életünkhöz. Tizenkét év alatt belenőtt családunkba. Hiányozna. Sajnáltuk is egy kicsit ... De ez már az utolsó lehetősége. A gyámhatóság határozata érvényes, csak felfüggesztették. Egyetlen félrelépés és akkor már a mi engedékeny szívünk sem mentheti meg. A nevelőapja még bánatosan hozzáteszi: — Mindent megkapott és megkap. Talán ez is volt a baj. De ha mégis megjavulna, úgy kistafíroznánk, mint más az édes gyermekét. De már kevés reményünk maradt... ,, Azért még nem vagyok..." A szökés óta nem mehet sehova a szülők nélkül, a régi haverokkal is szakítani kellett. Egyetlen fiú látogathatja csak. Komoly fiú, az udvarlója. Ehhez a rendőrség és a gyámhatóság is hozzájárult. Marika az üzemben dolgozik. Négy órás. Ha hazamegy, el kell számolni perceivel. Mint nevelőapja mondta, nem is annyira a pénzért engedték dolgozni, inkább azért, hogy ismerje meg a munkát. Miért akartad megtartani a gyereket? — kérdezem. Belátom, hülyeség volt. De nagyon bírom a gyerekeket. — Miből tartottad volna el? — Mondtam, hogy hülyeség volt. De arra gondoltam majdcsak segítenek apuék. Nem hagytak volna minket éhenhalni... Menj ki, apu! Előtted nem beszélek — fordul apja felé. Az kissé zavartan engedelmeskedik. — Miért küldted ki? Előtte szégyelled? — Mit szégyellnék. Tudja már ő ezt. csak nem szeretem, ha beleszól. Rövid tőmondatokból lassan összeáll a történet. Marika nyolcadik osztál^>s korában már tagja volt egy galerinek. Amint kikerült az iskolából, együtt jártak szórakozni a presszókba délutánonként. Konyakot ittak kávéval, majd, mint mondja, jó bulikat rendeztek. Társaságuk zömmel hasonló korú fiatalokból állt, de mindig volt közöttük egykét idősebb is, akit a pincér kiszolgált. Idáig ér a történettel, s szeme pajkosan felcsillan: — Apu mindig szövegel a nikotinról és az alkoholról. Azt hiszi szegény, hogy egy féldecitől már kész vagyok. Ha tudná, hogy csak hat fél után kezdek megszédülni ... Azért a múlt nyárig jól viselkedtem. Akkor történt először. Egy ismerős taggal kocsikázni mentem Szilvásra. A Szalajka presszónál megálltunk. Akkor még nem szerettem a konyakot, csak málnát ittam. Visszafelé megálltunk a Bükkön. Erőszakoskodni kezdett. Nem akartam hagyni, de belém fojtotta a szót egy smárral. Így történt. Igaz, utána még sokáig jók voltunk egymásnál... De azért még nem vagyok ká... — Rajta kívül több nős emberrel is volt dolgod? — Csak hárommal. — Nem szégyellted a lányok előtt? — Minek, ök se jobbak. Esetleg ügyesebbek. — Nem hiányolnak most a galeriben? — Nem. Azóta már más lány ment helyettem... Életcél és ígéret Fokozatosan kiesik cinikus szerepéből. Megkérdezi, bekapcsolhatja-e a rádiót, mert tánczene van. — Félsz az intézettől? ■— kérdezem. — Az intézet nem romantikus hely... Marika legfőbb vágya, hogy gyermekápolónő lehessen. — Nagyon szeretem a gyerekeket. Bármi áron is be szeretnék kerülni. És még egy célom van. Szeretnék majd jól férjhez menni. Rendes sráchoz ... — A legrosszabb úton indultál — mondom. — Tudom — válaszolja gyorsan. — De megígértem, hogy megváltozom. Azért is. mert ezt az udvarlómnak is megfogadtam. Rendes volt velem, nem akarok neki csalódást okozni... ★ Az ózdi gyámhatóság is ígéretet tett, hogy ha Marika megváltozik, segíteni fogják célja megvalósítását. Már azt, ami az iskolára vonatkozik. De vajon tartós lesz-e a kislány ígérete? Mindenesetre biztató, hogy már van életcélja. Marika esete nem egyedülálló. Sok hozzá hasonló kislány szülei keseregnek hasonló okok miatt. Hiszen, mint a példa is Igazolja, nem lehet mindig a gyerekek rossz családi körülményeire, a szülők iszákosságára hivatkozni. De ki a felelős ezekért a gyerekekért? A törvény szigorával kellene sújtani azokat a felelőtlen férfiakat, akik ezen az úton elindítják ezeket a kislányokat, gyerekeket. Én minden esetre a példás büntetésre szavaznék. Tóth István Üdülőszálló épül a Rózsadombon Közel 70 millió forintba kerül a SZOT Rózsadombon épülő 500 személyes üdülőszállója. A 10 szintes épület 94 betonlábon áll majd, étterme, presszója és night-klubja új színfoltja lesz a pesti üdülőknek. Készül a zsaluzat a harmadik szinten. Vegye a hátára? örömmel értesültünk hirdetésekből, hosy a gázpalack-szolgáltatást már a falvakra is kiterjesztik, sőt, tartalckpalackot is lehet rendelni. Szolgáltató iparunknak ez a fejlődése kétségtelenül vonzó lenne, ha . . . lla nem adódna olyasmi, aminek Miskolcon akadnak szenvedő alanyai, nem is kis mennyiségben. Az történt ugyanis, hogy a boy- szolgálat, amely eddig a gázpalackok szállítását végezte, ezt a tevékenységét megszüntette. Kocsiprobléma — mondják a vállalatnál. Lehet, hogy így van, elvégre a boy-szolgálat nem köteles egy másik vállalat segédmunkáját elvégezni. Nem lehetünk azonban ilyen elnézőek magával a gázpalackot előállító és szállító vállalattal szemben, amelynek ebben az esetben kötelessége lenne a szállítás másfajta módozatáról gondoskodni. A boy-vállalat nyilván nem egyik napról a másikra mondta le a szállítást, lett volna ideje a gázpalackot szolgáltató cégnek a szállításról gondoskodni. Sajnos, ez nem történt meg és az érdeklődőkkel a miskolci cseretelepen sajnálkozva közlik: az igénylőknek kell gondoskodniuk a hazaszállításról. Pontosabban: a használt palack elszállításáról és az új palack hazafuvarozásáról. Hogy ez a rendszer mikor változik meg? Arról a cseretelepen nem tudtak felvilágosítást adni. A kérdés most már csak az, hogyan vigye haza a fogyasztó a gázpalackot? Vegye talán a hátára? (máté) Amikor beléptünk nevelőapjával a szobába, képeslapjait nézegette. Rólunk alig vett tudomást. Tavasszal múlt tizenöt éves. Nem néz ki se többnek, se kevesebbnek. Már nem kislány, de még nem is nagylány. Képeslapjai között mégis inkább „ártatlan” gyerek benyomását kelti. — Ez már mindig így lesz? — kérdezi kis idő után méltatlankodva. — Mióta megszöktem, meg az a kis balhém volt, folytan zaklatnak. Megígértem pedig, hogy már nem csinálom. Vagy talán a bácsi is intézetbe akar vitetni? „A család szégyene” Nevelőszülei tizenkét évvel ezelőtt, hároméves korában fogadták örökbe Marikát. Mintha sajátjuk lett volna, úgy nevelték, úgy szerették. A kislány sokáig azt sem tudta, hogy akit édesanyjának szólít, az valójában csak nevelőanyja. — Jó gyerek volt kiskorában. Amíg alsó tagozatos volt., jól is tanult. Ahogy nőtt, úgy romlottak jegyei az iskolában. Már akkor máshol járt az esze. Tizennégy éves korában kezdett csavarogni. Nem használt se a szép szó, se a csúnya. Reménykedtünk, hogy ezt a kamaszkor hozta, majdcsak kinövi... Az őszülő, középkorú férfi restelkedve* meséli a történetet, ahogy megfogalmazza: „a család tragédiáját”. Felelős beosztásban dolgozik, a városban is sokan ismerik. Maga miatt soha sem kellett szégyenkeznie. Most meg a gyermeke. a fogadott lánya miatt pirul. A történetek a felesége egészségét is megviselték. — Szomorkodtunk már miatta nagyon sokát. De azért bizakodtunk ... Januárban azonban egy fiatalasszony kopogtatott be hozzánk. Kis gyermek volt a karján. Sírva kérdezte, tudjuk-e, hogy lányunknak, a kis csitrinek viszonya van a férjével. Óidról Miskolcra szökött Még ugyanabban a hónapban terhes lelt Marika. El akarta titkolni, de a szülei figyelmessége révén kitudódott. Erőszakkal vitték az orvoshoz. Néhány héttel azután, hogy kijött a kórházból, egy barátnőjével megszökött. Egy ismerős férfi vitte őket kocsival Miskolcra. Négy napig bújkált barátnőjének „ismerőseinél”, egy kéglinek nevezett pincében. Ügy talált rá a rendőrség. A szökés után a nevelőszülők azonnal kérték, hogy a gyereket vigyék intézetbe. Az ózdi gyámhatóság is úgy döntött; ha megkerül, azonnal elA FENTI CÍMET szójátéknak is tekinthetjük, de mi r.em annak szántuk. Azok a hölgyek és férfiak — mintegy kettőszázötvenen —, akik ott sorakoztak az elmúlt vasárnap a miskolci autóközlekedé- nap a miskolci autóközlekedési tanintézet vizsgabizottságai- be vágó vizsga előtt álltak. Volt a vizsgázók között korengedélyes, tehát alig tizennyolc éves fiatalember, de szép számmal akadtak ötven- körüliek is, akik még csak most jutottak el addig a pillanatig. hogy saját kocsijukat vezessék. Gépjárművezetői vizsga folyt tehát. Énnek a közelebbről megfigyelt -támadásnak természetrajzáról mondunk most el néhány szót. Azt már sokszor leírtuk: tanuló, s így mindig és mindig vizsgázó nép vagyunk. Mór az a statisztikai adat: sem meglepő, hogy hazánkban minden negyedik ember tanul valamit Ebben az elmefejlesztési lázban, úgy hisszük, egészen kivételes heluen szerepel a gépA hihetek a tudását vasárnap mérik járművezetői vizsga, és maga a felkészülés is. A megszerzett, megtanult anyag biztonságos alkalmazása itt mérhető le, és itt ellenőrizhető a legkézenfekvőbben. A legrutintalanabb gyalogos is észreveszi a sza- bálvtalanságot. a gépjárművezetők egymás között semmit sem ítélnek el jobban, mint az életre, a vagyonra törő közlekedési' fenegyerekeskedést. A gépjárművezetői vizsgára készülődök nagyon jól tudják. legkevésbé a vizsgabizottságnak tanulnak. Inkább önmaguk és családjuk védelméért embertársaik életének megóvásáért, a közlekedésben részt vevő. nem kis értékű vagyonok nie^’-'Ti "léséért. A tudás, a felkészültség, s t.ecviik hozzá: o. százszázalékos felkészültség itt életbe vágó. Másutt az elégséges, a közepes érdemjegy továbbhaladási zöld utat jelent, de a gépjárművezetői vizsgán, de főleg a gyakorlatban, ha valaki a KRESZ előírásait csak feliből, harmadából ismeri, köny- nyen megtörténhet a. baj. Életbe wsigg-é vizsga. TALÄN EZ a NAGY felelősség feszítette a vizsgázókat is vasárnap — diákokat, háziasszonyokat. tsz-dolgozókat és egyetemi tanárokat egyaránt. F sorok írója — noha számtalan vizsgadrukknak volt már részese és szemtanúja — nem találkozott még olyan titkolat- lan szorongással, mint vasárnap. A vizsgabizottság tagjainak ezt a szorongást, félelmet, idegességet kellett visszaszorítaniuk. Egy-kót magánjellegű kérdés. néhány kedves szó vagy tréfa jól oldotta a feszült légkört. Az egyik bizottság vezetője Bódis István, az Autóközlekedési Tanintézet vezetője volt. Ez a bizottság KRESZ- ből vizsgáztatta a jelölteket. E bizottság előtt mintegy százan adtak számot tudásukról; tizenegyen megbuktak. Más bizottságoknál szintén ennyi volt az arányszám vasárnap. Egyebekben a miskolci tanintézet pedagógiailag is jól megalapozott vizsgáztatási módszerének köszönhető, hogy Zöld «yepen fehércdik a keudervászon a Hcirvközbeii A hegyköz falvaiban, többek között Regécen, Mogyoróskán, Háromhután a kibernetika korában is élő mesterség a kenderszövés. A szövőasszonyok ugyanúgy készítik háziszőtteseiket, mint két-há- romszáz évvel korábban ükanyáink. A kenderfeldolgozás sokféle nehéz műveletéhez — amit a gyárakban már teljesen gépesítettek — egyetlen gépet sem vesznek igénybe. Ősi eredetű, fából készült eszközöket használnak. A téli kenderszövés befejeződött. Nemcsak az idős asz- szonyok, de a fiatal lányok is órákat töltöttek a téli délutánokon a szövőszék mellett A Hegyköz 12 községében szinte nincsen olyan család, ahol házlszőttest ne készítettek volna. Több mint 30 ezer méter kendervászon készült az idei télen is, melyet a cserfa hamujából készített lúggal mostak ki. A kendervászon csíkokat most napfényes időben udvarokon, a falu határában levő zöld gyepre kiterítve fehérítik. A házi fonású-szövésű kendervászon még ma is elmaradhatatlan tartozéka a hegyvidéki háztartásoknak és f férjhezmenendő lányok ke lengyéjének is. Felhasználásul azonban megváltozott. Fehérnemű helyett ma már csal konyhagarnitúrának, kenyérkendőnek, -köténynek, lepedőnek használják. VITA Gyerekek, akik visszaütnek Válasz egy hozzászólásra a bukási arányszám az országoshoz viszonyítottan jóval alacsonyabb. Most, vasárnap — mint mindig — a tanfolyamosok vizsgáztak jobban. Főleg műszakiból tudtak utólérhe- tetlenül. A tanfolyamot végzetteket lelkiismeretesen felkészítették, ez vasárnap is nyilvánvaló volt. A magántanulóknál — ha nem is általánosan — a gyakorlati vezetés ment jól. JÚLIUS 1-TÖL változik a gépjárművezetési vizsgarend: növelik a felkészülési időt, a tanfolyam tovább tart. Sokan léinek az emelt szintű követelménytől. A félelem természetesen jogos. De a mostani tapasztalatok alapján megfogalmazhatunk talán olyan igényt, hogy a vizsgáztatók, a vizsgabiztosok legyenek továbbra Is emberségesek, türel gorított követelmények számonkérésénél. Mert e sorok írójának (aki maga is végigszurkolta még a szigorlatokná’ is emberpróbálóbb vizsgát) el- hihetik: a gépjárművezetői engedélyért sorompóba állók többsége önnön érdekében lelkiismeretesen felkészül. Rájuk nem kár pazarolni a figyelmet és emberséget. Párkány László Válaszolni szeretnék annak a lánynak a levelére, akinek Hozzászólása a május 29-i újságban jelent meg. Teljesen egyetértek vele abban, hogyan kell a gyereknek a szüleivel szemben viselkedni. Kedves kislány! Elhiszem, hogy nálatok is van nézeteltérés és a te édesapád is szereti az italt, mégis egyetértés van a családotokban. Nyilván a te édesapád nem csinál olyanokat, ami arra késztetne, hogy bánatod valahol elpanaszold. Tudd meg, nem bánunk mi sehogy a szüléinkkel, ugyanis rólunk és rólam van szó a vitaindító cikkben. Mindenkor megadtuk a tiszteletet. Visszabeszélni sem volt módunk, mert akkor azt hiszem, már itt sem tartanánk, ahol most. Ha igazunk lett volna, akkor is hallgatni kellett a végtelenségig, mert otthon soha nem kaptunk engedélyt rá, hogy beszéljünk. Elítélsz engem, mintha züllött lány lennék. Tévedsz! Szerintem azért még senkit sem lehet elítélni, ha egy éjszaka nincs odahaza. Ez csak egyszer történt meg. Nem voltam rossz helyen. Annyiban voltam hibás, hogy nem mentem akkorra haza. amikorra megígértem. S tudod, ki verte a gyerekeket? Nem édesanyánk, hiszen ő is sokat kapott apukától ártatlanul. Mit gondolsz, hány éjszakát sírtam végig és hány napot töprengek a mi családi problémánkon ? Hogy miért kellett harmadikos koromban otthagyni a nappali tagozatot? Miért kellett dolgozni mennem? Nem azért, mert nem akarózott tanulni. Most a munkám mellett sikeresen elvégeztem a negyedik osztályt, már csak az érettségi van hátra. Nem tudom, hogyan fog sikerülni. Hidd el. most ez nagyon sok nekem. Ki vagyok merülve, nem a tanulásban, hanem a családi események miatt. Hányszor panaszkodom magamnak, miért is nincs nekem is jó apám, hogy nyugodtan tanulhatnék. Sokan nem tudják értékelni rendes szüleiket, visz- szaélnek jóságukkal. Gondolod, a ház minden? Nem! Hidd el, inkább nekünk se lenne lakásunk, csak nyugodt családi körülmények között. élhetnénk. ; Kifogásolod, amiért kijelen- j tettem, hogy jogunk van a lakáshoz. Miért? Szerinted nincs? Tehetek én arról, hogy megszülettem és helyem van a I társadalomban ? Talán menjek a nagyvilágnak? Légy' nyugodt, nem az a legfőbb gondom, hogy a lakást szétosszuk. Tudnád csak, milyen abban lakni? Akárhová nézek, itt minden emlékeztet valami kellemetlen dologra, valami félelmetes incidensre. Hogy mit szólnánk ahhoz, ha minket is az államnak kellene nevelnie, mint azokat, akiket a szüleik eldobtak? Látod, nem kellett az államnak nevelni, csak akkor kellett otthonról eljönnünk, amikor mar megálltunk a saját lábunkon. Éppen ezt nem értem, hogy miért? Hiszen most tudtunk volna már segíteni szüléinknek a legjobban. Miért? Többször felteszem magamban a kérdést, hiszen nem adtunk rá okot. Miért nem szeret bennünket az apám? Hiszen mind a hárman olyanok vagyunk, mint ő. Rá hasonlítunk. Szerelnék neked mindent elmondani, akkor biztos megértenéd, miért nem szeretjük mi az apánkat. Persze arról sem feledkeztünk meg, hogy valamikor mi is gyermekeket fogunk nevelni. Mindenesetre sokat tanultunk a magunk baján, és biztos vagyok benne, hogy az én gyermekeim nem érik meg azt, amit mi megértünk. „És ha ebben a fiatal lányban és fiúban van egy kis szív, nem fogják hagyni azt, hogy felbomoljon a családi élet” — írod. Igen, van bennünk szív. Hiszen, ha nem lenne, akkor nem fájna az, ami velünk történik. Arról, hogy el kellett jönni a háztól, nem tehetünk. Nem mi akartunk. Lehet, hogy te nem érted meg, többet kellene tudnod rólunk. Sajnos, mindent nem lehet leírni. Arról pedig nein tehetek, hogy apuka igyekezett szépen lefesteni a dolgokat. Egy ideális apái állított a maga helyére, ügye, milyen szépen tudja, hogy kellene csinálni? Nagyon okosan elmondta. De nem baj. megszoktuk tőle. Pedig ezzel is vesztett szülői méltóságából, apai tekintélyéből. Gondolom, fel vagy háborodva a cikkben szereplő gyermekek magatartásán, azért írtad meg olyan kíméletlenül véleményed. Szívesen rendelkezésedre állnék és beszélgetnék veled ezekről a dolgokról. Gondolom, nem lenne hiábavaló időtöltés se a te, se az én részemre Ü. L
